EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása
Eredeti: Magyar Demokrata - Műhely rovat, 1996
VÉGÜL IS KI FEDEZTE FEL AMERIKÁT?
OLMÉK KŐFEJEK
A XIX. század végéig senki sem tudta, mégcsak nem is sejtette, hogy Közép-Amerika dzsungelei alatt rejtőzik egy sokezer éves, magas szintű, rejtélyes kultúra. Ezt az ősi, komplex és maga nemében egyedülálló Olmék kultúrát mutatta be Washingtonban hatalmas sikerrel szokásos nyári időszakos kiállításainak egyikén a Nemzeti Művészeti Galéria.
A sokrétű olmék civiliázió legjellemzőbb ismertetői a több évtizedes archeológiai feltárások során talált testetlen, kőből faragott mega-fejek. A lejebb látható reprezentáns darab (baloldali kép) Washingtonba szállítása speciális aparátust igényelt, és a bemutató-csarnokba való beemelése -- a tárlatvezető tanusága szerint -- a technika mai fejlettsége ellenére is komoly gondot okozott a kiállítás rendezőinek. Egyelőre senki sem tudja, vajon hogy vágták ki annakidején, és hogyan szállították a dzsungel-körülmények között élő ókoriak a 100 kilóméternyire levő Tuxtla-hegyekből a Mexikói-öböl környékére a súlyos bazaltoszlopokat a kerék ismerete és erős teherhordó állatok nélkül.
A Jalapai Antropológiai Múzeum olmék megafejei az ún. diffúziós elmélet bizonyítékai
A művészi igénnyel megmunkált, magabiztosságot és határozottságot sugárzó arcok mind jellegzetesen egyéniek, arcberendezésük viszont feltűnően hasonló: széles arc, szögletes állkapocs, rövid, tömzsi orrgyök, tág orrlukú lapos orr, széles és vastag, cakkos ajkak.
A kőfejek több mint száz éve tűrik néma méltósággal a tudósók és régészek vizsgálódásait és a körülöttük dúló heves vitákat. A fő kérdés kezdettől fogva az volt, valójában kiket is ábrázolnak? A régész José Melgar, aki 1869-ben elsőként szemrevételezte az egyik leletet a Tres Zapotes nevű falucskában, így írt róla: “Meg voltam döbbenve: a szobor, mint művészi alkotás minden túlzás nélkül fenséges. (...) Ami a legjobban meglepett, hogy nyilvánvalóan etióp embertípust ábrázol. Véleményem szerint hajdanában kétségkívül jártak négerek ebben az országban.“
"Etióp embertípus", tehát afrikai jelenlét a történelem előtti Amerikában? Olyannyira felkavaró volt a gondolat a korabeli eurocentrista gondolatvilágú amerikai akadémia számára, hogy 77 évig(!) nem került sor a szenzációs lelet szakszerű feltárására és katalogizálására -- még kevésbé a sajtóban való ismertetésére.
Végül a huszas-harmincas években az olmék archeológia atyja, Matthew Stirling a Smithsonian Institution és a National Geographic Society hivatalos megbízásából vállalkozott az olmék lelőhelyek felkutatására. Felügyelete alatt végül is összesen 16 gigantikus méretű fejet tártak fel. (A legnagyobb fejet talán Veracruzban találták, amely kb. 20 tonna súlyú és 3,4 méter magas.) A régészeti szenzáció ellenére szakmai körökben megdöbbenést és zajos felháborodást váltott ki, hogy Stirling a tőle várt szakmai cáfolat helyett megerősítette Melgar 75 évvel korábbi véleményezését: “A hatalmas méretek ellenére a megmunkálás finom és biztos kézre utal. Az ábrázolás mód rendkívülien realisztikus. A vonások határozottak, ugyanakkor szembeötlően negroid jellegűek."
A szakmai körökben dúló, személyét is kritizáló botrányt figyelmen kívül hagyva Stirling folytatta régészeti kutatásait, és La Ventában feltárta az olmék civilizációs központ uralkodóinak legszentebb székhelyét. Ottl szintén számos kolosszális fejszoborra bukkant, de talált egy monolit trónt, kőreliefeket és újabb szenzációként egy észak-kelet afrikai mintára és betájolással épített 30,5 méter (100 láb) magas piramist is. A szoborfejek a núbiai katonaság által az i. e. első évezred táján viselt, jellegzetesen dekorált homlokpántú, tarkóra simuló bőr sisakot viselnek. Ezek megdöbbentő hasonmásai az egyiptomi kikötővárosban, Taniszban napvilágra került núbiai megalitokon ábrázolt harci-sisakoknak.(*1)
Bár a felfedezéseket részletes szakleírások kísérték és fényképek halmaza dokumentálta, ennek ellenére a helyszínelő régészek minden bizonyítéka sem tudta meggyőzni az elefántcsont tornyaikban kuksoló hazai kollégáikat, hogy az ősi mezo-amerikai kultúrákat a régi időkben külső, óceánon túli befolyás érte. Michale Coe professzor, a neves Yale University neves antropológiai tanszékének szintén neves vezetője például úgy nyilatkozott, szerinte a szoborfejek az indián őslakókat ábrázolják -- az "afrikainak tűnő" faji jellegzetességek pedig, a duzzadó vastag ajkak és a nagy, kiszélesedő, tág lyukú orr elsősorban kezdetleges szerszámoknak tulajdoníthatók. Véleménye szerint "az alkotók szándékosan nem akartak kiugró orrot és keskeny arcélet faragni, mert azok könnyen letörnek".
Azóta -- Yalenek fittyet hányva -- jeles mexikói antropológusok az összehasonlító módszerek szakszerű alkalmazásával egyéb régészeti leletek -- kőfaragványok, festett terrakotta megmintázások, fa és jade faragványok -- segítségével meggyőzően bizonyították a korábban feltételezett afrikai jelenlétet, illetve kulturális hatást.
Honduraszban és Mexikóban talált jade faragványok az i.e. 1150-es évekből.
1974-ben, az amerikanisták 41. kongresszusán újabb szenzációnak is beillő meglepetés érte a kétkedőket. Dr. Andrzej Wiercinski, a világ egyik vezető koponyaszakértője az olmék temetkezési helyek feltárásáról tartott szakmai beszámolójában kifejtette, hogy egyes regionális körzetekben afrikai eredetű csontvázakat találtak -- közülük számosat a királysírokban.(*2) A reakció erre? Néma, döbbent csend. Sokat mondó hallgatás akadémiai körökben és médiavonalon egyaránt.
Ennek kapcsán idézhető Alexander von Wuthenau figyelmeztető intése(*3) -- aki több, mint 30 éve kutatja az időszámítás előtti afrikai jelenlétet Közép-Amerikában -- miszerint “A faji türelmetlenség jelenleg dúló időszakában az amerikai őslakosság etnikai gyökereinek revizionizmusa kijózanító és gyógyító hatással lehetne számos zavart agyú egyén számára.“
Az újraértékelés azonban még várat magára, hiszen jóval többről van szó, mint puszta akadémiai vitáról. Ha ugyanis a tudósvilág beismeri, hogy a megalitok -- magas szervezettségi fokon álló centralizált államigazgatást(*4) bevezető -- afrikai, valószínűleg a Nílus-völgyéből elszármazott telepeseket vagy hadvezéreket ábrázolnak, szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy a fekete kontinens őslakói messze az európaiak/ázsiaiak előtt jutottak el az Újvilágba. Ennek az ún. diffúziós teóriának pedig Amerikában, tudományos, társadalmi és politikai vonalon egyaránt, komoly ellenzői, sőt megrögzött ellenségei vannak. A tudomány azonban nem hátrálhat meg.
Dr. Ivan Van Sertima -- aki évtizedek óta elismert szaktekintélye a Nílus völgyi és mezo-amerikai civilizációk közti hasonlóság tanulmányozásának -- figyelmeztetett először a Nyugat-Afrika és Közép-Amerika közti tengeráramlatokra, amelyek lehetővé tették, sőt bátorították a hajóépítéséről és navigációs készségéről ismert hajdani mediterrán (elsősorban föniciai) és afrikai kereskedők, felfedezők kalandozásait.
1970-ben Thor Heyerdhal megpróbálta a gyakorlatban is bizonyítani Sertima állítását -- ugyanakkor megpróbált rést ütni a szakmai kétkedés és ellenállás masszív falán is -- mikor Ra II-nek nevezett, egyiptomi mintára készült papirusz hajóján átkelt a nyugat-afrikai partról a nyugat-indiai szigetekre. Geográfiai értelemben sikeresen megvalósította célját, és ezzel Sertima hipotézise is reális alapokat nyert. Az azonban továbbra is kétséges maradt, sikerült-e az ellentétes szakmai vélemények közti távolságot áthidalnia.
Sajnálatos módon a washingtoni kiállítás egyértelműen azt sugallta, hogy nem. A kőfejeket továbbra is titkolódzás, szakmai torzsalkodás és félrevezető szándékok veszik körül. Az országos hírű vándorkiállítás rendezői elkerültek minden felvilágosítást, állásfoglalást vagy vélemény közlését, ami a hosszadalmas szakmai nézeteltérésre felhívta volna a nyilvánosság figyelmét. (A kulturális rovatok, a tárlatvezetők, az audio-vizuális ismertető, a gazdagon illusztrált, részletekre is kitérő kiállítási katalógus és a 20 perces helyszíni ismertető film is mind mélyen hallgattak a több évtizedes kontraverzióról.)
A kiállítás -- a felszínes ismertetés
szintjén maradva -- messzire elkerülte a leglényegesebb kérdést, hogy végül is kiket
ábrázolnak a Mexikói-öböl környékén feltárt ősi mega-fejek? Ezzel a
konspirációnak is beillő, magas szinten
koordinált manőverrel sikerült elkerülni a logikailag kapcsolódó, tehát óhatatlanul
felmerülő nagy kérdést is: valójában ki fedezte fel Amerikát?
*1 A Tres Zapotesben talált 2-es számú fej (itt nem szerepel) ritkán
fotózott, és még ritkábban kerül bemutatásra, nemcsak erősen negroid vonásai,
hanem jellegzetes afrikai hajviselete -- etióp mintára (csont?) gyűrükkel
dekorált kettős-fonatú hajviselete miatt.
*2 Talatilco pre-klasszikus kori temetőjében 13,5 %-os arányban
találtak fajtiszta afrikai csontvázakat, míg a későbbi klasszikus
korra a százalékos arány 4,4-re csökkent. A korábbi temetkezések során
jellegzetesen afrikai csontvázak nyugodtak helybéli asszonyokéval, míg a hosszú
évszázadokkal későbbiekben a faji differenciáltság elmosódottabbá vált -- vagyis
a Nílus völgyéből származóként beazonosított afrikaiak fokozatosan beolvadtak a
helyi őslakosságba.
*3 Alexander von Wuthenau tanulmánykötetének címe: Magyarázatra szoruló ős-amerikai arcok
*4 Összesen körülbelül 500-ra tehető a Nílus völgyéből származott telepesek száma, akik közül kikerültek a kónikus La Venta piramis építésének szervezői. Akár felfedezők voltak, akár Egyiptomból elüldözött tudós papok vagy isteneknek tekintett hódító telepesek, a helyi uralkodó osztályon keresztül, sőt beépülve irányították a magas szintű matematikai, geometriai, asztrológiai és építéstechnológiai szaktudást igénylő kivitelezést, amely számítások szerint 18 ezer munkást foglalkoztatva kb. egy (1) millió munkaórát vehetett igénybe.
(A fenti cikk hely hiányában némileg rövidítve jelent meg a Magyar Demokrata című hetilap Műhely rovatában, 1996-ban -- lábjegyzetek és a lenti addenda nélkül)
*
Spiroslyrának
köszönhetően a Syrinx-Index
Fórum teljes egészében
közölte 2005
januárjában a
Kőfejek
című kiállítási beszámolót.
(29. oldal,
1707. beírás)
*
A startlap Lap.hu oldalai között az indian.lap.hu felosztásában a Közép-és Észak-Amerika aloldalon KŐFEJEK-Olmek civilizáció címmel közli Hanna fenti írását.
Addenda:
Közel 3000 éves ez az olmék barlang álarc, amely a mindenható jaguár istent, Tepeyollotlicucuhtit ábrázolja ovális szemekkel, tág orrlyukakkal és tátott, fogatlan szájjal. A hatalmas, 907,18kg-os archeológiai ritkaság eredtileg a mexikói Chalcatzingo ceremoniális barlang bejáratát örizte. Innen azonban az 1960-as években -- amerikai megbízásból -- több darabra szabdalva elrabolták. Hosszadalmas kézen-közön ‘vándorlás’ után lelepleződve 2023 júliusában a New York-i bíróság utasítására visszakerült őshazájába. (Adam Schrader nyomán. Photo: Manhattan District Attorney's Office)
Az afrikai és az olmék kultúra közti közvetlen kapcsolatot megerősíti, sőt igazolja Varga Csaba írástörténész, aki Jel jel jel avagy az ABC 30.000 éves története című könyvében Clyde Winterns tanulmányára hivatkozva közli, hogy "az amerikai olmek kultúrát (amelynek kezdete i.e. 1.200-ra datálható) fekete afrikaiak hozták létre." Az általa közölt képek és összehasonlító jeltáblázatok (666-667. oldal) "kétségtelenné teszik az említett szellemi kapcsolatot." (Kuliffay)
"Readers of my book (especially The Lost Realms, 1988) know by now that beginning with the discovery of a colossal stone head in 1869, an advanced civilization that preceded the Mayas and Aztecs of Mexico came to light. Its leaders and bearers were unmistakably black Africans. They were arbitrarily named by archeologists "Olmecs" ... The Olmec presence in Middle America goes back to at least 3000 B.C." (Zechariah Sitchin: America's Oldest Civilization, Older by More than a Thousand Years.)
Az Ősi Civilizációk Penguin Enciklopédiájában, amely 1980-ban jelent meg, Ignació Bernal azt írja, hogy a legkorábbi közép-amerikai építmények agyagból készültek, amelyek nem voltak "igazi értelemben vett architektúrának" mondhatók. Az első 'igazi' piramis, amely eredetileg 30.5 méter magas volt, La Ventában épült, és mintegy prototípusa volt a Közép-Amerikában épült későbbi piramisoknak. Bernal érdekes módon nem vetette fel annak lehetőségét, hogy az Óceánon túlról érhette hirtelen magas szintű kulturális hatás az elmaradott San Lorenzo környékét! Annak ellenére hallgatott egy ilyen feltételezés valószínűségéről, hogy -- egyedülálló jelenségként! -- jól kivehető terv készült a La Venta piramis építésére, mielőtt egyetlen kapavágás is történt volna. (Kuliffay)
*
Georgina Gravel: Világtörténelem hajnala című igen színvonalas és érdekes e-könyvében a Közép-Amerika tanítómesterei: A rejtélyes Olmec-ok Közép-Amerika tanítómesterei című fejezetben a következőket írta:
De hogyan lehetséges vajon az, hogy egy egyértelműen negroid faj jövetelét nem Afrikába, hanem Indiába keresem? Nos egészen egyszerűen úgy, hogy az indiai népesség – mely földünk 1/6-a – a világ egyik legszínesebb rassztípusok gyűjtőhelye. Így van ez ma is, de még inkább így volt abban a korban, melyet Indus-völgyi civilizációnak neveznek. A dravidák India legrégibb, legműveltebb, magas építési kultúrával rendelkező őslakosai – róluk feltételezik, hogy aktívan részt vettek az Indus-völgyi civilizáció felépítésében – még a mai napig is sötét bőrűek, vastag ajkúak. Egyszóval hordozzák azokat a külső jeleket, melyeket az olmec szobrokon is láthatunk. I. e. 2000-ben minden valószínűség szerint ezek a jelek még erőteljesebbek voltak, hiszen az azóta eltelt négyezer év alatt ez a nép is nagyfokú etnikai keveredés áldozata lett. Annyira igaz, hogy dravidák, az indiai földrész őslakosai igen sokáig befolyásoló tényezői voltak a kulturális életnek, hogy még a mai napig is nagyon sok buddha szobrot – pedig a buddhizmus (Buddha i.e. 544-464) i.e. 500 körül kélt hódító útjára – láthatunk, amelyek egyértelműen vastag ajkúak. Főleg a – valószínűleg dravidákat ábrázoló – Buddha szobrokon, domborműveken figyelhetjük meg, amelyeket elképesztő technikával sziklákba vágott-vésett szentélyekben csodálhatunk meg. (...) Sokáig keresték az olmec civilizáció afrikai nyomait, ám ott nem találunk olyan népcsoportot, ill. országot i.e. 2000-ből, mely rendelkezett volna az időszámítás olyan bonyolult formájával, mint ők. Rendkívül sok hasonlóságot találhatunk az egyiptomi kultúrában is, ám leginkább az időszámítási rendszer sokoldalúsága ad megdönthetetlen bizonyítékot tézisemre nézve. Az bizonyított tény, hogy az Indus völgyiek eljutottak Afrikába, Közel-Keletre, sőt Európa számos részére. De nemcsak szárazföldön utaztak, hiszen óriási hajóik, kikötőik bizonyítják a tengeri kereskedelmet is. Nyilván nehezebb feladat volt az óceánra kimerészkedni, mint a szárazföldön közlekedni, de semmiképpen nem megoldhatatlan. Ennek a kultúrának a távolság nem jelentett akadályt, ezt kiterjedési területe is bizonyítja.
Georgina Gravel a következő hozzászólást kapta a következő címtől: Varga Imre dr., 2010.01.05 12:21 (emericus0615@freemail.hu)
Az olmec-olmék nép afrikai eredetét ma már sokan elfogadják, bár a hivatalos történettudomány még nem adta be a derekát. A fő kétely oka a "hogyan?". A szerző az olmék őshazát Indiába teszi, ez szerintem helytelen, a buddhizmus emlegetése pedig kifejezetten téves, hiszen Buddha fellépése Krisztusét történelmi léptékkel mérve alig előzte meg, az olmékok viszont majd másfél ezer évvel előbb megjelentek a mai Mexikó partjainál. Sokkal egyszerűbb az Afrikából induló vai flotta elmélete. Az egykori vai nép -- mely ókori egyiptomi kulturális hatásokat is magába szívhatott, melynek írása állítólag hasonló az olmékhoz -- udótai Afrikában ma is élnek. Szerintem az olmék sírokban talált maradványok genetikai vizsgálata könnyedén eldönthetné a kérdést. Csak -- mintha valakik nem akarnák ezt. Mintha csökkentené Kolumbusz, vagy horribile dictu -- a fehér ember érdemeit a kérdésben az, hogy egy fekete-afrikai néptöredék a saját erejéből, nem rabszolgaként érkezve megelőzte a fehéreket az Újvilág földjén. A legizgalmasabb kérdés azonban, amire eleddig válasz nincsen, hogy az óceán ókori áthajózása egyszeri technikai bravúr volt-e valakik részéről (ami immár nem kérdés), vagy volt egy hosszabb ideig tartó, netán oda-vissza kapcsolat is az Ó- és az Újvilág között.
* *
Experts have traditionally believed that when the Olmec were busy building their civilization at large sites such as La Venta, near the Gulf coast in modern Mexico, the people who would become the Maya were living in loosely associated nomadic groups in the jungles to the east and southeast. This theory holds that the Maya derived their entire society—including their architecture and social structure—directly from the Olmec. But Inomata's work has revealed that the Olmec is not an older civilization. In fact, Ceibal pre-dates La Venta by as long as two centuries. And although some Olmec cities are indeed older than both La Venta and Ceibal, they likely did not interact with the Maya. "This does not mean that the Maya developed independently," Inomata says. Instead, he believes, the influence flowed both ways. La Venta and Ceibal appear to have developed in tandem in a great cultural shift throughout the region. "It seems more likely that there was a broad history of interactions across these regions, and through these interactions, a new form of society developed." More Flexible Definitions: To further complicate matters, Inomata stresses that the evidence doesn't show clear distinctions between the Olmec and Maya at the preclassic stage. The two civilizations are easy to differentiate during the classic period, since the Maya had by then developed a distinct language and culture. But the period between 1000 and 700 B.C. is more transitional. With La Venta and Ceibal freely trading ideas, technologies, cultural elements, and perhaps even population, it's difficult to call one Olmec and the other Maya. "Determining labels for these early people is quite a tricky question—we're not sure if residents of early Ceibal were wholly Mayan," says Inomata. "We have decided to take a much more flexible approach, avoiding fixed labels in favor of looking at patterns of interaction and how more stable identities developed." (Nicholas Mott: New Evidence Unearthed for the Origins of the Maya - The Maya culture began differently than previously thought, study says. April 25, 2013)
Az Európa-centrikus világképből fakadó megközelítésben szinte semmi sincs a helyén. 1492. október 12-e -- amit az óceán innenső partjáról, és csakis innen, egy egész kontinens születésnapjaként tartunk számon -- történelmileg hamis dátum. Tudjuk, hogy a vikingek mellett ázsiaiak és afrikaiak is eljutottak -- évszázadokkal korábban -- az akkor még ismeretlen kontinensre. Számos elmélet született, s egyre több a bizonyító erejű tény is az afrikai kapcsolat elfogadására: Thor Heyerdahl és a lengyel koponyaszakértő Weircinski után a suriname-i származású Ivan Van Sertima, a Rutgers Egyetem professzora Kolumbusz előtt érkeztek című könyvében fejti ki ezt az elméletet. Nem Spanyolország fedezte fel Amerikát, Kolumbusz útjával a hódítás vette kezdetét. Viszont a spanyolok nem csak állandó településeket hoztak létre, hanem megtalálták a visszavezető utat, a Golf-áramlatot is. Az igazi felfedezők azok a -- zömükben Ázsiából több hullámban bevándorolt -- népek voltak, akik a kontinest Alaszkától a Tűzföldig bejárták és benépesítették. A kontinens és az ott lakók elnevezése is európai. Az őslakosoknak nem volt egységes nevük, s az indián (indiai) megnevezés -- bár hamar kiderült, hogy tévedés -- később már nem változott. Amerika népei elvesztették önállóságukat, földjeiket és a benne rejlő kincseiket, kulturális autonómiájukat. Kifosztottan és megtizedelten járultak hozzá Nyugat-Európa fejlődéséhez. A fejlettebb kultúra megjelenéséről sem beszélhetünk egyértelműen, mert az amerikai kultúrák - az azték, a maja, az inka -- sok tekintetben fejlettebbek voltak, mint az Óvilágé. Az Újvilág indián mezőgazdasága a felfedezés évében legalább olyan termékeny volt, mint az óvilági -- állítja többek között William Denevan is, a Wisconsin Egyetem professzora. Az afrikaiak számára legalább olyan tragikus emléket idéz az évforduló, mint Amerika indiánjainak. Az első, Újvilágba behurcolt rabszolga 1502-ben szelte át az óceánt. A rabszolgaság intézménye a különböző szerzők becslései alapján 50-200 milliós vérveszteséget okozott a fekete kontinens lakóinak. (Részlet Kéri András: Latindián-Amerika: Történelmi igazság -- földrajzi valóság című tanulmányából. Rubicon. 1992 májusi szám)
When the Spanish arrived in the 1540s, they wreaked havoc on the indigenous Quijos, killing many and conscripting others to brutal forced labor. The Quijos revolted, but by 1578 most of them had been killed or driven away, and the Spanish eventually retreated out of the valley. “Possibly one of the worst tragedies in human histories occurred during this period,” says Nick Loughlin, the lead author of the study, as millions of indigenous people across the region died after the arrival of European colonizers. And the new record captures the exact moment when a thriving culture disappeared. (Alejandra Borunda: Traces of Lost Society Found in 'Pristine' Cloud Forest. National Geographic. July 17, 2018.) [The Quijos Valley lies in one of the most biodiverse cloud forests in the world, along a pre-Columbian trade route that linked the rich Amazonian lowlands with the high Andes. Thousands of people lived there, centuries before the Spanish arrived, farming maize, squash, beans, and even passionfruit in poor soil of the valley floor.]
Afrika hitvilágának sokszínűsége a brazíliai vallásokban is tetten érhető. Az őslakos indiánokat és az afrikai fekete rabszolgákat megkeresztelték és a katolikus hit követésére kényszerítették a gyarmati időszakban. A legtöbb esetben ez az áttérés hosszú ideig felületes maradt, az erdők mélyén, később pedig a szökött rabszolgák által alapított településeken, a quilombosokban, továbbra is saját ősi hitüket gyakorolták. Afrikában a szertartások családokhoz kötődtek, így egy-egy különleges és egyedi rítus örökösévé váltak a leszármazottak. Brazíliába érkezve az afrikai családi-törzsi vallási és társadalmi keretek felbomlottak, viszont a magukkal hozott és megőrzött különböző szertartások, vallási hiedelmek és kultúrák Dél-Amerikában lassan egybeolvadtak. Mivel a katolikuson kívül az összes többi vallás gyakorlása tiltott volt és a kultuszok gyakorlását büntették is, az afrikai feketék hitviláguk elemeit beépítették a katolicizmusba. Például az afrikai vallási hagyományok megőrzése érdekében az afrikai szellemeket, az orixákat egy-egy katolikus szenttel azonosították. Az afrikai-brazil vallások kutatása teljesen új területét képezi a vallástörténetnek. Az északnyugati candomblé, valamint a Rio környéki umbanda hagyományosan a legelterjedtebb Brazíliában. Mindkettő afrikai hitelemeket ötvöz a katolikus hittel, és a szabad ég alatt, a parton mutat be felajánlást az orixáknak. A legnagyobb áldozat, Yemanjá, az anyaszellem ünnepe (Festa de Yemanjá) érdekes módon nem kapcsolódik a kereszténységhez. Yemanjá ünnepén, február 2-án virággal és egyéb felajánlásokkal megrakott csónakokat bocsátanak vízre. Hitük szerint ezek a szabadon engedett csónakok Yemanjé birodalmába, azaz az óceánhoz jutnak el. (Cristina Tóth-Piller: A brazil kultúra afrikai gyökerei. ÚJKOR.HU. 2017)
Did the Olmec have Contact
with Africans?
Each one of the 17 Olmec heads that have been discovered seem to show the face
of a different individual, leading to theories that each head represents an
Olmec ruler or chief. The facial features show large eyes, prominent lips, and
wide noses. This has caused some historians to wonder if the Olmec people had
contact with Africans, but this theory has been widely dismissed by most
scholars for two reasons. First, there is no other evidence of contact between
people from Africa and people from Mesoamerica at that time. Second, many people
in Mexico today – descendants from ancient Mesoamericans – also exhibit this
physiognomy.
(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenkor rovatban.)
VISSZA a Mindenféle érdekesség rovat címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára