EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

 

Új Magyarország, 1997. november

 

 

 

ÚJ EUTANÁZIA TÖRVÉNY AZ EGYESÜLT  ÁLLAMOKBAN

 

 

HÁDESZ KAPUJÁNÁL

 

 

                   

 

Az Oregon államban 1994-ben már megszavazott, de azóta jogi úton megtorpedózott Méltóságos halál elnevezésű törvényjavaslatot idén novemberben a helyi választásokon ismét szavazásra bocsátották.  Az Amerikai Medikus Szövetség, az anti-abortusz liga,  a mormonok és a katolikus egyház több millió dolláros kampánya ellenére  az eutanázia hívei  másodszor is  felülkerekedtek, sőt ezúttal még nagyobb, 60%-os fölénnyel. Barbara Combs Lee, diplomás ápolónő és ügyvéd, a Részvét a halálban jogvédő iroda vezetője szerint az új törvény "országos viszonylatban is fordulópont az eutanázia mozgalom történetében. Mostantól fogva minden állam polgárai szabadon rendelkezhetnek az életük záró szakaszát illetően."

 

Barbara Lee azonban túl rózsásan látja a helyzetet. A tenger menti Oregon állam az átlagnál progresszívebb, homogénebb összetételű polgársággal rendelkezik, ugyanakkor vallási affiliáció tekintetében, országos viszonylatban, utolsó előtti helyen áll. A felvilágosultabb gondolkodásmód (és ennek következtében alacsony bűnözési arányszám) miatt az oregoniak kevésbé fóbiásak az eutanáziával kapcsolatos rémhíreket illetően, amelyek szándékosan eltúlozzák a visszaélési lehetőségeket.  A fájdalommentes,  méltósággal viselt exodus az Oregon-beli lakos számára sokkal inkább emberség és jog kérdése, mint morális dilemma

 

Az ország déli és centrális államait viszont fordított sorrend jellemzi. A nagyobb számban dogmatikus vallásokat követő, ortodoxiára hajlamos afro-amerikai és latin lakosságot felölelő déli államokban könnyebb azonosulni a XII. századi Angliából átöröklött eutanáziát tiltó törvénnyel, mint a szabad önrendelkezés modern ideájával. A bibliás délen egy pro-eutanázia törvényjavaslat esetén az oregoninál költségesebb és erőszakosabb, központilag szervezett egyházi ellenállásra lehet majd számítani, annál is inkább, mert a felmérések szerint az utóbbi időkben a békés halál gondolata még a konzervatív országrészeken is egyre több hívet  szerez.

 

Az évek óta húzódó vita során elgondolkoztató tények kerültek napvilágra. Nyilvánosságot kapott például, hogy a legkonzervatívabb felmérések szerint is az amerikai orvosok közel 10%-a az esetleges jogi szankciók ellenére segített a Hádesz kapujához érkező pácienseinek. A New England Journal of Medicine idén februárban megjelent tanulmánya szerint a San Francisco körzetében AIDS-es betegekkel foglalkozó orvosok  53%-a vallotta (névtelenül kitöltött kérdőíveken) hogy tudatosan írt fel végzetes mennyiségű gyógyszert a végső stádiumban gyötrődők számára. 

 

J. Brovins és T. Oehmke Dr. Jack Kevorkianról írt könyvükben (Dr. Death. 1993) azt közlik, hogy a végső idők elérkeztével minden ötödik orvos könnyítette és siettette halálos betegségben szenvedő pácienseinek  távozását. (Az USA-ban naponta több mint 4000 élet megszüntetéséről születik döntés.)

 

Ugyanakkor az is nyilvánosságra került, hogy a kórházakban az orvosok sokszor figyelmen kívül hagyják, máskor pedig  nincsenek tudatában a betegek végső akaratának, feleslegesen prolongálva a szenvedést. Egy több mint 4 ezer terminális állapotban levő beteget megfigyelő tanulmány szerint az újjáélesztést visszautasító páciensek rendelkezését az orvosok 50%-ban   figyelmen kívül hagyták; a kommunikálni képes páciensek 40%-a pedig  élete utolsó időszakában mindennemű gyógyszeres kezelés ellenére gyötrő fájdalomról panaszkodott.

 

"A gyakorlat az, hogy csak szinte a legutolsó pillanatban döntünk lemondólag" nyilatkozta a Time magazinnak Dr. Joanne Lynn. "Ez borzasztó nehéz a beteg, a családtagok és az ápoló személyzet számára egyaránt." Óhatatlanul felvetődik a kérdés, nem áll-e sokszor a háttérben pénzügyi meggondolás az értelmetlennek tűnő prolongálások esetében? Az USA 62 milliárd dollárt költ évente mesterséges életben tartásra komoly bevétel a kórházak számára.   

 

Mindenestre a kiszolgáltatottság és mindennemű visszaélés könnyebben elkerülhetővé válik, ha a betegnek (és később a meghatalmazott családtagnak) döntési joga van életének záró szakaszát illetően, és ha törvény kötelezi a kórházat a végső rendelkezés betartására.

 

Az új törvény megszületése különben azoknak is előnyére lesz, akik az élet tradicionális befejezéséhez ragaszkodnak.  A U.S. News and World Report  szerint az euthanáziához való jog életbeléptetése lábujjhegyen fogja tartani az orvosokat, ha nem akarják korán elveszíteni pácienseiket, akik ne legyünk szégyenlősek a pénzforrásaik. A 94-es referendum után a haldoklók ellátásáról és a fájdalomcsillapítás legkorszerűbb módszereiről szóló szemináriumokra való igény ugrásszerűen megnövekedett.

 

Oregon állam orvosainak, akik vállalkoznak aktívan asszisztálni a halálba lépőknek, (46%), szakmai továbbképzésen túlmenően jogi képzésre is szükségük lesz. Akik nem hívei az eutanáziának, sőt ellenzik, azok  új utak és módok keresésére kényszerülnek az utolsó idők megkönnyítésére.  "Tragikus ellentét van a haldoklók igénye és az orvos társadalom szolgáltatása között" nyilatkozta a Time magazinnak Dr. William Knaus, Virginia Egyetem professzora. "Valójában nem tudjuk felmérni, hol és mikor adjunk föl a betegen."

 

A passzív eutanázia évek óta legális az Egyesült Államokban. A világsajtót bejárta a hír, mikor a tüdőráktól és emfizémától szenvedő hollywoodi filmsztár, Robert Mitchum, visszautasította az orvosi kezelést, amely meghosszabította volna  minőségében egyre hanyatló életét.  "Teljes, és nagyon szép életet éltem" nyilatkozta a 80. évéhez közeledő, hetek óta oxigén palackra csatolt Mitchum.  "Nem akarom elrontani a végét.(*1) Készen vagyok a Teremtővel való találkozásra. Nem félek a haláltól." 

 

Hasonlóképpen teljes és értékes életet vallott magának a neves humanista, egyetemi tanár és író, James Michener, és hasonlóképpen maga vetett véget egyre nehezebben elviselhető  életének. A kolonializmus és a vallási fanatizmus közismert leleplezője, aki 100 millió dollárt juttatott oktatási és jótékonysági célokra, idén októberben lekapcsoltatta magát az életét prolongáló dializis-gépről. "Mindent megvalósítottam (az életben), amit akartam" voltak utolsó szavai.

 

Szekuláris és keresztény humanisták egyként vallják az ismert íróval, Derek Humphryval: The option of self-deliverance for the terminally ill person is the ultimate civil liberty. Az eutanázia ellenzői viszont nem tekintik "végső polgári szabadságjognak", hanem gyilkosságnak, és éppen ezért nyilvánosan bejelentették, küzdelmüket konkrét esetek bíróságra vitelével fogják folytatni. Az Országos élethez való jog bizottságának ügyvédje a terminális betegek hozzátartozóinak esetleges kívánságára védelmet ígér az újonnan jogerőre emelkedett törvény ellen részletekbe azonban nem bocsátkozott. 

 

Carrie Gordon, a Fókusz a családon nevű konzervatív csoportosulás képviselője szerint az új törvény "belekényszeríti az amúgy is kiszolgáltatott, szenvedő amerikaiakat, hogy idő előtt a halált  'válasszák' (?), és ebben félrevezetett kezelőorvosaik, gyanútlan családtagjaik és a profit-éhes kórházak egyaránt támogatják őket."  Szakértői vélemények szerint azonban a kórházak éppen az indokolatlanul hosszúra nyújtott, sokszor évekig prolongált vegetatív állapotból csinálnak tetemes hasznot. 

 

Glen Gordon, sebészorvos, az Oregoni Medikus Társaság volt elnöke szerint a terminális eseteknek csupán egy kis százaléka fog ténylegesen élni az aktív eutanázia lehetőségével, annál többen fognak önmaguk megnyugtatására előkészületeket tenni a legnehezebb idők eljövetelére.  "A referendum eredménye nagy hatóerejű figyelmeztetés az orvostársadalom számára a halálos betegek igényeit illetően"  nyilatkozta Dr. Susan Toll, az Oregoni Egézségtudományi Intézet munkatársa a Time magazinnak.  "Ami annyit jelent, hogy végül is sikerült az ügyet jó irányba terelni." 

 

*1 Hivő körökben egyre többen figyelmen kívül hagyják, mivel értelmetlennek találják az egyház vonatkozó intelmét  „az emberi szenvedés megváltó érdeméről”. Egyre kevesebben tételezik fel, hogy bármelyik istennek igénye lenne az agonizálók jajongására.

 

 

Ebben a témában lásd még: Doktor Halál;  A teokrácia réme

 

 

Addendum:

 

A fenti cikk ismertetése a katolikus médiában:

SZENTSZÉK - EURÓPA - TENGERENTÚL - Szemle, Hírek, Vélemények az egyházról a magyar sajtóban

Az Új Magyarország (Új eutanáziatörvény... november 20, 1997) beszámol arról, hogy az USA Oregon államában 1994-ben megszavazott, de azóta jogi úton megtorpedózott Méltóságos halál nevezetű törvényjavaslatot a novemberi helyi választásokon ismét szavazásra bocsátották. Kuliffay Hanna washingtoni tudósító kiemeli: az Amerikai Medikus Szövetség, az Antiabortusz Liga, valamint a mormon és a katolikus egyház több millió dolláros kampánya ellenére az eutanázia hívei másodszor is felülkerekedtek, sőt ezúttal még nagyobb, 60 százalékos fölénnyel. Barbara Combs Lee, diplomás ápolónő és ügyvéd, a Részvét a Halálban jogvédő iroda vezetője szerint az új törvény "országos viszonylatban is fordulópont az eutanáziamozgalom történetében. Mostantól fogva minden állam polgárai szabadon rendelkezhetnek az életük záró szakaszát illetően". Glent Gordon sebészorvos, az Oregoni Medikus Társaság volt elnöke szerint a terminális eseteknek csupán kis százaléka fog ténylegesen élni az aktív eutanázia lehetőségével, annál többen fognak önmaguk megnyugtatására előkészületeket tenni a legnehezebb idők eljövetelére.

 

A Bush adminisztráció mindent elkövet, hogy megakadályozza az oregoni liberális eutanázia törvény gyakorlati alkalmazását. John Ashcroft igazságügyi miniszter bejelentette, hogy az aktív eutanáziában résztvevő orvosok automatikusan elveszítik az államilag ellenőrzött gyógyszerek felírását biztosító engedélyüket ami egyben a karrierjük végét is jelentheti.  Oregon állam válaszképpen beperelte a központi kormányt. A tartósnak ígérkező jogi csatározások időtartamára a bíró visszaállította az eredetileg törvényesített állapotot. 2001-ig bezárólag 90 eset nyilvántartott, ahol a beteg gyógyszer segítségével vetett véget szenvedéseinek. A helyi törvényeket önkényesen felülbíráló Ashcroft intézkedésére leginkább az eutanázi jog bajnoka, dr. Kevorkian megállapítása vonatkoztatható: “Minden, amit az emberiség gondol vagy csinál, relatív tudás helyett relatív tudatlanságon alapul.” A legújabb, 28 millió dolláros felmérés szerint, amely 9000 haldokló sorsát kísérte figyelemmel, a nagy többség végső akaratának figyelmen kívül hagyásával és fájdalmas halálküzdelemben távozott.  A tanulmány azért is megdöbbentő, mert öt nagy kórház-központban gyűjtötte be adatait, ahol a gondozás és fájdalom-kontroll a közhit szerint magasabb szintű. “Senki sem bízik a haldoklók ítéletében. Az agónia folyamata lehet lassú és kíméletlen, amiért is érthetően vannak, akik minél gyorsabban túl akarnak jutni rajta” írta Dr. Marcia Angell, akinek terminálisan beteg édesapja humánusabb lehetőség híján – egy elviselhetetlennek érzett napon főbe lőtte magát.)

 

 

Surprise! People Don't Want to Die!

Those of us who realized that legalizing assisted suicide in Oregon would not lead to a Jim Jones-style mass death can feel somewhat vindicated, as concrete numbers are beginning to show the limited use of the law. Of the 67 people who were given prescriptions for lethal drugs in 2003, 42 eventually used them to end their lives. The Oregon Department of health reports that since the law was passed in 1997, 171 patients with terminal illnesses have killed themselves using prescribed medications, while 53,544 Oregonians with the same diseases died of other causes during the same period. That's 0.003% of all deaths from the covered illnesses. Even conservative opponents of the original law are starting to come around, seeing that their fears of children pressuring their parents to off themselves to save on medical costs or disabled people being euthanized without their consent have not come to pass. Hopefully, Oregon will be an example for other states to recognize the right to choose the time and manner of one's own death.  (The fifty minute hour. 2004. május)

 

 

George Eighmey, executive director of Compassion & Choices of Oregon, which helps physicians and patients navigate the law's requirements. "We're going to be at about this level for another two or three years," Eighmey said. His group, which aided 25 of the 38 terminally ill patients who committed suicide in 2005, has seen similar numbers this year -- about three deaths a month. While the ratio of physician-assisted suicide deaths per 10,000 total Oregon deaths has hovered between 12 and 14 since 2002, a 2004 study of dying Oregonians found 17% considered the option seriously enough to have discussed it with family, though only 2% of patients formally requested it. Eighmey speculated the social stigma surrounding suicide is inhibiting wider usage of the law. (Oregon Dept. of Human Services. February, 2006)

 

 

Of the more than 32,000 people who committed suicide in 2004, 14,607 were 40 to 64 years old (6,906 of those were 45 to 54); 5,198 were over 65; 2,434 were under 21 years old. Looking at the puzzling 28.8 percent rise in the suicide rate among women ages 50 to 54, Andrew C. Leon, a professor of biostatistics in psychiatry at Cornell, suggested that a drop in the use of hormone replacement therapy after 2002 might be implicated. It may be that without the therapy, more women fell into depression, Dr. Leon said, but he cautioned this was just speculation. Despite the sharp rise in suicide among middle-aged women, the total number who died is still relatively small: 834 in the 50-to-54-year-old category in 2004. Over all, four of five people who commit suicide are men. (For men 45 to 54, the five-year rate increase was 15.6 percent.  In the last five years, Dr. Katz said, the agency has noticed that the highest suicide rates have been among middle-aged men and women. (Patricia Cohen: Midlife Suicides Rise, Baffling Researchers. The New York Times.  February, 2008)

My mother died this week, 11 years after being diagnosed with Alzheimer's disease and five years after entering a nursing home in the advanced stage of that horrible disease. During her final days, as our family members kept vigil, we had to confront a nurse who refused to administer the morphine prescribed by a hospice doctor for pain relief. The nurse said it was against her religion to "hasten death." (. . .) My brother's complaint to a supervisor finally got this nurse removed from our case. Until then, the nurse was actually pretending to give our mother the morphine! Thank you, President Obama, for restoring ethics to our medical profession. (Sat, 02/28/2009 - 19:22 — TRH (not verified)

In Washington state, in a major defeat for the Catholic Church, a referendum to allow physician aid in dying passed. Washington now joins Oregon as the only two states that respect this ultimate right of self-determination. (Marie Alena Castle: The election results from an atheist perspective. 2008) [Döntő vereség a katolikus egyháznak: Washinton államban győzött a referendum, amely engedélyezi az orvos asszisztálta öngyilkosságot. Washington másodikként zárkozott fel Oregonhoz, ahol évek óta respektálják az önrendelkezés ezen jogát.]

 

 

George Eighmey, executive director of Compassion & Choices of Oregon, which helps physicians and patients navigate the law's requirements. "We're going to be at about this level for another two or three years," Eighmey said. His group, which aided 25 of the 38 terminally ill patients who committed suicide in 2005, has seen similar numbers this year -- about three deaths a month. While the ratio of physician-assisted suicide deaths per 10,000 total Oregon deaths has hovered between 12 and 14 since 2002, a 2004 study of dying Oregonians found 17% considered the option seriously enough to have discussed it with family, though only 2% of patients formally requested it. Eighmey speculated the social stigma surrounding suicide is inhibiting wider usage of the law. (Oregon Department of Human Services. 2006)

 

 

VISSZA az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovat címjegyzékéhez

VISSZA   az EMPIRIA Magazin címoldalára