EMPIRIA Magazin IX. évfolyam 3. szám – Kuliffay Hanna írása
CS O D A V Á R Ó K
Monológ a Mexikói-öböl olajbűzös államaiban
tartott imanap kapcsán
. . . számomra nehezen érthető és még inkább ijesztő, hogy a legújabb adatok szerint az amerikaiak 41%-a abban a hitben él, a bibliai Jézus 40 éven belül visszatér a földre – ezzel ismét bizonyságát adva annak, hogy az önámító hiszékenység genetikailag kódolt, és így örök, mint maguk az istenek –, csak a visszatérés időpontja tolódik ki újra és újra, mint az évezredek során annyiszor, kezdve az apostolok hiedelmével, akik saját életükben várták Jézus dicsfényes földreszállását – amit elégtételként a zsidók és a kishitűek orra alá dörgölhettek volna –, Hippolitusz római teológussal folytatva, aki anno 500-ra jósolta a mennyek kárpitjának szétválását, míg a közelmúltban a déli-baptista prédikátor Billy Graham(*1), a Vietnámi Háború és az Öböl Háború nyilvános támogatója és híres-rangos hívei – többek között egy Ronald Reagan nevű “agresszív és imperialista” külpolitikát folytató “háborús bűnös”(*2) – a 80-as években hónapokban számolták az égi harsonák felzendülését. . .
Reagan nem csak a Jézus-váró ortodox keresztények, hanem a messiás-váró ortodox zsidók,
Libovitch Fiainak támogatását is élvezte. Fehér Ház, 1987 (archívum)
. . . és bár Graham, az erőszakos hódításon alapuló Új Világrend doktrína híve(*3) jóslatát illetően eddig már évtizedekkel melléfogott, Barack Obama ettől – és néhai édesanyja haladó szabad szellemétől – eltekintve felkereste otthonában a vén ópiumárust, talán annak reményében, hogy némi ráolvasással vagy ördögűzéssel fékezné le az eseményeket – nehogy már az ő elnöksége alatt történjen az Armageddon. . . a Graham-látogatás azt jelzi, annyira rosszul mennek a dolgok a Pennsylvania-sugárúton, Amerika elnökének minden kapaszkodóra, még a lejáratott égi összekötőkre is szüksége van (így a pedofil papok vatikáni védangyalára is, akit szintén személyesen keresett fel sűrűn fátyolozott[?] asszonyával az oldalán), mikor a vérgőzös közel-keleti kátyú és a régió ’egyetlen demokráciájának’ provokációi és Irán-ellenes uszítása mellett még a Mexikói-öböl olaj-katasztrófája is a nyakába szakadt (amelyet az apokaliptikus vizionálók a világvége előjelének vélnek) arra késztetve az elnököt és a félelem többi álszent kihasználóját, hogy a dicstelen szokást meglovagolva a vallás ópiumával próbálják elhárítani a British Petroleum bűnös felelőtlensége és nyereségvágya okozta katasztrófa miatti vádakat – klérus és politikusok a legnagyobb összhangban keltenek hamis reményt a kétségbeesettekben: Alabama kormányzója és törvényhozói testülete „közös könyörgés imanapjának” nyilvánította a hónap utolsó vasárnapját arra való hivatkozással, hogy „a történelem során az alabamaiak mindig alázatosan fordultak Istenhez áldásáért és lelkierőért a küzdelmes időkben”, ami természetesen jogilag nem teszi indokolttá a kollektív térdre borulás elrendelését egy szekuláris alkotmányú országban, de az Öböl-menti „Bibliai övezet” államai mintha külön világot alkotnának az államszövetségen belül, érdekeik szerint értelmezik az alkotmányt, politizálják a vallást, megvetik a tudományt (bár élnek a vívmányaival), az ördög mesterkedésének tartják az evolúció oktatását, szó szerint hiszik az isteni eredetűnek nyilvánított ószövetségi Bibliát, ellenzik a születésszabályozást, az anya és feleség családon belüli egyenjogúságát és mereven elzárkóznak az ökumenizmus ideájától; a hurrikán szezonban szokott csak rés keletkezni ezen a széleskörű azonosuláson, mikor versenyimádkozás folyik, melyik hárítja sikeresen szomszédjára a soron következő tragédiát; 2005-ben éppen Alabama volt, amely meghallgatást nyert az égiektől (tartották is a hálaadó miséket), mikor az 5-ös kategóriájú Katrina nem náluk, hanem a szomszédos Louisianában landolt, a partvonalat végig tarolva, New Orleans védelmi gátját átszakítva halottak és eltűntek ezreit követelve. . . ebből természetesen Louisianában okulni kellett volna, de az önámító genetikai programozás könnyen feledteti az áldozatokat és a tengernyi könnyet, minek következtében az olajömlés miatt az állam szenátorai ott is, mint Alabamában „egyhangúan” hivatalos imanapnak szavazták meg június 27-ét (vagy van személyes isteni beavatkozás és akkor felelősség, oltalom, megérdemelt jutalom is van, vagy nincs beavatkozás és akkor az ima hiábavaló) a helyi kormány szenátora, bizonyos Robert Adley azon indoklásával, hogy „az elmúlt hetekben bebizonyosodott, a halandók minden eddigi próbálkozása csődöt vallott a krízis megoldását illetően”, tehát „elérkezett az idő a csodára”, amiről nyilván hiába is kérdeznék, hogy képzeli el, mikor naponta legalább 60000 hordónyi friss olaj ömlik az öbölbe, de mivel az amerikaiak 60%-a szó szerint veszi a Noé-bárkája mesét és még ennél is többen a kánaáni menyegző csodatételét, nyilván az a helyi gondolatmenet, mivel Jézus a vizet borrá tudta változtatni, az olaj vízzé változtatása sem lenne neki probléma, hacsak. . . hacsak szándékosan nem akar beavatkozni, lévén a katasztrófa isteni figyelmeztetés vagy büntetés. . . ugyanis a felelősség visszautalása, a bűntudatkeltés bumerángja a mindenkori mentség a könyörgés megválaszolatlanságára, a természet erőivel szembeni tehetetlenség leplezésére, amiért is ravasz kibúvó volt már az ókori hellén idők népszerű kultikus jóshelyein is, ahol dögvész, vagy a lakosságot sújtó járvány idején Apolló látnoka közölte a hívekkel, hetekbe is telhet, míg az engesztelő ima és boráldozat meghallgatást nyer, mivel az isteni harag hőfoka, a büntetés mértéke kiszámíthatatlan, és tényleg mindig különböző fokú és időtartamú volt a halálangyal öldöklése, mégis lezajlása után az élve maradottak himnuszokban dicsőítették a jövőbelátó bölcs Apollót, a halottak pedig nem apelláltak, amiből okulva az uralkodók zsákszámra kezdték hordani az aranyat a kegyhelyekre, amelyek papsága viszonzásul egyéb vonalon is – szegénység, éhínség, háborús vereség, de uralkodói visszaélések esetében is – az ég felé irányította a felelősséget, távlati sikert és örök életet ígérve és ez az, amire Adley szenátor és kollégái mellett az olajbárók által bőkezűen pénzelt Obama is számít, mikor újabban kegyeskedő hangvételű, már-már bárgyú idézetekkel és általánosításokkal tűzdelt beszédeiben (ki által?) „garantált” isteni áldást ígér és (megoldásként?) imádkozást ajánl a megélhetésüket, életformájukat, jövőjüket vesztetteknek, felelőssége(*4) elmaszatolására pedig egy egyszerű halászból lett pap álbölcsességét idézte a napokban, aki szerint „Nem az számít áldásnak, mintha Isten minden akadály és veszély elhárítását ígérte volna. Az áldás az, hogy mindig velünk van, ‘az áldás biztosítva van‘ . . . még a vihar közepén is” – meg kell azonban jegyezni, hogy nemigen dobat mentőövet az őrangyalokkal a fuldoklóknak. . . akikről hallgatni illik a hullámsírok örök hallgatásával, és helyette a banalitás varázsvesszejével kell megérinteni a szíveket: „Az olajömlés nem az utolsó krízis, amivel Amerika szembenéz. Ez a nemzet tapasztalt már nehéz időket korábban, és bizonyára megint fog tapasztalni. Ami átsegített – ami mindig átsegít –, az az erőnk, a kitartásunk és állhatatos hitünk, hogy valami jobb vár ránk, ha minden bátorságunkat összeszedjük, hogy elérjük. Ma este imádkozunk ezért a bátorságért. Imádkozunk az Öböl lakosaiért. És imádkozunk, hogy egy kéz vezéreljen keresztül minket a (jelenlegi) viharon egy ragyogóbb nap felé.” – bíztatta a kétségbeesetteket a Mexikói-öbölbe látogató Obama elnök, de lehetett volna Sarah Palin, George W. Bush(*5) vagy éppen Billy Graham. . .
*1 But now we've got just this one evangelist, this Billy Graham, and he's gone off the beam. He's...well, I hadn’t ought to say this, but he’s one of those counterfeits I was telling you about. He claims he's a friend of all the Presidents, but he was never a friend of mine when I was President. I just don’t go for people like that. All he's interested in is getting his name in the paper. (Harry S. Truman: Plain Speaking)
*2 1986-ban a Nemzetközi Igazságügyi Bíróság elítélte az Egyesült Államokat Nicaragua belügyeibe való beavatkozásért és az ennek során elkövetett fegyveres bűncselekményekért – a jelenlegi elnök, Daniel Ortega szavaival, a “Nicaragua elleni mocskos háborúért”.
*3 Graham karaktere kiválóan tükrözi a biblianyálazó fundamentalisták fölényességét, kivételezettség érzetét, álhazafiságát (“Időnként harcolnunk kell a békéért.”), és a más vallásúak, elsősorban a muzulmánok iránti lenézést, mikor azt üzenik nekik, hogy a szétbombázásuk az ő érdekükben történik. 1991-ben Graham New Yorkban hatalmas tömeg előtt prédikálva támogatta az öreg Bush Öböl-háborúját, amelyben irakiak százezrei lelték halálukat, váltak árvává és özveggyé rokkanttá és szellemi ronccsá, vagyontalanná és otthontalanná: “Az elnökünk, Bush elnök azt mondta, nem az iraki néppel vagyunk háborúban. Néhány ember a rezsimben (akivel háborúzunk). Imádkozzatok a közel-keleti békéért, egy igazságos békéért.” Graham évtizedeken keresztül a vallás tömeg-manipulációs eszközével szolgálta ki (arcátlan módon) a mindenkori hatalmon levőket, amiért cserébe hírnevet, média lehetőséget, publikálási lehetőséget, díjakat, pénzt, barátságot, elismerést kapott. Bűnössége és felelőssége nem kisebb, mint a számító nagyravágyását kihasználó piedesztálra állítóké. Politikai éleslátását jellemezzék a saját szavai: “Az Öböl-háborúból egy új béke születhet, ahogy az Elnök utalt rá, egy Új Világrend.”
*4 Bár Dick Cheney és George W. Bush az olajipar lekötelezettjei voltak, és személyes érdekeltségük volt az olajbárók “boldogításában”, ők tehát a fővádlottak, Obamát mégis komoly felelősség terheli, amiért a rendelkezésére álló több mint egy (1) év alatt nem kerített sort a partvonal közeli olajfúrások államközponti ellenőrzésére, holott számos bejelentés és figyelmeztetés történt az ellenőrzés hiányosságaira, az ellenőrök és a vállalatok összejátszására, a mind mélyebb fúrások esetében a jelenlegi technológia alkalmatlanságára, máshol az elévülésére vagy megbízhatatlanságára stb. A hab a tortán mégis az, hogy Obama olajügyekért is felelős miniszteri kinevezettje, Ken Salazar szenátorsága éveiben szoros és kényelmes kapcsolatban volt, ki lehet találni, hogy kivel. . . természetesen az olajiparral. A környezetvédelmi megfigyeléseket végző Biológiai Változatosság Központjának igazgatója, Kierán Suckling azt nyilatkozta a katasztrófa kapcsán a TIME Magazinnak, „a kormány alapvetően kudarcot vallott a kormányzásban, mivel (a felelősöknek) számítaniuk kellett volna ezekre a problémákra és ebben kudarcot vallottak.” Salazar ennek ellenére továbbra is pozíciójában van. Az olaj és gáz ipar tavaly 174, 8 milliót költött lobbizásra.
*5 Bush 2003 elején azzal baltázta szegény Jacques Chirac agyát, aki protokolláris okokból kénytelen volt meghallgatni, hogy "Irak inváziójával Góg és Magóg bibliai próféciája teljesedik be". (Ezt hallva Cheney, Kissinger, Wolfowitz valószínűleg hörögve-röhögve fetrengtek a szőnyegen.) "Ez a konfrontáció Isten akarata, aki ezt a konfliktust akarja felhasználni, hogy eltörölje népe ellenségeit, mielőtt az Új Kor kezdődik." -- oktatott az Egyesült Államok XXI. századi elnöke. Hogy a francia elnök nem esett le a székéről, az annak tulajdonítható, Európában tisztában vannak Bush és általában a bibliai övezet 'újjászületett keresztényeinek' nevetséges és sírnivalóan ostoba önteltségével: "Our nation is chosen by God and commissioned by history to be a model for the world." ("A mi nemzetünk Isten által választott és a történelem által megbízott, hogy a világ mintaképe legyen.")
2010. június
Addenda:
Fitzgerald Amerika társadalmi és kulturális jelenségeit kiválóan elemző könyvében írja, hogy Graham az 1950-es 70-es évekbeli térítő körútjai során rendszeresen hangoztatta a küszöbön álló világvégét. Népszerűségén ez mit sem rontott, sőt, mikor a rendszerváltás után a volt szocialista országokban is eljutott, ott is tátott szájjal hallgatták prédikációit a hívek. "Billy Graham preached quite regularly between 1950 and 1970 that the nation was in its worst state of spiritual decline. And quite regularly during that period he preached that the world would end soon." (Frances Fitzgerald: Cities on a Hill. Simon &Schuster, Inc.1981)
Over the last decade, this agency (Minerals Management Service, H. K.) has become emblematic of a failed philosophy that views all regulation with hostility, a philosophy that says corporations should be allowed to play by their own rules and police themselves. At this agency, industry insiders were put in charge of industry oversight. Oil companies showered regulators with gifts and favors and were essentially allowed to conduct their own safety inspections and write their own regulations. And when Ken Salazar became my secretary of the interior, one of his very first acts was to clean up the worst of the corruption at this agency. But it's now clear that the problem there ran much deeper and the pace of reform was just too slow. And so Secretary Salazar and I are bringing in new leadership at the agency: Michael Bromwich, who was a tough federal prosecutor and inspector general. And his charge over the next few months is to build an organization that acts as the oil industry's watchdog, not its partner. So one of the lessons we've learned from this spill is that we need better regulations, better safety standards and better enforcement when it comes to offshore drilling. But a larger lesson is that, no matter how much we improve our regulation of the industry, drilling for oil these days entails greater risk. (Obama's Oval Office address on the Gulf oil spill. The Associated Press. June 15, 2010)
By 1984, the contras had earned a reputation for rape, torture, murder and terrorism – as they ravaged towns especially along Nicaragua’s northern border. In 1983-84, the CIA also had used the cover of the contra war to plant mines in Nicaragua’s harbors, an operation later condemned by the World Court. (Robert Perry: Why trust Robert Gates on Iraq. November 27, 2006)
Kitűnő példa az imádkozás haszontalanságára: a cikk megjelenése utáni napokban tovább terjedve az olaj Texas állam partvonalát is elérte. Csodavárás helyett okosabb lenne minél több időt és pénzt áldozni a felelős környezetvédelmi programmal induló politikusok támogatására és megválasztására. "More than two months after oil from BP's blown-out seafloor well first reached Louisiana, a bucket's worth of tar balls that washed onto a Texas beach means the crude has arrived in every Gulf state. Oil is still on the move, but the fleet of skimmers tapped to clean the worst-hit areas of the Gulf of Mexico is not. A string of storms has made the water too choppy for the boats to operate for more than a week off Florida, Alabama and Mississippi, even though the gusher continues. The number of tar balls discovered in Texas is tiny compared to what has coated beaches in other Gulf states. Still, it provoked the quick dispatch of cleaning crews and a vow that BP PLC will pay for the trouble. The distance between the western reach of the tar balls in Texas and the most eastern reports of oil in Florida is about 550 miles. Oil was first spotted on land near the mouth of the Mississippi River on April 29. The spill is reaching deeper into Louisiana. Strings of oil were seen Monday in the Rigolets, one of two waterways that connect the Gulf with Lake Pontchartrain, the large lake north of New Orleans." (Juan A. Lozano: Tar Balls in Texas Mean Oil Hits All 5 Gulf States. AP. July 6, 2010)
We know from every cross-national opinion poll that Americans are the most religious people in the industrialized world. Some 94% of Americans say they believe in God; in Britain the figure is 68%. Seventy percent of Americans say they pray daily; 20% of the English say they do. Approximately 49% of Americans claim to attend a religious service weekly; in Britain and Germany the figure is 10%; In France, 15%. When asked if they find their religious beliefs important to their lives, 86% of Americans say yes compared to 49% in Britain. And recently, in a question prompted by the arrival of the knew millennium, one out of every four American adults polled said they believed Jesus would return to earth before they died. (Isaac Kramnick and R. Laurence Moore: Politics and Piety. Dissent Magazine. Spring/2001)
(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenidő rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com
VISSZA az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára