EMPIRIA Magazin 2005. IV. évfolyam 2. szám – Kuliffay Hanna írása

 

2005 február

VALLÁS HELYETT FILOZÓFIA, TUDOMÁNY

 

Cicero meg volt győződve róla, hogy a bölcsesség az emberi értékek Kohinoor gyémántja. „Teljesen lehetetlen magasabb rendű dolgot elképzelni, ezért  az emberi lény esetében lehetetlen bármi másra jobban áhítozni...”  Az antik idők nagyszerű orátora és államférfija a szellemi élvezetek csúcsának, a gondoktól és bizonytalanságtól való mentsvárnak tekintette a filozófiát, mint „a jó és boldog élet” és vele a legnemesebb érzelmek – mint barátság, szülőtisztelet, hazafiasság – megismerésének kútfőjét. Ennek megfelelően a kiváló egyéniség és szilárd jellem kialakításának eszközeként sem a vallást, hanem a filozófiát tartotta. Marcus Tullius Cicero szerint a helyes és értékes életvitel megvalósítható – méghozzá filozófiai ismeretek révén.                 (Cicero mellszobra)

Cicero több mint két évezreddel ezelőtt jelölte meg a Jó élet címmel útmutatóként szolgáló szekuláris testamentumában a filozófiát a magasabb rendű emberi együttélés sarokköveként. Filozófustársai, Szókratész és Pláton a kiművelt agy és az intelligencia fölényét értékelték mindennél többre. Vergilius, a nagyra tartott római költő pedig boldognak tartotta mindazokat, akik tudták „a dolgok nyitját”.

Míg azonban a progresszív ókori filozófusok közül az emberi mérték és az ok-okozat hívei nem hittek (vagy legalábbis egészségesen kételkedtek) az isteni kinyilatkoztatások és a vallás jelentőségében, addig a modern idők ortodox és fundamentalista gondolkodói továbbra is éppen ezeknek tulajdonítanak döntő jelentőséget az emberiség moralitását és sorsának irányítását illetően.

“A vallástalanságnak rettenetes következményei lehetnek” – nyilatkozta egy interjú során Nemeskürty István, mikor arról beszélt, az egyre szekularizálódó társadalmak “visszatérnek a pocsolyába”, mivel a nem hívő emberek bűntudat nélkül, nyugodt lelkiismerettel rabolnak, gyilkolnak és követik el a legsúlyosabb gonosztetteket. Ugyanakkor úgy vélte, a valláson nyugvó társadalmakat nem fenyegeti a posvány veszélye, mivel az istenhívő ember számára az eltitkolt, le nem leplezett bűnök is súlyos erkölcsi terhet jelentenek.

A Nemeskürtyhez hasonlóan vélekedő Glenn Tinder, a University of Massachusetts egyetemén a politika tudományok emeritus professzora  – aki arról írt tanulmányt, Lehetünk-e jók Isten nélkül? – azon aggodalmaskodott, ha a kereszténység befolyása tovább hanyatlik, sőt minimalizálódik az elkövetkezendő évtizedekben, akkor a morális univerzumunk és az erre épülő, relatívan humán jellegűnek mondható politikai univerzum is egyszerűen semmivé válik. Köd előtte, köd utána... Az emberiség visszatér a kannibalizmushoz?

Mindkét hazájában elismert intellektus víziója Dosztojevszkij istentelen, anarchizmusba fulladó társadalmi rémképét idézi fel, ahol „minden megengedett”, tehát elszabadul a pokol.  A nemrég elhunyt akadémiai filozófus Charles Hartshorne, aki szerint a teremtésnek célja van, (vajon mi? K.H.), viszont azon töprengett, honnan tudjuk Isten nélkül, hogy mi az igazság? Hogyan tudunk különbséget tenni jó és rossz között?

MEGDÖBBENTŐ IRRACIONALIZMUS

A kérdés már Rousseaut is foglalkoztatta, bár emelkedettebb szinten. Az Új Heloise és az Emil című munkáiban (a saját korában istenített intellektus helyett) az intuíción alapuló lelkiismeretnek tulajdonította a morális ítélőképességet, mellyel, mint a legelemibb humán adottsággal szegényt és gazdagot, tudóst és tudatlant, vallásost és vallástalant egyaránt felruház. Úgy vélte, hogy az igazság és hazugság, tisztesség és csalás egymástól való megkülönböztetése nem isteni kinyilatkoztatás következménye, de nem is a bibliai próféták fenyegető szigorának eredménye, hanem az emberiség kollektív szellemi örökségének egyik legősibb megnyilvánulása.

Hartshorne azonban, fent említett szónoki kérdéséből ítélve, ezzel nyilvánvalóan nem értett egyet, mint ahogy sokan mások sem. A valójában megdöbbentően irracionális elgondolás, miszerint kizárólag a hit és a vallás azok az irányadó, döntően pozitív hatóerők, amelyek emberré teszik az embert  – és közvetve jóvá, igazságossá, életképessé a társadalmat – a kereszténység térhódításával vált széles körben eluralkodó hiedelemmé. Míg azonban a XX. század közepére a rohamosan szekularizálódó Európában – de Japánban, Ausztráliában és Kanadában is – egyre vérszegényebbé vált, és háttérbe szorult ez a szemlélet, addig az Egyesült Államokban mai napig sem politikailag korrekt vagy tanácsos vitatni. A bibliai-övezetnek is nevezett déli államokban pedig egzisztenciális öngyilkosság kétségbe vonni, hogy a transzcendentális felfogás – illetve folyamatosan életben tartó infúziója, a vallás és utánfutója, a babona – a pozitív emberi értékek egyedüli forrása és egyben az ország rendjének szilárd alapja.

Még akik átfogó történelmi ismereteik alapján rá is kényszerülnek, hogy elismerjék, az Egyesült Államok morális és politikai értékrendszere nem bibliaalapú kereszténységre, hanem John Lock és Thomas Jefferson felvilágosult elveire alapozott,  még azok között is akadnak, akik úgy próbálják csűrni-csavarni, hogy az alkotmányt író államférfiak bizonyos „keresztény értékeket” elszipkázva és univerzálisnak kikiáltva építették be a lassan szekularizálódó ország irányító mechanizmusába. (Egyébként a Lock által hangsúlyozott fogalom, a tolerancia jelentőségének [és közvetve a vallásszabadság jogának] hírdetése a világ szekuláris humanista szellemi örökségének egyik legfontosabb értéke. {Letter on Tolerance, 1689})

Akik nem kívánnak pillanatnyilag mélyebben belemerülni az amerikai alkotmány körüli nézetkülönbségbe, nyugodtan hitelt adhatnak a jeles államférfi, John Adams állításának, aki a Tripoly Egyezmény aláírásakor hangsúlyozta, „Az Egyesült Államok államberendezési formája semmilyen értelemben nem alapszik a keresztény valláson.” A vele leghatározottabban egyetértő Thomas Jefferson szerint a brit és az amerikai "common law" nem épült a kereszténységre – vagy akár a judaizmusra és a tíz parancsolatra –, akik viszont mégis ezt állították, azok nyilvánvalóan "abszurd hazugságot " hirdettek.

Ettől eltekintve vitathatatlan, de nagyon is elgondolkoztató tény, hogy a kereszténység racionális kritikája, az egyenlőség és a tolerancia felvilágosult ideái és (a túlvilági életre készülés helyett) a szociális körülmények kiegyensúlyozottabbá, ha nem is igazságossá tétele csak sokkal szűkebb körben szerzett híveket Amerikában mint Európában.  Jefferson, aki fiatal korában szembeszállva az egyházi dogmákkal (többek között „logikai abszurditásnak” nevezve a szentháromságot) kora szellemi vezéregyéniségeként komoly támadásoknak volt kitéve. Mi több, ha köztudottá válna az unokaöccsének írt tanácsa, hogy a Bibliát úgy olvassa, „mintha Livyt vagy Tacitust olvasná”, még ma is megbotránkoztatná az isteni kinyilatkozásaiban és csodáiban hívő Amerikaiak millióit.

 

A hajósokat védelmező, homályban trónoló  fekete Tenger Isten oltára. Szingapúr. (Kuliffay Hanna. 1997)

 

Bár Voltaire, Rousseau és általában az európai felvilágosodás szabad szelleme megérintett egyes államférfiakat  – mint Jefferson mellett a negyedik elnököt, James Madisont és a fiatal korában ateistának mondott, de deistának bizonyult Abraham Lincolnt is –, ennek ellenére valószínűleg egyetértettek George Washingtonnal, aki az elnöki posztjától búcsúzva az „erkölcsök forrásának” nevezte a vallást, amely nélkülözhetetlen támpillére a populáris országirányításnak.

A vallás nélkülözhetetlen támpillér szerepe egyébként már az ókori társadalmakban is felvetődött. Cicero például (kivételesen önmagával megalkudva) úgy vélte, hogy egy pontifexnek saját ésszerű meggyőződését félretéve „hivatalból”, mintegy polgári kötelességként hinni kell az istenekben, a Birodalom legjobb érdekében. Az ifjabb Seneca pedig, aki nemcsak filozófus és író, hanem politikus is volt – tehát alkalma volt bekukkantani az első évszázadbeli római államgépezet fogaskerekei közé –, azt a következtetést vonta le, hogy „a vallás az egyszerű emberek által igaznak tartott, a bölcsek által hamisnak, az uralkodók által pedig hasznosnak.” A bölcsek és az uralkodók erre nyilván minden korban egyetértően bólogatnának, a kihasznált és kijátszott egyszerű emberek viszont istentelen cinizmusnak vélnék.

(Az egyébként hívő) Napóleon a hadsereget adó nép összekovácsolásának hasznos eszközét látta a kereszténységben, mikor cinizmusát nem leplezve kijelentette, „A vallás kiváló eszköz az egyszerű emberek fékentartására.”  Hozzá hasonlóan a felvilágosodás kiváló ateista írója és gondolkodója, az angol származású amerikai hazafi, Thomas Paine a „despotizmus céljainak szolgáját” látta a vallásban, míg Jefferson minden kertelés nélkül az emberi szellemen uralkodó tirannizmusnak nyilvánította.  Mark Twain pedig, a Rejtélyes idegen  szerzőjeként, el akarta törölni az összes vallási képzelgést, és teljes egészében szabad szellemiségből következő humanista moralitásra építette volna a társadalmat.

Híres kortársunk, James F. Welles A butaság megértése című könyvében (amelyet, mint már máshol is említettem, minden középiskolában oktatni kellene, K. H.) úgy vélekedik, hogy a butaság komoly szövetségese a papoknak és politikai vezetőknek, mikor önzö érdekeknek és elvárásoknak megfelelően interpretálják a krédót. „A butaság az, ami a különböző illogikus interpretációkat mind lehetségessé és elfogadhatóvá teszi.”

Mintegy a felvilágosodás modern társadalomfilozófiája következtében, és nem kevésbé az Amerikában publikáló Paine Az Ésszerűség Kora című nagy port kavaró könyvének mintegy ellenreakciójaként, az 1800-as éveket egy fajta 'vallási megújulás' jellemezte, ami az ortodoxia és fundamentalizmus felé orientálódásban, sőt néhol fanatizmusba való átlendülésben nyilvánult meg. Valójában a vallás, az erkölcs és a patriotizmus egységbe kovácsolása is erre az időre datálható.  A túlzások, nyilvános elkötelezettség elvárása és vele a társadalmi nyomás negatív kihatásai mai napig is több síkon érezhetők.

Csak a legutóbbira példát hozva: különösen a  New York-i, szeptember 11-i terrortámadás óta az ultrakonzervatívok politikai bunkóként használva kétségbe vonják  a más hitűek mellett a vallástalanok, racionalisták, hitetlenek, szekulárisok, ateisták, agnosztikusok, pozitivisták, szkeptikusok, deisták..., valamint a hit és a vallások iránt közönyösek népükhöz való hűségét, hazaszeretetét. Nyilván nem olvasták (az írásaiban politikai okokból óvatosan megnyilatkozó) Cicero intését: „Értékeld mindenekfölött az igazságot és az odaadást. Ezek korlátlanul kijárnak a szülőknek és a családtagoknak, és még inkább tartozunk vele a hazánknak.” Nem tekinthető puszta véletlennek, hogy a nagy gondolkodó nem említette benne az isteneket.

DETERMINIZMUS VAGY ÖNÁLLÓSÁG?

Az utóbbi évtizedek tudományos eredményei kapcsán kérdésessé vált, vajon a morális értékrendszer a társadalmi érdekek védelmében, az emberi túlélés kritériumaként, tehát evolúciós folyamat következtében alakult ki, vagy az istenek kinyilatkoztatásai révén érkezett a földre? Isten volt tehát előbb, vagy a rá való igény? Az is felvetődött, ha a törvény, morál, útmutatás isteni szózat, miért nem hallja mindenki?  Miért ragadja meg és tölti be egyik ember pszichéjét teljesen az égi üzenet, míg rá sem hederítve, a sorsot meghatározó eredeti bűnről tudomást sem véve a maga öntudatos útját járja a másik?  

Az utóbbi persze a történelem során mindig kivételes kisebbség volt. Az isteni elrendeléstől független, ezért a Hatalom által tiltott önálló útkeresés többnyire individuális döntés, (a szabad akarat érvényesítése), legfeljebb apáról fiúra vagy unokára szálló hagyomány volt – Amerikában John Stuart Mill és apai felmenői, a Huxley testvérek, a Darwin család, a Leakey család – esetleg titkos szellemi kör, vagy neves személyiség körüli zárt csoportosulás, de nyilvános hirdetése, tanítása minden korban súlyos veszélyt jelentett.

A szabadgondolkodó görög filozófust, Anakszagoraszt például Periklész megmentette a halálbüntetéstől, végül mégis száműzetésben halt meg. A költő és ateista filozófus, Diagorasz kénytelen volt elmenekülni Athénből, ahova soha többet nem térhetett vissza. A filozófus Hypathya, a pogány neo-Platonizmus híres közvetítője az alexandriai Cyrill püspök szerzetesei által kiváltott kegyetlen tömeghisztéria áldozata lett. Az egyház dogmáival és idejétmúlt kozmológiai teóriáival kitartóan hadilábon álló tudós filozófus, Giordano Bruno a máglyán végezte. Diderot börtönbe került vallásellenes megnyilatkozásaiért. Chavalier de la Barre pedig, akit szentségtörés vádjával végeztek ki, Voltaire  Dictionnaire portatif című könyvével a zsebében halt meg.

Az ókort és az újkort egyaránt a metafizikai jellegű törvénykezés és morális útmutatás követése jellemezte. A kereszténység térhódításával a bibliai irányvonal érvényesült – a sínai kőtáblát minden más égi utasítás elé helyezve. A döntés kapcsán  Paul Johnson, zsurnaliszta, író és lapszerkesztő az Insight magazin egyik 1987-es számában azt írta, „a zsidók voltak az első nép, amely kifejlesztette a gondolatot, hogy a törvényhozás isteni eredetű.” 

Ez azonban nem egészen így van; vallási elfogultsága tévútra vitte Johnsont. A zsidóság ugyanis csak átvette a fejlettebb  kultúrákból – mint annyi minden mást – ezt a kétségkívül ravasz és hasznos ötletet. Valójában ugyanis a mózesi parancsokat megelőző törvénygyűjtemények mindegyikét az isteneknek, vagy legalább is isteni inspirációnak tulajdonították. Az egyiptomi erkölcstannak és társadalmi normának is tartott  7 virtust és a 42 intést például  Maat istennő elvárásának tekintették, melyek alapján megítélte a földről távozókat. 

A bibliai tíz parancsolat valójában a Kozmikus Rend istennőjének, az igazság, illetve az igazságszolgáltatás, a társadalmi rend és korrektség szimbólumának ezen 42 intéséből származó kivonat – az eredeti szakrális dokumentumnak csak töredéke. Egy másik, szintén egyisten hívő, Nap imádó egyiptomi bölcs, Amenemope a mulandó földi javak élvezetéről szintén az égi elvárások, rendelkezések betartására intette követőit. Tanítása nemcsak a héber írástudókra, hanem a görög filozófusokra is hosszú távú hatással volt. (A héber Példabeszédek több fejezete az ő Bölcsesség Könyvéből származó fordítás.)

A fekete Ízisz, az egyik legősibb, núbiai származású istennő egyéb foglalatosságain kívül szintén törvényhozó volt. A perzsa Ahura Mazda, az Egy Igaz Isten egyik menifesztációja Asha az Igazság volt, aki az isteni törvényhozást és morális rendszert jelképezte.  Hamurábbi bölcs törvényeit pedig a Nap isten, az Igazság istene, a fenséges Shamas inspirálta. (Az 'inspiráció' a személyes isteni kinyilatkoztatás után következő leghatásosabb formája volt az alattvalók kordában tartásának.)  

Az istenhit és a vallás elengedhetetlen szükségét és felemelő voltát hirdetők szerint az emberek csak akkor viselkednek emberhez méltóan, ha érzik az isteni megtorlás valószínűségének kényszerítő hatását – ami tulajdonképpen egyszerű zsarolás. Még akkor is, ha nemes szándékú. A zsarolás természetesen agyonüti a valódi értelemben önálló szabad akarat(*1) lényegét, amely éppen külső hatástól (csábítástól, eleve elrendeléstől, utánzott sémáktól) való  független  döntéshozatalt jelent. (A pokol tüzével való állandó sakkban tartás egyébként még némely önérzetes hívőnek is megalázó, ráadásul elrettentő hatása empirikusan mai napig is bizonyítatlan.)  

Az ellenkezőjére viszont létezik bizonyíték. A kanadai Kai Nielsen Isten nélküli etika (Ethics without God) című könyvében a skandináv országokat hozza fel meggyőző példaként a megrögzött kereszténységre-van-szükségünk-az-emberek-pórázon-tartására hiedelem abszurditására. Ugyanis a nagy százalékos arányban vallástalan észak-európai országok mindegyike magas színvonalon oktatott és művelt, tehetős és világviszonylatban a leginkább szekularizált, virágzó, nyitott társadalmi rendszerek, szilárd és érvényes demokratikus tradíciókkal, ahol a gazdasági prosperitás és magas életszínvonal nem csak kis létszámú kiváltságosok része –  írja Nielsen kihangsúlyozva – amellett, hogy ezek az egalitárius társadalmak, a világon a legszabadabbak is.(*2)

Ami viszont a történelemből, de a közelmúlt példáiból is  kiolvasható, mégha van is korlátozó hatása az ördög vasvillájától való félelemnek, valójában nem teszi jobbá, nemesebbé, humánusabbá a lealacsonyodott, műveletlen, propagandával tömött agyú tömegeket – bár sokszor a tanultakat sem. Gondoljunk csak arra, hogy az egyháznak meghatározó szerepe volt a ma mérhetetlen erkölcsi gondokkal küszködő Újvilág kialakításában: A történész, Larry Hise kutatómunkája szerint keresztény papok írták az Amerikában kialakult rabszolgatartó rendszert védő publikációknak majdnem felét.  Nem kevesebb, mint 275 egyházi embert sorolt fel név szerint, akik a Bibliára való hivatkozással bizonyították, a fehér ember joga és kiváltsága, hogy igavonó baromként birtokoljon „alacsonyabb rendű feketéket".

Európában is könnyű ellenpéldát találni. A magát jó kereszténynek valló, filantrópnak elkönyvelt belga király, II. Leopold 1890 és 1910 között -- a genocídiumok között valamiért(?) háttérbe szorított bravúrjával -- 10 millió helybéli lakost gyilkoltatott le az akkori Belga-Kongóban, „az utolsó fél évszázad világviszonylatban legkegyetlenebb emberi jogok elleni bűntetteként”.

A mához visszatérve pedig idézzük fel az iraki Abu Ghraib börtönbotrányt(*3), ahol a szadista kínzásokat és gyilkosságokat vigyorogva elkövető katonák azzal mentegették brutalitásukat, nem kaptak „megfelelő képzést és irányítást”, hogy is bánjanak a kihallgatások során a foglyokkal.  Egy percig se reménykedjenek a jó keresztények, hogy a köztük legbrutálisabb legény, a katonai bíróság által 10 évre ítélt Charles A. Graner elvetemült istentagadó volt. Éppen fordítva. A Washington Postnak nyilatkozó egyik felettese szerint „Graner ‘hithű’ katona volt, aki segített Bibliát osztogatni az irakiak között.”

A Cambridge University kiadásában most megjelent A kínzás iratai – Az Abu Ghraibhoz vezető út című 1296 oldalas könyv szakmai értékelésében Michael Ratner azt írta: „Olvasd ezeket az oldalakat, és sirasd hazánkat..."

ISTEN VOLT ELŐBB VAGY AZ IGÉNYE?

Nemcsak a modern időkben, hanem már az ókorban is felmerült a gyanú, hogy "a halhatatlan istenekről szóló hiedelmeket teljes egészében bölcs férfiak találták ki államérdekből, hogy a vallással kényszerítsék kötelezettségeik ellátására azokat, akiket az ész nem képes erre rávenni.” (Az istenek természete. Havas László fordítása)  A tanultak között már akkor is voltak, akik valójában biológiai öröklődésnek tartották az istenigényt, „mert olyan fogalmaink vannak róluk (az istenekről) amelyek belénk ivódtak, vagy inkább velünk születtek”. (szintén H. L. ford.)  

Egyébként Epikurosz (i. e. 341-270) volt az, aki meggyőződéses ateistaként Cicerónál jóval korábban állapította meg, hogy az istenekről alkotott elképzelést maga a természet oltotta az emberi lélekbe. Ezt az Epikurosz által felvetett, természetadta biológiai jellegű adottságot – valójában a túlélési ösztönök egyikét – még a modern időkben sem volt könnyű hova sorolni. Sokáig úgy vélték, hogy a fanatizmusra, miszticizmusra, akárcsak az optimizmusra vagy éppen az alkoholizmusra való hajlam valaki vérében van, vagy a természetében. Mai változat szerint a génjeiben. Korunk szakemberei szerint a genetikai összetétel sokkal nagyobb jelentőséggel bír az életszemlélet és életvitel befolyásolásában, mint a környezet egyéb hatásai  – vagy akár az istenek intése.

 

Az Ajiosz Sztefanosz kolostor belső udvara - Meteóra (Kuliffay Hanna, 1979)

A neves molekulárbiológus, Dean Hamer kutatásai szerint a spiritualizmus vagy a miszticizmus felfokozott érzelme az agyban lejátszódó kémiai impulzusok következménye, amelyek sokszor szenvedélyes, mámorhoz hasonló érzetet keltenek. Egy puszta gondolat, érzelem vagy szimbólummal való azonosulás képes egy adag adrenalinnak  az erekbe és az artériákba való szétküldésével a test bonyolult kémiai összetételének teljes megbolondítására. (Az Ave Maria hallatán egy hitetlen is 40 kilóval könnyebbnek érezheti magát.)

Nyilván a biokémiai indíttatású kegyes feldobódás, a mennyország adrenalinos illúziója, a választottság eufóriája készteti térdre és hallelújázásra a hívőt.  Ezért van az, hogy értelemmel és tényekkel meggyőzhetetlen, akit génkombinációja ebbe az irányba terel.  Jonathan Swift szellemes megállapítása szerint nem lehet érvekkel meggyőzni valakit, aki eredetileg nem érvek (hanem hit, befolyás, majmolás, trend, K. H.) alapján meggyőződéses. Hitbeli viták során ránk törő hiábavalóság-érzetünket úgy szoktuk megfogalmazni, hogy az érvelésünk, a meggyőződésünk sehogy sem jutnak egy nevezőre, mintha a hitbeli, eszmebeli és logikai értelmezés dimenziósan kerülnék el újra és újra egymást (mintegy társadalmi és kulturális differenciáltság miatt), holott nem erről van szó. A más jellegű és komplexitású biokémiai  interakciók képtelenek közös nevezőre jutni. 

„Az én véleményem szerint minden gondolat, amely felötlik bennünk és minden érzés, amely erőt vesz rajtunk az agyműködésünk eredménye” – nyilatkozta tavaly ősszel a TIME magazinnak  Hamer. „Úgy gondolom, hogy a természet alapvető törvényeit követve tulajdonképpen egy csomó (bőr)tasakban rohangáló kémiai reakcióból állunk.”  Carleton Coon szerint is biológia stimuláció az egész emberi kultúra magva, és a család, gazdaságpolitika, politikai és vallási intézmények mind ösztönös motivációkra adott válaszként, mintegy reakcióként alakultak ki.

Edward O. Wilson, a szociobiológia atyja és az evolúciós pszichológia nagyapja azt írta, a transzcendensbe és a hallhatatlanságba vetett hit sokak számára egyszerűen ellenállhatatlan, különösen mikor vallásos áhítattal átitatott, amely egy fajta különös teljességérzetet kelt.  Ráadásul zenéjében, szimbólumaiban, képzőművészetében lehengerlően gazdag. „Hozzá hasonlítva az empirizmus steril és nem nyújt kielégülésérzetet.”  Ami a kielégületlenség-érzetet illeti, azzal persze vagyunk egy páran, akik (Ciceroval együtt) nem értünk egyet Wilsonnal, de a többségre mégis vonatkoztatható a következtetése, miszerint „az empirizmus megnyeri az elmét, a transzcendentális viszont továbbra is a szívek hódítója.”

A transzcendentális szemléletmód meghódítja a szívet, mégsem kizárólag érzelmi dolog. Már Arisztotelész is, aki elsőként szentelt könyvet a lélektannak kihangsúlyozta, a lelki folyamatok, mint a spiritualizmus is, szorosan és elválaszthatatlanul kötődnek a testhez, tehát az anyaghoz. Az ókori egyiptomiak is azért mumifikálták halott uralkodóikat, hogy test és lélek újraegyesülésével a fáraó egyszer  újjá tudjon születni. A tudomány mártírja,  Giordano Bruno azt vallotta, anyag és szellem elválaszthatatlan – az élet minden apró részecskéje magában foglalja a fizikai és vele a pszichikai létet.  

Hiába próbálják egyes teológusok, hívő vallástörténészek és antropológusok úgy feltüntetni, hogy a test nélküli lélek, az önmagában létező Szellemiség feltételezése a fejlődés csúcsa, lévén fejlett absztrakciós készség következménye, a logika mégis azt súgja, hogy pont fordítva van. A magasabb rendű gondolkodásmód éppen az,  amely felismeri, hogy az érzések, hitek, vágyak mind (anyagi jellegű) biokémiai reakciók, mivel nem léteznek az agy(működés), a matéria nélkül. Egy pár évezredes kitérővel mára éppen ide jutottunk vissza.

Xenophanes, az ősöktől öröklött mitológiát gyerekesnek tartó ókori görög filozófus kifinomult absztrakciója a „világ haladási folyamatát” és vele az anyagi jelleget hirdette imádásra méltónak. Akik az elmaradottnak vélt személyes istenfogalomtól elhatárolódva ma azt mondják, Deus sive natura, tehát Isten és a természet ill. világmindenség behelyettesítheti egymást, hiába próbálják a modern racionalizmus és egyfajta végtelen mindenütt jelenlevőség ötvözetét teljesen új gondolatként eladni, végső soron hozzá kanyarodnak vissza.

„Az isten, aki átitatja a világmindenséget – aki a világmindenség – azonos a valósággal” – véli Xenophaneshez  hasonlóan Morton Hunt, aki a vallás biológiai gyökereiről ír a szekuláris humanisták lapjában.   Viszont ha „Isten mindenben megnyilvánul” – a tengerekben, (mint az ókori Tenger isten?) a tűzben (mint az ősi Tűz isten vagy a kereszténységben a lángnyelvek?) és a levegőben (mint a hajdani Szelek atyja?) –, akkor nagyon elgondolkoztató, hogy a konkrét, hagyományosan elfogadott Istent (isteneket) tagadó, a világot átszövő összefüggések jelentőségét mindenek fölé helyező  ún. „process theology” hívei tényleg valami újjal jöttek elő, vagy csak egy új köntössel?

A „process theology” hívein kívül mások is ügyködtek az istenség fogalma és az evolúció összekapcsolásán – a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon.  Henry Bergson és Pierre Teilhard de Chardin például nagy népszerűségre tettek szert, mikor tudós létükre hirdették az evolúció és a vallásfilozófiai koncepciók összekapcsolásának lehetőségét, annak ellenére, hogy kritikusaik szerint csak a spekuláció szintjén maradtak, ugyanis semmi tudományosan bizonyított, vagy kísérleti jellegű alapot nem prezentáltak hozzá.

Mások olyan messzire mentek, hogy azt állították, a tudomány nemhogy kétségessé teszi, hanem éppen megerősíti, mintegy érvényesíti a vallás tanait, amelyek szerint Isten a természet működésében jeleníti meg magát és elképzeléseit. Ezt a neves paleontológus, Stephan Jay Gould Rocks of Ages (Korok zátonyai) című kiváló könyvében bár politikailag korrektnek, de teljesen illogikusnak tartja. Annyira illogikusnak, hogy mint írja, "nehezemre esik komoly képet vágni hozzá", és szintén nehezére esik "békésen" írni róla. Nyilván nyomdafestéket nem tűrő jelzők és hajtépés nélkül.

Wilson – aki egyébként deistának(*4) vallja magát, „mivel az evolúciós biológia nagyon kis helyet hagy egy teista istennek” – nem sok jövőt jósol az összepárosításnak, sőt úgy látja, hogy a XXI. század nagy küzdelme a két kibékíthetetlen világ, vallás és tudomány között fog zajlani. Amiről könnyen megjósolható, hogy kitartó és kíméletlen lesz. Wilson kutatásai következtében érdekes megállapításra jutott, ami őt magát is meglepte: „Az  emberiség spirituális dilemmájának esszenciája, hogy genetikailag úgy  alakultunk, csak egyetlen igazságot fogadjunk el, miközben felfedeztünk egy másikat.” Az isteni igazság helyett az evolúciót. (Másképpen mondva a Biblia helyett Darwint.)  Ezért nem könnyű ebből a dilemmából kikecmeregni.

Ha lehet jóslatokba bocsátkozni, a küzdelem során a természetfölötti dolgokban hívők abszolút hite – telepátiától kezdve a szűzen szülésen és exorcizmuson keresztül a vízen járásig – nem fog változni. A teológiai megrögzöttség szilárd marad, és a vallások türelmetlensége sem fog alábbhagyni, sőt időnként fokozódhat. A tudományos megfigyeléseken alapuló antropológia, biológia, pszichológia kutatásai viszont tartogathatnak váratlan meglepetéseket, sőt szenzációt is.  Bár nem minden téren.  A tudományban is léteznek véglegesnek ítélt dolgok. Gondoljunk csak Jill Neimark következő megállapítására:  „Az a világ, amelyben az agy röpteti az elmét, mikor fizikailag meghalunk, örökre halunk meg. Ez az evolúciós biológia egyik nehezen elfogadható igazsága.”

HIT A TÚLVILÁGBAN VAGY A TUDOMÁNYBAN

Mint tudjuk, már Gilgamesnek sem nyújtott vigaszt, és nem is akart beletörődni a generációs újjászületésbe, amely az egyén számára véges életet jelentett és örökös halált. A mezopotámiai eposzírók azonban nem áltatták olvasóikat a lélek túlélésének abszurditásával: a napisten Shamas kereken megmondta az öröklétre vágyó Gilgamesnek: "Azt az életet, amit keresel, soha nem fogod megtalálni."

A halál véglegessége azóta is, minden korban és társadalomban, még  a művelt, tudatosan gondolkodók körében is nehezen lenyelhető keserű pirula.  Még köztük is akad, akik titkon reménykednek az élet valamiféle folytatásában. Egy aranyos példa erre Gore Vidal egyik esszéjének részlete. Az 1987 februárjában Amerikába látogató Gorbacsov hangot adott annak a nézetének, közös megegyezéssel el kellene pusztítani az összes nukleáris fegyvert, mert a puszta léte veszélyezteti az emberiséget. Az űrháborúról fantáziáló, világvégét váró, közben mellékesen latin-amerikai országokat bombázó Reagan-Fehér Házban szimplán Sátánnak tartott szovjet elnök azzal a személyes vallomással indokolta a leszerelés sürgető szükségességét: az életben hisz és abban, hogy ez az egyetlen világ, amink van.

Gore Vidal, aki az Otthon (At Home) című esszékötetében örökítette meg az eseményt,  Gorbacsev beszéde után régi öreg barátjához, a neves íróhoz, Norman Mailerhez fordult és megjegyezte: „Véleményem szerint alkotmányos határozatnak kellene lenni, ami lehetetlenné tenné, hogy bárki elnök lehessen, aki hisz a túlvilágban.” „Nos, ez akkor engem kizárna” – válaszolta rá Mailer. Vidal megdöbbent arckifejezését látva még hozzátette: „Ha nincs túlvilág, akkor mi az értelme ennek az egésznek?” Aztán Vidal várható válaszát megelőzve gyorsan hozzátette: „Jól van, jól van.  Tudom, mit fogsz mondani. Azt, hogy (valójában) nincs is értelme.”

Ekkor a két barát a résztvevők tömegáradatában szeparálódott, a szóváltás megszakadt.  Az  említett epizód margójára Vidal utólag a következőt írta:  

Igen, pont ezt mondtam volna és mivel az életnek, amelyet mindannyian közösen észlelünk a galaxis peremének ezen a távoli porszemcséjén, nincs kozmikus értelme, ezért még sokkal inkább minden okunk meglenne rá, hogy megfelelő egyensúlyba tartsuk mindazt, aminek itt a birtokában vagyunk. Mert nincs semmi más. Semmi egyéb.  Ez van.  És mindent összevetve elég is.

Amennyiben Steven Weinberger, a Nobel-díjas tudós is jelen lett volna a fenti röpke dialógusnál, nyilván nem állta volna meg, hogy Mailer vállára téve a kezét ne ismételte volna meg saját korábbi megállapítását: „Minél inkább megismerhetőnek tűnik a világmindenség, annál céltalanabbnak látszik.” A modern tudományok eredményeit és vele az emberiség széles rétegeinek kiszolgáltatott, kiszámíthatatlan, tragikusan igazságtalan sorsát összevetve aligha akad ennél őszintébb, igazabb, hitelt érdemlőbb következtetés.

Templombejárat tavaszi alkonyatkor Kyotoban (KuliffayHanna felvétele, 1991)

Ideje tudomásul venni, hogy a Moirák, a végzet ókori angyalai ma is körülöttünk repkednek.  Akárhogy is szeretnénk teljes kontrollt és akármilyen büszkék is egyesek az istenekhez hasonló voltukra, csak részben vagyunk urai a sorsunknak. Kétségbeesés helyett azonban a számos vonalon tapasztalható determináció (a természet érdektelensége és kegyetlensége),  a körülmények esetlegessége (nyomor, háború, rasszizmus) vagy éppen a genetikai predesztináció (fizikai állapot, értelmi képesség, érzelmi szint, intelligencia) tudomásul vétele után továbbra is az emberi tehetségre, elszántságra és leleményességre kell építenünk.  Minden támogatást meg kell adni a társadalom számára legértékesebb személyi képességek, adottságok fejlesztésére, és meg kell találni mindazokat az eszközöket, amelyek segítségével  a földi élet – jelenleg az egyetlen – szebbé, jobbá, igazabbá tehető.

Ehhez persze a legfontosabb Plato véleményét szem előtt tartani – az ember az, amit tud. Az emberi viszonylatokat értőn vizsgáló Stuart Chase szerint a tudomány az élet szebbé-jobbá-igazabbá tételére szolgáló egyik legalkalmasabb eszköz. Mint írja, "az emberi cselekvések közül egyedül a tudomány képes  a problémáinkat a vágyainktól és akaratunktól függetlenítve megoldani." Proper Study of Mankind című 1948-ban írt könyvében pedig azt állítja, az igazi tudós kíváncsi tudni akarását fejlődése során kötelezően követi az integritás igénye.

Ebben az értelemben a tudományt Plato a legetikusabb humán diszciplínák közé sorolja, mivel kultúrák, nacionalizmus és ideológiai rendszerek befolyásától függetlenül operál.  Bár a politika, versengés, esetleg az anyagi érdek időnként itt is közbeszól, tehát a gyakorlat ennek időnként ellentmond, ideális körülmények között azonban a tudomány és az etika kézen fogva jár az össztársadalmi fejlődés javára. Ezért különösen szimpatikus és hasznos eszköz a tudomány azoknak a tudatos útkeresőknek, akik szerencsés genetikai kombinációk, biokémiai interakciók és intellektuális szabadságot igénylő pozitív kultúrgének (mémek) birtokosai révén nincsenek a szellemi szárnyalásban visszatartva az isten-tapasztalat „beépített cumija” által.  

Míg az istenhívők  örökké rettegnek hitük elvesztésétől, és rendszeres imával, fogadkozással, szertartásokkal, böjtöléssel, zarándoklással, erőn felüli adományokkal próbálják egyenesbe tartani kétkedő-tévelygő lelküket – ráadásul az egyházi előírások miatt (pápai index a katolikusoknak) korlátozott a tanulási/tájékozódási lehetőségük és alkotói szabadságuk –, addig a tudományok szabadgondolkodó hívei és művelői tényekre, logikára, adatokra, kísérletekre, tényszerű meggyőződésre alapozottan (maga)biztos lábakon állnak, és korlátlan tanulási, fejlődési lehetőségekkel élve készek az emberiség további civilizálására, az élet rejtelmei és a világmindenség felfedezésére.

A tudomány és vele a filozófia nagy előnye, hogy a hittel és a vallással ellentétben kizárja az abszolútumot, elveti a dogmát, nem szégyelli beismerni, ha téved. A tudós nem roskad megalázottan magába, ha rossz lóra tesz, ha a kísérlet minden feltételezését halomra dönti. Mi több, éppen az az elvárás, hogy tévedni fogsz – írja Chase, és példaként Ehrlich esetét hozza fel, aki 605 alkalommal fogott mellé, mielőtt megtalálta a híres „606”-ot a nemibetegség gyógyítására.

Valójában a tévedés beismerése teszi lehetővé az újrakezdést, a kudarc bevallása az örök próbálkozást, a kitartó útkeresés a felvilágosodást és vele a primitív mitológiák, vallási hiedelmek és babonák visszahúzó ereje elleni folyamatos intellektuális küzdelmet. Alan Simpson, a Vassar Kollégium volt elnöke a Context magazinban megjelent "A művelt ember jellemzői" című esszéjében a következőt írta:

A tiszta (ésszerű) gondolkodás alapvető eleme az a megszokás, hogy mindent, amit hallunk és mindent, amit úgy tanítottak, hogy higgyünk, bizonyos mérvű szkepticizmussal közelítsünk meg. A kétség mint vizsgálati metódus alkalmazása ismerős a humán tudományok művelői és a tudósok körében, de az átlag polgár számára is a legjobb védelem az őt körülvevő becsapások és szemfényvesztés ellen.

A hit és a vallás univerzális elterjedtsége, ellentmondásos szerepe és kudarcai ellenére sikeres asszimiláló készsége, vagy az egyházak égi támogatottságú bűntetteinek mindenkori bravúros eltussolása sokkal komplexebb tényezők annál, minthogy a velük foglalkozó modern tudományágak viszonylag rövid  idő alatt mélységében és átfogóan elemezni tudták volna. Annyi azonban Wilson véleménye szerint máris bizonyos, hogy istenhit és vallás sokkal inkább következményei az autonóm (belső ingerű) evolúciós folyamatnak, mint ahogy a teológusok hajlandók elismerni.

Más szóval az igény, a szükség szülte az isteneket, mint ahogy a hely és a korszellem igénye alakította ki megjelenési formájukat, teológiájukat, rítusukat és törvényeiket is. Az ókorból, Leucippus szavaival felénk üzenő hit nélküli bölcselet már közel fél évezreddel az időszámítást megelőző időszakban arra a következtetésre jutott, hogy minden a szükség által diktált, irányított. Ilyen távlatból még inkább különös súlya és hatása van a sorsunkra, unokáink jövőjére is vonatkozó kijelentés kezdő szavának: MINDEN.

Az emberi elme abba az irányba fejlődött, hogy az istenekben higgyen, ne a biológiában – állapította meg két és fél ezer évvel Leucippus után Wilson. Véleménye szerint „a kellemetlen igazság az, hogy a két külön világ tényszerűleg nem kompatibilis”. Ennek következtében azt jósolja, hogy akik mind intellektuális, mind pedig hitbéli igazságra is vágynak, azok egy bizonyos fejlettségi fokon végső döntésre kényszerülnek. Feltételezhető tehát, hogy a nekilódult szellemi evolúció során egyszer világviszonylatban is bekövetkezik, hogy a tömegesen jelentkező személyes, belső kényszerből (gyermekkori "betápláltságból") fakadó, meghasonlás jellegű pszichikai konfliktusok kivetülve társadalmi szintű konfrontációt idéznek elő. Az elszaporodó egyéni válságok ugyanis gyakran – a modern technológia adta lehetőségek révén (social media) egyre hatásosabban –  közösségi szinten is ütköznek. (*5)

 

*1  A szabad akarat értelmezéséről: Cicero arra buzdít, hogy az igazságot minden lehető módon kultiválni kell, de „saját magáért, mert ez az, amit az igazság maga jelent, ez az esszenciája”.  A  rossz helyett a jó választására  ugyanez az elvárás vonatkoztatható.

 *2  Ehhez járul még, hogy a fejlett ipari országok mindig élen járnak a szegény és elmaradott országok támogatásában, az ENSZ jogosultságának és a nemzetközi jog fontosságának hirdetésében és a közel-keleti háborúk elítélésében. A békevágy a kevésbé hívő-vallásos Európában fokozottabb mértékben tapasztalható, mint a nagyon vallásos Amerikában.

*3  Az Abu Ghraib tragédiáról részletesebben itt: EMPIRIA, Lapszemlék 2004. II. félév, 1. írás és 2004. I. félév, 25. írás

*4  Deizmus – a világmindenség kezdetekor a paramétereket kijelölő kreatív erő feltételezése, tehát nem ismer el semmilyen isteni beavatkozást, mint szeretet, gondoskodás, igazságszolgáltatás, stb.

*5  Erre a következtetésre jutott Robert Reich professzor is, aki három elnöki hivatalban szolgált -- legutóbb Bill Clinton munkaügyi minisztereként: "The great conflict of the 21st century will not be between the West and terrorism.  Terrorism is a tactic, not a belief.  The true battle will be between modern civilization and anti-modernists; between those who believe in the primacy of the individual and those who believe that human beings owe their allegiance and identity to a higher authority; between those who give priority to life in this world and those who believe that human life is mere preparation for an existence beyond life; between those who believe in science, reason, and logic and those who believe that truth is revealed through Scripture and religious dogma.  Terrorism will disrupt and destroy lives.  But terrorism itself is not the greatest danger we face."

2005. február

 Quotes ~ Famoustes By Socrates Remarkable Photo Ideas On Life And Wisdom Well Remarkable Famous Quotes By Socrates Photo Ideas.

 

A startlap filozofia.lap.hu oldalán a Folyóratok felsorolásban jegyzi az EMPIRIA Magazint

 

A témakörhöz tartozó további írások: Az utolsó elnyomott kisebbség; Az ellenség is imádkozik; Alan Simpson tanításához kapcsolódik a Látszat kontra realitás című esszé; Lapszemlék, 2002. II. félév, 4. írás; Lapszemlék, 2014, I. félév, 4. írás

 

Addenda:

Nagy Frigyes, aki igyekezett a felvilágosodás eszméjét az állam szolgálatába állítani -- felvilágosult abszolutizmus --, azon a véleményen volt, hogy neki, mint 'a nép atyjának' "akarata ellenére boldoggá kell tenni a népet", azt a népet, amely "a gépnek alkatrésze" míg ő, a király az irányító "masiniszta". Bár az uralkodó saját személye számára elvetendőnek tartotta a vallási dogmát -- a deizmus híve volt -- , a nép számára azonban (járomban tartásához, K. H.) szükségesnek tartotta a vallást. (Lederer Emma Egyetemes művelődéstörténete nyomán)

"It is not possible to be intellectually honest and believe in gods. And it is not possible to believe in gods and be a true scientist." (Peter William Atkins, British chemist and textbook author)

"Atheism leaves a man to sense, to philosophy, to natural piety, to laws, to reputation; all of which may be guides to an outward moral virtue, even if religion vanished; but religious superstition dismounts all these and erects an absolute monarchy in the minds of men.”  (Francis Bacon English philosopher and statesman. 1561-1626)

Giordano Bruno mindazonáltal fontosnak tartja az – egyébként általa sokszor támadott – egyház működését, mivel az emberek lelkébe beleoltja Istentől és pokoltól, valamint a feljebbvalóktól való félelmet és tiszteletet. „Ott őrződjék meg a félelem és a láthatatlan erők hódolata, a becsület, a nagyrabecsülés és tisztelet közvetlen élő urainknak.” (Bruno, 2004: 145.). Természetesen Bruno nem ennek megfelelően élt, mivel tisztán elitista volt. Egy igazi vallást fogadott el, a saját magáét, amit csak a kiválasztott kevesek érthetnek meg. A tömegek számára a „kevesebbet érő” vallások is megfelelőek, mert legalább fenntartják a rendet és a békét (Storch, 2007) Politikatudomány Online · 2019/1 · Tanulmányok 15.

Despite the diversity of the beliefs and practices, they are coherent, both in their conceptual organization and in their response to human need.  But the coherence is not the same as rigid logic, and religious life should be allowed an appropriate degree of nonrationality. Our own beliefs and practices are not always rational, and ancient ones should not be evaluated by standards stricter than those we apply to ourselves. John Baines: Society, Morality, and Religious Practice. Cornell University Press. 1982)

"So my arguments have been historical, legal, constitutional, moral, strategic, utilitarian. And they have been arguments – about American history, Western civilization, and winning a war.They have not been religious arguments. And I certainly don't believe that opposition to torture depends on a religious base. Many, many atheists and agnostics have been heroes in the long history of outlawing torture. The two most influential on me, over the years, have been Camus and Orwell, two atheists whose sense of morality outshines that of many Christians."  (Andrew Sullivan: The Right and Religion)

A szabad akarat érdekében tett ellenvetéssel szemben pedig ki kell emelni, hogy maga az akaratnyilvánítás is csak más okok külső jelentkezési alakja. (...) Hiába igyekeztek Anglia, e legvallásosabb ország, kiváló szellemei tudományos dolgozataikban a probléma fölvetését kerülgetni; azok, akik őszinték akartak lenni, mint Huxley, kimondották, hogy a természettudomány, noha ki nem zárja az Istenség fogalmát, mégis kutatási elvében homlokegyenest ellenkezik a vallás tanításaival. (Mandello Gyula: Sociologia és természet-tudomány. 1896) [A szerző, ifj. Mandello Gyula dr., egyetemi docens]

Humanity has planted many trees throughout its history, and titans like philosophy and religion base their ancient roots in soils thousands of years old. The seed planted in the scientific revolution is a young sapling, we have just begun to see its shape. Yet it has already bore more fruit than all other’s combined. Life expectancy has skyrocketed along with income, education, and health. We have conquered the skies, earth, and seas traveling at speeds undreamt off by those before us. We have become the masters of electricity, using it to power our world, facilitate our lives, and improve communication. By democratizing and continuously open sourcing information we are putting more knowledge, education, and opportunity in the hands of more humans regardless of gender, race, location, or class. We continue to improve in our fight against disease; slowing, treating, curing, and at times even eradicating even the deadliest foes. We have decoded the origins of humanity, looked up at the starts and begun decoding the origins of the universe itself. And still we all must know… it has truly just begun. (Karim: Why Secular Nirvana? June 2, 2014)

In an earlier age, it was scientists  who sought the imprimatur of the church, but now that the power and the glory have shifted to science, most modern scientists seem not to care what the church thinks of science. They generally view religion as a relic of the past or as a private matter beyond the realm of scientific discourse.  (Edward J. Larson and Larry Witham: Scientists and Religion in America. Scientific American, September 1999)

"The supernatural has no support in science, is incompatible with science, (and) is frequently an active foe of science. It is unnecessary for the good life." (Dr. Anton J. Carlson physiology professor at the University of Chicago and president of the American Association for the Advancement of Science)

"Contempt for the humanities was one of the principal characteristics of Christianity.  It had to avenge itself against the insults offered by philosophy.  (...) Christianity feared that spirit of investigation and doubt, that confidence in one’s own reason, which is the scourge of all religious beliefs.  (...) The triumph of Christianity was a signal for the complete decay of the sciences and philosophy.” (Encyclopedist Marquis de Condorcet. XVII. Century.  Cited by Peter Gay: The Enlightenment, an Interpretation: The Rise of Modern Paganism)

"Reason and intelligence are the most effective instruments that humankind possesses. There is no substitute: neither faith nor passion suffices in itself." (Humanist Manifesto I.) A Humanista Manifesztum szerint "az okszerűség (értelemszerű, logikus gondolkodás) és az intelligencia az emberiség leghatásosabb eszközei. Ezeknek nincs helyettesítője: sem a hit, sem a szenvedély nem elegendő önmagában." (Ford.: Kuliffay Hanna)

Despite the diversity of the beliefs and practices I have reviewed, they are coherent, both in their conceptual organization and in their response to human need.  But the coherence is not the same as rigid logic, and religious life should be allowed an appropriate degree of nonrationality. Our own beliefs and practices are not always rational, and ancient ones should not be evaluated by standards stricter than those we apply to ourselves. (John Baines: Society, Morality, and Religious Practice. Cornell University Press. 1982)

That Astarte should have had a following in Italy seems strange from a modern perspective in which Italy's essential 'Europeanness' seems utterly stable and definitive. This is largely because, in modern times, history has been viewed from a strongly Eurocentric points of view. That Eurocenctrism has been many centuries in the making; it would not have made much sense to the Greeks or Romans -- and would have been still less adequate to describe ancient times. Then the Mediterranean was at once the heart and the highway of the world -- as the Phoenician inscription on the Pyrgi Tablets remind us. (Michael Kerrigan: The ancients in their own words.  Fall River Press. 2009. p. 165)

"Az emberek tévesen úgy gondolják, hogy ez az (erkölcsös életvitelre kényszerítő) eszköz az Istenben való hit. De az egyetlen, egyedülvaló tekintély, amely az embert valóban az erkölcsi törvények követésére készteti, az az erkölcsi érzék, a becsületes ember számára az önmagában levő törvény.  Konfuciusz azt mondja, 'az emberen kívüli erkölcsi törtvény nem erkölcsi törvény.'" Goethe szerint "Két békés kényszer van a világon, a jog és az erkölcs." (Ku-hung-mingtől szármaó  idézet Helmuth Glasenapp: Az öt világvallás című könyvéből. Ford.: Pálvölgyi Endre. 1972)

"Our modern understanding of evolution implies ... that ultimate meaning in life is nonexistent."  (William Provine: The Genetic Gods. 1998)

(Giordano) Bruno szerint a hiedelem minden mágikus művelet alapvető feltétele. A nolai továbbá azt is állítja, hogy bárki képes hiedelmet teremteni, példának hozza az orvost, a mágust és a prófétát. Szerinte ez nem egy tiszta, közvetlen kapcsolat a hívő és Isten között, hanem egy eszköz a valóság befolyásolására, azok számára, akik tudják, hogyan alkossanak kötéseket (Storch, 2007). Tehát a képzeletbe való beleavatkozáskor lényegében valamilyen hiedelem képződik. Így alkotjuk meg a saját valóságunkat. „Minden mágiát, gyógyszert és próféciát alkalmazó eredménytelen lesz előre meghatározott, már létező hit, bizalom nélkül és akkor is, ha nem a bizalom szabályai szerint cselekednek.” (Bruno, 2004: 142.). „A hatásuk elmaradásának oka a képzelet megkötésének hiánya” (uo.: 141). Közkeletű példával élve, a placebohatásra alapozott gyógymódok is erre a hitre bízzák a beteg jobbulását. Bruno szerint a világban minden a hit működésén alapul, a hit pedig ebből következően befolyásolható. Ezen túlmenően, mivel az Istenek is a hit spektrumában találhatóak, ezért még őket is manipulálni lehetséges (Storch, 2007). (Gyuriss Dániel: Politika és mágia Giordano Bruno hermetikus világképének politikai vonatkozásai. Politikatudomány Online · 2019/1) [Idézet: Storch, Michael: Applied Imagination: Giordano Bruno and the Creation of Magical Images. 2007. Montreal]

1728. július 23. Szegeden hat férfit, köztük Rózsa Dánielt, a város volt főbíráját és hat nőt boszorkányság vádjával máglyán megégetnek. ,,Rósa Dániel, ki is Martonyoson született, mintegy 82 esztendős, nem gondolván isten és a világ törvényeivel, sem ezeknek kemény büntetésükkel, a mindenható teremtő istent, boldogságos Szűz Máriát s istennek minden szentjeit megtagadni és a szent keresztségről lemondani és a keresztény hitről leesküdni, istennek szent parancsolatait és az anyaszentegyháznak szentségét félretévén és letapodván, a pokolbeli sátánnyal szövetkezvén, nékik örökös hűségre és szolgálatjokra magát adni, hogy soha a Krisztus urunktól elrendeltetett igaz hitre visszatérni sem az Úristen parancsolatait megtartani nem akarja, hanem örökké nékik engedelmeskedni, az ördögök közé éjjeli gyűlésekben és játékokban szorgalmatosan járni és jelen lenni, ottan inni, enni, a sátány parancsolatit kedvek szerint végbevinni s az igaz isten helyett őtet imádni és tisztelni, a Krisztus drága vérével megváltott lelkét és testét, szentlélek istennek edényét, a pokolbéli sátánnyal közösködvén, örök kárhozatra, az emberi nemzetnek megesküdött ellenségének, a pokolbeli sátánynak kötelezni és rabjává lenni és így mind az istentelenségnek és az örökkévaló kárhozatnak társává lenni és már 50 esztendőktől fogvást az ördögöknek szolgálván, főkapitányi és vezéri tisztségben lévén, számtalan ártatlan személyeket testekben megnyomorítani és életüktől is megfosztani és több boszorkányos bűbájosoknak minden istentelen gonoszságokat parancsolni és végbevitetni, nemkülönben a földnek termékenységét és zsírját elvenni, az esőt elkötvén és törökországi boszorkányoknak eladni, egyszóval a pokolbéli ördög által kigondolható iszonyú gonoszságokat és szegénységet epesztő károkat végbevinni és más alattvaló társaival végbevitetni és ezen ördögi praktikára sok számtalanokat elhódítani és elrontani, magával együtt az örök gyehennára adni nem félemlett és nem szörnyűlködött. Azért is hazánk élő törvényei szerint ... elevenen tűzre sententiáztatott", szól az ítélet Rózsa Dánielre vonatkozó része. Magyarországon a XVIII. század első felében nemcsak folytatódott, hanem fokozódott a boszorkányüldözés, amelyet majd Mária Terézia fog betiltani 1768-ban. (Mi történt blog)

*

– A szekularizáció, a tudomány felől érkező kihívás sem képes elszívni a levegőt a vallás – kultúrkörünkben a kereszténység – elől? A nemrégiben elhunyt neves fizikus, Stephen Hawking azt állította, a vallásnál megfelelőbb válaszokat képes adni a tudomány a világunk nagy kérdéseire, Richard Dawkins evolúciós biológus pedig, még a vallás spirituális igazságát is elvitatva, nevetség tárgyává teszi azt.
– Egy olyan tudóstól, aki olyan munkával tette le a névjegyét, mint Az önző gén, magasabb színvonalat várnék. Dawkins „új ateizmust” hirdető gondolatmenetében nincs semmi új, sőt valójában az ő esetében nem is ateizmusról, hanem egyházellenességről van szó.

– Bár mérsékeltebb formában, de Hawking szintén a tudomány egyértelmű elsőbbségét hirdeti. Az ő álláspontja mennyiben helytálló?
– A tudomány angol nyelven – science – természettudományt jelent. A természettudósok a természet feltárásával foglalkoznak, a hívő emberek és a vallási tanítások pedig a természet értelmével, a természethez való viszonyulásnak a megalapozásával. Ez olyan, mintha a cipészmesterséget a kórusénekléssel hasonlítanánk össze. (Kárpáti András: A szépirodalom lehet a vallás új nyelvezete. Interjú Máté-Tóth András valláskutató, teológussal.  Május 3, 2018)

*   *

"Today the higher the educational attainment, or higher the scores earned on intelligence or achievement tests, the less likely are individuals to be Christian." (Paul Keith Conkin [Quote from: Edward J. Larson and Larry Witham: Scientists and Religion in America. Scientific American, September 1999])

 

"Not only is science corrosive to religion, but religion is corrosive to science. It teaches people to be satisfied with trivial non-explanations and blinds them to the wonderful real explanations that we have within our grasp." (Richard Dawkins)

Határ Győző – a „Kozmosz-ember” – úgy véli: a Multiverzum léptékével mérve jelentéktelen minden magunk-fontosságát felnagyító, önáltató képzelgésünk arról, hogy „örök életünk” van. Nem vagyunk több és más, mint „mikroba-tenyészet a Föld kérgének beélhető tájain”; s az őskor óta valójában folyamatosan gyermekkert-ben élünk, gyermeki – gyermeteg képzetekkel telve. Ő a pogány hiedelemvilágot sokkal szebbnek, gazdagabbnak, emberre-szabottabbnak érzi, mint a kétezeréves kereszténység ember-csonkító törvényeit. Nem áll egyedül azzal a nézetével, hogy Észak- és Közép-Európa népei eredendően pogányok; a nép eme tájakon mindvégig megőrizte ősi hitét – szokásait – életmódját (Márai is ír erről Naplójában!). Ereinkben „Koppány vére” folyik, s ezeréves államiságunkat egy szörnyű „népirtás”-nak köszönhetjük: első Szent Királyunk a félmilliós ősmagyarságból mintegy 150000-t „kardélre hányt”. Az ösztönök szabadabb játékára épülő népi élet valójában sohasem vette magára a katolicizmus „életszabályozó” – az Életet gúzsba kötő – törvényeit, s idegenkedett a „szentemberek” vizionárius képzelgéseitől. Ebből fakadtak a pogánylázadások, az eretnekmozgalmak; magának Luthernek és követőinek a szellemében a kiirtott ariánus eretnekség éledt újjá. (G. Komoróczy Emőke: Határ Győző életműve. Budapest, 2012.  [Részlet:  Szentföld a Föld. Kortárs Kiadó. Budapest, 2000])

Sophisticates seem to have worn their (religious) 'beliefs' comparatively lightly, if truth to be told. Some scholars have suggested that educated Romans regarded their pantheon in pretty much the same way we regarded it twenty centuries  on - as a colourful collection of characters, the subjects of some splendid stories. To  judge by Verecundus' frescoes, the gods may have been more than this, but perhaps not a great deal more: Mercury and Venus here seem to be little more than good-luck charms.  (Michael Kerrigan: The ancients in their own words.  Fall River Press. 2009. p. 204)

 

No Christian Church has the right to arrogate to itself a power that the same son of God did not arrogate to himself: to persecute with blood and fire those who live their relationship with God in a different way. But, and this is what is truly revolutionary, Locke goes further by stating that neither does the State have the right to impose a religion or a cult on its subjects. (…) However, freedom of worship for Locke is not comparable to freedom of thought because, for example, he believes that atheism should not be tolerated by the government. The atheist, according to the empiricist author and many other contemporaries, lacks spiritual concerns and his internal morality has no restraint, therefore, the atheist is not a moral being and is an objective danger for coexistence. (Tolerance according to John Locke. By CITIZEN 014-Q in PHILOSOPHY PILLS. April 8, 2011) [A teljes gondolatszabadság (freedom of thought) 'emberi joga', amely nyilvánosan elutasíthatja, akár filozófiai vagy vallástörténeti alapon tagadhatja is az istenségek létezését, államérdekből, a 'törvényes rend' védelmében azonban nem volt katedrára érdemesített téma Locke és kortársai idejében. K. H.]

 

Először ezt a gondolatot – és kűzdj és bízva bízzál  – nem Isten mondja, hanem Ádám hangoztatja még az Űr színben: ”A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdelem maga.” Elkeserítő felismerés, hogy az Isten se tud mást mondani, mint amire magunktól rájöttünk. A küzdelem a sorsunk, alkotással győzzük le a halált. Az egyén célja az a pitiáner álom lehet, hogy még pár évig emlékezzenek rám, miután meghaltam. Magam 62 évesen átérzem ennek a jelentőségét, hiszen kidőlt már mellőlem néhány nagy öreg, s látom, hogy az évfordulókon is csak halványan emlékeznek rájuk. Az igazi nagy kérdés, hogy az emberiség mi végre van a világon. Ma közel kerültünk ahhoz, hogy átérezzük a madáchi kérdéseket: mit is jelent, hogy a Nap kihül? Vagy jelképesen: ”elfogy a sajt”. Nem feladatom, hogy válaszoljak, viszont hogy rossz közérzetet okozzak, hogy az emberek összeszedjék magukat – ez feladat. Az alkotó pesszimusban hiszek. (Jankovich Marcell-interjú a Heti Válaszban. 2003)

 

The expansive conception of the creator god’s care did not lead to political pacifism and seldom involved a wider personal quietism. The extreme exponent of the new solar religion, Akhenaten was not a pacifist. His universalism was, however a precursor of other religions and, in encompassing all of humanity, it was in theory as broad as strands of thought in later world religions. (John Baines: Society, Morality, and Religious Practice. Cornell University Press. 1982)

(Giordano) Bruno a római inkvizíció előtt a következőket mondotta kihallgatása alkalmával: „[…], de a Szentlélekben mint harmadik személyben nem tudtam hinni, ahogy a hit tanítja, hanem csak Pythagoras módjára, mely Salamonéval is egyezik, világlélekként, ami az universumban benne lakozik, mint Salamon mondja: Spiritus Domini replevit orbem terrarum et hoc qoud continet omnia. (Az Úr szelleme töltötte be a földkerekséget s azt, ami mindent összetart), ami véleményem szerint teljesen összevág a pythagorasi tannal, melyet Vergilius az Aeneisben így fejez ki: Principio caelum ac terras camposque liquentes, Lucentemque globum lunae, Titaniaque astra, Spiritus intus alit totamque infusa per artus Mens agitat molem… (A holdnak ragyogó gömbjét és a titáni korongot Lélekzet táplálja belül s a tagokba beömlött Ész mozgatja egész tömegük, vele összevegyülve), és ami utána következik. Ettől a szellemtől, melynek neve világlélek, származtatom aztán filozófiámban az Életet és lelket mindenben, aminek van lelke és élete; a lelket azonban halhatatlannak mondom, ahogyan azt a Prédikátor könyve mondja: Nihil sub sole novum, quid est qoud est ipsum quod fuit. (Semmi sem új a nap alatt, ami van, csak az, ami már volt).” (Szauder, 1950: 251). (Gyuriss Dániel: Politika és mágia Giordano Bruno hermetikus világképének politikai vonatkozásai. Politikatudomány Online · 2019/1) [Idézet: Storch, Michael: Applied Imagination: Giordano Bruno and the Creation of Magical Images. 2007. Montreal]

"At one time, science said man came from apes, did it not?" Walker, the frontrunner for the Georgia Republican Senate nomination, said in an appearance over the weekend at a church in Sugar Hill, Georgia. "If that is true, why are there still apes? Think about it." Walker is far from the first person -- or first famous person -- to ask a question along these lines. Back in 2017, comedian and outspoken conservative Tim Allen tweeted this: "If we evolved from apes why are there still apes." The post, terrifyingly, got more than 48,000 likes. (Herschel Walker apparently isn't much of an evolution buff. March 16, 2022. CNN) [Walker is fundamentally misunderstanding what scientists say and what evolution does. In short: Evolution doesn't work in a linear fashion.]

A kígyó már a legrégebbi időkben is számos kultúrában szent állatnak számított. Ezt használta ki egy Alexander nevű karizmatikus, de gátlástalan macedóniai szélhámos, aki a II. században egy kegyhelyet létesített Abonutichusban a Glycon nevű kígyóistennek. A róla költött mitológia szerint Glycon elsősorban termékenységisten volt és Apollótól örökölte isteni mivoltát, prófétája, Alexander pedig -- mert miért is ne? -- a hős Perszeusztól. Glycon, csodálatos módon, isten földi manifesztációjaként született, égi prófécia beteljesedéseként. Legfőbb híveit profetikus hatalommal ruházta fel, kiváltságos követőit pedig az érthetetlen nyelveken karattyolás készségével emelte a nem hívők fölé.  (Azokban az időben ilyesmik voltak az elvárások az isteni származásúaktól, alkalmanként vízen járással, vihar lecsillapítással, sőt, mennybemenetellel kiegészítve.) A kortárs samosatai Lucian (i.u. 125-180), neves szónok, író és szatirikus dialógusok sikeres szerzője, utazásai során megjárta Itáliát, Franciaországot és Görögországot, majd eljutott a törökországi Abonutichusba is, ahol személyesen felkereste a híressé vált kegyhelyet, hogy próbára tegye Alexander állítólagos jóstehetségét. Mivel fejlett realitásérzéke mellett széles látókörűségre tett szert,  könnyen felismerte "Perszeusz fia" és némely keresztény térítők praktikáit, de amúgy is  gyakran csúfolódott kortársai hiszékenységén, naivitásán és babonáin -- legyen az pogány vagy keresztény. "Mostanra már betegeket gyógyított és néhány esetben halottakat is támasztott fel" -- írta a rendkívüli képességeivel dúsgazdaggá és befolyásossá vált macedóniai pontifexről, majd a keresztényekről: "Ezek a szegény bolondok meggyőzték magukat, hogy halhatatlanok és örök életűek, minek következtében önként mennek a börtönbe." (Kuliffay. Bővebben: EMPIRIA Magazin, Lapszemlék 2014. I. félév, 4. írás)

A vallások fejlődésének csúcspontja a monoteizmus -- vallják a monoteisták és más haladáspártiak. Úgy vélik, hogy az emberek ősi mitikus szemlélete az animizmus, amit a politeizmus követ. Annak továbbfejlődött változata, letisztult és logikus következménye az egyistenhit. „E szemlélet hívei a kultuszok terén is valamiféle fejlődésben gondolkodnak. Hiszik, hogy a kinyilatkoztatáson alapuló monoteizmus felsőbbrendű a mítoszokon alapuló többistenhitnél... A vélt monoteizmus többnyire nem más, mint csökevényes politeizmus. Ha egyáltalán beszélhetünk a kultuszok, illetve a vallások fejlődéséről (inkább csak változásáról), akkor csak a mítoszok kultuszai ellenében létrejövő vallások (kereszténység, iszlám) mondható annak. E két hiten kívül ugyanis minden más »vallás« csak kultusz...” „A keresztény Szentháromság tana burkoltan képviseli a politeista gondolatot... De akkor felül kell vizsgálni a Bibliát is, és feltehetően egyes korábban apokrifnak minősített írásokat kell majd „kanonizálni”, és az egész keresztény tanítás felülvizsgálatra szorul...” (Bognár József: Magyar politeizmus)

And the broader question of evolution remains a point of considerable disagreement among Republicans. In a 2013 Pew Research Center poll, just 4 in 10 (43%) of self-identified Republicans agreed with the statement "humans have evolved over time," while a plurality (48%) said that humans have always existed in their current form. (Two-thirds of Democrats and independents said they believed humans had evolved over time.) More recent data speaks to that split. Gallup survey data shows that in 2019, 40% of respondents said that God created humans in their present form, while 33% said humans evolved with God guiding the process and 22% said humans evolved without any influence from a divine being. (The number of people saying humans have always been in our current form has been on the decline over the past decade while the number of people who say evolution happened without any influence from God has been on the rise.) (Chris Cillizza: Herschel Walker doesn't understand how evolution works. CNN. March 16, 2022)

 

Fewer than half of people in England and Wales identify as Christian, according to census data released on Tuesday, underlining a landmark shift towards secularism in multicultural Britain.  The findings from the 10-yearly census, carried out in 2021, came just over a month after Rishi Sunak became Britain's first Hindu prime minister. They showed rapid growth among the Muslim population. However, "no religion" was the second most common response after "Christian", the Office for National Statistics (ONS) said. Archbishop of York Stephen Cottrell said it was no "great surprise" that the Christian proportion was declining over time. But he said that, facing a cost-of-living crisis and war in Europe, people still needed spiritual sustenance. "This census result should be a wake-up call which prompts fresh reconsiderations of the role of religion in society." Some 27.5 million people, or 46.2 percent in England and Wales, described themselves as Christian, down 13.1 percentage points from 2011. "No religion" rose by 12 points to 37.2 percent or 22.2 million, while Muslims stood at 3.9 million or 6.5 percent of the population, up from 4.9 percent before. The next most common responses were Hindu (1.0 million) and Sikh (524,000), while Buddhists overtook Jewish people (273,000 and 271,000 respectively). [Christians now a minority in England and Wales.  AFP. November 29, 2022]

 

Míg azelőtt az ember sorsát a gondviselés tartotta kezében, a modern ember tudatában és gondolkodásában mind hatalmasabban jelentkezett a vágy, a törekvés, hogy emberi sorsunkat magunk intézzük el. A túlvilági boldogság elhervadt hitet a földi boldogság megszerzésének vágya váltotta fel. Nem bízzuk többe sorsunkat a lemondás és alázatosság hirdetőire. Tudatos cselekvéssel összhangba iparkodnak hozni életünket, cselekvésünket a társadalmi fejlődés követelményeivel. Ε célból a dolgok szabad és teljes megismerésére törekszünk. Ezért szeretjük a tudományt, mert felébreszti és kifejleszti bennünk mindazokat az intellektuális és erkölcsi erőket, melyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy tudatos gondolkodással és cselekvéssel működjünk közre a társadalmi haladás mindannyiunk érdekében levő nemes munkájában. Abban a meggyőződésben élünk, hogy fejlődésünk, haladásunk irányára döntő befolyással van a gondolatok, eszmeáramlatok s világfelfogások küzdelmének kimenetele. (Vámos Henrik: Szabadgondolat. 1911)

 

Zichy Mihály Bécsben Waldmüllernél tanulta a festészetet, amikor Mihály nagyherceg leányának rajztanárt keresett. így került Zichy 1847-ben Szentpétervárra s így lett később négy cár (I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós) udvari festője. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy eszményeit - szabadgondolkodás, emberi jogok, háborúellenesség, a halálbüntetés elítélése, a viktoriánus morál elleni lázadása - ne fejezze ki művészetében. (…) Az udvari események pontos ábrázolásának a nyomasztó terhe ellenére, mely élete nagyobb részét foglalta le, Zichy élete mégis változatos volt. Nemcsak Nizza-i telelései és zalai (egyszer hosszabb) tartózkodásai szakították meg a rutint. Amikor a cári önkény liberális barátainak majd a felét börtönbe és száműzetésbe küldte, az ő helyzete is veszélyessé vált. Családját hazaküldte Zalára, ő maga pedig nemsokára Párizsba költözött, ahol gondolatait szabadon fejezhette ki. (Csicsery-Rónay István: Zichy Mihály (1827-1906)

"Before we understand science, it is natural to believe that God created the universe. But now science offers a more convincing explanation. What I meant by ‘we would know the mind of God’ is we would know everything that God would know if there were a God, which there isn’t." As he stated in a 2014 El Mundo interview, quoted in The Washington Post. He reiterated his views in the conclusion of another book, Brief Answers to the Big Questions, by saying, "There is no God. No one directs the universe." This was actually the first time he had said clearly and directly that there was no divine being. Despite saying that he was an atheist, Hawking did extend an olive branch.  He said, "I believe the universe is governed by the laws of science... The laws may have been decreed by God, but God does not intervene to break the laws." He also said, "If you like, you can call the laws of science 'God,' but it wouldn't be a personal God that you could meet and ask questions." (Ryan McLachlan: Stephen Hawking’s Views on God and the Final Act of Kindness After His Death. The Vintage News. Július 12, 2023)

 

The earliest New Testament writers seem ignorant of the details of Jesus' life, which become more crystalized in later texts. Paul seems unaware of any virgin birth, for example. No wise men, no star in the east, no miracles. Historians have long puzzled over the "Silence of Paul" on the most basic biographical facts and teachings of Jesus. Paul fails to cite Jesus' authority precisely when it would make his case. What's more, he never calls the twelve apostles Jesus' disciples; in fact, he never says Jesus HAD disciples –or a ministry, or did miracles, or gave teachings. He virtually refuses to disclose any other biographical detail, and the few cryptic hints he offers aren't just vague, but contradict the gospels. The leaders of the early Christian movement in Jerusalem like Peter and James are supposedly Jesus' own followers and family; but Paul dismisses them as nobodies and repeatedly opposes them for not being true Christians! (Valerie Tarico: These 5 historical truths suggest Jesus Christ may have never existed. Alternet. August 16, 2023)

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára