EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása © Kuliffay Hanna. Minden jog fenntartva.
2005 március
EUTANÁZIA kontra ÉLETHEZ VALÓ JOG
A TEOKRÁCIA RÉME
Az Egyesült Államokban évente százak, ha nem ezrek kerülnek betegség vagy baleset következtében permanens vegetatív állapotba.(*1) Amennyiben nincs „living will”, tehát az önrendelkezésre képtelen vagy öntudatlan életvitellel kapcsolatos végrendelkezés, további sorsukról a házastárs, egyedülállók esetében a család dönt, nézeteltérés során pedig a helyi bíróság. Legalább is így volt eddig. Egy idő óta azonban minden a feje tetején áll az Államokban. Egyes vezető politikusok – ha hasznot húzhatnak belőle – a privát ügyeket közüggyé teszik, ha érdekeik úgy kívánják keresztülgázolnak az alkotmányos jogokon, és önhatalmúlag alávetik a többségi közakaratot a szekerüket toló érdekcsoportok követeléseinek. Visszaéléseikre példaként vehető a hetek óta nyilvánosan zajló Terri Schiavo ügy. Soha azelőtt nem állt ki az elnök és a kongresszus ilyen intenzív, gondosan koordinált agresszivitással egy magánszemély privát érdekében.
Theresa Schiavo 1990 óta nem igazán élt, csak létezett. Az évek folyamán 18 szakorvos egyetértő diagnózisa szerint (bulimia okozta kémiai egyensúly zavarból adódó) vegatatív állapotában nem mutatkozott változás, sőt remény sem volt rá. A férje, akinek egyszer említette, hogy nem akarna élő halottként élni, 8 évi lelkiismeretes gondozás és sikertelen rehabilitációs kísérletek után folyamodott a mesterséges életbentartás megszüntetéséért.
15 évvel (és fél millió dolláros ügyvédi költséggel) a tragédia bekövetkezte után Terri idős szülei, a Schindler házaspár, akik egyes életfunkciók (táplálkozás, folyadékvétel, légzés) és a gyógyszerelés mesterséges úton történő, végnélküli biztosítása érdekében pert perre halmoztak vejük ellen, míg kimerítették a Florida állambeli lehetőségeket. Ez idő alatt a Legfelsőbb Állami Bíróság öt különböző alkalommal utasította el felülvizsgálati kérelmüket. A tragikus családi háborúskodás azonban még ekkor sem ért véget, csak más dimenzióba került.
Floridában, ahol Schiavoék házaspárként éltek, létezik a méltóságos halál nevezetű törvény, amelynek paragrafusai alapján a 7 évig tartó jogi eljárás folyt. Jeb Bush, Florida kormányzója és radikális keresztény fundamentalista támogatói azonban nem fogadták el a média árgus figyelme közepette nagy körültekintéssel hozott végső döntést. A Los Angeles Times megfogalmazásában „alkotmányos coup d’etat”-hoz folyamodtak.
Mikor a floridai legfelsőbb bíróság elrendelte a súlyosan agysérült Territ másfél évtizede életben tartó mesterséges táplálás végleges beszüntetését, a kongresszus éppen húsvéti szabadságát töltötte. A képviselőház demagógiájáról hírhedt republikánus elnöke, Tom Delay – aki sorozatos etikai botrányok miatt éppen kriminális eljárásnak néz elébe – rendkívüli hétvégi ülést hívott össze kizárólag a Schindler szülők támogatására. Az idős, hetvenegynehány éves házaspár valami csodafélében reménykedve újra akarták indíttatni a mesterséges táplálást, és irreális világukba felejtkezve át akarták venni magatehetetlen lányuk további gondozását.
A hirtelen összetrombitált republikánus többségű kongresszus azt a rendkívüli végzést hozta, a központi bíróság sürgősen vegye kézbe és bírálja felül a floridai felsőfokú bíróság döntését. A ki tudja hányadik folyamodvány előzetes meghallgatása során azonban a kerületi ügyészség, a U.S. District Court úgy ítélte meg, hogy Therese Schiavo életének és szabadságának érdekvédelme az állami bíróságok körültekintő eljárása során biztosítva volt. Hogy mennyire óvatosan körültekintő volt az eljárás, az abból is nyilvánvaló, az ügy különböző fázisaiban összesen 40 bíró és 6 bíróság vett részt.
Az elutasító döntést az Atlantában székelő U.S. Court of Appeals a további apellációk lehetőségének kizárásával jóváhagyta. Mivel ezt követően a szövetségi legfelsőbb bíróság ismét, hatodik alkalommal is elutasította az ügy napirendre tűzését, innen nem volt tovább hova lépni. A másfél évtizede kolonccá vált, az igazi Terri által régen magára hagyott test folytathatta (a törvény által egyedül engedélyezett) több napos haldoklását.
ÖNTUDATLAN HŐSNŐ?
Az atlantai bíróság döntését a Vatikán elítélte, míg a Schindler családdal közeli kapcsolatban álló római katolikus pap, Frank Pavone egyenesen „gyilkosságnak” ítélte. A Krisztus második eljövetelét két évtizede a „közeljövőben” ígérgető tele-evangélista, Pat Robertson „jogi gyilkosságnak”, a cinikusan ravasz, ultrakonzervatív DeLay pedig amellett, hogy „orvosi terrorakciónak”, még a saját személye(?) és a konzervatív mozgalmak elleni általános támadásnak is minősítette a Schiavo-ügyet.
Más opportunista politikusok szerint a szerencsétlen Schindler lány hősnő volt, sőt mártír, az ellene való eljárás pedig „az állam által elkövetett groteszk gyilkosság”, amelyet a jövőben törvényi úton meg kell akadályozni. Bár csend van róla, de az első lépés már meg is történt ebbe az irányba: a Busht hatalomra juttató, társadalmilag is egyre konzervatívabbá váló Legfelsőbb Bíróság kormányszintű áskálódók nyomásának engedve megvitatásra (betiltásra?) fog kerülni a méltóságos halál Oregon államban 8. éve minden visszaélés nélkül működő gyakorlata. Ráadásul egy álszent taktikai húzással nem önmagáért, hanem az élethez való jog kiterjesztését(*2) követelő beadvány részeként.
A Schiavo-ügyből egyre inkább nyilvánvalóvá válik, a bibliás evangélikusok eltökélt szándéka (ortodox katolikus és ortodox zsidó közreműködéssel), hogy ők fogják meghatározni az Államok számára a követendő „emberi értékeket”, és az általuk választott kormány révén mindenkinek kötelezővé teszik a követését – ha kell fenyegetéssel vagy zsarolással, az igazságszolgáltató rendszer jogkörének megnyirbálásával vagy új törvények hozásával.
Bár a kényszerítő nyomás és fokozódó fenyegetések hatása egyre érezhetőbb, akadnak még etikai kérdésekben józanul ítélő és a kormány szemében népszerűtlen elvek mellett nyilvánosan kiálló politikusok – bár nem sokan. A floridai jogi végzést kongresszusi határozat révén megtorpedózó akció 5 republikánus ellenzője közül Christopher Shays az ezrekből kipécézett Schiávo-ügy körüli demagóg bohóckodás kapcsán a következő figyelemreméltó megállapítást tette: „Lincoln republikánus pártja a teokrácia pártjává vált.” A határozottan és kitartóan egyházellenes, felvilágosult, deista(*3) Lincoln elnök ugyancsak forogna sírjában, ha ezt tudná.
Sajnos nem sokan értik ennek a fordulatnak messzemenő jelenőségét. Jelen sorok írója a Napi Magyarországban 1998-ban megjelent cikkében (Politikai ambíciók vallás köntösben) figyelmeztetett először a szélsőséges jobbra tolódás során jelentkező kulturális polarizálódás veszélyére:
„A fundamentalisták radikális abortuszellenességének hátterében konkrét politikai és társadalmi változtatásokra való törekvések húzódnak meg: állam és egyház fuzionálása, szélsőségesen konzervatív államfők, vezető politikusok és állami funkcionáriusok kineveztetése, az iskolai ima kötelezővé tétele, evolúció helyett a teremtéselmélet oktatása, az egyházi iskolák állami finanszírozása, vagyis egy teokratikus államrend kialakítása. Ennek ismeretében az állam és egyház szeparációját védő polgári szervezetek, az akadémia és a haladó média igyekszik figyelemmel kísérni a vallási mezbe öltöztetett politikai hatalmi törekvéseket. Többeket aggodalommal tölt el a radikális fundamentalisták egyre komolyabb befolyása a republikánus pártban és a kongresszusban. (Mind Ronald Reagan, mind pedig utódja George H. W. Bush a "vallási jobboldal" a "Morális Többség" néven összefogottak – újjászületett déli-baptisták (Pat Robertson), független baptisták (Jerry Falwell), protestáns evangelizálók (Billy Graham), mormonok, ortodox zsidók (Libowitch Fiai) – anyagi, szervezeti és média támogatását élvezve jutott hatalomra.)”
A támogatottak sorát jelenleg George W. Bush zárja. Az említett változások kierőszakolása több fronton is folyamatosan zajlik, míg a magukat „igazi konzervatívoknak” vallók (az elnémított progresszív és középutas demokratákkal együtt) egyre kétségbeesettebben és egyre tehetetlenebbül figyelik a radikális fundamentalisták illetve politikai vonalon az Új világrendet kitervelt neokonzervatívok eluralkodó kontrolját.
A VALLÁSI JOBB FOGLYA
Egy másik republikánus, aki szót mert emelni (és ez nem kis kurázsit jelent) a politikai establishment egyik széles körben respektált alakja, volt szenátor és ENSZ nagykövet, John Danforth, aki szerint Bush a „vallási jobboldal foglya”. Mint a New York Times március 30-i számában írta: „Egyes republikánusok a konzervatív keresztények politikai fegyverévé változtatták a pártunkat.” Ami ugyan félelmetesen igaz, de fontos kihangsúlyozni, hogy csak a „kultúrháborúkban”. Politikai vonalon ugyanis a párt továbbra is a neokonzervatívok ideológiai fegyvere maradt. Valójában a neokonzervatívok csiklandozó gyönyörűsége, hogy a velük cinkos média (elsősorban a televízió) a kulturális jellegű konfrontációk – az „élet kultúrája” (értsd: abortusz, eutanázia és embrió sejtkutatás), a teremtéselmélet oktatása és az azonos neműek házassága – jelentőségét az abszurditásig felfokozva eltereli a figyelmet Washington ugyancsak veszélyes politikai manőverezéseiről, legfőbbképpen a Közel Kelet húrjainak további feszítéséről és Latin Amerika (elsősorban Venezuela) folyamatos provokálásáról.
„A józan észt érzelmekkel helyettesítették, a törvényt összekeverték a teológiával és engedélyezték a politikának és a szennylapoknak, hogy megtapossák a privát jelleget, amit ez az agonizáló családi tragédia érdemelt volna.” mutat szintén a Schiavo ügy kapcsán az aggasztó manőverezésekre Alter Jonathan a Newsweekben. Danforth, aki az élet hívének vallja magát, nagy csalódás a vallási extrémitás hangadóinak, mivel egyetlen ordinált papként a szenátusban az egyház és állam fúziójára történő újabb hatalmi próbálkozásukat realizálva elhatárolta magát tőlük. „A magas szintű kísérletek Ms. Schiavo életének prolongálására és a republikánus princípiumoktól való eltávolodás is jogosan interpretálhatók a vallásos hatalmi tömb által gyakorolt nyomás eredményének” – írta Danforth arra a konzervatív princípiumra utalva, amely a társadalmi és kultúr kérdések eldöntését nem a központi kormány, hanem az egyes államok hatáskörébe sorolja.
Az AOL által februárban közölt legfrissebb adatok szerint 75% helyesnek ítélte, hogy törvény szabályozza az eutanáziát, míg 25% ellenezte. Ugyanakkor 4203 szavazó közül 66% szerint minden állam individuális joga kellene legyen törvényt hozni az orvos által asszisztált (aktív) eutanáziával kapcsolatban, míg 34% szerint egységesíteni kellene. Valójában az ország alapítása óta az államok mindig Washingtontól függetlenül hozták egészségügyi rendelkezéseiket.
A Schiavo-ügy mögé felzárkózó politikusok a centralizált törvényhozás és szabályzatok híveként részben a saját pozíciójukat és hatalmukat akarják bebetonozni, míg mások messzemenő terveket szövögetnek az alkotmány által előírt állam és egyház közti szeparáció „áthidalásáról”. Bush természetesen második terminusában mindkét legyet le akarja ütni egy csapásra, és az eszközök szokás szerint nem számítanak. Legendás hipokrízisének eklatáns példája, hogy míg Bagdadban szekuláris bábkormányt akar felállítani, Washingtonban viszont a teokrácia irányába nyomulás keresztes vitéze. Hasonló kétszínűségként vallotta magát a Schiávó ügyben az élet hívének, habár egyetlen misét sem mondatott rakétáinak afgán áldozataiért, a Pentagon külföldi börtöneiben halálra kínzottakért vagy a több százezerre is becsült iraki halottakért.
És bár Bush konzervatívként ellenzi a kormány beavatkozását a helyi és állami szervek döntéshozatalába, a Schindler házaspár és rajtuk keresztül a saját hatalmi bázisa kielégítésére egyszerűen felrúgta pártja tradicionális állásfoglalását. Korábbi retorikája – „Vagy velünk vagy, vagy a terroristákkal” – a második terminusra átlényegült: „Vagy velünk vagy, vagy Isten ellen.”
RAVASZ PROPAGANDAHÚZÁS
Bár hasonló jellegű ügyekben naponta történnek döntések, nehéz és fájdalmas döntések szerte az országban, a média cirkusz mégis a Schindler házaspár követelése köré húzta fel sátrait, és minden technikai trükkel igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy világrengető, egyedülálló attrakció. Bush, a szemfényvesztés nagymestere, a hatáskeltés fokozására különrepülővel visszatért texasi birtokáról a Fehér Házba a rendkívüli kongresszusi döntés késő éjszakai jóváhagyására, holott otthon, hajnali lovaglása előtt is nyugodtan aláírhatta volna. Ravasz propagandahúzás volt, mégis sikertelen.
A Fehér Ház legnagyobb megdöbbenésére az elnök személyes beavatkozása nem fokozta a szimpátiát a Schindler család összeköttetésekre alapozott, médiafanfárokkal kísért, a nyilvánosságot visszataszítóan kihasználó küzdelme iránt. (Továbbá, senkiről nem szabadna a belegyezése nélkül a Terriéhez hasonló megalázó felvételeket közreadni.) Még a politikailag erősen jobboldali beállítottságú CBS tv-adó adatai szerint is 82% ellenszenvvel nézte, hogy a (házasság szentségét váltig hangoztató) elnök és a kongresszus minden vonalon semmisnek tekintette a feleségéről évekig gondoskodó férj jogait és intézkedéseit.
Míg a szélsőjobbos republikánus politikusok, dogmatikus kultúr-konzervatívok, vallási ortodoxok és fanatikusok igyekeztek politikailag kihasználni a családi gyűlölködés eredményeképpen ölükbe hullott lehetőséget, és míg a demokrata ellenzék(?) sunyin velük sodródott, addig az átlagember a fiatal nő kilátástalanul nyomorúságos helyzetére koncentrálva elítélte beavatkozásukat. Az AOL január 24-i statisztikájának 28 és fél ezer résztvevője 70%-os arányban Terri mesterséges táplálásának beszüntetését, az értelmetlen élet lezárásához való jogát ítélte megfelelő döntésnek.
A Time magazin múlt heti felmérése, de más adatok szerint is, Busht az olvasók 70%-a elítélte a (cirkusszá fajult) drámában játszott szerepéért. Ugyanakkor a megkérdezettek 75%-a (a republikánusok 68%-a) helytelenítette a kongresszus önhatalmú beavatkozását és kétharmados többség úgy vélte, a hangoskodás és tolakodás oka nem őszinte meggyőződés, hanem politikai nyereségvágy reménye volt. Feltételezhető ilyen mérvű cinizmus? Miért is ne...
Nem tudva előre, hogy a demokraták is befekszenek, Tom DeLay egy republikánus gyűlésen beszédet tartva azt jósolta, hogy a jobboldal könnyedén fog pontokat szerezni a Schiavo ügyben. „Egy dolog (?), amit Isten küldött számunkra, az Terri Schiavo, hogy rávilágítson általa, mi is megy Amerikában.” Hm. A profanitástól eltekintve lenne itt egy kérdés: nem lett volna a Mindenható részéről ennél valamivel könyörületesebb megoldás?
Politikai nyereségvágyra gyanakszik a Time által idézett George Annas, a Boston University School of Public Health egészségügy-jogi osztályának vezetője is: „Szerintem ez (az egész inkább) az abortusz és az embrió sejt(kutatás) miatt van. A kongresszus azt akarja mondani, hogy (lám csak) pro-life (pro-élet) bírók kinevezésére van szükségünk, mert a bírósági ítélkezés kontrollt vesztett, és az élet helyett a halált részesíti előnyben.”
Amit a szélsőjobb és a Bush-t támogató moderáltabb média is elfelejtett közölni, hogy azok a feljebbviteli bírók, akik rendre figyelmen kívül hagyták vagy keresztülhúzták a kormány és a republikánus kongresszus beavatkozását, valójában republikánus kinevezések, tehát saját pártbeliek voltak. Ennek lényege, hogy a párton belül – mint ahogy a konzervatívok között is – létezik egy törésvonal, amely az iraki háború kapcsán is jelentkezett, és alkalmanként felszínre kerül. Hogy a figyelmet eltereljék erről a nem alábecsülendő törésvonalról, a média folyamatosan az ország megosztottságáról beszélt, viszont úgy állítja be, mintha arányos megosztottságról lenne szó. Az általunk is idézett statisztikai számok azonban egészen más képet mutatnak – és ez még csak nem is újdonság.
Már 1991-ben a Longetivity magazin júniusi számában ismertetett statisztikák szerint a lakosság túlnyomó része – 86% 11% ellenében – támogatta a „halálhoz való jogot”, amely pongyola fogalmazás alatt az elhalálozás helyének, idejének és körülményeinek egyéni meghatározási jogát kell érteni. Nagyon kevés témában, ha egyáltalán, ilyen következetesen egységes, pártbeli hovatartozástól, osztálykülönbségtől, vallástól független az amerikai társadalom véleménye. A felvetett kérdések közé tartozott például a következő: helyesnek tartja-e az olvasó egy terminálisan beteg illetve krónikus fájdalmaktól szenvedő beteg öngyilkosságának asszisztálását? Az olvasók 86% válaszolt rá igennel. A felmérés szerint az orvosok fele az aktív eutanázia (gyógyszeres másvilágra segítés) híve, míg a hatóságok és az American Medical Associaton ellenzik. Az általánosan és rendszeresen alkalmazott passzív eutanázia, az étel- és italmegvonás, hosszabb lefolyású és a családra nézve kegyetlenebb.
Az aktív eutanázia kapcsán nyilatkozta évekkel ezelőtt a nyers őszinteségéről híres patológus, Dr. Jack Kevorkian: „Az előre megtervezett halál egy racionális, az önrendelkezést dicsőítő szisztéma, amely a tudomásul vett, elkerülhetetlen halál tényéből kihozza a maximális előnyt a szenvedőalany, hozzátartozói és az emberiség számára.” Véleménye szerint az emberi érték abszolútuma az autonómia – a funkcionális önrendelkezés. Éppen ezért az orvos-etikában is a legmagasabb rendű princípiumok egyikének tartja, hogy a beteg saját életének értékelése és fizikai állapotának ismeretében szabadon dönthessen, vállalkozik-e szervi donációra, igényel-e minden esetben újraélesztési kísérletet, akar-e permanens vegetatív állapotban vagy esetleg kómában tengődni, és nem utolsó sorban hogy mikor, illetve hogyan akarja földi létét véglegesen befejezni. A tragédia egyik csúcspontja, hogy a hajdan szép és fiatal Terri Schiavo nemcsak az önrendelkezés jogától, hanem ép szerveinek esetleges felajánlásával az életmentés felemelő lehetőségétől is meg lett fosztva.
AZ ELMARADOTTSÁG ÚTJA
Míg a római katolikus és más keresztény egyházak ortodox szárnya mindenkit saját keresztje utolsó verejtékcseppjéig és utolsó könnyéig való cipelésére buzdítanak, a szekuláris humanizmus irányadó alapszabályzata az önmegvalósításhoz, átgondolt családtervezéshez és az általános egészségügyi ellátáshoz való jog mellett síkra száll a méltóságos halálhoz való alapvető emberi jogért is. Ez természetesen ellentmond a katolikus tanoknak és a pápa személyes utasításának, amely szerint erkölcsi kötelesség étellel és itallal ellátni a szellemileg halottakat. Ennek megfelelően voltak, akik a biztonsági kordonon áttörve kilós vekniket akartak bevinni Terry Schiavo elfekvőjébe. Egészséges balga emberek nem tudják megérteni, hogy akinek minimálisra korlátozott az agyműködése, az nem képes szilárd ételt fogyasztani, és állandó pelenkázásra szorul, mint az újszülöttek.
Ennek a Terri elfekvőotthona előtt napokig tüntető zelóta csapatnak (a legtöbben sem voltak ötvenen) képviselője és a Schindler család egyik megbízott szószólója az a Randall Terry(*4), aki a 90-es években női klinikák robbantására és abortuszt is szolgáltató nőorvosok meggyilkolására uszította híveit. Tehette ezt addig, míg Clinton elnök a legnagyobb szigorral – börtönnel és halálbüntetések osztogatásával – pontot nem rakatott több halálos áldozatot követelő és súlyos sebesüléseket okozó ügyködésükre. „Ígérem, ha (Terri) meghal, pokoli módon meg fognak érte fizetni” – fenyegette meg a kongresszust Randall Terry, amely kezdetben nem volt teljesen egységes a floridai végzés érvénytelenítését illetően. „Lefogadhatják, hogy olyanok is lesznek, akik esetleg elvesztik az állásukat, mikor mindennek vége lesz” – hallatszott a mindenkori teokráciák hatalomittas hangja.
Frederick Clarkson, az Örök ellenségeskedés: A demokrácia és a teokrácia közti küzdelem című könyv szerzője a jelenlegi helyzetet elemezve azt írta:
„Amennyiben Randall Terrynek a keresztény teokráciát illető víziója befolyást nyer, fokozottan várhatók lesznek a szaúdi vallási rendőrség működéséhez hasonlóan önkéntes jellegű, egyesületi vagy csoportos beavatkozások a privát személyek magánéletébe. (Ezen kívül) számíthatunk a más hiten lévők elleni vallási bigottságra, mint ahogy azokkal szembeni konfliktusokra, akiknek a kereszténységre vonatkozó ideológiája eltér Randall Terry és teokrata szövetségesei ideológiájától, és szintén hajthatatlan erőfeszítésekre számíthatunk az alkotmányos jogvédelem korlátozására, többek között a nők, homoszexuálisok és leszbikusok jogegyenlőségét illetően.”
Randall Terry, aki küldetésének tekinti (bár most ezen a vonalon meghunyászkodott), hogy az abortuszt is szolgáltató orvosokat bíróság elé állítassa és saját szavait idézve „kivégeztesse”, bibliai arányú nőgyűlöletét más vonalon is demonstrálta, mikor kijelentette: „Isten akkor alapította a patriarchátust, mikor a világot teremtette. (Vagyis) Isten egy patriarchális világot teremtett.” Megdöbbentő, mikor az ember realizálja, ezzel az alakkal azonosul az Egyesült Államok kormánya, Florida katolikus kormányzója, az amerikai kongresszus és ebben a csónakban evezget a pápa is.
II. János Pál – akit a Vatikán ügyintézői súlyos betegen nem vitettek kórházba és eleve nem tették ki a hosszadalmas mesterséges életbentartás értelmetlen és megalázó nyüglődésének – nem mondható az „emberséges lehetőségek” hívének. Enciklikájában, az Evangelium Vitae-ben legalábbis azt írta: „Az Úrban élni annak a felismerését is jelenti, hogy a szenvedés, bár nyomorúság és megpróbáltatás, de a jó forrásává válhat.” Akik akarják, ezt úgy értelmezik, hogy a gyötrelemből az út egyenest a mennyországba vezet.
A vegetatív állapotban lévők kötelező életben tartása azonban nagyon idejétmúlt, amellett, hogy téves és önző nézet. A magatehetetlen beteg sokrétű gyötrelme ugyanis nem függetleníthető a környezetétől – egész családja (rokonai, közössége, ápolói) életét döntheti fizikai, lelki és anyagi romlásba. A szentnek tartott Teréz anya(*5) nyomorúságos Indiai kórházaiban annak idején fájdalomcsillapító hiányában ordítottak kínjukban a betegek, mivel a Pápához hasonlóan „Isten kegyes ajándékának” tartotta a „keresztre feszített Krisztusban való szenvedést”. Ideje lenne a XXI. században letérni az elmaradottság ezen szégyenteljes csapásáról.
A Schiavo-ügyben saját maguknak gyémántot kotorászók egyik legellenszenvesebb figurája, a déli-baptista Tom DeLay szennyesébe beletúrva többek között nyilvánosságra került, hogy mikor az ő apja került baleset következtében komatikus állapotba, a család egységesen úgy döntött, hogy nem engedélyezi a mesterséges életben tartását. "Rendkívüli eljárás az élet meghosszabbítására nem lett kezdeményezve"– olvasható utólag az orvosi jegyzékben. ("Do not resuscitate!") Nem 15 év után döntöttek az újraélesztés ellen, hanem röviddel a tragédia bekövetkezte után. Az özvegy visszaemlékezve azzal indokolta döntésüket, Charles DeLay semmiképpen sem akart volna ílyen (vegetális) állapotban tovább élni. Ugyanezt mondta Terri férje is, de Tom DeLay az ő indokát nem volt hajlandó elfogadni, a döntését pedig "barbarizmusnak" nyilvánította. "Nem volt magánál és nem volt remény, hogy újra magához fog térni" – emlékezett vissza az öreg DeLay esetére egyik szomszédja. Kísértetiesen hasonló tragédia Terri Schiavoéhoz. Csak aki nem akart, az nem vett tudomást róla.
Aki azonban azt tételezné fel, hogy a képviselő úr hipokrízisének kiderültével szégyenkezve visszavonult, nagyot tévedett. DeLay a saját döntését helyesnek, jogosnak és Terri esetéhez viszonyítva egészen másnak nyilvánította: „Az én apám életprolongáló berendezésen volt és haldoklott. Schiavo viszont él, és élni akar.” Jó, hogy nem tette hozzá, a héten még meliroztatni is szándékozik a haját.
*1 Jelenleg több
mint 25 ezer hasonló jellegű tragédia regisztrált. A permanens vegetatív
állapotban a szív és a tüdő működik, de a páciens nincs tudatában önmagának vagy
a környezetének, nem ismer fel senkit, nincsenek érzelmei és fájdalomérzete, nem
tud beszélni és mesterséges táplálásra szorul, mivel nem képes szilárd ételt
megrágni illetve lenyelni. Egyes reflexek
esetleg működhetnek – grimasz, mosoly, nyögés,
gesztikulálás –, de nem szándékosan. A nem traumaokozta vegetatív állapotból
való helyrejövetel 3 hónap elteltével a zéróval válik egyenlővé. (További 200
ezerre tehető Amerikában azoknak a teljes ellátást igénylő magatehetetlen
betegek száma, akik minimális tudattal rendelkeznek.)
*2
Ravasz terv szerint országos felháborodásra számítva nem az abortuszhoz vagy
az eutanáziához való jogot vonják kétségbe és próbálják beszüntetni, hanem
helyette ellentörvényt akarnak hozni a magzat és a zigóta, valamint a permanens
vegetatív állapotban vagy kómában lévő személy élethez való jogáról.
*3 A
deista Lincoln tagadta Jézus istenségét és a szentháromságot.
*4
Randall Terryt, a „családi értékek” buzgó prédikátorát kiebrudalták az
egyházközösségéből, mikor házasságon kívüli viszonyt folytatott, majd elhagyta a
feleségét. A keresztényi türelem és megértés bajnoka elutasította a
saját fiát, mikor kiderült, hogy homoszexuális.
*5
„Is it true that religion instills higher moral values in
man? Milton Rokeach investigates this theory and discovers that the religiously
devout are usually more bigoted, more authoritarian, more dogmatic, and more
antihumanitarian than people who profess less interest in religion.” (Change
– Readings in society and
human behavior)
2005 március
Addenda:
A zsidókeresztény Nyugat keresztes hadjáratra képtelen. Ennek oka az, hogy
nálunk a mindent penetráló teokrácia a XVII. században megszűnt, a Nyugat már
rég nem keresztény. A Nyugat zömmel demokráciákban él; jórészt sikerült
elválasztania az egyházat az államtól (az államnak sikerült leráznia az
egyházat, annak minden visszakapaszkodási kísérlete ellenére). A kereszténység:
afféle side-show; díszlet és maskarádé; son et lumiere. Ösztöneiben és
reakcióiban a nyugati társadalom szekuláris társadalom, az elpengőben,
kifele-haladóban lévő zsidókereszténység abszurd szellemi batyujával fegyverbe
szólítani, a „hit” (?) védelmében mozgósítani nem lehet." (Határ Győző:
Nyugati kancsal-látás. Élet és irodalom. 2001. szeptember 28)
Maureen Dowd, a New York Times kiváló kommentátora (a kevesek egyike, aki miatt érdemes a véleményoldalt olvasni) felhívja a figyelmet rá, hogy a republikánus szélsőjobb hangadói ugyancsak túllőttek a célon, ha még Dick Cheney is megdorgálja őket. Az elnökhelyettes ugyanis helytelenítette, hogy DeLay "csúnyán rámászott" a Terri Schiavo ügyben döntésthozó bírókra és "problémásnak" találta, hogy (keresztényi? A Szerk.) bosszút tervez ellenük. A közhangulat ismeretében Bill Frist, a szenátus republikánus szárnyának vezetője is szót emelt ellene, hogy DeLay bizalmatlansági eljárást indítványozzon egyes bírók ellen. (A fent is idézett episzkopális pap, visszavonult politikus) John Danforth tehát nagyon is jól mérte fel a helyzetet, mikor azt írta, pártja az embrió kutatástól kezdve a Terri Schiavo ügyig bezárólag "túl messze ment szektariánus tervei megvalósításában, amely (tulajdonképpen) politikai jellegű kiterjesztése lett egy vallási mozgalomnak." (Kuliffay. 2005 március)
American theocrats appear to have grown in numbers since the 1970s, and they
probably
played a significant role in the election of George W. Bush. The long-term
objective most of them harbor is a Christian America. They seek to use
democratic means to achieve an anti-democratic end. What they ultimately seek is
the dominance of non-Christians by Christians. Everyone who is committed to
democracy has a stake in opposing the new theocrats, however many or few of them
there might be. (Jeffrey
Stout: 2007 Presidential Address: The Folly of Secularism
Az AOL április 11-i statisztikája szerint a kérdésre, mondjon-e le Tom DeLay a képviselőház vezető tisztségéről, 17197 szavazó közül 90% igennel válaszolt, míg 10% nemmel.
A június 15-én nyilvánosságra hozott autopszia szerint Terro Schiavo a korábbi orvosi diagnózisoknak megfelelően perszisztens vegetatív állapotban volt a halálát megelőző másfél évtizedben, amiből nem volt "gyógyulási" lehetőség. Visszafordíthatatlan sérülése következtében az agy térfogata a korának megfelelő méret felére zsugorodott, aminek következtében nem volt tudatában a vele történteknek, a környezetének és annak sem, hogy vak volt. Mint ismeretes, a Bush testvérek -- elnök és floridai kormányzó -- vonták bele a Schiávo ügybe a kongresszust egy rendkívüli ülés keretében. Az autopszia közreadásának kapcsán az AOL felmérést készített, jogos volt-e ez az eljárásuk: 166 ezer válasz közül 81% NEMmel válaszolt, és csak 19% IGENnel. A kérdésre, mi a reakció magára az autopszia nyilvánosságra hozatalára: 15% azt válaszolta, KÉRDÉSEK MÉG MINDIG VANNAK az üggyel kapcsolatban, 85% viszont azt válaszolta, VÉGRE VÉGE VAN!
Theocracy
holds that God's representatives on earth should rule everyone else. Democracy
and theocracy are therefore
Tat odds. Wherever theocracy catches on, even among a
sizable minority, democracy is in trouble. Sooner or later, theocracy
disintegrates into conflict over who God's earthly representatives really are.
Each band of theocrats takes itself to be God's elect, claims for itself the
right to hold earthly power over others, and declares its opponents deluded by
sin. (Jeffrey
Stout: 2007 Presidential Address: The Folly of Secularism
… many of the aforementioned cynical opportunists have a theocratic agenda which, if they could make it happen, would see a Margaret Atwood-style, “Handmaid’s Tale” Gilead descend like a shroud over the nation. These aren’t your garden-variety, come-to-Jesus evangelists, members of the religious right bemoaning gays and abortion, praying for your soul and eagerly awaiting the Second Coming. Rather, in contrast to the founders who favored the separation of church and state and rejected the encroachment into government of organized religion, these self-sanctified pomposities, pit bulls of dogma, would impose on the rest of us an illiberal hierocracy of Christian rules and regs that they alone would determine. All in the name of God, of course, with whom they apparently text on a regular basis. (Michael Winship: Our Mad Dog President—and His Bible-Thumping Kennel Pals. The White House theocrats may be the biggest danger of all. Common Dreams. October 16, 2019)
In the last week, speeches from the second and third most powerful men in the Trump administration powerfully illustrate that the old-time religion they have in mind is more along the lines of the Inquisition than the Enlightenment. On Friday, Attorney General William Barr, took it upon himself to speak to an audience at Notre Dame Law School not about jurisprudence but a “campaign to destroy the traditional moral order.” In that social order, Barr insisted, “moral values must rest on authority independent of men’s will – they must flow from a transcendent Supreme Being.” He decried what he saw as the “force, fervor, and comprehensiveness of the assault on religion we are experiencing today. This is not decay; it is organized destruction. Secularists, and their allies among the ‘progressives,’ have marshaled all the force of mass communications, popular culture, the entertainment industry, and academia in an unremitting assault on religion and traditional values.” (Michael Winship: Our Mad Dog President—and His Bible-Thumping Kennel Pals. The White House theocrats may be the biggest danger of all. Common Dreams. October 16, 2019)
Religion creates meaning in our lives by articulating values about how we relate to one another. But just as it can unite us, religion can also be a source of division – used to “other” people who are not of the faith and don’t share the same traditions and rituals. When enough people perceive – or can be convinced – that traditional elements of the social fabric are at risk, religious signaling through the use of symbols and images can help would-be authoritarians cement their power. They present themselves as protectors of the faith and foes of any outsider who threatens tradition. (Laura R. Olson: Trump’s Use of Religion Follows Playbook of Authoritarian-leaning Leaders the World Over. Where Trump succeeds is in presenting himself as a Christian nationalist, much as Putin and Modi style themselves as the stout defenders of their countries’ dominant religions. The Conversation. June 5, 2020)
“We’re going to win another
monumental victory for faith and family, God and country, flag and freedom.”
(President Donald Trump on the 2020 reelection campaign trail. Jesús Church in
Miami. January 3, 2020
A wealthy but declining fraternal organization of Catholic men, the Knights of Columbus increasingly appears too comfortable with the conservative legal and political establishments. Once respected as a community service organization, the Knights are in perilous danger of forsaking their legitimate mission in favor of becoming too white, too right-wing, and too Trumpy. While Trump’s white Christian boosters willfully ignored Trump’s Bible-waving stunt at St. John’s and his photo-op at the shrine, the Catholic archbishop of Washington was having none of it. The Most Rev. Wilton D. Gregory spoke out against the fake pilgrimage, calling it “baffling and reprehensible that any Catholic facility would allow itself to be so egregiously misused and manipulated in a fashion that violates our religious principles.” The Trump show is painful to watch, as even religious conservatives of good faith and goodwill acknowledge. But the president’s manipulation of religion, often with the enthusiastic support of sold-out faith leaders, is especially dismal. (Jacob Lupfer: At St. John Paul II shrine, Trump’s use of religion goes from bad to ugly. Religion News Service. June 2, 2020)
"Abortion care is healthcare, and it should
not be separated, 'carved out,' or treated differently from any other medical
service. We will always fight to eliminate barriers and protect access to safe,
legal abortion and we will continue to provide people with the healthcare they
need." (Karen Nelson, president of Planned Parenthood of Maryland.
July 11, 2020)
The country first legalized assisted death for those with and terminal
illness in 2016 and extended this to include people with incurable conditions in
2021. Both euthanasia
and medically assisted suicide are legal in Canada. An expansion
of the law, which is due to come into effect in March 2024, will allow those
whose underlying condition is mental illness to choose medically assisted death,
per Reuters. Assisted dying is legal in several other countries, including New
Zealand, Switzerland, and Australia. In the US, physician-assisted suicide is
legal in 10 states, including New Jersey, Vermont, New Mexico, and California,
according to the end-of-life
advocacy group Death with Dignity. (Beatrice Nolan:
A woman suffering from severe anorexia may soon be allowed to die under
Canadian law. INSIDER. July 16, 2023)
A témakörhöz kapcsolódó írások: Fanatikusok – Belső terrorizmus Amerikában; Politikai ambíciók vallási köntösben; Az eutanázia kérdésével foglalkozó cikkek: Hádesz kapujánál; Gyilkos vagy Humanista?
VISSZA a Jelenkor rovat címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin címoldalára