EMPIRIA Magazin IX. évfolyam 2. szám. Kuliffay Hanna írása
2010 április
PEDOFILIA PEREK VILÁGSZERTE
SZEXBOTRÁNYOK – PÁPAI ÁLDÁSSAL
Idén, áprilisban az amerikai Wisconsin állam Milwaukee városának bíróságán újabb pert jegyeztek be XVI. Benedek pápa ellen. Ez alkalommal a vádló egyike azoknak az internátusbeli gyermekeknek, akik egy több mint 200 kisiskolást megrontó pap perverzitásának estek áldozatul. Egyedül a Vatikánban nem látnak még mindig összefüggést az egyházvezetés tévutas szexuálpolitikája és aközött, hogy a katolikus vallás veszti el legnagyobb sebességgel a híveit: minden egyes római katolikus hitre áttérővel szemben négy korábbi hívő válik ki az egyház kötelékéből.(*1)
A gyermekek 6-12 éves kor között a legkönnyebben manipulálhatók. (Archívum)
A vádirat – amely egy magát egyelőre nyilvánosan meg nem nevező férfi (továbbiakban YX) nevében lett benyújtva – felelősségre kívánja vonni az egyház vezetőségét, beleértve a Vatikán korábbi külügyi képviselőjét, Angelo Sodanot, a jelenlegi külügyes Tarcisio Bertone kardinálist és az egyházi doktrínákra felügyelő és végrehajtó (büntetőjogi) hivatalának korábbi vezetőjeként Joseph Ratzinger bíborost, amiért teljesen figyelmen kívül hagyták 1995-ben tett feljelentését egy Lawrence Murphy nevű pedofil pap-tanár ellen. Hivatásával visszaélve Murphy tanulók százait molesztálta és kényszerítette szexuális aktusra 1950-1974 között a Szent Ferenc Süketek Intézetében. „A süket férfi panaszlevele süket fülekre talált” – ironizált a sajtófigyelem felkeltésének céljával Jeffry Anderson, a vád képviselője, majd hozzátette, hogy nem kártérítésért perelnek, hanem magát a Vatikán által előírt egyházi eljárást kívánják átvilágítás céljából törvényszék elé tárni.
Ez nem az első alkalom, hogy az intézet volt bentlakó tanulói közül valaki vádat emelt a paptanár ellen, de nem sok sikerrel. YX először 1995-ben, Milwaukee érsekénél tett panaszt Murphy ellen, majd kétszer is az ügyben illetékes Sodano bíborosnál, aki akkoriban a Vatikán második embere volt. Sok éves bevált szokás szerint egyikük se méltatta válaszra. Maguk között nyilván nevetségesen abszurdnak ítélték YX azon követelését, hogy II. János Pál pápa exkommunikálja a nevezett brutális papot, mivel visszaélt a süket gyermekek helyzetével, akiknek „nem volt lehetősége menekülésre”. Ez a fajta végzetes kiszolgáltatottság nem indította különösebb részvétre, még az ajánlott levél visszaigazolására sem az egyházatyákat.
A perhez való jogi előkészület során azonban kiderült, hogy másfél évvel YX feljelentése után az egyházvezetőség elrendelt egy titkos, zártkörű tárgyalást. Az övéi közt biztonságban érezve magát Murphy beismerte, hogy az évek során több mint 200 kisfiút és tizenévest használt homoszexuális igényei kielégítésére. A Vatikánban, a homoszexuálisok, pederaszták és homofilek(*2) királyi pompával vetekedő fellegvárában emiatt talán irigyei is akadtak. Nyilván egyfajta azonosulásnak, mert mi másnak tudható be, hogy mikor Murphy levélben azzal a kéréssel fordult Ratzingerhez, lévén idős és beteg, ne fosszák meg papi méltóságától, a tárgyalást végzés nélkül beszüntették. Murphy emelt fővel, büntetlenül élte le élete hátralevő éveit, és díszes egyházi temetésben részesült.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az egyháztörténelemben Ratzinger felmentő intézkedése újkeletű, vagy rendkívüli lett volna. Jean-Jacques Rousseau már a felvilágosodás korában kifogásolta, és kétségbe vonta a katolikus egyház önjelölt autoritását: “egyházi döntés következtében az egyház (kizárólagos) joga döntést hozni.” Ahogy akkor, azóta is az a nézet, hogy a belső ügyek, legyenek azok személyes jellegű vagy hatalmi vetélkedésből(*3), illetve vagyonszerzés céljával elkövetett bűnügyi visszaélések, az egyházi hatóságokon kívül senkire sem tartoznak. A Vatikán archívuma tele van olyan titkosított iratokkal, amelyeknek főszereplői világi bíróság elé kerülve sok évtizedes vagy életfogytiglani büntetést kapnának, és kaphattak volna az évszázadok során.
Nem így az egyházi bíróságok elnéző-megbocsátó gyakorlatában, ahol egy pár üdvözléggyel sok mindenre fátylat lehet borítani. Dan Bartley, az egyházi reformokért lobbizó Hűségesek Hangja (Voice of the Faithful) nevű, katolikus hívekből álló csoportosulás elnöke szerint a (római katolikus) hierarchia “nagyon kismértékben számoltatható el. Kényszeríteni kell őket, hogy felelősséget vállaljanak bármiért is. A pápának például lemondásra kellene felszólítani az összes püspököt, akinek része volt az írországi (pedofil) krízishelyzetben. Sajnálatos módon erre nem számíthatunk.”
James Moriarty, 73 éves katolikus püspök, akiről a továbbiakban még szó lesz, nem véletlenül mondta, hogy “Igazság szerint már maga az (a tény), hogy a (szexuális bűncselekményeket) túlélőknek ilyen hosszú küzdelmet kellett folytatni, hogy meghallgatást nyerjenek és beismerést érjenek el, leleplezte azt az egyházon belüli (szub)kultúrát, amit sokan 'nem keresztényinek' neveznének. Lélekölő azoknak, akik mélyen szívükön viselik az egyház sorsát.” Nem keresztényi kultúra? Furcsa szóhasználat, mivel köztudott, hogy a hivatással való visszaélés során gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak, brutalitás, nemi betegségekkel való fertőzés, lemeztelenítve verés, pszichikai atrocitások mint félelemkeltés, zsarolás („úgysem fog velem, egy pappal szembe hinni neked senki”) és hasonlók minden korban, minden törvénytisztelő társadalmi viszonylatban és minden egészséges vallási közösségben elfogadhatatlanok.
Hogy mitől természetes és magától értetődő a pokol tüzével való fenyegetés nélkül is a nem keresztények, sőt nem hívők, nem vallásosak és ateisták számára is, hogy a gyermekek és tapasztalatlan fiatalok nem szexuális objektumok? Rousseau szerint az a bizonyos belső hang az irányadó, amit mindenki hall. “A lelkiismeret szava nem tudatos ítélkezés, hanem megérzés” – írja a nagy francia gondolkodó. “Bár az impulzusait kívülről kapja az ember, az érzések, amelyek mérlegelik, belülről fakadnak, és ezek az érzések azok, amelyek megfelelőnek, vagy éppen nem megfelelőnek ítélik a dolgokat, amiket respektálni kell, illetve amitől el kell határolódni.”
Helmuth Glasenapp Az öt világvallás című könyvében közöl (Pálvölgyi Endre fordításában) egy ezzel azonos nézetű Ku-hung-ming idézetet: "Az emberek tévesen úgy gondolják, hogy ez az (erkölcsös életvitelre kényszerítő) eszköz az Istenben való hit. De az egyetlen, egyedül való tekintély, amely az embert valóban az erkölcsi törvények követésére készteti, az az erkölcsi érzék, a becsületes ember számára az önmagában levő törvény. Konfuciusz azt mondja, 'az emberen kívüli erkölcsi törvény nem erkölcsi törvény.'" Az erkölcsi érzékek hiánya esetében, vagy azok sutba vágásának logikus következményeként a közjog veszi át a döntő szerepet – legalábbis egy morális, emberséges társadalomban. A Vatikán azonban (a nyugati kereszténység világi status quojának háttérbeli támogatásával) az elmúlt évtizedekben is sikeresen akadályozta, hogy a klérus egy részének morális nihilizmusát a polgárjog megfékezze.
Marciel Maciel Degollado, a Krisztus Légionáriusai
nevű katolikus rend alapítója,
aki számos
törvénytelen
gyermeket nemzett, és az egyik szeretőjének két kisfiát,
valamint
több mint 10 ministráns fiút molesztált, II. János Pál
barátja,
bizalmasa és védence volt, egészen a
pápa
haláláig.
(Plinio Lepri/AP)
Amennyiben az 1970-es évektől kezdve, mikor a legkorábbi bejelentések Kanadában és az USA-ban napvilágra kerültek, és áldás helyett az egyház vezetősége súlyos büntetést szabott volna ki minden bűncselekmény elkövetőjére, vagy átadta volna őket (mint a kanadai James Portert) az állami hatóságoknak, akkor elkerülhető lett volna a jelenlegi egyházi válság, a hívek számának folyamatos csökkenése, a klérus lejáratása vagy éppen a pápai hivatal máig is tartó szégyenteljes hazudozása: mit se tudtak a visszaélésekről... hinni se akarják, hogy ilyen dolgok történtek...!
Valamit azért mégiscsak sejthettek... Ratzinger kardinális bizonyára nem véletlenül nyilatkozott úgy 1986-ban, hogy a homoszexualitás “erős tendencia egy belülről fakadó erkölcsi romlás felé.” Bár ez csak gyengén sikerült elterelő manőver volt. A bíboros ugyanis nagyon jól tudta, hogy az egyházra nézve veszélyes papoknál nem a szexuális orientáció a nagy probléma, hanem az a fékevesztett agresszió, amely gyermekek és tizenévesek iránti, gyakran véres erőszakban nyilvánul meg. A probléma a védtelen és gyenge feletti teljes – fizikai és pszichikai – kontroll mániákus kiélése.
Összehasonlító jellegű kulturális kutatómunkája során James W. Prescott fejlődéstani neuropszichológus arra a megállapításra jutott, hogy szoros összefüggés van a szexuális tabuk és az erőszakos megnyilvánulások között: minél szigorúbb a szexuális vágyak és igények tiltása, büntető jellegű elfojtása, annál magasabb a kiszolgáltatottak iránti violencia mértéke – első sorban a nők, de a gyermekek, rabszolgák iránt is.(*4)
A kiskorúakkal való erőszak vagy alkohollal, kábítószerrel, pornográfiával, megfélemlítéssel rábíró közösülés azonban nemcsak a homoszexuálisok, hanem a heteroszexuálisok és biszexuálisok esetében is közbűntény, mivel valójában az emberi jog – és ezen belül a gyermekjog – megtiprása. De míg a világiakra ezek miatt súlyos büntetés vár, addig a katolikus főpapság mindent elkövet, hogy elkerülje a felelősségre vonást. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 'szabad akarat' perverz erőszak révén történő letörésének tudomásul vételével a vallás egyik alapfogalmát is sárba döngöli. Aligha létezik komolyabb társadalmi veszély az intézményesített bűnpártolásnál.
Msgr. Charles J. Scicluna, a Vatikán belső főügyésze azt mondta egy itáliai újság riporterének, a Vatikán tétlensége nem szokatlan. A 2001 és 2010 között szexuális visszaélésekkel vádolt 3000 pap esete közül csak 20% került az egyház doktrinális hivatalába, és azok közül is csak néhányukat bocsátották el a rendből. További 10%-ot azonnal eltávolítottak az egyház közösségéből (gyakran külföldre paterolták, ahol további évekig nyugodtan folytathatták kisded játékaikat), 10% pedig önként távozott. (Az elhalálozottak és öngyilkosok arányát, akiknek felelősségre vonását 'megúszták', nem említette.) “A többséget jelentő 60% ellen viszont – mondta nem más mint maga a kegyesen elnéző főügyész! – csak egyéb adminisztrációs és diszciplináris eljárás indult. Értsd: dádá a rossz helyre tévedt kézre. Fejcsóválással kísért ejnye-ejnye a gyerek-pornófelvételek készítéséért, mutogatásáért. Scicluna szerint a leggyakoribb büntetések közé tartozott, hogy a vétkesek nem mondhattak misét. (Ez első hangzásra nem tűnik komolyabb feddésnek, mint egy rózsafüzér elmorzsolgatása, de annyival mégis komolyabb, hogy átmenetileg távol tartja a “ragadozót” a sekrestye félhomályától, ahol a legtöbb sebtében lefojtatott szexuális aktusra sor kerül. A nagy probléma itt az 'átmenetiség' tényével van.)
“James Porter katolikus papot Massachusetts állam bírósága 1993 decemberében több mint 20 évi börtönre ítélte 14 éven aluli gyermekek ellen elkövetett pedofilia bűntettének elkövetése miatt. (Az ügyész súlyosbításért fellebbezett.) Az ítélethirdetés alkalmával 22 megnevezett áldozat közül páran vállalkoztak rá, hogy a televízió nyilvánossága előtt – már felnőtt férfiként, remegő hangon és könnyekkel küszködve – feltárják önkéntelen megszégyenülésüket, tönkretett életüket. (. . .) A tárgyaláson egy férfi elcsukló hangon adta elő, hogy erőszakolta meg Porter a templom sekrestyéjében: ‘Mikor lefogott, kétségbeesésemben kiabálni akartam, de befogta a számat, hogy senki ne hallja. Ma azonban, akik itt vagytok, mindannyian hallotok engem.’” (A bálvány hihetetlen dolgai)
Kétségbeesett hangja azonban még akkor, 1993-ban sem jutott messzire (a média elhallgatta a pedofil problémát), és főleg nem hatolt át a püspöki paloták és a Vatikán falain. A Vatikán annyira komolyan veszi az államiságát, Isten által jóváhagyott öntörvényű hatóságát, hogy a diktatórikus és fél diktatórikus (áldemokratikus) nagyhatalmak kormányaihoz hasonlóan semmibe veszi a kiszolgáltatott egyének – akár tömeges – tragédiáját. A Vatikán filozófiája szerint minden megengedett a 'tökéleteseknek'. Értsd a 'választottaknak'. A magasabb rendűeknek. Pedig az erkölcs hanyatlása elkerülhetetlen, mikor gőg veszi át a meghirdetett alázatosság helyét. A lelkiismeret szavát elnyomva a tiltott, kegyetlen, törvénytelen dolgok elnézett vagy elfogadott, ha nem magasztos gyakorlattá válhatnak. A kiskorúak iránti deviáns szexuális vonzalom (nem csak egyházi berkekben) rendkívül hatásos összetartó erő – még ki nem élt azonosulásként, tehát megértés és szimpátia szinten is erősebb és szorosabb kötelék, mint akár a faji, etnikai vagy nemzeti azonosulás.
Az Írországban tavaly májusban kirobbant szexbotrány a kormány által (nem a Vatikán által!) elrendelt több éves kivizsgálás végeredményeként került nyilvánosságra, és több évtizedes erőszakos nemi közösülés, manuális és orális jellegű kielégítés, nyilvános megszégyenítés és testi fenyítés folyamatos gyakorlatát leplezte le a katolikus egyház vezette reformiskolákban és árvaházakban. A 2600 oldalas jegyzőkönyv részletekbe menően dokumentálta az adófizetők pénzéből támogatott egyházi intézményekben folyó erkölcstelen és szadista visszaéléseket, sőt az Associated Press cikke szerint arra is fény derült belőle, hogy az 1930-as évek óta tudták a Vatikánban, hogy pedofilek vannak ezeknek az intézeteknek felelős pozícióiban. Az egyház heves tiltakozása ellenére az ország színe elé került, hogy a klérus vezetői – akárcsak az USA-ban, Kanadában és számos európai és latin-amerikai országban – „védték a pedofileket a letartóztatástól egy öncélúan titoktartó kultúra (törvényszabályzatának) megfelelően”.
William Levada kardinális, aki a jelenlegi pápa korábbi posztját tölti be a Vatikánban, lagymatag, érdektelen hangon nyilatkozott a jelenleg Németországban, Írországban, Svájcban, Hollandiában forrongó szexbotrányról, mintha a CBS riportere a köszvénye felől érdeklődött volna. . . nem, dehogyis, abba sokkal több aggodalom és sajnálkozás vegyült volna. „Ez bármi más, de nem jó pásztorkodás, mikor valaki visszaéléseket követ el a gyerekekkel szemben, és meggyalázza az ártatlanságukat” – mondta Levada, és ez volt a legkeményebb ítélete az egész interjú során. Ezt aztán egy szégyentelen hazugság és egy erőltetett jópofaság követett: „Ez a krízis helyzet, ha úgy tetszik, szerintem a legtöbbünket meglepetésként ért. Egy püspök azt mondta nekem, ‘Ez nem az a tengeri kéjutazás, amire feliratkoztam’, de hát ez történt.” Levada szerint a több évtizedes széleskörű bűncselekmény sorozat csak úgy magától ‘történt’, és az eltussolását szervezetten intéző vatikáni bűnszövetkezetet váratlan 'meglepetésként' érte a krízis kialakulása.(*5) Az ilyen és hasonló szégyentelen és arrogáns állítások arra épülnek, a katolikus hívek annyira bambák, begyepesedettek és szervilisek, hogy nincs szükség megerőltetni az agyat egy árnyalattal is hihetőbb mentség kitalálására.
Hasonló arroganciáról tett tanúságot a pedofil és pederaszta papok másik túllihegő védelmezője, Sodano kardinális, a bíborosok testületének feje, aki a Szent Péter-téren tartott húsvéti misén a klérus bűnözői elleni panasztételt pletyka szintre alacsonyítva, és ezzel az áldozatokat és családjukat degradálva próbált a pápa védelmére kelni. (Ennek során mit sem zavarta, hogy Benedeket már volt hazájában is felelősnek tartják eltussolt papi visszaélésekért.) „Szent Atya, Isten népei veled tartanak, és nem fogják befolyásolni hagyni magukat a pillanat kisstílű pletykálkodása és pereskedések által, amelyek néha ártanak a hívek közösségének” – készségeskedett a "népek" nevében Sodano, pillanatnak feltüntetve a szenvedés és elutasítás évtizedeit, és úgy beállítva, mintha nem a papi eltévelyedések, hanem az áldozatok panasza lenne veszélyes a közösségre nézve. Ravasz, undorítóan képmutató trükk.
Főnöke a felelősség áthárításában még nála is messzebbre ment húsvéti szentbeszédében, mikor papsága bűneiért az egész világot hibáztatta: "Az emberiség jelentős válságoktól szenved, amiért is spirituális és morális átalakulásra van szüksége." Ha a pápa el akarta volna kerülni, hogy az általánosítás révén banálisnak látsszon, hozzá tehette volna, és én mindent meg fogok tenni, hogy az egyház élen járjon ebben, már holnaptól kezdve. Ennek első lépése lehetett volna, hogy XVI. Benedek visszavonja azt a hivatalos körlevelet, amelyet még Joseph Ratzinger kardinálisként küldött ki 2001-ben azzal az utasítással, hogy a világ összes püspöksége köteles az ő hivatalának jelenteni a pedofil papok elleni panasztételeket, és exkommunikáció terhe mellett köteles teljes titokban tartani az egyházi eljárást, az esetleges belső kivizsgálás vagy sebtében tett mentő intézkedések tényét és eredményét.
És bár újabban azt hangoztatja, hogy az egyház együttműködik a civil hatóságokkal, ez csak a folyamatban levő peres ügyekre vonatkozik. Még mindig nincs olyan pápai rendelkezés, amely a gyermekek védelmében kötelezné a püspökségeket, jelezzék azonnal a hatóságoknak, ha kerületükben pedofilia vádja vagy alapos gyanúja merül fel. A trükk továbbra is menteni a menthetőt: műsoron van a rendből való önkéntes kilépés bátorítása mellett az áthelyezés, más munkakörbe helyezés, külföldre küldés, elvonóintézetbe vagy pszichiátriai intézetbe utalás, monostorba vonulás lehetősége, a legszervilisebb püspökök részére pedig előléptetésként meghívás Rómába... Sőt, még arra is volt példa, hogy halálhír keltése és névváltoztatás után egy pap teljesen új életet kezdett. Lehet, hogy többen is leutánozták. A lényeg tehát továbbra is mindenáron elkerülni a hivatalos vádemelést és a büntetőeljárást, és így biztosítani, hogy a hívek továbbra is teljes fizetéssel eltartsák gyermekeikre veszélyes papjaikat.
A Vatikánban egyébként azért nincs páni hangulat, azért nincs kétségbeesett mea culpa, és azért nincs tényleges változásra remény, mert a pápa államfőnek kijáró mentességet élvez, tehát akárhányan is jelentik fel, nem tudják felelősségre vonatni. Anderson természetesen tisztában volt ezzel, mikor YX ügyét elvállalta, éppen ezért ezúttal a pápai trón körüli kabal (maga feladatkörében teljhatalmú) tagjait vádolja hivatali visszaéléssel és bűnös hanyagsággal. "Amíg az intézkedéseiket nem vetik alá tüzetes vizsgálatnak, addig nem fognak megváltozni, és folytatni fogják a szokásos üzletelést" – mondta sajtótájékoztatóján Anderson. "A pápa azt ígéri, hogy meg fogja védeni a gyerekeket. (Puszta) ígéretekkel azonban nem lehet gyerekeket védelmezni." Véleménye szerint a pápa és hivatalnokai "egy törvény adta pajzs mögött rejtőzködnek".(*6) Na és persze olyan gyerekes mentségek mögött próbálnak fedezéket találni, minthogy a média túlozza el a gyerekek ezreinek kálváriáját, és hogy a protestáns és a zsidó klérus sem különb a katolikusnál, ha összevetjük a szexuális visszaélések statisztikai adatait. Ezt vajon megnyugtatásnak vagy mentségnek szánják?
A Vatikán az idők folyamán egyre nehezebb helyzetbe kerül. Különösen azóta, hogy egyre többen lázadoznak a klérus köréből is az egyháznak egy szubkultúra védelmében történő lejáratása és megosztása miatt. Dublin segédpüspöke, a korábban idézett Moriarty azért adta be lemondását (hazájában harmadikként 4 hónapon belül), mert lelkiismeret-furdalást érzett, hogy évekig nem vonta kétségbe a feljebbvalói utasítást, amely a bűncselekményekkel kapcsolatos abszolút titoktartásra kötelezte. A 73 éves Moriarty (tegyük hozzá, nincs már sok vesztenivalója) kimondta, amit XVI. Benedeknek kellett volna a húsvéti nagymisén kimondani: arra a következtetésre jutott, hogy "a megújulásnak a felelősségvállalással kell kezdődni". Remélhetőleg bölcs konzekvenciája nemcsak az egyházi, hanem a világi vezetést is rádöbbenti erre a kétségbevonhatatlan, áthidalhatatlan, egyedüli igazságra.
"A megújulásnak a felelősségvállalással kell kezdődni." És párhuzamosan a világi törvények általi mindenkori, kivétel nélküli felelősségre vonással.
*1 A Pew Forum on Religion and Public Life 2010 áprilisi felmérésének adata.
*2
azonos neműekhez vonzódó, vágyaikat nem megvalló, nem kiélő, vagy teljes
titokban tartó rejtett homoszexuálisok
*3 D. P. Noonan atya szerint "az ambíció
az egyházi gerjedelem." "The thirst for power among priests, monsignors, bishops
and cardinals [goes] totally unchecked, simply because there [is] no one to
check it. Ambition is the ecclesiastical lust.” (Reverend D. P. Noonan is
an associate of the late Archbishop Fulton J. Sheen. He described the fierce
competition among Catholic clergy for ecclesiastical appointments in his
biography of the television preacher. (Paul I. Murphy]
*4 “A házasság előtti szexuális
kapcsolatot tiltó és büntető társadalmakban sokkal gyakoribb a feleség
adásvétele, a humán tulajdonságokkal felruházott égi isten imádása és a
rabszolgaság gyakorlata.” (James Prescott)
*5 Egy
német származású, Norvégiába kinevezett (átmentett) pedofil püspök, Georg Müller
tavaly lemondta a
kinevezését,
mikor az Adresseavisen nevű norvég lap leleplezte szégyenteljes múltját.
Az 58 éves püspök bevallotta, hogy fiatal papként megerőszakolt egy 10 év alatti
kisfiút, aki a templomi kórusban énekelt. Az egyház kártérítést fizetett az
áldozatnak, Müllert viszont – mint az elmúlt évtizedek során másokat is –
előléptették, és külföldre küldve egy gyanútlan egyházközösség vezetőjévé
tették. Ebben a pozíciójában alkalma nyílt rá, és nyilván élt is vele, hogy
mentőkötelet dobjon azon paptársainak, akik hozzá hasonlóan lelepleződtek. Ennek
a gyakorlatnak – büntetés helyett előléptetéssel járó áthelyezés – számos esete
ismeretes, ami konkrét cáfolata a vatikáni állításnak, miszerint papok
beismerése és jóvátételek gyakori fizetése ellenére fogalmuk sem volt a több
évtizedes pedofil szubkultúráról.
*6 A pápa
államfői, az egyház vezetői pedig diplomáciai
mentességet élveznek: The U.S. Justice Department has told a Texas court that a
lawsuit accusing Pope Benedict XVI of conspiring to cover up the sexual
molestation of three boys by a seminarian should be dismissed because the
pontiff enjoys immunity as head of state of the Holy See. Assistant U.S.
Attorney General Peter Keisler said in Monday's filing that allowing the lawsuit
to proceed would be "incompatible with the United States' foreign policy
interests." U.S. courts have been bound by such "suggestion of immunity" motions
submitted by the government, Keisler's filing says. A 1994 lawsuit against Pope
John Paul II, also filed in Texas, was dismissed after the U.S. government filed
a similar motion. The Vatican Embassy in Washington had asked the U.S.
government to issue the immunity suggestion and do everything it could to get
the case dismissed. The former Cardinal Joseph Ratzinger was named as a
defendant in a civil lawsuit by three plaintiffs who allege that Juan Carlos
Patino-Arango, a Colombian-born seminarian on assignment at St. Francis de Sales
church in Houston, molested them during counseling sessions in the church in the
mid-1990s. Patino-Arango has been indicted in a criminal case by a grand jury in
Harris County, Texas, and is a fugitive from justice. The lawsuit alleges
Ratzinger, who headed the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith
before becoming pope, was involved in a conspiracy to hide Patino-Arango's
crimes and help him escape prosecution. (U.S. Says Pope Immune From
Molestation Lawsuit. AP. September 20, 2005)
2010. április
Addenda:
Az ifjúkori szexuális trauma kihatása életre szóló, különösen, ha olyan követi el, akiben a gyermek maximálisan megbízott. Ennek szolgált ma ismételten bizonyítékául, hogy egy 75 éves katolikus püspök, Thomas Gumbleton, egy 60 évvel ezelőtt elszenvedett szexuális molesztálás tényét hozta nyilvánosságra, amelyet a szeminárium papja követett el ellene. Valószínűleg, mint annyian mások, ő is a sírba vitte volna magával szégyenletes titkát, ha az események nem kényszerítik a nyilvánosság útjára. Ohio államban ugyanis megvitatásra került, hogy legyen, vagy ne legyen időbeli limitáció a pedofil papok elleni perek beadására vonatkozóan? Az ottani püspöki kar 1 évben kívánja megszabni a régi, esetleg több évtizedes ügyek miatti feljelentések érvényét, Gumbleton azonban a saját esetével illusztrálva -- a visszaélés tulajdonképpeni elévülhetetlenségére utalva -- mindennemű időkorlátozás ellen emelte fel a hangját. A nyilvánossággal való szembenézés majdnem leküzdhetetlen nehézsége számos korábbi bátor vallomásból ismeretes, az öreg püspök esete azonban minden eddiginél komolyabb súlyt ad neki. Az áldozatok melletti kiállását azzal indokolta, kétségkívül a segítségnyújtás legnemesebb szándékával: „Olyan rálátásom van (a kiszolgáltatottak helyzetére), ami másoknak valószínűleg nincs.” Gumbleton Detroit egyik egyházkerületében szolgál, amely nagyságrendileg az ötödik az országban, körülbelül másfél millió hívővel. A CBS vele készített riportjában kifejtette, bár nagyon nehezére esik beszélni a vele történtekről, mégis rászánta magát, mivel számos áldozattal közvetlen kapcsolatba kerülve realizálta, mennyit jelent számukra az ő kiállása és önmaga vállalása. (Megjelent az EMPIRIA Magazin Lapszemle-kommentár rovatában 2006. január 11-én)
A Pew Reserach Center 2010 áprilisában felmérést készített róla, hogyan ítélik meg az amerikaiak a pápai hozzáállást az egyre szélesedő körű szexbotrányhoz. Eszerint csupán a válaszadók 3%-a gondolta úgy, hogy a pápa kiváló munkát végez, és 9% ítélte úgy, hogy jól látja el a feladatát. Ezzel szemben 44% véleménye szerint gyenge, míg 27% százalék szerint éppen csak elfogadható teljesítményt nyújt. Jellegzetes tünet -- a pápa tévedhetetlenségének még ma is élő hiedelme okán -- hogy a katolikusok nagyobb számban helyeslik a pedofil és pederaszta papok minden áron való védelmét mint a protestánsok. Igaz, ez a részvétlenség annak is következménye, hogy a média szemérmesen hallgat róla, mi történik, milyen gyötrelmes fizikai fádalmat és milyen hosszú távú belső roncsolást okoz, mikor egy felnőtt férfi anális erőszakot követ el egy kisfiún. A témát mindenki szemlesütve kerüli, amivel végül is a Vatikán malmára hajtja a vizet. (Kuliffay)
Hertzberg azt írja a New Yorkerben, "a pápa jobb esetben hanyagnak tűnik, rosszabb esetben bűnrészesnek": The past few years have seen a cascade of revelations from many countries, including, most recently, Germany, and in the past month the cascade has become a flood. Sipe’s prediction has come true. As Cardinal Archbishop of Munich, as Prefect of the Congregation for the Doctrine of the Faith, and now as Pope Benedict XVI, Joseph Ratzinger appears to have been at best neglectful, at worst complicit, in minimizing and covering up specific cases of abuse that came under his supervision. (Hendrick Hertzberg: Indulgence. The New Yorker. April 2010)
A BBC németországi tudósítója szerint a pedofil botrányhullám hatására ezrével lépnek ki a hívek az egyházból, különösen az erősen katolikus déli tartományokban. Egy 45 évkörüli férfi úgy nyilatkozott a riporternek, az egyetlen dolog, amire a Vatikánban felfigyelnek, ha lecsökken az egyházi adóból befolyó összeg -- amihez ő személy szerint egyelőre nem hajlandó hozzájárulni. Az Ausztriából származó jelentések sem rózsásak. Ezek szerint a tavalyinál is nagyobb számban lépnek ki az egyház kötelékéből azok a hívek, akik jogtalannak és visszataszítónak találják nemcsak az egyházi személyek visszaéléseit, hanem a bűntények vatikáni utasításra történő eltitkolását is. Már tavaly is valamivel többen, mint 50 ezren töröltették nevüket a hívők jegyzékéből, idén ez a szám 70-80 ezerre emelkedhet. (Kuliffay. 2010 április)
The Catholic Church still doesn't get it. Why are we not surprised? The Vatican issued a public rebuke of a top cardinal who had the courage to a. accuse another cardinal of suppressing the truth about sex-abuse cover-ups within the church and b. suggest that clerical celibacy likely contributes to those abuses. The silencing of Cardinal Christoph Schoenborn shows again that Pope Benedict should less time on PR and more time reading his Bible: John 8:32: "You shall know the truth, and the truth shall set you free." (Abby Zimet: "The Proper Respect for Persons," If, That Is, They Deserve It. CommonDreams.org. July 1, 2010)
"In the Church, when accusations are made against a Cardinal, the competence [of judgment] rests solely with the Pope; other instances have a function of consultation, always with the proper respect for persons."
A judge of the Holy Roman Rota, the church's highest court, wrote in a Vatican-approved article that bishops should not report sexual violations to civil authorities. And sure enough, for years bishops and cardinals have refrained from cooperating with law enforcement authorities, refusing to release abusers' records, claiming that the confidentiality of their files came under the same legal protection as privileged communications in the confessional -- a notion that has no basis in canon or secular law. Bishop James Quinn of Cleveland even urged church officials to send incriminating files to the Vatican Embassy in Washington, DC, where diplomatic immunity would prevent the documents from being subpoenaed. (Michael Parenti: Pedophiles and Popes: Doing the Vatican Shuffle. May, 2010. CommonDreams.org)
"We program children at an early age to stop seeing what they see and knowing what they know in order to squeeze them into the patriarchal mold." (Charlotte Davis Kasl, PH.D.: Many Roads, One Journey. Harper Perennial. 1992)
"Can anyone really think that the Catholic hierarchy's deeply rooted, centuries-old patterns of self-serving secrecy and deceit have suddenly been reversed and that heinous crimes once routinely hidden are now routinely revealed?" (David Clohessy, executive director of the Survivors Network of Those Abused by Priests.) [Some advocates for victims of clergy abuse dismissed the bishops' annual survey as inaccurate because it relies on data provided by the church. Participation in the audit was voluntary, and 15 percent of dioceses and religious orders didn't complete the survey.]
The Associated Press found 30 cases of priests accused of abuse who were transferred or moved abroad. Some escaped police investigations. Many had access to children in another country, and some abused again. A priest who admitted to abuse in Los Angeles went to the Philippines, where U.S. church officials mailed him checks and advised him not to reveal their source. A priest in Canada was convicted of sexual abuse and then moved to France, where he was convicted of abuse again in 2005. Another priest was moved back and forth between Ireland and England, despite being diagnosed as a pederast, a man who commits sodomy with boys. (How the church shuffled predator priests around the globe. Huffington Post)
"The pattern is if a priest gets into trouble and it's close to becoming a scandal or if the law might get involved, they send them to the missions abroad. Anything to avoid a scandal." (Richard Sipe former Benedictine monk) [Sipe is a critic of what he says is a practice of international transfers of accused and admitted priest child abusers.]
Természetesen más vallásokban és más egyházakban is vannak homoszexuális, esetleg erőszakot elkövető elöljárók, papok, rabbik, guruk és lelkipásztorok, akik viselkedésükkel megbotránkoztatnak -- de ez nem lehet a Vatikán számára mentség: In 2005, Time magazine called Ted Haggard one of the most influential evangelicals in America. By November 2006, he had resigned his post as the head pastor of the New Life Church in Colorado Springs, Colo., after admitting to homosexual encounters with a male prostitute. In January 2009, Ted and Gayle Haggard appeared on "Oprah" to talk about how their marriage persevered through the scandal. Ted Haggard then proclaimed he was a "heterosexual with homosexual attachments." In April 2009, the two appeared on the show "Divorce Court" – not to end their marriage but to espouse their love and strengthened faith. "It's made him a better man. I see what has happened as a divine rescue," Gayle Haggard said.
XII. Pius pápa kegyeltje és jobb keze, Pascalina nővér élettörténete (La Popessa címmel) számos megdöbbentő, ha nem megbotránkoztató dologról számol be: "Pacelli bíboros és a vele tartó Pascalina nővér amerikai útjáról beszámolva bemutatja többek között az akkori bostoni érsekség kardinálisát, William O’Connellt, aki “egy szánni valóan szegény ír család sarjaként lett multimilliomos”. Szerencsés meggazdagodása következtében rendszeresen utazgatott privát luxus hajóján a Bahama szigetekre. O'Connell vagyona és egyházi pozíciója révén kézben tartotta az egész bostoni médiát. Az érsekség lejáratását elkerülendő (mindig ez az indok) el tudta tussolni kinevezettje, a saját unokaöccse, Monsignor J. P. O’Connell bostoni kancellár “aljas szexbotrányát”, sőt egy “bizarre gyilkosságot” is, amit a kardinális egyik bentlakó férfi beosztottja követett el a püspöki palotában." (Részlet az EMPIRIA Magazin Lapszemlék-kommentárok rovatából: Lapszemlék 2003. I. félév, 8. írás)
*
Violence against sexuality and the use of sexuality for violence, particularly against women, has very deep roots in Biblical tradition, and is spelled out very early. The nineteenth chapter of Genesis (19:1-11), the first book of the Old Testament, holds that the rape of woman is acceptable but the rape of man is "a wicked thing." This chapter about the destruction of Sodom and Gomorrah describes Lot's hospitality to two male travelers (actually two angels) who were housed with him.
In the evening the townsmen of Sodom came to Lot's house and said to him: "Where are the men who came to your house tonight? Bring them out to us that we may have intimacies with them." Lot went out to meet them at the entrance. When he had shut the door behind him, he said, "I beg you, my brothers, not to do this wicked thing. I have two daughters who have never had intercourse with men. Let me bring them out to you, and you may do to them as you please. But don't do anything to these men, for you know they have come under the shelter of my roof." They replied, "Stand back! This fellow," they sneered, "came here as an immigrant, and now he dares to give orders! We'll treat you worse than them!" With that, they pressed hard against Lot, moving in closer to break down the door. But his guests put out their hand, pulled Lot inside with them, and closed the door; at the same time they struck the men at the entrance of the house, one and all, with such blinding light that they were utterly unable to reach the doorway.
As the story continues, the two angels escort Lot and his family to safety and then destroy Sodom and Gomorrah for their great sinfulness. Yet not a word of reproach is given to Lot for his willingness to hand over his two virgin daughters to be gang raped. This same story is repeated in the books of Ezekiel (23:1-49) and Judges (19:22-30).
Given such a tradition, it is understandable that during the Inquisition only women were charged with having intercourse with the devil and put to death for this crime of pleasure. What man has died at the stake for having slept with Satan? This tradition is maintained in modern cultures where women are punished for prostitution but their male customers are not. (James W. Prescott: Body pleasure and the origins of violence. From "The Bulletin of The Atomic Scientists". November 1975)
* *
Hat év és 8 hónap börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélte a Los Angeles-i bíróság Fernando Lopez 40 éves katolikus papot, aki 2001-ben Rómából való áthelyezése óta szexuálisan megrontott három kiskorú fiút. Mikor helyi hatóságok tavaly szeptemberben letartóztatták, az egyház azonnal felfüggesztette státuszából, ami arra enged következtetni, tudomásuk lehetett korábbi, hasonló jellegű problémákról. "A vádlott megfosztotta áldozatait az ártatlanságuktól és (lelkileg) egy életre megsebezte őket" -- mondta az ítélkező bírónő, Ruth Kwan. "Visszaélt az egyházba vetett erős bizalmukkal... Lerombolta a hitüket." A legfiatalabb áldozat 13 éves volt. (2005. április 23)
Time is ticking down to a court-ordered
deadline Tuesday afternoon to decide what information to black out in a
forthcoming grand jury report investigating child sexual abuse in six of
Pennsylvania's Roman Catholic dioceses. A state Supreme Court order issued last
month set a timetable to publicly release a redacted version of the grand jury's
roughly 900-page report. (…) Court records in a monthlong legal fight over the
report say it identifies more than 300 "predator priests" and that grand jurors
accuse church leaders of brushing aside victims to protect abusers and church
institutions. The grand jury investigated the Allentown, Erie, Greensburg,
Harrisburg, Pittsburgh and Scranton dioceses, which together minister to more
than 1.7 million Catholics. Grand juries previously investigated child sexual
abuse in the Philadelphia and Altoona-Johnstown dioceses.
(Deadline
looms for release of Catholic church abuse report. AP.
August 14, 2018)
*
2011-12-22 - írta Giulio
Andy Groove szerint "Csak
a paranoidok maradnak
fenn". Mai világunkban a bűn, az erőszak, a szegénység járványként terjed. Nem
szabad tehát úgy tennünk, mintha fenyegető veszélyek nem léteznének, mert ha nem
vagyunk óvatosak, lehet későn ismerjük fel a gyermekeinket fenyegető veszélyt,
vagy a már megtörtént bajt.
Az alábbi linken olvasható írás még engem is megdöbbentett, de orvosi munkám
okán hivatalból, család- és gyermekvédőként sem tehetem meg, hogy ne
foglalkozzam a kérdéssel.
http://empiriamagazin.com/jelenido/Szexbotranyok.htm
Az
írást csak erős idegzetűeknek ajánlom. Megrázó sorok, elképesztő
cinizmus...Ráadásul napjainkban nemcsak a fizikailag érzékelhető fenyegetés van
jelen mindennapjainkban, hanem az interneten ömlik az információ mindenről. Ha a
szülő nem korlátozza a gyermek hozzáférését a háló tartalmához, akkor már ott is
érhetik súlyos traumák, akár kisiskolás korban is. Szánjunk tehát időt arra,
hogy hogy az informatikai szűrők aktívak legyenek. Kérjük szakember segítségét
ehhez. És a legfontosabb: figyeljünk a gyermekünkre. Vegyük észre, ha változik.
Fél iskolába menni, depresszióssá, vagy szorongóvá válik. Általában véve a
megmagyarázhatatlannak tűnő viselkedési jegyek azok, amikről el kell beszélgetni
velük. Mi, orvosok is azért vagyunk, hogy minden helyzetben segítsünk. Ha kell,
profi szakembert vonjunk be a munkába.
Vigyázzatok a gyermekekre...
IGNORANCIA BLOG Bejegyezte: Dr.Steierhoffer
György
* *
„Bocsánatot kérünk a bántalmazás valamennyi
érintettjétől” – mondta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát egy múlt heti
háttérbeszélhetésen, melyen a szexuális zaklatásba keveredett, rendjéből kilépő
bencés szerzetes ügyének fejleményeit ismertette. Az, hogy Pannonhalma maga állt
a nyilvánosság elé, arra utal: az egyházban egyre inkább szembenéznek a nemi
eltévelyedésekkel. Ennek jele volt az is, ahogy a Szentszék az idei
Oscar-fődíjas Spotlight című, papok szexuális visszaéléseiről szóló filmet
fogadta, mondván, a művet nem tartja katolikusellenesnek. A mozi egyik
alapművéül az egyházi szexuális visszaélésekre szakosodott Richard Sipe könyve
szolgál. A Pannonhalmi Szemlében is forrásként említett szociológus szerint az
Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben a papok legalább hat százaléka volt
érintett gyermekbántalmazásban. Mi több – olvassuk a bencések folyóiratában –
„egyes kutatások szerint a római katolikus papok 50 százaléka él aktív nemi
életet”. (Arról, hogy ezek az arányok helytállóak-e, és milyen másik
zaklatási ügyre derült fény Pannonhalmán, részletek a Heti Válasz április 7-i
számában, mely elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.)
[Szőnyi
Szilárd:
Döbbenetes adat: a papok fele megszegi a cölibátust.
2016.04.10]
Father James Brzyski
started to abuse Delaney when he was 10 living in Philadelphia. Delaney said
Brzyski probably abused him more than 100 times. And there were different
stages of his abuse, Delaney recalled.
"You can't say it started out innocently because there isn't anything innocent
about it," Delaney said. "But I guess it started out as bad and grew to worse."
He felt petrified when the "touching and rubbing" started. He wanted to tell
someone, but the thought of verbalizing the abuse mortified him.
So, he kept quiet, and the
stages of his abuse progressed.
"There was fondling, oral
sex, and then anal rape," Delaney said.
"I woke up in his bed with
my underwear and pants around my knees," Delaney took a deep breath, his voice
staggering before he continued. "I was bleeding. I was sore. I was gone."
He was also 11 years old at
the time, weighing only about 80 pounds.
Soon after, he was acting
out — starting fights in school, drinking, coming home late — hoping that
someone would notice, that someone would care.
"I couldn't understand why
my parents didn't help me," Delaney said.
Instead, he said, his
behavior was dismissed, shrugged off by parents and teachers labeling him a “bad
kid.”
Végre, több évtizedes késéssel ugyan, de állítólag Közép-Európában, így várhatóan Magyarországon is sor kerül a Vatikánból irányított felvilágosító munkára az egyházi pedofilia állandó veszélyét, folyamatos felszámolását és megelőzési lehetőségeit illetően: "This (the fight against abuse) must be the priority that we concentrate on right now, otherwise all of our other activities of evangelisation, works of mercy, education, are all going to suffer. We make a real effort to bring the voices of the survivors to church leadership. It is crucial if people are going to have an understanding of how important it is for the Church to respond quickly and correctly any time a situation of abuse may arise." (Pontifical Commission head Cardinal Sean O'Malley. Vatican's news website. September 8, 2018) [The Church has been deeply shaken by a series of child abuse scandals across the world, and the Pontifical Commission for the Protection of Minors was created in 2014 and renewed earlier this year to address the issue. Members of the commission had attended hundreds of meetings across the world to spread this message, including in some countries where the theme was new. Training conferences are planned in next year in central Europe, Brazil, Mexico and Colombia.]
Italy's bishops have lagged behind their counterparts in much of the West in confronting clergy sex abuse. Their first guidelines, published in 2014, made clear bishops were under no obligation to report crimes to police. While the scandal hasn't yet erupted in Italy on the scale that it has elsewhere, there have been several high-profile cases of abuse and cover-up by bishops that show the Italian church is by no means immune to the problem. Bassetti acknowledged that "in the past" the Italian church sought to avoid scandal at all cost by keeping cases quiet. But he said the Italian bishops, at their just-concluded national assembly, had made a "radical, evangelical choice" toward transparency. "The Gospel says there shouldn't be scandals, but if there are scandals, it's better that they are exposed so that the truth can triumph," he told reporters. "This calls us all to a great transparency.” (Italy's bishops respond to long-ignored clergy sex abuse. AP. November 15, 2018)
When 53-year-old Gustavo Óscar Zanchetta
abruptly left his post as bishop of Orán in Argentina in July 2017, he cited
“health reasons” and a need for “treatment.” Many were concerned that he might
have a terminal disease, according to local press reports at the time. After
all, the popular bishop didn’t even seem well enough to hold a farewell mass.
Zanchetta tendered his resignation to Pope Francis, who often sits on such
matters for months. Instead, the pope granted it within three days, according to
the Associated Press, which broke the story, and soon Zanchetta was on his way
to Rome, first spending time at an undisclosed location in Spain.
Now safely in Vatican City
where he enjoys diplomatic immunity, the bishop stands credibly accused
of sexually harassing young seminarians in the home country he shares with
Francis.
Not long after resigning, Zanchetta showed up
on Pope Francis’ doorstep in Rome, apparently miraculously cured. Francis, who
had made his fellow countryman a bishop right after becoming pope in 2013,
naturally helped him out. Francis, back when he was Cardinal Jorge Bergoglio and
archbishop of Argentina, apparently knew Zanchetta well. He gave the younger man
a high-ranking position in the Argentinean Bishops Conference when he was
president of the organization. By December, Francis had created a position for
Zanchetta in the Administration of the Patrimony of the Apostolic See, known as
APSA, according to the Vatican’s own press statements from the time. The office
oversees more than 5,000 lavish properties under the Vatican’s Secretariat of
the Economy, run by George Pell, now on a leave of absence to fight historical
sex-abuse charges in his home country of Australia. (Latza Nadeau:
Pope Francis’ Argentinean Protegé
Accused of Sex Abuse.
January 4, 2019)
The Latest on the release of names of clergy members with credible accusations
of sexually abusing minors in New Jersey. (…) New Jersey is one of more than two
dozen states where dioceses have released the names of abusive clergy since a
Pennsylvania grand jury report in August identified over 300 predator priests.
Newark's list includes Theodore McCarrick, a former Newark archbishop who served
as Washington, D.C., archbishop from 2000 to 2006. McCarrick was removed from
public ministry last June.
(The Latest: More than 180 priests named as accused abusers.
AP. February 14, 2019
Pope Francis was apparently told in 2015 and again in 2017 that an Argentine priest he once called his “spiritual son” and elevated to bishop before he became pope had taken naked selfies, exhibited obscene behavior including public masturbation, and had harassed seminarians, according to an exclusive report by the Associated Press. In early January the Vatican confirmed that it had just learned that Bishop Gustavo Zanchetta, who resides in Vatican City with complete immunity, faces credible criminal allegations in Argentina for sexually abusing seminarians in the remote Argentine diocese of Oran. But Juan Jose Manzano, the former vicar where Zanchetta allegedly carried out the sexual harassment that included sending nude photos of himself in various stages of arousal, told the Associated Press that he first reported Zanchetta’s lewd behavior to the papal nuncio or ambassador to the Holy See, who then delivered the complaints to the Vatican in 2015, two years after Francis was elected. (Latza Nadeau: Pope Francis Knew Pedophile Priest Took Nude Selfies. January 20, 2019)
Marci Hamilton, a University of
Pennsylvania law professor who is one of the nation’s leading advocates for
reforming laws involving sex crimes against children, said what Acosta and other
prosecutors did is similar to what the Catholic Church did to protect pedophile
priests. “The real crime with the Catholic priests was the way they covered it
up and shielded the priests,’’ Hamilton said. “The orchestration of power by men
only is protected as long as everybody agrees to keep it secret. This is a story
the world needs to hear.’’ (Juliek K. Brown: How a future Trump Cabinet
member gave a serial sex abuser the deal of a lifetime. Miami Herald.
November 28, 2018
The widening scandal, described by one observer as “The Catholic Church’s biggest crisis since the Reformation,” has shaken the church hierarchy around the world and prompted calls from some critics for the resignation of Pope Francis. Alaska’s effort makes the state the 15th jurisdiction to reportedly launch an investigation of clerical sex abuse following the release of a Pennsylvania grand jury report detailing the coverup of decades of abuse by hundreds of Catholic priests. Probes have already been launched by officials in Arkansas, Florida, Illinois, Maryland, Michigan, Missouri, Nebraska, New Jersey, New Mexico, New York, Pennsylvania, Vermont, Virginia and the District of Columbia, with officials in several other states telling ABC News their offices were reviewing their options and considering taking similar action. (Pete Madden: Reckoning over allegations of sexual abuse in the Catholic Church reaches Alaska. Abc News. October 24, 2018)
*
CWR: One of the things people are expecting in the aftermath of McCarrick and other revelations is that more and more Catholics will disaffiliate from the Church. But your last chapter shows that the sex abuse crisis has been a factor for quite some time, and headlines about abuse, like other factors, do not always play out in a straightforward causal manner, yes?
Stephen Bullivant: Yes, I think that’s a fair
summary of my position. In the book I dwell a lot on 2002 and the Boston
Globe revelations, and then more briefly – literally it was all going on as
I was writing it – talk about 2018. What we don’t tend
to see in the immediate aftermath of new revelations is an immediate,
significant, permanent fall in, say, Mass attendance. This makes sense if you
think about it, because the people likely to be most deeply hit by shame and
anger are practising Catholics. But ipso facto, they’re also the ones with the
strongest other reasons to stay. But what we do see coming out in
people’s own testimonies is a kind of slow-burn distancing from the Church in
the wake of these scandals. That may manifest itself in a gradual lessening of
Mass attendance, or ultimately not going at all and possibly looking into other
churches. The Mass attendance statistics in the wake of 2002 seem to bear this
out. (Incidentally, I went to a great deal of effort to try to track down
accurate Mass counts for every US diocese for the book. All the statistics I
managed to obtain are given in an Appendix, which is a fascinating record in
itself.) What we see in a fair few dioceses is a slight but clearly noticeable
sharpening of the average annual rate of decline from October 2002 onwards. It’s
not the only possible explanation of the data, but I think it’s a reasonable
one. (Why have Catholics in the UK and US been leaving the Church
since Vatican II? Theologian and sociologist Stephen Bullivant
says a big part of his argument in Mass Exodus is “that the ‘social
architecture’ that had sustained and strengthened Catholic life and identity was
well on the road to passing away by the time the Council came along.” The
Catholic World Report. August 10,
2019
A Roman Catholic diocese in suburban New York became the largest American diocese to file for Chapter 11 bankruptcy Thursday after being named in more than 200 sexual abuse lawsuits. The Diocese of Rockville Centre on Long Island could not afford to litigate so many cases, Bishop John Oliver Barres said in a video posted to the diocese's website. Its finances had become depleted after compensating about 320 survivors of clergy sexual abuse since 2017 as part of an Independent Reconciliation and Compensation program. (…) Rockville Centre is the eighth-largest diocese in the country, serving more than 1.4 million Catholics, according to Georgetown University's Center for Applied Research in the Apostolate. The filing makes it the largest American diocese to declare bankruptcy so far. (…) The Catholic Diocese of Buffalo filed for Chapter 11 federal bankruptcy protection in February, also citing its "primary aim" was to resolve lawsuits brought under the new law. The Buffalo diocese cited about 250 sexual abuse lawsuits in its bankruptcy petition, adding that it "anticipates that in excess of 400 individuals may assert abuse claims." (Major U.S. diocese files for bankruptcy after 200 sexual abuse lawsuits. CNN. October 1, 2020) [The Archdiocese of New York, the second-largest diocese in the nation, came under fire in 2019 when it identified 120 priests or deacons accused of sexually abusing a child or having child pornography.]
Many bishops in the Global South do not believe that sex abuse of minors is a problem in their countries. They see it as a First World problem. This is in part because many Global South bishops have no idea how bad the problem is. In their traditional cultures, victims of abuse are very reluctant to come forward to report the abuse to the church or civil authorities. As a result, too many bishops around the world are making the same mistakes that the U.S. bishops made before 2002, when coverage of abuse in Boston encouraged thousands of victims to come forward. The bishops deny the problem; they treat it as a sin, not a crime; they don't listen to the victims; they believe the priest when he says he will never do it again; they keep him in ministry; they cover up. It is most important that these bishops be convinced that the problem is real, and they should avoid repeating the mistakes of the American bishops. (Thomas Reese: Five reasons the pope's clergy sex abuse meeting in Rome will fail. January 18, 2019) [Jesuit Fr. Thomas Reese is a columnist for Religion News Service and author of Inside the Vatican: The Politics and Organization of the Catholic Church]
Catholicism is a faith centered on the mass, where the body and soul and the senses are as important as the mind. The mass is, in some ways, a performance. Sacraments, such as the Eucharist (in Catholicism, a priest literally converts a cracker and wine into the body and blood of Christ), involve a physicality that's hard to imagine in the digital realm. (Andrew Sullivan: Gay priests and the lives they no longer want to hide. New York Magazine. January 21, 2019)
*
The McCarrick report issued last week
after a two-year investigation found that over several decades, bishops,
cardinals and popes dismissed or downplayed reports of McCarrick’s misconduct
with young men as he rose through the ranks to become a cardinal and the
archbishop of Washington, D.C. Several suggested specific steps to consider in
response to the McCarrick report. Among them:
— Bishop
Michael Olson of Fort Worth, Texas, said the conference should ascertain and
publicize the details of monetary gifts that McCarrick — a prodigious fundraiser
— made to individuals and organizations during his rise. Such details were not
provided in the Vatican report.
— Bishop
David Ricken of Green Bay, Wisconsin, depicted McCarrick as a manipulative
sexual predator capable of “grooming” young people and luring them into
dangerous situations. Ricken said the church should seek professional assistance
in trying to identify people with such personalities before they gain positions
of trust they can exploit.
— Bishop
Mark Brennan of West Virginia's Wheeling-Charleston diocese, suggested the
church change the way bishops are chosen, allowing for a comment period of 30 to
60 days before an announced appointment becomes final. This would allow for
allegations of misconduct to be raised by people who weren't involved in the
confidential vetting process, Brennan said.
— Bishop
Shawn McKnight of Jefferson City, Missouri, said dioceses should be more active
in seeking the assistance of lay experts in investigating reports of clergy sex
abuse. (David Crary: McCarrick scandal, pandemic pose challenges for US
bishops. AP. November 16, 2020
Almost everyone in the world of American religion has spent the last couple of weeks thinking through what Gallup just revealed: that, for the first time since they’ve been surveying the topic, less than half the country belongs to a church of any kind. My first thought was grief. But what came after that was a strange sort of almost survivor’s guilt. When I was fifteen years old, I went through a prolonged spiritual crisis then because of what I was seeing all around me in Bible Belt Christianity. Not only were the televangelist scandals all over the news, but also I knew that this wasn’t the half of it. (Russel Moore: Losing Our Religion. April 15, 2021)
But even in the organization’s early years, abuse files maintained at the Boy Scouts headquarters detailed troubles. In 1935, the organization described having files on hundreds of “degenerates” who had served as scout leaders, according to a New York Times article from the time. Lawyers, including Mr. Mones, later pressed to release some of those files in a case in Oregon, where a 2010 jury verdict held the Scouts liable for $18.5 million in punitive damages. The Oregon Supreme Court later ordered that the case records be made public. Although many of the abuse cases occurred in decades past, some states in recent years have passed laws giving older victims a chance to pursue accountability in the courts. That includes New York, which approved a one-year window that opened last year, prompting a stream of new lawsuits with defendants from organizations such as schools, the Catholic Church and the Boy Scouts, Terry McKiernan, the president of BishopAccountability.org, a watchdog group that tracks abuse in the Catholic Church, said more than 9,000 victims had come forward over the years, although he believed that number represented only a small fraction of those who suffered abuse in the church. (Mike Baker: Sex-Abuse Claims Against Boy Scouts Now Surpass 81,000. The New York Times. November 15, 2020) [More than 81,000 people have come forward with sex-abuse claims against the Boy Scouts of America, describing a decades-long accumulation of assaults at the hands of scout leaders across the nation who had been trusted as role models.]
(Cardinal Theodore) McCarrick, 91, was
defrocked by Pope Francis in 2019 after a Vatican investigation confirmed
decades of rumors that he was a sexual predator. The case created a credibility
crisis for the church since the Vatican had reports from authoritative cardinals
dating to 1999 that McCarrick’s behavior was problematic, yet he became an
influential cardinal, kingmaker and emissary of the Holy See’s “soft diplomacy.”
It led to a two-year investigation that
found that bishops, cardinals and popes downplayed or dismissed multiple reports
of sexual misconduct. Of the thousands of
Catholic clergymen implicated in sexual abuse in recent decades, McCarrick was
distinctive in having reached the highest circles of church leadership — even as
awareness of his suspect behavior spread steadily through the hierarchy.
An internal investigation report released last year put the lion’s share of
blame on Pope John Paul II, who appointed McCarrick archbishop of Washington,
D.C., despite having commissioned an inquiry that confirmed he slept with
seminarians. (Alanna Dur: Ex-Cardinal McCarrick charged with
sexually assaulting teen. AP. July 29, 2021)
The number of Americans who identify as non-religious is soaring in the profoundly Christian United States, according to a Pew Research Center study published Tuesday. Some 29 percent of American adults are now religiously unaffiliated -- up from 16 percent 14 years ago -- the survey found. Seventy-eight percent of US adults identified as Christian in 2007. Now, some 63 percent do, according to the research. In 2007, Pew began tracking religious "nones" -- people who describe themselves as atheist, agnostic or "nothing in particular." Then, Christians outnumbered nones by almost five-to-one. Today it is closer to two-to-one. Pew's researchers did not give reasons for the trend, but it is in line with the wider decline in Christianity across the West. In 2019, the center said the growth of religious nones in America was particularly evident among younger people. (Non-religious surge in US as Christianity declines. AFP. December 14, 2021)
America is home to a powerful, socially conservative Christian right-wing political faction and Christianity remains the overwhelmingly dominant religion in the country. Some 60 percent of Protestants described themselves as born-again or evangelical Christian, Pew said. White evangelical Christians are among former president Donald Trump's most ardent supporters, with 84 percent of the group voting for him in last year's election, Pew said previously. Researchers quizzed almost 4,000 respondents between May and August this year for the survey released Tuesday. (Non-religious surge in US as Christianity declines. AFP. December 14, 2021)
We, the undersigned, in virtue of the Second Vatican Council’s empowering of the laity to respectfully voice their deeply held concerns to the shepherds in matters of the Church, respectfully beg His Eminence Blase Cardinal Cupich of Chicago to tender his resignation of his archdiocese, effective immediately. In the aftermath of the "Summer of Shame" for the Church regarding the scandal of homosexual clerical predation and the promotion of sodomy at all levels of the Church, His Eminence has demonstrated a woeful lack of pastoral concern for both laity and his own clergy. From his massively insensitive and unpastoral remarks to a Chicago TV station, where he said there is a "bigger agenda" than dealing with priestly sex abuse, to his doubling down on those comments less than a week later to a group of seminarians, which scandalized them, to his handling of the case of Fr. Paul Kalchik, a victim of homosexual rape whom he reportedly threatened to commit to psychiatric treatment, all of this demonstrates a pattern of extreme negligence in the fulfillment of his duties as shepherd, as well as increasing intolerance and lack of respect for faithful Catholics in his charge. (Editor CM: Cardinal Cupich Must Resign. Change.org. 50,684 signature on the petition. January 3-5, 2022)
Ebben a témakörben lásd továbbá: Még mindig tabu; "Én vétkem, én vétkem, . . ."; A bálvány hihetetlen dolgai; Közös titkok, közös bűnök; LAPSZEMLE 2002. II. félév, 23. cikk; 2003. II. félév, 62. írás; 2003. I. félév, 27. írás; 2004. II. félév 5. és 27. írás; Lapszemle 2007. I. félév 20. és 2. írás; Lapszemle 2007. II. félév, 6. írás; Lapszemle 2010. I félév 8. 9. 13. írás; Lapszemlék 2012. I. félév 6. írás
(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú esszéi, az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései, tárcái, washingtoni tudósításai és egyéb írásai pedig a Jelenkor rovatban.)
VISSZA az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára