BELSŐ TERRORIZMUS AMERIKÁBAN – A MAGZAT VÉDELMÉBEN

Clinton elnök "belső terrorizmusnak" nevezte az elszabadult indulatok túlkapásait, amelyek állandó rettegésben tartják a családtervezéssel foglalkozó, abortuszt is szolgáltató orvosokat, nővéreket és pácienseket. Már ahol erre még egyáltalán lehetőség van. A terrorakciók következtében ugyanis az elmúlt évtizedben országszerte 500 kórház és női klinika kényszerült korlátozni szolgáltatásait vagy véglegesen bezárni kapuit. Annak ellenére, hogy a terhességmegszakítás alapvető polgári jog az USA-ban, és az abortusz 24 éve legális (sokszor életmentő) egészségügyi szolgáltatás, a tényleges igénybevétel lehetősége mégis évről évre csökken. Folyik a "szent háború a bűnös magzatelhajtók ellen", és mint minden háborúban, lényegtelen a könnyek mennyisége, az áldozatok és az árvák száma.

Gyújtogatás, robbantgatás, mások életének veszélyeztetése, sőt gyilkosság. Ezek az ultra-konzervativ elemekből verbúválódott radikális csoportosulások – részben katolikusok, többségükben evangelisták vagy fundamentalista (neo)baptisták – által alkalmazott eszközök, amelyek szentesitik a Right to Life, az Élethez való jog vagy Pro-life, Életért, elnevezésű mozgalom elsődleges célját: a magzat védelmét. A potenciális élet védelme, megvalósult életek kioltásának árán? Abszurdnak hangzó  gondolat,  azonban nem mindenki számára.

Amikor 1993-ban, Floridában egy Michael Griffin nevű pro-life aktivista fényes nappal agyonlőtte Dr. David Gunn nőgyógyászt, szimpatizánsok vállalták a perköltségeit és a gyerekei felnevelését. Mikor Oregon államban Shelley Shannon pisztolyával életveszélyesen megsebesitett egy orvost, az ítélethirdetés napjára aktivista bajtársai szolidaritási nagygyűlést rendeztek. Az esemény egyik szónoka kijelentette: "Shelly tette nemcsak méltányos, hanem egyben tiszteletre méltó cselekedet is."

Mikor a dél szülötte, az alabamai Paul Hill agyonlőtte a kórházhoz érkező Dr. John Brittont és kísérőjét, szintén nem maradtak el az elismerő szavak. Hill egyik tisztelője, David Trosch atya úgy vélekedett, hogy tettéért "becsületrendet érdemel", és mint mondta, "reméli, hogy hamarosan jön a következő (gyilkosság)."  A Mississippi állambeli aktivista, Roy McMillan szerint a Hill által elkövetett kettős gyilkosság "a Biblia szellemével összeegyeztethető."

Az American Coalition of Life Activists (ACLA) nevű "életért" (pro-life) szervezet pénzjutalmat ígér az abortuszszolgáltatás gyakorlati akadályoztatásáért. 500 dollár üti a markát annak, aki (bármilyen eszközzel) lehetetlenné teszi egy nőgyógyász praktizálását. Ha viszont egy egész klinikát sikerül működésképtelenné tenni, 1000 dollár a fizetség.

A fanatikus fundamentalista keresztények a legkorszerűbb módszerekkel dolgoznak: elektronikus címlisták segítségével gyűjtik be az egyházi adót és egyéb megajánlásokat, és a legkorszerűbb telekommunikációs eszközökkel  terjesztik  ideológiájukat. Egy 1987-es adat szerint közel ezer rádióállomás hírdeti az amerikai légtérben harsányan az igét, és 80 tv-állomás sugároz ultrakonzervatív vallási műsorokat.

A Vatikán hivatalos álláspontjával egyezően az ACLA állásfoglalása: az abortusz gyilkosság. De nem csak az abortusz. A születésszabályozás minden mesterséges formája is az. Az ACLA szóvivője, David Crane úgy nyilatkozott, "Legalább annyi gyermeket ölünk meg mi, templomba járó hívek a modern fogamzásgátlás különféle eszközeivel, mint amennyit az abortizációk során".  Ettől már csak egy lépés, hogy egy szép napon a Crane-hez hasonló szélsőséges elemek azoknak az embrióknak és zigóták milliárdjainak halála miatt kezdenenek majd háborogni, amelyek spontán abortusz következtében pusztulnak el. (A nyilvántartott terhességek 4-6 százaléka halva-koraszülés illetve orvosi beavatkozást igénylő spontán abortusz.) A kérdés csak az, vajon kit fognak agyonlőni a védelmükben?

ISTEN AJÁNDÉKA – ANYJA GYILKOSA

A gyermek Isten ajándéka, tartja a mondás. Arról azonban hallgatni illik, hogy az anyja gyilkosa is lehet. A fejlett kultúrájú országokban ugyan ma sokkal kisebb számban, mint déd- és nagyszüleink idejében, de az ún. fejlődő országokban továbbra is évente több százezer nő hal bele szüléssel és terhességgel kapcsolatos komplikációkba, árvák millióit hagyva maga után. (A meg nem születettek jogaiért handabandázók érdemben cselekednének, ha a már világra jött árvákat karolnák fel – éhes, szenvedő, beteg, magányos, elhanyagolt, mocskos gyermekek millióit.)

Kevin Carter Pulitzer dijas felvétele a szudáni éhinség egyik gyermekáldozatáról

Az UNICEF 1992-93-as adatai szerint Sierra Leonéban például minden 100 ezer szülésből 1800 halálos kimenetelű, Jemenben 1400, Afganisztánban 1700, Bhutanban 1600, Haitiban 1000, Romániában 130.  Arról is hallgatni illik, hogy a szülés következtében egyesek egész életükre súlyos betegek vagy magatehetetlen nyomorékok lesznek.  Mások szellemileg leépülnek, vagy klinikai depresszióba esnek, aminek következtében öngyilkosságot követnek el, esetleg megölik a saját csecsemőjüket. A gyermekvállalás  valójában orosz-rulett, életveszélyes kockázat.  Éppen ezért kellene, hogy minden nő legszemélyesebb döntési joga legyen.

A Maryland állambeli Michael Bray, aki 4 évet töltött börtönben női klinikák bombázása miatt, egy tv-interjú során javasolta, hogy "akik valójában hiszik, hogy az abortusz gyilkosság, azok igenis lőjék le az abortizáló orvosokat." Hasonló alapgondolatú könyve, Time to kill címmel (Ideje lett a gyilkolásnak) késztette végzetes lépésekre John Salvi, huszonegynehány éves katolikus fodrászt. 1994 karácsonya utáni napokban Salvi golyózápor alá vett egy Massachusetts állambeli klinikát. Az akció során öten súlyosan megsérültek, két kórházi adminisztrátor pedig életét vesztette. A Salvi börtöne előtt vigiliázók "igaz cselekedetként" értékelték, vagyis indokoltnak és jogosnak tartották a kettős gyilkosságot, a gyűlés egyházi szónoka pedig azt harsogta egy megafonba, "Köszönjük neked, Salvi, amit Jézus nevében tettél."

Számtalan krónika rögzíti az istenek és a szent könyvek nevében évezredek óta elkövetett bűnöket és kegyetlenségeket. Számtalan dokumentum őrzi az áldozatok millióinak kálváriáját és számtalan könyv foglalkozik a történelmi háttér felvázolásával is. Sokkal kevesebb foglalkozik viszont a szenvedés előidézőinek eltorzított hit- és gondolatvilágával.

Nem csak a múltra, de a jelenre is ez a jellemző. A média és a publikum számára maga a gyilkosság az esemény, a bomba robbanás okozta pánik a nagy szenzáció. A vallási terrorista motivációja, kificamodott lelki világának háttere sokkal kevésbé érdekes. A végsőkig manipulált agy, a beteg psziché, a komplex valláspolitikai háttér nem elég izgalmas témák a rohanó világ számára, amely pár óra múlva már egy újabb sokkhatást próbál kivédeni. A születésszabályozás ellenzőinek egyre fokozódó militarizmusa kapcsán azonban nem lehet teljesen érdektelen a kérdés, hogy kik is azok a világ egyik fejlett ipari országában, akiknek agyát a digitális kor hajnalán még mindig belepi a vallási fanatizmus szmogja?

A gyilkosságokért elítéltek közül Michael Griffin életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Paul Hill atya (volt protestáns pap) pedig halálos ítéletet. A fodrász John Salvi, akit szintén életfogytiglanra ítéltek, a börtönben fölakasztotta magát. A terrorakcióktól sem visszariadó ultrakonzervatív aktivisták túlnyomó többsége a Born Again Southern Baptists (újjászületett déli-baptista) egyházközösség tagja. Mozgalmuk közismert célja a jelenlegi családtervezési törvények érvénytelenítése, és mindennapi gyakorlatának azonnali beszüntetése. Ennél azonban többről is szó van.

A háttérben – a tradicionálisan moderáltabb nézetű baptizmussal ellentében – konkrét politikai és társadalmi változásokat célzó törekvések sorakoznak: állam és egyház fúzionálása, a nők társadalmi 'újra besorolása', az ország vezetőinek vallási alapon történő kinevezése, az iskolai ima kötelezővé tétele, az evolúció helyett a teremtéselmélet oktatása, és az egyházi iskolák állami finanszírozása – tehát egy teokratikus államrend kialakítása.

A legkevésbé ismert, politikai inkorrektsége miatt csak zárt egyházi körökben hangoztatott tervezet része "a nők visszahelyezése az őket eredetileg megillető helyre" – tizennégy gyerektől körülvéve, a sparherd és a teknő közé. (Az öröklött patológiás vallási mániában szenvedő, anorexiájába belehaló sienai szent Katalin édesanyja 23 gyereket hozott a világra.) Az ultrajobboldali Keresztény Rekonstrukcionisták elnevezésű gyülekezet még a fentieken is túlmegy: amennyiben hatalmi pozícióba kerülne, az USA polgárjogi ítélkezését az Ótestamentum törvénykönyveire alapozná.  Ennek megfelelően a házasságtörést, istenkáromlást, fajtalankodást (homo- és biszexulitást), bálványimádást (más istenek tiszteletét) és egyéb bűnöket börtönbüntetéssel, korbácsolással vagy éppenséggel kövezés általi halállal büntetné.

Foster Digby, filozófia professzor (New England College) véleménye szerint "A születésszabályozást jogi alapon ellenzők szinte kivétel nélkül vallási zelóták. Mindazok, akik meg akarják változtatni a jelenlegi abortusztörvényt, határozott vallási koncepció által motiváltak, amely sajátságos interpretáción alapszik." Az újjászületett déli baptisták szent meggyőződése, hogy övék az egyetlen igaz vallás, amelyet kötelességük terjeszteni akár evangelizálás, akár politikai manőverezés, akár erőszak útján. A Bibliát isteni kinyilatkoztatásnak tartják, ezért szó szerint veszik, és a mindennapi élet minden mozzanatára vonatkoztatják. (Némi keresgélés után az amerikai őslakosság szisztematikus kiirtására és az intézményesített rabszolgatartás törvényszerűségére is sikerült bibliai magyarázatot találni.)

PAJZS ÉS DÁRDA EGYARÁNT

A Bibliára való állandó hivatkozás ugyanakkor nem jelenti a Biblia tényleges ismeretét. Amennyiben a fundamentalista hívők nemcsak a pulpitusról elhangzó intelmeket hallgatnák, hanem ténylegesen olvasgatnák a könyvet, akkor tudnák, hogy sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem foglalkozik a terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás kérdésével. Még kevésbé a magzat társadalmi megítélésével, lelki üdvösségével. Éppen ezért a zelóták egyetlen reménye, hogy a televízió és a computer korában a Bibliát a tudósok és a klérus kivételével senki sem olvassa – így aztán nyugodtan használható pajzsként és dárdaként egyaránt.

Egyetlen helyen található utalás a magzat korabeli státuszát illetően, mégpedig az Exodus 21. fejezetében. A 22. szakasz tanúsága szerint a Biblia írói nem tekintették önálló személyiségnek a foetust, és így nem is élvezte a megvalósult életnek, az individuumnak kijáró védelmi jogokat. A konkrét példa szerint amennyiben két férfi verekedése során egyikük terhes felesége "elveszíti gyümölcsét" (az angol fordítás szerint), vagyis elvetél, az csupán könnyebb testi sértésnek számít és kártérítés fizetésével kompenzálható. Amennyiben viszont az asszony belehal sérüléseibe, az már kimeríti a gyilkosság fogalmát, és a "szemet szemért, fogat fogért" elv alapján a vétkes férfi az életével tartozik fizetni.

Az abortusz tényével kapcsolatban a katolikus egyház állásfoglalása az évszázadok során korántsem volt  következetes. (Éppen ezért az abortusszal kapcsolatos bullák egyike sem ex cathedra.) Másfél évezredes hallgatólagos tudomásul vétel után V. Sixtus pápa betiltotta és gyilkosságnak mondta ki a születésszabályozás minden formáját. Három évvel később, 1591-ben XIV. Gergely pápa lazított a hivatalos állásfoglaláson és levette az abortizációt a halálos vétségek listájáról. 

Újabb változást hozott a XVII. században a primitív mikroszkóp használatának kezdete: ezzel egyidőben egyes tudósok arra a téves következtetésre jutottak, hogy a megtermékenyített petesejt valójában apró, tökéletesen fejlett emberke, amely a terhesség folyamán egyre növekszik. Az apró emberkét homunculusnak nevezték el. Az egyház erre a téves megállapításra alapozottan a megtermékenyítés pillanatától kezdve teljes jogú embernek nyilvánította a homunculust, és újból megtiltotta az abortizálást.  

Bár a biológiai baklövés realizálását követően később, 1713-ban megszületett a máig is érvényes egyházi döntés, miszerint a lelket nélkülöző fétusz illetve a koraszülött nem individuum, tehát például nem keresztelhető meg, a döntést nem nagyon propagálták, és így a homunculus-tradíció soha nem halt ki. A szó ugyan ma már nem használatos, a hozzátársuló értelmezés azonban élő és irányadó  a katolikus, a neo-baptista és az egy billió hívőt számláló mohamedán klérus állásfoglalásában.

Valójában a múlt nagy vallási gondolkodói (mind férfiak) nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a fogamzásgátlás kérdésének, és ezért nem is foglalkoztak vele. (Az egyik kivétel Aquiani Szent Tamás, aki tagadta a fogamzás pillanatától való emberré válást) Az 1860-as években kezdett csak teret hódítani az a  homunculus-tradícióra alapozott teológiai gondolat, hogy a zigóta és a magzat a lélek potenciális hordozójaként végül is gyermek, aminek következtében gyermeknek kijáró tiszteletet és védelmet érdemel.

Erre a gondolatmenetre alapozottan persze a liszt is kenyér. Legalábbis potenciális kenyér. Már amennyiben nem dohos. Nem molyos. Már amelyik jól kovászolt. Már amelyik megfelelő hőmérsékletűre fűtött kemencébe kerül. Sem a liszt, sem a kovász nem kenyér. Egyik sem ehető. Nem szeletelhető. Nem kenhető vajjal. Egyiknek sincs morzsája, amit a párkányra szórhatnánk a galamboknak.

Az elmúlt 100 évben a dogmatikus vallások vezetőségi köreiben egyre inkább eluralkodott a fokozott zigóta- és magzatvédelmi szemlélet. A társadalmi fejlődés azonban elkanyarodott, és feltartóztathatatlanul elindult az ellenkező irányba.  A katolikusok és reformvallások híveinek túlnyomó többségénél  a családtervezés gyakorlatát, különösen a 60-as évek óta, egyre kevésbé befolyásolták a pulpitusról elhangzó  tilalmak.

Patrick Mitchell A nemek közti botrány című írásában hívja fel a figyelmet a szexualitáshoz (és ennek következtében a születésszabályozáshoz, K. H.) való viszonyulás gyökeres változására az általa „post-Christian"nak nevezett időszakban: „A nemek egymáshoz való viszonyát illetően tizenkilenc évszázadnyi keresztény tanítás mellőzésre, sőt feledésre lett ítélve. Új irányzatok vették át a helyüket, amit érdekes módón kevés keresztény vett észre."  Inkább azt mondhatnánk, kevés keresztény hajlandó még magának is bevallani.

Az állami törvények az 1713-as egyházi döntést irányadónak tekintve évszázadok óta nem kezelték emberként a zigótát vagy az embriót. Nincs bejegyezhető nevük, nincs szükségük útlevélre, és a megszületett gyermekekkel ellentétben nem jelentenek adókedvezményt. Az ember korát a születésének napja és nem a fogamzás visszamenőleg kikövetkeztetett időpontja adja. A XIX. század közepén azonban elsősorban a nők védelmében – fertőzésekből és bizonyos művi beavatkozásokból adódó komplikációk és elszaporodott halálesetek elkerülése végett – abortuszt tiltó állami intézkedések léptek életbe.

Később, az orvostudomány, gyógyszeripar,  valamint az orvosi műszer technológia rohamos fejlődésének következtében és természetesen a 60-as évek haladó társadalmi erőinek nyomására elkerülhetetlenné vált a törvény módosítása: 1973-ban az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága ismételten legalizálta a művi-abortuszt. Párhuzamosan, a szélsőséges konzervatív erők minden mesterkedése ellenére, ma már mindenhol nyilvánosan kaphatók a családtervezés legmodernebb eszközei is.

A bírósági döntés következményeként, illetve a nők választási jogáért (pro-choice) síkra szálló csoportosulások ellenpólusaként, alakult ki az életért mozgalom. Sorozatos legislativ (törvényhozó) kudarcok és egyre csökkenő tömegbázis következtében azonban a mozgalomban vezető szerepet játszó újjászületett neo-baptisták a moderált baptistákat fokozatosan háttérbe szorítva egyre szélsőségesebb irányba tolódtak. A 80-as évek közepére a neo-baptisták vallási meggyőződése egyre inkább a modern világ és kultúra elleni protestáció eszközévé, majd a 90-es évekre a vallási ideológia köntösébe bújva fokozottan  társadalmi és politikai jellegű tényezővé vált.

Az agresszíven térítő (és egyben politikai aktivistává váló) neo-baptisták hite szerint ők az abszolút igazság kizárólagos birtokosai, és rajtuk kívül mindenki más –  még hívő tradicionális baptista, presbiteriánus, lutheránus, metodista és episzkopális testvéreik is – a gyehennán fogják végezni, mivel nem élnek az újjászületés lehetőségével. Meggyőződésük szerint "az abortusz a világ rákfenéje", gyakorlati alkalmazását tehát akár gyilkosság és terror árán is, de meg kell szüntetni. Akkor és csak akkor egyszerre „szabaddá válik az út Krisztus küszöbön álló második eljöveteléhez".

1997-es írás

* * * * *

Addenda: 

In the months that followed, the parlous Romania the Ceaușescus left behind, a basket-case country of economic hardship and dancing bears, hung around in the news. In 1967, the regime's infamous Decree 770 had banned contraception and abortion in an attempt to boost the population. Thousands of impoverished families, unable to support growing broods, were forced to hand their children over to the state's care. Having bankrupted the country's meager exchequer to build his palace, Ceaușescu's squalid and criminally under-resourced "orphanages" provoked global outrage in the wake of his death. (Henry Wismayer: Inside the Ridiculous Palace of a Tyrant. It's been 25 years since Romanian president Nicolae Ceaușescu and his wife, Elena, were executed by their disgruntled citizens. Vice.com January 6, 2015)

"Abortion care is healthcare, and it should not be separated, 'carved out,' or treated differently from any other medical service. We will always fight to eliminate barriers and protect access to safe, legal abortion and we will continue to provide people with the healthcare they need." (Karen Nelson, president of Planned Parenthood of Maryland. July 11, 2020)

Lásd még ebben a témakörben: Politikai ambíciók vallási köntösben; A nő mint humán inkubátor;  Meg nem született milliók sorsa;  A teokrácia réme;

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára

VISSZA a Mindenféle érdekesség rovat címlistájára