EMPIRIA MagazinKuliffay Hanna írása

Napi Magyarország. 1999

 

A CLINTON-TÁRGYALÁS SORSDÖNTŐ NAPJAI

 

Washington valóban sorsdöntő napok előtt áll. Köztudott, hogy a Fehér Ház mindenáron el akarja kerülni a Clinton-szexbotrány tanúinak e hétre beütemezett újbóli kihallgatását. A vád republikánus képviselői viszont mindent elkövetnek, hogy a fontosabb szereplők ismét a tanúk padjára kerüljenek.

Mielőtt azonban a tanúk megidézésének kérdése szavazásra került volna a szenátusban, a vád képviselői titokban Washingtonba rendelték Monica Lewinskyt, a Fehér Ház gyakornokát, hogy vasárnap egy kicsit elbeszélgessenek vele, a fő inkvizítor, Kenneth Starr jelenlétében. A demokraták ezen mélységesen felháborodtak, a republikánusok viszont foggal-körömmel védték, a védőügyvédek bosszankodtak és fenyegetőztek, a nép pedig ásítozva figyelte az újabb attrakciót. Az egyre sűrűsödő viharfelhőkért a többség a republikánusokat okolja, és elégedetten nyugtázta, hogy Clinton elnök mindebből kimaradva vasárnap a déli államok tornádó sújtotta területeit látogatta.

A New Republic nevű republikánus folyóirat januári számában választ próbál adni Clinton eddigi túlélésének, és esetleges végső győzelmének okaira. Dana Milbank, a cikk írója szerint "Clinton konzervatív ellenségei 6 éven keresztül zsigereikben hordozott gyűlöletüktől hajtva reménykedtek, hogy előbb-utóbb megbüntetik a civilizáció ellen elkövetett bűneiért. (...)  A moralitásra és a törvényekre hivatkozó erőszakos retorikájuk és militáris hozzáállásuk megemelte a tétet, választást kényszerítve mindannyiunkra. Mit akarunk inkább? A republikánusok által eszményített puritán 'keresztény' országot? Vagy inkább egy szekulárisabb (és talán elnézőbb) társadalmat, amelyet jellemiek terén fogyatékos elnökünk képvisel? A republikánus párt szűkítette le erre a két lehetőségre a választást, amivel egyenesen Clinton karjaiba lökte a publikumot."

Milbankon kívül mások is felvetették, a két párt közötti hatalmi harc hátterében két kultúra összeütközésének is tanúi vagyunk. Egyik oldalon a morális fensőbbségtudat képviselői, akik az igazság bajnokainak, a törvények kérlelhetetlen őreinek és a feddhetetlen erkölcsök védelmezőinek tartják magukat (többségükben konzervatívok), másik oldalon az elnöki státuszt a privát élettől lazán szeparálók tömegei, akik a magánember erkölcsi botlását és annak kétségbeesett takargatását némi megértéssel nyugtázzák, (többnyire demokraták és függetlenek). Az ultra-konzervatívok vádjának ellenére szó sincs társadalom bomlasztó nihilizmusról a moderáltak táborában, mint ahogy a Clinton-i vétkek apologetikájáról, vagy kézlegyintéssel elintézett felmentéséről sem. A kívánság csupán az, hogy mivel nem államellenes bűncselekményről van szó, a büntetés mértéke álljon egyenes arányban az elkövetett bűnnel.

Az ultra-konzervatívok még mindig reménykednek a végső győzelemben, és úgy gondolják, hogy Monica Lewinsky az adújuk. Meg vannak győződve róla, ha alkalmuk nyílik okosan kérdezgetni a buta libát, előbb-utóbb ki fog bökni valamit, ami az egész tárgyalás menetét új irányba terelheti. Azt akarják, hallja ország-világ, a Lewinsky lány számos esetben megcáfolja, sőt meghazudtolja Clintont. Tőle várják, hogy bizonyítsa, Clinton hamisan esküdött, mikor tagadta a vele való "szexuális kapcsolatot". Ez annál is furcsább, mert a bizonyítékként lefoglalt magnófelvételek egyikén a barátnőjével vitatkozó Lewinsky többször is hangsúlyozta, hogy valójában nem volt szexuális kapcsolatuk, inkább csak "fooled around", ami leginkább afféle erotikus mókázásnak, szexuális előjátéknak felel meg.

Amennyiben tanúkihallgatásokra kerülne sor, a korábbihoz hasonlóan ismét felmerülne az ellentét a "szexuális kapcsolat" korántsem egyértelmű jogi meghatározása és a mindennapi életben elfogadott értelmezése között. Évszázadokra visszamenőleg, különösen Amerika déli államaiban, ahonnan Clinton is származik, a szexuális szolgáltatás -- akár fizetett, akár a szolgák és rabszolgák esetében kikényszerített szolgáltatást -- nem illették a "relationship" vagyis a "kapcsolat" vagy "viszony" szóval.(*1) A Starr-dokumentumok tanúságtétele szerint Clinton egy párszor viszonzás nélkül elfogadta a Lewinsky lány önként ajánlott szexuális szolgáltatásait, rendszerességről és kölcsönösségről azonban nem volt szó. Lewinsky mindezt megerősítette mikor barátnőjének Clinton általi "kihasználtságáról" panaszkodott.

A republikánusok többek között azért akarják Lewinskyt nyilvános fórumon beszéltetni, mert tudják, a nő időzített bomba: hajlamos időnként teljesen vad dolgokat mondani és meggyőződésük szerint ez az ő malmukra fogja hajtani a vizet. A Washington Post hétvégi magazinja részleteket közöl Lewinskynek a barátnőjével, Linda Trippel folytatott telefoncsevegéseinek titokban felvett hangszalagjaiból. Az egyiken 1997. október 3-án például a következőt bökte ki Clintonról: "Éppen most jöttem rá, hogy szerintem kábítószeren van." (Az állítást semmi magyarázat vagy bizonyíték nem követte.)

Máskor azt újságolja Trippnek, maga sem akarja elhinni, milyen szavakkal búcsúzott az elnöktől. "Azt mondtam neki, 'Szeretlek te seggfej." Tripp hitetlenkedésére folytatja: "Seggfejnek hívtam. Mikor felakasztotta a telefont -- vagy talán én akasztottam föl -- csak akkor jutott eszembe, hogy úristen, mi a fene csúszott ki a számon?"

Nehéz megérteni, miért gondolják a republikánusok, hogy a Lewinsky lány személyes megjelenése és immáron 23. vallomástétele valami ostoba elszóláson vagy hantán túlmenően döntő jelentősséggel bírna? Ha Clinton mind ez ideig nem méltatta korrekcióra vagy tagadásra Lewinsky eddigi állításait, nyilván ezután sem fogja. Ha a vád eddig nem szedte ízekre és nem próbálta lejáratni, akkor nyilván jó indoka volt rá, viszont akkor ezután sem fogja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy amit mond, az igaz. A szenátoroknak a Starr-anyagból tudniuk kell, hogy Lewinsky patologikus hazudozó és amellett skrupulus nélküli zsaroló.(*2)

A száz szenátor közül ötven jogi végzettséggel rendelkezik. Még ha a védelem politikai okokból úgy is döntött, hogy nem leplezi le és nem teszi lehetetlenné a vád koronatanúját, a szenátoroknak akkor is tudniuk kell, nem alapozhatják Lewinsky állításaira az ítéletüket. Egész Amerikában nem akadna civil bíróság, amelyik elfogadná a tanúságtételét. Magnófelvételek szerint 1997 december 22-én azzal traktálta a barátnőjét, hogy mindenáron tagadni fogja a Clintonnal való hetye-petyét. Ha kell hazudni fog, mondta, és még csak nem is esik nehezére. "Állandó hazugságok közepette nőttem föl” – mondta. „Így evickéltem keresztül az életen, hazugságok árán. . . Az anyám mindig hazudott apámnak, mindenben. Mindenben. Így lettem nevelve." Majd később visszatért rá: "Én egész életemben csak hazudtam."

A republikánusok vágyálma, hogy ország-világ előtt lejárassák és lehetetlenné tegyék Clintont. A szenátus nyilvánossága előtt akarják tanúvallomásra bírni Lewinskyt, hogy rámutatva mondhassák: "Íme, ez a gátlástalan, amorális, infantilis liba volt az elnök szeretője." Számukra ez lenne a csúcs, s ez az a pont, aminél a bosszúállás mámorától elbódulva képtelenek továbblátni. Erre ugyanis az amerikaiak sűrű fejcsóválások közepette szintén rámutatnának Lewinskyre mondván: "Íme a Clintont vádló republikánusok gátlástalan, amorális, infantilis mentőangyala, az elnökünk ellen eszkabált vád koronatanúja." Ettől a szégyentől a szenátus testülete megkímélhetné önmagát – és egyben Amerikát.

*1  Ugyanúgy, ahogy az európai polgári és burzsoá családok férfitagjai sem tekintették annak a kalaposlányok és cselédlányok (Édes Anna) alkalmi kihasználását. Hasonlóképpen a kurtizánok és Lewinsky-féle nők önkéntes felajánlkozását, erotikus provokációjának biológiai reakcióját sem -- éppen ezért nem is tekintették házasságtörésnek, vagy bűnnek.  Hipokrízis? Természetesen. De nem új keletű, hanem évszázadokat túlélő hipokrízis, amelynek egy másik példája a vezető amerikai orvosi folyóirat, a YAMA januári cikkének idézett statisztikája egy 1991-es felmérésből: az amerikai egyetemi hallgatók 59%-a az orális szexet nem sorolta a szexuális kapcsolat rubrikába. Clinton tulajdonképpen egy társadalmilag elfogadott szexuális kultúra hagyományos értelmezésére alapozottan tett vallomást, mikor tagadta Lewinszky-féle kapcsolatát.

*2 A zsarolásra tanú egy korábbi szeretője, volt középiskolai tanára, akit éveken keresztül tartott sakkban, mikor nős ember lévén, bűntudattól mardosva újra és újra szakítani akart vele. Ezt alátámasztva -- és önmaga ellen tanúskodva -- Lewinsky közli Andrew Mortonnal, a Monica története című mélyenszántó mű alkotójával, hogy Clinton szeme könnybe lábadt, mikor megfenyegette, leleplezi a felesége és a lánya előtt, ha továbbra is visszautasítja felajánlkozását.

(A cikk eredetileg a Napi Magyarország című napilapban jelent meg lábjegyzetek nélkül)

Addenda:

Once again the American public has a much clearer grasp of what is at steak than the partisans on either side – or, for that matter, the press. From the beginning of this episode, the public has made a distinction between Clinton’s character and his competence, so his job-approval ratings have risen since the beginning of this crisis and are staying at high level of around 65 percent – with a similar majority suggesting the president should neither resign nor be impeached. In a U.S. News poll this week, only 32 percent of the respondents favored impeachment and 15 percent said that nothing should happen to Clinton at all. (Mortimer Zuckerman: A way out of the crisis. U.S. News & World Report)

"Even if a consensual affair does not affect the conduct of work by either party, rumors of its existence may lead co-workers to believe otherwise and affect their morale. When she (White House intern Monica Lewinsky) attempted to blackmail [Clinton] to gain help in finding outside employment, he responded by asking some staff members to assist her with her job search, which affected their productivity. Also, other staff members spent work time either to accommodate Lewinsky or remove her from the White House premises that would have been better spent on other concerns, like their real jobs." (Gary Powell: Workplace Romances between Senior- Level Executives and Lower-Level Employees: An Issue of Work Disruption and Gender)

All politicians who cheat become vulnerable to extortion. And it can be much more exploitative than what Clinton experienced.” (Mark Grabowsky: Why Newt Gingrich’s Adultery Matters. March 2011)

"Hillary  knew everything that happened in that White House.  The only thing that surprised Hillary about Monica Lewinsky was how tacky the whole thing was. The thing that really embarrassed Hillary was that Bill was attrected to this trashy girl." (Interview with a U.S. senator's wife who requested anonimity.  April 5, 2004. Edward Klein: The Truth about Hillary. Sentinel. 2005)

"Sexual snobs from the Kennedy era always marveled at the 42nd President's terrible taste in women -- big haired Gennifer Flowers, skanky Paula Jones, pilowy Monica Lewinsky. But terrible taste is the point. Has Clinton ever linked to a woman who could remotely threaten Hillary? Washington was full of attractive, Harvard-educated, safely married policy babes who would have been far less embarrassing -- but to Hillary far more dangerous -- diversions. Blue dress or no blue dress, the irony is that if Bill had been arguing deep into the night with Monica about NAFTA, Hillary night have divorced him a long time ago."  Tina Brown: Sexual snobs. Salon.com. 2003)

Ebben a témában lásd még: Egy sajnálatos történelmi nap; Kudarcot vallott kísérlet; Veszélyben az elnök

 

VISSZA  a 90-es évek címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin címoldalára