Eredeti közlés: Napi Magyarország, 1998

Egy hely, ahol ismeretlen a félelem

SZINGAPÚR - VILÁGVÁROS A PORFÉSZEKBŐL

A Szingapúrba tartó repülőgépen kiosztott beutazási kártyákon hatalmas piros betűkkel virít a figyelmeztetés: a városállamban halálbüntetés vár a kábítószercsempészekre. Aki ennél kisebb törvénytelenségben sántikál, az is jobb, ha ki se dugja az orrát az orchideákkal díszített, csupa márvány érkezési csarnokból: Szingapúr szigorú köztörvényei ugyanis az üzletemberekre és a túristákra is vonatkoznak. Ennek következtében a szigetországban gyakorlatilag nincs bűnözés és éjszaka is ismeretlen a félelem.

Szingapúr, Changi repülőtér - nemzetközi tranzit-terminál. (Kuliffay Hanna felv. 1998)

Az amerikai nagyvárosokból érkező túristáknak különösen felemelő érzés, hogy este, sőt késő éjszaka is nyugodtan bolyonghatnak az utcákon és a távol-keleti országokra jellemző népes fesztiválok, körmenetek és szabadtéri piacok forgatagában sem kell kétségbeesetten markolniuk az erszényüket. Az utazó szintén örömmel tapasztalja, hogy nem zaklatják kéregetők, sőt a taxis, pincér vagy hordár se tartja a markát: a korrupció elkerülése végett ugyanis Szingapúrban tilos a borravalózás. Az idegenforgalom, az egyik fontos bevételi forrás védelmében a törvény súlyosan bünteti és nyilvános feketelistára teszi a túlszámlázó vendéglőket, üzleteket. (A pontos címmel ellátott lista minden nagyobb szálloda íróasztali fiókjában megtalálható.)

Ha ezt méltányolják is, azt azért túlzásnak tartják a külföldiek, hogy csilingelő jelzőberendezés figyelmezteti a szingapúri taxisofőrt a megengedett sebességi határ túllépésére, vagy hogy kamerák pásztázzák a középületek liftjeit és folyosóit, ahol komoly pénzbüntetés terhe mellett tilos rágógumit rágcsálni, köpködni vagy egy eldugott sarokban estleg ennél sürgetőbb dolgot is végezni. A kritikusok nyilván nem ismerik az 1965 előtti Szingapúrt, a hajdani angol gyarmatot – nyomorúságos halászfalvak, csirkeólak és sivár kifőzdék világát.

Az elmaradottságot felszámoló államkapitalizmus sikeres megvalósítóját, a mindennapi életet gyökeresen megújitó törvények és rendszabályok bevezetőjét, Lee Kuan Yew volt miniszterelnököt a gyakran szimplifikáló nyugati média nagy előszeretettel titulálja tirannusnak. A személyét és munkásságát elfogulatlanul számbavevő kevesek azonban nemzeti elkötelezettségű, vizionárius pragmatistaként értekelik, népe pedig hálából a haza atyjaként tiszteli.

Az oxfordi végzettségű Lee három évtizedes irányítása során globális gazdasági tényezővé és elegáns világvárossá változtatta Szingapúrt, a hajdani porfészket. A három milliós megapolisz az elmúlt húsz évben nem fogadott el külföldi kölcsön-ajánlatot, aminek következtében nem adósodott el, fizetési mérlegének nyelve az utóbbi években a többlet iranyába mutat, az egy főre jutó GDP-je pedig állandóan emelkedik. Lee a világkereskedelembe való bekapcsolódás érdekében (a fejlődő országokat támogató vámkedvezmények maximális kihasználásával) építette meg a világ legforgalmasabb és legkorszerűbben felszerelt tengeri kikötőjét és az üzletemberek által megszavazott világranglistát évek óta vezető Changi-repülőteret. Az állami tulajdonban levő Singapore Airlines pedig megbízhatóságában és szolgáltatásaiban felülmúlja az amerikai ís nyugat-európai országok legnagyobb privát légitársaságait.

Az aprócska trópusi szigetország a világ egyik fő olajfinomító és disztribúciós központja, nélkülözhetetlen elektrónikus alkatrészek gyártója, nemzetközi viszonylatban a legnagyobb hajógyár tulajdonosa és nem utolsó sorban Ázsia egyik legfontosabb kommunikációs- és pénzügyi központja.

A nyugati világ fejcsóválása ellenére Lee gyakran hangoztatott elve volt, és az Ázsia Time magazinnak ez év márciusában adott interjújában ismételten kiemelte, hogy az ázsiai országoknak a saját nemzeti érdekeik, kulturális örökségük és társadalmi berendezkedésük figyelembevételével kell kialakítani a maguk gazdasági és politikai rendszerét. Lee nem ellenezte a nyugati divatáramlatok és státusz szimbólumok átvételét – sok esetben majmolását –, de annál hevesebben a szerinte túlértékelt "nyugati demokratizmus" szolgai másolását.

"Nem kétséges, hogy az ázsiaiaknak – az amerikai individualizmus ellenében – jobban megfelel az a társadalmi rend, amely  a közösség érdekeit helyezi az egyén érdekei elé." – állította többször is Lee. Véleménye szerint  rend és fegyelem szükséges a  jogok gyakorlati megvalósításához  és az ebből következő biztonság élvezetéhez, amit az elhatalmasodó bűnözés és nagy számú válás következtében  az amerikai társadalom nem képes megteremteni.

Az autokratikusnak nyilvánított ázsiai társadalmak végül is civilizácós kihívást jelentenek a demokratikusnak nyilvánított ún. nyugati model hegemóniájával szemben. A volt miniszterelnök véleménye szerint a tömegeknek központi irányításra és korlátokra van szüksége, mivel csupán egy maroknyi elit, a társadalomnak talán 5 százaléka érett a totális szabadságra. A fejcsóváló nyugatiak lenyelt kérdése erre, vajon mit szól ehhez a tömeg? És vajon hol a határ? Ki dönti el, meddig nyírbálhatók meg az egyéni szabadságjogok a közérdek és az általános jólét érdekében? Szingapúr és Malázia példája viszont azt mutatja a kétkedőknek, hogy bizonyos esetekben az egyensúly megtalálható, sőt fenn is tartható.

Szingapúr a legjobb példa és egyben bizonyíték rá, hogy a halálbüntetés igenis elrettentő hatással van a bűnözőkre és bizonyíték arra is, hogy a fiatalok többsége nemcsak elfogadja, hanem igényli is az ésszerű korlátokat. A városállam szigorúan bünteti a fegyverek jogtalan birtoklását és a kábítószerek használatát, (egy kis kábítózás 10 évi börtönt jelenthet, és 20 ezer dolláros bírsággal is sújtható) bünteti a vandalizmus minden formáját és a nyilvános prostitúciót. A pornográfia terjedésének megakadályozására a szigetországba érkező összes képesújság és videókazetta a vámhatóság ellenőrzése alá esik. Felháborító ez az ott élőknek? Lázonganak, tüntetnek, bombát robbantgatnak? Puccsot szerveznek? Tömegesen emigrálnak az úgy nevezett "szabad" demokratikus országokba?

Éppen ellenkezőleg. A szingapúri hatóságok egyik nehéz és költséges feladata az illegális bevándorlás megakadályozása. A metropolisz a nyugalom, szépség, harmónia, valamint anyagi- és személyi biztonságérzet szigeteként a XX. századi kaotikus világ minden tájáról vonzza az odatelepülni vágyókat. Akik azt gondolták valaha is, hogy a hajdani anti-kolonializmusáról híres Lee Kuan Yew távozásával elfojtott kozmopolita erők törnek majd a felszínre, és minden a feje tetejére fog állni, azok hatalmasat tévedtek. A káosz elmaradt.

Lee 1990-ben egészségi okokra hivatkozva lemondott vezetői pozíciójáról, a városállam azonban mai napig is az ő szellemében él tovább. Az utódja, Goh Chok Tong formailag lazított az államigazgatás egyes csavarjain, drasztikus változtatásra azonban nem kerített sort. Végül is mi értelme lenne azon változtatni, ami sikeresen bevált? Sokak szerint a mai napig sem történik Szingapúrban semmi Lee tudtán kívül – és ez nagyonis valószínű. Ősi távol-keleti tradíció a 'nagy öregek' tisztelete és felhalmozódott tudásuk, tapasztalatuk végsőkig való kiaknázása.

Lee egyik tiszteletreméltó érdeme volt, hogy kormányzata soha nem szerepelt a korrupt ázsiai rezsimek listáján. (Akárcsak a szintén nemzeti politikát folyató líbiai Kadafy, Lee is a megvesztegethetetlen politikusok nyúlfarknyi táborába tartozik.) "Minden maradandó társadalomnak a tisztességen kell alapulnia, különben nem képes túlélni. Amennyiben becstelenség lesz úrrá, a társadalom elkerülhetetlenül felbomlik," – mondta az Ázsia Time-nak adott interjúja során Lee.

A hangsúly a "minden" szón kell legyen.  Megállapítása közel sem csak az orchideák és lótuszok, víztől tocsogó rízsföldek és párába vesző kék hegyormok távoli országaira vonatkoztatható.

A Szingapúri-öböl látványa hajóról és naplemente az óvárosban. (Kuliffay Hanna felvételei. 1998)

"Az A. T. Kearney konzultációs cég tudományos jellegű értékelése és a Foreign Policy magazin közlése szerint (2001. júniusi szám) aprócska Szingapúr világviszonylatban első helyezést nyert, mint a világ leginkább globális országa. A globális indexmutató a jövedelemelosztás igazságosságát, a korrupció elterjedtségét ill. annak hiányát és a társadalmi-politikai szabadság jogok gyakorlati megvalósítását felmérve sorolta be az országokat. Hollandia a második, Svédország a harmadik helyre került. Az Egyesült Államok a 12. helyen végzett.")