EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

 

 

 

VÉGÜL IS KI FEDEZTE FEL AMERIKÁT?

 

 

OLMÉK KŐFEJEK

 

 

A XIX.  század végéig senki sem tudta, mégcsak nem is sejtette, hogy Közép-Amerika dzsungelei alatt rejtőzik egy sokezer éves, magas szintű, rejtélyes kultúra. Ezt az ősi, komplex és a maga nemében egyedülálló Olmék kultúrát mutatta be Washingtonban hatalmas sikerrel szokásos nyári időszakos kiállításainak egyikén a Nemzeti Művészeti Galéria.

 

A sokrétű olmék civiliázió legjellemzőbb ismertetői a több évtizedes archeológiai feltárások során talált  testetlen, kőből faragott mega-fejek. A reprezentáns darab (lejjebb a baloldali kép) Washingtonba szállítása speciális aparátust igényelt, és  a bemutató-csarnokba való beemelése a technika mai fejlettsége ellenére is komoly fejtörést okozott a kiállítás rendezőinek. Egyelőre senki sem tudja, vajon hogy vágták ki annakidején, és hogyan szállították a dzsungel-körülmények között élő  ókoriak a 100 kilóméternyire levő Tuxtla-hegyekből a Mexikói-öböl környékére a súlyos bazaltoszlopokat a kerék ismerete és erős teherhordó állatok nélkül. 

 

A művészi igénnyel megmunkált, magabiztosságot és határozottságot sugárzó arcok mind jellegzetesen egyéniek, arcberendezésük viszont feltűnően hasonló: széles arc, szögletes állkapocs, rövid, tömzsi orrgyök, tág orrlukú lapos orr, széles és vastag cakkos ajkak.

A Jalapai Antropológiai Múzeum olmék kőfejei a diffúziós elmélet bizonyítékai

 

A kőfejek több mint száz éve tűrik néma méltósággal a tudósók és régészek vizsgálódásait és a körülöttük  dúló heves vitákat.  A fő kérdés kezdettől fogva az volt, valójában kiket is ábrázolnak? A régész José Melgar, aki 1869-ben elsőként szemrevételezte az egyik leletet a Tres Zapotes nevű falucskában, így írt róla: “Meg voltam döbbenve: a szobor, mint művészi alkotás minden túlzás nélkül fenséges. (. . .) Ami a legjobban meglepett, hogy nyilvánvalóan etióp embertípust ábrázol.  Véleményem szerint hajdanában kétségkívül jártak négerek ebben az országban.“

 

"Etióp embertípus", tehát afrikai jelenlét a történelem előtti Amerikában?  Olyannyira felkavaró volt a gondolat a korabeli eurocentrista gondolatvilágú amerikai akadémia számára, hogy 77 évig(!) nem került sor a szenzációs lelet szakszerű feltárására és katalogizálására -- még kevésbé a sajtóban való ismertetésére.

 

Végül a huszas-harmincas években az olmék archeológia atyja, Matthew Stirling a Smithsonian Institution és a National Geographic Society hivatalos megbízásából vállalkozott az olmék lelőhelyek felkutatására, ahol felügyelete alatt végül is összesen 16 gigantikus méretű fejet tártak fel. (A legnagyobb fejet Veracruzban találták, amely kb. 20 tonna súlyú és 3,4 méter magas.) A régészeti szenzáció ellenére szakmai körökben megdöbbenést és zajos felháborodást váltott ki, hogy Stirling a tőle várt szakmai cáfolat helyett megerősítette Melgar 75 évvel korábbi véleményezését: “A hatalmas méretek ellenére a megmunkálás finom és biztos kézre utal. Az ábrázolás mód rendkívülien realisztikus. A vonások határozottak, ugyanakkor szembeötlően negroid jellegűek. “

 

A szakmai körökben dúló, személyét is kritizáló botrányt figyelmen kívül hagyva Stirling folytatta régészeti kutatásait, és La Ventában feltárta az olmék civilizációs központ uralkodóinak legszentebb székhelyét, ahol szintén számos kolosszális fejszoborra bukkant, de talált egy monolit trónt, kőreliefeket és újabb szenzációként egy észak-kelet afrikai mintára és betájolással épített 30,5 méter (100 láb) magas piramist is. A szoborfejek a núbiai katonaság által az i. e. első évezred táján viselt, jellegzetesen dekorált homlokpántú, tarkóra simuló bőr fejfedőt viselnek, amelyek megdöbbentő hasonmásai az egyiptomi kikötővárosban, Taniszban  napvilágra került núbiai megalitokon ábrázolt harci-sisakoknak.(*1)

 

Bár a felfedezéseket részletes szakleírások kísérték és fényképek halmaza dokumentálta, ennek ellenére a helyszínelő régészek minden bizonyítéka sem tudta meggyőzni az elefántcsont tornyaikban kuksoló hazai kollégáikat, hogy az ősi mezo-amerikai kultúrákat a régi időkben külső, óceánon túli befolyás érte. Michale Coe professzor, a neves Yale University neves antropológiai tanszékének neves vezetője például úgy nyilatkozott, szerinte a szoborfejek az indián őslakókat ábrázolják -- az "afrikainak tűnő" faji jellegzetességek pedig, a duzzadó vastag ajkak és a nagy, kiszélesedő, tág lyukú orr elsősorban kezdetleges szerszámoknak tulajdoníthatók. Véleménye szerint "az alkotók szándékosan nem akartak kiugró orrot és keskeny arcélet faragni, mert azok könnyen letörnek".

 

Azóta Yalenek fittyet hányva jeles mexikói antropológusok az összehasonlító módszerek  szakszerű alkalmazásával egyéb régészeti leletek -- kőfaragványok, festett terrakotta megmintázások, fa és jade faragványok -- segítségével meggyőzően bizonyították a korábban feltételezett afrikai  jelenlétet, illetve kulturális hatást.

 

 

Honduraszban és Mexikóban talált olmék jade faragványok az  i.e. 1150-es évekből.

 

1974-ben, az amerikanisták 41. kongresszusán újabb szenzációnak is beillő meglepetés érte a kétkedőket. Dr. Andrzej Wiercinski, a világ egyik vezető koponyaszakértője az olmék temetkezési helyek feltárásáról tartott szakmai beszámolójában kifejtette, hogy egyes regionális körzetekben afrikai eredetű csontvázakat találtak -- közülük számosat  a királysírokban.(*2) A reakció? Néma, döbbent csend. Sokat mondó hallgatás akadémiai körökben és média vonalon egyaránt.

 

Ennek kapcsán idézhető Alexander von Wuthenau figyelmeztető intése(*3) -- aki több, mint 30 éve kutatja az időszámítás előtti afrikai jelenlétet Közép-Amerikában -- miszerint “A faji türelmetlenség jelenleg dúló időszakában az amerikai őslakosság etnikai gyökereinek revizionizmusa kijózanító és gyógyító hatással lehetne számos zavart agyú egyén számára.“

 

Az újraértékelés azonban még várat magára, hiszen jóval többről van szó, mint puszta akadémiai vitáról.  Ha ugyanis a tudósvilág beismeri, hogy a megalitok -- magas szervezettségi fokon álló centralizált államigazgatást(*4) bevezető -- afrikai, valószínűleg a Nílus-völgyéből elszármazott telepeseket vagy hadvezéreket ábrázolnak, szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy a fekete kontinens őslakói messze az európaiak előtt jutottak el az Újvilágba.  Ennek az ún.  diffúziós teóriának pedig Amerikában, tudományos, társadalmi és politikai vonalon egyaránt, komoly ellenzői, sőt megrögzött ellenségei vannak. A tudomány azonban nem hátrálhat meg.

 

Dr. Ivan Van Sertima -- aki évtizedek óta elismert szaktekintélye a Nílus völgyi és mezo-amerikai civilizációk közti hasonlóság tanulmányozásának -- figyelmeztetett először a Nyugat-Afrika és Közép-Amerika közti tengeráramlatokra, amelyek lehetővé tették, sőt bátorították a hajóépítéséről és navigációs készségéről ismert hajdani mediterrán (elsősorban föniciai) és afrikai kereskedők, felfedezők kalandozásait.  1970-ben Thor Heyerdhal megpróbálta a gyakorlatban is bizonyítani Sertima állítását -- ugyanakkor megpróbált rést ütni a szakmai kétkedés és ellenállás masszív falán  is -- mikor Ra II-nek nevezett, egyiptomi mintára  készült papirusz hajóján átkelt a nyugat-afrikai partról a nyugat-indiai szigetekre. Geográfiai értelemben sikeresen megvalósította célját, és ezzel Sertima hipotézise is reális alapokat nyert, az azonban kétséges maradt, sikerült-e az ellentétes szakmai vélemények közti távolságot áthidalnia.

 

Sajnálatos módon a washingtoni kiállítás egyértelműen azt sugallta, hogy nem. A kőfejeket továbbra is titkolódzás, szakmai torzsalkodás és félrevezető szándékok veszik körül. Az országos hírű vándorkiállítás rendezői elkerültek minden felvilágosítást, állásfoglalást vagy vélemény közlést, ami az évszázados szakmai nézeteltérésre felhívta volna a nyilvánosság figyelmét. (A média, a tárlatvezetők, az audio-vizuális ismertető, a gazdagon illusztrált, részletekre is kitérő kiállítási katalógus és a 20 perces helyszíni ismertető film mind mélyen hallgattak a több évtizedes kontraverzióról.)

 

A kiállítás -- a felszínes ismertetés szintjén maradva -- messzire elkerülte a leglényegesebb kérdést, végül is kiket ábrázolnak a Mexikói-öböl környékén feltárt  ősi mega-fejek?  Ezzel a konspirációnak is beillő, magas szinten koordinált manőverrel sikerült elkerülni a logikailag kapcsolódó, tehát óhatatlanul felmerülő nagy kérdést is: valójában ki fedezte fel Amerikát?

 

*1   A Tres Zapotesben talált 2-es számú fej (itt nem szerepel) ritkán fotózott, és még ritkábban kerül bemutatásra, nemcsak erősen negroid vonásai, hanem jellegzetes afrikai hajviselete -- etióp mintára (csont?) gyűrükkel dekorált kettős-fonatú hajviselete miatt.

*2   Talatilco pre-klasszikus kori temetőjében 13,5 %-os arányban találtak fajtiszta afrikai csontvázakat, míg a későbbi  klasszikus korra a százalékos arány 4,4-re csökkent. A korábbi temetkezések során jellegzetesen afrikai csontvázak nyugodtak helybéli asszonyokéval, míg a hosszú évszázadokkal későbbiekben a faji differenciáltság elmosódottabbá vált -- vagyis a Nílus völgyéből származóként beazonosított afrikaiak fokozatosan beolvadtak a helyi lakosságba.

*3   Tanulmánykötetének címe: Magyarázatra szoruló ős-amerikai arcok.  

*4  Összesen körülbelül 500-ra tehető a Nílus völgyéből származott telepesek száma, akik közül kikerültek a kónikus La Venta piramis építésének szervezői. Akár felfedezők voltak, akár Egyiptomból elüldözött tudós papok vagy isteneknek tekintett hódító telepesek, a helyi uralkodó osztályon keresztül, sőt beépülve irányították a magas szintű matematikai, geometriai, asztrológiai és építés technológiai szaktudást igénylő kivitelezést, amely számítások szerint 18 ezer munkást foglalkoztatva egy (1) millió munkaórát vett igénybe.

 

(Ez a cikk eredetileg a Magyar Demokrata című hetilap Műhely rovatában jelent meg, lábjegyzetek és addenda nélkül)

 

Addenda:

 

Az Ősi Civilizációk Penguin Enciklopédiájában, amely 1980-ban jelent meg, Ignació Bernal azt írja, hogy a legkorábbi közép-amerikai építmények agyagból készültek, amelyek nem voltak "igazi értelemben vett architektúrának" mondhatók. Az első "igazi" piramis, amely eredetileg 30.5 méter magas volt,  La Ventában épült, és mintegy prototípusa a Közép-Amerikában épült összes későbbi piramisnak. Bernal érdekes módon nem veti fel annak a lehetőségét, hogy az Óceánon túlról érhette hirtelen magas szintű kulturális hatás az elmaradott San Lorenzo  környékét, annak ellenére hogy -- egyedülálló jelenségként! -- jól kivehető terv készült a La Venta piramis építésére, mielőtt egyetlen kapavágás is történt volna.

 

"Readers of my book (especially The Lost Realms, 1988) know by now that beginning with the discovery of a colossal stone head in 1869, an advanced civilization that preceded the Mayas and Aztecs of Mexico came to light.  Its leaders and bearers were unmistakably black Africans.  They were arbitrarily named by archeologists "Olmecs" . . . The Olmec presence in Middle America goes back to at least 3000 B.C."   (Zechariah Sitchin: America's Oldest Civilization, Older by More than a Thousand Years.)

Az afrikai és az olmék kultúra közti közvetlen kapcsolatot megerősíti, sőt igazolja Varga Csaba írástörténész, aki Jel jel jel avagy az ABC 30.000 éves története című könyvében Clyde Winterns tanulmányára hivatkozva közli, hogy "az amerikai olmek kultúrát (amelynek kezdete Kr. e. 1.200-ra datálható) fekete afrikaiak hozták létre." Az általa közölt képek és összehasonlító jeltáblázatok  (666-667. oldal) "kétségtelenné teszik az említett szellemi kapcsolatot."

Georgina Gravel: Világtörténelem hajnala című igen színvonalas és érdekes e-könyvében a Közép-Amerika tanítómesterei: A rejtélyes Olmec-ok Közép-Amerika tanítómesterei fejezetben  (A rejtélyes Olmec-ok,  első rész) a következőket írta:

De hogyan lehetséges vajon az, hogy egy egyértelműen negroid faj jövetelét nem Afrikába, hanem Indiába keresem? Nos egészen egyszerűen úgy, hogy az indiai népesség – mely földünk 1/6-a – a világ egyik legszínesebb rassztípusok gyűjtőhelye. Így van ez ma is, de még inkább így volt abban a korban, melyet Indus-völgyi civilizációnak neveznek. A dravidák India legrégibb, legműveltebb, magas építési kultúrával rendelkező őslakosai – róluk feltételezik, hogy aktívan részt vettek az Indus-völgyi civilizáció felépítésében - még a mai napig is sötét bőrűek, vastag ajkúak. Egyszóval hordozzák azokat a külső jeleket, melyeket az olmec szobrokon is láthatunk. I. e. 2000-ben minden valószínűség szerint ezek a jelek még erőteljesebbek voltak, hiszen az azóta eltelt négyezer év alatt ez a nép is nagyfokú etnikai keveredés áldozata lett.  Annyira igaz, hogy dravidák, az indiai földrész őslakosai igen sokáig befolyásoló tényezői voltak a kulturális életnek, hogy még a mai napig is nagyon sok buddha szobrot – pedig a buddhizmus (Buddha i.e. 544-464) i.e. 500 körül kélt hódító útjára – láthatunk, amelyek egyértelműen vastag ajkúak. Főleg a – valószínűleg dravidákat ábrázoló – Buddha szobrokon, domborműveken figyelhetjük meg, amelyeket elképesztő technikával sziklákba vágott-vésett szentélyekben csodálhatunk meg. (...) Sokáig keresték az olmec civilizáció afrikai nyomait, ám ott nem találunk olyan népcsoportot, ill. országot i.e. 2000-ből, mely rendelkezett volna az időszámítás olyan bonyolult formájával, mint ők. Rendkívül sok hasonlóságot találhatunk az egyiptomi kultúrában is, ám leginkább az időszámítási rendszer sokoldalúsága – melyet majd a maja részben mondok el – ad megdönthetetlen bizonyítékot tézisemre nézve. Az bizonyított tény, hogy az Indus völgyiek eljutottak Afrikába, Közel-Keletre, sőt Európa számos részére. De nemcsak szárazföldön utaztak, hiszen óriási hajóik, kikötőik bizonyítják a tengeri kereskedelmet is. Nyilván nehezebb feladat volt az óceánra kimerészkedni, mint a szárazföldön közlekedni, de semmiképpen nem megoldhatatlan. Ennek a kultúrának a távolság nem jelentett akadályt, ezt kiterjedési területe is bizonyítja.

 

Georgina Gravel a következő hozzászólást kapta a következő címtől: Varga Imre dr., 2010.01.05 12:21 (emericus0615@freemail.hu)

Az olmec-olmék nép afrikai eredetét ma már sokan elfogadják, bár a hivatalos történettudomány még nem adta be a derekát. A fő kétely oka a "hogyan?". A szerző az olmék őshazát Indiába teszi, ez szerintem helytelen, a buddhizmus emlegetése pedig kifejezetten téves, hiszen Buddha fellépése Krisztusét történelmi léptékkel mérve alig előzte meg, az olmékok majd másfél ezer évvel előbb megjelentek a mai Mexikó partjainál. Sokkal egyszerűbb az Afrikából induló vai flotta elmélete. Az egykori vai nép - mely ókori egyiptomi kulturális hatásokat is magába szívhatott, melynek írása állítólag hasonló az olmékhoz - udótai Afrikában ma is élnek. Szerintem az olmék sírokban talált maradványok genetikai vizsgálata könnyedén eldönthetné a kérdést. Csak - mintha valakik nem akarnák ezt. Mintha csökkentené Kolumbusz, vagy horribile dictu - a fehér ember érdemeit a kérdésben az, hogy egy fekete-afrikai néptöredék a saját erejéből, nem rabszolgaként érkezve megelőzte a fehéreket az Újvilág földjén. A legizgalmasabb kérdés azonban, amire eleddig válasz nincsen, hogy az óceán ókori áthajózása egyszeri technikai bravúr volt-e valakik részéről (ami immár nem kérdés), vagy volt egy hosszabb ideig tartó, netán oda-vissza kapcsolat is az Ó- és az Újvilág között.

Redefining the Olmec Connection

Experts have traditionally believed that when the Olmec were busy building their civilization at large sites such as La Venta, near the Gulf coast in modern Mexico, the people who would become the Maya were living in loosely associated nomadic groups in the jungles to the east and southeast. This theory holds that the Maya derived their entire society—including their architecture and social structure—directly from the Olmec. But Inomata's work has revealed that the Olmec is not an older civilization. In fact, Ceibal pre-dates La Venta by as long as two centuries. And although some Olmec cities are indeed older than both La Venta and Ceibal, they likely did not interact with the Maya. "This does not mean that the Maya developed independently," Inomata says. Instead, he believes, the influence flowed both ways. La Venta and Ceibal appear to have developed in tandem in a great cultural shift throughout the region. "It seems more likely that there was a broad history of interactions across these regions, and through these interactions, a new form of society developed."

More Flexible Definitions

To further complicate matters, Inomata stresses that the evidence doesn't show clear distinctions between the Olmec and Maya at the preclassic stage. The two civilizations are easy to differentiate during the classic period, since the Maya had by then developed a distinct language and culture. But the period between 1000 and 700 B.C. is more transitional. With La Venta and Ceibal freely trading ideas, technologies, cultural elements, and perhaps even population, it's difficult to call one Olmec and the other Maya. "Determining labels for these early people is quite a tricky question—we're not sure if residents of early Ceibal were wholly Mayan," says Inomata. "We have decided to take a much more flexible approach, avoiding fixed labels in favor of looking at patterns of interaction and how more stable identities developed."

(Nicholas Mott: New Evidence Unearthed for the Origins of the Maya - The Maya culture began differently than previously thought, study says. April 25, 2013)

 

 

 

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenkor rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

 

VISSZA  a Mindenféle érdekesség rovat címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára