EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Napi Magyarország/Külpolitika, 1999. január

 

KUDARCOT VALLOTT KISÉRLET

Alaptalanul vádolták apasággal az elnököt

 

Váratlannak éppen nem mondhatók az újabb Clinton-ellenes mocskolódások, időnként mégis megdöbbentőek a személyes gyűlöleletnek ilyen mértékben szabadjára engedett megnyilvánulásai egyes konzervatív újságok, közöttük a Washington Times hasábjain. A szex-botrány kapcsán a társadalom-politikai napilap a bulvársajtó színvonalára süllyedve rendszeresen helyt ad az elnököt végsőkig lejárató próbálkozásoknak, anélkül, hogy megfelelő bizonyítékokat követelne, vagy ő maga válogatná külön az ocsút a búzától.

A Star nevű szennylap, nevéhez méltóan a szennylapok csillaga, egy pénzre és némi hírnévre vágyó kis utcanő bizonykodásra alapozottan DNS tesztet csináltatott hogy kiderítse, vajon apja-e Bill Clinton a nő 13 éves törvénytelen fiának. Mivel az egész történet nagyon valószínűtlennek tűnt, a vizsgálati eredményekre várakozva a Star hallgatásba burkolódzott. "Lehetséges, hogy az egész nem más, mint durva ugratás" -- nyilatkozta sajtóberkekben a főszerkesztő. "Mindenesetre ha a story kacsának bizonyul, nem fogjuk leközölni."

A komolyabb lapok mind várakozó álláspontra helyezkedtek, egyedül és kizárólag a Times spekulált és csámcsogott nyilvánosan az akkor még kormányzói pozícióban levő Bill Clinton körül keringő zaftos mendemondákról. Az etikai szabályok nélkül operáló Internet pletykacsatornái végnélkül kérődztek a hipotézisen, és az éjszakai tv kabarék komédiásai is napokig szórakoztak rajta és nem kevésbé egy kisfiú tragédiáján. Mert nem kétséges, hogy az elnök lejáratására tett manőver kapcsán egy nyilvánosan megnevezett apátlan gyereket is meghurcoltak.

Mikor a Star szerkesztője megkapta a Clinton apaságát kizáró negatív laboratóriumi leletet, a kudarcot vallott kísérlet akár csöndben el is tűnhetett volna a süllyesztőbe. A Washington Times és a vele affiliáló Time Magazin azonban gondoskodtak róla, hogy az eltűnése majdnem olyan zajos hűhót keltsen, mintha a vád igaz lett volna. A Times címlapján azzal indított Január 12-én, hogy "DNS bizonyította, Clinton nem a fiú apja", és onnan kezdve a részleteket is gondosan kiteregetve újra leközölte a prostituált kitalációit. Aki még nem hallott róla, annak ez alkalommal nyomták le a torkán. Az őv alatti ütéséiről hirhedt Wesley Pruden ugyanebben a számban közölt hosszú kommentárjában szintén a kudarcot vallott rágalmakat ismételgette (még mindig "Clinton szerelem-gyerekének" storyját emlegetve), és hogy mindenki szájába rágja, hogy a teherbeejtett prostituált annakidején egy fekete tizenéves volt, ő is lehozta a prostituált hajdani képét: egy és ugyanazt a portrét, amelyet a címoldal cikke már közölt.

A Los Angeles Times főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy "undorító volta miatt nem közölte a storyt", de mikor máshol megjelent, átvette, mert nem hagyhatta teljesen figyelmen kívül. Hasonló mentséggel éltek a New York Times, a Washington Post és más lapok is. Nem akartak "robbantani", de mikor mások "robbantottak", tudósítottak róla, vagy legalábbis hivatkoztak rá. Így közvetve részesei lettek a sárdobálásnak, aminek következtében -- és éppen ez volt a cél -- valami mocsok nyom, lemoshatatlan piszokfolt mindig visszamarad.

Az ügy visszataszító voltán túlmenően ijesztő. A sajtóból úgy tűnik, bármelyik szennylap hozzájuthat az elnök genetikai adataihoz, és tudta és beleegyezése nélkül felhasználhatja a saját céljaira. Apasági perben az átlag polgár nem kötelezhető DNS vizsgálatra, ugyanakkor például biztosítási okokból mindenkinek joga van genetikai adattárának titokban tartásához. Nem így az elnök esetében. A speciális prosecutor, Kenneth Starr általi kivizsgálás részleteinek nyilvánosságra hozatala valójában megfosztotta Clintont legalapvetőbb állampolgári jogaitól. A Times szerint ugyanis a 13 éves fiú vérmintája Clintonnak a Starr-dokumentumokban nyilvánosan közzétett genetikai ujjlenyomatával került összevetésre.

A hatalomért folytatott végsőkig elfajult és nem is veszélytelen állapotokat látva lesz olyan épeszű amerikai, aki indulni fog a 2000-es elnöki választáson?

 

Ebben a témában lásd még: Egy sajnálatos történelmi nap; A Clinton-tárgyalás sorsdöntő napja; Veszélyben az elnök

 

VISSZA  a 90-es évek címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin címoldalára