EMPIRIA Magazin IX. évfolyam 6. szám – Kuliffay Hanna írása

 

2010. december

 

H I D E G V É R R E L

 

Julian Assange és közvetve a sajtószabadság maradványa ellen

 

Assange ellenségei nem titkolják, hogy holtan akarják látni. "Levadászva, mint az al Kaidát és a talibán vezetőket."(*1) A dolog tehát vérre megy. Washingtonban high-tech terroristának kiáltották ki, hogy a WikiLeaksben nyilvánosságra hozott bizalmi vagy titkosított iratok és adatok közléséért az igazságügyi minisztérum vádat emelhessen ellene. A világhálón  való működését nemzetbiztonsági üggyé dagasztva Joe Lieberman szenátor vezetésével folyik ellene a hajsza. Ha Svédország úgy dönt, hogy koholt vádak alapján kiadja az Egyesült Államoknak, Assange nem számíthat a sajtószabadságot biztosító törvény oltalmára, mivel Amerikában bár az ausztrál újságírószövetség (MEAA) tagja nem ismerik el újságírónak.

 

Na de mióta vonatkozik a sajtószabadság joga csak az újságírásra? Az általános meghatározás szerint a sajtó, mint tömegkommunikációs eszköz, információval, értékelő elemzéssel, véleménnyel szolgál akár nyomtatott vagy digitális, helyi, országos vagy nemzetközi, egyetlen személy vagy egy egész gárda által szerkesztett.  Amennyiben nem születik nemzetközi összefogás a sajtó (médiaszabadság és pluralizmus) védelmén keresztül a szabad információáramlás érdekében, akkor nem csak Assange lesz a "levadászásra" uszítók áldozata.

Julian Assange aki nem tud a (háborús) szenvedés tudatától szabadulni. [vonatkozó idézet lejjebb]

Két és fél évvel ezelőtt Barack Obama szenátor még az elnökségre pályázva azt ígérte, amennyiben a Fehér Házba kerül, George W. Bush-sal ellentétben nyílt, tiszta lapokkal fog játszani, és vizsgálatot fog indítani bizonyos eltussolt visszaélések ügyében.(*2) Ennek kapcsán hangoztatta, hogy támogatja és elő fogja segíteni, hogy a világháló nyitott, semleges és demokratikus maradjon. “Az Internet talán a legnyitottabb hálózat a történelemben, és így is kell tartanunk”   mondta lelkes tömeg előtt 2007. november 14-én.  

Hívei kiábrándultságára azonban Obama, más politikusokhoz hasonlóan, ezeket az ígéreteit is megszegi; nemcsak hogy helyben hagyja az előző kormány illegális, gyakran alkotmányellenes intézkedéseit, hanem suttyomban még növeli is számukat.  És ahelyett, hogy felelősségre vonná a közérdek ellen jogtalanságokat elkövetőket, a háborús provokátorokat, vagy az ország külkapcsolatait lejáratókat (Joe Bidennel és Hillary Clintonnal az élen), a nyilvános leleplezők ('whistle blowers') ellen fordul, megtagadva tőlük a tömegkommunikációs tájékoztatásnak kijáró, és korábban a Legfelső Bíróság által is megítélt védelmet.

A világháló jövője és a sajtó/audovizuális média körüli jogi vita központjában álló Assange pechére a személyisége önmagában véve is polarizáló jellegű. Amennyit tudni lehet róla, aszerint számítógépes zseni, a University of Melbourne kitüntetett diákjaként "az ausztrál csúcstechnológia reménységének számított"; világot látott ls világképben gondolkodó, rendkívül intelligens, komplex összefüggéseket, összhatásokat jól felmérő, kiváló szervező és bonyolító,  kritikával elemző(*1) aki filozofikus megnyilatkozásai alapján ítélve szabadgondolkodó.

Szellemi adottságai mellett jó megjelenésű, szerény-kellemes mosolyú, magas és vonzó északi típus, igazi alfa hím', minek következtében gyakran ünnepelt sőt körülrajongott, némelyek által viszont irigyelt. Kezdetben leginkább féltékenységből akadályozhatták szakmai kibontakozásában és előmenetelében. Ezért Assange viszonylag fiatal korában sikeresen önállósította magát, majd az évek során azokból, akikkel intellektuális kapcsolatba került több mint 15 országból , megbízhatónak ítélt híveket toborzott reform jellegű idealista tervei megvalósításához. Assange vesztének egyik nyilvánvaló oka, hogy  valahol valakik felfigyeltek arra, hogy céltudatos, nonkonformista, áldozatvállalásra is kész egyénként  nemzetközi jelképpé, mintegy követendő példaképpé válhat -- ráadásul a világháló révén nagypályás játékosként.

Az évek során fokozódó népszerűségének egyik megnyilvánulása volt, hogy decemberben az amerikai TIME magazin olvasóinak döntő többsége neki ítélte az Év Személyisége (korábban az Év Embere) címet. (A lap szerkesztősége viszont csak a harmadik helyre érdemesítette.) Mikor pedig támadások kereszttüzébe került, barátok és neves támogatók védőgyűrűje vette körül. Voltak, akik pénzzel, mások jogi tanáccsal, megint mások tollukkal, web-oldalukkal vagy otthonuk megosztásával álltak ki érte. (Hat személy teljes foglalkoztatásban és ezer önkéntes szakértő dolgozik részidőben a WikiLeaksnek.)

Természetesen támogató szavakban se volt hiány. Az Ausztrál Médiaszövetség egyik elnökségi tagja, Louise Connor a Daily Telegraph közlése szerint úgy nyilatkozott, hogy Assange az egyesület és hivatásos szervezet teljes támogatását élvezi. Egy másik ausztrál médiaszervezet (ACTU) elnöke pedig azzal védelmezte:

"A WikiLeaks egyszerűen ugyanazt a funkciót látja el mint a médiaszervek évszázadok óta, vagyis információval szolgálja a közösség érdekeit. Assange úrnak ezt a jogát ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint más újságírókét."

A hatalmi status quo azonban nem kedveli, és nem tűri az olyan önjelölt vezéregyéniségeket, akiknek forradalmiságában egységet alkot hús, vér és érzelem, technikai zsenialitás, alkotó szellemiség és eszme iránti elkötelezettség. Mert mi is lehet rájuk nézve veszélyesebb – és ez Assange vesztének egy másik oka –, mint mikor a választottak, megzsaroltak, szolgalelkű érdekhajhászok ellenében hirtelen feltűnik és népszerűvé válik egy olyan egyéniség, aki a politikai és vallási dogmákon túllépve empátián (nem hiten vagy nyereségvágyon) alapuló meggyőződésből fel akarja világosítani, szellemi tunyaságából fel akarja rázni a népeket, Kínától kezdve Oroszországon, Pakisztánon, Anglián, Szaúd-Arábián és Olaszországon keresztül Kanadáig és az Egyesült Államokig?

A veszélyt tovább fokozza, mikor a radikálisan új utakra térő  (gazdasági és társadalmi változás lehetőségét propagáló, békét hirdető, valamiféle igazságot kereső) semmibe veszi az idomított tömegek által tudomásul vett információkontrollt – a status quo fennmaradásának elengedhetetlen feltételét – és terjeszteni akarja a közjót szolgáló saját nézeteit, vagy leleplező felfedezéseit.

Idén augusztusban Assange a következőképpen nyilatkozott magáról és elvi indíttatásáról a TIME magazin riporterének, Eben Harrellnek:

"Újságíró vagyok, kiadó és feltaláló. Megpróbáltam egy olyan rendszert kidolgozni, amely megoldja a sajtócenzurázás (általános) problémáját és ezen belül a vészjelet leadók ('whistle-blower-ek') cenzúsát szerte a világban. Alapelvünk szerint minden egyénnek joga van továbbadni az értesüléseit és a tudását. És az U.S.A. Első Törvénymódosítása világosan kimondja, hogy a kiadónak joga van felvilágosítani az embereket, mi is történik valójában."

Assange éppen azért vált veszélyessé, mert a szabad információáramlás, mint  széleskörű általános 'felvilágosítás' a sajtószabadság paragrafusává válva jogilag támadhatatlanná válna. Így például  Sarah Palin, korábbi republikánus elnökhelyettesjelölt nyilvános rágalmazása ellenére, miszerint "Assange aktívan Amerika-ellenes, akinek kezéhez vér tapad"(*3), nem citálhatná a törvényszék elé.

Valójában a status quo érdekvédelmében vált Assange személye és a WikiLeaks hírközlései, tényfeltárásai, háttéranalízisei és nyilvános archívumának anyaga 'politikai üggyé', és így nemcsak aggasztóvá, hanem riasztóvá is. Hidegvérű gyűlölői közül Hillary Clinton például felvetette, hogy távirányítású rakétával (drónnal) intézzék el, ahogy Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában, Jemenben, Libanonban (2005-ben Rafik al-Haririt) és máshol likvidálják az idegen  járom ellen háborgókat. Mások saját kézbe véve az 'ügyet', hazug propagandához folyamodnak. Kiváló példa erre Joe Biden szégyenletes pálfordulása. December 16-án, csütörtökön Obama helyettese úgy nyilatkozott az MSNBC riporterének, Andrea Mitchellnek, hogy a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott követségi sürgönyök semmilyen kárt nem okoztak az USA-nak, csak egy kicsit kínosak..., de “semmiről nem tudok, ami a (diplomáciai) kapcsolatok lényegét érintette volna, ami egy mások országot befolyásolt volna, hogy úgymond, “ők (az amerikaiak) hazudtak nekem, többet nem bízunk bennük, (mert) nem bánnak velünk tisztességesen”.  

Az éjszaka folyamán valaki nyilván 'átprogramozta' a magát hangsúlyozottan "gyakorló katolikusnak" valló elnökhelyettest, mivel másnap, egy másik interjú felvétele során (David Gregory Meet the Press című műsorához) már éppen a diplomáciai kapcsolatok romlása és az Assange okozta halálos veszélyek miatt lamentált. Ugyan gusztustalan olvasni a hazug képmutatás ezen példáját, de nem haszontalan: “Ez a fickó olyan dolgokat csinált, amivel megkárosította (még a szóhasználat is ugyanaz, csak éppen vádaskodás lett a tagadásból), és veszélybe hozta a világ másik végén levők (?) életét és megbizatását"  állította Biden. "Ezzel (Assange) megnehezítette nekünk, hogy együtt dolgozzunk szövetségeseinkkel és barátainkkal.”  (A Salon.com kiváló zsurnalisztája, jogi szakértő és több könyv szerzője Glenn Greenwald hívta fel a figyelmet erre a szégyentelen hamukára, amely után, akár szív valamit Biden, akár előrehaladottan meszesedik, Obamának le kellett volna mondatni.) 

Bár a világviszonylatban használatos Wikipédia meghatározása szerint is ''az Interneten minden médiának számít, ami a kommunikációval kapcsolatos és bármi, ami lehetővé teszi a kommunikációt”, az USA külügyminisztériumának más a véleménye. P.J. Crowley a hivatalos állásfoglalást közölve úgy nyilatkozott, hogy “a WikiLeaks nem hírközlő szerv, Assange pedig se nem zsurnaliszta, se nem (közérdeket szolgáló, K. H.) vészjelző, hanem egy politikai programot teljesítő valaki." Ezt még  személyes véleményével is megtoldotta: "Szerintem Assange egy anarchista, aki megpróbálja aláásni a nemzetközi rendszert, amelynek révén más kormányokkal kooperálni  és kollaborálni tudunk. Amit csinál, az ártalmas a más kormányokkal közös erőfeszítéseinkre nézve.” És minél inkább titkos, mert  különböző okokból illegális a kollaboráció, nyilván annál nagyobb Washington és a “más kormányok” páni hangulata amiatt, mi is lehet még Assange és társai tarsolyában. Vajon milyen törvénytelenségekre fog még  a közeljövőben váratlanul fény derülni?

 

"Ha hazugságok alapján háborúkat lehet indítani, az igazság révén meg is lehet állítani." Julian Assange

 

Lieberman próbál a dolgok elébe vágni. Szemmel láthatólag arra játszik, hogy a WikiLeaks szervezetet híressé vált alapítójával azonosítsa, és Assange vád alá helyezésével, anyagi tönkretételével és bebörtönzésével ha kell likvidálásával elrettentő példa legyen a munkatársainak, sőt meg is ossza őket. Azt reméli, hogyha csak egy-két megalkuvót találnak köztük, fel fogják tudni számolni az egész nemzetközi összefogáson alapuló virtuális sajtóirodát.  Még ha ez sikerülne  is  ami jogilag nem tűnik nehéznek a "post-constitutional America" radikalizálódó viszonyai között , az ország óriási hátrányára és szégyenére válik annak globális kikürtölése, hogy a polgárjogok elértéktelenedése, a cenzúra szigorítása, az információközlés korlátozása, a kormánytevékenység fokozott titkosítása és a törvények manipulálása következtében, Warren Pease szavaival élve  haldoklik a rendkívüli amerikai demokrácia. Robert Heinlein, híres-neves amerikai sci-fi író konkrétan figyelmeztetett rá, a (kormányszintű) titkolódzás a tirannizmus kezdete. (*5)

Az isteni 'választottság' és ebből adódó felsőbbrendűség bősz hitén alapuló amerikai demokráciának (egy européer ezt úgysem érti, kár is próbálkoznia vele) rengeteget ártott az Assange-elleni mondvacsinált  szexbotrány és ennek emberi jogokat taposó következményei. Mi másnak, mint óriási baklövésnek mondható, hogy a politika iránt érdektelenek és az információ-szegénységbe beletörődött milliók figyelmét lézersugárként irányította az új fenoménra, a szabad információáramlás bástyájává vált WikiLeaksre. Mikor 2007-ben a TIME magazin azt jósolta, hogy a WikiLeaks “olyan fontos újságírási eszközzé válhat, mint Amerika nagy vívmánya, a Szabad Informálódási Törvény”, olvasókörén és az újságíró berkeken kívül nem sok szivet dobogtatott meg. Akkoriban ugyanis az emberek többsége abban a hitben élt – és a TIME magazin cikke csak megerősítette őket benne –, hogy a világháló öntörvényű, mindenkié és szabad. A sors iróniája, hogy Svédország óvszerhasználati rendelkezésének (Assange általi) állítólagos megszegése következtében a világ számos pontján hirtelen kétségek merültek fel, hogy hoppá, talán mégsem olyan szabad! És azóta százmilliók kísérik figyelemmel az egyenlőtlen küzdelmet, ahol ha Góliát nyerne is, vesztesnek lenne ítélve.

Assange interpolos körözése, letartóztatása, számítógépeinek elkobzása, ítélet nélküli magánzárkában tartása, bankszámlájának befagyasztása, a WikiLeaks elleni digitális támadások és még sorolhatnánk, óriási tömegeket döbbentettek rá, hogy aki a globális 'árnyékhatalomnak' akár csak virtuálisan is útjába kerül, nemcsak az amerikai híradókban kiber-kémkedéssel  gyanúsított országokban, mint Kínában, Oroszországban vagy Iránban kockáztatja az egzisztenciáját, sőt az életét is, hanem Angliában és Svédországban is.  Warren Pease a világháló jelentőségét és a hatalom beavatkozási terveit felmérve adta cikkének a címet: Az Internetnek meg kell halnia. Legalább is az eddigi jogilag védett, viszonylag szabad szellemű formájában nem élhet tovább. John Paul Stevens, a Legfelső Bíróság tagja egy 1997-es ügyben a többségi álláspont képviseletében úgy ítélte meg, hogy a világhálót az alkotmány első törvénymódosításának “legmagasabb szintű védelme” illeti meg, és ez azóta is érvényben volt. Az öreg bíró azonban 80 felé járva nemrégen nyugdíjba vonult, és Obama új kinevezettjéről, Elena Kaganról eddigi munkássága alapján nem tételezhető fel, hogy elődje szabad szellemű jogi hagyatékának folytatója lesz.

Bár nem valószínű, hogy a Legfelső Bíróság mai felállásában figyelmet szentelne neki, és nyilván Liebermant vagy a Fehér Házat sem fogja erőszakkal korlátozó-büntető szándékától eltéríteni, mégis az Amerikai Polgárjogi Szervezet (ACLU) és több mint 30 alkotmányvédő és más jogvédő egyesület december 22-én nyílt levélben szólította fel a döntéshozó illetékeseket, hogy fontolják meg a médiának kiszivárogtatott állami dokumentumok közreadói ellen tervezett bűnügyi eljárás kezdeményezését, és álljanak el a dokumentumok iránt szakmai alapon érdeklődők egyéni jogainak korlátozásától. Ezt azzal indokolták, hogy az ilyen jellegű intézkedések a félelem és a bizonytalanság atmoszféráját idézték elő a lakosság körében.  Az ACLU képviseletében Michael W. Macleod-Ball a következőket mondta:

"Az Első Törvénymódosítás minden jogi eljárástól tisztán és érthetően védelmezi a kiszivárogtatott információt közreadó harmadik felet. A kormány nem terjesztheti ki a régi törvényeket, és nem hozhat újakat azzal a céllal, hogy megkerülje  az alkotmányt. Ellentmondásos helyzetekben  mindig  a szólásszabadság princípiumához való ragaszkodásunk a legfontosabb. A kormány általi cenzúra és a valós információt közlő harmadik fél vád alá helyezése nem  (megfelelő) reakció." 

A hivatalosan tikosított információk megbízható, hivatásos közvetítői, akik ezen milliókat keresnek, mint Bob Woodward, Joe Kline, Tom Friedman, Bill Kristol és társaik, továbbra is nyugodtak lehetnek ennek hallatán még megalapozatlan, sőt valótlan információ terjesztése esetén is.  Assange és munkatársai azonban jobb, ha mindig félig nyitott szemmel alszanak éjszaka.

 

*1   Sarah Palin-idézet

*2  Ezt korteshadjáratuk során  jövendőbeli elnökhelyettesként Joe Biden szenátor Obamától függetlenül is megerősítette

*3  A kritikával elemző típus az össznépesség 20%-át teszi ki.

*4 Eredeti idézet: “First and foremost, what steps were taken to stop Wikileaks director Julian Assangefrom distributing this highly sensitive classified material especially after he had already published material not once but twice in the previous months? He is an anti-American operative with blood on his hands.” (Sarah Palin former Alaskan governor and Republican vice presidential nominee. Facebook page)

*5  Ez természetesen nem aggasztja, hanem éppen doppingolja az árnyékhatalom várólistáján vezérszerepre esélyeseket. A 2016-os elnökválasztás egyes számú számú esélyesének elkönyvelt Hillary Clinton figyelmeztette a WikiLeakset, "agresszív lépéseket tesznek, hogy felelősségre vonják azokat", akik nyilvánosságra hoztak bizonyos, 1966 és 2010 közötti, titkos diplomáciai levélváltásokat.  Egy Jeffrey Kuhner nevű konzervatív kommentátor a Washington Timesban nyíltan Assange likvidálását javasolta azzal indokolva, hogy veszélyezteti Amerika nemzetbiztonságát. "A WikiLeaks alapítója több, mint egy felelőtlen provokátor", írta róla, mivel "bátorítja és támogatja az Amerika ellenes terroristákat. A kormánynak meg kell oldani a problémát hatásosan és véglegesen."  Egy másik, szindikált konzervatív kommentátor, Jonah Goldberg feltette a kérdést, miért van még mindig életben Assange, aki a  Rosenberg házaspár árulása óta a legnagyobb veszély az amerikai nemzetbiztonságra nézve. "A kérdésem az -- tette még hozzá - miért nem volt Assange  már évekkel ezelőtt megfojtva a szállodaszobájában?"

2010 december

 

Fordítások és vonatkozó megjegyzések a WikiLeaks-üggyel kapcsolatban

 

“A kormánynak transzparensnek kell lenni. A transzparencia elősegítit a felelősségrevonást és információval szolgál a polgároknak a kormány intézkedéseiről. A Központi Kormány által kezelt információ nemzeti érték. Az én adminisztrációm ennek megfelelően fog eljárni, a törvénnyel és eljárási móddal szembeni elvárásnak megfelelően gyors ütemben és olyan formában hozva nyilvánosságra az információt, hogy a publikum számára könnyen elérhető és hasznosítható legyen.” (A Fehér Ház hivatalos előterjesztése Barack Obama kormányzásának nyitottságáról: Transparency and Open Government címmel)

*

“A világ, vagy a struktúra, amely érzékeli, figyelemre méltó küzdőfelek lennének, de, akárhogy is próbálom, nem tudok szabadulni a szenvedés hangjától. Talán (majd egyszer) öreg emberként nagyon elégedett leszek azzal, hogy kényelmesen elpiszmogok egy laboratóriumban vagy diákokkal társalgok nyári estéken, és (akkor talán) képes leszek figyelmen kívül hagyni a szenvedést (is). De nem most; mivel életük teljében levő férfiaknak, amennyiben van megggyőződésük, az a feladatuk, hogy annak érdekében  járjanak el.” Julian Assange

*

Glenn Greenwald, alkotmányjogász, a Salon.com publikációinak politikai és jogi elemzője, értetlenséggel áll a jelenség előtt, amely azt mutatja, hogy az önkényre beállított agyak számára sokkal inkább gyűlöletesek a titkokat leleplezők, mint azok a hatalmon levők, akik elborzasztó tetteket követtek el a titoktartást mint legfőbb (önvédelmi) fegyverüket  használva. Többek között megemlíti John Hopkins megdöbbentő írását, amelynek címe: “Öt ok, amiért a CIA már meg kellett volna hogy gyilkolja Julien Assange-t”. Szerinte Assange “áruló”, ezért annak megfelelően kellene kezelni, vagyis minden jogi eljárás nélkül egyszerűen el kellene intézni. És ez nem csak egy ember őrültsége.  Greenwald szerint hasonló javaslattal élt Mark Thiessen, Seth Lipsky, Jonah Goldberg, Pete King és – nem különösebb meglepetésre a Wall Street Journal. Egy másik Goldberg, ez Jeffry névre hallgató, “hazaárulással” vádolta a svédországi székhelyű WikiLeaks.org szerkesztőjét, aki pedig számos vezető újság szerkesztőjével konzultált, mielőtt egy-egy nagyobb terjedelmű anyagot a világhálóra rakott.   

*

A WikiLeaks betiltásán ügyködő Joe Lieberman, most éppen független szenátorként, befolyásos támogatóra lelt New York egyik republikánus képviselője, Peter King személyében, aki arra biztatja a kormányt, hogy Assange ellen kémkedés és “terrorista aktivitásban való részvétel” vádját emelje. Ezt azzal próbálja indokolni, hogy a WikiLeaks titkos dokumentumok nyilvánosságra hozásával “lehetővé tette, hogy a terroristák amerikaiakat öljenek meg.” Erre ugyan még a Pentagon sem tud egyetlen példát sem felhozni, mégsem zárja ki, hogy egy esetleges vádemelés során ez az állítás akár szó szerint ugyanígy szerepeljen. Mint emlékezetes, Szaddám Huszeintől fogvatartói azt követelték, hogy bizonyítsa a világnak, nincsenek tömegpusztító fegyverei. Ugyanígy Assange-tól is követelhetik, bizonyítsa hiteltérdemlően be, hogy nem uszított terrorista akciókra...  (Kuliffay)

*

Norvégia vezető üzleti újságjának közlése szerint az Aftenposten hírszolgáltató révén elérhető a WikiLeaks teljes digitális anyaga, több mint 250 ezer diplomáciai sürgöny és más elektronikus dokumentum. (2010. december 22)

*

Az elnökhelyettes Joe Biden szerint Assange leginkább fejlett technológiát alkalmazó terroristának mondható. Nyilván ezt a véleményt osztja az igazságügyminiszter, Eric Holder is, aki “nagyon komoly, aktív és folyamatos bűnügyi eljárást” kezdeményezett Assange ellen. Ebben természetesen közreműködik az FBI is, amely a TIME magazin szerint meghatalmazást adott külföldi kémügynökségeknek, hogy bizonyítékot kutassanak fel a WikiLeaks és bizonyos titkos információk állítólagos kiszivárogtatója, Bradley Manning kapcsolatára. (A két férfi egymástól függetlenül állítja, hogy nem ismerik egymást.) Assange az új mumus, az 'új bin Laden' Washingtonban. A London Guardian december 17-ei számában választ keresett rá, “miért hiszi azt az USA központi kormánya (Feds) és az amerikai média, hogy a WikiLeaks veszélyes az amerikai szavazók számára?”  A szerkesztőség válasza a következő volt: “A (WikiLeaks) dokumentumok visszaéléseket, háborús bűnöket, korrupciót, hipokrízist, kapzsiságot, kémkedést, kétkulacsosságot és a hatalom hihetetlen mértékben cinikus gyakorlatát leplezték le.”

 *

A szenátus republikánus vezére, Mitch McConnell(*) az NBC adó “Meet the Press” politikai műsorában abbeli reményét fejezte ki, hogy az amerikai törvények megszegése miatt hivatalos eljárás indul Julian Assange ellen. Ügyvédi végzettsége révén azonban tisztában volt javaslata jogi megalapozatlanságával, amiért is rögtön hozzátette, hogy amennyiben Assange nem követett el törvénytelenséget, akkor a törvényben van a hiba, és meg kell változtatni. Mindjárt azt is jelezte, hogy milyen szélsőséges irányba, mikor kimondta a saját ítéletét az ausztrál publicista-szerző-szerkesztő-kiadó felett: “Véleményem szerint (Assange) fejlett technológiát alkalmazó terrorista.” A meglehetősen degenerált kinézetű, puhány McConnell fáradhatatlan háborús dobverő és az iraki megszállás véglegesítésének támogatója azzal az ostoba indokkal hogy "ha kivonulnának az amerikai csapatok, a terroristák utánunk jönnének, ahol élünk”.  McConnell a 12 leggazdagabb politikus közé tartozik a szenátusban, és 2009-ben a Polgárok Washington Felelősségéért és Etikusságáért nevű kormány-megfigyelő csoport harmadik éve sorolta a kongresszus 15 legkorruptabb tagja közé. McConnell volt az, aki 2007-ben előterjesztette (és elfogadtatta) az Egyesült Államok védelmében meghírdetett Protect America Act of 2007 törvényjavaslatot, amely felhatalmazta a Nemzet Biztonsági Ügynökséget, hogy előzetes bírói engedély nélkül ellenőrizhesse és lehallgathassa ‘terrorizmussal gyanusítottak’ telefon- és elektronikus kommunikációját. Mivel ‘gyanúsított’ bárki lehet, ez a törvény valójában mindenkire vonatkoztatható, aki a hatalmi érdekek útjába kerül -- aláásva vele a demokráciát és az érvényben levő nemzetközi  megállapodásokat.

(*McConnell ostoba kétszínűségét jellemzi: "The Iraqi government is a huge disappointment. Republicans overwhelmingly feel disappointed about the Iraqi government. I read just this week that a significant number of the Iraqi parliament want to vote to ask us to leave. I want to assure you, Wolf, if they vote to ask us to leave, we'll be glad to comply with their request.” McConnell on Late Edition with Wolf Blitzer)

*

“Az amerikai köztársaság töredékes állapotában van.  Országunk abba az időszakba jutott, hogy katonai diktatúrává váljon, de úgy látszik, ez alig érdekel valakit is” – közölte 2007 novemberében egy háborút és megszállást ellenző republikánus kongresszusi képviselő, Ron Paul.

*

“Akárhogy is, Julian Assange néhány hónapon belül megváltoztatta az elérhetőségét bizonyos ismereteknek, amelyek az USA  két háborúban való részvételével kapcsolatosak. Assange szintén a késpenge élére helyezte az újságírás integritását: Mi az újságíró felelelőssége abban a tekintetben, hogy mi nyilvános és mi privát? Maga a WikiLeaks név felveti a digitális média (szerepének és létjogosultságának, K.H.) kérdését politikai, társadalmi és kulturális vonatkozásban.” (Lauren Zalaznick az NBC tv-network szórakoztató részlegének igazgatója javaslatot tett rá, hogy idén Assange legyen a TIME Magazin választottja az Év Személyisége kitüntető címre)

*

Assange egy október végi nyilatkozatában nagyvonalakban beszámolt a WikiLeaks által legutóbb nyilvánosságra hozott információ-áradatról: “Ez az anyag felfedett 15 ezer korábban (sehol) nem jelentett, dokumentálatlan polgári áldozatot. Ez rendkívül nagy számú ember, akiről korábban soha nem esett szó. Szintén kiderül az anyagból, hogy a koalíciós csapatok kínzásainak eltussolása jóval Abu Ghraib után is gyakorlati eljárás maradt Irakban, és egy titkos eljárásmódként (olyan formában is), hogy nem volt beavatkozás a beinduló iraki kormány által elkövetett kínzásokba. Ez a legpontosabb háborús beszámoló, amely valaha is megjelent a történelmi nyilvántartás számára. Páratlan. Részletezi 109 ezer ember halálát, 170 ezer ember sebesülését (és) közel 200 ezer ember letartóztatását egy 6 éves intervallumban. Ez temészetesen talán csak fele (következménye) az abban az időben történő katonai akcióknak, mivel csak  az USA oldaláról veszi számításba  a dolgokat, de még így is nyilvánvaló, hogy szinte nem létezik olyan utcasarok Bagdadban, amelyiken ne találtak volna valamiféle erőszaknak áldozatul esett holttestet.”

Julian Assange: “Start imagining the war or stop supporting it."  October 23, 2010

*

(Kép: Irakban a háborús években tízezreket földeltek el névtelenül, kertekben, útszéli árkokban, udvarokban, bombatölcsérekben; tízezrek nyugszanak tömegsírokban, romok alatt, folyók hullámsírjaiban. Falludzsában 2004-ben egy focipályát jelöltek ki a "mártírok temetőjének". Ismeretlen szerző felvétele.)

* 

Mike Huckabee, felszentelt déli baptista pap, a befolyásos konzervatív tv-evangelista James Robison korábbi sajtófelelőse, politikus és politikai kommentátor, félreérthetetlenül Assange-ra célzott, mikor azt mondta, hogy hazaárulásért ki kellene végezni, aki a nyilvánosság elé tár titkosított vagy bizalmas amerikai dokumentumokat. "A kivégzésnél bárminemű enyhébb büntetés túl enyhe." Az elnökségre pályázó Huckabee 2008-ban sikertelenül próbálta megszerezni a republikánus pártjelöltséget, annak ellenére, hogy Robison is támogatta, így jellemezve: “Az elkötelezettsége formálja a karakterét és a karaktere formálja a politikai nézetét. (Huckabee) egész élete morális abszolútumok által alakult.” Ez fennkölten hangzik, és nyilván dícséretes a fundamentalista déli baptista körökben, pedig korántsem mindegy, hogy valaki milyen elvek elkötelezettje. Assange találóan ítélte meg a tisztelendő ellene intézett vádaskodását, mikor azt mondta: “Ez gyilkosság elkövetésére való felbujtás.” Aligha értelmezhető másképpen. Nem kellett volna az egyházi vezetőknek, élükön a pápával, szerte a világban kézzel-lábbal  tiltakozni ellene?

*

“Ha a kémkedési törvény a kiadókra is vonatkoztatható lenne, az olyan törvénysértő hatást váltana ki, ami minden amerikai alkotmányosan védett szólásszabadságát csorbítaná, és különösen negatív hatást fejtene ki a tényfeltáró újságírásra – demokráciánk egy szükségszerű és alapvető elemére. A jelenlegi (terrormániás, K.H.) helyzetben nagyon is könnyű lenne felszítani a szenvedélyeket, hogy a jogi előírások még további kiszélesítését követelő vitákat keltsen. Helyette a kongresszusnak határozottan szembe kell szállni az ésszerűség helyett elfogultságon alapuló véleményekel – és a kémkedési törvényt leszűkítve (kizárólag) azokra kell vonatkoztatni, akik a megfelelően titkosított információt kiszivárogtatják.”

Kivonat az American Civil Liberties Union (ACLU) vezető jogi képviselői, Laura W. Murphy és Michael Macleod-Ball írásbeli tanúságtételéből.

*

“All members of the press and -- and all the American people who believe in freedom -- and the good founding principles of revolution -- of the revolutionary fathers have got to pull together and resist this attack on the First Amendment.”

Julian Assange

*

“Természetesen a New York Times, a Washington Post és a többi vezető hírközlő szerv Amerikában, de más országokban is rendre publikáltak titkos és bizalmas információt a múltban – rengeteg alkalommal – anélkül, hogy bármi segítséget kaptak volna a WikiLeakstől. Bob Woodward gyakorlatilag karriert csinált a kiszivárogtatott információk közléséből. Ugyanezzel a logikával, amelyet a cenzorok és hűséges média tanítványaik a  WikiLeaks ellen alkalmaznak, azok a (hírközlő) szervek és a többiek is a cenzúrázás alanyai  lehetnek és (valójában) kellene, hogy legyenek. (...)  A médiaszervek még kevéske sütnivalóval is rá kell jöjjenek, hogy mi a jelenlegi tét. Több mint sürgető önérdek, nevezetesen a saját lehetőségük, hogy végezni tudják a munkájukat. Ha a zsurnalisztika rutinszerűen szabályozva lehet, ahogy a kormány most csinálja, akkor el fogjuk hajítani a szólásszabadságot ebben a törvénytelen őrületben.” Gillmor felhívja rá a figyelmet, hogy a zsurnalisztáknak rá kell ébredni, a (titkosított, eltussolt, büntetlen K. H.) visszaéléseket leleplezők elleni támadások közvetve ellenük is vannak. 

Dan Gillmor: Defend WikiLeaks or lose free speech. Salon.com. December 6, 2010

*

“Az Internet világszerte százmiliók számára egy alternatív világ, akik mind tudják és értik, hogy a hivatalos történet mindig és nagy valószínűséggel gyanús. (Tudják és értik), hogy a jótékonyság soha nem kormányzati funkció. Hogy a kormányok állandó harcban állnak “az emberekkel”, bár azt tettetik, hogy védelmezik őket. Hogy, ahogy 'A Parancsnok Fickó' rámutatott egy ritka tiszta pillanatában, a diktatúrák sokkal könnyebben irányíthatók, mint a képviseleti demokráciák. Hogy a hatalom kizárólag úgy tud létezni, hogy állandósítja önmagát, és mikor veszélybe kerül, védelmezi a pozícióját bármivel és minden elérhetővel az arzenáljában.”

Warren Pease: The Internet must die. 2007

*

“Mindenesetre (Hillary Clintonnak) le kellene mondani, amennyiben bebizonyosodik a felelőssége annak elrendeléséért, hogy az USA diplomatái kémkedjenek az Egyesült Nemzetek szervezetében (ugyanis) ezzel olyan nemzetközi egyezséget szegett meg, amelyet az Egyesült Államok elfogadott és aláírt.”

WikiLeaks founder and spoke person Julian  Assange. Interview with TIME managing editor Richard Stengel

*

A német újságok és internetes portálok közös felhívást tettek közzé a WikiLeaks portál működésének kriminalizálása ellen, egyben bírálva az alapító-szerkesztő Julian Assange-ra gyakorolt politikai és gazdasági nyomást. Mivel az Internet az információterjesztés legújabb formája, ezért "ugyanazt a védelmet kell élveznie, mint a klasszikus médiának" – állítja a felhívás, amelyet többek között a Tageszeitung, a Der Freitag, a Frankfurter Rundschau, a Tagesspiegel, a perlentaucher.de online kulturális magazin és az Alkotmányos és Emberi Jogok Európai Központja (ECCHR) írt alá. Az aláírók véleménye szerint az állam és a kormány ellenőrzése állampolgári jog. A WikiLeaks, bár kritizálható, a média részeként lehetőséget teremt erre az ellenőrző funkcióra. A felhívás szerint "Az állam nem öncélú (intézmény), és el kell viselnie a szembesítést saját titkaival". (December 16, 2010)

*

Julian Assange az El Pais című spanyol lapnak adott interjúja során érthetetlennek találta, hogy „az amerikai alelnök szerint terrorizmus kideríteni az igazságot az Egyesült Államokról”, holott  a terrorizmus definíciója politikai célból alkalmazott erőszak alkalmazása. Az ellenük való vádaskodással egy időben “Biden kormánya folyamatosan és agresszíven zaklatja a WikiLeakset és a sajtót -- (méghozzá) politikai indíttatásból” -- mondta Assange és feltette az ebből logikusan következő kérdést: “Ki is akkor a terrorista?”

*

A TIME magazintól Richard Stengel feltette Assange-nak a kérdést, felvetődött-e benne, hogy “polgári engedetlenséget” követ el a kiszivárogtatott információ publikálásával. Assange azt válaszolta, hogy pont az ellenkezőjéről van szó: “A szervezet (éppenséggel) polgári engedelmességet gyakorol, mivel civilizáltabbá akarja tenni a világot, és olyan visszaéléseket elkövető szervezetek ellen tevékenykedik, amelyek ezzel ellentétes irányba törekszenek. Mi négy éves múlttal rendelkezünk, és több mint száz különböző jogi támadás van mögöttünk, (számunkra) mindegyik ügyben sikeres (végzéssel).  Nagyon fontos az emlékezetbe vésni, hogy a törvény nem csak egyszerűen az, amit a hatalamasságok akarnak elhitetni másokkal. A törvény nem az, amit a generális mond annak. A törvény nem az, amit Hillary Clinton mond annak.” [Mint ebből, de más interjúkból is kitűnik, Assange az idealista zseni korlátoltságával gyakran aggasztóan naív a hatalmi  jogokat és a mindennapok elvetemültségét illetően. Lehet, hogy a törvény nem az, amit Clinton vagy Lieberman mond de bármikor érdeküknek megfelelően manipuláltathatják, sőt, gyorsított ütemben újakat is léptethetnek életbe.  Ennél persze egyszerűbb, ha az útjukba kerülőket terrorveszélyre hivatkozva vádemelés nélkül meghatározatlan idejű fogságra vetik. Nem véletlen, hogy a Guantanamo fogolytábor Obama választási ígérete ellenére mai napig is működik. K.H. ]

*

”A rezisztencia ténykedései morális indíttatásúak. Azért nyilvánulnak ezen a módon meg, mert a lelkiismeretes ember inkább van tisztában a lázadás erkölcsi (aspektusával) mint tettekben megnyilvánuló hatásával.  Ezeket (a morális értékű tetteket) nem azért kell végrehajtani, mert hatásosak, hanem azért mert igazak. (...) Akik a múltban tetteik révén komoly ellenállásra vállalkoztak, feláldozták a biztonságukat és a kényelmüket, gyakran kerültek börtönbe, és némelykor gyilkosság áldozatai lettek. Ők megértették, hogy a szó teljes értelmében élni, szabad és független emberként létezni még az állami elnyomás legsötétebb éjszakája idején is az igazságtalanság elutasítását jelenti. Az ellenállás minden formája önigazolás.”

Chris Hedges: The Death of the Liberal Class

*

Abraham Lincoln szerint a protestálás helyetti hallgatás bűne gyáva lényt csinál az emberből. Ennek mintegy fordítottjaként szóbeli megnyilatkozásai és digitális közlései teszik naggyá Julian Assange személyét.

 

 

A témában lásd még: Lapszemlék, kommentárok 2011. I félév, 15. és 14. cikk; Lapszemlék, kommentárok 2010 II. félév 12. írás;

 

Addenda

 

A 9/11 terrortámadás kitűnő alkalom volt arra, hogy a Bush-kormány igazságügyi minisztere bejelentse, bárki, aki figyelmeztet másokat a polgári szabadságjogok fokozódó korlátozására, vagy tiltakozik ellene (whistle blowing), azokat a nemzeti egység megbontóinak és a terroristák támogatóinak fogja tekinteni: "To those who pit Americans against immigrants, citizens against non-citizens, to those who scare peace-loving people with phantoms of lost liberty, my message is this: Your tactics only aid terrorists for they erode our national unity and diminish our resolve. They give ammunition to America's enemies and pause to America's friends. They encourage people of good will to remain silent in the face of evil. Our efforts have been crafted carefully to avoid infringing on constitutional rights, while saving American lives." (U. S. Attorney General John Ashcroft. Senate Judiciary Committee hearing. December 6, 2001)

"Every agency and department should know that this administration stands on the side not of those who seek to withhold information, but those who seek to make it known." (President Barack Obama. January 21, 2009)

"We stand with journalists around the world who deeply believe that the mission of a journalist is to go where the silence is. The responsibility of a journalist is to give a voice to those who have been forgotten, forsaken, beaten down by the powerful.  It's the best reason I know for us to carry our pens, our microphones, and our cameras, both into our own communities and out to the wider world." (Amy Goodman. Acceptance speech -- Right Livelihood Award for personal courage and transformation. December 2008)

People gain pleasure and power in spreading certain beliefs and certain beliefs are easy to spread. They don’t look for the truth because they want to preserve this pleasure. Truth is rarely important in human affairs and if you want to shift your definition the only truth is power over reality. But it was the will to truth pouring its acid over the false beauty of gods and kings that guided us out of the miasma of the dark ages. You are not stupid. You are perfectly capable of piercing your claim, but you choose not to, since, like most people, you’d prefer to please and deceive. By ‘you’ I mean the entire ensemble, not merely that part which processes words. To be human is to deceive. All human beings are great self-deceivers, but this is not the innocent charm of the naively hopeful. They deceive themselves so that they may deceive others and having tasted this pleasure return to lap at its fountain.” (Julian Assange on disagreement and the pleasure of self-deception. July 17, 2006)

“It would have been difficult to have had debates [about invading Iraq]…. You’d have had to have gone against the grain.” (PBS NewsHour host Jim Lehrer.) [Broadcast media were quick to grovel for the war effort.]

Internet freedom has already been compromised by recent changes to the Foreign Intelligence Surveillance Act. These changes fail to provide the necessary judicial oversight to prevent warrantless, mass spying on American citizens' Internet activities and e-mail exchanges. Bush's illegal warrantless surveillance program conducted between 2001 and 2007 appears to be a part of PNAC's concept of controlling cyberspace. In the name of national defense, the National Security Agency has engaged in copying, parsing and downloading millions of American citizens' computerized records into a central government database (so-called Total Information Awareness) [Elliot Cohen: Hell to Pay. Truthdig]

“There was pressure from the corporations who own where we work and from the government itself to really squash any kind of dissent or any kind of questioning of the Iraq war.”  (News anchor Katie Couric revealed in 2008.)

I make no judgment on the merits of the Swedish extradition proceedings that Assange is defending in London. I do regret that this unquestionably gutsy Queenslander is being required to take on the entire global ''establishment'' with one hand tied behind his back. (. . .) Assange is forcing us to rethink our assumptions about how much protection the ordinary person needs from the truth. He is arguing that the democratic project was founded on the principles of transparency and trust but has been overtaken by a culture of secrecy and spin. Assange has formed the view that the powerful institutions that guide our destiny will not change unless they are forced to change. He is playing what he calls ''the forced move'' in chess, when there is no other move left to make.  (Ross Cameron: Can't hide love for WikiLeaks. January 13, 2011)

Say what you will about Julian Assange, but the guy's smart as a whip. In an interview with MSNBC yesterday, the WikiLeaks captain eloquently and vehemently defended his First Amendment rights, while decrying the U.S. media's "digital McCarthyism," entailing a call for his assassination. As he sat in the English manor home where he is under house arrest, Assange looked cool under fire, dismissive of his detractors and befuddled by their fury. (Lee Bains: Julian Assange: FOX News Is Closer to Terrorism than WikiLeaks. December 23, 2010)

[“The United States supports this [cyberspace] freedom for people everywhere, and we have called on other nations to do the same.” Hillary Clinton] Amen to all that. I’m disappointed that she used this speech to once more attack Wikileaks (even as she praised other nations’ citizens’ efforts to use the net to bring transparency to their governments) and that the Administration has not taken the opportunity of Wikileaks to examine its own level of classification and opacity. They could still disapprove of Wikileaks while also learning a lesson about being more open. By not doing that, some of the high-minded words in a speech such as this come off as at least inconsistent if not hypocritical. (Jeff Jarvis Associate Professor of the City University of New York, national leader in the development of online news, blogging, and other forms of collaborative journalism.)

Not only have we learned a lot about the illegal activities of the US and other great powers. Not only have the WikiLeaks revelations put secret services on the defensive and set in motion legislative acts to better control them. WikiLeaks has achieved much more: millions of ordinary people have become aware of the society in which they live. Something that until now we silently tolerated as unproblematic is rendered problematic. This is why Assange has been accused of causing so much harm. Yet there is no violence in what WikiLeaks is doing. We all know the classic scene from cartoons: the character reaches a precipice but goes on running, ignoring the fact that there is no ground underfoot; they start to fall only when they look down and notice the abyss. What WikiLeaks is doing is just reminding those in power to look down. The reaction of all too many people, brainwashed by the media, to WikiLeaks' revelations could best be summed up by the memorable lines of the final song from Altman's film Nashville: "You may say I ain't free but it don't worry me." WikiLeaks does make us worry. And, unfortunately, many people don't like that. (Slavoj Žižek: How WikiLeaks opened our eyes to the illusion of freedom -- Julian Assange, who went into exile in the Ecuadorean embassy two years ago, has blown apart the myth of western liberty. June 18, 2014) [Žižek is international director of the Birkbeck Institute for the Humanities])

This is about our future. For our democracies to survive, citizens have to be able to know what their government is really doing. We can't change course if we don't have accurate information about where we really are. Whether this comes from a new media website or an old media newspaper – or both – doesn't matter a lick. (Arianna Huffington: Traditional papers didn't know how to handle WikiLeaks -- WikiLeaks revelations were fascinating – but the key points were too often overlooked by the press)

Feinstein wants to prosecute Wikileaks for telling the truth to the American people, something our so called leaders never do. Meanwhile, where was she and the rest of Congress when two former high ranking officials of AIPAC, Steven Rosen and Keith Weissman, were caught on FBI video passing classified material to the Israeli embassy? Rosen and Weissman were let off even though they clearly violated the Espionage Act. The government should forget about Wikileaks and go after the Jewish diaspora that routinely spies for Israel against America. (Posted by Ray Gordon)

The allegations against [Assange] are a smokescreen behind which a number of governments are trying to clamp down on WikiLeaks for having audaciously revealed to the public their secret planning of wars and occupations with their attendant rape, murder and destruction… The authorities care so little about violence against women that they manipulate rape allegations at will. [Assange] has made it clear he is available for questioning by the Swedish authorities, in Britain or via Skype. Why are they refusing this essential step in their investigation? What are they afraid of?” (Katrin Axelsson and Lisa Longstaff: Women Against Rape)

"WikiLeaks' decade-long pristine record for authentication remains. Our key publications this round have even been proven through the cryptographic signatures of the companies they passed through, such as Google. It is not every day you can mathematically prove that your publications are perfect, but this day is one of them. WikiLeaks remains committed to publishing information that informs the public, even if many, especially those in power, would prefer not to see it. WikiLeaks must publish. It must publish and be damned." (Julian Assange. November 8, 2016. [“WikiLeaks specializes in the analysis and publication of large datasets of censored or otherwise restricted official materials involving war, spying, and corruption." WikiLeaks' website]

"The right to receive and impart true information is the guiding principle of WikiLeaks. This is why, irrespective of the outcome of the 2016 US presidential election, the real victor is the US public, which is better informed as a result of our work. (…) No one disputes the public importance of these publications. (DNC leaks and Podesta Emails. H. K.) It would be unconscionable for WikiLeaks to withhold such an archive from the public during an election. At the same time, we cannot publish what we do not have. To date, we have not received information on Donald Trump's campaign, or Jill Stein's campaign, or Gary Johnson's campaign or any of the other candidates that fulfills our stated editorial criteria." (Julian Assange statement about the US election via WikiLeaks. November 8, 2016)

The Trump Administration’s declaration of war on whistleblowers and Wikileaks is one of the greatest disappointments in these first 100 days. Donald Trump rode into the White House with promises that he would “drain the swamp,” meaning that he would overturn the apple carts of Washington’s vested interests. By unleashing those same vested interests on those who hold them in check – the whistleblowers and those who publish their revelations – he has turned his back on those who elected him. Julian Assange, along with the whistleblowers who reveal to us the evil that is being done in our name, are heroes. They deserve our respect and admiration, not a prison cell. If we allow this president to declare war on those who tell the truth, we have only ourselves to blame. (Ron Paul: Candidate Trump: ‘I Love Wikileaks.’ President Trump: ‘Arrest Assange!’. April 24, 2017)

Judge Deborah Taylor sent Assange to category A Belmarsh prison for a bail-skipping offense, even though he’d demonstrated that he had good reason to skip bail. It is difficult not to conclude that the category A assignment was done so that he would be weak and vulnerable. In essence, Assange was sent to Belmarsh for 50 weeks for failing to turn up at a police station. There was no ongoing court case; he had no prior offenses; there were no charges; the Swedish investigation had been dropped. So, skipping police bail was all the British government had. It should also be pointed out that Judge Taylor made a series of mistakes during the sentencing on 1st May, referring to rape charges in Sweden, which Assange corrected and which she then acknowledged were wrong. This indicates that Judge Taylor went into court at least uninformed, set in her mind that Assange had somewhere, somehow been charged with rape. This would seem to explain some of the reasoning behind Judge Taylor’s cruel sentencing, described by the United Nations Working Group on Arbitrary Detention as ‘disproportionate’ but also as furthering the arbitrary deprivation of Assange’s liberty. (Nina Cross: Julian Assange: Deprivation of Justice and Double Standards in Belmarsh Prison. August 30, 2019)  [What’s more, it has been pointed out how several thousand people in the UK skip bail each year and are in no way subject to such harsh punishment. Clearly, Judge Taylor had used narratives provided by the state in order to send Assange to a category A penitentiary, even though these narratives have been thoroughly debunked. (Cross)]

“When you look at my case and the Manning case before me, and when you look at the Ellsberg case going all the way back to the 1970s, they are all derived from the same law under which Julian Assange—who, it should be clear, owes no allegiance to the United States; he is not a U.S. citizen, he is simply a publisher working in news—they have been charged under this Espionage Act. This is a special law that absolutely rules out any kind of fair trial going back to the 1970s.” (Amy Goodman: Edward Snowden: In the US, I Would Likely Die in Prison for Telling the Truth. Democracy Now!  December 5, 2019)

"The broad and vague nature of the allegations against Julian Assange, and of the offenses listed in the indictment, are troubling as many of them concern activities at the core of investigative journalism in Europe and beyond. Consequently, allowing Julian Assange's extradition on this basis would have a chilling effect on media freedom, and could ultimately hamper the press in performing its task as purveyor of information and public watchdog in democratic societies. (Dunja Mijatovic, the Council of Europe Commissioner for Human Rights. February 21, 2020)

 

"Julian Assange could face detention conditions in the U.S. that amount to torture and other ill-treatment, including prolonged solitary confinement. The risk of an unfair trial is very real given the targeted public campaign against him undertaken by U.S. officials at the highest levels, which has severely undermined his right to be presumed innocent." (Massimo Moratti, Amnesty International's deputy Europe director. February 21, 2020)

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenkor rovatban.)

 

VISSZA a Jelenkor rovat címjegyzékéhez

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára