EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Napi Magyarország, 1998. június

 

Női lelkészek az USA-ban – Áttörhetetlen „üvegplafon"

 

LASSÚ IGAZODÁS AZ ÚJ KIHÍVÁSOKHOZ

 

 

A női lelkipásztorok még mindig számot tevő negatív előítélet ellen küzdenek, állítja a Capitol című amerikai napilap május végi számában. A reform vallások többsége elvben elismeri a nőknek a papi hivatáshoz való jogát, ugyanakkor egy kulturális gát amelyet Amerikában "üvegplafonnak" neveznek korlátokat szab a tényleges megvalósításnak. Az üvegplafon előítéletekből, maradiságból, szokásjogból és nem utolsó sorban puszta korlátoltságból szőtt képzeletbeli határ, amely megközelítőjének elbátortalanító pszichológiai sérüléseket okoz.

Az elmúlt 20 évben a nők ezreit avatták lelkipásztorrá, és a protestáns szemináriumok fele jelenleg is nő. Ennek ellenére csak szegény kerületekben küszködő, kis létszámú templomokban sikerül pulpitust kapniuk, ahova megfelelő fizetés híján a férfiak nem pályáznak. (A nők többsége káplánként, asszisztensként, misszionáriusként, tanárként vagy hitoktatókent helyezkedik el.) A sikeres kevesek közé tartozó, 2 ezer hívet számláló floridai Első Egyesült Metodista Egyház női tiszteletese, Barbara Riddle szerint "A valóság az, hogy sokan egyszerűen nem hajlandók elfogadni a nőket (egyházi) vezető szerepben."

Vannak, akik ezt a Biblia literális értelmezésének tulajdonítják, első sorban Pál apostolt citálva(*1), mások viszont, mint Joanna Adamas, az atlantai Szentháromság Presbiteriánus Egyház rangidős lelkipásztora, nemzedékeken keresztül átöröklött társadalmi fonákságnak tudja be: "Az ellenállás a 2000 éves patriarchátus következménye." Amerika progresszív egyházi elöljárói mégis optimisták. "Lassan egy új (a mai 50-es, K. H.) generáció veszi át a hatalmat, amelynek tagjai az élet más területein már tapasztalatokat szereztek a nők szervező-irányító készségét illetően, és így (vezető posztjukat) nem tekintik nagy ügynek" nyilatkozta Adams tiszteletes asszony. Véleménye szerint a mai 30 évesek akik jelenleg kis gyülekezetekben funkcionálnak az évezred első évtizedeiben elődjeiknél jóval könnyebben fognak tekintélyes templomokban is vezető pozíciót kapni.

Az egyházak minden időkben csak tisztes távolból, a polgári fejlődés kényszerhatásainak engedve követték a társadalom haladó változásait. Frances F. Wright a XIX. századi szekuláris humanista szüfrazsett korát messze megelőzve azt hirdette, hogy az egyház szándékosan tartja vissza a nőket és a rabszolgákat a tanulástól – és ezen keresztül potenciáljuk megvalósításától. Semmi kétség, nincs hatásosabb kontroll eszköz a tudatlanságnál. Mind a nők egyenjogúságáért, mind a rabszolgatartó rendszer felszámolásáért, mind a széles tömegeket érintő szekuláris közoktatás bevezetéséért folytatott küzdelmek szabadgondolkodó-humanista ideológiáira alapozott polgári reform mozgalmak voltak. Ezért is bontakoztak ki lassan, és hódítottak teret nehézkesen.

Nem mintha ma a helyzet magaslatán lennénk. A Washingtonian nevű képes folyóirat 1997 novemberében közölte az amerikai főváros 100 legbefolyásosabb nőalakjának nevét. Egyházi vonalon csupán egyetlen név, Jane Holmes Dixon, az episzkopális egyház felszentelt püspökének neve szerepelt a listán. (Az első teljes jogú női episzkopális püspök, az 55 éves Mary Adelia McLeod 1994-ben nyerte el a kinevezését, Vermontban.)

Az üvegplafon miatti panasz és kritika céliránya azonban tisztázandó. Nem mindegy, hogy kit illetnek a vádak. A növekvő számú papi kinevezés bizonyítja, hogy egyes protestáns felekezeteknél a nők több évtizedes támogatást élveznek elöljáróiktól – az ellenséges szemléletet, a fő visszatartó erőt inkább a hívek körében kell keresni.

Különösen az egyházigazgatásban aktív, adminisztratív döntési joggal is rendelkező idős hívek bizalmatlansága gátolja a nők érvényesülését. McLeod beavatási szertartásán viszont a 18 ezer tagot számláló Texas állambeli episzkopális szinódus fiatal női képviselője olvasott fel egy tiltakozó levelet, amelyben figyelmeztette az egyházat: "ha ezt a nőt felszentelitek, az Isten trónjánál kell majd felelnetek érte." Míg a protestánsoknál a hívek ragaszkodnak jobban a tradíciókhoz, a katolikusoknál éppen fordított a helyzet: a haladás legfőbb gátló tényezője a Vatikán.

Egy 1995-ös felmérés szerint az amerikai katolikusok 59%-a szeretné, ha elhivatottságot érző lányai és unokái, húgai és nővérei papi pályára mehetnének. II. János Pál pápa viszont a leghatározottabban elutasítja a hívek és a modern idők követelését. A Time magazin május végi száma bemutatja Rembert Weakland érseket, aki nyíltan hibáztatja a Vatikánnak a mindennapi élet valóságától elrugaszkodott állásfoglalását. Köztudott, hogy az Államokban a szemináriumok hallgatóságának száma évről évre csökken, és ennek arányában a betöltetlen lelkészi pozíciók száma rohamosan növekszik.

A 71 éves Wisconsin állambeli érsek egyik körlevelében kifejtette, számos magasan kvalifikált nő "másodrendű állampolgárnak érzi magát szeretett egyházában." Ugyanakkor teológiai szempontból "gyanúsnak" találta a pápa azon ediktumát, amely szerint csak egy tiszta férfiakból álló papság irányított az isteni kegyelem által. Weakland érsek úr a jezsuiták America című folyóiratában kifejtette az iránti aggodalmát, a (felvilágosult és moderált, reformokat követelő) hívek és a (konzervatív irányítású) egyház több síkú antagonizmusa hosszabb távon egyházszakadáshoz vezethet.

A hivatalos pápai meghallgatásra készülődő érsek úgy nyilatkozott, hogy valójában "csodálója II. János Pál egyéniségének, de véleménye szerint a teológusoknak meg kellene találni a módját, hogy újra értékeljék a pápának a nők fölszentelését tiltó enciklikáját." Számos más magas rangú amerikai egyházi személy is kifejezte aggodalmát a Vatikán túlzott konzervativizmusa miatt ha nem is volt alkalmuk vagy éppen bátorságuk a legfőbb pappal közölni. Korábban a szentszéktől már az orrára koppintottak a nyíltan progresszív nézeteket valló idős érseknek, de úgy tűnik, ez sem fogja meggátolni abban, hogy felhívja a pápa figyelmét a pap hiány, illetve az egyházszakadás lehetőségének kísértő veszélyére.  

*1 "Az asszony csöndben engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndbe." Pál apostol Timoteusnak írt leveléből, 2:11)

*2 Az amerikai katolikusok 69%-a a mesterséges születés szabályozás ill. az abortuszhoz való jog támogatója, 66% pedig a cölibátus megszüntetésének híve.

 

Ebben a témában lásd még: Lapszemlék-kommentárok 2010 II. félév 7. írás

Addendum:

Mind a nők egyenjogúságáért, mind a rabszolgatartó rendszer felszámolásáért folytatott küzdelmek szabadgondolkodó-humanista ideológiáira alapozott polgári reform mozgalmak voltak. A társadalmi haladás megrögzött ellenzője, a katolikus egyház csak a világi törvények meghozatala után, és azok kényszerítő hatására (utolsóként) szabadította fel az amerikai latifundiumain dolgozó rabszolgáit.

The Roman Catholic Diocese of Lexington condemned the Roman Catholic Womenpriests movement as “in opposition to the church’s authentic teaching” and warned that “members of the Catholic faithful should not support or participate in Saturday’s event.” Participation in the event, “carries with it very serious penal sanctions in Church Law,” a statement on the diocese’s Web site warned. The event, the diocese said, “has no connection to Roman Catholic Liturgy or Sacraments and cannot in any way be recognized as a valid reception of Sacred Orders.”  Despite such threats, this has been a busy year for the Womenpriests movement. Three women were ordained in Boston July 20. A woman was ordained in Portland, Oregon June 7 and another in Winona, Minn., May 4. A woman and a man were ordained in Canada May 29. The Roman Catholic Womenpriests claim 26 priests and a dozen deacons in the United States. A California woman, Dana Reynolds, was elected and ordained a bishop for the movement earlier this year. Reynolds presided at the Lexington ordination. (Dennis Coday: Sixth Catholic woman priest ordained this year. National Catholic Reporter. 2008)

It is no small matter that women seek ordination.  As priests they are demanding that women be seen as equals to men in the eyes of the Church.  Women's ordination reflects secular society's movement toward gender equality that sprouted in the late 1960s and which we largely take for granted today.  During this time women all over the world have made bold strides in taking on various roles to show that they ARE equal to men.  One who was well-schooled in that idea almost made it to the White House!   However, the process for change in the Church is long and difficult because theology and tradition hold a lot of sway.  For example, the Church's case that the priesthood remain male is summed up this way:  Jesus was a man, his 12 apostles were all men and the Church has never had women priests.  Many theologians and Church historians have differed on this judgment and on Thanksgiving weekend 1975, hundreds of people met for the first Women's Ordination Conference (WOC) in Detroit to hear them respectfully and logically make the case that women be ordained. (Olga Bonfiglio: Women's Ordination on the Docket Again)

I love the rationalization given by the Church. Because Jesus was a male as were the apostles, women can't be priests, etc. First of all, if you want to be so ridiculously literalistic (as though the Bible is fact based), then I would assert that all Catholic priests must be Jewish fishermen. I am not trying to be humorous. That is really what the Church should demand, based on their reasoning. In fact, since there was no 'Christianity' in those days, no Catholics should be in the clergy.  I really don't know why women would want to be part of a Church whose stance on women's rights and 'equality' is at least 100 years behind the rest of democratic society. Yes, tradition is tradition. But it seems strange that women would find meaning in patriarchal organizations who dictate female lifestyles and reproductive rights. (Posted by readytotransform November 28th, 2008 12:29 pm)

The Church of England's theology and tradition both support ordaining women as bishops. We believe that men and women are made equally in the image of God, equally responsible for our actions, equally given the abilities and qualities for ministry and leadership and equally called to be Christ-like in service to the world. Above all, we believe that all cultural, racial and gender differences become unimportant in themselves when a person becomes a Christian. Women, as well as men, are called to communicate the message of God's unconditional love, and we need to have women and men leading together if we are to see a more complete picture of who we are as people created equal in the eyes of God. Our tradition, the way we do things and what we believe, is always changing as we respond to how we believe God is leading us and what we understand the Bible to be teaching. (Christina Rees: Women and The Church.  BBC. 2009)

 

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenidő rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára

VISSZA    a 90-es évek rovat címlistájára