EMPIRIA Magazin XII. évfolyam – Kuliffay Hanna írásai

2013 – I. félév

© Kuliffay Hanna.  Minden jog fenntartva.

10. írás

Június 19, 2013

A Nielsen globális felmérés (Nielsen Global Survey) 58 országból 29 ezer önkéntes résztvevőtől gyűjtött be adatokat vásárlási igényeikkel, szokásaikkal és életvitelükkel kapcsolatban. A hónap elején közreadott számítógépes felmérés szerint az Internet révén vásárlók bizonyos dolgokban nagyon hasonlóan gondolkodnak, éljenek bárhol a világon, sőt, a társadalmi-kulturális trendek is többnyire azonos irányt jeleznek.

Más adatfeldolgozásokhoz hasonlóan az Új Gazdagság, Új Világ című Nielsen-felmérés is azt mutatta, hogy az emberek számára legfontosabb az értékes, színvonalas családi élet ("quality time with family") -- ami kivetítve többnyire faji, etnikai, társadalmi és kulturális azonosulást is jelent.  Az itt közölt tételekből ez a 81%-os globális arány a legmagasabb, de 76%-kal még a minimális támogatottsága is csúcs a többi minimális szavazathoz viszonyítva. Ehhez szorosan kötődik viszonylag újonnan számbavett trendként a(z ésszerű és biztonságos) családtervezés, ami a fontossági sorrendben második lett, 77%-os globális átlaggal.  

Mivel a felsőfokú oktatás lehetőségét globálisan 78% tartja fontosnak, mintegy logikus következményként 43%-ra csökkent azoknak az aránya, akik a nő legfontosabb szerepének a férjhezmenést és az anyaságot tartják. Viszont egy másik globális trend részadata szerint a válaszadók több mint háromnegyede, 76% vélekedett úgy, hogy a nőknek befolyással kell rendelkezni a családot érintő fontos kérdések eldöntésében. (A gyakorlatban ez ugyan még nem valósult meg ilyen magas szinten, de az is eredmény, hogy ennyien tudták, mi manapág az elvárásnak megfelelő válasz.)

Az összlakosságot vizsgáló statisztikákhoz hasonlóan a speciális Nielsen-felmérés szerint is világviszonylatban egyre csökken azoknak a száma, akik életében fontos irányadó szerepet tölt be a 'szabadgondolkodó vallás' (csak 32%), és szintén más adatokhoz hasonlóan Európa itt is élen jár (80%-kal) és közvetve a gondolatszabadság igényében. (Észak-Amerika (38%), Latin-Amerika (34)%) és Ázsia-Óceánia (34%) vallás iránt közömbös vagy nem hívő internetezői középtájon helyezkednek el a két véglet, a Közel-Kelet és Afrika (71%), illetve Európa (20%) internetes vásárlói között.)

Életmóddal kapcsolatos tételekkel való egyetértés százalékos aránya

1. Szoros családi kötelék a legfontosabb

Globális átlag: 81%

Max: Latin-Amerika 88

Min: Európa, Közel-Kelet és Afrika – 76

2. Családtervezés nagyon fontos

Globális átlag: 77

Max: Latin-Amerika 89

Min: Észak-Amerika 70

3. A nő legfontosabb szerepe: feleség/anyaság

Globális átlag: 43

Max: Közel-Kelet, Afrika 62

Min: Észak-Amerika 30 (Európa 31%)

4. Felsőfokú oktatás fontos

Globális átlag: 78

Max: Latin-Amerika 91

Min: Európa 68

5. Tradicionális értékek fontosak

Globális átlag: 62

Max: Közel-Kelet és Afrika: 70

(Európa: 60)

Min: Ázsia-Óceánia 59

6. A vallás fontos irányadó forrás

Globális átlag: 32

Max: Közel-Kelet és Afrika 71

Min: Európa 20%

 *

A Szabadgondolkodó oldal 2009 óta már nem frissül, de a tartalom továbbra is elérhető: http://www.szabadgondolkodo.hu/

MÁS és mégsem:

A WIN-Gallup International statisztikai adatai szerint Írországban sokkal többen hagyják el a római katolikus vallást, mint bármelyik más országban. Az elmúlt 8 év alatt 69%-ról 47%-ra csökkent azoknak a száma, akik egyáltalán vallásosnak mondják magukat.  Ennek egyik fő oka a II. János Pál és XVI. Benedek szexuálpolitikája miatti mérhetetlen felháborodás, ami a nemi erőszak és zaklatás áldozatául esett gyermekek helyett a klérus pedofil és pederaszta papjait védelmezte azon igyekezetében, hogy aládúcolja az egyház megroggyant reputációját. Írország miniszterelnöke, Enda Kenny 2012-ben nyilvános beszédben vádolta a Vatikánt, amiért  az intézmény elsődlegessége, hatalma és hírneve védelmében "lebecsülte a gyermekek megerőszakolását és kínzását". A hipokrízis, korruptság és bűnpártolással felérő eltussoló módszerek egyre több hívőt idegenítettek el a "legkatolikusabb" országban. Következésképpen egyre többen tértek át más vallásra, vagy fordultak a tekintélytiszteletet félretaszító önálló gondolatiság és felelősségteljes, humánus értékítélet életfilozófiája felé.

Amerikában megrendült a bizalom a hierarchikus vallásokban: csak 44%-nak van komoly bizalma bennük, ami jelentősen csökkenő tendenciát mutat az 1970-es években jegyzett 68%-hoz viszonyítva.   Americans' confidence in religious institutions has hit an all-time low, with only 44 percent expressing a "great deal" of confidence in organized religion, according to a new Gallup survey. This follows a downward trend since the 1970s, when 68 percent of Americans had a high degree of confidence. Gallup cites two big blows to confidence in organized religion: 1980s scandals involving televangelists like Jim Bakker and the Catholic sex abuse scandal in the 2000s.  Perhaps as an outgrowth of the abuse scandal, Catholics lag far behind Protestants in their confidence in the church, by a margin of 10 percentage points. (Jason White: Confidence in organized religion hits all-time low in Gallup poll. July 2012.  msnbc.com )

Világviszonylatban az emberek 59%-a vallotta magát vallásosnak, 23% vallástalannak és 13% ateistának. The United States was included on the poll’s top ten list of countries experiencing notable declines in religiosity. While Vietnam ranked first, Ireland second, and Switzerland third, the United States clocked in at eighth, with a drop from 73% in 2005 to 60% in 2012 of people claiming to be religious. The pollsters interviewed nearly 52,000 people globally, and 1,000 people in each country. In total, 59% of the world said they think of themselves as religious, 23% said they were not religious, and 13% said they were convinced atheists. (WIN-Gallup)

"In a world of bread and circuses, measures like happiness that are sensitive to short-term ephemera, and that are affected more by the arrival of St. Valentine's Day than to a doubling of unemployment. are measures that pick up the circuses but miss the bread." (Angus Deaton, Princeton economics professor on the instability of well-being measures.)

Too much and too long, we seem to have surrendered community excellence and community values in the mere accumulation of material things. Our gross national product ... if we should judge America by that -- counts air pollution and cigarette advertising, and ambulances to clear our highways of carnage. ... Yet the gross national product does not allow for the health of our children, the quality of their education, or the joy of their play. It does not include the beauty of our poetry or the strength of our marriages; the intelligence of our public debate or the integrity of our public officials. It measures neither our wit nor our courage; neither our wisdom nor our learning; neither our compassion nor our devotion to our country; it measures everything, in short, except that which makes life worthwhile. (Robert F. Kennedy. 1968)

Tíz év alatt 13 százalékkal csökkent azoknak az aránya, akik a népszámláláson kereszténynek vallják magukat.Tavaly tartottak népszámlálást Nagy-Britanniában, a nemrég kikerült eredményekből megtudható volt, hogy míg a walesiek 59,3 százaléka vallotta magát kereszténynek, addig ez a szám tavaly már csak 46,2 százalék volt, miközben a nem vallásosak aránya 12 százalékkal emelkedett. Emellett emelkedett a magukat muszlimnak vallók száma is, míg tíz éve 4,9 százalék volt arányuk, mostanra 6,5-re nőtt ez a szám. A BBC alapján a Hetek azt írja, hogy a kérdőívben nem a lakosság hitére kérdeztek, hanem hogy bármelyiket gyakorolják-e. Nem meglepő módon Londonban a legvegyesebb a lakosság összetétele: csak a helyiek negyede mondta magát kereszténynek. (Brit népszámlálás: durván emelkedett a muszlimok száma. Mandiner. November 29, 2022)

American Christianity today is deeply divided. At the heart of the division, especially among Protestants, is two very different ways of seeing the Bible and the New Testament. About half of American Protestants belong to churches that teach that the Bible is the inerrant "Word of God" and "inspired by God." The key word is "inerrant." Christians from antiquity onward have affirmed that the Bible is "the Word of God" and "inspired" without thinking of it is inerrant. Biblical inerrancy is an innovation of the last few centuries, becoming widespread in American Protestantism beginning only a hundred years ago. It is affirmed mostly in "independent" Protestant churches, those not part of "mainline" Protestant denominations. Catholics have never proclaimed the inerrancy or infallibility of the Bible, even as many have not been taught much about the Bible. Biblical inerrancy is almost always combined with the literal and absolute interpretation of the Bible.  (Marcus Borg: A chronological New Testament. Alternet) August 31. 2023)

"What sorts of things do pagan authors from the time of Jesus have to say about him? Nothing. As odd as it may seem, there is no mention of Jesus at all by any of his pagan contemporaries. There are no birth records, no trial transcripts, no death certificates; there are no expressions of interest, no heated slanders, no passing references – nothing. In fact, if we broaden our field of concern to the years after his death – even if we include the entire first century of the Common Era – there is not so much as a solitary reference to Jesus in any non-Christian, non-Jewish source of any kind. I should stress that we do have a large number of documents from the time – the writings of poets, philosophers, historians, scientists, and government officials, for example, not to mention the large collection of surviving inscriptions on stone and private letters and legal documents on papyrus. In none of this vast array of surviving writings is Jesus' name ever so much as mentioned." (Bart D. Ehrman best selling author and speaker, who himself believes the stories were built on a historical kernel). [Ehrman quote from Valerie Tarico: These 5 historical truths suggest Jesus Christ may have never existed. Alternet. August 16, 2023]

9. írás

Május 31.

Sokan nem értik, vagy nem is akarják érteni, miért volt olyan mértékben kiábrándult Edward Snowden Barack Obamából, hogy másodszorra már nem is szavazott rá, sőt, az elnök ún. nemzetbiztonsági politikájának(*1) nyilvános leleplezésére szánta magát. Ezt a nemzetközi és hazai vonalon egyaránt fontos döntést a politikai, jogi és morális aspektusán kívül minden valószínűség szerint személyes érzelmek is befolyásolták. Mint annyian mások, Snowden is felháborítónak találta, hogy a politikusok a saját céljaik és a Wall Street ’kövér macskái’ érdekében becsapják szavazóikat, mikor békét ígérve gyilkos és pusztító intervenciókra szavaznak, mikor semmibe veszik az alkotmány legfontosabb pontjait, vagy mikor az elnök "hope and change" ígérete nem hozott érdemi változást.

A 29 éves Snowden és a politikában viszonylag járatlan korosztálya joggal érzi megalázó jobbegyenesnek, ha visszaidézi, hogy 2008-ban, csak 5 nappal  megválasztása előtt Obama hatalmas tömeg előtt ahhoz kért támogatást, hogy "alapjaiban transzformálja Amerikát", holott akkor már titokban elígérkezett a neokonzervatív Bush-politika folytatójának.

A CIA-nál évekig alkalmazott Snowden számítástechnikai szakértelménél és magas szintű adatfeldolgozó/elemző készségénél fogva felismerte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NIA) vezetői hivatali esküjüket(*2) szegve rendszeresen hazudtak a szenátus felülvizsgálati bizottságának, mivel nemcsak külföldieket, hanem az amerikai lakosságot is -- az ő szüleit, rokonait, barátait, szomszédjait, ismerőseit – folyamatosan és több vonalon figyelik. Mint az NSA igazgatója, Micheal Hayden megvallotta, "Mi titkokat lopunk" -- a tolvajok alatt a kormányszerveket értve, az áldozatok alatt pedig a teljes népességet.

A titokban begyűjtött elektronikus adathalmaz feldolgozása során a lakosságot egyénenként és széleskörű kapcsolatai révén kategorizálják: barátokra és ellenségre ("aki nincs velünk, az ellenünk van"), megbízhatókra és (felbujtásra, terrorizmusra) gyanúsakra, háborúpártiakra és békepártiakra, állampolgári jogokra érdemesekre (mint jogi képviselet, utazási lehetőség) vagy azokra érdemtelenekre... A vádak és a kategorizálás szigorú titkossága miatt védekezésre, magyarázatra, cáfolatra nincs lehetőség. Akiknek évtizedekig szívszorulást okozott az ÁVH-nak még a gondolata is, azok tudják, aligha kerülhet ennél kiszolgáltatottabb, ennél kétségbeejtőbb helyzetbe bárki is.

Ahelyett, hogy a törvény szigorú betartásával, tehát bírósági engedéllyel felhatalmazva, csak terrorgyanús elemeket tartottak volna sokéves megfigyelés alatt, valójában önhatalmúlag minden állampolgárt -- Snowden saját szüleit, rokonait, barátait, szomszédjait, ismerőseit is -- eleve gyanúsítottként kezelnek. A tényleges, demokratikus ellenőrzés szükségének felvetését pedig az NIA igazgatósága többször is elutasította -- hangsúlyozni kell, hogy először a Bush, aztán az Obama Fehér Ház jóváhagyásával.

A New York Times vendég-blogírója, Dr. Peter Ludlow szerint ez lehetővé tette, hogy az adatok állami és privát elemzői -- mint Snowden utolsó alkalmazója, a Booz Allen Hamilton cég is -- hamis jelentéseket is produkáljanak. Ezekben vagy eltúlozták a saját eredményességüket és fontosságukat, további dollármilliókat követelve az állami kaszából vagy szigorúan legálisnak és a valóságnál ’ártatlanabbnak’ tüntették fel a feladatkörüket és eljárásmódjukat (guardian.co.uk, Prism internetes figyelő) vagy -- és ez volt a legveszélyesebb -- valótlanságokat állítottak ellenzéki  politikai és társadalmi aktivistákról, hamis képet festettek ’ellenségesnek’ nyilvánított csoportokról, szervezkedésekről, mozgalmakról… (A lista tovább bővíthető.)  Aki egyszer rákerül a 'no fly' névjegyzékre, az érvényes útlevéllel a kezében sem tud soha többet USA-ból induló, vagy USA-ba tartó gépre szállni, még akkor sem, ha felmerül, hogy névazonosság, névelírás vagy bármi tévedés miatt lett eltiltva. Az NIA-nak nincs panaszirodája.

A magánélethez való jogot követelőket azzal próbálják leszerelni a korlátlan és szigorú hatósági ellenőrzés hívei, hogy aki nem követett el törvénytelenséget, annak nincs mitől tartani. Akinek nincs titkolnivalója, rá se rántson, ha figyelik. Hogy az angolok ebben se maradjanak le a "nagy testvér" mögött, William Hague külügyminiszter is azt szajkózta, "Law-abiding citizens have nothing to fear."  "A törvénytisztelő polgároknak nincs mitől tartani." Ilyen abszurd mókával  csak az álljon elő, aki soha életében nem használt függönyt. Aki soha nem fogta suttogóra a hangját. Aki soha nem zárta kulcsra a fiókját, nem ragasztotta le gondosan a levelét.

Igenis, vannak személyes jellegű dolgok, amik egyszerűen nem tartoznak másra, mi több, tévesek, félreérthetők vagy félremagyarázhatók, sőt  önveszélyesek is lehetnek. Ezért csak rendőrállamokban elfogadott gyakorlat bírói engedély nélkül megfigyelni, lehallgatni, dokumentálni és vádemelés során bizonyítékként felhasználni illegálisan szerzett információt.

*1 Nemzetbiztonsági politika alá tartozik a  kémelhárítás,  az információs háború [info war] és a ’belső terrorizmus’ megelőzése (mint az ellenzék [ellenségként] számontartása és jogkorlátozása, tiltakozó mozgalmak megfigyelése és bomlasztása stb.)

*2 Mind Bradley Manning, mind pedig Edward Snowden esetében súlyosbító körülmény -- akár halálbüntetést vagy életfogytiglani börtönt jelenthet -- a hivatali esküszegés.

Edward Snowdenről lásd még: A magánélet alapvető emberi jog;  és itt a rovatban  következő 8. írás

Addenda

There is no legal justification for these warrantless interceptions, which included calls to and from American citizens. Nor is there any practical reason. FISA allows the attorney general to approve interceptions in an emergency, and gives up to 72 hours to seek court approval after the fact. We won't see a special prosecutor appointed to investigate these violations, though Bush has called for the Department of Justice to find out who informed the press of the illegal eavesdropping program. Apparently, informing the public that the NSA broke the law is more troubling to the president than breaking the law in the first place. (Jennifer Granick: Lawbreaker in Chief. Wired.  December 21, 2005) [Granick is executive director of the Stanford Law School Center for Internet and Society, and teaches the Cyberlaw Clinic.]

Senate Intelligence Committee Chairwoman Dianne Feinstein (D-Calif.) and Sen. Saxby Chambliss (R-Ga.) issued a joint statement Tuesday calling the amendment “unwise,” adding to the growing chorus from Democrats and Republicans alike who openly support the NSA's vast spying programs.

“Information is power. But like all power, there are those who want to keep it for themselves.” (Aaron Swartz)

Thanks to Edward Snowden, we now know that the “collect it all” technique employed by the NSA in Iraq would soon enough be used to collect American metadata and other electronically available information, including credit card transactions, air ticket purchases, and financial records. At the vast new $2 billion data center it is building in Bluffdale, Utah, and at other locations, the NSA is following its Iraq script of saving everything, so that once an American became a target, his or her whole history can be combed through. Such searches do not require approval by a court, or even an NSA supervisor. As it happened, however, the job was easier to accomplish in the U.S. than in Iraq, as internet companies and telephone service providers are required by secret law to hand over the required data, neatly formatted, with no messy spying required. (Peter Van Buren: Welcome to Post-Constitution America -- What If Your Country Begins to Change and No One Notices? TomDispatch.com. August 5, 2013)

“The combination of increasingly advanced technology with a breakdown in the checks and balances that limit government action could lead us to a surveillance state that cannot be reversed. The public was not just kept in the dark about the Patriot Act and other secret authorities. The public was actively misled." (Senator Ron Wyden addressing an event hosted by the Center for American Progress Action Fund. July 23, 2013)

8. írás

Május 31.

Akik a Rákosi–Gerő–Farkas–Révai–Péter-féle diktatórikus rémuralom (kártérítés és történelmi igazságszolgáltatás nélküli) túlélői, azok tapasztalatból tudják, hogy az állambiztonsági szervek éjjel sem alszanak, és azért fizetik őket, méghozzá nagyon jól, hogy  semmilyen eszköztől -- gyilkosságtól, zsarolástól, terrorakcióktól -- sem riadva biztosítsák a status quo folyamatos érdekvédelmét.  Ebből a célból az utolsó három évtizedben a haditechnika fejlődésével párhuzamosan mind az USA-ban, mint pedig a szorosan kooperáló Izraelben és Angliában óriásit lépett előre az elhárítási és belbiztonság-védelmi technológia. Hasonlóképpen rohamléptekben  fejlődött a tömegkommunikációs technológia is, amely akadálytalanul  ömleszti számukra a személyes adatokat és más jól hasznosítható privát információt. Ezek szakszerű elemzése, feldolgozása és hosszútávú tárolása a titkosszolgálat számára végtelen informálódási lehetőségre tárt kaput -- félresöpörve a magánélet szentségét.

Az információáradattal visszaéléseket tapasztaló, vagy digitális visszaélési lehetőségekre figyelmeztető belső munkatársak (whistle blowerek) leleplezéseit követően néhányszor tiltakozást váltott ki a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) ellenőrizhetetlensége, de soha nem bolygatta meg annyira az állóvizet Washingtonban, hogy sor kerüljön kongresszusi vizsgálatra, amely számba venné a politika- és előítéletmentes eljárás követelménye iránti kétségeket, és új, ellenőrizhető szabályzókat vezetne be.  Bár Barack Obama 2009-ben azt ígérte,  “transzparencia és a törvényszabályzat lesz az elnökségem próbaköve”,  de még csak kísérlet sem történt megfelelő egyensúly teremtésére a titkos (politikai, ipari, média, pénzügyi) hatalmi törekvések e területen történő jogsértései, valamint az állampolgárok törvény adta szabadságjogainak kiegyensúlyozására.

Az amerikaiak nagy többségének fogalma sincs róla, sőt, el se hinné, ha hallaná, hogy nemcsak külföldiek és mindenféle terroristák, de ő maga is állandó megfigyelés alatt áll, és hatalmas adatközpontokban évekre visszamenően még az is visszakereshető róla, melyik újságot járatja, kikkel e-mailezik, hol szokott nyaralni, mi a szexuális orientációja és hogy ellenezte-e az iraki háborút... Lehetséges, hogy elnöksége idején  Bill Clinton sem hitte el, mikor biztonsági emberei figyelmeztették, egy külföldi kémügynökség lehallgatja a privát vonalát? Az itt következő cikk szerint ennek a mafla  naivitásnak és túlzott elbizakodottságnak fennáll a lehetősége. 

Gordon Thomas, angol író 1999 márciusában megjelenő könyve, Gideon kémei – A Moszad titkos  históriája, a közelmúlt egy megdöbbentő és ijesztő esetét dolgozza fel, és tárja a nyilvánosság elé  a  történész precizitásával és éleslátásával: az izraeli kémszolgálat akcióját Clinton elnök és a Lewinsky lány telefonbeszélgetéseinek lehallgatásáról, és a furcsa, intim és kényes csevegések zsarolásra való felhasználásáról.(*1) Csak újabb lejárató pletyka lenne, vagy ez esetben veszélyes valóság? A  Washington Times ezzel kapcsolatos cikke azt állítja, illetékesek szerint a Fehér Ház kommunikációs hálózata megfelelő szinten védett, az állítás tehát csak pletyka.

FBI ügynökök szakvéleménye szerint azonban  ez csak féligazság.  Ha ugyanis egy kommunikációs partner készüléke – ebben az esetben a Watergate komplexumból hívogató Lewinsky lányé  – nem védett, mint ahogy nem is volt, akkor a Fehér Ház biztonsági rendszere fabatkát sem ér.

A könyv szerint a Moszad 1997 márciusában szerzett tudomást az elnök bizarr, kihasználásra kiválóan alkalmas kapcsolatáról, méghozzá -- érdemes kapaszkodni! -- az FBI-tól, amelynek szoros kapcsolata van a Moszaddal.   Az izraeli titkosszolgálat lehallgatta, és magnóra vette a kezdeti enyelgéseket, majd  később a vérig sértett, megalázott Monica kiborulásait és fenyegetődzéseit. (A Clinton elleni bizalmatlansági eljárás során felvett jegyzőkönyvben utalás történik rá, Clintont figyelmeztették, hogy egy "külföldi kémügynökség" lehallgatja – de hiába. Nem tudták a veszélytől, illetve önmagától megóvni, K. H.)  Thomas ugyan nem állítja, hogy a Moszad közvetlenül zsarolta az elnököt, de levonja a következtetést: "A tekercsek (ideális) zsarolásra való anyagok." A Times az ügy kapcsán felvetette, hogy ragyogóan felhasználhatták őket a közel-keleti tárgyalások menetének befolyásolására.

"A Clinton-kormány messze megelőzte  elődjeit a szélsőséges izraeli politika  támogatásában. Ez újra és újra megdöbbenti az izraeli sajtót. Például nemrégen azzal a nagybetűs címmel jelent meg egy cikk Izraelben: CLINTON: AZ UTOLSÓ CIONISTA – ami úgy értendő, utolsónak maradt, aki még komolyan bevesz minden hamukát"  – nyilatkozta egy interjúban  Noam Chomsky.  Ennek kapcsán felmerül a fontos kérdés, vajon Clinton tényleg "bevett mindent", vagy csak nem volt választása?

Thomas szerint a felvételek szintén hasznosak lehettek – érdemes újra kapaszkodni!  – eredeti informátora, az FBI ellen. Egy idő óta ugyanis az FBI egy Mega fedőnevű izraeli kém lebuktatásán ügyködött, aki nem máshova, mint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) vezetőségi  gárdájába épült be. Ezt a kiütési próbálkozást azonban a  Moszadnál nem vették jó néven. Nem azért tették Megát oda, hogy az amerikaiak csak úgy kipöcköljék. Mi sem jöhetett tehát jobban kapóra a leleplezés kivédésére, mint annak felvetése, hogy az elnök szexuális enyelgéseinek megörökítése bármikor nyilvánosságra hozható… (Kuliffay Hanna: IDÉZŐJELBEN  –  ÉSZAK-AMERIKAI  LAPSZEMLE. Új Magyarország. 1999)

*1 A Nation nevű politikai hetilap is foglakozott a Clinton–Lewinsky-telefonszex lehallgatásával, de az izraeli érdekek védelmében eltekintett tőle, hogy nemzetbiztonságot veszélyeztető aktusnak tekintse: Bill Sammon & Bill Gertz: Book says Israeli spies recorded Clinton's phone-sex talk.

7. írás

Április 29.

A vezető ausztrál napilap, The Australian, híradása szerint (az eltussolt kormányszintű törvénytelenségeket, suba alatt történő politikai-gazdasági visszaéléseket vagy nemzetközileg tiltott humanitás elleni vétségeket nyilvánosan leleplező) “Whistleblowing website, Wikileaks” fontos győzelmet aratott a hiteltársaságok felett, amelyek letiltották a munkásságát  támogató  milliós pénzadományok kezelését.  Az izlandi bíróság elítélte a politikai indíttatású “törvénytelen és önkényes” monetáris intézkedést, majd a pénzintézetek fellebbezéseit követően az ottani legfelső bíróság véglegesítette a döntését. A határozat kimondta, hogy az online fizető cég, Valitor (VISA helyi partnere, K. H.) törvénytelenül szakította meg az üzleti viszonyt a WikiLeaks adományait kezelő DataCellel, ami miatt a DataCell hivatalosan tiltakozott az Európai Bizottságnál, de eredménytelenül.

Alan Jones, az Australian Associated Press munkatársa cikkében visszaidézi, hogy 2010-ben (mintegy központi vezényszóra, K. H.) számos nemzetközi pénzügyi intézet (az Európában közel monopolhelyzetet élvező VisaCard Europe és MasterCard  Europe hitelkártya-társaságokkal az élen, K.H.) beszüntette a WikiLeaksnek nyújtott szolgáltatásait. Ezzel súlyos anyagi kárt okoztak a nemzetközi non-profit szervezetnek, és majdnem lehetetlenné tették tényfeltáró és tájékoztató jellegű tevékenységük folytatását.  A DataCell kérvényére válaszként az Európai Parlament 2012. November 19-én  jóváhagyott egy rezolúciót, amely felszólította az Európai Bizottságot, hogy a továbbiakban tiltsa meg a bankoknak ezt az önhatalmú eljárását.

A Határok Nélküli Riporterek (Riporters Without Borders), amely „pénzügyi cenzúrának” nevezte a monetáris intézetek kirekesztő pénzpolitikáját, beszámolt róla, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek ’szabad önkifejezésért’ különmegbízottja is osztotta az Európai Parlament  álláspontját,  az Európai Bizottság nem vett tudomást a beterjesztett kívánságról, ezzel mintegy jóváhagyva a hitelkártyatársaságok önkényes rendelkezését.

Miért kellene, hogy a Data Cell–Valitor-ügy  egyáltalán foglalkoztassa, sőt aggassza az átlagembert? Azért, mert a látszatnál mindig többről van szó. Az egyedi visszaélés 'elnézése' mindig kollektív visszaélésekre nyit kaput, sőt idővel széleskörű gyakorlattá válva jogerőre is emelkedhet. Ha egy ellenzékinek, leleplezőnek vagy sértőnek  nyilvánított web-oldalt (könyvkiadót, szerkesztőséget, színtársulatot, kultúrközpontot)  anyagi blokáddal vádemelés nélkül le lehet bénítani, sőt ki lehet iktatni, hol a határ? Melyik lesz a következő?

A WikiLeaks jogi győzelmével kapcsolatos sajtóközleményében kifejtette, hatalmas anyagi veszteségeik ellenére több fronton is folytatják harcukat az önkény megnyilvánulása ellen, mivel nemzetközi síkon korlátozza  a szólásszabadságot, a szabad sajtó túlélését és az alapvető polgárjogokat mint "az egyén azon jogát, hogy a pénztárcájával is támogathasson bármely ügyet, amelyben hisz".  Julian Assange a sajtószabadság, valamint  "a zsurnaliszták és kiadók ellen létrejött gazdasági cenzúra elleni győzelemnek" nyilvánította a harmadik éve érvényben lévő blokád illegálissá nyilvánítását. A csatát ugyan megnyerték, az aszimmetrikus hadviselés azonban folytatódik -- akárcsak Afganisztánban.

6. írás

Április 12.

A régi mondás szerint háromféle hazugság van: a (szimpla) hazugság, az átkozott hazugság és a statisztikák. Az ezzel esetleg egyetértő gazdasági szakértők azonban nem a számadatokat hibáztatják.

A Gilford Securities Pénzügyi Szolgáltató Csoport ügyintéző vezérigazgatója, Jerome Corsi  ’monetáris riadója’,  a Red Alert,  a harmadik kategóriába sorolja az Obama kormány munkaüggyel kapcsolatos statisztikai közléseit.  Tavaly például januárra 8,3%-os munkanélküliséget jelentett, mikor Corsi sokrétű „reál” kalkulációja elérte a 23%-ot. Megdöbbentő differencia, mégsem okoz társadalmi bizalmatlanságot és feszültséget, mivel egyszerűen nem jut a jónép tudomására: a közmédia ugyanis mindig csak a hivatalos adatot közli, amelynek lehetőleg 8-10% alatt kell maradni! Az ennél magasabb arányú munkanélküliség ugyanis már a depresszió egyik jellemző tüneteként elkönyvelt, tehát eltussolandó.

Corsi számításait alátámasztotta a neves közgazdász, John Williams felmérése, aki az évtizedek során egyaránt szolgált gazdasági tanácsadóként híres-jelentős privát személyeknek és Fortune 500-as giga vállalatoknak. A Shadow Government Statistics nevű népszerű elektronikus gazdasági híradóban ugyanarra az időszakra majdnem azonos adatot, 22,9%-ot jelzett.

Honnan az eltérés a kormány és az elismert privát szakértők statisztikája között? A különbség a számítási módszerekből adódik. Az alapkérdés,  a döntő mérlegelési szempont, hogy végül is ki számít munkanélkülinek? (Ennek meghatározása a kormány részéről mindig politikai motivációjú, míg a társadalmat több síkon, humán valóságában vizsgálóké inkább szociális indíttatású, sőt lehet nemzetérdekű is.)  A nagy kérdésre a válasz az USA-ban államonként változik, mivel a helyi kormányok maguk döntik el, hogy hány hétig fizetnek munkanélküli segélyt, és hogy milyen szociális juttatást engedélyeznek és meddig a túlélésért küszködőknek.

Egy fejlett iparú és társadalmú országnak állandó készenlétben kellene lenni, hogy recesszió vagy depresszió idején, természeti katasztrófa, baleset vagy betegség esetén senki ne süllyedjen olyan mélyre, ahonnan már nem tud felkapaszkodni és visszailleszkedni a társadalomba.  A dominanciára törekvő, profitorientált kapitalizmusnak azonban ez nem célja, és így nincs is berendezkedve az ilyen és hasonló humán jellegű feladatok ellátására.  Részben ennek a hiányosságnak fedezését biztosítják a manipulált központi statisztikák.

Az utolsó, frissen közölt adatösszesítés szerint az idei márciusban a munkanélküliek száma 7,6%-ra csökkent, annak ellenére, hogy csak 88 ezer új munkavállalás történt. A változás azonban nem valamiféle gazdasági fellendülésnek tulajdonítható, hanem annak, hogy nagy számban kerültek kiiktatásra a központi nyilvántartásból azok, akik kilátástalannak ítélve kimaradtak a munkát tovább keresők táborából, akik kétségbeesésükben külföldre mentek dolgozni, akik idegileg kikészülve leszázalékoltatták magukat vagy öngyilkosok(*1) lettek és mindazok, akiknek a rendelkezések értelmében nem volt tovább hosszabbítható a munkanélküli segélyre jogosultsága.

Ha például a kormánystatisztikába beleszámítana az a 803.000-re taksált ún. „elbátortalanított dolgozó” is, aki már több mint 1 éve állástalan, akkor a digitális AOL hírközlő szerint az országos munkanélküliség rögtön 8% fölé ugrana. (A hosszú távon „elbátortalanítottak” 1994-ig, Bill Clinton ellentmondásos szociálpolitikai rendelkezéséig beletartoztak a ’munkanélküliek’ rubrikába. Erről bővebben olvasható a Clinton erkölcsi lakmuszpróbája című cikkünkben.) Amennyiben ehhez a megnövekedett százalékos arányhoz még hozzáadnák azokat, akik teljes foglalkoztatási lehetőség híján kevesebb, mint 30 órát dolgoznak egy hónapban -- és ezért folyamatosan állami támogatásra szorulnak --, akkor a munkanélküliek aránya 10.6%-ra emelkedne.

Az AOL-cikk nem számolt vele, holott valójában ide lennének sorolhatók az ún. kényszer-munkanélküliek is. Számbavételükkel semmilyen hivatalos szerv nem bajlódik, holott problémájuk nagyrészt a társadalom gondja-baja. Politikai szempontból viszont előnyösebb nem sokat foglalkozni velük, akik 30-40 hónapi hiábavaló próbálkozás után visszaköltöztek nyugdíjas szüleikhez, gyakran gyermekekkel. Vagy akik  jól kereső, kiváló szakmunkások lehetnének, de gyári munkalehetőség híján minimál bérért burgert grilleznek részidőben a McDonald's-nál. Vagy akik érettségivel alkalmi munkát, idénymunkát vállalnak. És talán még azok is, akik nem elvetemültségből vagy heccből, hanem más lehetőség híján megélhetési bűnözőkké válnak.

Szintén csak Corsi és Williams veszi számításba, hogy ingyenes vagy elérhetően árazott óvoda és bölcsőde híján fiatal nők milliói kényszerülnek évekre kilépni a munkahelyükről, majd nem tudnak a munkaerőpiacra visszakerülni, még akkor sem, ha a jövedelmükre égetően szüksége lenne a családnak. A kényszer-háziasszonyok közül, akárcsak a frissen érettségizők és diplomások közül is sokan azért tanulnak tovább, hogy az elnyert ösztöndíjjal, vagy erre a célra felvehető kölcsönnel átvészeljék a kilátástalan időszakot.

A kérdés szándékosan elodázott, mennyire reális a lehetőség a felsőfokú végzettségnek megfelelő munkára, mikor az MSN pénzügyi rovata szerint Amerika már jelenleg is "A szabadság földje (egyben) a túlképzettek hazája".  (Ezt említve nem csak egy kis csoportról, 1-2%-ról van szó: az egyetemet végzett dolgozók 48%-a alkalmazott olyan pozícióban, ami nem igényel kollégiumi végzettséget, és 37% olyan munkakörben, amelyhez középfokú végzettség szükséges.)  Csak szemfényvesztés a dolgozók táborába sorolni azokat a diplomásokat, akik jógaoktatóként vagy helyettes tanárként evickélnek -- nem egyszer a kölcsönvett tandíj adósságörvénye felett.(*2)

Szintén a 'leírt' kényszer-munkanélküliek közé tartoznak azok a háttérbe szorult, középosztálybeli tizen- és huszonévesek, akik érettségi, esetleg pár szemeszter után gyakorlat, tapasztalat és referencia nélkül próbálnak munkát találni. Többségük a szülőkkel lakik -- egypár sikertelen próbálkozástól elbátortalanítva gyakran virtuális világokba zárkózva --, és legfeljebb zsebpénzre valót tud összeszedni fűnyírással, újság kihordásával és a környék kutyáinak sétáltatásával.  Mivel a taxisok több mint 15%-a diplomás, a bankpénztárosok 15%-a, és az üzleti eladók majdnem 25%-a, így az ő esélyeik talán a legkilátástalanabbak. Nem is tudnák Washingtonban annál inkább nullába venni őket, minthogy sem a dolgozók és adófizetők táborában, sem a munkanélküliek és segélyre jogosultak között nincsenek nyilvántartva. A kormánystatisztika előnyére olyan, mintha nem is léteznének...

*1 Munkaképtelenné vált rokkant vagy beteg veteránok és szerződésesként a háborús zónában dolgozó idegileg leépültek nagy számban lesznek öngyilkosok.

*2 “Today’s economy puts young graduates in a difficult position.  A college diploma no longer guarantees a direct pathway to the middle class, making it harder to justify the expense of a degree.” (Jack Buckley, commissioner of the National Center for Education Statistics.)

Addenda

Az Afganisztánból és Irakból hazatérő katonák között "30%-os a munkanélküliség, ami háromszorosa az országos átlagnak". On average, the homeless veteran who has been on the street for more than two years has been in that situation for nearly triples that length; in those instances, the average tenure is nine years. Aside from serious health issues, veterans are plagued with sickening unemployment statistics when they return home as well. “They are coming home to a disproportionate rate of homelessness, of foreclosures and evictions. In 2010 a whopping 75,000 Iraq and Afghanistan veterans in the United States were homeless; were sleeping on the streets,” Iraq war veteran Michael Prysner tells RT. “They are coming home to an unemployment rate of about 30 percent for Iraq and Afghanistan veterans. This is triple the national average.” For those on the street that aren’t afflicted with serious medical issues, their only help often comes from confines where they are among those that are. “When you come home, you’re foreclosed on, your job is gone, and then they want you to go to shelters. And shelters pretty much housing criminals, drug addicts, and a lot of us can’t tolerate that lifestyle,” said homeless U.S. army veteran Joe Mangione. (Homeless vets more likely to die on the streets. November 11, 2012. [Accounting for veterans of all American wars, the latest statistics courtesy of the White House show that the number of all homeless in the US accounts to nearly 900,000])

"The greatest of evils and the worst of crimes is poverty." George Bernard Shaw

More than 40 million workers in this country — and more than 80 percent of the lowest-wage workers — cannot earn a single paid sick day to use when they get the flu or other common illnesses. Millions more cannot earn paid sick days to use when a child is sick. For these workers and families, paid sick days can mean the difference between keeping a job and losing it, or keeping food on the table and going hungry. Nearly one quarter of adults say they have lost a job or been threatened with job loss for needing a sick day. And, for the average worker without paid sick days, taking just 3.5 unpaid days off is equivalent to losing a month’s worth of groceries for their family. To make matters worse, the majority of new parents cannot take any form of paid leave of any length to care for a child, pushing many into debt and poverty. The United States is one of only a handful of countries that does not have a national paid leave standard of some kind. In a nation that claims to value families, no worker should have to lose critical income or be pushed into poverty because illness strikes or a child or family member needs care. (Judith Lichtman, Senior Advisor, National Partnership for Women & Families: Urge Congress to pass the Healthy Families Act (H.R. 1286/S.631) and a national paid leave program)

From Research by Children’s HealthWatch has shown that energy insecurity is associated with poor health, increased hospitalizations and risk of developmental delays in very young children, and that energy assistance can be effective in protecting children’s health. The Low Income Home Energy Assistance Program (LIHEAP) provides low-income households with assistance in paying their utility bills—particularly those that must spend higher proportions of their income on home energy. To be eligible for LIHEAP, families must have incomes at or below 150 percent of the federal poverty level—less than $35,000 annually for a family of four. When Children’s HealthWatch compared children in families that do and do not receive LIHEAP assistance—after controlling for participation in SNAP and WIC — we found that children in families that received LIHEAP were less likely to be at risk of growth problems, more likely to have healthier weights for their age and less likely to be hospitalized when seeking care for acute medical problems.  (…) But the President has proposed reducing funding for LIHEAP to $2.970 billion in his FY 2014 budget, down from $3.5 billion for the current fiscal year. [Even funding at the current level has left millions of households without the aid they need to cope with their home energy costs.] (Dr. Deborah Frank: Fund the federal Low Income Home Energy Assistance Program (LIHEAP) at the maximum authorized level. 2013)

A recent study from Fidelity found that “70 per cent of the class of 2013 is graduating with college-related debt – averaging $35,200 – including federal, state and private loans, as well as debt owed to family and accumulated through credit cards.”

The number and value of overdue student loans has reached an all-time high in the US as nearly a third of 20- to 24-year-olds are currently unemployed, according to a report by the Department of Education. With continued concern regarding rising college costs, the amount of outstanding student loans has now reached $1 trillion, making that the largest category of consumer debt in the US aside from home mortgages. According to the new report, eleven per cent of school loans - one hundred and ten billion dollars' worth - are now seriously delinquent, meaning at least 90 days past due. That is a sharp increase from the 6 per cent reported in the first quarter of 2003. The long-term consequences of the school loan repayment burden can include a graduate’s choice of jobs, as well as the ability to buy a home. (…) As Bloomberg reports, the employment rate for college graduates in the US is 87 per cent, as compared with 64 per cent for those with only a high school school diploma. (Delinquent US student loans hit record high, with over $100 billion past due. RT. May 25, 2013)

5. írás

Február 29.

A neves, Akadémia-nagydíjas dokufilmes Alex Gibney (az afganisztáni börtönkínzásokról: Taxi to the Dark Side) újabb nagyhatású dokumentumfilmmel jelentkezett a február eleji Sundance filmfesztiválon(*1), amely rögtön utána műsorra került a nemzetközi nézettségű, 24 órában adó HBO mozicsatornán – Magyarországon is. A címe: Mea Maxima Culpa: Silence in the House of God. (Az én igen nagy vétkem: Hallgatás az Isten Házában). Gibneynek köszönhetően millióknak lesz alkalma, hogy mélyebb betekintést nyerjenek abba a megdöbbentő vatikáni szubkultúrába, amely -- az utóbbi évtizedekben már nem titkolhatóan, ennek ellenére folyamatosan -- részese, támogatója és védelmezője a római katolikus kisiskolások és tizenévesek szexuális zaklatásának, kihasználásának, testi-lelki megrontásának.

Egészen más az újságban olvasni, vagy a riporterek beszámolójából hallani azokról a deviáns visszaélésekről, amelyekről a kiskorúként áldozatul esettek bírósági tárgyalásokon beszámoltak, mint a képernyőn szembekerülni az agressziót túlélők közvetlenül előadott visszaemlékezésével, fájdalmával, megalázottságával, nappal is gyötrő rémálmaival. A filmben szereplő áldozatok -- a Szent János Süketek Intézetének védtelen bentlakói -- 30 évig küzdöttek azért, hogy jogi útra terelve nyilvánosan elégtételt kapjanak és kártérítést nyerjenek. A dokumentumfilm az egyházi bűnlajstrom hosszabbításával és az utóbbi években eluralkodó páni hangulat fokozásával sikeresen hozzájárult a legdrasztikusabb lépés megtételéhez, Benedek pápa lemondatásához -- és közvetve majd a Római Kúria korrupt, erkölcstelen és lelkiismeretlen vezetőinek lecseréléséhez. Egy interjú során Gibney azt hangoztatta, nincs kétsége, hogy a pápa lemondása összefügg a szexbotránnyal.

*1 Az amerikai Sundance filmfesztivál független alternatív művészfilmeket mutat be. A fesztivál alapítója Robert Redford. Idén 32 országból 119 film került a döntőbe.

“Véleményem szerint (XVI. Benedek) pápaságára mindig rá fog nehezedni a szexuális visszaélések krízisének súlya. Bár próbálkozott néhány dolgot csinálni, viszont soha de soha nem vállalt felelősséget bármi számottevő módon, és (közben) ez az az ember, aki az egész világon mindenkinél többet tud a klérus szexuális visszaéléseiről, annak révén, hogy a Hittani Kongregáció vezetőjeként működött 2001 és 2005 között. (Ugyan) mindig próbálkozott szabadulni tőle, de (a probléma) nem tűnt el, mivel a pápa alapvetően soha nem érzékelte, milyen mélyreható a fájdalom és (maga) a bűntény, és soha nem volt hajlandó magát és az egyházat felelősnek tartani azért, amit tettek.” (Alex Gibney)

Addenda

Az évek során volt néhány gerinces és  lelkismeretes egyházi ember, aki nyilvánosan is szót emelt a szexuálisan megrontott gyermekek és fiatalok érdekében. Egy kanadia püspök, Brian J. Dunn például 2012-ben a szinódus előtt hangoztatta, hogy a pápa 'evangelizálási' programjának foglalkoznia kell a realitással -- azzal a bizalomvesztéssel és kiábrándultsággal, amit a szexbotrány okozott. Mint mondta, nem elég az elméleti kérdésekkel foglalkozni, hanem alapvető változtatásra van szükség a klérus mentalitásában, hozzáállásában és érzelmeiben a hívekkel való együttműködés során: "The new evangelization must address the reality of distrust and disappointment the scandal left in its wake. With the sex abuse crisis, Catholics have experienced a great disorientation that leads to forms of distrust of teachings and values that are essential for the followers of Christ.  Dioceses must have real structures in place for listening to victims and coming to appreciate the depth of hurt, anger and disillusionment associated with this scandal. Those who have been hurt consistently call for a change in certain structures in the church, but it is not only ecclesial structures that must change, there also must be a profound change of mentality, attitude and heart in our ways of working with laypeople." (Canadian bishop Brian J. Dunn of Antigonish, Nova Scotia. October 12, 2012) [Canadian bishop tells synod that church must respond to abuse crisis,  needs to investigate the causes of the sexual abuse crisis and ensure measures are in place to protect children and vulnerable young adults. 2012]

The Catholic Church can never recover as long as its Holy Shepherd is seen as a black sheep in the ever darkening sex abuse scandal. Now we learn the sickening news that Cardinal Joseph Ratzinger, nicknamed ‘God’s Rottweiler’ when he was the Church’s enforcer on matters of faith and sin, ignored repeated warnings and looked away in the case of the Rev. Lawrence C. Murphy, a Wisconsin priest who molested as many as 200 deaf boys. The church has been tone deaf and dumb on the scandal for so long that it’s shocking, but not surprising, to learn from the Times’ Laurie Goodstein that a group of deaf former students spent 30 years trying to get Church leaders to pay attention. (Maureen Dowd: A Nope for Pope. The New York Times. March 27, 2010)

The case involved the victims of the late Rev. Lawrence Murphy, a priest who was accused of molesting some 200 boys at the Milwaukee-area St. John's School for the Deaf between 1950 and 1974. Documents published by The New York Times in March 2010 showed that, in 1998, the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith -- led by then-Cardinal Joseph Ratzinger, now Benedict XVI -- refused to defrock Murphy despite requests from U.S. bishops involved in the case. The Vatican's top spokesman, the Rev. Federico Lombardi, explained at the time that the Vatican had taken into account Murphy's old age and ill. Anderson had argued that the documents demonstrated that the Vatican's leadership had direct responsibility in protecting abusive priests. His suit had named Cardinal Tarcisio Bertone, the Vatican secretary of state, and his predecessor, Cardinal Angelo Sodano, as co-defendants in the case with Benedict. (Tom Heneghan: Conclave: The Secretive End To Unannounced Campaigns For Pope Reuters. March 11, 2013)

A commission investigating abuse of children linked to Dutch Roman Catholic institutions says girls were sexually abused by members of the clergy in their homes and in church, while they suffered physical abuse and intimidation at the hands of nuns at homes for young women. The report follows a previous study focused on boys, which found boys were especially vulnerable to sexual abuse in boarding schools. The commission, led by former Hague mayor Wim Deetman, was funded by the Catholic church. In preliminary conclusions in December 2011 it estimated that up to 20,000 children were molested at Catholic boarding schools between 1945 and 2010, and "several tens of thousands" faced abuse of some kind. Monday's follow-up study focused more on Catholic girls and young women, who in addition to boarding schools were often sent to homes for unwed mothers run by nuns if they became pregnant without being married. "In cases of physical violence without sexual abuse, both new and previous complaints point toward primarily female perpetrators, mostly nuns who worked as educators or caregivers," Deetman wrote in his conclusions. "In heavy cases of sexual abuse, the perpetrators were primarily male." Dutch Catholic Girls Abused At Home, In Church. March 11, 2013. AP. [(February, newspaper NRC Handelsblad estimated the Church has so far committed to pay around (EURO) 30 million ($40 million) in damages to victims identified by the commission.]

At his Wednesday, June 13, 2007, General Audience, Benedict/Ratzinger pleaded with Newchurchers to ignore the scandals rampant in Newchurch and focus instead on "God's love”. Good Catholics, it seems that once again Benedict-Ratzinger is attempting to cover up the grave sins of his presbyters, bishops, and himself in the Great Sex & Embezzlement Scandal, which the statistics show is going on full swing. How this man can stand before the world and say that he follows Christ is a conundrum, yet he has bamboozled many by his words that belie his actions. (Posted by The Fathers: Benedict-Ratzinger Admits Newchurch Scandal But Does Nothing to Stop Rampant Child Rape by His Bishops and Presbyters. June 13, 2007)

"I am personally convinced that the constant presence in the press of the sins of Catholic priests, especially in the United States, is a planned campaign, as the percentage of these offences among priests is not higher than in other categories, and perhaps it is even lower. In the United States, there is constant news on this topic, but less than 1% of priests are guilty of acts of this type. The constant presence of these news items does not correspond to the objectivity of the information, nor to the statistical objectivity of the facts. Therefore, one comes to the conclusion that it is intentional, manipulated, that there is a desire to discredit the Church. It is a logical and well-founded conclusion." (Cardinal Ratzinger, in a much-appreciated exhibition of mendacity to the Catholic News Service, commented on the Catholic Church pedophile priest scandal. Rome. 2002)

A témában lásd még Jelenkor rovatunkban: Az évszázad bűne - Lemondásra kényszerült a pápa

4. írás

Február 23.

„Mivel a nemzetközi terrorizmus számadata 2004-ben az előző évhez viszonyítva háromszorosára növekedett, az amerikai külügyminisztérium suttyomban beszüntette a témában évente kiadott hivatalos  közleményét. Vajon Condoleezza Rice azt tételezi fel, amennyiben sikeresen eltitkoltatja az áldozatul esettek növekvő számát, a biztonság illúzióját keltve meg is oldotta a problémát?  Ha befagyasztja az információt, akkor nincsenek többet ellenállók, öngyilkos merénylők, gerillaháborúk? Egyébként hasonló manipulatív módszerekkel ügyködik a Vatikán is. Nem áll szándékában a hívekkel utólag sem közölni II. János Pál pápa híveket és klérust megosztó ortodoxiájának negatív következményeit, vagy az egyházon belüli pedofil szubkultúra és a püspökök bűnpártolásának elidegenítő hatását.  Ezek szerint Szt. Péter városában is azt hiszik, hogy az elhallgatás a problémák és bűnök szemfedője? Úgy tűnik, az egyházi és a világi hatalom egyformán arra játszik, hogy a látszat megőrzése, a dolgok manipulálása és  félrevezető interpretációja révén saját érdekeinek megfelelően transzformálja a realitást.”

Hét évvel ezelőtt vontam az itt idézett párhuzamot a Látszat és realitás című cikkemben. Ha annak idején az összehasonlítás (esetleg a Vatikán kritikája) egyes olvasóimban keltett is némi kétkedést vagy ellenérzést, azóta sorozatos lelepleződések, sőt bűnügyi eljárások révén annyi mindenre fény derült, hogy elfogulatlanul tájékozott körökben nem vitatott: "mindkét város számára a realitás hitre és hiszékenységre alapozott transzformáció, kétséges, sőt tisztességtelen interpretáció biztosítja a tájékozatlan és érdektelen tömegek kontrollját".

A pápai trón alatt már 1990-ben megingott a talaj, mikor a pedofilbotrányba keveredett Alphonsus Penney(*1), a kanadai Newfoundland provincia érseke püspöki hivatalából való önkéntes lemondásakor a következő rendkívüli kijelentést tette:

„Mi bűnös egyház vagyunk. A dühünk, a fájdalmunk, a gyötrelmeink, a szégyenünk és a sebezhetőségünk nyilvánvaló az egész világ előtt… Én kész vagyok rá, hogy felelősséget vállaljak, és ez (a döntés), amivel (a továbbiakban) élnem kell.”

Micsoda őrület, hogy ez a nyilvános mea culpa elsikkadt, és nem talált az egyházban számottevő követőre!  Micsoda menthetetlen, jóvátehetetlen tragédia! Világszerte gyermekek ezreit lehetett volna azóta megvédeni a nemi erőszak és más szexuális bűntények okozta fizikai és pszichikai traumától, ezt azonban Ratzinger bíboros, a későbbi VI. Benedek pápa, "az agresszív világias gondolkodásmód" elítélője, minden eszközzel akadályozta. A washingtoni gyakorlattal egyezően ő is mindent elkövetett, hogy mentse, sőt előrebuktassa az egyházon belül, akik a törvény, a morál és a humanitás ellen vétettek.

Ráadásul, mikor az egymást követő botrányok februárban újabb válsághelyzetet eredményeztek -- 6 éves jogi huzavona után Kalifornia Legfelső Bírósága elrendelte, hogy a Los Angeles-i érsekségi egyházmegye nyilvánosságra hozza Isten 122 pedofil szolgája 30 ezer oldalt kitevő ügyirati dossziéját -- a pápa jobbnak látta menekülésszerűen elhatárolódni a saját rendelkezéseitől, saját írott utasításaitól, az egyház maradék presztízse és közvetve a pedofil szubkultúra sok évtizedes védelmétől. Lemondásával részben a saját bőrét menti, részben pedig reméli elkerülni az újabb botránybombát, amely, változatosság kedvéért, Ausztráliából lesz kilőve a katolicizmus fellegvára felé.

A Washington és Vatikán közti párhuzam egyik jellegzetes azonossága: lelepleződés esetén mind az egyházi, mind a világi árnyékhatalom minden eszközzel védi csúcsra helyezett megbízottait -- felelősségre vonás kizárva.  Mint az előző, 3. írásunkban olvasható, egy újonnan hozott amerikai törvény egész életre szóló titkosszolgálati védelmet biztosít a  jelenlegi és a korábbi elnököknek és házastársuknak. (Nyilván komoly indok adódott, ha még eddig nem is robbant botránybombaként, hogy a nehéz gazdasági helyzet, csökkenőben levő közszolgálat, csőd szélén álló nagyvárosok, magas munkanélküliség, évente több tízezer öngyilkosság és fokozódó szegénység ellenére éppen most sózták ezt a terhet az adófizetőkre.) A Reuters pedig azzal a címmel közölt az igazhívőket megnyugtató cikket: Pápai mentelmi jog: A Vatikán meg fogja védeni Benedeket a szexuális megrontás bűnvádi eljárásától. A Stato della Città del Vaticano tehát biztosítani fogja, hogy a polgári törvényszék igazságosztó keze utol ne érje Róma püspökét -- felelősségre vonás tehát kizárva.

*1 Alphonsus Penney már 1980-ban kapott szexuális visszaélésekkel kapcsolatos bejelentéseket, állítólag jelezte is a feletteseinek, de alávetve magát a hivatalos 'elkendőző' egyházpolitikának -- egy egész évtizedig nem szánta rá magát, hogy személyi felelősséget vállaljon.

A témában lásd még Jelenkor rovatunkban: Az évszázad bűne - Lemondásra kényszerült a pápa

Adddenda:

"Faith in God helps lead one towards the courage of not allowing oneself to be intimidated by the petty gossip of dominant opinion. Man can sometimes fall to the lowest, vulgar levels and sink into the swamp of sin and dishonesty.” (Pope, in Sermon, Says He Won’t Be Intimidated. Reuters. March 28, 2010) [While he did not directly mention the scandal involving sexual abuse of children by priests, parts of his sermon could be applicable to the crisis.]

After six years of American court appeals by the Archdiocese of Los Angeles to keep 30,000 pages of internal, sealed files of priesthood sex crimes out of public scrutiny, the State Supreme Court recently ordered their release, and the documents became public for the first time. They make for startling reading, soul-jarring and shocking, an incontrovertible record of brutal and heartless rapes committed by 122 Roman Catholic priests who presented themselves to the world as the earthly agents of God. These files are a remarkable archive of criminal behaviour condoned by the Holy See, and are disturbing to read. Ray Boucher, the lead attorney for plaintiffs, said that what is revealed in the files is ‘chilling’, and ‘the irony in all of this’, he added, ‘is that in their vain attempts to protect the image of the church, they’ve tarnished it beyond repair’. Upon reading the unsealed documents, an anonymous Vatican official said that the Los Angeles Catholic priesthood ‘left a wake of devastation that is hard to comprehend’. (Vatican loses fight to keep sex files secret. Vati Leaks. February 18, 2013)

“He is at a crossroads. What’s extraordinary is that the scandal has reached the heart of the center of the church. Up to now it was far away — in the States, in Canada, in Brazil, in Australia. Then it came to Europe, to Ireland. Then it came to his motherland. Then it came to his diocese, and now it’s coming to the heart of the government of the church — and he has to give an answer. Now he has to decide: either he goes ahead with a policy of transparency, or he goes back to an old line, saying that these are old cases, that not punishing the perpetrators is an act of mercy.”  (Marco Politi, a veteran Italian Vatican journalist. 2010)

With reports implicating the former Cardinal Ratzinger in cases of Catholic priests accused of abusing children, does Pope Benedict XVI have the moral authority to make reparation and restore the church's reputation? Does Pope Benedict XVI have the moral authority to tackle the Catholic church's crisis over child abuse by priests?

85.6% NO

14.4% YES

(Cardinal errors. guardian.co.uk.  March 26, 2010)

Within 15 years of McGahern’s essay, the power of the Church in Ireland has been fatally undermined. A number of reports into the abuse of children by members of the Catholic clergy have found that such abuse was widespread, at times endemic, and that the Church authorities failed almost as a matter of policy in their duty to protect children. The bishops in response have learned the language of apology, which they use as often as they can. There are fascinating lapses, however, such as the outburst, at the end of the three-day Irish Episcopal Conference last March, by the bishop of Elphin, Christopher Jones, a member of the Bishops’ Liaison Committee for Child Protection, who accused the media of being ‘unfair and unjust’: ‘Could I just say with all this emphasis on cover-up, the cover-up has gone on for centuries, not just in the Church … It’s going on today in families, in communities, in societies. Why are you singling out the Church?’ ‘I object to the way the Church is being isolated,’ he continued, ‘and the focus on the Church. We know we’ve made mistakes. Of course we’ve made mistakes. But why this huge isolation of the Church and this huge focus on cover-up in the Church when it has been going on for centuries? It’s only now, for the first time ever, that victims have been given a voice to publicly express their pain and their suffering. And, before that, for centuries, no one spoke.’ He added that when Freud alluded to the high levels of venereal disease among children, ‘he had to withdraw it. That’s the kind of cover-up that has gone on for centuries.’ (Colm Tóibín:  Among the Flutterers. 2010)

The nature of this issue is bound to attract media attention and the way the Church responds is crucial for its moral credibility. The Church’s response to cases of sexual abuse by priests was crucial to its credibility and it must acknowledge and make amends for even decades-old cases.” (The Vatican’s chief spokesman, Father Federico Lombardi.  Vatican Radio. March 2010) [As the scandal has convulsed the Church, the Vatican has gone on the offensive, attacking the media for what it called an “ignoble attempt” to smear Pope Benedict and his top advisers.)

3. írás

Február 9.

Kevés olyan juttatás van, amit a kapitalizmusban élő ember ingyen és bérmentve kap, ráadásul mindhalálig... Éppen ezért címlapra illő hír lehetett volna -- vajon miért is nem lett? --, hogy Obama elnök egy lendületes tollvonással aláírta azt a törvényjavaslatot, amely egész életre szóló titkosszolgálati védelmet biztosít neki és First Lady Michelle Obamának, valamint a még élő korábbi elnököknek és feleségeiknek.

Bár Obamáékon kívül az öreg George Bush, Bill Clinton, az ifjú W. Bush és Jimmy Carter, mind sokszoros milliomosok, és folyamatosan ömlik hozzájuk a pénz. Ennek ellenére az adófizetőket fogja terhelni éjjel-nappali őrzésük, bárol bármit csinálnak -- farsangi bálba mennek vagy a piacra krumpliért, fogat húzatnak vagy kutyát sétáltatnak, telelnek vagy nyaralnak a világ másik végén… Obamáék imádják Hawaiiban tölteni az elnöki szabadságot. 2008 óta bérlik a ‘realestate baron' Weinberg család tulajdonában levő Paradise Pont egyik előkelő rezidenciáját, ahol általában 25 ezer dollárt számolnak egy heti kikapcsolódásért a privát  Kailua tengerpart pálmafái alatt.  Állítólag Obamáék saját zsebből fedezik – hacsak titokban nem a politikai életben aktív és befolyásos Weinbergék vendégei --, az utazásuk és ott tartózkodásuk, biztonsági védelmük viszont minden alkalommal 7 millió dollárba kerül a gyanútlan adófizetőknek.  

Az elnököknek járó védelmi törvényjavaslat decemberben rekord sebességgel ment keresztül az egyébként megosztottságáról és tehetetlenségéről hírhedt kongresszus mindkét szintjén, a képviselőházban és a szenátusban, Obama pedig január 10-én hasonló rohamtempóban időt szakított rá, hogy alákanyarítsa a nevét. Mire föl ez a nagy sietség? Miért változott meg ilyen hirtelen az az 1997-es törvény, amely a hivatalból való távozás után csak 10 évben szabta meg az elnökök speciális védelmét?

Talán Michelle Obama paranoiája volt az oka -- a kislányai is állandó fegyveres kíséretet kapnak 16 éves korukig --, vagy Washington évvégi helyzetfelmérése, mely végre rádöbbentette az illetékeseket a belső válsághelyzetből fakadó, növekvő elégedetlenségre?(*1) Valószínű, hogy az utóbbi,  vagyis a fokozódó belső feszültség felmérése késztette a kongresszust a döntő lépésre -- amiért is érthető, hogy a védelmi törvény visszamenőleg is érvényesítve lett.  A közhangulatból ugyanis kiolvasható, ha bárki rászánja az időt, hogy a fokozódó létbizonytalanság, kiábrándultság és kilátástalanság(*2) szenvedő alanyainak milliói Clintont, W. Busht és Obamát egyformán felelősnek tartják az ország jelenlegi állapotáért.(*3)

*1 The Great Recession has quietly devastated public services on a state-by-state basis, with Republican and Democratic governors taking turns leading the charge. Public education has been decimated, as well as health care, welfare, and the wages and benefits of public sector workers. The public sector itself is being smashed. Since the recession began, states have made combined austerity cuts of at least $337 billion, according to the Center of Budget and Policy Priorities.  The 2012-2013 budget deficits for 34 states resulted in $55 billion in cuts, according to the Center of Budget and Policy Priorities. The coming budgets for 2013-2014 that begins on July 1st is becoming clear as well, and the deficits are rolling in by the billions: Connecticut, Minnesota, Maryland, New York, Oregon, Washington, and many others have large deficits projected. You’d expect after years of austerity cuts to public services, state politicians would think of new ways to raise revenue from those who can afford it — the wealthy and corporations. Not so. The cuts that began as a consequence of the 2008 recession are set to continue; raising revenue from the wealthy is “off the table” for Republicans and Democrats alike. (Shamus Cooke: More Austerity Cuts Coming to the States. February 8, 2013)

*2 It wasn’t long ago that the Democrats understood that the government can and should create jobs, especially during a recession. But now the Democratic Party has fully adopted the economics of Reaganism. As a result, the only “job creators” now recognized are the corporations. This bi-partisan agreement not to tax the rich and use the revenue for public spending to create jobs — hiring more teachers, firefighters, roads and parks workers, etc. — is unnecessarily prolonging the job crisis, ensuring more years of deficits and a deeper gouging of the public sector. These cuts are having a devastating effect on public sector unions, the last bastion of union strength in the country. These unions are being weakened to such an extent that stripping them of their right to collectively bargain — the nail in the coffin — becomes a real possibility. No state is safe from this threat.  (Shamus Cook: More Austerity Cuts Coming to the States. February 8, 2013)

*3 But it was Clinton’s cynical jettisoning of his relatively progressive Economic Stimulus Plan, his abolition of “welfare as we know it” without providing a replacement, and his ruthless bombing of Yugoslavia and “sanctions” against Iraq that both foreshadowed and paved the way for Bush’s atrocities. The truism that the Democratic Party has moved ever closer to the Republicans since the Carter administration must not be forgotten. Indeed it is an understatement. (Alan Nasser: The Threat of U.S. Fascism: An Historical Precedent. August 2, 2007) 

MÁS

Még 2008 februárjában Barack Obama szenátor azt a nagystílűen ígéretes kijelentést tette, hogy elnökként nemcsak a háborút akarja megszüntetni, hanem azt az egész gondolkodásmódot, ami a háborúba vitte az országot. Éppen ezért megdöbbentő volt, mikor az iraki háborút hazugságokkal és csalással kierőszakolók táborához tartozó Hillary Clintont nevezte ki külügyminiszterének. És, hogy hű maradjon skrupulusnélküli, integritás-deficites önmagához, második terminusában egy másik háborús hiénát, John Kerry szenátort tette meg Clinton utódjául! Azt a John Kerryt, aki 2002-ben már négy hónappal Colin Powell botrányos ENSZ-beszéde előtt minden kétséget kizáróan  jogosnak nyilvánította, és megszavazta az Irak elleni háború tervezetét. Ezen intervenciós mentalitása ellenére a jelenlegi kongresszus szinte egyöntetűen, minden ellenvetés vagy kritika nélkül jóváhagyta a neokonzervatív Bush-külpolitika legbefolyásosabb demokrata propagandistájának és támogatójának kinevezését.

Kerryről és külpolitikai állásfoglalásáról, illetve ennek megfelelően a várható jövőről bővebben olvasható magazinunkban az Alternatíva helyett imitáció című cikkünkben.

Addenda

"Since 1998 no credible intelligence has been brought forward which suggests that Iraq is manufacturing weapons of mass destruction." (Representative Dennis Kucinich. September 12, 2002)

“John Kerry’s attacks on the International Court of Justice, his defense of Israeli occupation policies and human rights violations, and his support for the U.S. invasion of Iraq raise serious questions about his commitment to international law and treaty obligations. His false claims of Iraqi ‘weapons of mass destruction’ and his repeated denial of human rights abuses by allied government well-documented by reputable monitoring groups raise serious questions about his credibility." (Stephen Zunes Professor of politics and chair of Middle Eastern Studies at the University of San Francisco)

John Kerry szándékosan figyelmen kívül hagyott minden olyan szakértői véleményt, ami cáfolta a háborús uszítók állításait és diplomáciai útra terelhette volna a konfliktus megoldását:   U.S. Secretary of State Colin Powell's presentation to the UN Security Council on February 5 wasn't likely to win over anyone not already on his side. He ignored the crucial fact that in the past several days (in Sunday's New York Times and in his February 4th briefing of UN journalists) Hans Blix denied key components of Powell's claims. Blix, who directs the UN inspection team in Iraq, said the UNMOVIC inspectors have seen "no evidence" of mobile biological weapons labs, has "no persuasive indications" of Iraq-al Qaeda links, and no evidence of Iraq hiding and moving material used for Weapons of Mass Destruction (WMD) either outside or inside Iraq. Dr. Blix also said there was no evidence of Iraq sending scientists out of the country, of Iraqi intelligence agents posing as scientists, of UNMOVIC conversations being monitored, or of UNMOVIC being penetrated. Further, CIA and FBI officials still believe the Bush administration is "exaggerating" information to make their political case for war. Regarding the alleged Iraqi link with al Qaeda, U.S. intelligence officials told the New York Times, "we just don't think it's there." (Phyllis Bennis: Powell's Dubious Case for War. February 5, 2003)

2. írás

Január 28.

Egy olvasói levél kérdésére -- hogyan lehetséges, hogy a Heti Válasz „Balra át! Indul a második Obama-ciklus” címmel közöl cikket az amerikai választás kapcsán, mikor évtizedek óta kint élő diplomás rokonaim tapasztalati  alapon a fasizmus miatt aggódnak? – jelent meg a Szerkesztő íróasztala c. rovatunkban a következő válasz, ami a Lapszemle olvasóit is érdekelheti:

A válasz erre lehet nagyon leegyszerűsített és így rövid, vagy mélységében elemző és akkor minimum egy tanulmány, ha nem egy könyv. A jelenlegi keretek között a rövid változatnál kell maradnom: szó sincs “balraátról”. Ehhez hozzáfűzném, a témát szerintem abból a szempontból kell megközelíteni, a változás új és önálló útját járja Obama, ahogy híveinek és kairói beszédében a világnak is ígérte, vagy Bush nyomdokain haladva csak ‘láncszemként' funkcionál -- egyike a Status Quo bábjainak sorában. A demokrata párt 2008-as országos találkozóján szenátor Obama azt mondta, a legnagyobb kockázat, amit a párt és ő, mint majdani elnök tehet, ha a korábbi politikát próbálják folytatni a régi játékosokkal, más eredmény reményében. Számos példát lehetne felhozni rá, hogy Obama bizony a régi játékosokkal (Biden, Gates, Clinton, Panetta, Rice, Napolitano…) játssza az orosz rulettet, és persze a régi “eredmény”, a neokonzervatívok kezdeményezte örökös háborúk, örökös intervenciók, örökös megszállások, (kiprovokált) örökös válsághelyzetek, valamint az örökös olajkontroll és örökös dollárhegemónia… reményében.

Aki a felszínnél mélyebbre akar látni, annak el kell vonatkoztatni mind az amerikai, mind az európai (beleértve a magyar) ‘main stream’ médiapropagandától és politikai retorikától, amely a közvéleményt a balra tolódás veszélyével riogatva a szélsőjobb terveinek és céljainak elfogadására készíti elő. Ezt a manővert nem könnyű kivédeni. Óránként vagyunk bombázva félrevezető információkkal és szenzációhajhász (ál)hírekkel. Michael Parenti felhívta rá a figyelmet, “A hatalmas rés aközött, amit az USA vezetői világszerte csinálnak, és amit az amerikaiak gondolnak, hogy csinálnak, az a  domináns politikai mitológia óriási propaganda-eredménye.” Az Internetnek, független tv-adóknak és kiváló szakirodalomnak köszönhetően azonban számos olyan komoly értékelés érhető el, amely rávilágít a liberális hangzású Obama-ígéretek és a megvalósítás közti különbségre. Akik nem élnek a lehetőséggel és kizárólag az irányított tömegkommunikációból informálódnak, azoknak nincs lehetősége időben felismerni, hogy a közös “amerikai és európai neokoloniális háborúk, ‘humanitárius’ és ‘terrorizmus-ellenes’ intervenciók“ (Eskobar) egy teljesen Új Világrendet kreálnak – bár nem az ő jövőjük és nem is az egyetemes emberiség érdekében.

Addenda

"In the councils of government, we must guard against the acquisition of unwarranted influence, whether sought or unsought, by the military-industrial complex. The potential for the disastrous rise of misplaced power exists, and will persist." (President Dwight Eisenhower. Farewell Address. January 17, 1961) [The military-industrial complex is a  network of individuals and institutions involved in the production of weapons and military technologies. The military-industrial complex in a country typically attempts to marshal political support for continued or increased military spending by the national government. The term military-industrial complex was first used by U.S. President Dwight D. Eisenhower in his Farewell Address on January 17, 1961. Eisenhower warned that the United States must “guard against the acquisition of unwarranted influence…by the military-industrial complex,” which included members of Congress from districts dependent on military industries, the Department of Defense (along with the military services), and privately owned military contractors.]

George Bernard Shaw „kapitalista diktatúrának” nevezte a fasizmust.

„Mikor (egyszer) fasizmus lesz az Egyesült Államokban, az zászlóba lesz burkolva és a keresztet fogja (körbe)hordozni” -- jósolta az Európában is nagyra tartott Nobel-békedíjas író, Sinclair Lewis. (“When fascism comes to the US it will be wrapped in the flag and carrying the cross.”)

VISSZA a Lapszemlék rovathoz

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára