EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

 

 

MÁS SZEMSZÖGBŐL

 

az EMPIRIA Magazin bevezetése

 

 

Egy biztos, nem a pénzért csinálom válaszoltam egy washingtoni kolléganőnek, mikor a 90-es évek vége felé  egyszer óvatosan kertelve azt tudakolta, megéri-e Pestre tudósítani. Nem lepődött meg a válaszomon. Végül is Amerikában is csak a sztárolt kevesek, a szindikált újságírók zárt köre csinál vagyonokat. Az establishment ellen váltig kapálódzó az ellenzéki besorolás most nem divat, és mint olyan nem is létezik , a politikai, történelmi, gazdasági vagy akár a kulturális manipulációkat és összefüggéseket "veszélyesen" átlátó, a sorok közé is író, esetleg nemzeti érzelmű zsurnaliszták honorálása vérszegény, lehetőségeik korlátozottak.

 

Kuliffay Hanna (Bill Sigmon felv.)

 

A Washington Post újságírója Judy Mann szerint újságírónak lenni az a foglalkozás, ahol "many are called, and few are chosen". De még a "kisszámú választottak"  közül sem mindenki lubickol Malibuban, sízik Aspenben.  Hogy-hogy mégis mindig akad jelentkező a maghintésre és a velejáró éjszakázásra, zsibbasztó görnyedésre, szemrontásra, idegölő határidők betartására? Talán azért, mert az írás kényszer és szenvedély. Vagy aphrodisiacum és önmegvalósítás. Szolgálat, sőt kötelesség.  Cél és eszköz egyaránt.

 

Mindenesetre az említettek között rejlik valahol a magyarázat, ha van egyáltalán, hogy a Napi Magyarországtól kapott, meghatározatlan időre szóló tudósítói megbízatásomat (gyakorlatbeli nézeteltérések miatt) visszaadva minden fizetség nélkül is vállalkozom az éjszakázásra, görnyedésre, szemrontásra. A pártérdekektől, társadalmi érdekcsoportoktól és a hirdetéshiénáktól független web-magazinok ugyanis egy árva centet sem hoznak  a megszállott konyhájára, éppen fordítva.  Az  EMPIRIA is, mint afféle követelődző újszülött, korlátlan figyelmet és időt igényel, viszi el a dollárokat és kizsigereli az utolsó csepp energiát a  házunkban  lassan nyávognak a porcicák. 

 

Az elkerülhetetlen nagy kérdés, hogy a helyszíni tájékoztatás vitathatatlan jelentősége ellenére érdemes-e egyéni szemszögből értékelt tudósításokat küldözgetni a nagyvilágba? Politikai és társadalmi elemzésekre, háttér ismeretre is alapozottan figyelmeztető előrejelzéseket tenni, vagy a jövő érdekében folyamatosan elérhetővé tenni az előbb-utóbb történelemmé avanzsáló közelmúlt eseményeinek sorát, különböző társadalomformáló erők viaskodásának tanúságtételét? Van-e  egyáltalán igény a távolságokat magyar nyelven áthidaló, kritikus és tényszerű tájékoztatásra? Lehetőség kölcsönösen gazdagító párbeszédre?  Vagy csak mondogatja mindenki a magáét az Óceán felett utazó felhőknek...

 

Kikhez kíván szólni az EMPIRIA Magazin? Leginkább ahhoz a sajátos szemléletvilágú réteghez, amely nem sorolható be a szokványos, kirekesztően leegyszerűsített kategóriákba jobboldali–hívő  baloldali–hitetlen. Ennek hátrányaként, támogató fórum és kapcsolatkör hiányában  tartózkodó, esetleg elszigetelt.  Gondolok itt azokra a  politikai szemléletükben  demokratikus pluralizmusban hívő egyénekre, akik általános társadalomszemléletükben és életfilozófiájukban ha nem is mindig megfogalmazottan szekuláris humanisták.

 

Ide sorolhatók mindazok, akik az intellektus mindenkori felsőbbrendűségét hirdetik a transzcendenssel szemben, akik a klasszikus materialisták, Epicurus, Lucretius és a szellemóriás  Democritus értő hívei. (“A valóság csupán atomokból és üres térből áll; ezen kívül minden más csak fantázia.”)  Szerb Antal szerint a szellemóriások közül Swift, Voltaire és Heine a vallás és álfilozófia kritikusaitól és a szofistáktól tanultak a legtöbbet, szellemileg és stílusbelileg egyaránt. Amikor tagadásra, visszautasításra, sőt leleplezésre, lejáratásra volt szükség, mikor az elavult hagyományokat és hiedelmeket  kellett az útból félresöpörni, akkor többek között a szofista Lukiánushoz fordultak, akárcsak a XVIII. századi felvilágosodás nagyjai. Az igazi szabadság azoké, akik fenntartás nélkül követhetik az ő lábnyomaikat.

 

Lényegében a szekuláris humanizmus azon kevés  filozófiai irányzatok közé tartozik, amely bátorítja – ténylegesen megköveteli – a kritikus gondolkodásmódot, valamint az emberi megértés és igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását. A szekuláris humanisták tehát átgondoltan, kiegyensúlyozottan racionalisták, illetve empiristák. Egészségesen szkeptikusok, mérlegelve toleránsak.  Ők képezik azt  a nagyvilágra nyitott réteget, amely a kőtábla helyett a humanista etikát tartja irányadónak; idegenkedik mindennemű dogmatizmustól és fanatizmustól, ugyanakkor  híve mind a természet, mind a tudomány  evolúciójának, állam és egyház szeparációjának, törvény előtti egyenlőségnek, az  önrendelkezési jog kiszélesítésének (emancipáció, eutanázia, születésszabályozás, őssejtkutatás, szólás- gondolat- és mozgásszabadság) és nem utolsó sorban a szabad információáramlás biztosításának. 

 

"A demokratikus szekuláris humanizmus egyes számú princípiuma a szabad informálódási jog iránti elkötelezettség.  Ez nemcsak a tudományokra és a mindennapi életre vonatkozik, hanem a politikára, gazdasági életre, erkölcsre és a vallásra is" írja Paul Kurtz (State University of New York) a Humanistic Journey címmel megjelent esszéjében, majd így folytatja: "A szekuláris humanizmus filozófiája az isteni gondviselés helyett az emberi intelligencia mindenhatóságába helyezi bizalmát.” 

 

De míg az intelligens, döntőképes élet öntudatos vállalása egyeseket büszkeséggel tölt el, másokat viszont halálos rémülettel. Egyikünk tudni és érteni akarja, amit a másik agya pánikszerűen kirekeszt. A rómaiak esküdtek, hogy  Dux vitae ratio – a logika az élet iránytűje.  Pláto szerint a tudás legmagasabb foka és közvetve talán az élet értelme a realitás felmérése. Mások számára viszont, ezzel ellentétben, a köldökre koncentrálás az. A transzcendentálisba révedés. A dogmák dédelgetése. Az illúziók tömjénezése. 

 

Hollywood és Disneyland nem véletlenül Amerika szülöttei. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a szekuláris humanizmus Európához viszonyítva csak lassacskán nyer teret, és aligha számíthat valaha is tömegigényre az Új Világban.  Még a józan szkepticizmus sem hódít itt széles körben. Fredrick Crews, a filológia doktorának vonatkoztatható magyarázata szerint "a Homo Sapiens kis kivételtől eltekintve a pusztulás végveszélyének lehetőségétől tartva, imádja különböző módokon áltatni önmagát."

 

Az intézményesített áltatások egyikét nevezik egyháznak. Legfőbb intelme, ne gondolkodj, mert elveszíted a hitedet. Valójában hamis biztonságérzetedet. Önálló ítélőképességétől megfosztott, érzelmi alapon manipulált énedet egy hamis világképben.(*1) Az önámítás  kiváltó oka,  a valósággal való szembenézéstől való rettegés, végül is reális alapokon nyugvó önvédelem: a világ kaotikus (ha úgy tetszik "öntörvényű"), befolyásolhatatlan, részvétlen, kíméletlen az emberi élet maga pedig ennek függvényében véletlenszerű és lényegtelen. Camus az abszurd szóval jellemezte. 

 

Annak, hogy reggelenként mégis felkelünk, és kitárjuk az ablakot az éledő napfénynek, állítólag genetikai okai vannak. Ha valaki Bergsonista, az azt hiheti, a túlélés biztosítására a természet szándékosan oltotta lelkünkbe az illúziókat. Természet adta illúziók? Mindenesetre jobban hangzik, és könnyebben is vállalható, mint mondjuk a természet adta korlátoltság, vagy éppen a lelkünkbe oltott gyávaság. Mert hiszen a legtöbben puszta gyávaságból nem vállalják a valóságot és benne önmagukat, ösztönösen ráérezve  Anatole France felismerésére, miszerint a megértés gyönyöre valójában keserűséggel vegyített  élvezet.  Ki merné vitatni, hogy egyszerűbb és megnyugtatóbb nem gondolkodni és nem tudni? Semprun szerint a legkönnyebb semmit sem tudni.

 

A Kurtz által is említettek szabad információáramlás, Mikulás-várás helyett az emberi intelligencia, nagylelkűség és kreativitás hasznosítása, valamint a tudományos módszerek széleskörű alkalmazása    nyitott, szabad társadalmi berendezést igényelnek és fordítva. A nyitott társadalomszerkezet automatikusan kitárja a kaput a valóságon alapuló széleskörű tájékoztatás, törvény előtti egyenlőség, szociális felelősségvállalás, az öntudatos, racionális, intelligens lét és karöltve a naturalista, természettudományos, történelmi és világnézeti filozófiai eszmerendszer terjedése előtt. A diktatúrák, autokráciák, látszatdemokráciák és hieratikus egyházak mindent megtesznek ennek megakadályozására. Bill Wilson szavaival azok a népek, amelyek diktatórikus és hierarchikus államformában  élnek, bizonyos mértékben meg vannak fosztva a felnőtté érés lehetőségétől.

 

Paradoxonnak tűnhet, de valójában az egyházak és a vallásos emberek érdeke is a szekuláris (humanista) világrend kialakulása. Míg a történelmi teokráciák  minden hatalmi eszközzel elnyomták, sőt alkalmanként halomra gyilkoltatták a más vallásúakat, vagy éppen másképpen imádkozó saját hittársaikat, addig Anthony Flew szavaival "a szekuláris pluralisztikus demokráciában minden vallás létjogosultságot élvez addig, amíg a józan ész határain belül és a személyes hit szintjén marad" vagyis nem próbálja a saját meggyőződését másokra kényszerítve  államvallássá tenni.

 

A kényszer veszélye a bezárt, totális társadalmakban meghatványozódik.  A történelem arra figyelmeztet, hogy a szent háborúk és máglyagyújtások valódi háttere  mindig az az eluralkodó meggyőződés volt, amely szerint igazi kereszténynek lenni a fundamentalizmussal való azonosulást jelent; ugyanígy persze a fundamentalista Allah-hívő az igazi muzulmán. És mert miért is lenne másképp, minthogy: "az igazi ortodox számára a judaizmus nem megosztott; valójában ugyanis csak az ortodoxia létezik és azok, akik még nem jutottak el hozzá".

 

Ideológiai síkon sem más a helyzet: az igazi kommunista a hívő-ortodox moszkovita Marx, Engels, Lenin és Sztálin kritikátlan követője. (Az  IGAZI szó áll itt a metszéspontban, ahol  a dogmatikus bolsevizmus és a dogmatikus vallások találkoznak, egy nevezőre hozva Lenint Jehovával és Mohameddel; a Kommunista Kiáltványt a Koránnal és a Bibliával; Moszkvát, a Vatikánt és Jeruzsálemet pedig Mekkával és Medinával.)

 

Az EMPIRIA bevezetésének második lábjegyzete eredetiben közli a Szekuláris Humanizmus princípiumait.(*2) A felsorolás valójában csak iránytű a magukat humanistának vallók számára. Ettől függetlenül  nyilvánvaló, hogy egyes kitételei fontosabbak, sőt elengedhetetlenül szükségesek egyfajta azonosuláshoz.  Ezek közé tartozik  a  racionalista ítélőképesség, valamint a demokratikus pluralizmus és a szabad információáramlás iránti elkötelezettség. (Éppen ezért a posztkommunista időkben a szekuláris humanisták közé beférkőző, a publikálásban, népszerűsítésben élre törő baloldali elemek akik közül sokan kaméleon-létük során az ezredfordulóra joviális (neo)konzervatívvá, vagy éppen  humanistává vedlettek át nagyban hátráltatják a valódi nemes filozófia szélesebb körű elfogadottságát.)

 

A magazin elnevezése, EMPIRIA, azt kívánja jelezni, hogy másodkézből kapott vagy többszörösen átszűrt, esetleg tendenciózusan ködösített, elferdített tudósítások helyett személyesen begyűjtött és értékelt információkból, tapasztalati úton megismert környezetből számol be, és közöl értékelést, kommentárt az amerikai politikai és társadalompolitikai valóságról, reflexiókat mindennapi közérdekű témákról.  Még akkor is, ha személyes meglátást vagy szubjektív véleményt közöl, igyekszik azt elfogulatlanul, a realitás talaján maradva minél több konkrét adattal megvilágítani, minél több hozzáértő vélemény hozzáfűzésével alátámasztani akár a stílus rovására is.

 

A tényeken alapuló politikai és gazdasági elemzések, kulturális beszámolók mellett újra és újra felbukkanó fontos társadalmi témák fokozódó médiakontroll, fanatizmus, születésszabályozáshoz és eutanáziához való jogfosztottság veszélye, egyházi támogatottságú pederasztia és pedofilia körök folyamatos leleplezése, vallási és politikai hipokrízis hasonlóságai a jövőben is tárgylencsére kerülnek. A diplomatafeleségek csípőbőségén mérhető legújabb washingtoni fogyókúra grammokban mért receptjeit azonban nyilvánvalóan máshol kell keresni...

 

Az EMPIRIA az egyetlen magyar nyelvű elektronikus magazin, amely sem hirdetőknek, sem mecénásoknak, sem alapítványi követelményeknek nem kötelezte el magát, és amely a szabadgondolkodó elődök(*3) nyomdokain járó szekuláris humanista szemszögéből tudósít (a 90-es évek magyarországi sajtóközléseiből retrospektíven is) az amerikai politikai, társadalmi  és kulturális viszonyokról Orwell reményével azonosulva: "Az elme liberális beidegződése amely a felfedezésre váró igazságot önmagán kívül tételezi fel, nem olyasminek, ami útközben (kedvünkre) variálható mindig túl fog élni.”

                                                                                                                    Kuliffay Hanna

                                                                                 politikai elemző, publicista, esszéista, gyermekíró, szerkesztő

USA, Maryland. 2001

 

 

*1   "The believer misconceives the status of his own doctrine, mistakes the interpretations of a myth for the implications of a fact, and thereby fails to realize that his own doctrine is empty."  (D. G. Brown: The Secular Challenge to the Christian View)

*2  The ethics of secular humanism traces its roots back to the beginnings of Western civilization in Greece and Rome, through the Renaissance, the Enlightenment, the scientific and democratic revolutions of the modern world. Secular humanists today affirm that every person should be considered equal in dignity and value and that human freedom is precious. The civic virtues of democracy are essentially humanist, for they emphasize tolerance of the wide diversity of beliefs and lifestyles, and they are committed to defending human rights. (Paul Kurtz: Belief in God Essential for Moral Virtue? washingtonpost.com)

*3 A nagy elődök közül íme az angol-szász szabadgondolkodók és humanista ösvénytaposók szellemóriásainak válogatott jegyzéke:

Robert Ingersoll (Reason, Tolerance and Christianity), Thomas Paine (The Age of Reason, 1794), John Lyly (Anatomy of Wit, 1579), Bertrand Russel (Why I am not a Christian, 1927), Joseph Priestley  (An History of the Corruption of Christianity, 1793), Herbert Spencer (The Principals of Psychology, 1855), Edward Gibbons (Decline and Fall), Percy Shelley (The Necessity of Atheism, 1811),  Christopher Marlow (The Tragical History of Doctor Faustus (1588?),  David Hume (Dialogues Concerning Natural Religion, 1799), Mark Twain (Reflections on Religion), Julian Huxley (Religion without Revelation), Francis Bacon (Description of the Intellectual Globe), Thomas Hobbes (Leviathan, 1651), Matilda Joslyn Gage (Women, Church and State, 1893), John Stuart Mill (On Liberty, 1859), Elizabeth Stanton (Woman’s Bible I., 1859), John Dewey (Experience and Nature, 1925), James Madison (Memorial and Remonstrance Against Religious Assessments, 1785), Charles Darwin (Origin of Species, 1859), the agnostic British biologist Thomas Henry Huxley (1825-1895),  John Lock (An Essay Concerning Human Understanding, 1690), George Santayana  (Reason in Religion, 1915), D. H. Lawrence (Sex versus Loveliness), J. M. Robertson (The Crusades), Jeremy Bentham (Introduction to the Principles of Morals and Legislation), William James (Pragmatism), J. B. Bury (A History of Free Thought, 1913),  Thorstein Veblen (Leisure Class, 1899), W. T. Stace (Man Against Darkness, 1948),  az angol államférfi, író és orátor Viscount Bolingbroke és az amerikai államférfiak  John Adams, Benjamin Franklin és Thomas Jefferson.

*

 

Bodnár Zsigmond (1839-1907)

Az új világhézet című dolgozata a Magyar Salon 1890. évi XIII. kötetében valódi filozófiai ismeretterjesztő cikk volt. Kiindulópontul a nagyváradi püspöknek egy tanulmányát választotta, s azzal szemben bizonyította, hogy a kereszténységnek a világ és az ember alapvető kérdéseire adott válaszai „oly gyermekesen naivak, hogy a tudománynak igen is feladata emellett is keresni a maga, érvekkel alátámasztható válaszát. Ezután az evolucionizmus erkölcstanát foglalta össze, együttesen hivatkozva legjelesebb angol, francia és német hirdetőire, majd részletesebben bemutatva Letourneau hasznossági morál-elméletét, Lucien Arreat vizsgálatait az irodalomtörténet és az erkölcs fejlődésének összefüggéseiről, Fouillée tanulmányát az erkölcsiség esztétikai elemeiről, a kiválasztódás esztétikai oldaláról és Spencer tanítását a testi vonások és a morál összefüggéseiről. Bodnár írása ismertető jellegű volt, de nem titkolta a szerző, hogy az evolúciós erkölcstanok megismertetésével a legkorszerűbbnek tartott világnézet elterjesztését kívánja szolgálni. „Az ember mindig talál valami magasztost, fenségest, istenit, a miért lelkesüljön, egyszer így, másszor úgy híják, egyszer görög szellemnek, másszor keresztyénnek, sőt akadnak olyanok is, akik evolúcziónak nevezik”– fejezte be cikkét. (1890. XIII. 569.) [Kiemelés A magyar sajtó története 1705-1892 című összefoglaló munka II/2 kötetéből, ahol a "tudós, (irodalomtörténeti) kritikus" szerző neve tévesen Bodnár Józsefként szerepel. (Korrekció itt általam, K. H.)] Máshol olvasható Bodnártól: "A katholikus egyház tanait elítéli a tudomány, tönkreteszi a történelem kritikája, aláássák a természettudományok, s nevezetessé teszik a vallásphilosophiai s mythológiai vizsgálatok." És megint máshol: "A szabadság tanának választóvize fölolvasztja az othodoxia érczkeménységét." (Dr. Szász Béla idézetei. Kolozsvár, 1890)

*

Naturalism is a comprehensive worldview based in a scientific, empirical understanding of reality. It offers a positive, rational and fulfilling alternative to faith-based religions and non-empirical worldviews. The website, Naturalism.Org, serves as a resource for those interested in worldview naturalism, its personal, social and existential implications, and its practical applications.  (…) Worldview naturalism is premised on a rational commitment to empiricism as its epistemology (one's method of knowing), which when applied using science generates the very plausible hypothesis that the natural world is all that exists. This naturalistic hypothesis raises fundamental questions about human agency, consciousness, and morality, among other topics, none of which are fully tractable without doing at least some philosophy. Plenty of work remains in all these areas, but there's no good reason to resort to non-empiricism and supernaturalism in seeking satisfying, defensible, and provisionally true answers.  (Tom Clark. If you're not familiar with naturalism, see the Worldview Naturalism section.)

*

 

Ez a kiadvány, EMPIRIA Magazin, az OSZK Elektronikus Periodika Adatbázisban regisztrált forrás. Minden, a kiadványra vonatkozó szerzői jogi megkötés és sajátosság a kiadvány impresszumában, illetve a katalóguscédula címkés változatán, a "Jogkezelés" pontban olvasható. Egyéni rendelkezés híján a kiadvány tartalmára a hatályos szerzői jogi törvény (1999. LXXVI. törvény) vonatkozik.  Az EPA projekttel kapcsolatban az info@epa.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A központi szolgáltatás URL címe: http://epa.oszk.hu.

 

This resource, EMPIRIA Magazin is a registry entry of the OSZK  Electronic Periodicals Database. The copyright and other privileges are owned by the creator/owner of the document. Any particular copyright instructions and information are included in the imprint data and the bibliographic description (detailed view).  Unless otherwise stated, publications in this resource are subject to the respective provisions of the operative copyright law (Act No. LXXVI. of 1999). You can get information and ask questions about the EPA project at the info@epa.oszk.hu e-mail address. The URL of the central service is: http://epa.oszk.hu.

 

Az EMPIRIA Magazin az Elektronikus Periodika Adatbázis (EPA) fenti linkje révén a  Társadalomtudományok, illetve a Humán területek,  kultúra, irodalom listázásáról érhető el, illetve a SearchWorks Catalog - Stanford Libraries [www.easybib.com] révén a nemzetközi listázásokból.

 

A WIKIPÉDIA enciklopédia a Szekuláris humanizmus szócikk alatt jegyzi az EMPIRIA bevezetőjét a További információk között

 

 

VISSZA az EMPIRIA Magazin címlapjára