Sarah Palin szerint

EMPIRIA Magazin VII. évfolyam 9. szám. 2008 – Kuliffay Hanna írása

Sarah Palin szerint

„AZ IRAKI HÁBORÚ ISTEN TERVE"

Sarah Palin bemutatkozásként azt mondta magáról, semmi más, csak a rúzs különbözteti meg egy pitbulltól. Mások szerint Dick Cheneyhez hasonlít, mikor az elnökhelyettes izgalomtól gerjedve rénszarvasra vadászik – bár ügyesebb nála; a kormányzóasszony ugyanis mindeddig nem lőtte arcba vadkacsának vélt vadásztársát... Megint mások szerint Palin George W. Bush alteregója – szoknyában. Érthető tehát a királycsinálók választása. Palin a Bush doktrína nyilvánvaló híve akkor is, ha saját bevallása szerint mégcsak fogalma sincs róla, hogy mi is az.

A hivatalos pártjelölés előtti hetekben politikai berkekben és médiakörökben egyaránt téma volt az elnöki pozícióért versengő John McCain népszerűtlensége és a republikánus párt megosztottsága. Konzervatív és neokonzervatív kommentátoroknak, manipulált statisztikai adatoknak és a saját propaganda hirdetéseinek volt köszönhető, hogy nem maradt le még jobban Barack Obama mögött. Egyetlen reménye volt, hogy olyan karizmatikus helyettest talál, aki felvillanyozza elégedetlenkedő, ímmel-ámmal támogató alapbázisát, vagy társadalmi és kulturális ellentétek kiélezésével sikeresen eltereli a figyelmet Bush-sal való 90 százalékos együttműködéséről.

Kép: Sarah Palin közvetlenkedő, huncutkodó kacsintásával próbálja elbűvölni hallgatóságát – rá koncentráljanak, ne azt próbálják kihámozni, mit is mondott. (Huffington Post képanyaga)

McCain tanácsadói köre egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy a St. Paulban megrendezésre kerülő szeptemberi konvención robbantani kell. Sarah Palin, a csupán 18 hónapja hivatalban levő alaszkai kormányzó váratlan jelölése és bemutatkozása azonban inkább látványos tűzijátéknak bizonyult, mint eget rázó robbanásnak.

Kétségtelenül felvillanyozta ugyan a konvenció résztvevőit, mikor ügyesen hangsúlyozva, a tapsokat rutinosan kivárva felolvasta a számára írt frappáns beszédet, amely végig az általánosságok, mondhatnánk locsogás szintjén maradt, Barack Obamát viszont annál konkrétabban támadta. Fifikásan lejárató csattanókkal és hazafiaskodó szlogenekkel, nem kevésbé fiatalságával, csinosságával és 2300 dolláros blézerével teljesen elbűvölte a felszíni evickéléshez és a külsőségek túlértékeléséhez szoktatott publikumot.

A szélsőjobboldali média és a neokonzervatív kommentátorok egyetlen sikeres szereplésre alapozottan a volt kisvárosi szépségkirálynő jelöltet villámgyorsan McCain biztos nyerőkártyájának nyilvánították. Arra építve, hogy a republikánus párt történelme folyamán az elnökjelölt először választott női helyettest, McCaint egyik pillanatról a másikra a „változás” és „haladás” bajnokának kiáltották ki, aki majd (Palin szoknyája mögül?) megreformálja Washingtont, megváltja a Wall Streetet, és „győzelemre” viszi az Irak elleni „háborút”.

A republikánus konvenció küldöttei tomboltak gyönyörűségükben, és vállficamig lengették zászlóikat. Akik azonban közelebbről ismerték, vagy hivatásból figyelemmel kísérték Palin karrierjét, sehogy sem értették, hogy került ilyen hirtelen-váratlan a csúcsra? Mi lendítette üstökösként a pályára, mikor minimális a végrehajtói tapasztalata, nem jártas a külpolitikában, nincs támogatottsága (alig ismert) a kongresszusban, titokzatos zárkózottsága miatt hadilábon áll a médiával, ráadásul pozíciójával való visszaélések miatt jelenleg hivatalos vizsgálat alatt áll Alaszkában.

A tűzijáték káprázata után egyre többen tették fel ugyanezeket a kérdéseket – még republikánus körökben is. Egyes szakértők Karl Rove, Bush volt stratégiai guruja kéznyomát vélték látni az ügyön. Az alternatív média washingtoni megfigyelői az ő céltudatos cinizmusát vélték felismerni abban, hogy a daganatos beteg McCain mellé egy üresfejű politikai neofitát tegyenek, akit a háttérből manipulálni tudnak, akit tapasztalatlansága, viszonylagos elszigeteltsége, (Busht is jellemző) külpolitikai érdektelensége, országos és nemzetközi ügyekben való járatlansága és gazdasági hozzá nem értése miatt dirigálni lehet.

Bár a kritikusok az ország és a világbéke szempontjából ítélve felelőtlennek, sőt veszélyesnek ítélték a 72 éves szenátor döntését, a saját karrierje és „Az új amerikai évszázad” megvalósítása szempontjából viszont érthetőnek tűnt, mire játszik. McCain mindent arra tesz fel, hogy Palin révén egyik oldalról megszerzi a demokratáktól a Hillary Clinton mellőzése miatt dühös női szavazókat, másik oldalról megnyeri az őt nem elég radikálisnak tartó „újjászületett” és „pro-life” (életcentrikus) fundamentalisták tömegeit, akik biblikus alapon hisznek az „örök küzdelemben”, tehát az állandó, folyamatosan hódító-nyerészkedő hadviselésben.

A washingtoni mentalitást kiválóan ismerő idős újságírónő, Helen Thomas azt írta, Palin társadalmi kérdésekben való evangélikus megrögzöttsége révén kilóg a modern nők sorából, ráadásul még reakciósabb, mint McCain – ha ez egyáltalán lehetséges. Úgy tűnik, hogy igen. Egy országban, ahol még ma is számottevően hisznek a boszorkányokban (a lakosság 68%-a pedig az angyalokban), és puszta kitalációnak tartják az evolúciós elméletet, minden lehetséges.

TIPIKUS AMERIKAI CSALÁD?

Palin a republikánus kongresszuson úgy mutatta be országnak-világnak a dobogón felsorakoztatott családját, mint egy „tipikus” amerikai családot, amely legfeljebb átlagos mindennapi gondokkal néz szembe. Csivogta-csivitelte ezt a szégyen és zavartság legkisebb jele nélkül, holott tudnia kellett, hogy az Internet jóvoltából órákon belül ki fog derülni és országos téma lesz, hogy közel se járt az igazsághoz.

Aligha mondható tipikusnak ugyanis, hogy egy négy gyerekes házaspár 40 év felett is a véletlenre bízza családja létszámát. Az sem tipikus, hogy nem veszi figyelembe, ebben a korban sokkal nagyobb arányban születnek gyógyíthatatlan szindrómás csecsemők, akiknek életre szóló gondozása hatalmas terhet jelent a családnak és a társadalomnak egyaránt. Szintén nem tipikus, hogy egy nő, akinek Down-kóros az ötödik gyermeke elfogadja a világ egyik legfontosabb posztjára való jelölését, holott tudja, hogy ennek a kicsinek az édesanyja teljes figyelme és száz százalékos odaadása járna.

Továbbá nem tipikus, hogy egy állam kormányzójának, aki a “kizárólag absztinencia” program harsonájaként mindent elkövet az iskolai szexuális felvilágosítás megakadályozására, a saját lánya 17 évesen terhes lesz. Természetesen előfordulhat ilyesmi, de semmiképpen sem tipikus – azért kellett ameddig lehetett titkolni. Továbbá az sem tipikus döntés a mai modern világban, hogy a 'bajbajutott' gyereklánynak a szülők kiteszik a szűrét otthonról – ahogy a Palin házaspár tette –, aztán mikor a politikai érdek úgy kívánja, hazarendelik, és fényes műmosoly kíséretében ünnepi dobogóra állítják... Nem másért, mint az áldott, morálisan felsőbbrendű, idilli, igaz keresztény nagy családmodell piedesztálra emelése érdekében.

Ma már az sem tipikus, hogy a fiatalkori párkapcsolatból származó gyerek kiskorú apját házasságra kényszerítik. Palin mama azonban megfenyegette a lánya fiúját, hogy ő maga rángatja az oltárhoz... Így aztán novemberre esküvőt terveztek, a fiú anyja szerint azonban magát a ceremóniát jövő nyárra halasztották. Nyilván a McCain táborban nem mindenki ítélte egyértelműen pozitívan a leginkább valláspolitikai pontszerzés céljával tervezett színjátékot. Nem véletlenül. A középiskolából kimaradt jövendőbeli családapa internetes bemutatkozásában ugyanis „f*sza bunkónak” írta le magát, aki nem akar gyereket, csak hokizni akar, és mindenkit s*ggbe rúg, aki vele kikezd. Nem éppen a republikánus „family value” program apai mintaképeként.

Na és ki mondaná tipikusnak, hogy egy alkohollal és kábítószerrel lázadó, vandalizmusba keveredett tizenéves fiút manapság pszichológus helyett katonának küldenek a szülei – mint a Palin házaspár tette legidősebb gyermekével? És tette ezt annak tudatában, hogy a Pentagon évek óta nem képes elég újoncot toborozni, mivel senki sem akar a háborús zónákban szolgálni. (Ezért kényszerül a katonaság még a börtönökből is verbuválni.) Vajon hogy tudnak ezek a szülők aludni, hogy nem deprimálja és töri össze őket az aggodalom (éppenséggel nagyon feldobottnak látszanak!), mikor tudva levő, hogy az Iraki veteránok százezrei szenvednek krónikus depressziótól és más súlyos pszichológiai problémáktól, sőt szellemi leépüléstől, amelyek munkaképtelenséghez, alkohol- vagy kábítószer függőséghez, kontrolálhatatlan agresszióhoz vagy öngyilkossághoz vezetnek?

Az sem tipikus természetesen, hogy egy értelmiségi származású, ambiciózus, felsőfokon végzett nő egy egyszerű („Joe Six pack”) halásznak – aki később az olajiparban is dolgozik – rendeli alá örökre az életét. Megdöbbentő, hogy Palin még kormányzói pozíciójában is minden hivatalos döntésébe beavatja, minden hivatalos levelezését, e-mailjét továbbítja vadászó-halászó és többszörös szánverseny nyertes férjének, aki ráérős napjain beül a fontos tárgyalásokra, elkíséri a hivatalos utakra, és megbízására eljár bizonyos ügyekben. (Palin 18 hónapos kormányzósága alatt az adófizetőknek 60 ezer dollárba került férjemuram Todd és a gyerekek utaztatása.)

A közmédia nem véletlenül hallgat a Palin házasság eme furcsa, korántsem tipikus aspektusáról. Ez az arra akár méltatlan családfő döntésjogának való önkéntes alávetettség, az asszonynak a férj irányításától való alázatos függőségi viszonya a pünkösdista (Pentecostal) felekezet egyik alaptétele. A felekezethez tartozó Wasilla Assembly of God nevű biblianyálazó-cionista gyülekezetnek Palin évtizedekig volt a tagja, és jelenleg is asszociatív tagja. 2005-ben, mikor Palin csillaga hirtelen felfelé kezdett ívelni, egy boszorkányüldözőként híressé vált kenyai vendégpap az egyik ünnepi gyülekezet körében megáldotta, és (videó felvétel szerint) felkérte Jézust, hogy emelje a kormányzói székbe, sőt még magasabbra, és védje meg a „boszorkányság (ártó) szellemétől”. (*1)

Akik azt hitték, hogy a boszorkányok átkos szemmel verésében hinni valamiféle sötét középkori babonaság, amely tízezrek szörnyű halálát okozva, majd felvilágosultabb időkben az emberiség szégyenlistájára kerülve régen a múlté, óriásit tévedtek. Ami ebben tragikus és veszélyes, hogy a boszorkányhit túlélésével a másképpen gondolkodók és másképpen hívők elleni olthatatlan gyűlölet és uszítás is továbbél, bár taktikusan – mondhatnánk „politikailag korrekten” – a spirituális szférába átplántálva. A Palint megáldó pap más alkalommal „lelki háborúzásra” szólította fel karlengető, harsányan hallelújázó, kifordult szemekkel érthetetlen zagyvaságokat hadováló híveit „az ellenséggel” szemben. „Mi ellenszegülünk a boszorkányság szellemének. Mi ellenszegülünk az óriáskígyó szellemének” – harsogta. Egy helyi alaszkai pásztor átvette tőle a mikrofont és hozzátette: „Összetapossuk az ellenség fejét!”

Ilyesmik hallatán érthetőbbé válik, honnan származik Palinnek az a nézete, hogy „Az iraki háború Isten terve." Amiből nyilvánvalóan következik, hogy az amerikai rakéták, korlátozott hatású atombombák és géppisztolyos helikopterek Isten harci eszközei, a több mint 1 millió muzulmán halálos áldozat pedig csupán „járulékos veszteség”.

Helen Thomas, neves újságíró, az UPI tagja azt írta, „úgy tűnik, sem McCainnek, sem Palinnek nincs komoly kétsége Bush elnök katasztrofális politikáját illetően”. Lenini kifejezéssel élve ők a „hasznos idióták”, akik párthűségből, vagy ösztönös megérzéseik alapján döntenek. McCain hatalmi ambíciói elsősorban ideológiai azonosulásra épülnek – a neokonzervatív Új Világrend tántoríthatatlan híve –, Paliné viszont inkább vallási (érzelmi) alapú, amely impulzusokra épülő karrierjét (akárcsak a „know-nothing” Bush) égi beavatkozás következményének tekinti.

Palin számára az olajban dúskáló Irak a muzulmánok elleni “lelki harc” izgalmas valósággá vált hadszíntere, ahol ő a jövendőbeli hadvezér. A vallási fanatikusok számára választottságukon alapuló felsőbbrendűségük mintegy égi felhatalmazás a népirtó büntető hadjáratokra. Az ilyen, Amerikában „hubristicnak” mondott személyiséget fölényeskedő rátartiság – innen a Palin arcát gyakran indokolatlanul is elöntő öntelt mosoly –, és (gyakran burkolt) arrogancia jellemzi, ami többnyire tudatlansággal és a mások iránti megértés, részvét hiányával társul.

A fanatikusok minden lényeges döntése sugallatra történik, és bármi eredmény az égieket dicsőíti. Ennek megfelelően az alaszkai olajvezeték építésének nemrégen megvalósult egyezményét Palin “Isten tervének” könyvelte el – és bár lehet, hogy csak 10 év múlva fog megépülni, ha egyáltalán, megszállott hittársai azonban őt máris “felkentnek” nyilvánították, és további hatalmas feladatokra, akár az elnöki posztra is érdemesítették.

SAJTÓZÁRLAT

Röviddel azután, hogy Palin elfogadta McCain felkérését, az alternatív média kritikáját követően konzervatív körökben is egyre többen vetették fel, hogy valójában alkalmatlan az elnökhelyettesi és még inkább az esetleges elnöki feladatra. Igaz, hogy kampány körútja során személyes megjelenésével mindenhol rajongók és kíváncsiak ezreit vonzza, sőt a pártkasszát is szépen gyarapítja, ennek ellenére a számok alapján nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ahogy mondják, többnyire csak a kórusnak prédikált, ahelyett, hogy új híveket szerzett volna McCain-nek.

A demokratáktól ugyanis – és ez várható volt – nem sikerült elhódítania Clinton intellektuális beállítottságú, társadalmilag progresszív női híveit, akik egy teokratikus rendőrállam fenyegető veszélyét felmérve, semmiképpen sem szavaznának a McCain–Palin-párosra. Szeptember 27-én az AOL felmérése szerint a választ adók 56%-ának negatív véleménye volt Palinról és csak 38%-nak volt pozitív. Ez egyéb adatokkal egyetemben jelezte, hogy a függetlenek körében is lanyha volt az iránta való érdeklődés. Szintén 56% közölte, hogy minél többet tud meg az alaszkai kormányzóról, annál rosszabbá válik a róla alkotott véleménye.

A Palin-ügy pikantériája, hogy McCain közvetlen köre tisztában van vele, kormányzóság ide-oda, vaójában „a ligán kívül van” és hosszabb időre lenne szüksége, hogy fel tudjon nőni a feladathoz. Tapasztalatot, jártasságot, országos szintű gyakorlatot nem lehet hetek, de hónapok alatt sem szerezni, mint ahogy az olvasottság, tudásvágy, céltudatos érdeklődés sem helyettesíthető betanult klisék hangoztatásával és puszta meggyőződéssel. Korábbi politikai vitákról készült videó felvételek azt mutatják, hogy Palin a dobogóról bravúrosan „sóderol”, a rázós kérdéseket elkerülve folyékony könnyedséggel mellébeszél, a zavar legkisebb jele nélkül tagad, túloz vagy hazudik, és populista szólamaival hipp-hopp lehengerli felszínesen tájékozott hallgatóságát. Eközben rendre hangoztatja, hogy közülük való, és Washingtonnal szembeszállva értük harcol.

Mivel azonban kezdő politikusként nem képes bizonyos dolgok fajsúlyát felmérni, még olyan abszurd hazugságtól sem riadt vissza, hogy összekapcsolja Irakot a szeptember 11-i tragédiával, amitől mindenki más óvakodott, vagy ha alattomos szándékkal célzott is rá, mint Cheney és Wolfowitz, utólag letagadta. Vajon a saját bevonuló fiát is azzal etette, amivel az Irakba induló kiskatona társait, hogy „attól az ellenségtől fogják védelmezni az ártatlanokat, akik kivitelezői voltak és örömüket lelték amerikaiak ezreinek halálában”?

Mivel McCain tanácsadói – akik Palinnek az elnökhelyettesi párviadalra való felkészítésével bajlódtak – vonzó megjelenése, magolási készsége, magakellető szereplési vágya és egyéb hasznosítható tulajdonsága ellenére hamar felmérték Palin komoly hiányosságait is. Ezért úgy döntöttek, hogy csak nagyon korlátozott mértékben engedik mikrofon elé. Általános tájékozatlanságán túlmenően leginkább amiatt aggódnak, hogy riporterek kérdés-felelet formájában fényt derítenének „extrém ideológiájára és korrupt, a hatalommal visszaélő hivatalbeli gyakorlatára” – bár sokak szemében érdektelenségének és tudatlanságának sorozatos megnyilvánulásai már annyira lejáratták, az ideológiájáig el sem jutnak.

A CBS adó emlékezetes interjújában, ahol Katie Couric megkérdezte, melyik újságokból szerez hasznos információt a munkájához, Palin egyetlen egyet sem tudott megnevezni. Azzal próbálta enyhíteni a kínos epizódot, hogy mindegyiket olvassa, „a híradások egy hatalmas választékából” tájékozódik, és nagyra értékeli a sajtó tájékoztató munkáját, de ismételt kérdésre sem tudott cím szerint eggyel sem előhozakodni. (Érdekes viszont, hogy nem olvasó, „könnyű súlyú intellektus” létére viszont Wasilla polgármestereként azzal töltötte az időt, hogy megpróbálta elbocsátani a városi könyvtár vezetőjét, aki kívánságára nem volt hajlandó a neki nem tetsző könyveket eltávolítani a polcokról – csak óriási közfelháborodás következtében kényszerült cenzorális tervéről lemondani.)

Hivatalos jelölése óta csak 3 tv-interjút adott, gondosan szelektált jobboldali riportereknek, míg demokrata vetélytársa, Joe Biden, több mint hetvenet. Az egyikben például az öreg George Bush-on kívül nem tudott egyetlen más elnökhelyettest sem megnevezni. Egy másikban a Legfelsőbb Bíróság Roe and Wade döntésén kívül semmilyen más országos jelentőségű jogi döntésre nem tudott példát felhozni. Megdöbbentő módon sejtelme sem volt róla, hogy mi a Bush doktrína.

Érdekes módon Palin semmi ellentmondást nem lát abban, hogy társadalmi vonalon az életvédő („pro life”) politika elkötelezettje, ugyanakkor a háborúk és fegyveres megszállások buzgó támogatója. A katonák iránti együttérzését bizonyítandó azt állította az egyik riporternek, hogy járt Irakban, de kiderült, hogy csak a határig jutott el. (Általános érdektelenségének egyik nyilvánvaló jele, hogy tavaly váltotta ki élete első útlevelét.) Az egyik legjobb barátnőjéről azt mondta, nem hibáztatja, hogy „a homoszexualitást választotta, míg ő a heteroszexualitást”. (Sajnos a riporter nem kérdezett rá, hány éves korában, és milyen meggondolásból „választotta” a heteroszexualitását. Nagy többségünk ugyanis születik vele.)

Mikor külpolitikai jártasságát próbálta fitogtatni, az orosz veszélyre hivatkozott – mivel Oroszország Alaszkához olyan közel van.(?) És mikor azt a kérdést kapta, a jelenlegi elnökhelyettes Dick Cheney követett-e el valamilyen komolyabb hibát, egyedül az jutott eszébe, hogy egyszer egy vadkacsa vadászaton véletlenül (részegen? fél részegen?) arcba lőtte a közelben felbukkanó vadásztársát. Korábban egyszer azt nyilatkozta, fogalma sincs róla, hogy tulajdonképpen mi is egy elnökhelyettes szerepe – lehetséges, hogy azóta se nézett utána? Akkor ugyanis könnyedén fel tudott volna idézni egy-két demokráciát és emberi szabadságjogokat korlátozó Cheney „hibát”.

Palin nem csinál titkot belőle, hogy (a Bibliát literálisan értelmezőként) meggyőződése, a csupán 6000 éves Föld kezdeti időszakában az emberek együtt éltek a dinosaurosokkal. Hm. Talán meg is lovagolták őket a Paradicsomban? Azt sem rejti véka alá, hogy szerinte a Föld fokozott felmelegedése csak minimálisan az emberi felelőtlenség következménye – a jegesmedvék tehát minden beavatkozás nélkül túlélnek, nem szorulnak emberi védelemre.

Jeffrey Goldberg megdöbbenésében egy egész cikket szentelt az Atlantic.com-ban annak, hogy Palin – nem tudva, hogy hova is tegye – a hivatalos McCain politikával ellentétben támogatásáról biztosította a Hamasz szervezetét. George F. Will, a republikánus és neokonzervatív szimpatizáns kommentátor és hírmagyarázó a Couric-interjú után kijelentette, Palin „nyilvánvalóan alkalmatlan rá, hogy elnök legyen”. A szintén konzervatív Kathleen Parker, aki eredetileg támogatta az első republikánus női jelöltet, kicsit jobban megismerve teljesen kiábrándult belőle. Mint írta: „Palin filibuster. Halmozza a szavakat, a közbenső űrt pedig fűrészporral tölti ki. A szócséplést elhagyva nem sok (lényeg) marad.” Ezután felszólította Palint, hogy a párt érdekében, személyes okokra való hivatkozással lépjen vissza.

A média és politikai szakértői vélemények ismeretében valójában nem volt váratlan lépés, hogy McCain emberei – akik Ed Schutz jelentése szerint azt panaszolták, hogy a kormányzóasszonynak „fogalma sincs a dolgokról” és „katasztrofálisan” szerepel a felkészítése során – megpróbálták bizonytalan időre elhalasztani az elnökhelyettesi vitát. Mikor a riporterek ennek okát próbálták Palintól megtudakolni, kísérete (szorosan körbevéve, és kocsijába tuszkolva) fizikailag megakadályozta, hogy a ENSZ épületéből távozva bármilyen kérdésre válaszoljon.

A média azonban a saját szavaiból, megjelenéséből, és a róla írottakból kialakította róla a maga képét, és attól fogva nem rejtette véka alá a véleményét. Nem mintha ez meghátrálásra késztette volna a fegyverlobbi és az olajlobbi cserfes pártfogoltját. Palin rá se rántott a Newsweek főcímére: “Palin (tettre) kész? Ugyan kérem”. Nyilván arra sem, amit Fareed Zakaria, a lap nemzetközi rovatának konzervatív vezetője írt: „Sarah Palin teljesen kvalifikálatlan az elnökhelyettességre. (Palin) egy temperamentumos, karizmatikus politikus, aki néhány jó dolgot is csinált Alaszkában. De soha egy napot sem töltött bármi fontos országos vagy nemzetközi ügy megoldásával, és a jelenlegi helyzet pokoli időszak lenne ilyesminek nekiállni.”

Érdekes módon – vagy inkább a mítoszokat literálisan értelmezőkre nagyon is jellemzően – sorozatos baklövései, tudatlanságának megnyilvánulásai, a kabarék csúfolódó csipkelődései, az égető internetes beírások és népszerűségi indexének hanyatló görbéje egyáltalán nem tántorították el terveitől. Mintha nem lenne szégyenérzete, mintha nem érne fel hozzá a bírálat. Napok óta biflázza az elnökhelyettesi vita előkészítő anyagát, magolja a neveket és adatokat, amikkel el fogja kápráztatni, és vissza fogja hódítani a balga országot, amelyet egy napon Isten segítségével kormányozni-dirigálni fog.

Rick Davis, a McCain-kampány dörzsölt menedzsere azzal érvelt, a választás nem az állásfoglalásokon fog múlni, hanem a jelöltekről kialakított összbenyomáson. Ami nyilván azt jelenti, a vesztésre álló republikánusok abban reménykednek, hogy a háborús feszültségek, gazdasági gondok és a munkanélküliség problémája helyett McCain fenegyereksége és ezerszer ismételt vietnami hősiessége, vagy Palin zengzetes hazafias szólamai ragadnak majd meg az agyakban. Habár első hallásra ez teljesen őrültnek hangzott, lehet, hogy közel sem az. Az utóbbi hetekben több minden tűnt őrültnek, amiről aztán kiderült, hogy nem más, mint az amerikai választások szomorú bohózatának (gyakran elkerülhetetlen) velejárója.

*1 Két Németországban ténykedő dominikánus inkvizítor, Jacob Sprenger és Heinrich Kremer javaslatára (1484. december 5.-én) kiadott „Summis desiderantes affectibus” kezdetű bullájában VIII. Ince pápa teljhatalmat ad az inkvizítoroknak a boszorkányságban gyanúsítottak perbe fogására, egyszersmind utasítja a papságot, hogy a szószékről világosítsák fel a népet a boszorkányok üzelmeiről. Három pontot kellett a nép tudomására hozni: 1. Boszorkányság ütötte fel a fejét a keresztény világ közepette, amely az ördög segítségével bűnös varázslatot űz az emberek ártalmára. 2. Ez a boszorkányság az ördöggel kötött szövetségen alapul. 3. Ez a szövetség elszakadást jelent a keresztény hittől, miután a boszorkányok istent megtagadva az ördöghöz esküsznek, s ezáltal örök üdvösségüket elveszítik. „Nemrég a fülönkbe jutott, nagy sajnálatunkra, hogy Felső-Németország különböző egyházkerületeiben az egyik és a másik nemhez tartozó különböző személyek, elfeledkezvén saját üdvösségükről, kitárulkoztak incubus és succubus démonok előtt. Varázslatok, bűvöletek, összeesküvések és más gyalázatos babonaságok és mágikus műveleteik révén elveszejtették, megfojtották és megölték asszonyok magzatait, állatok kölykeit, a föld termését, a szőlő termését és a fák gyümölcseit”, áll többek között a bullában. A három évszázadon keresztül dühöngő európai boszorkányhajsza hozzávetőlegesen kilenc-tizenegymillió áldozatot követelt, és a legtöbb európai uralkodó, köztük I. Jakab angol király mellett a korszak olyan „felvilágosult” kiválóságai is asszisztáltak hozzá, mint Benedek Carpzow, a lipcsei egyetem hírneves büntetőjog professzora, Jean Bodin jogtudós, a francia parlament tanácsosa és Martin Delrio brabanti főügyész és alkancellár. (antidogma.hu)

2008. szeptember

Sarah Palinról lásd még: Lapszemlék 2008. II. félév, 10. és 6. írás

Addenda:

That half of you Americans are considering voting for a ticket whose VP candidate supports creationism, in this 2008, who opposes abortions even in the case of rape or incest, and who has literally boasted of her foreign experience primarily because Russia shares a border with her state, simply boggles the mind. Yes, let's forget Reason, forget common sense, forget science, forget critical thought which without progression, technology, modern civilization, wouldn't exist, and let's vote for a creationist! And a female one to boot! Your cant is beyond frightening. If Hockey Mom's values are that precious to your hearts, or if it's her gender that blows your whistle that much, why do you even bother, for example, going to the doctor when your kid is sick? Just go to church or a feminist group meeting instead! You stupid seventy million plus neurologically diseased Baptist Americans! Even God Himself would struggle to make you see! Didn't Jesus profess that truth is better than untruth? How is it that you care so little about wisdom, about truth, about humaneness, about the most meaningful values there can be in this life? Is it because you are simply awaiting, as your Holy Bible describes, the next one? Do us agnostics a favor and take the trip already! (Solomon Hakim: It's the Stupidity, Stupid!)

"I would describe it this way: Sarah was not an in-depth person. Never has, never will be. Her instincts are political as opposed to evaluative." (Dick Deuser, Wasilla city attorney)

Under Palin's Administration, "Life Begins at Rape" for women unable to pay for their forensic evidence gathering. Justice is served to women who can afford it and denied for those who can't. I live in Alaska-the wealthiest of the 50 states! Forcing rape victims to pay for their own forensic rape kits is something one would expect to find in a fundamentalist country overseas. I have outrage fatigue. I can't decide which facet of this policy is more upsetting. Is it the denial of justice for the poor? Is it the punishment of women who had been raped? Is it the political policies of a woman so entrenched in the "Pro-Life" movement she would deny justice to a victim? This is not a "Pro-Life" policy. This is a "Pro-Rapist" policy, and forced pregnancy policy. (Shannyn Moore: Life begins at rape... ask Palin)

"The Religious Right desperately wants to mold fundamentalist congregations into a partisan juggernaut that controls all elections and ultimately the government itself. That's a frightening prospect in a pluralistic nation that safeguards freedom of conscience for persons of all faiths and none." (Rev. Barry W. Lynn, Americans United executive director)

Now comes Ms. Palin, a smiling, bubbly vice-presidential candidate who travels in an alternate language universe. For Ms. Palin, such things as context, syntax and the proximity of answers to questions have no meaning. (Bob Herbert: Palin’s Alternate Universe. October 3, 2008)

"Our opponent . . . is someone who sees America, it seems, as being so imperfect, imperfect enough, that he's palling around with terrorists who would target their own country. This is not a man who sees America like you and I see America. We see America as a force of good in this world. We see an America of exceptionalism." (Governer Sarah Palin Republican nominee for vice president in 2008)

Not only was there no debate but Sarah Palin was not required actually to answer any of the questions put to her, and she announced before she began that she was just going to throw up on us all the talking points that she had binged on in Arizona for the past few days. She mugged for the camera, winked like a bar fly, and just went on talking and talking and talking, oblivious to whatever anyone else said. Not only did she ignore most of Gwen Ifill's questions, she paid no attention to what Joe Biden said. When he choked up over the loss of his family, she did not have the decency to express any kind of condolences. It is almost as though she is autistic and unable to connect with human beings. Palin has revealed her real self in the Gibson and Couric interviews, and clearly knows nothing and offers only rubbery expressions and glib repetition, for all the world like a rasping myna bird, of a stream of memorized slogans that sound as though they were disinterred from a time capsule originally buried in William F. Buckley Jr.'s back yard several decades ago. (Juan Cole: The Non-Debate. Informed Comment. October 3, 2008)

Palin got her numbers wrong on troop levels when she said that troops were now down to “pre-surge” levels. The surge was announced in January 2007, at which point there were 132,000 troops in Iraq according to the Brookings Institute Iraq Index. As of September 2008, that number was 146,000. President Bush recently announced that another 8,000 would be coming home by February of next year. But that would still be 6,000 more than when the surge began. (Factcheck the Wire)

"Oh, I think they're just not used to someone coming in from the outside saying you know what? It's time that a normal Joe Six-pack American is finally represented in the position of vice presidency, and I think that that's kind of taken some people off guard, and they're out of sorts, and they're ticked off about it." (Governer Sarah Palin)

November elsején Palin egy hecc telefonhívás áldozata lett, amelynek során egy kanadai rádiós humorista, Marc-Antoine Audette Sarkozynek adva ki magát biztosította róla, hogy egy napon kiváló elnök lesz belőle. "Talán 8 év múlva" -- nevetgélt elégedetten Palin, aki számos jelből (az eltúlzott francia akcentusból) sem értve végig nem vette észre, hogy ugratják. Egyáltalán nem lepte meg, mikor az állítólagos francia elnök a vadászatot nevezte kedvenc kikapcsolódásának, mondván: "Én imádom megölni az állatokat, mmm, olyan élvezet megfosztani őket az életüktől", sőt biztosította róla, hogy a helikopterről vadászás során kiválóan fognak együtt szórakozni. Mikor a Sarkozy imperszonátor gratulált neki ahhoz a "dokufilmhez" -- valójában egy pornó filmhez --, amit a Hustler alapítója, Larry Flint csináltatott róla egy Palin hasonmással, Palin boldogan köszöngette. Szinte hihetetlen, hogy még akkor sem kapcsolt, mikor az állítólagos Sarkozy azt mondta a feleségéről, hogy "forró(vérű) az ágyban", bár "most féltékenykedik, mivel tudja, hogy vele beszél." A legnagyobb égetése azonban az volt, mikor Audette egy kanadai énekes, bizonyos Steph Carse nevén utalt a kanadai miniszterelnökre, Stephen Harperre, és Palin jóváhagyta: "Nos, ő jól van, és igen, mikor te aláértékeltként kerülsz egy pozícióba, az lehetőséget ad számodra, hogy bizonyítsd a kritikusaid tévedését. Még keményebben dolgozol." (?) Az ügy pikantériája, hogy Palin gyakran hivatkozik Alaszka Kanadával folytatott sikeres gazdasági kapcsolataira. (Amennyiben Palin engedelmeskedett volna a választási szabályoknak, és előre közölte volna a McCain kampány illetékeseivel az állítólagos Sarkozy-hívást, pár perces ellenőrzés révén kiderítették volna, hogy csak átverés, és az egész botrány elkerülhető lett volna. (Kuliffay)

"So we discussed what was going on in Africa. And never, ever did I talk about, Well, gee, is it a country or is it a continent, I just don't know about this issue." (Sarah Palin Republican nominee for vice president. Fox interview with Greta Van Susteren. November 11, 2008)

“I didn’t believe the theory that human beings – thinking, loving beings – originated from fish that sprouted legs and crawled out of the sea. Or that human beings began as single-celled organisms that developed into monkeys who eventually swung down from the trees.” (Sarah Palin Republican nominee for vice president in 2008)

A Republikánus Kormányzók Bizottsága (Republican Governors Association) 2008 novemberében új elnököt és tisztségviselőket választott. A Wall Street Journal cikke szerint Sarah Palin nem csak hogy a vezető pozíciót nem tudta megszerezni, de a 8 egyéb irányítói tisztség egyikére sem jelölték a kollégái. A dolog pikantériája, hogy a tisztújítást megelőzően a média a szokásos módon ajnározta és sztárolta Palint, aki a tőle megszokott magabiztossággal tündökölt. Csillaga azonban a republikánus vezető körökben egyre inkább leáldozóban. A népszerű republikánus kormányzó, Tim Pawlenty szerint Palin ugyan galvanizálta a párt szélsőjobboldali szárnyát -- ami szükséges és hasznos is volt John McCain számára --, mégsem kellett volna, hogy magának a Republikánus Pártnak önkényesen irányt szabjon. Ezzel a kijelentésével végül is utólag beismerte, hogy McCain -- aki nem tudott volna a radikális Palin nélkül nyerni, vele viszont vesztett -- nem volt az elnöki pozícióra alkalmas jelölt. (Kuliffay)

Couric: You recently said three times that you would never, quote, "second guess" Israel if that country decided to attack Iran. Why not?

Palin: We shouldn't second guess Israel's security efforts because we cannot ever afford to send a message that we would allow a second Holocaust, for one. Israel has got to have the opportunity and the ability to protect itself. They are our closest ally in the Mideast. We need them. They need us. And we shouldn't second guess their efforts.

Couric: You don't think the United States is within its rights to express its position to Israel? And if that means second-guessing or discussing an option?

Palin: No, abso … we need to express our rights and our concerns and …

Couric: But you said never second guess them.

Palin: We don't have to second-guess what their efforts would be if they believe … that it is in their country and their allies, including us, all of our best interests to fight against a regime, especially Iran, who would seek to wipe them off the face of the earth. It is obvious to me who the good guys are in this one and who the bad guys are. The bad guys are the ones who say Israel is a stinking corpse and should be wiped off the face of the earth. That's not a good guy who is saying that. Now, one who would seek to protect the good guys in this, the leaders of Israel and her friends, her allies, including the United States, in my world, those are the good guys.

(Interview segment. CBS Evening News Anchor Katie Couric conducted a series of interviews with then Republican Vice Presidential Candidate Gov. Sarah Palin of Alaska. September 2008)

* *

Newly released e-mails show that Todd Palin, Sarah Palin's husband, played an active role during her term as Alaska governor and in her campaign for vice president. Some 1,200 e-mails released to NBC News by the state of Alaska show that Todd Palin's role in policymaking was far-reaching. According to NBC News, "The governor's husband got involved in a judicial appointment, monitored contract negotiations with public employee unions, received background checks on a corporate CEO, added his approval or disapproval to state board appointments and passed financial information marked 'confidential' from his oil company employer to a state attorney." (January 2010)

Bristol Palin is still reeling from being thrust into the spotlight during one of the most life-changing moments of her young life -- becoming pregnant at age 17. As her mother, Republican vice presidential nominee Sarah Palin, took on the role of a "maverick," Bristol's pregnancy became headline news. In this month's issue of Harper's Bazaar, she talks candidly about life as a single working mother and what it was like dealing with her pregnancy during the 2008 presidential campaign. Bristol knew people at her high school were watching and gossiping about her, as she stood beside her mother on national television with a growing baby bump. "It was kind of humiliating ... Great, I'm 17 years old, I'm 40 pounds overweight with a big belly on me, all my friends are at school watching this on the news. This kind of sucks," she laments. (...) Bristol admits her parents never talked to her about sex until it was too late.

VISSZA a Jelenkor rovat címjegyzékéhez.

VISSZA az EMPIRIA Magazin címoldalára