EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Míg az amerikai média a Bill Clinton-elleni vádemelés esélyeit latolgatja, a jogi eljárás részletein rágódik vagy éppen Monica Lewinsky fölhalmozott kilóiról és 600 ezer dolláros szerzői jogdíjáról értekezik, addig az elnök négy napos, történelmi jelentőségű útra készül Palesztin-földre és Izraelbe. A személyes látogatás gondolata az Oszlói illetve a Wye-i csúcstalálkozó egyezményeinek támogatására és pozitív energiákkal való feltöltésére született, de mint minden, ami a Közel-Kelettel kapcsolatos, bonyolult, ellentmondásos és aggodalmaktól terhes.

Az alapos előkészületek és egyeztető tárgyalások, valamint Madeleine Albright külügyminiszter-asszony októberi előkészítő  látogatása ellenére a Fehér Ház olyan alapvető dilemmákkal küszködik, minthogy hova érkezzen az elnök? A landolás helye mind a palesztinok, mind az izraeliek számára szimbolikus jelentőségű -- mintegy a palesztin államiság megelőlegezett elismeréseként vagy éppen el nem ismeréseként értelmezhető. Éppen ezért a palesztinok az újonnan avatott Gáza nemzetközi repülőtérhez* ragaszkodnak, amit az izraeliek kitartóan elleneznek.

Egy másik hosszan vitatott kérdés volt, beszéljen-e Clinton a palesztin parlamentben? A Fehér Ház számottevő nyomás ellenére végül is igennel döntött, és így az amerikai elnök mindkét nép reprezentánsai előtt kifejtheti a béketárgyalások fontosságába vetett hitét. Netanjahu azonban kiharcolta, hogy Clinton felszólalásában utasítsa vendéglátóit, nyilvánosan "tagadják meg az Izrael iránti ellenérzéseiket, ismerjék el a létezéshez való jogát és lépjenek a béke és kölcsönös együttműködés útjára."

A palesztinok felháborodottan állítják, hogy ezen már régen túl vannak. Arafat dokumentumokkal is bizonyította a Fehér Háznak, hogy a vonatkozó Izrael-ellenes cikkelyeket már korábban törölték az 1964-es chartából. Március 12-én a New York Timesnak adott interjújában Arafat határozottan leszögezte, hogy az Egyesült Nemzetek vonatkozó határozati javaslata alapján kész a békekötésre. Mintha mi sem történt volna, Washington és Tel-Aviv újabb affirmációt követel. A szélső-jobb szorításában küszködve érthető, hogy Netanjahu saját maga fedezésére indokolatlan kívánságokkal áll elő, mégis felmerül a kérdés, vajon az amerikai elnök személyes feladata-e további bizonykodást erőltetni? Vajon helyes politikai döntés-e Arafat állításait teljesen figyelmen kívül hagyni? A kérdés annál is inkább indokolt, mert Clinton látogatásának kevésbé hangoztatott célja éppen Arafat pozíciójának megerősítése volna.

Clinton egyik rendkívüli tulajdonsága, hogy a rázúduló stresszhatások terhe alatt nem gyengébben, hanem éppen bravúrosabban teljesít. A palesztin parlamentben való felszólalás azonban még az ő számára is kemény dió lesz. Minden elhangzott szavát, minden mozdulatát, hangsúlyát, még a homlokráncolását is elemezni és értelmezni fogják, ki-ki a saját érdekei és érzelmei által elfogultan. És akkor még mindig hátravannak a különböző egyéb programok és fogadások során felmerülő apró protokolláris nüanszok, pillanat szülte érzelmi megnyilvánulások, ösztönös emberi reakciók, amelyek bajba sodorhatják. Az aggodalmak korántsem eltúlzottak azok számára, akik még emlékeznek Robin Cook brit külügyminiszter balsütetű har-homai látogatására.

* * * * *

(A fenti cikk befejező szakasza hely hiányában rövidítve jelent meg. Ami elmaradt, az a következő: Robin Cook brit külügyminiszter balsütetű har-homai látogatására, illetve arra az amerikai és jeruzsálemi sajtó visszhangra, amely messzemenő következtetéseket vonva le még nyílt fenyegetésre is ragadtatta magát a külügyminiszter egy-egy kézfogását és a palesztin vendéglátók szívélyességét viszonzó gesztusát illetően. Nemtetszése kifejezésére Izrael kormánya megvonta Cooktól a pozíciójának kijáró biztonsági védelmet, törölte a tervezett kormányszintű díszvacsorát és a diplomáciai életben szinte egyedülálló aktusként  hazatérésekor hivatalosan nem búcsúztatták a repülőtéren az angol külügyminisztert. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt pénteken a McLaughlin kerekasztal beszélgetés során a résztvevő kommentátorok, még a (jobboldali beállítottságú) republikánusok is, messzemenően értékelték Clinton személyes bátorságát és politikai integritását.)

Addenda 2001 decemberében: A béke és függetlenség megelőlegezett jelképe, az autonóm Palesztin-föld büszkesége, a Gáza nemzetközi repülőtér sorozatos izraeli bombázások következtében az év végére irányítótorony és használható kifutó nélkül romokban hever. A repülőtéren parkoló elnöki és kormány helikopterek szétzúzva, a Palesztina Hangja rádióantenna megsemmisítve, a palesztin elnök maga pedig az izraeli katonaság útelzáró barikádjai mögött tehetetlenül, kiszolgáltatottan, valójában a világtól elzárva rostokol a szétbombázott Ramallah városában.