EMPIRIA Magazin VII. évfolyam Kuliffay Hanna írásai

 

 

Kommentárok, elemzések, lapszemlék

 2008 II. félév

 

15. írás

December 31.

 

 

Nevess és vigadj, még ha sírhatnékod is van, vagy a fejedet szeretnéd a falba verni!  Ez a Szilveszter mindenkori üzenete, amely az új év hajnalán reményeket igyekszik táplálni belénk -- legalább ideiglenesen, pár órácskára feledtetni próbálva az elmúlt 12 hónap búját-baját!  Az amerikaiaknak Bush és Cheney jármának 8 évi viselése után különösen nem könnyű lazítani. Erőnek erejével kell leküzdeni kényszeredettségüket, hogy utólag nevetni, ironizálni is tudjanak a politikai pojácák, vér- és olajbűzű hipokriták szégyenletes, ellentmondásos, gyakran önlejárató megnyilatkozásain, és némileg felszabadultabban tudjanak átlépni a sokak számára kilátástalannak tűnő jövőbe.

 

Az idén minden nagyobb feltűnéskeltés és média fanfár nélkül elhunyt zseniális társadalomkritikus és politikai szatirikus, George Carlin a Bush-éra idején arra  a következtetésre jutott, “ennek az országnak a tulajdonosai tudják az igazságot, mikor amerikai álomról beszélnek: amerikai álomnak mondják (ami itt megy), mert ébren nem lenne képes elhinni az ember.”

 

Kezdve George W. Bush megnyilatkozásaival, aki idén januárban, hét év szellemi gyarapodásával és gazdag tapasztalatával a háta mögött magabiztos jóslatokba bocsátkozott: “Számomra nem kétséges, hogy 2008 nagyszerű év lesz. . . . Meg vagyok győződve róla, hogy (mi, republikánusok) 2008-ban megtartjuk a Fehér Házat.”  Ez a „nagyszerű év” tett pontot szégyenletes elnöki karrierjére, ami természetesen döntő módon hozzájárult a Fehér Ház elvesztéséhez.

 

Az  idei Országos Imanap alkalmából adott ünnepi reggelin Bush a megjelentek elé tárta humanitásának és gazdag lelkivilágának kiapadhatatlan forrását: “Amikor felemeljük szívünket az Úrhoz, mindannyian egyenlők vagyunk a szemében. (Kivéve persze az afgánokat, irakiakat, palesztinokat, libanoniakat, szíreket, okoskodó oroszokat és venezuelaiakat, némely fekete afrikaiakat, na és persze az irániakat. K. H.) ... Az imádság révén könyörületesebbé és együtt érzőbbé válunk. ...(elvégre atomot is használhatnánk. K. H.) Mikor engedelmeskedünk Isten felhívásának, hogy úgy szeressük a szomszédjainkat, mint önmagunkat, egy mélyebb barátságot alakítunk ki (szintén olaj- és profitéhes, K. H.) embertársainkkal -- és mélyebb kapcsolatba kerülünk örökkévaló Atyánkkal.”(*1) Senki ne feledje, a pszichopatáknak, szociopatáknak nincs szégyenérzetük, az Atya pedig állítólagos mindenhatósága ellenére sem tud  Bush ragaszkodása ellen tiltakozni.

 

Idei hivatalos találkozójukon Bush elemista módon oktatgatta a korábbi orosz elnököt, Vlagyimir Putyint -- talán úgy, ahogy őt szokták a tanácsadói: “A NATO egy békés szervezet. Egy olyan szervezet, amely a demokráciák felvirágzását segíti elő. (Rakétákkal, tankokkal, vegyi fegyverekkel és fürtös-bombákkal) És a demokráciák jó dolgok az országhatárodon.” (Különösen a nehézfegyverekkel megszállt "demokráciák".)

 

Bush abban reménykedik, hogy népszerűtlensége ellenére a történelem nagyra fogja értékelni.  Addig is a sameszai, bűntársai és a szabadrablás haszonélvezői fürdetik dicsfényben. Az elnökhelyettes Dick Cheney például azt mondta róla egy konferencián: „Az elnök a helyes döntéseket hozta a megfelelő indokok alapján, és mindig figyelembe vette az amerikai nép értékítéletét.” Ezért olyan kínosan népszerűtlen? A maga kreálta valóság szemétdombján kakaskodva Cheney még hozzátette: „Hogy ugyanezeket a döntéseket  támogatnám-e ma is?  Naná, hogy támogatnám.”

 

Az alelnök, akinek népszerűtlensége az évek során folyamatosan vetekedett a Nagyfőnökével, magáról is próbálta a szennyet levakarni, mikor a szélsőjobboldali Fox News riporterének azt próbálta beadagolni, hogy bármit is csinál az elnök háború idején, az mind legális.” (Erre még a pesti "röhejes" jelző sem elég kifejező, annyira ostoba.)

 

Hogy senki se feledje, Bush idén ismételten biztosította az országot és közvetve a világot: (Mi amerikaiak) “a szuverén (iraki) kormány vendégei vagyunk.”  Egyes katonai szakértők szerint az évszázad végéig.

 

Bush valószínűleg repes az örömtől, mikor magánál is erkölcstelenebb és hipokritább nyilatkozót hall -- pláne, ha az illető Adam Sieminski, a Deutsche Bank fő energiabiztosa: „Az iparnak nincs lehetősége kontrollálni Irak belpolitikáját, és ez az, ami megakadályozza a fejlődést. (Ennek fordítottját, a nagyipar (élén a fegyveriparral) irányította belpolitikát nevezik fasizmusnak.) Nem hiszem, hogy olajért mentünk volna Irakba. Mi stabilitást szeretnénk látni Irakban. Ha ez végül is több olajt jelent, ez csak előnyös lesz a fogyasztóknak. De mindez Iraktól függ. Irak egy független ország.” (Na, még kerek tizedikre ... egy utolsó pohárkával...)

 

Dana Perinot még szilveszterkor sem fair csúfolni, mivel a Fehér Ház szóvivőjeként a munkaköréhez tartozik a BushCheney-kormány mindennemű hazugságainak eladása -- csak ne csinálná a „vevők” szellemi képességeinek nyilvánvaló lenézésével, mikor ilyesmiket mond: „Irak szuverén ország, és a saját érzései alapján hozhat döntéseket arról, hogyan akar olajiparának fejlesztésével haladni.” 

 

Perino, mintegy felesleges kötözködésnek tüntetve fel, rendre elkerülte Byron Williams itt idézett és mások hasonló kérdését: Ha tényleges haladást érünk el Irakban, miért kellett Cheney elnökhelyettesnek (még mindig) teljes titoktartás mellett utazni Irakba, mikor Ahmadinejad iráni elnök nyilvánosan érkezik oda, vörös szőnyeges fogadtatásban részesítve?” Mert mit is lehetne erre válaszolni?

 

Mikor azonban a Fehér Ház kedvence, a szilárdan megbízható Charles Gibson búcsú interjúja során azt kérdezte Bushtól, milyen érzéssel távozik az elnöki posztról, ő rögtön kapott egy hetyke választ: „Emelt fővel hagyom magam mögött a várost.”(*2) Gibson természetesen azért kapja a súlyos milliókat, hogy ilyenkor rá ne kérdezzen: Tényleg?  Emelt fővel?  Na és miért?  (Egyébként az ok nyilvánvaló: már az elnöki állig ér a guanó.)

 

*1 Érdekességként érdemes visszaidézni, hogy 2003-ban, tehát a vérzivataros iraki intervenció évében, Bush milyen hasonlóképen felháborító, undorító és csalárd magyarázattal szolgált a demokratizálást illetően az az évi imareggelin résztvevő többi alakoskodó kormánypolitikusnak és kongresszusi jómadárnak: “A nemzetünk Isten által választott és a történelem által megbizatott, hogy az igazság mintaképe legyen a világ előtt. (. . .) Az események nem vak véletlen és (pusztán) a lehetőségek által alakulnak. Az egész élet és az egész történelem mögött elkötelezettség és cél van, amelyet az igaz és hűséges Isten keze szab meg. (. . .) Amerika olyan spirituális energiával rendelkezik, amelyhez hasonlóval semmilyen más nemzet nem lenne képes  hozzájárulni az emberiség felszabadításához.”

*2 "This administration has had a good, solid record, and I'm very proud of it. I tell people I leave town with a great sense of accomplishment and my head held high.” (George W. Bush, January 13, 2009)

 

Addenda:

"A national day of prayer"? Does that scare the spine out of anyone? Especially when you consider that it's all those dog-shit religions that start these fucking wars to begin with. Ninety percent of every war that's ever been fought is because of some made-up, mind control, completely fictional religion. You never hear in the news, "200 killed today when Atheist rebels took heavy shelling from the Agnostic stronghold in the north". No, it's because you got a silly, placebo religion cuz you don't want to admit that you don't fucking know. (Doug Stanhope. 2007)

Ime egy másik idézet a szenzációs parodista Carlintól, aki az idén nyáron tartott fellépései során „Amerika tényleges tulajdonosai” és a tudatlanságban tartott, kizsigerelt kisemberek antagonizmusát lefestő szatírájával próbálta a könyörtelen valóságra ébreszteni honfitársait:

"Elmondom önöknek, mi az, amit (a nagy, gazdag üzleti érdekeltségek) nem akarnak. Ők nem akarnak egy olyan polgári lakosságot, amely kritikus gondolkodásra képes. Nem akarnak jól tájékozott, művelt, kritikusan gondolkodó népet. Nem érdekeltek benne. Ez (ugyanis) nem szolgál az előnyükre. (Sőt), az érdekeik ellen van. Nem akarják, hogy viszonylag okos emberek a konyhaasztalnál ülve rájöjjenek, hogy kib*szik velük a rendszer, amely mélyvízbe dobta őket 30 b*szott évvel ezelőtt. Tudják viszont, hogy mi az, amit akarnak? Engedelmes dolgozókat – olyan embereket, akik éppen csak annyira okosak, hogy kezeljék a gépeket és elvégezzék az adminisztratív munkát, de elég ostobák ahhoz, hogy passzívan elfogadják az egyre sz*arabb munkákat egyre kevesebb fizetségért, elfogadják a hosszabb munkaidőt, a csökkentett juttatásokat, a túlórázás beszüntetését és az eltűnőben levő járandóságot, amely semmivé válik abban a pillanatban, mikor valaki folyamodik érte. És most, az önök társadalom biztosítását akarják. A kib*szott nyugdíjakat akarják. Vissza akarják szerezni, hogy oda tudják adni bűnöző Wall Streetes barátaiknak. És tudják, hogy mi fog történni? Meg fogják kaparintani. Előbb-utóbb meg fogják szerezni, mivel ők birtokolják ezt a b*szott helyet. Ez egy nagy klub, de önök nincsenek benne. Önök és én nem tartozunk a nagy klubba.” (George Carlin: The Real Owners of America. June 24, 2008)

I've been playing the CNN Drinking Game, have you ever played that? Where you do a shot every time George Bush says the word "evil"? Oh, I'm a wreck! You gotta do a double shot every time he says "evildoers". Chug the bottle for "axis of evil". Are you a president or an exorcist?! (Doug Stanhope)

Egy régebbi, de elévülhetetlen aranyköpés W. Bushtól: "The vast majority of our imports come from outside the country." ("Az importunk óriási többsége külföldről származik.")

(Lapszemle rovatunk további válogatott idézetekkel kezdi a 2009-es évet -- Hillary Clinton, Barack Obama és Sarah Palin is szót kap --, tehát ott találkozunk kedves Olvasóinkkal.)

 

 

14. írás

November 19.

 

 

Eredetileg egy olvasónknak a 40 év különbséggel megjelenő két Humanista Manifestum kapcsán feltett kérdéseire jelentettük meg Olvasói levelek rovatunkban a következő választ, de szélesebb körű érdeklődésre számítva itt is közreadjuk:

 

KH: (. . .) A két manifesztum olvasása kicsit helyre billenti az embert, és némi remény csillant fel egy meglehetősen borús és kilátástalan világban, hogy mégiscsak van, mint ahogy mindig is volt lehetőség változásra, és van, mint ahogy mindig is volt esély fejlődésre.  Tegyük azonban hozzá, hogy minden időkben rendkívüli személyiségek elszántsága és összefogása szükséges hozzá. Gondolok itt arra, hogy az I. manifesztum (1930-as évek) olyan társadalmi közegben született meg, amely minden síkon és minden ponton a vallás és az egyházak befolyása alatt állt, tehát az irányzat hirdetői hatalmas kockázatot vállaltak, és rendkívüli bátorságról tettek tanúságot. Ennek érdekessége, hogy a vezéregyéniségek gyakorló unitárius papok, teológusok és vallásfilozófusok voltak – maga Raymond B. Bragg, az AHA első elnöke és a zseniális teológus és szerző, Dr. Charles Francis Potter is unitárius papok voltak – tehát olyan magasan képzett férfiak, akik éppen a tanulmányaik és kutatásaik során kerültek szembe az egyházi tanításokkal – mindenekelőtt a szentháromság dogmájával.

 

A korai vallásos humanisták nagyon óvatosan kellett, hogy fogalmazzanak, ha el akarták kerülni a kiközösítést, a sajtóbeli lejáratást és a jogi meghurcoltatást. A manifesztum első két pontja például megtagadja  a bibliai istentől a teremtő szerepét; ezzel egyszerre fordítja maga ellen a zsidókat és a keresztényeket. Eretnekség a javából. Nem csak hogy az univerzumot mondja öntörvényűnek, és üti ki vele a mindenhatóság lenyűgöző bizonyítékát, „És lőn világosság”, hanem a sokkal jelentéktelenebb projectet, az ember teremtését is. Mikor azt állítja, hogy az ember folyamatos fejlődés eredményeként emelkedett ki a természetből, valójában az evolúció elméletét hirdeti, amely a XX. század elején tudományos megalapozottsága ellenére még értelmiségi körökben sem volt széles körben elfogadott. A harmadik pont megtagadja a test és lélek dualizmusát, ezzel indokolatlanná téve a túlvilág képzetét, lehetetlenné téve a lelki üdvözülés révén elnyerhető  „örök életet”, és teljesen értelmetlenné téve magát a megváltást. Ennél jóval kevesebbért is máglyára küldtek az inkvizíció idején.

Ha valaki innen már nem is olvasná tovább a manifesztumot, ennyiből is nyilvánvalóvá válna számára, hogy ez az ún. „vallási humanizmus” valójában nem volt vallásos és még kevésbé a mai értelemben vett hívő. (A 10. pontban konkrétan is kimondja, hogy a humanistáknak nincsenek rendkívüli vallási jellegű érzelmei semmilyen természetfölöttiséggel szemben.) Mégis, mikor a manifesztum szerzőit ateizmussal vádolták, tiltakoztak ellene. Curtis W. Reese egyike volt a kivételeknek.  Már a szemináriumi évei alatt eretneknek vallotta magát.  Később egyik baptista templomból a másikba szerződött, hogy szíve és meggyőződése szerint prédikálhasson, míg végül az unitárius vallást találta a legtürelmesebbnek, a legliberálisabbnak. Mikor egy alkalommal a teistákkal folytatott heves vita során ateistának mondták, azzal vágott vissza:  A radikális unitárius azt kell, hogy mondja, ‘Rendben van, ha a humanizmus ateista, akkor legyek az.’  Rendkívüli lépés -- rendkívüli ember.

Személyes feltételezésem, hogy a tiltakozásnak elsősorban politikai okai voltak – ki akart volna az „istentagadó” Marx, Engels brancsba tartozni? Másodsorban az ateizmus lényegében tagadásra épül, míg a humanisták, lévén emberközpontúak, az élet igenlésére helyezték a hangsúlyt. A magukat vallásos humanistáknak vallók erősen szociális érzelműek voltak. A profitmotiválta társadalmat hibáztatták az egyenlőtlen részesedésért és lehetőségekért, és ahogy kifejtették, a vallás megreformálásán keresztül akartak több síkú, intézményesített változást elérni. Nyilván nem láttak maguk előtt más lehetőséget.

 

Valójában a II. manifesztum szintén ezen a demokratikus és egalitárius társadalomszemléleten alapszik. Negyven évvel később ezt szélesíti ki, és mélyíti el, vonatkoztatja a jelenlegi kérdésekre és szabadságjogokra, viszont a társadalom szekularizálódása és fejlődése lehetővé teszi, hogy a nem hívők a maguk önálló útját járják – ők a szekuláris humanisták.  (Ernyőjük alá férnek a magukat ateistának vagy szabadgondolkodónak vallók is.) A szekuláris humanista kiáltvány szerint „a racionalizmus és az intelligencia a leghatásosabb eszközök, amelyekkel az emberiség rendelkezik” ahhoz, hogy kellő empátiával, önbizalommal és kritikus szemléletmóddal szebbé és jobbá tegye a mindennapi életet.

 

Addenda:

 

Akik filozófiai meggyőződésük ellenére még ma is idegenkednek az ateista besorolástól, azokhoz szól Richard Dawkins üzenete: Darwinnak köszönhetően intellektuálisan respektált ateistának lenni.  (“Darwin made it intellectually respectable to be an atheist.”)

 

 

 

13. írás

November 16.

 

 

Bár az Egyesült Államok cenzusa törvényesítette a kettős-fajú (bi-racial) meghatározást, az amerikai média mégis egyöntetűen feketének, illetve afrikai-amerikainak nyilvánítja a fehér anyától származó, fehér családi körben nevelkedett Barack Obamát,  viszont mélyen meg volt botránkozva, hogy Silvio Berlusconi úgy utalt az új elnökre, mint aki „fiatal, jóképű és napbarnított”.

 

Amit az olasz miniszterelnök nem tett hozzá, hogy „olyan típus, mint én”. Pedig ez volt a 72 éves Berlusconi évődésének alapja, amit nem mindenki antennája tudott, vagy akart venni. Ugyanis nem Obamára szándékozott illetlennek, sőt rasszistának beállított megjegyzést tenni, hanem az olasz sajtóval élcelődött, amely gyakran kritizálja őt magas kora, hiúsága és abból adódó túlzott lesültsége miatt. Az államfő utólagos magyarázata szerint bóknak szánta az Obamáról mondottakat, és gyermetegen kötekedőnek nyilvánította kritikusait. Jogosan. Hogy is nem kapcsoltak, hogy az USA következő elnökéről nyilatkozva is a legfontosabb személyről, önmagáról beszélt!?

 

A félresikerült, de rasszistának aligha mondható Berlusconi-megjegyzés sajtóbeli túlragozása tipikus példája a valóságtól elrugaszkodott politikai korrektségnek, amely kiragadott szavakon lovagolva figyelmen kívül hagyja a megnyilatkozó eredeti szándékát, és eltussolja a lényeget – ebben az esetben a mondat elejét: Obamával könnyű lesz konszenzusra jutni. . .

 

A politikai korrektséget ellentmondásossága, sőt visszaélési lehetőségei ellenére szigorú követelménynek tartó amerikai média tudja, ő maga hogyan kerülje el a buktatókat. Veszélyt jelenthető jelzők használata helyett burkolt módszerekkel dolgozik, hogy megossza a tömegeket, vagy a kijelölt helyén tartson egyeseket. Például, angol és ír gyökereit egyáltalán, soha, még véletlenül sem említve orrvérzésig hangsúlyozza Obama afrikaiságát  – már-már a feketék elnökének állítva be. 

 

Éppen ezért fontos emlékezni és emlékeztetni rá, hogy az elnökjelöltségért vívott harc első és legfontosabb csatáját a 99%-ban fehér Iowa államban nyerte – változást ígérő progresszív nézeteinek és háborúellenességének köszönhetően.  Azt is fontos emlékezetben tartani, hogy a mindenkori választások legsikeresebb kampányát egy Obamát maximálisan értékelő 3 tagú csapat valósította meg, az országos demokrata párt jelenlegi vezetője és volt elnöki aspiráns, a fehér Howard Dean stratégiája alapján.

 

Obama győzelmi napján a riporterek előszedtek mindenkit, aki még előszedhető volt a polgárjogi küzdelmek idejéből – Martin Luther King halálának évfordulójára sem citálhattak volna a kamerák elé több afro-amerikai interjú alanyt. A hájfejű, rosszul artikuláló John Lewis, Georgia egyik képviselője, a 60-as évi fekete mozgalmak veteránja uralta a terepet.

 

Úgy tűnt, mintha nem is közös lett volna az örömünnep. . . Nem invitálták meg Obama fehér egyetemi professzorainak egyikét sem, mint ahogy  a későbbi időkből fehér professzor kollégáit és diákjait sem. A három főadón nem voltak hallhatók a szenátor kollégái vagy legkorábbi nyilvános támogatói, a fiatal Kennedyek. Vajon miért nem kapott szót Jerry Kellman, aki házigazdája és mentora volt azokban az időkben, mikor legényemberként mint közösségszervező dolgozott a South Side-on? Meg sem érdemes kérdezni, miért nem kerültek a képernyőre tiszteletére pezsgőt nyitó hívei a művészvilágból, George Klooney, Robert de Niro, Brad Pitt, Bruce Springsteen, Steven Spielberg, Jennifer Aniston, Tim Robbins, Tom Hanks. . . 

 

(Reakció Obama beszédére.  A második képen Jesse Jackson, a harmadikon egy Irakban szolgáló amerikai katona látható. Az Al-Ahram összeállítása az  AP és az AFP képeiből.)

 

A CNN-en az elérzékenykedett Colin Powellt és a volt New York-i kormányzót David Dinkinst beszéltették a választás estéjén, Chicago Grant Parkjában  pedig a kamerák a szemüket törölgető Oprah Winfreyt és a petyhüdtté öregedett polgárjogi harcos Jessie Jacksont adták be többször is premier plánban. . . holott az Obama választási győzelmét ünneplő díszvendégek között a fehérek is sajátjuknak érezvén az új elnököt hasonlóképpen örömkönnyekkel küszködtek.

 

A média megosztási kísérletei, a fehérek elidegenítési szándéka nem is lehetett volna nyilvánvalóbb. Nagyrészt azonban kudarcot vallott. Judith Warner Emlékezetes könnyek című blogjában azt írta, érettségiző lánya a szemére vetette, mikor Obama megválasztásának „eget-földet rázó” történelmi jelentőségét hangoztatta neki: „Te (tulajdonképpen) rasszista vagy. Miért is számítana különben, hogy az emberek feketék vagy fehérek?”  Ez a felvilágosult szemléletű új generáció tárta szélesre a Fehér Ház szárnyas ajtaját Obama előtt. A 18-29 éves korosztály 64%-a Obamára szavazott. Számukra érthetetlen, miért hallják még egy héttel a választási győzelem után is minden alkalommal Obama neve után, hogy az első fekete elnök.

 

Donna Marsh OConnor Amerika újjászületik című írásában közvetítette a generációváltás során egyre inkább természetessé váló egalitárius hozzáállást: „Kedden éjjel egy tisztességes embert választottunk meg. Ennyi az egész. Nem egy fekete embert. Nem egy fehér embert. Egy tisztességes embert.” A fiatal, szőke Jessica Olien pedig azt írta, „azért szavaztunk Obamára, mert hiszünk benne és mert magunkat látjuk benne. (. . .) Obamában a jobbik énünk lehetőségét látjuk.”

 

A média és a politikai fórumok afféle ki-hitte-volna? eseménynek állították be, hogy a mindkét szülője révén értelmiségi származású, Harvardon jogot végzett, rendkívül karizmatikus, évek óta politikai pályán bizonyító Obama egy időre Washingtonba költözik, holott a progresszívek, az értelmiségi elit, az egyenlő érvényesülési lehetőséget követelő kisebbségek, pacifisták, szekuláris humanisták, környezetvédők, nem kevésbé demokrata választói és anyagi támogatói évekkel ezelőtt felismerték vezetői és koordináló képességét, empátia készségét, intellektuális nyitottságát, kritikusan elemző értékítéletét. Ezen tulajdonságainak, karizmatikus megjelenésének és átgondolt pragmatizmusának köszönhetően került Illinois államvezetésébe, majd rakétasebességgel Washingtonba, az államszövetségi szenátusba. A politikai megfigyelők, az ország jövője iránt komolyan érdeklődők és az úgy mond háttérből sakkozók pedig lassan egy éve kísérhették figyelemmel, ahogy az elnökségre pályázók közül kiemelkedve az élmezőnyben bizonyított.

 

 

*

 

(A fenti 13. írás részlet a gondola. hu Külföld rovatában OBAMA ELSŐ FEKETE ELNÖKKÉNT A 44. FEHÉR ELNÖK IS címmel megjelent írásból. A november 15-én közölt cikket többek között átvették: hírstart.hu<Külföld; b2business.eu/hírek; hirfal.hu; Hírkereső; Észbontó.hu-portálcsoport; hirek.oldal.info és a Hírgyűjtő.hu. Az Obama iránti hatalmas érdeklődést bizonyítja, hogy a cikk a Hírgyűjtő.hu politikai rovatának  Top 1 nap és Top 1 hét listáján is szerepelt.)

 

TOP 4 óra

           Gyurcsány keményen beszólt Ficónak (stop.hu/Tegnap 15:58)

           Obama első fekete elnökként a 44. fehér elnök is (gondola.hu/Tegnap 10:31)

           Kína is beszáll az afganisztáni misszióba (stop.hu/Tegnap 08:42)

           Obama magára hagyja Izraelt? (kitekinto.hu/Tegnap 17:35)

           Csáky Pál örül a találkozónak (stop.hu/Tegnap 17:52)

           Holttest lépte át a határt (hírTV/Tegnap 16:22)

TOP 12 óra

           Gyurcsány keményen beszólt Ficónak (stop.hu/Tegnap 15:58)

           Obama magára hagyja Izraelt? (kitekinto.hu/Tegnap 17:35)

           Csáky Pál örül a találkozónak (stop.hu/Tegnap 17:52)   

           Holttest lépte át a határt (hírTV/Tegnap 16:22)

           Obama első fekete elnökként a 44. fehér elnök is (gondola.hu/Tegnap 10:31)

           Kína is beszáll az afganisztáni misszióba (stop.hu/Tegnap 08:42)

TOP 1 nap

           Gyurcsány keményen beszólt Ficónak (stop.hu/Tegnap 15:58)

           Obama első fekete elnökként a 44. fehér elnök is (gondola.hu/Tegnap 10:31)

           Kína is beszáll az afganisztáni misszióba (stop.hu/Tegnap 08:42)

           Obama magára hagyja Izraelt? (kitekinto.hu/Tegnap 17:35)

           Csáky Pál örül a találkozónak (stop.hu/Tegnap 17:52)

           Holttest lépte át a határt (hírTV/Tegnap 16:22)

           Honnan szerezte az adatait a szlovák rendőrség a magyarokról? (hírTV/2008.11.14)

           Bauer Edit: Európa tehetetlen a szlovák-magyar vitában (kitekinto.hu/2008.11.14)

           28 év után kapták el a párizsi merénylőt? (nepszava.hu/2008.11.14)

           Félholtra verték a főszerkesztőt (hírTV/2008.11.14)

TOP 1 hét

           Az RTL-nek forgat az Argentínában vizsgált magyar stáb   (metro.hu/2008.11.09)

           Gyurcsány keményen beszólt Ficónak (stop.hu/Tegnap 15:58)

           "Ha nem küldöd tovább, akkor kib*ott magyar vagy!" (hírTV/2008.11.13)

           A németek azt sosem felejtik el Magyarországnak (stop.hu/2008.11.13)

           Akiknek a kivégzését még az Amnesty is megengedte (kitekinto.hu/2008.11.11)

           Amerika négy éve titkolja (stop.hu/2008.11.10)

           Obama első fekete elnökként a 44. fehér elnök is (gondola.hu/Tegnap 10:31)

           Kína is beszáll az afganisztáni misszióba (stop.hu/Tegnap 08:42)

           Honnan szerezte az adatait a szlovák rendőrség a magyarokról? (hírTV/2008.11.14)

           Meghalt Oszama "szellemi atyja" (stop.hu/2008.11.12)

 

Addendum:

 

Geraldine Ferraro -- The most prominent member of the Nobama Democrats, she gave credibility to the divisive, time-wasting efforts of pro-Hillary deadenders who clung to PUMA, Just Say No Deal, and other faux-grassroots groups after Obama clinched the nomination. Ferraro was forced to step down from her official role with the Clinton campaign in March after claiming, "If Obama was a white man, he would not be in this position," similar to comments she made in 1988 about an earlier black presidential contender ("If Jesse Jackson were not black, he wouldn't be in the race"). She reared her head again in May, quoted by the New York Times as saying she might not vote for Obama in the fall, because "I think Obama was terribly sexist."  (Erik Ose: Ten Chumps Who Helped Elect Barack Obama)

 

You knew something was up when the exit polls revealed early Tuesday evening that Senator Obama had carried the white working-class vote in Indiana, one of the reddest of the red states and a onetime stronghold of the Ku Klux Klan. (Bob Herbert: Take a Bow, America)

 

Illinois Sen. Barack Obama, reacting to word that he and Vice President Dick Cheney might be distant relatives: "He's the black sheep of the family."

 

 

12. írás

Október 30.

 

 

Nem titok, hogy John McCain hullámvasútszerű kampánya produkált néhány kínos eseményt, de még az utolsó napokra is tartogatott egyet.  Csak a neki drukkoló közmédia “diszkréciója” óvta meg, mint már annyiszor máskor, hogy a rosszmájú ellendrukkerek a szájukra vegyék.  Míg Obama tíz és tízezreket vonz (képünk), és még váratlanul nekieredt hideg esőben is hatalmas tömeget tud szavaival fogva tartani, addig McCain legutóbb arra kényszerült, hogy környékbeli iskolásokat buszoztasson a gyűlésére, ha nem akart nagyrészt üres teremben szónokolni.

 

 

Az említett esemény különösen megalázó lehetett Cindy McCain-nek, aki gyönyörűen fodrászolva, frissen kikészítve, méregdrága kösztümben állt férje mögött a dobogón annak kínos tudatában, hogy 4000 iskolásnak játsszák a műsort.  Az MSNBC közlése szerint Defiance iskolakerület 2500 tanulója és még három másik iskolából 14 busszal szállított gyerek egészítette ki McCain talán 2000 összetrombitált hívét, akik aztán -- le a kalappal -- hatalmas palávert vertek a kameráknak. Az esti hírekbe ügyesen bevágva a néző azt hihette, McCain népszerűsége, szavazóinak lelkes érdeklődése utolsó napig vetekedett Obamáéval.  

 

Cindy McCain érezhető kényszeredettségét szokásos kötelességszerű mosolyával igyekezett elnyomni. A látszat tehát minden vonalon mentve volt, a feladat végül is sikeresen teljesítve lett. Igen, mondható, hogy sikeresen.  A puszta látszatnak ugyanis a politikában egyenlő esélye van a tényleges valósággal.

 

Addenda:

 

John McCain claims not to have known of his wife's drug addiction, even at a time when she was supporting her habit by stealing drugs from a charity organization. If that's true--if he actually didn't know about his wife's addiction--he demonstrates a lack of awareness that is panoramic. How do you fail to notice that your partner is stoned for months at a time? In John McCain's case, there's a simple answer and a more complex one. The simple answer is that he is a fellow-addict, known for his deep affection for the gambling table, as well as ties to the gambling industry. His addiction is the adrenalin-charged game of craps, a passion that is rumored to have cost him money and rifts in his marriage (Cindy being the one with the deep pockets who always had to bail him out.) When two addicts are married, they make an unconscious contract between them: If you agree not to confront me on my addiction, I'll agree not to confront you on yours.  (Kathlyn and Gay Hendricks: Relationship Politics: Body Language Of The McCain Marriage)

 

 

 

11. írás

Október 24.

 

 

John McCain szenátor mondhatja, hogy rá se ránt a választási statisztikákra -- amelyek szerint már kétjegyű számmal van lemaradva Barack Obama mögött --, sőt továbbra is biztos a győzelmében. Mégis, az AskMen.com frissen közölt véleménykutatási adata el kellene, hogy gondolkoztassa egy kicsit. A Los Angelesből jelentkező web-oldal az Egyesült Államok férfi lakosságának divat trendjét, társadalmi és kulturális szokásait, nézeteit és különböző igényeit hivatott felmérni. Az igen népszerű weboldal 200 ezer látogatójának szavazatai alapján 2008-ban Barack Obama a legbefolyásosabb férfi Amerikában.

 

És hogy még egy kis savat is dörzsöljenek a még mindig magabiztos (vagy a számítógépek ismételten sikeres manipulálásában reménykedő*) McCain sebeibe, az első három jelölt közé sem sikerült bejutnia. A második, szintén nagyérdemű helyet ugyanis az Apple számítógépes cég nagyfőnöke, Steve Jobs szerezte meg, míg harmadik helyre a fantasztikus tehetségű többszörös olimpiai bajnok, Michael Phelps került. Micsoda rendkívüli élmezőny!

 

* “We now see a burst of vote flipping by machines, electronic voting machines in a couple of states. This is something that we saw in at least eleven states in the 2004 election, hundreds and hundreds of people coming forward to say, "I pushed the button for Kerry, and the button for Bush lit up." So, clearly, this was a systematic programming decision by the people in charge of the machines, which in that case and this one is the Republican Party. Mark Crispin Miller is a media critic who's been focused on voter problems and election fraud in this country. He's a professor at New York University, author of several books.  Radio interview with Amy Goodman. Democracy Now)

 

MÁS és mégsem:

 

Egy másik adat, amit ugyan a "leginkább érzékeiben bízó" McCain szintén figyelmen kívül hagyhat, ennek ellenére hogy mindenki más számára van jelentősége: vasárnap, 26-án a helyi rendőrségi felmérés szerint jóval több mint 100 ezren vettek részt a Denverben (Colorado állam) rendezett demokrata tömeggyűlésen, ahol Obama ismét reményt keltő és jelentős változást ígérő  beszédet mondott. Elrettentő csak belegondolni is, mi történhet, ha elnökké választva Obama még inkább jobbra kényszerítve, gazdasági és kultúrpolitikai satuba szorítva nem lesz képes megfelelni az elvárásoknak.

 

Nagyon sokan a saját értékítéletüket tulajdonítják a karizmatikus politikusnak, a saját hitüket vetítik ki rá, vagy régebbi szimpatikus kicsengésű kijelentései alapján tekintik a magukénak, akkor is, ha azóta rendkívüli karrierjének meredeken felfutó íve némileg eltávolította korábbi énjétől.  Hirtelen példa erre: talán kezdő politikusként, vagy még azt megelőzően Obama egyszer azt mondta, "a palesztin a legtöbbet szenvedett nép". Az a fiatalkori fickó azonban már régen háttérbe kényszerült, a nagy nyilvánosság mit sem tud róla.  Viszont a génjeit átitató empátia készség, humánus szemléletmód és az előítéleteken felülkerekedő ítélőképesség továbbra is sugárzik a személyiségéből, és vonzza magához a hasonló érzésvilágúak emberségre és békére vágyó tömegeit. Milliók vélik úgy, hogy nagy elnök lehet belőle, és felemelheti Amerikát. Nemzeti tragédia lesz, ha ez nem következik be -- akár az ő hibájából, akár mert elgáncsolva, megbéklyózva vagy golyóval a nyakszirtjében nem lesz lehetősége rá.

 

Addendum:

 

"Senator Obama is a once-in-a-lifetime candidate who will transform our politics and restore America's standing in the world. We need a president who will lead based on our common values and Senator Obama demonstrates an ability to unite and inspire. Throughout this campaign I've watched his steady leadership through trying times and I'm confident he is the best candidate to move our country forward." (Former Massachusetts Gov. William Weld, a Republican endorsing Democrat Barack Obama for president)

"As many have noted, the mere act of electing Obama will begin to undo the unjust reputation bestowed on the United States in recent years. It would signal to the world that our country is ready for open-minded global debate, that it will act only after careful deliberation, and that the American dream is alive, well and moving into the White House. (. . .) Indeed, McCain's campaign has been strange. His precarious thinking is further evidenced by his hare-brained attacks of distraction, futilely trying to link Obama to a reformed '60s radical, and stirring rage and fear among the uneducated that Obama is not 'one of us.' In fact, Obama is not only one of us, he is an exceptional example of what makes our country great. He inspires hope." (The Aspen Daily News’ editorial endorsement)

 

 

10. írás

Október 22.

 

Is Sarah Palin Making An Ass Of Herself?

 

 

 

                                                                     (Image via Getty)

 

SARAH PALIN S*GGET CSINÁL MAGÁBÓL? – kérdezi a kép felirata. Az olvasó jogos kérdése erre, DE HÁNYADSZOR?

 

Még el sem múlt a sokkhatás, hogy a kormányzóasszony -- mint afféle „igazi Amerikai”? -- szeptember óta a republikánus pártirányítás adakozási kedvéből 150 ezer dollárt költött új gardróbjára, és 22 ezer 800 dollárt október első két hetében a sminkmesterére(*), mikor ismét a figyelem központjába bombázta magát.

 

Palin egy választási gyűlésen olyan selyemkendővel a nyakában pompázott, amely feliratával arra buzdított, szavazz -- a Demokrata Pártra! Aki gardróbja tervezőjeként megvetette számára, vagy aki esetleg "nagylelkűen" megajándékozta vele, annak szenzációs humora volt, vagy közelről ismerte Palin sokrétű tájékozatlanságát. A VOTE (szavazz) feliratos nemzeti színű kendő bordűrjén ugyanis helyes kis szamarak bandukolnak körbe, szép sorban békés egymás után, és mint az Amerikában köztudott, a szamár a demokraták szimbóluma. A republikánusoké ezzel szemben az elefánt.

 

*Palin egy interjú során azt mondta, családilag nem jellemzi őket az esztelen költekezés, sőt spórolósak. “Ezek nem mi vagyunk.” Bármilyen hihetetlen is, ezt mintegy mentségnek szánta. Úgy tűnik, fel se fogta annak az erkölcstelenségét, hogy míg a saját pénzükkel spórolnak, az adófizetőkét vagy akár a párt támogatóiét értelmetlen nagyvonalúsággal pazarolják.

 

 

MÁS és MÉGSEM

 

A Republikánus Kormányzók Bizottsága (Republican Governors Association) 2008 novemberében új elnököt és tisztségviselőket választott. A Wall Street Journal cikke szerint Sarah Palin nem csak hogy a vezető pozíciót nem tudta megszerezni, de a 8 egyéb irányítói tisztség egyikére sem jelölték a kollégái.  A dolog pikantériája, hogy a tisztújítást megelőzően a média a szokásos módon ajnározta és sztárolta Palint, aki a tőle megszokott magabiztossággal tündökölt.  Csillaga azonban a republikánus vezető körökben egyre inkább leáldozóban.

 

A népszerű republikánus kormányzó, Tim Pawlenty szerint Palin ugyan galvanizálta a párt szélsőjobboldali szárnyát -- ami szükséges és hasznos volt John McCain számára --, mégsem kellett volna, hogy magának a Republikánus Pártnak irányt szabjon.  Ezzel a kijelentésével végül is utólag beismerte, hogy McCain -- aki nem tudott volna a radikális Palin nélkül nyerni, vele viszont veszített -- alkalmatlan jelölt volt az elnöki pozícióra.

 

Lásd még: Sarah Palin szerint "az iraki háború Isten terve" és itt lejjebb a 6. írást

 

Addendum:

 

Indeed, the story could not come at a more inopportune time for the McCain campaign. During a week in which the Republican ticket is trying to highlight its connection to the working class -- and, by extension, promoting its newest campaign tool, Joe the Plumber -- it was revealed that Palin's fashion budget for several weeks was more than four times the median salary of an American plumber ($37,514). To put it another way: Palin received more valuable clothes in one month than the average American household spends on clothes in 80 years.  (Huffington Post's Sam Stein reported. October, 2008)

 

Keeping track of Palin's ethics violations has become almost a full-time business. (. . .) As far back as the 1990s, Alaska newspapers were calling Palin's behavior into question. "Mayor Palin," the Frontiersman declared in a February 1997 editorial, "fails to have a firm grasp of something very simple: the truth." (Geoffrey Dunn: Half-Baked in Alaska II: More Ethics Charges Unveiled Against Palin. November 20, 2008)

 

Sarah Palin has mastered one fundamental requirement of a Republican president: she can smile and look you directly in the eye while telling an outrageous lie. At least when John McCain lies, his body screams his discomfort by putting on an eye-catching display of twitches, phony smiles and robot moves. McCain's body language is so strange that it's easily observable; he appears to be operated by a puppeteer who is a couple of triple-espressos over the line. That's a good thing, though. We'd much rather have a presidential candidate who reads like a comic book when he's lying than one who conceals those whoppers under a grin and a wink. Sarah Palin belts out her deceptions and distractions with a radiant confidence we usually only see in sociopaths and infomercial pitch-persons. The last public figure we saw who could grin and lie with that kind of sunny confidence was O. J. Simpson.  (Kathlyn and Gay Hendricks: Body Politics: Sarah Palin's Body Language And Why It Should Worry You)

 

 

 

9. írás

Október 20.

 

 

Az Egyesült Államokban milliókra rúg azoknak a száma, akik meg vannak győződve róla, hogy Barack Obama sikere és népszerűsége a „liberális média” túlzása, sőt kitalációja. Lehetetlennek tartják, hogy ennyi „négerrajongó” lenne, és még kevésbé, hogy a választási nagygyűlések bezsongott tömegei utolsó percben tényleg rá fognak szavazni. A vér nem válik vízzé, mondják, és különben is, a szíve mélyén mindenki tudja, hogy egy „fekete” alkalmatlan bármilyen komoly vezető pozícióra. . .

 

 

                                      (Kuliffay Zsuzsanna felvételei)

 

Azt ugyan elismerik, hogy a feketék jó színészek, zenészek és kiordítják a tüdejüket Michael Jordan biztatására, de hogy egy muzulmán nevű „darkei” a Fehér Házból dirigálna. . . !  Mindazok a milliók, akik tudatlanságuk és megrögzött előítéleteik sűrű ködén át szemlélik a világot, nem akarják, vagy nem tudják elfogadni, hogy az idő átlépett felettük. Nem akarják, vagy nem tudják beismerni, hogy a társadalomszemlélet komótos, de feltartóztathatatlan evolúciója következtében siralmasan lemaradtak.

 

Annak ellenére hitetlenkednek, hogy évtizedek óta a változás sok jele, nyilvánvaló jelenségei veszik körül őket -- még a hatalomért való versengésben is. Eltekintve attól, hogy számos fekete és Obamához hasonlóan vegyes házasságból származó politikus nyert helyi választásokon, és lett kormányzó, szenátor, képviselő, vagy kapott pozíciót (még kabinet pozíciót is) a központi kormányban, az utóbbi 3 évtizedben 5 afrikai-amerikai jelölt az elnökválasztásokon is indult. (A polgárjogi harcos Jesse Jackson, Virginia állam kormányzója Douglas Wilder, volt diplomata és szélső-jobboldali aktivista Alan Keyes, Illinois állam volt szenátora Carol Moseley Braun és New York jelenleg is aktív demokrata szenátora, Al Sharpton.)

 

A neves afrikai-amerikai elődök sikere és általános népszerűsége ugyan lemarad Obama sikeréhez és népszerűségéhez mérten, hozzá kell azonban tenni, hogy a többi (angolszász, zsidó vagy spanyol származású) elnökségért indulóké is. A Times és a CBS News közös felmérése szerint szenátor Obama népszerűségi indexe a legmagasabb az összes elsőfordulós elnökjelölt között. Mi több, abból az 53%-ból, akik pozitívan értékelték, (33% negatívan), 64% lelkes, odaadó híve -- tehát nem csak a gazdasági körülmények vagy a republikánusokból való kiábrándultság következtében tervezi rá szavazni. (John McCain népszerűségi indexe ugyanezen felmérés szerint 36%-ban pozitív, míg 45%-ban negatív.)

 

Akik időben felismerték a generációváltás szükségességét -- ami részben hozzájárult Hillary Clinton kudarcához is --, nemcsak a gazdasági és politikai irányváltás elkötelezettjei, hanem a társadalmi fejlődésé is.  A Clinton--Bush-féle „baby boom” nemzedék (akik 1943 és 1964 között születtek) gyermekei nemcsak felvilágosultabbak és toleránsabbak, de nagyobb hatással, mondhatnánk viszonthatással is vannak a szüleikre, mint korábbi generációk. Caroline Kennedy nyilatkozta nevetve, mikor nyilvánosan bejelentette, hogy Obamát támogatja, tulajdonképpen egyetemista gyerekei révén, az ő lelkesedésüktől indíttatva kezdett másoknál korábban odafigyelni rá. . . 

 

Míg a demokrata párt tradicionálisan a kisember, a lemaradók és az alsó-középosztály felkarolója, addig Obama a „liberálisnak” mondott szellemi eliten kívül a jómódú felsőközéposztály széleskörű támogatását is élvezi. (Egy republikánus képviselő, Robin Hayes éppen a napokban tette közhírré egy nyilvános McCain gyűlésen a liberálisok új (hivatalos?) diagnosztikáját: „gyűlölik az igazi(?) amerikaiakat, akik dolgoznak és produktívak és eredményesek és hisznek Istenben”.) 

 

Obama korai szlogenjét, „MI VAGYUNK, AKIKRE VÁRTUNK”, széles körben tudatosítva a demokrata szenátor sokrétű, és egyre kiterjedtebb tömeget vonz magához; híveket szerez a pártonkívüli függetlenek vagy középutasok, a Kucinich-féle progresszívek, a clintonista fiatal, szakmájukban sikeres fehér nők (akik szavazatára Sarah Palin pályázott), és a gazdag kertvárosi (úgymond Rózsa-dombi) lakosság köréből, sőt a szélsőjobboldali  republikánusoktól elhatárolódó ún. mérsékelt republikánusok(*1) soraiból is.

 

 

Az elmúlt napokban a korábban fegyveriparáról és repülőgépiparáról ismert, ma inkább haditengerészeti kikötőként  és irányító központként híres (tehát szoros washingtoni kapcsolatokkal rendelkező) dél-kaliforniai város, San Diego egyik elegáns kertvárosában Zsuzsika húgommal az Óceán partvonala mentén sétálgatva nem akartunk hinni a szemünknek: a pálmafák alatti manikűrözött kertes, milliós villákon, ahol minden terasz a tengerre néz és ahol házhoz szállítják az olasz cukrászdából az Amarettóval készült tiramisu tortát, csupa Obamát hirdető táblát láttunk, de egyetlen McCain-táblát sem.

Úgy tűnik, magasabb körökben is gyakran hiábavaló a republikánusok rágalmaktól ragacsos megfélemlítő taktikája: akik a tetőteraszukról szemmel tudják tartani a közeli kikötőben ringatózó jachtjukat és Londonba vagy Párizsba ugranak át szilveszterezni, azokat hiába rémisztgetik vele, hogy Obama a szocializmus veszélyes hírnöke, és így Amerika ellensége -- értsd: politikai és egyben gazdasági terrorista. Éppen az európai szociáldemokráciák ismeretében nem rettenti el őket a szélsőséges republikánus aktivista, John Hancock riogatása: “Tévedés ne essék, ez a kampány a szocializmusról való referendum.”

Sarah Palin gyermekded ravaszkodással nem személy szerint támadja Obamát, hanem meghirdetett az adópolitikáját nyilvánítja „szocialistának”, amely progresszív ugyan -- mondhatnánk a jelenleginél emberségesebb --, de messze nem mondható radikálisnak. McCain pedig azzal vádolja, „Ő (mármint Obama) a gazdagság újraelosztásában hisz, nem azokban az intézkedésekben, amelyek mindnyájunkat hozzásegítenek a meggazdagodáshoz.” Ez a megfogalmazás, semmi kétség, a rettegett (államosító, vagyonelkobzó) kommunizmussal való asszociációt hivatott kiváltani a hallgatóságból.

 

“John McCain azt gondolja” -- üzent erre vissza Obama, “hogy ezeken az amerikaiakon (a túlterhelt kisembereken) könnyíteni szocializmus. Nos, én ezt (inkább) úgy nevezném, hogy lehetőség, és ennél (a lehetőség adásnál) semmi sem jellegzetesebben amerikai.” Egy interjú során pedig így nyilatkozott:

 

„Nem mintha én büntetni akarnám a sikert. Én csak biztosítani akarom, hogy minden lemaradónak is legyen esélye a sikerre. Az én hozzáállásom, hogy mikor a gazdaság a népesség alsó rétegétől kiindulva jó, akkor mindenki számára jó lesz. Úgy gondolom, hogy mikor kiterjeszted a gazdagságot, az mindenkinek jó.”

 

Vannak, akik annyira hisznek benne, hogy Obama meg is fogja valósítani a kampányígéreteit, a pólójukon viselik, vagy a BMW-jükre ragasztják Obama nevét; milliók támogatják dollárjaikkal a kampányát, dolgoznak ingyen, önkéntesként hónapok óta az érdekében és szervezik az 50-100 ezres szabadtéri tömeggyűléseket, mikor McCain hívei iskolai tornatermeket sem mindig töltenek meg.

 

Obama népszerűsége annak ellenére fokozatosan növekszik, hogy McCain rendszeresen vetélytársa fiatalságával és tapasztalatlanságával riogatja hallgatóit. Egy újabb terrorveszély jóslata, a bizonytalanságérzet és félelemérzet fokozása éveken keresztül sikeres fegyver volt Bush kezében, egy idő óta azonban egyre hatástalanabbnak bizonyul. Ha sem ezek a trükkök, sem a rasszizmusra és vallási nézetkülönbségekre alapozott társadalmi megosztás nem hajtja McCain malmára a vizet, akkor mi marad hátra?  Aggasztó kérdés lehet a milliókat áldozó támogatói számára.

 

Alig két hét múlva az idealista reménykedők, a beígért VÁLTOZÁS jelszóban hívők, az örök pacifisták, a fajgyűlölet fölé emelkedők, az ország érdekeit szívükön viselők, az Obama intellektusában bízók és integritására számítók szembekerülnek azzal a republikánus hatalmi gépezettel, amely az utolsó két választás alkalmával számítógépes csalással rakta hatalomba George W. Busht és Dick Cheneyt.(*2) Csak azt ne tételezze fel senki, hogy ilyesmi harmadszorra semmiképpen sem történhet meg.

 

*1 "Senator Obama is a once-in-a-lifetime candidate who will transform our politics and restore America's standing in the world. We need a president who will lead based on our common values and Senator Obama demonstrates an ability to unite and inspire. Throughout this campaign I've watched his steady leadership through trying times and I'm confident he is the best candidate to move our country forward." (Former Massachusetts Gov. William Weld, a Republican endorsing Democrat Barack Obama for president)

*2  “We now see a burst of vote flipping by machines, electronic voting machines in a couple of states. This is something that we saw in at least eleven states in the 2004 election, hundreds and hundreds of people coming forward to say, "I pushed the button for Kerry, and the button for Bush lit up." So, clearly, this was a systematic programming decision by the people in charge of the machines, which in that case and this one is the Republican Party. We're also seeing systematic shortages of working voting machines in Democratic precincts only. This is also something that did not happen only in Ohio in 2004, but happened nationwide. That election was, in fact, stolen.   (. . .)  There's been an audit of the vote in eighteen counties of Ohio by a researcher named Richard Hayes Phillips, who had his team literally scrutinize every single ballot that was warehoused in eighteen Ohio counties. They took over 30,000 digital photographs. This is not speculation, Amy. This is a meticulous, careful, specific and conclusive demonstration that John Kerry actually won some 200,000 votes in those eighteen counties only that were taken away from him. Bush's official victory margin, you may recall, was about 118,000. So there is no question about it.  Ohio was stolen.” (Mark Crispin Miller is a media critic who's been focused on voter problems and election fraud in this country. He's a professor at New York University, author of several books.  Radio interview with Amy Goodman. Democracy Now)

 

Addenda:

San Diegoban a tengerbe bukó égővörös napkorong megcsodálása után roston sült lazac családi körben való fogyasztása közben félszemmel a 30 perces esti híradóra is figyeltünk -- elvégre rendkívüli időket élünk --, amely szerint az Obama-kampány szeptemberben 87,5 millió dollárt költött.  A hátralevő 10 napra azonban még mindig rekord 133 milliónyi költőpénze van a bankban, aminek következtében játszva fel tudja vásárolni a tv csatornák megmaradt összes hirdetési idejét. Ami ebben különösen érdekes, hogy a kampány közlése szerint az anyagi fedezet jelentős része az  átlagemberek zsebéből származik, 10, 20, 50 dollárok (esetleg többszöri) megajánlásából -- elsősorban az Internet révén, amely nagyban hozzájárult a szenátor népszerűsítéséhez is.  Dollár viszonylatban ugyan messze lemaradva, John McCain legnagyobb számszerű előnye fundamentalista evangélikus támogatói körében jelentkezik, akik közül 76% akarja a Fehér Házban látni -- és megosztottan Sarah Palint vagy Joe Liebermant az alelnöki hivatalban. Obamát csak 20 százalék preferálja. Ez az az arány,  amire a sors gúnyos fintoraként nem a nyertes McCain, hanem a vesztes Obama lehet igazán büszke.

 

Mikor a Missisippi állambeli Jacksonville-ben 10 ezren gyültek össze Obama meghallgatására és ünneplésére, addig az állam másik felében még ezren sem  jelentek meg a McCain-rendezvényen.  Bár a média nem győzi nyakra-főre hangsúlyozni Obama afrikai-amerikai származását, mintegy a feketék elnökének tüntetve fel, ennek ellenére a leglassabban felzárkózó fehér alsó-középosztálybeli (munkás) férfiak körében is növekszik a népszerűsége.

 

Even putting aside all this, the report relates, deep within, that Obama, in fact, received donations under $200 from a staggering 2.5 million people -- completely unprecedented. A closer look at the actual figures show that Obama got over $115 million from these donors -- while the other three got only in the range of $40 to $50 million. The study also notes that Obama's 2.5 million donors equaled the combined number of such donors for all candidates in 2004. Yet the media is now being accused of pushing the "myth" that there was something extraordinary about Obama's relation to small donors. Even accepting the report's definition, Obama received twice as much "small funding" as did Hillary Clinton.  (Greg Mitchell: Study's Claim on the 'Myth' of Obama's Small Donor Base Is Itself a 'Myth')

 

 

8. írás

Szeptember 20.

 

 

Az Olvasói levelek rovatunkban került sor az alábbi levélváltásra, amely azonban fokozott aktualitása miatt  párhuzamosan itt is helyet kapott. Íme Kállai András néven jelentkező kedves Olvasónk Hannának címzett levele:

 

Mivel Ön azon kevesek közé tartozik, aki időnként foglalkozik az évekig “elfelejtett” afganisztáni háborúval, gondoltam érdekelni fogja Orbán Viktor szerintem szégyenletes levele, amit April Foley amerikai nagykövetnek küldött. Köszönettel venném, ha szakítana rá némi időt, és kommentálná.  Íme a levél:

 

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevében szeretném kifejezni együttérzésemet országával, valamint az áldozatok családjával a World Trade Center és a Pentagon ellen elkövetett brutális terrortámadás hetedik évfordulóján. A terrorizmus eme barbár megnyilvánulásai értékeink szíven viselésének és minden áron való megvédésének fontosságára figyelmeztetnek. Ezen kívül arra is megtanítanak, hogy az emlékezést tetteknek kell kísérniük, és e meggyőződés alapján biztosak vagyunk a NATO afganisztáni missziójának sikerében.

 

Ezúton kívánom megerősíteni elkötelezettségemet a misszió iránt, és biztosítani a Nagykövet asszonyt, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítok Magyarország ahhoz való hozzájárulásának, amely egyben a transz-atlanti szövetséget összetartó kötelékek szorosabbá fűzését is szolgálja.

   

Hanna válasza:

 

Véleményével egyetértésben szeretném hozzáfűzni, hogy nemcsak évekig "elfelejtett" volt Afganisztán sorsa, rendszeres bombázása, lakosságának terrorizálása, állampolgári jogaitól és boldogulási lehetőségeitől való brutális megfosztása, hanem a transz-atlanti szövetség "sikeres missziója" és a "NATO győzelem" jelképe is volt -- példaképként állítva a demokratizálásra ítélt más országok, mint Irak, Szíria és Irán elé. Charles Krauthammer, a neokonzervatívok nagydobosa például a következőket írta 2005-ben: "A legtöbbet mondóan (Cindy) Sheehan visszavonulást követel nemcsak Irakból, de Afganisztánból is, egy olyan háborúból, amely minden elképzelhető mértékkel mérve csodálatra méltóan sikeres."  (Krauthammer számos más, hasonlóképpen ostobán elfogult, és a tényeket keményen meghamisító közlése ellenére mai napig is vezető politikai műsorok kommentátora, és milliókat zsebrevágva rendszeresen publikál -- többek között a Washington Postban.)

 

De lássuk csak, mit is mondott nem olyan régen az afganisztáni helyzetről Francesc Vendrell tanácsadó, az Európai Unió leköszönő afganisztáni követe: “In 2002, we were being welcomed almost as liberators by the Afghans. Now we are being seen as a necessary evil." Vendrell szerint “2002-ben majdnem felszabadítóként fogadtak minket az afgánok. Most úgy tekintenek ránk, mint a szükséges gonoszra.” (“Szükségesnek” természetesen csak a bábkormány tartja a megszállókat.) Ezt látszik igazolni a Spiegel telefoninterjúja is az illegalitásba kényszerült Mullah Salammal, aki a riporter szerint „a radikális muzulmán extrémizmus egyik katonai vezetője”, míg az afgánok szerint az idegen megszállás ellen küzdő hős ellenálló -- mint tudjuk, ez csak nézőpont kérdése.  Salam állítólag a következőt nyilatkozta: „A népnek elege van a megszállásból, és mindenki gyűlöli a kultúrájukat. Mi megbosszulunk minden ártatlanul megölt afgánt, és folytatni fogjuk szent háborúnkat, amíg elűzzük a németeket Kunduzból és velük együtt az összes megszállót Afganisztánból.” Salam véleménye szerint minden fizetett bérenc halált érdemel, aki amerikai befolyásra részt vesz a megszállásban, legyen az német, török, angol. . . vagy éppenséggel magyar.

 

Megdöbbentő, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetője nemcsak hogy támogatja a jelenlegi magyar kormány erőszakpolitikáját, egy védtelen kis ország kegyetlen eltiprását és kifosztását, hanem személyes hatalomvágytól hajtva és a NATO "siker" (további tízezrek halála?) reményében hétrét görnyedve "megerősíti elkötelezettségét". Megdöbbentő, hogy egy nemzetközi megbízatást is teljesítő vezető politikus  előre kiárusítja magát és a pártját egy kíméletlen expanzionista politikát folytató nagyhatalomnak, sőt, nagylelkűen felajánlja honfitársai vérét is.  Megdöbbentő, mivel olyan állásfoglalásra is szánhatta volna magát, ahol érvényt kapnak a régi polgári értékek, mint integritás, humanitás, szolidaritás, pacifizmus és közvetve a nemzetközi jog érvényesítése. . . De ha ezek az értékek ma már egy polgári pártban is nevetségesen divatja múltak lennének,  legalább helyet adhatott volna az ország érdekeit szem előtt tartó józan -- csatlósságot tálcán nem kínáló! -- politikai ítéletnek.

 

A politikai hogyanra és mikéntre ésszerű elemzésekben, útmutatásban nincs hiány. Janice Stein, a University of Toronto professzora -- aki A váratlan háború, Kanada Kandaharban című könyv szerzője -- például arra intette a megalkuvásra  hajlamos kanadai kormányt, “elengedhetetlenül szükséges”, hogy más országokkal egyetemben “komoly diplomáciai stratégiát” léptessenek életbe.  Bár a jelenlegi hatalmi körök negligálják a milliók életét jelentő diplomáciai megoldás lehetőségét -- a John McCain-féle "bombát nekik!" ("Bomb, bomb, bomb Iran!”) mentalitás dívik helyette -- az ellenzéki politikusoknak azonban joga és egyben kötelessége lenne figyelembe venni, és a (világ)béke érdekében távlati terveikbe szőni.  Stein arra inti a szervilis vezetőket és politikusokat, amire nem ártana a pesti ellenzéki pártvezetésnek sem odafigyelni: „Afganisztán (megszállása) valójában nem Afganisztán miatt van. Afganisztán (megszállása) Pakisztán miatt van, ami azt jelenti, hogy India miatt." 

 

Sharon Smith Te ezt egy jó háborúnak nevezed? című cikkében az afgán megszállás hetedik "siralmas-nyomorúságos" éve alkalmából azt írja: "Elérkezett az idő egy  Amerika közép-ázsiai imperialista céljaival ellenszegülő erkölcsi alapú állásfoglalásra.  Az afganisztáni háború nem indokolhatóbb és menthetőbb, mint az iraki."

 

 

 

7. írás

Szeptember 12.

 

Az alaszkai kormányzó, Sarah Palin váratlan jelölése az elnökhelyettesi pozícióra a republikánusok és neokonzervatívok többségét is meglepte. Ugyanis hosszú hónapok óta „done deal”-nek, véglegesen eldöntött ügyletnek  látszott, hogy John McCain régi barátját és elvtársát, az „új neokonzervatív” Joe Lieberman szenátort jelöli helyettesének , aki ugyan nem tartozik az expanzionista „Új Világrend” hírhedt ideológusai és eredeti klubtagjai közé, de mindig egy húron pendült velük; a kongresszusban az afgán, iraki és iráni intervenciók, illetve az oroszok és a dél-amerikai államok megregulázása, vagyis a megelőző támadáson vagy provokáción alapuló folyamatos és állandó háborúskodás egyik vezéregyéniségeként ismeretes.

 

Liebermant nemcsak az eredeti pártjabeliek utasították vissza (kénytelen volt „függetlenként” újrajelöltetni magát), hanem az internet hozzászólások százaiból nyilvánvaló, hogy (korábban Tom Lantos népszerűtlenségével vetekedve) országos viszonylatban is rendületlen közutálatnak örvend.  Az emberek egyre inkább elfogadják, hogy a politikusok hazudnak és visszaélnek a beléjük vetett bizalommal, Lieberman nehézfajsúlyú kétszínűsége és cinizmusa azonban még így is megfekszi a gyomrokat.

 

Legutóbb nagy ellenszenvet keltett (és csak a médiának köszönhetően nem lett politikai botrány), hogy a magát „független demokratának” valló Lieberman az elnökjelölő republikánus nagygyűlésen felszólalva McCaint éltette Obamával szemben, és őt ítélte az ország vezetésére alkalmasabbnak. Azt a McCaint, aki 90%-ban a Bush-Cheney duóval egyetértően szavazott és egy társadalmi-kulturális kérdésekben magánál is szélsőségesebb, ultra-konzervatív helyettest választott.

 

Mikor egyes vezető média kommentátorok -- rendkívüli jelenségként -- a republikánus pártra nézve károsnak, sőt „katasztrofálisnak” nevezték a korábban abszolút sikertelen elnökjelölt és a demokraták által kibuktatott szenátor választását, McCain rákényszerült, hogy elfogadja a hasznosabb választásnak tűnő Palint, akiről azon túl nem sok nyilvános információ volt elérhető, hogy biztosítani tudja a 6 napos teremtésben hívő újjászületett cionista fundamentalisták szavazatát.

 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Amerika végül is kevesebbet fog kapni az állandó médiafényben sütkérező, a két párt vezetőségével szorosan összefonódott  Liebermanból, sőt! Mikor Palin megkapta a nevezését, a szenátor hívei, beleértve alkalmi kritikusait is, azonnal azt pedzegették, hogy az új McCain-kabinetben külügyminiszterként, vagy nemzetbiztonsági tanácsadói pozícióban sokkal többet tudna tenni Amerika jövője érdekében... országos és egyben nemzetközi hatalomra szert téve nyilván egy második Kissinger lehetne!

 

És mi másra, mint egy újabb napalmmal bombázó elnökre lenne  most a legégetőbb szüksége Amerikának?!

 

 

(Liebermanról és az ellene szervezett Internet-petícióról, amelyet 43 ezren írtak alá, olvasható itt, lejjebb a 2. írásban.  Szintén Liebermanról: Lapszemlék-kommentárok 2007 II. félév, 8. írás)

 

 

6. írás

Szeptember 5.

 

 

Sarah Palin, a gyakran konfúzus elnöki aspiráns, John McCain újonnan jelölt helyettese azt nyilatkozta tavaly júniusban: "War in Iraq is God's plan", vagyis "Az iraki háború Isten terve."  Palin, aki az eksztatikus -- "nyelveken beszélő", próféciákban, látomásokban és csodás gyógyulásokban hívő -- fundamentalista szekta, a pünkösdista Assembly of God Church korábbi hitbuzgó tagja, nem jelölte meg, hogy melyik istené, így csak feltételezhetjük, hogy  a saját judeo-keresztény istenére célzott.  A katonafia éppen most készül (a gyilkos precizitásáról híres M-16-osok egyikével felfegyverkezve) a Tigris-Eufrátesz völgyébe -- nyilván bibliával a hátizsákjában, nem Allah felszabadító tervét szándékozva megvalósítani. 

 

Erre enged következtetni a Reuters mai tudósítása is. Eszerint az állandó bombázások, halálbrigádok likvidálási akciói, célirányos gyilkosságok(*1), letartóztatások, kínvallatások és hasonlók ellenére az irakiak még mindig tüntetnek, még mindig reménykednek, még mindig égetik az amerikai zászlót, és még mindig nyilvánosan Muktada al-Sadr katonájának vallják magukat -- ma ismét a déli Najafban és  párhuzamosan Bagdad Sadr City negyedében. Sadr Cityben az ottani imám a Ramadán alkalmából istentiszteletre összegyűlt férfiak és fiatal fiúk több ezres tömegét arra emlékeztette: "Mindenki tudja, hogy az amerikaiak céljai kommerciális jellegűek. Arra használják a háborút, hogy kétségbeesett nemzeteket gazdaságilag és társadalmilag kiszipolyozzanak." 

(Reuters felvétel. 2008. szeptember 5)

Na tessék! Ezt a gazságot Allah nyilván nem támogatná Mezopotámiában, ez nem lehet az ő terve.  Marad tehát Palin (és Bush) mindenható istene, aki kénye-kedve szerint "népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli"(*2) a föld színéről....  aki ezen végzetes szeszélye ellenére jó, bölcs és mint tudvalevő, igazságos... Nem véletlen, hogy Epicurus az ilyesmin néha eltöprengett:

 

"Ha Isten hajlandó megelőzni a gonosz hatalmát, de nem képes? Akkor nem mindenható. Ha képes rá, de nem akarja? Akkor rosszindulatú. Na és ha képes rá és készséges?  Akkor honnan származik a gonoszság? Talán nem képes és nincs is szándékában? Akkor viszont miért hívnánk istennek?"

 

*1 A halálbrigádok tevékenységéről lásd itt lejjebb a 4. írást

*2  Jób:12

 

 

Addenda:

 

Emotions against foreign forces in Iraq ran high among the protestors. Many arrived in Sadr City last night, travelling by bus from towns and cities in the south, including one Sheikh who came from Nassiriyah. "Our country is occupied. We call for the occupiers to be driven out yesterday and not tomorrow," said Sheikh Khalid Ahmed, dressed in a blue gown, a black robe and a white turban. "The occupiers and the Government that cooperates with them have brought disgrace to the country and caused destruction and hatred among the people who used to live together as one," said the man, in his 40s. Um Fatima, a woman taking part in the rally, accused US-led forces of stealing Iraq's riches. "I refuse any status of forces agreement with those who slaughtered my people and allowed ethnic cleansing and sectarian killings," said the 38-year-old, a teacher in Sadr City. Security was tight surrounding the demonstration, with roads leading to the area in the east of Baghdad sealed off by police and army. Followers of Hojatoleslam al-Sadr described the event as a rescheduled "million man march" initially called in April when the al-Mehdi Army was fighting US and Iraqi forces in Basra, southern Iraq, and Baghdad.

(Deborah Haynes and Sarmad Ali: Iraqis March For Freedom From US. The Times Online/UK.  October 18, 2008)

 

Palinról lásd még: Sarah Palin szerint "az iraki háború Isten terve"

 

 

5. írás

Szeptember 1.

 

 

A hónap végi (augusztus 29 és 31 közötti) statisztikai felmérések mindegyike szerint  a demokrata elnöki aspiráns, Barack Obama jár az élen: A CBS News és a Gallup Tracking 8%-os előnyét jelezte, az RCP Average és a Rasmussen Tracking 6,4, illetve 6%-osat. A Hotline/FD olvasói körében Obama 9%-kal népszerűbb John McCain-nél, a CNN szerint viszont, érdekes módon, csak 1%-kal. . .  hm. . . Eltekintve attól, hogy a demokraták végig vezetnek, elég hihetetlennek tűnik, hogy nincs nagyobb arányeltolódás a Bush politika folytatását igénylők és  a gazdasági-politikai-kulturális változás szükségességét hirdetők javára. 

 

A média rendre hangoztatja, hogy a verseny nagyon szoros, de vajon tényleg az?  Az ember figyelmét könnyen elkerüli, hogy a legtöbb statisztika a 'valószínű szavazók' véleményét kéri ki, vagyis azon regisztrált lakosokét, akik az előző elnökválasztáson voksoltak -- tehát most is számítani lehet rájuk. Az idei választás rendkívülisége viszont éppen abban rejlik, hogy nagy számban vonz olyan új szavazókat, akik hallani sem akarnak a Bush-Cheney éra meghosszabbításáról (McCain saját nyilvános bevallása szerint 90%-ban támogatta Bush kül- és belpolitikai döntéseit), és így elszánt hívei a „változás” szlogennel futó Obamának. (Az Associated Press számításai szerint országos viszonylatban körülbelül 42 millió regisztrált demokrata van és 31 millió republikánus.)

 

A politikai életbe újonnan bekapcsolódók és első alkalommal szavazók nagyrészt fiatalok, akik maroktelefonon és BlackBerryn keresztül kommunikálnak, míg a felmérésekhez a tradicionális módszerrel, a vezetékes telefonok révén szereznek adatokat. Amennyiben McCain hivatalos jelölése átlagosan 1-2%-ra csökkentené a két jelölt közti differenciát -- ahogy a közmédia magabiztosan jósolja --, a több nagy egyetemmel és kollégiummal rendelkező államokban nem sok nyerési esélye maradna, mivel a tanuló ifjúság 6-1 arányban Obama-párti.  (Ennek ismeretében egyébként ezek az államok, akárcsak a nagyobb afro-amerikai közösségekkel rendelkezők, a helyi választási csalásoknak is nagyobb mértékben kiszolgáltatottak.*)

 

A „fej-fej melletti küzdelem” hangoztatása azért is kétséges, mert a két fő párttól független, el nem kötelezettként szavazók és a több mint 1 milliót számláló katonaság állásfoglalásával sem kalkulál. Az utóbbit jellemzi, hogy a demokrata párti választások során megkérdezett, Irakban szolgáló közkatonák rendre Obamát részesítették előnybe az intervenciót megszavazó, és a megszállást kitartóan támogató Hillary Clintonnal szemben. A tv-interjú során elhangzott lelkes, bizakodó és bíztató szavakból arra lehetett következtetni, hogy Obamát akarják az elnöki székben is látni.

 

* New York polgármestere "csalásnak" minősítette az előzetes demokrata elnökválasztás nem hivatalos eredményét, amelynek során New York 80 kerülete zéró szavazatot jelentett Barack Obamának. "Ha jelentős alászámlálásnak akarják nevezni, (lehetséges), de szerintem ez csak eufemizmus a csalásra." -- nyilatkozta a sajtónak Bloomberg. (David Seifman. Huffington Post News. 2008. február 19)

 

A választásokról, illetve a választási csalásokról lásd még: A megújulás vágya és reménye

 

Addenda:

 

The Democrats have posted big gains in many competitive states, including Nevada, New Hampshire, Iowa, Colorado and Florida. They have also been targeting historically Republican southern states. Since 2006, the Democrats have added 167,000 voters in North Carolina, while the Republicans have added 36,000. The Democrats' biggest voter registration goal is in Georgia, where the Obama campaign hopes to register 500,000 voters before the election, said Dean, who has spent the past month traveling the country on a voter registration bus tour.

 

Virginia elections officials have ordered an additional 200,000 voter registration forms because of shortages in some parts of the state and an expected crush of new registrants over the next three weeks. The new forms, the first batch of which should arrive at state offices this week, were requested by the State Board of Elections after it distributed nearly 350,000 registration applications in July and August.  Obama's campaign has been especially aggressive in trying to register new voters, believing they hold the key to his efforts to become the first Democratic presidential nominee since 1964 to win the state. (. . .) Since Jan. 1, the state's voter registration rolls have swelled by 211,000 people, to 4,796,855. (Tim Craig: Virginia Orders 200,000 Additional Voter Registration Forms. The Washington Post)

 

 

4. írás

Augusztus 31.

 

 

A brit Telegraph.co. közlése szerint az elmúlt 18 hónapban az angol titkosszolgálat, a SAS sikeres titkos háborút folytatott az állítólagos iraki al-Kaida szervezet ellen. Mint írja, a „terrorszervezet” több mint 3500 tagja lett „eltávolítva Bagdad utcáiról”; egy részük börtönben végezte, több százat viszont minden jogi eljárás nélkül egyszerűen likvidáltak.

 

Ha ez esetleg meg is lepi az angolokat, semmiképpen sem újság az irakiaknak, akik évek óta hangoztatják, hogy „rejtélyes idegenek” ugrasztják egymásnak az etnikumokat, robbantják fel a mecsetjeiket, elektromos központjaikat, kórházaikat, és gyilkolják halomra az egyházi vezetőiket, valamint az értelmiségük és szakembereik színe javát -- megtévesztésül nem egyszer az iraki rendőrség egyenruháját viselve, de angolul káromkodva

 

A SAS a maximálisan titkos nemzetközi ügynökség, a Task Force Black tagja az amerikai Delta Force-szal és a Moszad ennek megfelelő speciális egységével egyetemben. A hivatalos magyarázat szerint „kémek és informátorok” jelentésére alapozottan ”sikerült majdnem megtörni a terrorista hálózatot”, és lecsökkenteni az öngyilkos bombázások számát. (Micsoda gyalázatos dolog a tömegirtás mellett még kollaborációval is vádolni az életét naponta önként áldozó, fokozatosan elvérző lakosságot!)

 

 

Egyébként, ha sehol máshol, a SAS-nál és a Delta Force-nál jobban kellene tudni, mint bárhol máshol, hogy az irakiak továbbra is rendszeresen tüntetnek az idegen megszállás ellen, vissza akarják kapni a szabadságukat és a szuverenitásukat, és maguk akarják hasznosítani a természeti kincseiket. Barack Obama ugyan változást ígér a washingtoni külpolitikában, de egyetlen szóval sem ígéri, hogy megszünteti a bombázásokat, felszámolja (vagy védelmi célra átadja) az amerikai katonai bázisokat, leszereli a városokat lebénító válaszfalakat, lemond az olajról, vagy, hogy mást ne mondjunk, vissza szándékozik vonni a rettegett, halálbrigádokként ismeretes Delta Erőket.

 

Érdekes módon a Telegraph sem említi, hogy a sikeres akció többszáz gyilkossága után ideje lenne visszavonulót fújni. Sőt, az eredmény feletti büszkeségében még gúnyolódni sem szégyell, mikor azt írja, a küldetésnek meg volt az ára: az angol speciális erők 6 embert vesztettek.  Hatot. A szerzésvágy mellett az arrogancia a humanitás elleni bűnök fő mozgató rugója.

 

 

 

3. írás

Július 20.

 

A nyár közepén, a washingtoni uborkaszezont kihasználva a Bush kormány Egészségügyi és Humánérdekeltségű Minisztériuma új rendelet előkészítését jelezte a médiának, amely további megkötéseket és szigorításokat tervez a családtervezési szolgáltatások és a nők egyéni döntési lehetőségeinek terén. A családtervezés vallási alapú állami kontrollja felé való újabb araszolás nem teljesen váratlan, mégis megdöbbentő lépés, mivel az egyre szekularizálódó többség oldaláról -- mint veszélyes, jogtalan és önkényes diszkrimináció -- évtizedek óta nyílt és szervezett ellenállásba ütközik.(*1)

 

Mikor a 4 évvel ezelőtti elnökválasztáskor a demokrata pártvezetőség hirtelen-váratlan az élre rakta John Kerryt, azzal próbálták elfogadtatni a progresszívekkel, és szélesebb körben is népszerűsíteni (valójában, mint 'kisebb rosszat'), hogy Bush-sal ellentétben legalább hisz az evolúcióban és „pro-choice”, vagyis a női választási jog híve. Ezt Bush annak idején azzal próbálta ellensúlyozni, hogy olyan jelzéseket adott le, nem szándékozik eltörölni a családtervezési (elsősorban az abortuszhoz való) jogot. Az azonban várható, majdnem biztosra vehető volt, hogy hatalmi pozíciójával (vissza)élve meg fogja próbálni végzetesen aláásni.

 

A Bush kormány mostanra elérte, hogy az államközi törvények biztosítják az egészségügyi szolgáltatást nyújtók (orvosok, nővérek, gyógyszerészek, terhességi tanácsadók) személyes jogát, hogy vallási alapon megtagadják a családtervezési szolgáltatást és felvilágosítást; az új központi rendelet azonban ezt meghaladva fenyegetően lép fel, és anyagi támogatás megvonását helyezi kilátásba azokkal az intézményekkel és szervezetekkel szemben, amelyek nem vesznek fel olyan alkalmazottakat, akiknek ez a nézete -- annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem képesek megfelelően ellátni a munkakörüket.  (Különösen égető probléma ez a kisebb városokban és távoli településeken, ahol hét határban is csak egyetlen nőgyógyász, szakképzett nővér vagy gyógyszerész van.)

 

A kormány legújabb javaslata igyekszik a terhességet megelőző családtervezési módszereket olyan széles körre kiterjesztve abortálásként meghatározni, hogy magába foglalja az évtizedek óta használatos orális fogamzásgátló szereket(!) és a nem régen engedélyezett utólagos hatású, ún. „sürgősségi” fogamzásgátlókat is, amelyeknek betiltása főleg az erőszakos nemi közösülés áldozatait és a szülésre még alkalmatlan gyermeklányokat érintené a legtragikusabban.

 

A kongresszus szóvivője, Nancy Pelosi nyilatkozatot tett a minisztériumi közlés hallatán, amelyben kihangsúlyozta, hogy az amerikaiak többsége ellenzi azt az elvonatkoztatott pozíciót, amely a terhesség megelőzését azonosítja az abortusszal, és amely nézet a Bush kormány hagyományos sémáját bizonyítja, amely egy félrevezető ideológiára támaszkodva visszautasítja az orvosi és tudományos szakérői véleményeket.  Pelosi felszólította Busht, hogy határolódjon el ettől a politizálástól, és helyette támogassa a demokratákat, akik a terhesség megelőzésére és a tudatos családtervezésre koncentrálnak. Lois Capps, demokrata kongresszusi képviselőnő szintén tiltakozását fejezte ki: „A Bush adminisztráció, tisztára ideológiai alapon, ismételten akadályt gördít a nők alapvető családtervezési lehetősége elé. Politikai ideológia soha nem tromfolhatná a biztos alapokon nyugvó tudományt és a felelős közegészségügyi gyakorlatot.” Capps, aki végzettségére nézve ápolónő és oktató, feleslegesnek nyilvánította a republikánus javaslatot, és ártalmasnak a nők egészségére nézve.

 

Hillary Clinton, aki egész karrierje során a nők önálló családtervezési jogainak fáradhatatlan védelmezője, egy hosszabb esszében (részlet lejjebb) felháborító kísérletnek és komoly fenyegetésnek nyilvánította a készülő javaslatot. Az írás címe: A Bush kormány felháborító kísérlete, hogy aláássa a nők jogait. Vajon akad majd a férfiak között képviselő, szenátor, vagy egyéb politikus, aki szót fog emelni a nők -- a lakosság nagyobbik fele -- és közvetve a család érdekvédelmében?

 

*1 Az amerikaiak hozzáállását jellemezi, hogy egy 2005-ben idézett Gallup statisztika szerint a templomba járó hívek 70%-ának volt az a reményekkel teli elvárása az új pápától, hogy ne ítélje el a születésszabályozást, amely a nők és a család érdekvédelmén túlmenően ma már a globális túlnépesedés miatt is indokolt.  Életük folyamán az amerikai nők 92%-a használ valamilyen fogamzásgátló szert vagy eszközt.

 

Addendum:

 

These rules pose a serious threat to providers and uninsured and low-income Americans seeking care. They could prevent providers of federally-funded family planning services, like Medicaid and Title X, from guaranteeing their patients access to the full range of comprehensive family planning services. They'll also build significant barriers to counseling, education, contraception and preventive health services for those who need it most: low-income and uninsured women and men. The regulations could even invalidate state laws that currently ensure access to contraception for many Americans. In fact, they describe New York and California's laws requiring prescription drug insurance plans to provide coverage for contraceptives as part of "the problem." These rules would even interfere with New York State law that ensures survivors of sexual assault and rape receive emergency contraception in hospital emergency rooms. (Hillary Clinton: An Outrageous Attempt by the Bush Administration to Undermine Women's Rights)

 

The potential impact of this new rule on the more than 500,000 hospitals, family planning clinics, and medical offices that receive any form of federal funding could be dramatic. The rule could also undercut many state laws - including one in Massachusetts requiring hospitals to provide emergency contraception for rape victims - and laws requiring prescription drug insurance plans to include contraceptives. Massachusetts passed such a law in 2002. (. . . ) Last November, the American College of Obstetricians and Gynecologists said gynecologists must provide "accurate and unbiased information" to patients and "have the duty to refer patients in a timely manner to other providers" if the doctors do not want to perform an abortion or prescribe birth control.  (. . .) The administration does not need approval of Congress to put this rule into effect. But about 100 members of the House, including all representatives from this state except Stephen Lynch of South Boston, have signed a letter protesting it. The administration should take heed and drop its ideological attack on contraception. (A New Attack on Birth Control. The Boston Globe. Editorial. July 30, 2008)

 

When McCain was asked earlier this month about insurance coverage for Viagra but not contraceptives, he admitted he wasn't sure about that issue, though he had once voted against requiring coverage for birth-control pills. (McCain Has Trouble With Details Because Of "Breezy Nature". AP)

 

But neither the Skeptic’s God nor the Mystic’s God speaks to me about abortion. Abortion isn’t about God, it’s about power. And it’s not even about male power vs. female rights -- only whether a person is to be allowed to make decisions about her or his body independent of the rules of religion, society or the civic order. The prevailing mythology today is that women cannot be trusted to make the right decision or take responsibility for their bodies and must be forced to do so by law. Men are excused from responsibility because sex is “natural” for them. And Viagra, Cialis, and other male sex-enhancing materials are big sellers in our society. (Caroline Arnold: Abortion: A Matter of Power, Not God. Kent—Ravenna Record Publisher. August 11, 2008)

 

2008. november 6: Pápai kívánság ellenére a katolikusok 54 százaléka a "pro choice", tehát a női döntéshozatal jogát elismerő Barack Obamára szavaztak az elnöválasztáson. Az elnökhelyettes Joe Biden -- annak ellenére, hogy gyakorló katolikus -- szintén az ésszerű és felelősségteljes családtervezés és az anya választási jogának híve.

 

Ebben a témakörben lásd még: Politikai ambíciók vallási köntösben; Egy veszélyes asszony; Meg nem született milliók sorsa; Fanatikusok; Humán inkubátor

 

 

2. írás

Július 19.

 

A POLITICO cikke szerint John McCain sokkal népszerűbb Izraelben, mint Barack Obama -- aki viszont sokkal népszerűbb Európában. Egy júniusi felmérés szerint az izraeliek 36%-os előnyben részesítették „Bomb, bomb, bomb Iran” McCaint a csupán 27%-os népszerűségi indexű, diplomáciát hangsúlyozó Obamával szemben. Egy másik felmérés szerint a megkérdezettek 46%-a vélte úgy, hogy „Bombázd, bombázd, bombázd Iránt” McCain jobb lesz Izrael számára mint az Iránnal „feltétel nélküli”(?)  tárgyalásokra kész Obama.

 

Az amerikai külpolitika sehol megközelítőleg sem olyan támogatott, mint Izraelben, ahol George W. Bush számtalan hazai és nemzetközi kritika ellenére (jogtalan és indokolatlan fegyveres agresszió, jogtalan és indokolatlan megszállás, az emberi jogok sorozatos megsértése, a békeszervezetek és a lakosság titkos lehallgatása) továbbra is nagy népszerűségnek örvend. „Az izraeliek úgy látják, hogy Bush minden eddigi amerikai elnöknél jobb Izrael számára” -- nyilatkozta Albert Baumgarten, kettős állampolgárságú, Izraelben élő történelemprofesszor. „Az izraeliek majdnem úgy érzik, mintha az ő elnökük lenne.”

 

McCain Bush mellett a függetlent játszó, kripto-neokon Joe Lieberman támogatásának is köszönheti izraeli népszerűségét, aki egy esetleges McCain-kormányban elnökhelyettesi vagy más kabinetpozícióra számíthat. Sam Stein viszont azt írja az Obama sokkal népszerűbb a zsidók között, mint Lieberman című cikkében, hogy az újonnan alakult, progresszív pro-Izrael csoport, a J Street felmérése szerint Lieberman „monumentális probléma” az amerikai zsidók szemében.

 

Az erre vonatkozó adatok szerint az amerikai zsidóságnak csak 37%-a értékeli pozitívan a kongresszusban és a Fehér Házban egyaránt legbefolyásosabb zsidó szenátort, míg 48% negatívan ítéli meg. (A neokonzervatív zsidó lobby, az AIPAC sem járt jobban: 38% pozitív véleményt alkotott róla, 44% viszont inkább a Soros-pénzelte középutas MoveOn.org politizálásával azonosult.)

 

Az Interneten figyelemmel követhető, hogy a Lieberman iránti ellenszenv mély, széleskörű és több síkú, és nem is csak a zsidóság körében. Ami a demokratákat a leginkább felháborítja, hogy Lieberman két éve azt ígérte, amennyiben függetlenként kiemelt pozíciót kap a kongresszus demokrata szárnyában, a párt irányvonalát és a demokrata elnökjelöltet fogja támogatni. Ennek ellenére rendszeresen a Bush-indítványokra szavaz, és nemcsak hogy Obama egyik leghangosabb kritikusa és kioktatója, hanem a szélsőjobboldali McCain kortese, propagandistája, tévedéseinek korrigálója, tájékozatlanságának elsimítója -- Stein szavaival, a „támadó kutyája”.

 

Hűtlen visszaélései miatt a felháborodott demokraták széles köre hosszú hónapok óta próbálta kiebrudaltatni Liebermant a pozíciójából, míg végre egy pár nap alatt szervezett on-line petíció keretében követelték az illetékes szenátori bizottságtól az eltávolítását. A petíciót 43 ezer aláíró támogatta.

 

Liebermant azonban ez nem különösebben zavarja, sőt rárak egy lapáttal. Mint bejelentette, beszédet fog mondani azon a republikánus nagygyűlésen, amelyen  McCaint hivatalosan a párt elnökjelöltjének nyilvánítják. Közölte, hogy a nagy nyilvánosság előtt akarja ismertetni, miért támogatja, és miért tartja Obamánál rátermettebbnek a vezető neokonzervatívok által Bush utódjának kiszemelt McCaint.

 

Bár McCain a vitathatatlan győztes Izraelben, Obama viszont az amerikai zsidóság körében, ahol egy felmérés szerint 34% ellenében 60% értékeli pozitívan, és látná szívesen az elnöki székben. Na de ebbe a párharcba mások is megpróbálnak majd beleszólni. Pár millióan.

 

Addenda:

 

Obama a következőképpen határozza meg a híveiket és választóikat megosztó különbséget: „I opposed going to war in Iraq; Senator McCain was one of Washington's biggest supporters for war. I warned that the invasion of a country posing no imminent threat would fan the flames of extremism, and distract us from the fight against al Qaeda and the Taliban; Senator McCain claimed that we would be greeted as liberators, and that democracy would spread across the Middle East. Those were the judgments we made on the most important strategic question since the end of the Cold War.”

 

 

1. írás

Július 1.

 

 

Irán gazdasági és pénzügyi elszigetelése fokozódik, de közel sem új keletű. Washington már 2007-ben utasította az európai cégeket, hogy fejezzék be az iráni üzleteléseket. A maga részéről Nicolas Sarkozi -- az amerikai és izraeli kormányérdekek újdonsült bajnokaként -- felszólította a legjelentősebb francia energiacégeket, mint a Total és a GDF, hogy a kiváló lehetőségek ellenére ne kezdjenek új üzleti vállalkozásba Iránban. Nem talált mindjárt követőkre.

 

Total  még idén májusban is olyan terveket fontolgatott, hogy a maláj Petronas céggel kooperációban feltárja Irán hatalmas gáztartalékait.  A nyár folyamán azonban az élesedő politikai helyzetre való hivatkozással visszatáncolt. Döntéséhez nyilván hozzájárult, hogy a fenyegető  (háborús provokációnak is vélhető) izraeli  hadgyakorlaton kívül az Irán ellenes pénzügyi szankciók is életbe léptek: a nemzetközi bankok egyre kevésbé hajlandók ekkora méretű hosszú távú befektetést finanszírozni Irán területén.

 

France 24 tv-állomásnak adott interjújában a Total elnöke azt nyilatkozta, hogy nem vállalja az üzlettel járó túl nagy politikai kockázatot, inkább megvárja, míg Teherán jobb viszonyba kerül a szomszédjaival és más országokkal. (Mintha ez rajta múlna.) A cég döntése hatalmas csapás Iránra nézve, mivel a kitermelés magas szintű technológiai felkészültségével kevés más vállalat rendelkezik, és így lehetséges, hogy akár egy évtizedig sem lesz képes megvalósítani tervbe vett gázexportját.

 

A BBC News szerint ez a (gerincroppantó, K. H.) húzás a gázokban szintén gazdag Katar malmára hajtja a vizet, ugyanakkor az Irán-ellenes nemzetközi politikai mezőnyben sikeres csapatjátékossá tette Sarkozit.  Az országában halmozódó megoldatlan problémák, elégedetlenség és fokozódó népszerűtlensége mellett a külpolitikai dicsfény a legjobbkor esett rá. Elnöksége során ugyanis eddig leginkább csak a szerelemben volt sikeres...

 

 

VISSZA a Lapszemlék rovathoz

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára