EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

 

 

MÁS SZEMSZÖGBŐL

 

az EMPIRIA Magazin ismertetése

 

 

Egy biztos, nem a pénzért csinálom válaszoltam egy washingtoni kolléganőnek, mikor a 90-es évek vége felé  egyszer óvatosan kertelve azt tudakolta, megéri-e Pestre tudósítani. Nem lepődött meg a válaszomon. Végül is Amerikában is csak a sztárolt kevesek, a szindikált újságírók zárt köre csinál vagyonokat. Az establishment ellen váltig kapálódzó az ellenzéki besorolás most nem divat, és mint olyan nem is létezik , a politikai, történelmi, gazdasági vagy akár a kulturális manipulációkat és összefüggéseket 'veszélyesen' átlátó, a sorok közé is író, esetleg nemzeti érzelmű zsurnaliszták honorálása vérszegény, lehetőségeik korlátozottak.

 

Kuliffay Hanna (Bill Sigmon felv.)

 

A Washington Post újságírója Judy Mann szerint újságírónak lenni az a foglalkozás, ahol "many are called, and few are chosen". De még a "kisszámú választottak"  közül sem mindenki lubickol Malibuban, sízik Aspenben.  Hogy-hogy mégis mindig akad jelentkező a maghintésre és a velejáró éjszakázásra, zsibbasztó görnyedésre, szemrontásra, idegölő határidők betartására? Talán azért, mert az írás kényszer és szenvedély. Vagy aphrodisiacum és önmegvalósítás. Szolgálat, sőt kötelesség.  Cél és eszköz egyaránt.

 

Mindenesetre az említettek között rejlik valahol a magyarázat, ha van egyáltalán, hogy a Napi Magyarországtól kapott, meghatározatlan időre szóló tudósítói megbízatásomat (gyakorlatbeli nézeteltérések miatt) visszaadva szabadúszóként, akár fizetség nélkül is vállalkozom az éjszakázásra, görnyedésre, szemrontásra. A pártérdekektől, társadalmi érdekcsoportoktól és a hirdetéshiénáktól független web-magazinok többnyire egy árva centet sem hoznak  a megszállottak konyhájára, éppen fordítva.  Az  EMPIRIA is, mint afféle követelődző újszülött, korlátlan figyelmet és időt igényel, viszi el a dollárokat és kizsigereli az utolsó csepp energiát a  mi házunkban  lassan nyávognak a porcicák. 

 

Az elkerülhetetlen nagy kérdés, hogy a helyszíni tájékoztatás vitathatatlan jelentősége ellenére érdemes-e vajon egyéni szemszögből értékelt tudósításokat küldözgetni a nagyvilágba? Politikai és társadalmi elemzésekre, háttérismeretre is alapozottan figyelmeztető előrejelzéseket tenni, vagy a jövő érdekében folyamatosan elérhetővé tenni az előbb-utóbb történelemmé avanzsáló közelmúlt eseményeinek sorát, különböző társadalomformáló erők viaskodásának tanúságtételét? Van-e  egyáltalán igény a távolságokat magyar nyelven áthidaló, kritikus és tényszerű tájékoztatásra? Lehetőség kölcsönösen gazdagító párbeszédre?  Vagy csak mondogatja mindenki a magáét az Óceán felett utazó felhőknek...

 

Kikhez kíván szólni az EMPIRIA Magazin? Leginkább ahhoz a sajátos szemléletvilágú réteghez, amely nem sorolható be a szokványos, kirekesztően leegyszerűsített kategóriákba jobboldali–hívő,  baloldali–hitetlen. Ennek hátrányaként, támogató fórum és kapcsolatkör hiányában  tartózkodó, esetleg elszigetelt.  Gondolok itt azokra a  politikai szemléletükben  demokratikus pluralizmusban hívő egyénekre, akik általános társadalomszemléletükben és életfilozófiájukban független szekuláris humanisták ha nem is mindig megfogalmazottan.

 

Ide sorolhatók mindazok, akik az intellektus mindenkori felsőbbrendűségét hirdetik a transzcendenssel szemben, akik a klasszikus materialisták, Epicurus, Lucretius és a szellemóriás  Democritus értő hívei. (“A valóság csupán atomokból és üres térből áll; ezen kívül minden más csak fantázia.”)  Szerb Antal szerint a szellemóriások közül Swift, Voltaire és Heine a vallás és álfilozófia kritikusaitól és a szofistáktól tanultak a legtöbbet, szellemileg és stílusbelileg egyaránt. Amikor tagadásra, visszautasításra, sőt leleplezésre, lejáratásra volt szükség, mikor az elavult hagyományokat és hiedelmeket  kellett az útból félresöpörni, akkor többek között a szofista Lukiánushoz fordultak, akárcsak a XVIII. századi felvilágosodás nagyjai. Az igazi szabadság azoké, akik fenntartás nélkül követhetik az ő lábnyomaikat.

 

Lényegében a szekuláris humanizmus azon kevés  filozófiai irányzatok közé tartozik, amely bátorítja, valójában megköveteli az analitikus, logikus, kritikus gondolkodásmódot az emberi megértés és igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását. A szekuláris humanisták tehát átgondoltan, kiegyensúlyozottan racionalisták, illetve empiristák. Egészségesen szkeptikusok, mérlegelve toleránsak.  Ők képezik azt  a nagyvilágra nyitott réteget, amely a kőtábla helyett a humanista etikát tartja irányadónak; idegenkedik mindennemű dogmatizmustól és fanatizmustól, ugyanakkor  híve mind a természet, mind a tudomány  evolúciójának, állam és egyházak szeparációjának, törvény előtti egyenlőségnek, az  önrendelkezési jog kiszélesítésének (emancipáció, eutanázia, születésszabályozás, őssejtkutatás, szólás- gondolat- és mozgásszabadság) és nem utolsó sorban a szabad információáramlás biztosításának. 

 

"A demokratikus szekuláris humanizmus egyes számú princípiuma a szabad informálódási jog iránti elkötelezettség.  Ez nemcsak a tudományokra és a mindennapi életre vonatkozik, hanem a politikára, gazdasági életre, erkölcsre és a vallásra is" írja Paul Kurtz (State University of New York) a Humanistic Journey címmel megjelent esszéjében, majd így folytatja: "A szekuláris humanizmus filozófiája az isteni gondviselés helyett az emberi intelligencia mindenhatóságába helyezi bizalmát.” (bővebben: Kuliffay Hanna: Vallás helyett filozófia)

 

De míg az intelligens, döntőképes élet öntudatos vállalása egyeseket büszkeséggel tölt el, másokat viszont halálos rémülettel. Egyikünk tudni és érteni akarja, amit a másik agya pánikszerűen kirekeszt. A rómaiak esküdtek, hogy  Dux vitae ratio – a logika az élet iránytűje.  Pláto szerint a tudás legmagasabb foka és közvetve talán az élet értelme a realitás felmérése. Mások számára viszont, ezzel ellentétben, a köldökre koncentrálás az. Vagy  a transzcendentálisba révedés. A dogmák dédelgetése. Az illúziók tömjénezése. 

 

Hollywood és Disneyland nem véletlenül Amerika kreációi. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a szekuláris humanizmus Európához viszonyítva csak lassacskán nyer itt teret, és aligha számíthat valaha is tömegigényre az Új Világban.  Még a józan szkepticizmus sem hódít itt széles körben. Fredrick Crews, a filológia doktorának vonatkoztatható magyarázata szerint "a Homo Sapiens kis kivételtől eltekintve a pusztulás végveszélyének lehetőségétől tartva, imádja különböző módokon áltatni önmagát."

 

Az intézményesített áltatások egyikét nevezik egyháznak. Legfőbb intelme, ne gondolkodj, mert elveszíted a hitedet – valójában hamis biztonságérzetedet. Önálló ítélőképességétől megfosztott, érzelmi alapon manipulált énedet egy hamis világképben.(*1) Az önámítás  kiváltó oka,  a valósággal való szembenézéstől való tartás, sőt rettegés, végül is reális alapokon nyugvó önvédelem: a világ kaotikus (ha úgy tetszik "öntörvényű"), befolyásolhatatlan, részvétlen, kíméletlen az emberi élet maga pedig ennek függvényében véletlenszerű és lényegtelen. Camus az abszurd szóval jellemezte. 

 

Annak, hogy reggelenként mégis felkelünk, és kitárjuk az ablakot az éledő napfénynek, állítólag genetikai okai vannak. Ha valaki Bergsonista, az azt hiheti, a túlélés biztosítására a természet szándékosan oltotta lelkünkbe az illúziókat. Természet adta illúziók? Mindenesetre jobban hangzik, és könnyebben is vállalható, mint mondjuk a természet adta korlátoltság, vagy éppen a lelkünkbe oltott gyávaság. Mert hiszen a legtöbben puszta gyávaságból nem vállalják a valóságot és benne önmagukat, ösztönösen ráérezve  Anatole France felismerésére, miszerint a megértés gyönyöre valójában keserűséggel vegyített  élvezet.(*2 Ki merné vitatni, hogy egyszerűbb és megnyugtatóbb nem gondolkodni és nem tudni? Semprun szerint a legkönnyebb semmit sem tudni.

 

A Kurtz által is említettek szabad információáramlás, Mikulás-várás helyett az emberi intelligencia, nagylelkűség és kreativitás hasznosítása, valamint a tudományos módszerek széleskörű alkalmazása    nyitott, szabad társadalmi berendezést igényelnek és fordítva. A nyitott társadalomszerkezet automatikusan kitárja a kaput a valóságon alapuló széleskörű tájékoztatás, törvény előtti egyenlőség, szociális felelősségvállalás, az öntudatos, racionális, intelligens lét és karöltve a természettudományos, történelmi és világnézeti filozófiai eszmerendszer terjedése előtt. A diktatúrák, autokráciák, látszatdemokráciák és hieratikus egyházak mindent megtesznek ennek megakadályozására. Bill Wilson szavaival azok a népek, amelyek diktatórikus és hierarchikus államformában  élnek, bizonyos mértékben meg vannak fosztva a felnőtté érés lehetőségétől.

 

Paradoxonnak tűnhet, de valójában az egyházak és a vallásos emberek érdeke is a szekuláris (humanista) világnézeten alapuló világrend kialakulása. Míg a történelmi teokráciák  minden hatalmi eszközzel elnyomták, sőt alkalmanként halomra gyilkoltatták a más vallásúakat, vagy csak másképpen vélekedő-imádkozó saját hittársaikat, addig Anthony Flew szavaival "a szekuláris pluralisztikus demokráciában minden vallás létjogosultságot élvez addig, amíg a józan ész határain belül és a személyes hit szintjén marad" vagyis nem próbálja a saját meggyőződését másokra kényszerítve  államvallássá tenni.

 

A kényszer veszélye a bezárt, totális társadalmakban meghatványozódik.  A történelem arra figyelmeztet, hogy a szent háborúk és máglyagyújtások valódi háttere  mindig az az eluralkodó meggyőződés volt, amely szerint igazi kereszténynek lenni a fundamentalizmussal való azonosulást jelent; ugyanígy persze a fundamentalista Allah-hívő az igazi muzulmán. És mert miért is lenne másképp, minthogy: "az igazi ortodox számára a judaizmus nem megosztott; valójában ugyanis csak az ortodoxia létezik és azok, akik még nem jutottak el hozzá".

 

Ideológiai síkon sem más a helyzet: az igazi kommunista a hívő-ortodox moszkovita Marx, Engels, Lenin és Sztálin kritikátlan követője. (Az  IGAZI szó áll itt a metszéspontban, ahol  a dogmatikus bolsevizmus és a dogmatikus vallások találkoznak, egy nevezőre hozva Lenint Jehovával és Mohameddel; a Kommunista Kiáltványt a Koránnal és a Bibliával; Moszkvát, a Vatikánt és Jeruzsálemet pedig Mekkával és Medinával.)

 

Az EMPIRIA Magazin bevezetésének második lábjegyzete eredetiben közli a Szekuláris Humanizmus princípiumait.(*3) A felsorolás valójában csak iránytű a magukat humanistának vallók számára. Ettől függetlenül  nyilvánvaló, hogy egyes kitételei fontosabbak (sőt, elengedhetetlenül szükségesek?) bizonyos azonosuláshoz.  Ezek közé tartozik  a  racionalista ítélőképesség, valamint a demokratikus pluralizmus és a szabad információáramlás iránti elkötelezettség. (Éppen ezért a posztkommunista időkben a szekuláris humanisták közé beférkőző, a publikálásban, népszerűsítésben élre törő baloldali elemek akik közül sokan kaméleon-létük során az ezredfordulóra joviális (neo)konzervatívvá, vagy éppen szekuláris  humanistává vedlettek át nagyban hátráltatják a valódi nemes filozófiák szélesebb körű elfogadottságát.)

 

A magazin elnevezése, EMPIRIA, azt kívánja jelezni, hogy másodkézből kapott vagy többszörösen átszűrt, esetleg tendenciózusan ködösített, elferdített tudósítások helyett személyesen begyűjtött és értékelt információkból, tapasztalati úton megismert környezetből számol be, és közöl értékelést, kommentárt az amerikai politikai és társadalompolitikai valóságról, reflexiókat mindennapi közérdekű témákról.  Még akkor is, ha személyes meglátást vagy szubjektív véleményt közöl, igyekszik azt elfogulatlanul, a realitás talaján maradva minél több konkrét adattal megvilágítani, minél több hozzáértő vélemény hozzáfűzésével alátámasztani akár a stílus, gyors átfutási lehetőség  rovására is.

 

A tényeken alapuló politikai és gazdasági elemzések, kulturális beszámolók mellett újra és újra felbukkanó fontos társadalmi témák mint fokozódó médiakontroll, fanatizmus, születésszabályozáshoz és eutanáziához való jogfosztottság veszélye, egyházi támogatottságú pederasztia és pedofilia körök folyamatos leleplezése, vagy a vallási és politikai hipokrízis hasonlóságai a jövőben is tárgylencsére kerülnek. A diplomatafeleségek csípőbőségén mérhető legújabb washingtoni fogyókúra grammokban mért receptjeit azonban nyilvánvalóan máshol kell keresni...

 

Az EMPIRIA az egyetlen magyar nyelvű elektronikus magazin, amely sem hirdetőknek, sem mecénásoknak, sem alapítványi követelményeknek nem kötelezte el magát, és amely a szabadgondolkodó elődök(*4) nyomdokain járó szekuláris humanista szemszögéből tudósít (a 90-es évek magyarországi sajtóközléseiből retrospektíven is) az amerikai politikai, társadalmi  és kulturális viszonyokról Orwell reményével azonosulva: "Az elme liberális beidegződése amely a felfedezésre váró igazságot önmagán kívül tételezi fel, nem olyasminek, ami útközben (kedvünkre) variálható mindig túl fog élni.”

                                                                                                                    Kuliffay Hanna

                                                                                 társadalmi, politikai elemző, publicista, esszéista, gyermekíró, szerkesztő

USA, Maryland. 2001

 

 

*1 The believer misconceives the status of his own doctrine, mistakes the interpretations of a myth for the implications of a fact, and thereby fails to realize that his own doctrine is empty."  (D. G. Brown: The Secular Challenge to the Christian View)

*2 Despite the diversity of the beliefs and practices I have reviewed, they are coherent, both in their conceptual organization and in their response to human need.  But the coherence is not the same as rigid logic, and religious life should be allowed an appropriate degree of nonrationality. Our own beliefs and practices are not always rational, and ancient ones should not be evaluated by standards stricter than those we apply to ourselves. (John Baines: Society, Morality, and Religious Practice. Cornell University Press. 1982)

*3 The ethics of secular humanism traces its roots back to the beginnings of Western civilization in Greece and Rome, through the Renaissance, the Enlightenment, the scientific and democratic revolutions of the modern world. Secular humanists today affirm that every person should be considered equal in dignity and value and that human freedom is precious. The civic virtues of democracy are essentially humanist, for they emphasize tolerance of the wide diversity of beliefs and lifestyles, and they are committed to defending human rights. (Paul Kurtz: Belief in God Essential for Moral Virtue? washingtonpost.com)

*4  A nagy elődök közül íme a leghíresebb szabadgondolkodók, racionális-szkeptikus, naturalista, humanista ösvénytaposók szellemóriásainak válogatott jegyzéke: amerikai államférfiak John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson. Angol filozófus és államférfi  Francis Bacon (The Advancement of Learning, Novum Organum Scientiarium, Description of the Intellectual Globe). Angol államférfi, író, orátor, Viscount Bolingbrok. Filozófus, politikai teorista, aktivista Thomas Paine (The Age of Reason, 1794). British biologist, James Madison (Memorial and Remonstrance Against Religious Assessments, 1785). John Lock (An Essay Concerning Human Understanding, 1690). Charles Darwin (Origin of Species, 1859).  British biologist Thomas Henry Huxley (1825-1895), advocator of Charles Darwin's theory of evolution. Robert Ingersoll (Reason, Tolerance and Christianity). Bertrand Russel (Why I am not a Christian, 1927). Joseph Priestley  (An History of the Corruption of Christianity, 1793). Herbert Spencer (The Principals of Psychology, 1855). Edward Gibbons (Decline and Fall). Percy Shelley (The Necessity of Atheism, 1811). Christopher Marlow (The Tragical History of Doctor Faustus (1588?).  David Hume (Dialogues Concerning Natural Religion, 1799). Mark Twain (Reflections on Religion; The Mysterious Stranger). Biologist and philosopher Julian Huxley (Religion without Revelation, 1927). Thomas Hobbes (Leviathan, 1651). Matilda Joslyn Gage (Women, Church and State, 1893). John Stuart Mill (On Liberty, 1859). Elizabeth Stanton (Woman’s Bible I., 1859). John Dewey (Experience and Nature, 1925). George Santayana  (Reason in Religion, 1915). D. H. Lawrence (Sex versus Loveliness). John M. Robertson (Christianity and Mythology, London, 1910). Jeremy Bentham (Introduction to the Principles of Morals and Legislation). Philosopher, scholar William James (Pragmatism, 1907). J. B. Bury (A History of Free Thought, 1913).  British philosopher Walter T. Stace (Man Against Darkness, 1948)

*

 

A WIKIPÉDIA enciklopédia a Szekuláris humanizmus szócikkben idézi, ill. meghatározása  alatt jegyzi az EMPIRIA Magazin bevezető írását a További információk között

 

A naturalistafilozofia.lap.hu SZABADGONDOLKODÁS rovata jegyzi az EMPIRIA Magazint

 

A startlap - szkeptikus.lap.hu - GONDOLATOK, ÉRDEKESSÉGEK között linkeli az EMPIRIA Magazint

 

A startlap -  filozofia.lap.hu - FOLYÓIRATOK felsorolásában szerepel az Empiria (így rövidítve)

 

Politikai újságok, folyóiratok a startlap lap.hu oldalain – politika.lap.hu linkjei között: Empiriamagazin.com

 

A WIKIPEDIA enciklopédia Vallásszabadság szócikke a forrásai között jegyzi az EMPIRIA Magazinból Kuliffay Hanna Az utolsó elnyomott kisebbség című írását

 

(fenti lista 2020-ban még érvényben volt)

 

*

For various types of religiousness, it is fairly easy to identify behavior that can be classified as “rejection of religion”. In this sense, we can speak of two major groups in Hungarian society today: about two thirds of the population belong to various types and one third to the nonreligious type. Since the political transition, there have been almost no organization that openly represent atheism or Freethought. The first swallow was the website ateizmus.lap.hu. created in 1996 and for a long time standing alone, although it was last updated in 2006. It carries such things as Bertrand Russel’s essay “Why I am a Christian” and writing by an ex-minister of the church, Dan Barker, on the contradictions in the Bible. The bilingual electronic periodical Empiria Magazin started in 2002 and has articles dated 2015 on social and cultural affairs in the United States of America. The website szabadgondolkodó.lap.hu began in late 2004 but has not been updated since 2009. Although there are no specific sites for it, modern atheistic culture is present in the world of the internet and Facebook and tens or even hundreds of thousands access non-Hungarian websites to get atheist “intellectual nourishment”, but this has not yet been a subject of research.

(Freethought and Atheism in Central and Eastern Europe: The Development of Secularity and Nonreligion. Edited by Tomáš  Bubík, Atko Remmel, David Václavík. Publisher: Routledge. February 26, 2020)

Tomáš Bubík is Associate Professor at Palacký University Olomouc, Czech Republic, Atko Remmel is a senior research fellow at Tartu University, Estonia, and research fellow at Palacký University Olomouc, Czech Republic, David Vaclavik is an Associate professor of religious studies at Faculty of Arts of Masaryk University in Brno and Faculty of Education of Technical University in Liberec, Czech Republic]

(This book, provides the first comprehensive overview of atheism, secularity and non-religion in Central and Eastern Europe in the twentieth and twenty-first centuries. In contrast to scholarship that has focused on the ‘decline of religion’ and secularization theory, the book builds upon recent trends to focus on the ‘rise of non-religion’  itself.)

*  *

 

Bodnár Zsigmond (1839-1907)

Az új világhézet című dolgozata a Magyar Salon 1890. évi XIII. kötetében valódi filozófiai ismeretterjesztő cikk volt. Kiindulópontul a nagyváradi püspöknek egy tanulmányát választotta, s azzal szemben bizonyította, hogy a kereszténységnek a világ és az ember alapvető kérdéseire adott válaszai „oly gyermekesen naivak, hogy a tudománynak igen is feladata emellett is keresni a maga, érvekkel alátámasztható válaszát. Ezután az evolucionizmus erkölcstanát foglalta össze, együttesen hivatkozva legjelesebb angol, francia és német hirdetőire, majd részletesebben bemutatva Letourneau hasznossági morál-elméletét, Lucien Arreat vizsgálatait az irodalomtörténet és az erkölcs fejlődésének összefüggéseiről, Fouillée tanulmányát az erkölcsiség esztétikai elemeiről, a kiválasztódás esztétikai oldaláról és Spencer tanítását a testi vonások és a morál összefüggéseiről. Bodnár írása ismertető jellegű volt, de nem titkolta a szerző, hogy az evolúciós erkölcstanok megismertetésével a legkorszerűbbnek tartott világnézet elterjesztését kívánja szolgálni. „Az ember mindig talál valami magasztost, fenségest, istenit, a miért lelkesüljön, egyszer így, másszor úgy híják, egyszer görög szellemnek, másszor keresztyénnek, sőt akadnak olyanok is, akik evolúcziónak nevezik”– fejezte be cikkét. (1890. XIII. 569.) [Kiemelés A magyar sajtó története 1705-1892 című összefoglaló munka II/2 kötetéből, ahol a "tudós, (irodalomtörténeti) kritikus" szerző neve tévesen Bodnár Józsefként szerepel. (Korrekció itt általam, K. H.)] Máshol olvasható Bodnártól: "A katholikus egyház tanait elítéli a tudomány, tönkreteszi a történelem kritikája, aláássák a természettudományok, s nevezetessé teszik a vallásphilosophiai s mythológiai vizsgálatok." És megint máshol: "A szabadság tanának választóvize fölolvasztja az othodoxia érczkeménységét." (Dr. Szász Béla idézetei. Kolozsvár, 1890)

 

*

Naturalism is a comprehensive worldview based in a scientific, empirical understanding of reality. It offers a positive, rational and fulfilling alternative to faith-based religions and non-empirical worldviews. The website, Naturalism.Org, serves as a resource for those interested in worldview naturalism, its personal, social and existential implications, and its practical applications.  (…) Worldview naturalism is premised on a rational commitment to empiricism as its epistemology (one's method of knowing), which when applied using science generates the very plausible hypothesis that the natural world is all that exists. This naturalistic hypothesis raises fundamental questions about human agency, consciousness, and morality, among other topics, none of which are fully tractable without doing at least some philosophy. Plenty of work remains in all these areas, but there's no good reason to resort to non-empiricism and supernaturalism in seeking satisfying, defensible, and provisionally true answers. (Tom Clark)

*

 

The “philosophical” kind of beliefs, are not so easily tested. These are ideas that we hold these beliefs not because they are demonstrably true, but because of the emotional benefits of holding them. (….) The whole problem with delusion is that we don’t want to escape from its clutches. Even I don’t. I mean, look at us: suspended on a tiny dot in the middle of the vastness of empty space, doomed to suffer and die, and never know the reason why. If we woke up every morning and stared reality in the face, we’d slit our wrists. Maybe literally. Psychologists have long known that depressed people are less delusional than the rest of us; they’re much more perceptive of their own flaws, a phenomenon called “depressive realism.”  (Jeff Wise: The Grandeur of Delusion. Psychology Today. 2013)

*

 

Számos panteista, ateista, agnosztikus, racionalista és szkeptikus ember igyekezett pusztán értelmével megragadni a világot úgy, hogy a már rég kinyilatkoztatott abszolút igazságot teljes figyelmen kívül hagyta. A Rousseau-hoz és Hobbeshoz hasonló emberek emberi állapotunk dilemmáira különutas megoldásaikkal, az abszolút erkölcsiség keretein kívül, keresték a választ. Az olyan művek, mint Hegel: A szellem fenomenológiája, Kant: A tiszta ész kritikája, vagy Fichte: A tudománytan vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról lefektették a későbbi szekuláris humanizmus alapjait. Korunk akadémikusai és szekuláris humanistái tudatosan, vagy éppen tudattalanul, ugyanerre az alapra építenek, mikor a szociális és etikai kérdések kizárólag racionális megközelítését hirdetik, vagy mikor az önmegvalósításról, és a tudatosan megválasztott életről beszélnek. Különösen a személyes autonómia, a szexuális kapcsolatok liberalizálása, az emberi faj fenntartása, és az önkéntes eutanázia kérdéseinek tekintetében van mondanivalójuk. A szekuláris humanisták — különösen a kultúrát érintő kérdésekben — a szövegkritikai módszerre támaszkodva értelmezik a Biblia állításait, és teljességgel kizárják annak a lehetőségét, hogy Isten valaha beavatkozhat(ott) az emberi történelem folyásába. A Bibliát legjobb esetben is, némileg gunyorosan, csak „szent történelemnek" nevezik. (a keresztény www.gotquestions.org magyar verziója)

 

The expansive conception of the creator god’s care did not lead to political pacifism and seldom involved a wider personal quietism. The extreme exponent of the new solar religion, Akhenaten was not a pacifist. His universalism was, however a precursor of other religions and, in encompassing all of humanity, it was in theory as broad as strands of thought in later world religions. (John Baines: Society, Morality, and Religious Practice. Cornell University Press. 1982)

 

*

 

Ez a kiadvány, EMPIRIA Magazin, az OSZK Elektronikus Periodika Adatbázisban regisztrált forrás. Minden, a kiadványra vonatkozó szerzői jogi megkötés és sajátosság a kiadvány impresszumában, illetve a katalóguscédula címkés változatán, a "Jogkezelés" pontban olvasható. Egyéni rendelkezés híján a kiadvány tartalmára a hatályos szerzői jogi törvény (1999. LXXVI. törvény) vonatkozik.  Az EPA projekttel kapcsolatban az info@epa.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A központi szolgáltatás URL címe: http://epa.oszk.hu.

 

This resource, EMPIRIA Magazin is a registry entry of the OSZK  Electronic Periodicals Database. The copyright and other privileges are owned by the creator/owner of the document. Any particular copyright instructions and information are included in the imprint data and the bibliographic description (detailed view).  Unless otherwise stated, publications in this resource are subject to the respective provisions of the operative copyright law (Act No. LXXVI. of 1999). You can get information and ask questions about the EPA project at the info@epa.oszk.hu e-mail address. The URL of the central service is: http://epa.oszk.hu.

 

 

Az EMPIRIA Magazin az Elektronikus Periodika Adatbázis (EPA) fenti linkje révén a  Társadalomtudományok, illetve a Humán területek,  kultúra, irodalom listázásáról érhető el, illetve a SearchWorks Catalog - Stanford Libraries [www.easybib.com] révén a nemzetközi listázásokból.

 

*

 

VISSZA az EMPIRIA Magazin címlapjára