Alaptalanul vádolták törvénytelen apasággal CLINTON elnököt

A Star nevű szennylap -- nevéhez méltóan a szennylapok csillaga --, egy pénzre és némi hírnévre vágyó kis utcanő bizonykodására alapozottan DNS-tesztet csináltatott hogy kiderítse, vajon apja-e a nő Bill Clinton 13 éves törvénytelen fiának. Mivel az egész történet nagyon valószínűtlennek tűnt, a vizsgálati eredményekre várakozva a Star hallgatásba burkolódzott. "Lehetséges, hogy az egész nem más, mint durva ugratás" -- nyilatkozta sajtóberkekben a főszerkesztő. "Mindenesetre, ha a story kacsának bizonyul, nem fogjuk leközölni."

A komolyabb lapok mind várakozó álláspontra helyezkedtek, egyedül és kizárólag a Times spekulált és csámcsogott nyilvánosan az akkor még kormányzói pozícióban levő Bill Clinton körül keringő zaftos mendemondákról. Az etikai szabályok nélkül operáló internet pletykacsatornái végnélkül kérődztek a hipotézisen, és az éjszakai tv-kabarék komédiásai is napokig szórakoztak rajta -- meg egy kisfiú tragédiáján. Mert nem kétséges, hogy az elnök lejáratására tett manőver kapcsán egy nyilvánosan megnevezett apátlan gyereket is meghurcoltak.

Mikor a Star szerkesztője megkapta a Clinton apaságát kizáró laboratóriumi leletet, a kudarcot vallott kísérlet akár csöndben el is tűnhetett volna a süllyesztőbe. A Washington Times és a vele affiliáló Time magazin azonban gondoskodott róla, hogy a műbalhé cáfolata majdnem olyan zajos hűhót keltsen, mintha a vád igaz lett volna. A Times címlapján azzal indított Január 12-én, hogy "DNS bizonyította, Clinton nem a fiú apja", és onnan kezdve a részleteket is gondosan kiteregetve újra leközölte a prostituált kitalációit. Aki még nem hallott róla, annak ez alkalommal nyomták le a torkán. Az őv alatti ütéséiről hirhedt Wesley Pruden ugyanebben a számban közölt hosszú kommentárjában szintén a kudarcot vallott rágalmakat ismételgette (még mindig "Clinton szerelem-gyerekének" storyját emlegetve), és hogy mindenki szájába rágja, hogy a teherbeejtett prostituált annakidején egy fekete tizenéves volt, ő is lehozta a prostituált hajdani képét: egy és ugyanazt a portrét, amelyet a címoldal cikke már korábban közölt.

A Los Angeles Times főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy "undorító volta miatt nem közölte a storyt", de mikor máshol megjelent, kényszerből átvette, mert nem hagyhatta teljesen figyelmen kívül. Hasonló mentséggel éltek a New York Times, a Washington Post és más lapok is. Nem akartak "robbantani", de mikor mások "robbantottak", tudósítottak róla, vagy legalábbis hivatkoztak rá. Így közvetve részesei lettek a sárdobálásnak, aminek következtében -- és éppen ez volt a cél -- valami mocsoknyom, lemoshatatlan piszokfolt mindig visszamarad.

Az ügy -- visszataszító voltán túlmenően -- ijesztő. A sajtóból úgy tűnik, bármelyik szennylap hozzájuthat az elnök genetikai adataihoz, és tudta és beleegyezése nélkül felhasználhatja a saját céljaira. Apasági perben az átlagember nem kötelezhető DNS vizsgálatra, ugyanakkor például biztosítási okokból mindenkinek joga van genetikai adattárának titokban tartásához. Nem így Bill Clinton esetében. A speciális prosecutor, Kenneth Starr általi kivizsgálás részleteinek nyilvánosságra hozatala valójában megfosztotta az elnököt alapvető állampolgári jogától. A Times szerint ugyanis a 13 éves fiú vérmintája Clintonnak a Starr-dokumentumokban nyilvánosan közzétett genetikai ujjlenyomatával került összevetésre. A hatalomért folytatott elfajult és nem is veszélytelen állapotokat látva felmerülhet a kérdés, lesz olyan épeszű amerikai, aki indulni fog a 2000-es elnökválasztáson?