EMPIRIA Magazin IX. évfolyam 2. szám – Kuliffay Hanna írása

 

 

SZEXBOTRÁNYOK PÁPAI ÁLDÁSSAL

 

Áprilisban az amerikai Wisconsin állam Milwaukee városának bíróságán újabb pert jegyeztek be XVI. Benedek pápa ellen. Ez alkalommal a vádló egyike azoknak az internátusbeli gyermekeknek, akik egy több mint 200 kisiskolást megrontó pap perverzitásának estek áldozatul. Egyedül a Vatikánban nem látnak még mindig összefüggést az egyházvezetés tévutas szexuálpolitikája és aközött, hogy a katolikus vallás veszti el legnagyobb sebességgel a híveit: minden egyes római katolikus hitre áttérővel szemben négy korábbi hívő válik ki az egyház kötelékéből.(*1)

 

 

A gyermekek 6-12 éves kor között a legkönnyebben manipulálhatók. (Archívum)

 

A vádirat – amely egy magát egyelőre nyilvánosan meg nem nevező férfi (továbbiakban YX) nevében lett benyújtva – felelősségre kívánja vonni az egyház vezetőségét, beleértve a Vatikán korábbi külügyi képviselőjét, Angelo Sodanot, a jelenlegi külügyes Tarcisio Bertone kardinálist és az egyházi doktrínákra felügyelő és végrehajtó (büntetőjogi) hivatalának korábbi vezetőjeként Joseph Ratzinger bíborost, amiért teljesen figyelmen kívül hagyták 1995-ben tett feljelentését egy Lawrence Murphy nevű pedofil pap-tanár ellen. Hivatásával visszaélve Murphy  tanulók százait molesztálta és kényszerítette szexuális aktusra 1950-1974 között a Szent Ferenc Süketek Intézetében. „A süket férfi panaszlevele süket fülekre talált,” – ironizált a sajtófigyelem felkeltésének céljával Jeffry Anderson, a vád képviselője, majd hozzátette, hogy nem kártérítésért perelnek, hanem magát a Vatikán által előírt egyházi eljárást kívánják átvilágítás céljából törvényszék elé tárni.

Ez nem az első alkalom, hogy az intézet volt bentlakó tanulói közül valaki vádat emelt a paptanár ellen, de nem sok sikerrel. YX először 1995-ben, Milwaukee érsekénél tett panaszt Murphy ellen, majd kétszer is az ügyben illetékes Sodano bíborosnál, aki akkoriban a Vatikán második embere volt. Sok éves bevált szokás szerint egyikük se méltatta válaszra. Maguk között nyilván nevetségesen abszurdnak ítélték YX azon követelését, hogy II. János Pál pápa exkommunikálja a nevezett brutális papot, mivel visszaélt a süket gyermekek helyzetével, akiknek „nem volt lehetősége menekülésre”. Ez a fajta végzetes kiszolgáltatottság nem indította különösebb részvétre, még az ajánlott levél visszaigazolására sem az egyházatyákat. 

A perhez való jogi előkészület során azonban kiderült, hogy másfél évvel YX feljelentése után az egyházvezetőség elrendelt egy titkos, zártkörű tárgyalást.  Az övéi közt biztonságban érezve magát Murphy beismerte, hogy az évek során több mint 200 kisfiút és tizenévest használt homoszexuális igényei kielégítésére. A Vatikánban, a homoszexuálisok, pederaszták és homofilek(*2) királyi pompával vetekedő fellegvárában emiatt talán irigyei is akadtak. Nyilván egyfajta azonosulásnak, mert mi másnak tudható be, hogy mikor Murphy levélben azzal a kéréssel fordult Ratzingerhez, lévén idős és beteg, ne fosszák meg papi méltóságától, a tárgyalást végzés nélkül beszüntették. Murphy emelt fővel, büntetlenül élte le élete hátralevő éveit, és díszes egyházi temetésben részesült.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Ratzinger felmentő intézkedése új keletű, vagy rendkívüli lett volna.  Jean-Jacques Rousseau már a felvilágosodás korában kifogásolta és kétségbe vonta a katolikus egyház önjelölt autoritását: “egyházi döntés következtében az egyház joga döntést hozni.” Ahogy akkor, azóta is az a nézet, hogy a belső ügyek, legyenek azok személyes jellegű vagy hatalmi vetélkedésből(*3), illetve vagyonszerzés céljával elkövetett bűnügyi visszaélések, az egyházi hatóságokon kívül senkire sem tartoznak. A Vatikán archívuma tele van olyan titkosított iratokkal, amelyeknek főszereplői világi bíróság elé kerülve sok évtizedes vagy életfogytiglani büntetést kapnának, és kaphattak volna az évszázadok során. 

Nem így az egyházi bíróságok elnéző-megbocsátó gyakorlatában, ahol egy pár üdvözléggyel sok mindenre fátylat lehet borítani. Dan Bartley, az egyházi reformokért lobbizó Hűségesek Hangja (Voice of the Faithful) nevű, katolikus hívekből álló csoportosulás elnöke szerint a (római katolikus) hierarchia “nagyon kismértékben számoltatható el. Kényszeríteni kell őket, hogy felelősséget vállaljanak bármiért is.  A pápának például lemondásra kellene felszólítani az összes püspököt, akinek része volt az írországi (pedofil) krízis helyzetben. Sajnálatos módon erre nem számíthatunk.”

James Moriarty, 73 éves katolikus püspök, akiről a továbbiakban még szó lesz, nem véletlenül mondta, hogy “Igazság szerint már maga az (a tény), hogy a (szexuális bűncselekményeket) túlélőknek ilyen hosszú küzdelmet kellett folytatni, hogy meghallgatást nyerjenek és beismerést érjenek el, leleplezte azt az egyházon belüli (szub)kultúrát, amit sokan 'nem keresztényinek' neveznének. Lélekölő azoknak, akik mélyen szívükön viselik az egyház sorsát.” Nem keresztényi kultúra? Furcsa szóhasználat, mivel köztudott, hogy a hivatással való visszaélés során gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak, brutalitás, nemi betegségekkel való fertőzés, lemeztelenítve verés, pszichikai atrocitások mint félelemkeltés, zsarolás („úgysem fog velem, egy pappal szembe hinni neked senki”) és hasonlók minden korban, minden törvénytisztelő társadalmi viszonylatban és minden egészséges vallási közösségben elfogadhatatlanok. 

Hogy mitől természetes és magától értetődő a pokol tüzével való fenyegetés nélkül is a nem keresztények, sőt nem hívők, nem vallásosak és ateisták számára is, hogy a gyermekek és tapasztalatlan fiatalok nem szexuális objektumok?  Rousseau szerint az a bizonyos belső hang az irányadó, amit mindenki hall. “A lelkiismeret szava nem tudatos ítélkezés, hanem megérzés” – írja a nagy francia gondolkodó. “Bár az impulzusait kívülről kapja az ember, az érzések, amelyek mérlegelik, belülről fakadnak, és ezek az érzések azok, amelyek megfelelőnek, vagy éppen nem megfelelőnek ítélik a dolgokat, amiket respektálni kell, illetve amitől el kell határolódni.

Helmuth Glasenapp Az öt világvallás című könyvében közöl (Pálvölgyi Endre fordításában) egy ezzel azonos nézetű Ku-hung-ming idézetet: "Az emberek tévesen úgy gondolják, hogy ez az (erkölcsös életvitelre kényszerítő) eszköz az Istenben való hit. De az egyetlen, egyedül való tekintély, amely az embert valóban az erkölcsi törvények követésére készteti, az az erkölcsi érzék, a becsületes ember számára az önmagában levő törvény.  Konfuciusz azt mondja, 'az emberen kívüli erkölcsi törvény nem erkölcsi törvény.'"  Az erkölcsi érzékek hiánya esetében, vagy azok sutba vágásának logikus következményeként a közjog veszi át a döntő szerepet egy morális, emberséges társadalomban. A Vatikán azonban (a nyugati kereszténység világi status quojának háttérbeli támogatásával) az elmúlt évtizedekben is sikeresen akadályozta, hogy a klérus egy részének morális nihilizmusát a  jog  megfékezze.

 

 

Marciel Maciel Degollado, a Krisztus Légionáriusai nevű katolikus rend alapítója, aki számos törvénytelen gyermeket nemzett, és az egyik szeretőjének két kisfiát, valamint több mint 10 ministráns fiút molesztált, II. János Pál barátja, bizalmasa és védence volt, egészen a pápa haláláig. (Plinio Lepri/AP)

 

Amennyiben az 1970-es évektől kezdve, mikor a legkorábbi bejelentések Kanadában és az USA-ban napvilágra kerültek, és áldás helyett az egyház vezetősége súlyos büntetést szabott volna ki minden bűncselekmény elkövetőjére, vagy átadta volna őket (mint a kanadai James Portert) az állami hatóságoknak, akkor elkerülhető lett volna a jelenlegi egyházi válság, a hívek számának folyamatos csökkenése, a klérus lejáratása vagy éppen a pápai hivatal máig is tartó szégyenteljes hazudozása: mit se tudtak a visszaélésekről... hinni se akarják, hogy ilyen dolgok történtek...!

Valamit azért mégiscsak sejthettek... Ratzinger kardinális bizonyára nem véletlenül nyilatkozott úgy 1986-ban, hogy a homoszexualitás “erős tendencia egy belülről fakadó erkölcsi romlás felé.” Bár gyengén sikerült elterelő manőver volt. A bíboros ugyanis nagyon jól tudta, hogy az egyházra nézve veszélyes papoknál nem a szexuális orientáció a nagy probléma, hanem az a fékevesztett agresszió, amely gyermekek és tizenévesek iránti erőszakban nyilvánul meg. A probléma a védtelen és gyenge feletti teljes – fizikai és pszichikai – kontroll mániákus kiélése. Összehasonlító jellegű kulturális kutatásai során James W. Prescott fejlődéstani neuropszichológus arra a megállapításra jutott, hogy szoros összefüggés van a szexuális tabuk és az erőszakos megnyilvánulások között: minél szigorúbb a szexuális vágyak és igények tiltása, büntető jellegű elfojtása, annál magasabb a kiszolgáltatottak iránti violencia mértéke  első sorban a nők, de a gyermekek, rabszolgák iránt is.(*4)

A kiskorúakkal való erőszak vagy alkohollal, kábítószerrel, pornográfiával, megfélemlítéssel rábíró közösülés azonban nemcsak a homoszexuálisok, hanem a heteroszexuálisok és biszexuálisok esetében is közbűntény, mivel valójában az emberi jog – és ezen belül a gyermekjog – megtiprása. De míg a világiakra ezek miatt súlyos büntetés vár, addig a katolikus főpapság mindent elkövet, hogy elkerülje a felelősségre vonást. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 'szabad akarat' perverz erőszak révén történő letörésének tudomásul vételével a vallás egyik alapfogalmát is sárba döngöli. Aligha létezik komolyabb veszély az intézményesített bűnpártolásnál.

Msgr. Charles J. Scicluna, a Vatikán belső főügyésze azt mondta egy itáliai újság riporterének, a Vatikán tétlensége nem szokatlan.  A 2001 és 2010 között  szexuális visszaélésekkel vádolt 3000 pap esete közül csak 20% került az egyház doktrinális hivatalába, és azok közül is csak néhányukat  bocsátották el a rendből. További 10%-ot azonnal eltávolítottak az egyház közösségéből (gyakran külföldre paterolták, ahol további évekig nyugodtan folytathatták kisded játékaikat), 10% pedig önként távozott. (Az elhalálozottak és öngyilkosok arányát, akiknek felelősségre vonását 'megúszták', nem említette.) “A többséget jelentő 60% ellen viszont – mondta nem más mint maga a kegyesen elnéző főügyész! – csak egyéb adminisztrációs és diszciplináris eljárás indult. Értsd: dádá a rossz helyre tévedt kézre. Fejcsóválással kísért ejnye-ejnye a gyerek-pornófelvételek készítéséért, mutogatásáért. Scicluna szerint a leggyakoribb büntetések közé tartozott, hogy a vétkesek nem mondhattak misét. (Ez első hangzásra nem tűnik komolyabb feddésnek, mint egy rózsafüzér elmorzsolgatása, de annyival mégis komolyabb, hogy átmenetileg távol tartja a “ragadozót” a sekrestye félhomályától, ahol a legtöbb sebtében lefojtatott szexuális aktusra sor kerül.  A nagy probléma itt az 'átmenetiség' tényével van.)

“James Porter katolikus papot Massachusetts állam bírósága 1993 decemberében több mint 20 évi börtönre ítélte 14 éven aluli gyermekek ellen elkövetett pedofilia bűntettének elkövetése miatt.  (Az ügyész súlyosbításért fellebbezett.) Az ítélethirdetés alkalmával 22 megnevezett áldozat közül páran vállalkoztak rá, hogy a televízió nyilvánossága előtt – már felnőtt férfiként, remegő hangon és könnyekkel küszködve – feltárják önkéntelen megszégyenülésüket, tönkretett életüket. (. . .) A tárgyaláson egy férfi elcsukló hangon adta elő, hogy erőszakolta meg Porter a templom sekrestyéjében: ‘Mikor lefogott, kétségbeesésemben kiabálni akartam, de befogta a számat, hogy senki ne hallja. Ma azonban, akik itt vagytok, mindannyian hallotok engem.’” (A bálvány hihetetlen dolgai)

Kétségbeesett hangja azonban még akkor, 1993-ban sem jutott messzire (a média elhallgatta a pedofil problémát), és főleg nem hatolt át a püspöki paloták és a Vatikán falain. A Vatikán annyira komolyan veszi az államiságát, Isten által jóváhagyott öntörvényű hatóságát, hogy a diktatórikus és fél diktatórikus (áldemokratikus) nagyhatalmak kormányaihoz hasonlóan semmibe veszi a kiszolgáltatott egyének – akár tömeges – tragédiáját.  A Vatikán filozófiája szerint minden megengedett a 'tökéleteseknek'. Értsd a 'választottaknak'. A magasabb rendűeknek. Pedig az erkölcs hanyatlása elkerülhetetlen, mikor gőg veszi át a meghirdetett alázatosság helyét. A lelkiismeret szavát elnyomva a tiltott, kegyetlen, törvénytelen dolgok elnézett vagy elfogadott, ha nem magasztos  gyakorlattá válhatnak. A kiskorúak iránti deviáns szexuális vonzalom (nem csak egyházi berkekben) rendkívül hatásos összetartó erő – még ki nem élt azonosulásként, tehát megértés és szimpátia szinten is erősebb és szorosabb kötelék, mint akár a faji, etnikai vagy nemzeti azonosulás.

Az Írországban tavaly májusban kirobbant szexbotrány a kormány által (nem a Vatikán által!) elrendelt több éves kivizsgálás végeredményeként került nyilvánosságra, és több évtizedes erőszakos nemi közösülés, manuális és orális jellegű kielégítés, nyilvános megszégyenítés és testi fenyítés folyamatos gyakorlatát leplezte le a katolikus egyház vezette reform-iskolákban és árvaházakban. A 2600 oldalas jegyzőkönyv részletekbe menően dokumentálta az adófizetők pénzéből támogatott egyházi intézményekben folyó erkölcstelen és szadista visszaéléseket, sőt az Associated Press cikke szerint arra is fény derült belőle, hogy az 1930-as évek óta tudták a Vatikánban, hogy pedofilek vannak ezeknek az intézeteknek felelős pozícióiban.   Az egyház heves tiltakozása ellenére az ország színe elé került, hogy a klérus vezetői – akárcsak az USA-ban, Kanadában és számos európai és latin-amerikai országban – „védték a pedofileket a letartóztatástól egy öncélúan titoktartó kultúra (törvényszabályzatának) megfelelően”.

William Levada kardinális, aki a jelenlegi pápa korábbi posztját tölti be a Vatikánban, lagymatag, érdektelen hangon nyilatkozott a jelenleg Németországban, Írországban, Svájcban, Hollandiában forrongó szexbotrányról, mintha a CBS riportere a köszvénye felől érdeklődött volna. . . nem, dehogyis, abba sokkal több aggodalom és sajnálkozás vegyült volna. „Ez bármi más, de nem jó pásztorkodás, mikor valaki visszaéléseket követ el a gyerekekkel szemben, és meggyalázza az ártatlanságukat” – mondta Levada, és ez volt a legkeményebb ítélete az egész interjú során. Ezt aztán  egy szégyentelen hazugság és egy erőltetett jópofaság követett: „ Ez a krízis helyzet, ha úgy tetszik, szerintem a legtöbbünket meglepetésként ért. Egy püspök azt mondta nekem, ‘Ez nem az a tengeri kéjutazás, amire feliratkoztam’,  de hát ez történt.”    Levada szerint a több évtizedes széleskörű bűncselekmény sorozat csak úgy magától ‘történt’, és az eltussolását szervezetten intéző vatikáni bűnszövetkezetet váratlan 'meglepetésként' érte a krízis kialakulása.(*5) Az ilyen és hasonló szégyentelen és arrogáns állítások arra épülnek, a katolikus hívek annyira bambák, begyepesedettek és szervilisek, hogy nincs szükség megerőltetni az agyat egy árnyalattal is hihetőbb mentség kitalálására.

Hasonló arroganciáról tett tanúságot a pedofil és pederaszta papok másik túllihegő védelmezője, Sodano kardinális, a bíborosok testületének feje, aki a Szent Péter-téren tartott húsvéti misén a klérus bűnözői elleni panasztételt pletyka szintre alacsonyítva, és ezzel az áldozatokat és családjukat degradálva próbált a pápa védelmére kelni.  (Ennek során mit sem zavarta, hogy Benedeket már volt hazájában is felelősnek tartják eltussolt papi visszaélésekért.) „Szent Atya, Isten népei veled tartanak, és nem fogják befolyásolni hagyni magukat a pillanat kisstílű pletykálkodása és pereskedések által, amelyek néha ártanak a hívek közösségének” – készségeskedett a "népek"  nevében Sodano, pillanatnak feltüntetve a szenvedés és elutasítás évtizedeit, és úgy beállítva, mintha nem a papi eltévelyedések, hanem az áldozatok panasza lenne veszélyes a közösségre nézve. Ravasz, undorítóan képmutató trükk.

Főnöke a felelősség áthárításában még nála is messzebbre ment húsvéti szentbeszédében, mikor papsága bűneiért az egész világot hibáztatta: "Az emberiség jelentős válságoktól szenved, amiért is spirituális és morális átalakulásra van szüksége."  Ha a pápa el akarta volna kerülni, hogy az általánosítás révén banálisnak látsszon, hozzá tehette volna, és én mindent meg fogok tenni, hogy az egyház élen járjon ebben, már holnaptól kezdve. Ennek első lépése lehetett volna, hogy XVI. Benedek visszavonja azt a hivatalos körlevelet, amelyet még Joseph Ratzinger kardinálisként küldött ki 2001-ben azzal az utasítással, hogy a világ összes püspöksége köteles az ő hivatalának jelenteni a pedofil papok elleni panasztételeket, és exkommunikáció terhe mellett köteles teljes titokban tartani az egyházi eljárást, az esetleges belső kivizsgálás vagy sebtében tett mentő intézkedések tényét és eredményét.

És bár újabban azt hangoztatja, hogy az egyház együttműködik a civil hatóságokkal, ez csak a folyamatban levő peres ügyekre vonatkozik. Még mindig nincs olyan pápai rendelkezés, amely a gyermekek védelmében kötelezné a püspökségeket, jelezzék azonnal a hatóságoknak, ha kerületükben pedofilia vádja vagy alapos gyanúja merül fel. A trükk továbbra is menteni a menthetőt: műsoron van a rendből való önkéntes kilépés bátorítása mellett az áthelyezés, más munkakörbe helyezés,  külföldre küldés, elvonóintézetbe vagy pszichiátriai intézetbe utalás, monostorba vonulás lehetősége, a legszervilisebb püspökök részére pedig előléptetésként meghívás Rómába... Sőt, még arra is volt példa, hogy  halálhír keltése és névváltoztatás után egy pap teljesen új életet kezdett. Lehet, hogy többen is leutánozták. A lényeg tehát továbbra is mindenáron elkerülni a hivatalos vádemelést és a büntető eljárást, és így biztosítani, hogy a hívek továbbra is teljes fizetéssel eltartsák gyermekeikre veszélyes papjaikat.   

A Vatikánban egyébként azért nincs páni hangulat, azért nincs kétségbeesett mea culpa, és azért nincs tényleges változásra remény, mert a pápa államfőnek kijáró mentességet élvez, tehát akárhányan is jelentik fel, nem tudják felelősségre vonatni.  Anderson természetesen tisztában volt ezzel, mikor YX ügyét elvállalta, éppen ezért ezúttal a pápai trón körüli kabal (maga feladatkörében teljhatalmú) tagjait  vádolja hivatali visszaéléssel és bűnös hanyagsággal. "Amíg az intézkedéseiket nem vetik alá tüzetes vizsgálatnak, addig nem fognak megváltozni, és folytatni fogják a szokásos üzletelést" mondta sajtótájékoztatóján Anderson. "A pápa azt ígéri, hogy meg fogja védeni a gyerekeket. (Puszta) ígéretekkel azonban nem lehet gyerekeket védelmezni." Véleménye szerint a pápa és hivatalnokai "egy törvény adta pajzs mögött rejtőzködnek".(*6) Na és persze olyan gyerekes mentségek mögött próbálnak fedezéket találni, minthogy a média túlozza el a gyerekek ezreinek kálváriáját, és hogy a protestáns és a zsidó klérus sem különb a katolikusnál, ha összevetjük a szexuális visszaélések statisztikai adatait. Ezt vajon megnyugtatásnak vagy mentségnek szánják?

A Vatikán az idők folyamán egyre nehezebb helyzetbe kerül.  Különösen azóta, hogy egyre többen lázadoznak a klérus köréből is az egyháznak egy szubkultúra védelmében történő lejáratása és megosztása miatt.  Dublin segédpüspöke, a korábban idézett Moriarty azért adta be lemondását (hazájában harmadikként 4 hónapon belül), mert lelkiismeret-furdalást érzett, hogy évekig nem vonta kétségbe a feljebbvalói utasítást, amely a bűncselekményekkel kapcsolatos abszolút titoktartásra kötelezte. A 73 éves Moriarty (tegyük hozzá, nincs már sok vesztenivalója) kimondta, amit XVI. Benedeknek kellett volna a húsvéti nagymisén kimondani: arra a  következtetésre jutott, hogy "a megújulásnak a felelősségvállalással kell kezdődni".  Remélhetőleg bölcs konzekvenciája nemcsak az egyházi, hanem a világi vezetést is rádöbbenti erre a kétségbevonhatatlan, áthidalhatatlan, egyedüli igazságra.

"A megújulásnak a felelősségvállalással kell kezdődni." És párhuzamosan a világi törvények általi mindenkori, kivétel nélküli felelősségre vonással.

 

*1  A Pew Forum on Religion and Public Life 2010 áprilisi felmérésének adata.*2  azonos neműekhez vonzódó, vágyaikat nem megvalló, nem kiélő, vagy teljes titokban tartó rejtett homoszexuálisok

*3 D. P. Noonan atya szerint "az ambíció az egyházi gerjedelem." "The thirst for power among priests, monsignors, bishops and cardinals [goes] totally unchecked, simply because there [is] no one to check it.  Ambition is the ecclesiastical lust.” (Reverend D. P. Noonan is an associate of the late Archbishop Fulton J. Sheen. He described the fierce competition among Catholic clergy for ecclesiastical appointments in his biography of the television preacher. (Paul I. Murphy]

*4 “A házasság előtti szexuális kapcsolatot tiltó és büntető társadalmakban sokkal gyakoribb a feleség adásvétele, a humán tulajdonságokkal felruházott égi isten imádása és a rabszolgaság gyakorlata.” (James Prescott)

*5 Egy német származású, Norvégiába kinevezett (átmentett) pedofil püspök, Georg Müller tavaly lemondott pozíciójáról, mikor az Adresseavisen nevű norvég lap leleplezte szégyenteljes múltját. Az 58 éves püspök bevallotta, hogy fiatal papként megerőszakolt egy 10 év alatti kisfiút, aki a templomi kórusban énekelt. Az egyház kártérítést fizetett az áldozatnak, Müllert viszont – mint az elmúlt évtizedek során másokat is – előléptették, és külföldre küldve egy gyanútlan egyházközösség vezetőjévé tették. Ebben a pozíciójában alkalma nyílt rá, és nyilván élt is vele, hogy mentőkötelet dobjon azon paptársainak, akik hozzá hasonlóan lelepleződtek. Ennek a gyakorlatnak – büntetés helyett előléptetéssel járó áthelyezés – számos esete ismeretes, ami konkrét cáfolata a vatikáni állításnak, miszerint papok beismerése és jóvátételek gyakori fizetése ellenére fogalmuk sem volt a több évtizedes pedofil szubkultúráról.   

*6 A pápa államfői, az egyház vezetői pedig diplomáciai mentességet élveznek: The U.S. Justice Department has told a Texas court that a lawsuit accusing Pope Benedict XVI  of conspiring to cover up the sexual molestation of three boys by a seminarian should be dismissed because the pontiff enjoys immunity as head of state of the Holy See.  Assistant U.S. Attorney General Peter Keisler said in Monday's filing that allowing the lawsuit to proceed would be "incompatible with the United States' foreign policy interests." U.S. courts have been bound by such "suggestion of immunity" motions submitted by the government, Keisler's filing says. A 1994 lawsuit against Pope John Paul II, also filed in Texas, was dismissed after the U.S. government filed a similar motion. The Vatican Embassy in Washington had asked the U.S. government to issue the immunity suggestion and do everything it could to get the case dismissed. The former Cardinal Joseph Ratzinger was named as a defendant in a civil lawsuit by three plaintiffs who allege that Juan Carlos Patino-Arango, a Colombian-born seminarian on assignment at St. Francis de Sales church in Houston, molested them during counseling sessions in the church in the mid-1990s. Patino-Arango has been indicted in a criminal case by a grand jury in Harris County, Texas, and is a fugitive from justice. The lawsuit alleges Ratzinger, who headed the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith before becoming pope, was involved in a conspiracy to hide Patino-Arango's crimes and help him escape prosecution. (U.S. Says Pope Immune From Molestation Lawsuit. AP. September 20, 2005)

2010. április

 

Addenda:

Az ifjúkori szexuális trauma életre szóló, különösen, ha olyan követi el, akiben a gyermek maximálisan megbízott. Ennek szolgált ma ismételten bizonyítékául, hogy egy 75 éves katolikus püspök, Thomas Gumbleton, egy 60 évvel ezelőtt elszenvedett szexuális molesztálás tényét hozta nyilvánosságra, amelyet a szeminárium papja követett el ellene.  Valószínűleg, mint annyian mások, ő is a sírba vitte volna magával szégyenletes titkát, ha az események nem kényszerítik a nyilvánosság útjára.  Ohio államban ugyanis megvitatásra került, hogy legyen, vagy ne legyen időbeli limitáció a pedofil papok elleni perek beadására vonatkozóan? Az ottani püspöki kar 1 évben kívánja megszabni a régi, esetleg több évtizedes ügyek miatti feljelentések érvényét, Gumbleton azonban a saját esetével illusztrálva -- a visszaélés tulajdonképpeni elévülhetetlenségére utalva -- mindennemű időkorlátozás ellen emelte fel a hangját. A nyilvánossággal való szembenézés majdnem leküzdhetetlen nehézsége számos korábbi bátor vallomásból ismeretes, az öreg püspök esete azonban minden eddiginél komolyabb súlyt ad neki. Az áldozatok melletti kiállását azzal indokolta, kétségkívül a segítségnyújtás legnemesebb szándékával: „Olyan rálátásom van (a kiszolgáltatottak helyzetére), ami másoknak valószínűleg nincs.”  Gumbleton Detroit egyik egyházkerületében szolgál, amely nagyságrendileg az ötödik az országban, körülbelül másfél millió hívővel. A CBS vele készített riportjában kifejtette, bár nagyon nehezére esik beszélni a vele történtekről, mégis rászánta magát, mivel számos áldozattal közvetlen kapcsolatba kerülve realizálta, mennyit jelent számukra az ő kiállása és önmaga vállalása. (Megjelent az EMPIRIA Lapszemle-kommentár rovatában 2006. január 11-én)

A Pew Reserach Center 2010 áprilisában felmérést készített róla, hogyan ítélik meg az amerikaiak a pápai hozzáállást az egyre szélesedő körű szexbotrányhoz. Eszerint csupán a válaszadók 3%-a gondolta úgy, hogy a pápa kiváló munkát végez, és 9% ítélte úgy, hogy jól látja el a feladatát. Ezzel szemben 44% véleménye szerint gyenge, míg 27% százalék szerint éppen csak elfogadható teljesítményt nyújt.  Jellegzetes tünet -- a pápa tévedhetetlenségének még ma is élő hiedelme okán -- hogy a katolikusok nagyobb számban helyeslik a pedofil és pederaszta papok minden áron való védelmét mint a protestánsok. Igaz, ez a részvétlenség annak is következménye, hogy a média szemérmesen hallgat róla, mi történik, milyen gyötrelmes fizikai fádalmat és milyen hosszú távú belső roncsolást okoz, mikor egy felnőtt férfi anális erőszakot követ el egy kisfiún.  A témát mindenki szemlesütve kerüli, amivel végül is a Vatikán malmára hajtja a vizet.

Hertzberg azt írja a New Yorkerben, "a pápa jobb esetben hanyagnak tűnik, rosszabb esetben bűnrészesnek": The past few years have seen a cascade of revelations from many countries, including, most recently, Germany, and in the past month the cascade has become a flood. Sipe’s prediction has come true. As Cardinal Archbishop of Munich, as Prefect of the Congregation for the Doctrine of the Faith, and now as Pope Benedict XVI, Joseph Ratzinger appears to have been at best neglectful, at worst complicit, in minimizing and covering up specific cases of abuse that came under his supervision. (Hendrick Hertzberg: Indulgence. The New Yorker. April 2010)

A BBC németországi tudósítója szerint a pedofil botrányhullám hatására ezrével lépnek ki  a hívek az egyházból, különösen az erősen katolikus déli tartományokban. Egy 45 évkörüli férfi úgy nyilatkozott a riporternek, az egyetlen dolog, amire a Vatikánban felfigyelnek, ha lecsökken az egyházi adóból  befolyó összeg -- amihez ő személy szerint egyelőre nem hajlandó hozzájárulni. Az Ausztriából származó jelentések sem rózsásak.  Ezek szerint a tavalyinál is nagyobb számban lépnek ki az egyház kötelékéből azok a hívek, akik jogtalannak és visszataszítónak találják nemcsak az egyházi személyek visszaéléseit, hanem a bűntények vatikáni utasításra történő eltitkolását is. Már tavaly is valamivel többen, mint 50 ezren töröltették nevüket a hívők jegyzékéből,  idén ez a szám 70-80 ezerre emelkedhet.  (2010 április)

The Catholic Church still doesn't get it. Why are we not surprised? The Vatican issued a public rebuke of a top cardinal who had the courage to a. accuse another cardinal of suppressing the truth about sex-abuse cover-ups within the church and b. suggest that clerical celibacy likely contributes to those abuses. The silencing of Cardinal Christoph Schoenborn shows again that Pope Benedict should less time on PR and more time reading his Bible: John 8:32: "You shall know the truth, and the truth shall set you free."  (Abby Zimet: "The Proper Respect for Persons," If, That Is, They Deserve It. CommonDreams.org. July 1, 2010)

"In the Church, when accusations are made against a Cardinal, the competence [of judgment] rests solely with the Pope; other instances have a function of consultation, always with the proper respect for persons."

A judge of the Holy Roman Rota, the church's highest court, wrote in a Vatican-approved article that bishops should not report sexual violations to civil authorities. And sure enough, for years bishops and cardinals have refrained from cooperating with law enforcement authorities, refusing to release abusers' records, claiming that the confidentiality of their files came under the same legal protection as privileged communications in the confessional -- a notion that has no basis in canon or secular law. Bishop James Quinn of Cleveland even urged church officials to send incriminating files to the Vatican Embassy in Washington, DC, where diplomatic immunity would prevent the documents from being subpoenaed. (Michael Parenti: Pedophiles and Popes: Doing the Vatican Shuffle. May, 2010. CommonDreams.org)

"We program children at an early age to stop seeing what they see and knowing what they know in order to squeeze them into the patriarchal mold." (Charlotte Davis Kasl, PH.D.: Many Roads, One Journey. Harper Perennial. 1992)

"Can anyone really think that the Catholic hierarchy's deeply rooted, centuries-old patterns of self-serving secrecy and deceit have suddenly been reversed and that heinous crimes once routinely hidden are now routinely revealed?"  (David Clohessy, executive director of the Survivors Network of Those Abused by Priests.) [Some advocates for victims of clergy abuse dismissed the bishops' annual survey as inaccurate because it relies on data provided by the church. Participation in the audit was voluntary, and 15 percent of dioceses and religious orders didn't complete the survey.]

The Associated Press found 30 cases of priests accused of abuse who were transferred or moved abroad. Some escaped police investigations. Many had access to children in another country, and some abused again. A priest who admitted to abuse in Los Angeles went to the Philippines, where U.S. church officials mailed him checks and advised him not to reveal their source. A priest in Canada was convicted of sexual abuse and then moved to France, where he was convicted of abuse again in 2005. Another priest was moved back and forth between Ireland and England, despite being diagnosed as a pederast, a man who commits sodomy with boys. (How the church shuffled predator priests around the globe. Huffington Post)

"The pattern is if a priest gets into trouble and it's close to becoming a scandal or if the law might get involved, they send them to the missions abroad.  Anything to avoid a scandal."  (Richard Sipe former Benedictine monk) [Sipe is a critic of what he says is a practice of international transfers of accused and admitted priest child abusers.]

Természetesen más vallásokban és más egyházakban is vannak homoszexuális, esetleg erőszakot elkövető elöljárók, papok, rabbik, guruk és lelkipásztorok, akik viselkedésükkel megbotránkoztatnak -- de ez nem lehet a Vatikán számára mentség: In 2005, Time magazine called Ted Haggard one of the most influential evangelicals in America. By November 2006, he had resigned his post as the head pastor of the New Life Church in Colorado Springs, Colo., after admitting to homosexual encounters with a male prostitute. In January 2009, Ted and Gayle Haggard appeared on "Oprah" to talk about how their marriage persevered through the scandal. Ted Haggard then proclaimed he was a "heterosexual with homosexual attachments." In April 2009, the two appeared on the show "Divorce Court" – not to end their marriage but to espouse their love and strengthened faith. "It's made him a better man. I see what has happened as a divine rescue," Gayle Haggard said.

Hat év és 8 hónap börtön büntetésre és pénzbírságra ítélte a los angelesi bíróság Fernando Lopez 40 éves katolikus papot, aki 2001-ben Rómából való áthelyezése óta szexuálisan megrontott három kiskorú fiút. Mikor helyi hatóságok tavaly szeptemberben letartóztatták, az egyház azonnal felfüggesztette státuszából, ami arra enged következtetni, tudomásuk lehetett korábbi, hasonló jellegű problémákról. "A vádlott megfosztotta áldozatait az ártatlanságuktól és (lelkileg) egy életre megsebezte őket" -- mondta az ítélkező bírónő, Ruth Kwan. "Visszaélt az egyházba vetett erős bizalmukkal... Lerombolta a hitüket."  A legfiatalabb áldozat 13 éves volt. (2005. április 23)

XII. Pius pápa kegyeltje és jobb keze, Pascalina nővér élettörténete (La Popessa címmel) számos megdöbbentő, ha nem megbotránkoztató dologról számol be:  "Pacelli bíboros és a vele tartó Pascalina nővér amerikai útjáról beszámolva bemutatja többek között az akkori bostoni érsekség kardinálisát, William O’Connellt, aki “egy szánni valóan szegény ír család sarjaként lett multimilliomos”. Szerencsés meggazdagodása következtében rendszeresen utazgatott privát luxus hajóján a Bahama szigetekre. O'Connell vagyona és egyházi pozíciója révén kézben tartotta az egész bostoni médiát.  Az érsekség lejáratását elkerülendő (mindig ez az indok) el tudta tusolni kinevezettje, a saját unokaöccse, Monsignor J. P. O’Connell bostoni kancellár “aljas szexbotrányát”, sőt egy “bizarre gyilkosságot” is, amit a kardinális egyik bentlakó férfi beosztottja követett el a püspöki palotában." (Részlet az EMPIRIA  Lapszemlék-kommentárok rovatából: Lapszemlék 2003. I. félév, 8. írás)

*

Violence against sexuality and the use of sexuality for violence, particularly against women, has very deep roots in Biblical tradition, and is spelled out very early. The nineteenth chapter of Genesis (19:1-11), the first book of the Old Testament, holds that the rape of woman is acceptable but the rape of man is "a wicked thing." This chapter about the destruction of Sodom and Gomorrah describes Lot's hospitality to two male travelers (actually two angels) who were housed with him.  

In the evening the townsmen of Sodom came to Lot's house and said to him: "Where are the men who came to your house tonight? Bring them out to us that we may have intimacies with them." Lot went out to meet them at the entrance. When he had shut the door behind him, he said, "I beg you, my brothers, not to do this wicked thing. I have two daughters who have never had intercourse with men. Let me bring them out to you, and you may do to them as you please. But don't do anything to these men, for you know they have come under the shelter of my roof." They replied, "Stand back! This fellow," they sneered, "came here as an immigrant, and now he dares to give orders! We'll treat you worse than them!" With that, they pressed hard against Lot, moving in closer to break down the door. But his guests put out their hand, pulled Lot inside with them, and closed the door; at the same time they struck the men at the entrance of the house, one and all, with such blinding light that they were utterly unable to reach the doorway.

As the story continues, the two angels escort Lot and his family to safety and then destroy Sodom and Gomorrah for their great sinfulness. Yet not a word of reproach is given to Lot for his willingness to hand over his two virgin daughters to be gang raped. This same story is repeated in the books of Ezekiel (23:1-49) and Judges (19:22-30).

Given such a tradition, it is understandable that during the Inquisition only women were charged with having intercourse with the devil and put to death for this crime of pleasure. What man has died at the stake for having slept with Satan? This tradition is maintained in modern cultures where women are punished for prostitution but their male customers are not. (James W. Prescott: Body pleasure and the origins of violence. From "The Bulletin of The Atomic Scientists".  November 1975)

*  *

Ebben a témakörben lásd még:   Még mindig tabu; "Én vétkem, én vétkem, . . ."; A bálvány hihetetlen dolgai;  Közös titkok, közös bűnök;  LAPSZEMLE 2002. II. félév, 23. cikk; 2003. II. félév, 62. írás; 2003. I. félév, 27. írás; 2004. II. félév 5.  és  27. írás;   Lapszemle 2007. I. félév 20. és 2. írás  ;  Lapszemle 2007. II. félév, 6. írás Lapszemle 2010. I félév 8. 9. 13. írás

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenkor rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

 

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára