EMPIRIA Magazin XII. évfolyam, 1. szám. 2013. január-március.
Kuliffay Hanna írása
Az Esquirer magazin 2007-ben a "Legjobban öltözött férfi" díjat ítélte a pápának. Ez a kalap vajon közrejátszott? (Magas rangú, befolyásos, milliomos egyházi személyek mellett gyakori jelenség a jóképű charmeur, az odaadó, tenorjával elbűvölő, mindig fontoskodva suhanó magántitkár vagy komornyik, akit annakidején hiába hívtak házibulira a lányok...)
Február 11-én váratlanul világkörüli útjára röppent a bizarr hír: XVI. Benedek pápa lemondott. Mindjárt meg is indult a találgatás, hogy vajon miért? Miért éppen most, a Vatikán gyötrő válsághelyzete, megosztottsága, komplex jogi eljárásokba bonyolódása közepette? Mi lehet amögött, hogy két nappal hamvaszószerda, és három héttel az angol királynő beütemezett látogatása előtt 'fáradt bele' végleg a szolgálatba? Angelo Sodano, a bíborosi kollégium vezetője, derült égből villámcsapásnak nyilvánította a döntést. Az olasz La Stampa szerint a bíboros testület tagjai kővé dermedve hallgatták, mikor a pápa közölte elhatározását a konzisztóriummal. Az Esquire magazin weboldalán azzal a címmel jelent meg még aznap egy rögtönzött kommentár, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy mi is a valódi indok. Mi kényszerítette erre a rendkívüli lépésre a mérsékelten konzervatív(*1) fiatal teológusból a "doktrínák inkvizítorává”, majd Róma ultrakonzervatív püspökévé vénült Joseph Aloisius Ratzingert.
A magyarázatot kereső hamar fel kell adja, ha a lemondásra egyetlen konkrét okot akar kipécézni a római kúriában sorozatos pénzügyi botrányok, szexbotrányok és pártos hatalmi vetélkedések közül, hiszen jóideje az egész korrupt, önérdekű, reformellenes szervezet alapjaiban ingadozik. Mikor XII. Piusz azt mondta, „az évszázad bűne a bűntudat elvesztése”, a lényegre tapintott. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a modernkori egyház a világi hatalmakkal azonos problémákkal küszködik: a harácsolás, képmutatás, cinizmus, nepotizmus, karrierizmus vagy a védtelenség kihasználása – szegényeké, öregeké, tanulatlanoké, gyanútlan gyermekeké – nem csak a szekuláris társadalmakat jellemzi, melyeket éppen Benedek pápa vádolt „diktatórikus relativizmussal”.
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy mivel a római katolikus klérus fél világot behálózó pedofília (10 év alatti áldozatok) és pederasztia (tizenéves áldozatok) szubkultúrája csak az utóbbi évtizedben kapott hangsúlyosabb médianyilvánosságot, korábban az egyház vezetősége, pláne a legfőbb pap, mit se tudhatott róla. Azzal áltatják magukat, hogy globális médiakonspirátorok és pénzsóvár, hazug, botrányhajhász hívek, jogvédő szervezetek és ügyvédek teljesen alaptalanul vádolják Krisztus helytartóját.
Még az sem ingatta meg
az egyházvezetés
iránti
bizalmat
a nyájban, hogy 2010-ben
luxussal berendezett
magánrepülőjén
Fatimába (Portugália)
utazva
VI. Benedek
váratlan őszinte
perceiben meghívott
újságírók előtt
megvallotta,
az egyházi intézményt érő „legkomolyabb zaklatás nem külső ellenség (lejárató) kampánya, hanem az egyházon belüli bűnök
következménye”.
Senki sincs mélyebben belebonyolódva ennek az intézményesített szexuális bűnözésnek és eltitkolásának takargatásába, mint az az ember, aki 2001 óta ellenőrzés alatt tartotta és felügyelte a (katolikus) világ klerikális szexuális visszaéléseinek mindenegyes esetét: XVI. Benedek pápa mindenki másnál többet tud (ezen) a földön az elborzasztó pszicho-szexuális valóságról a hermelinnel szegélyezett, agyonékszerezett külcsín alatt.
A Vatikánban is ismert statisztikák szerint a gyermekáldozatok 19%-a nőnemű, míg 81%-a homoerotikus követelések vagy homoszexuális erőszak áldozata. Éppen emiatt abszolút melléfogás a pedofília devianciáját a papi nőtlenség következményének tulajdonítani. Ha egyszer valamikor sor kerülne rá, hogy a szakadár anglikán papsághoz hasonlóan a római katolikusok is engedélyt kapnának a családalapításra, még ez az óriási jelentőségű változás sem tudná kiküszöbölni a biológiai adottság követelődző, felelőtlen és gyakran fizikailag kegyetlen kiélését. Tudomásul kell venni, hogy a gyermekek védelme a jövőben is mindig a szekuláris társadalom koordinált és szigorúan vett kötelessége lesz.
Egy katolikus pszichiáter és szakértői konzultáns, A. W. Richard Sipe kezdeti kutatásai idején elérhető részadatok alapján 4-5%-osnak vélte a katolikus papi és püspöki "ragadozók" arányát. Ez akkor, 1992-ben, több mint 100 ezer gyermekáldozatot jelentett, ugyanis (az FBI országos adatszolgálata szerint) egy pedofilnek élete során átlagban 250 áldozata is lehet. (További információkhoz jutva 2004-ben a klérusbeli "ragadozói" arányt 6%-ra emelte.) Sipe – aki 18 évig szolgált papként a Benedikánus szerzetesek között, és így aligha vádolható rosszindulatú elfogultsággal –, azt nyilatkozta egy pedofil-áldozatoknak szervezett katolikus konferencián, hogy a visszaélések eddigi nyilvánosságra kerülése csak a "jéghegy csúcsa", és ha egyszer a problémát szélesebb körben és alaposabban fogják vizsgálni, „az út a Vatikán legmagasabb falaihoz fog vezetni." Profetikus figyelmeztetését hivatalos fórumokon senki sem vette komolyan.
(Ennek a
20 évvel ezelőtti, akkor rosszindulatú túlzásnak,
sőt antikatolicizmusnak ítélt meglátásnak
utólagos igazolására, illetve
annak bizonyítására, hogy
a Vatikán évtizedek óta szervezetten és minden
eszközzel védte a papi fogadalmukkal visszaélőket, esszénk
végén közlünk néhány dátummal szolgáló kiemelést az
EMPIRIA régebbi cikkeiből.)
Michael Harris neves tényfeltáró riporter megdöbbentő krónikája a katolikus vezetésű New Foundland-i árvaházban, Mount Cashelben elkövetett és eltussolt erőszakos szexuális bűncselekményekről és fizikai brutalitásról (Unholy Orders – Tragedy at Mount Cashel. Viking Kiadó, 1990) beszámol róla, hogy elvesztett pereket követően két megbízott pap és három, egyháza jövője miatt aggódó katolikus -- két jogi szakértő és egy problémás papokkal foglalkozó pszichiáter – már 1985-ben 100 oldalas bizalmas beszámolót készített a pedofil krízis 70-es évek óta felszínre igyekvő veszélyéről, és sürgős stratégiaváltást javasolt. Ennek során komolyabb (intézményben történő) pszichológiai kezelés javaslata mellett síkra szálltak a pedofil papoknak az egyházkötelékből való sürgős elbocsátásáért, illetve az őket mentő-védelmező egyházpolitika feladásáért – valójában a bűnpártolás, közvetve bűnrészesség beszüntetéséért. A püspöki kar azonban, Róma püspökével az élen, lényegében semmibe vette az egyház javát is szolgáló, morálisan és jogilag megalapozott jelentést. Az elutasítást követően az egyik szerző, Thomas Doyle atya tiltakozásképpen lemondott a Vatikán washingtoni követségén betöltött állásából. Mint a San Jose Mercury Newsnak 1987-ben adott interjújában mondta:
"Az Egyesült Államok katolikus klérusának 5%-a lehet pedofil, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3000 az 57 ezres létszámú papságból. A pedofília a legkomolyabb probléma, amivel évszázadok óta szembenézünk az egyházban."
A pedofília mögötti második helyre szorul egy másik, a pápa szóhasználatával "nem külső ellenség" – hasonlóan komoly problémaként. Röviddel a pápa nyugdíjba vonulásának bejelentése után egy volt Dominikánus barát, jelenleg zsurnaliszta Mark Dows, azt mondta a CNN vezető nemzetközi tudósítójának, hogy "a homoszexualitás ketyegő időzített bomba a katolikus egyházban". Ez az állítás jelentőségén túlmenően is rendkívüli, ugyanis Dows nyíltan vállalja önmaga homoszexualítását, ez azonban nem teszi partnereinek, ismeretségi vagy baráti körének érdekszférája iránt elfogulttá. Az interjúból kitűnik, nem ítéli pozitív jelenségnek, hogy utóbbi időkben a homoszexuális férfiak "masszívan túlreprezentáltak az egyházban" – a szemináriumok hallgatóinak minimum fele a szubkultúrához tartozik. (Ennek személyes tapasztalata révén tanúja volt.) Ahelyett, hogy a kúriához hasonlóan kapásból tagadta volna az itáliai újságok híradásait, melyek szerint a hierarchia csúcsán levő "homoszexuális kabal" férfi prostituáltak által zsarolt, Dows az életmód előrelátható következményének ítélte: "Mikor a titkosság, a bűntudat és az elfojtás kultúrája adott, a körülmények zsarolásra és manipulációra való lehetőséget teremtenek."
*
A katolicizmus közelmúltbeli tragédiája, hogy a Vatikánban nem ismerték fel, az egyház európai és észak-amerikai hatalmának gyengüléséhez vezetett, hogy a realitástól elidegenedve, a társadalmi haladást gátolva abszolút semmibe vették a lokális kultúrát, az eluralkodó korszellemet. A világnak ezeken a részein a Vatikán államot és az egyházat fuzionáló kísérletei, a fundamentalizmus egyéb jelei (mint a kreacionizmus [devine reason]*4 hirdetése, a vak hit és korlátlan engedelmesség szorgalmazása, a kontinuitáshoz való túlzott ragaszkodás) és az egyházpolitika reakciós túlkapásai (a polgári törvényfölöttiség ideája, szigorúan titkos bürokrácia, a hívek lényegi döntésekből való kirekesztése) sokakban ellenérzést keltettek. Ha a realitásnak esélyt adtak volna, az egyházból kilépők számából és az egyházi adó megcsappanásából időben észrevehették volna csökönyös maradiságuk zsákutcáját.
A katolikusok többsége évtizedek óta híve annak, hogy a XII. század óta érvényben levő cölibátus csak önként vállalt legyen – a papok házasodhassanak és gyermekeket nevelhessenek. A múlt század 60-as éveinek társadalmi változásai óta – amelyek a 80-as évekre a gyermekjogok elismerését is eredményezték, sőt a jómód következtében gyermekkultuszt idéztek elő –, több mint 100 ezer pap hagyta el az egyházat, hogy nyíltan és törvényesen megnősülve családapa lehessen. Ennek következtében és az AIDS pusztítása miatt a papság átlagos életkora 34-ről 64-re változott, ami részben lazább szűrést eredményezett a szemináriumokba kerülő fiatalok szexuális orientációját és devianciáit illetően, illetve a kléruson belül több visszaélési lehetőséget biztosított, és kevesebb számonkérést eredményezett.
Az egyházi válság talán elkerülhető lett volna, ha II. János Pál utódja megpróbált volna bizonyos mértékig a relatívan liberális gondolkodású alsópapságra és hívekre támaszkodni. Ha megpróbált volna a reformerekben nem az egyház ellenségeit, hanem legalább társutasokat látni – mégha nem is szövetségeseket. Elrendelhette volna, hogy a panaszt tevők elhallgattatás helyett meghallgatást és orvoslást nyerjenek. Ezzel szemben – lévén akadémikus típus, nem gyakorlatias és eleve reformellenes –, pozitív intézkedések helyett szentnek tartott dogmái bebetonozásával, könyvkiadással, valamint a fiatalokat és a harmadik világbelieket megnyerő "új evangelizálási terveivel" volt elfoglalva. Emellett, sokakat megdöbbentve, igyekezett az imperialista politikai érdekeknek (kritikátlan Bush- és Blair-kapcsolat ápolása, Kissinger és Wolfowitz pápai tanácsadókká kinevezése) és a rabbinátus követeléseinek megfelelni, önállóan szociális jellegű kezdeményezéseket indítványozó apácákat megregulázni, sőt a Vatikán egyre nyilvánvalóbb korruptságát és a főpapság túlkapásait is korlátozni. Eközben elkerülhette a figyelmét, vagy csak nem tulajdonított neki jelentőséget, hogy az utóbbi évtizedekben komoly haladást ért el a fejlett iparú szekuláris országok gyermek- és ifjúságvédelme.
A 'gyermekjog' – szexuális bántalmazástól és erőszaktól, szexuális
kizsákmányolástól (prostitúciótól), kényszermunkától, gyermekkereskedelemtől
való védelmi konvenció
–
érvényesítése valószínűleg éppen úgy
indokolatlan és felesleges volt a pápa szemében, mint az emancipált női hívek
követelése, hogy istenüket szolgálják az oltárnál. Az ENSZ döntésére a
gyermekjog 1989 novemberében része lett az egyetemes emberi jogoknak. A
társadalmi haladás ezen jelentős lépésével
elődjéhez, II. János Pál pápához hasonlóan Benedek pápa sem
tudott azonosulni, és ez csak azért nem igazán meglepő, mert a
Vatikán
mai napig sem jegyzője az Európa Tanács Emberi Jogok
Deklarációjának.
Talán másképpen viszonyult volna a
pápa a lelkileg és fizikailag kiszolgáltatott gyermekek tragédiáihoz, ha mondjuk az Újszövetség addig soha nem vitatott
részeinek egyéni átértelmezése helyett inkább Sipe-nak
A hit elvesztése
című esszéjét fontolgatta volna, amelyben a következőt írta:
A kiskorúakat (szexuálisan) kihasználó embert a “lélek gyilkosának” mondják. A kifejezésben tisztán és világosan benne van: a szexuális visszaélés nemcsak ártalmas, hanem meg is öl valamit. (…) Klinikai pszichiáterek, akik a klérus általi szexuális bűntények áldozatait kezelték, újra és újra megállapították, hogy a visszaélések általános következménye a teljes elvesztése annak a lelki nyugalomnak, bizalomérzetnek, lelki tápláléknak és az élet értelmének, aminek az áldozatul esett korábban birtokában volt. Akik nem értik az ettől való megfosztás tragikumát és mélységét, azok azt gondolják, hogy az áldozat majd csak “elfelejtkezik róla”, “túljut rajta” vagy “talál egy másik vallást”. Néhányan azonban erre nem képesek. (Énjük) egy része (ugyanis) halott – a hitük.
*
Paul Donovan katolikus író és kommentátor szerint az egyház Benedek pápa alatt folyamatosan hátrafelé masírozott, ami néha úgy tűnt, mint a folytonos tagadás állapotában lenni, legyen az a gyermekek elleni szexuális visszaélés, születésszabályozás, homoszexualitás(*5) vagy a nők szerepe. Véleménye szerint az egyház szívében elmélyült sovinizmus lakozik, ami megfertőzte az egész intézményt. A brit Guardian Hans Küng teológussal 2009-ben készített interjújában (A Vatikán hatalomszomja megosztja a kereszténységet és megkárosítja a katolicizmust) megismétli az általa már korábban is hangoztatott vádat, hogy Benedek pápa és a köré csoportosuló ortodox klikk aláássa az egyház felvirágoztatásához szükséges egységet.
A reformigénnyel szembeni folyamatos rezisztencia miatti elégedetlenség terjedőben van még a katolikus egyház legkitartóbb hívei között is. A 60-as évekbeli Második Vatikáni Gyűlés óta számos püspöki konferencia, lelkipásztorok és hívek gyűlése javasolta a papok házasságát tiltó középkori rendelkezés eltörlését, azét a tilalomét, amely az elmúlt évtizedekben az egyházközségek majdnem felét megfosztotta a saját papjától. A reformerek újra és újra Ratzinger makacs, érthetetlen merevségébe ütköztek. (…) Ahogy számos évszázadon át láttuk – a XI. század kelet-nyugati szakadásakor és a XIX. század Első Vatikáni Gyűlésekor – Róma hatalomvágya megosztja a kereszténységet, és kárt okoz a saját egyházának. Ez kész tragédia.
A problémák tehát nem új keletűek és nem is fogynak. A Vatileaks kiszivárogtatója úgy látta, "Az elmúlt években a (Vatikánbeli) helyzet rosszabbodott, eluralkodott a hipokrízis. Egyre több a botrány..." És nem csak morális jellegű. A Daily Beast tavaly júliusban közölte Barbie Latza Nadeu A Vatileaks-botrány exponálta a pápai birodalom titkait című írását, amiből némi fény derült rá, milyen komoly anyagi veszteséget jelentett a korrupció, a pénzmosásra utaló követhetetlen átutalások és a pedofil-ügy kártérítési kötelezettsége. (Elérhető adatok szerint a Los Angeles Egyházmegye által aláírt egyezmény szerint 508 áldozatnak 660 millió dollár kártérítést fizetett, a San Diego Egyházmegye pedig 144 áldozatnak 198 millió dollárt. A Vatikán ugyan 'külföldi államiság' címén megpróbált az Egyesült Államok Legfelső Bíróságánál felmentést nyerni az amerikai ítéletek anyagi felelőssége alól, de sikertelenül.) A pápai állam rendszeres heti bevétele 2009 és 2010 között – részben az elszegényedett vagy csődöt valló egyházmegyékből származó járandóság szüneteltetése miatt – 20%-kal csökkent, 82,5 millióról 67 millióra. Következő évben jelezte az első deficites évét, 19 milliós veszteséggel. Nadeu szerint 2012-ben folytatódik a csökkenő tendencia.
Antinio Socci katolikus újságíró szerint a pápa már 2011-ben – a Vatikán Bank pénzmosási ügyleteinek és más titkos pénzügyi machinációinak (mint például a hívek adományainak önkényes, a megajánlástól független felhasználása) kivizsgálása idején – foglalkozott a lemondás gondolatával, annál is inkább, mert a hatóságoknál ’jobbítási szándékkal', vagyis reformigénnyel abban az évben közzétett leleplező dosszié közvetlen környezetéből származott. Ez a média révén VatiLeaks néven ismertté vált tényfeltáró botrány mintha már lehiggadt volna – bár még idén januárban is a Bank of Italy ideiglenesen leállította a Vatikán hitelkártya használatát –, viszont mellette újabb cunamik tűnnek fel a láthatáron.
Február végén Britannia legmagasabb rangú katolikus főpapja, Keith O'Brien, szeminaristákkal folytatott homoszexuális kapcsolatai miatt nyugdíjba kényszerült, és bűnbánata jeleként lemondott a konklávéban való részvételéről; az ausztrál miniszterelnöknő, Julia Gillard egy széleskörű vizsgálóbizottság létrehívását rendelte el – 90%-os támogatottsággal –, amely a gyermekekkel foglalkozó és kapcsolatban lévő vallási és világi szervezetek szexuális visszaéléseit hivatott az eddiginél átfogóbban és mélyrehatóbban vizsgálni. Szintén idén februárban nagy feltűnést keltett a Sundance filmfesztiválon – és az HBO-n keresztül világszerte – Alex Gibney megrendítő dokufilmje a katolikus szexbotrány gyermekáldoztairól és ennek kapcsán a pápa felelősségéről; végre megkezdődött Los Angelesben Roger M. Mahony kardinális kegyes tevékenységének jogi számonkérése, melynek során a vád mindeddig zárolt dokumentumok ezreivel kívánja bizonyítani, hogy két évtizedig istápolta és áthelyezésekkel mentette a kisfiúkban csak szabad prédát látó pedofil paptársait. A Washington Post szerint a 80-as évektől kezdve, Ratzinger bíborossal majd Benedek pápával egyetértésben, többszáz feljelentést tussolt el, és egyházmegyéjében megtiltott minden együttműködést a rendőrséggel és az áldozatok jogi képviselőivel...
A cunamik sora hosszú, míg a mentségeké rövid, vagy éppen zéró. Csak a "jéghegy csúcsát" figyelve is nyilvánvaló, a pápának bőven volt oka, hogy a 600 éve folyamatos egyházi gyakorlatot felrúgva menekülésszerűen távozzon a katasztrófa színhelyéről.
Apologétái természetesen semmiért sem hibáztatják a pápát, és csak a szépre emlékeznek. Az amerikai NBC News Vatikán-szakértője szerint VI. Benedek, "a legnagyobb pápai hitszónok a VI. századbeli Nagy Gergely óta" és "gondos lelkipásztor". (Mármint pedofil papjai számára.) John Bartunek, Rómában élő pap és író pedig úgy találja, megkapó és szembetűnő jellemzője a "személyes embersége és őszintesége". (Nyilván a mindenki őszinte, mikor éppen nem hazudik alapon.) A Vatikán sokat megélt zsurnalisztája, Marco Politi úgy véli, mikor Ratzinger kardinálisból pápa lett, új lapot szándékozott nyitni a szexbotrány ügyben, de "nem volt meg hozzá a bátorsága, hogy az összes püspököt rávegye archívumai feltárására, és ezáltal felfedje a bennük rejlő áldozatokat, akiknek még mindig ezrei és ezrei vannak szerte a világon". (A gyávaság nem mentség bűnös felelőtlenségre.) George Weigel, II. János Pál pápa biográfusa – aki "groteszk hamisítással" vádolja Hans Küngöt, amiért felelősnek ítéli Benedek pápát a "gyermekek elleni erőszakoskodás globális falazásáért" – azzal cáfolja a pápa kritizálását, hogy "az amerikai püspökök tapasztalata szerint következetesen figyelmes, segítőkész és komolyan aggódó a klérus egy kis százaléka által előidézett korrupció miatt (...) és amiatt, hogy hiányzott a morális bátorsága szembeszállni azzal, amivel szembe kellett volna szállnia." (A 'komoly aggódás' nem helyettesíti a tisztességes, humánus döntést, a jogi felelősségre vonást.)
*
Federico Lombardi szentszéki szóvivő sajtótájékoztatón közölte,
hogy sem a Vatikán kormányzásában jelentkező problémák, sem a
Vatileaks-botrány nem befolyásolta
a pápát "történelmi (jelentőségű) döntésében".
*
Barbara Dorris, a papok általi visszaéléseket túlélők több mint 10 ezer tagú egyesületének (Survivors Network of those Abused by Priests) kapcsolattartó igazgatója értetlenül áll a helyzettel szemben, hogy a Vatikán hivatalnokai ugyanolyan elutasítóan viselkednek az ENSZ bűnügyi bíróságával szemben, mikor egyáltalán reagálnak valamire, mint ahogy a fizikai és lelki sérült áldozatokkal szemben. "Két pápa visszautasítása, hogy komolyan vegyék a gyermekek védelmének biztosítását, nemcsak a szülőket és a híveket kellene hogy világviszonylatban aggodalommal töltse el, hanem a jogvédelmet és a (világi) kormányok vezetőségeit is" – jelentette Dorris február végén Rómából, VI. Benedek és elődje, az 1978-tól 2005-ig regnáló II. János Pál egyházpolitikájára utalva.
"
*1 "Above the pope as an expression of the binding claim of church authority stands one's own conscience, which has to be obeyed first of all, if need be against the demands of church authority." (Ratzinger püspök írása az egyéni lelkiismeret mindenhatóságáról, az annak szóló engedelmességről, akár az egyházvezetés rendelkezéseivel szemben is. 1969)
*2
The Nature and Scope of the Problem of Sexual Abuse of Minors by
Catholic Priests and Deacons in the United States,
commonly known as the John Jay Report, is a 2004 report by the
John Jay College of Criminal Justice,
commissioned by the U.S. Conference of Catholic Bishops, based on surveys
completed by the Roman Catholic dioceses in the United States. The initial
version of the report was posted on the Internet on February 27, 2004, with
corrections and revisions posted on April 16. The printed version was published
in June 2004.
*3 Gilbert Gauthe volt az Egyesült Államokban az első pap, aki polgári bíróság előtt adott számot gyermekek ellen elkövetett szexuális bűnökért. Gauthe a cikkben említett időszakban,1971-ben lett pappá szentelve, és 1983-ig, állásából való felfüggesztéséig, 4 különböző parókián több mint száz(!) 7-9 éves kisfiút molesztált.
*4
*5
*6 Bécs kardinálisa, Christoph Schoenborn tavaly nyilvánosan megvádolta a pedofilek vatikáni 'védangyalát', Angelo Sodanot, hogy megakadályozta elődje, Hans Hermann Groer kardinális egyházi múltjának kivizsgálását. Groer 1995-ben lemondásra kényszerült, mikor kiderült, hogy fiatal szeminaristákat szexuálisan zaklatott és kedvére kihasznált.
Addenda - kiemelések az EMPIRIA Magazin korábbi írásaiból:
Az egyházi személyek szexuális eltévelyedéseinek, aberrációinak és erőszakon alapuló visszaéléseinek ezerszámra dokumentált múltja van a Vatikán titkos irattárában a világ minden tájáról, Írországtól kezdve Kanadán, Franciaországon, Ausztrián és Lengyelországon keresztül Ausztráliáig és Hongkongig. A pápai államon belül titkos eklézsiai tribunál foglalkozik a hozzájuk befutó esetekkel. A tribunál túlterheltsége, elavult jogrendszere és középkori módszerei miatt már régen nem képes megfelelni a feladatának. Az amerikai püspökök közül akadt, aki panasszal élt emiatt még a pápánál személyesen is, de minden eredmény nélkül. (...) Az amerikai Paul R. Shanley atya által elkövetett bűntény “a gyilkosság kivételével a legsúlyosabb törvénytelenségek közé tartozik” – jelentette ki a bíró, aki elutasította a többszörös nemi erőszakkal vádolt pap 750 ezer dolláros óvadékmegvonási kérelmét. A 2002 május elején letartóztatott Shanley egyik áldozatát 6 éves kora óta molesztálta az 1983-89 közötti időszakban. Az egyháztörténelemben új korszakot nyitva a polgári bíróság rendre kötelezi a törvényellenes gyakorlatot folytató érsekségeket, hogy az eleddig lakat alatt tartott bizalmas irataikat terjesszék a bíróság elé. Shanley esetében az 1600 oldalt kitevő szigorúan titkos iratok kétségkívül bizonyították, hogy egyházi feljebbvalói az 1960-as évek óta tudtak szexuális aberrációjáról, gátlástalan erőszakosságáról, pornó rajongásáról, nemi betegségéről, papi tekintélyével való sorozatos visszaéléseiről. A pályája kezdetén kábítós, csavargó gyerekek megmentésére ajánlkozó pap az amúgy is problémás, megzavarodott, kiszolgáltatott fiataloknak nyíltan propagálta a férfiak és fiúgyerekek közti szexuális viszony istenáldotta, természetes szépségét.
*
James Porter
római
katolikus papot Massachusetts állam bírósága
1993 decemberében több mint 20 évi
börtönre ítélte 14 éven aluli gyermekek ellen elkövetett
nemi erőszak és
egyéb szexuális visszaélések miatt.
Néhány pedofil papot a klérus támogatása, elnézése és sorozatos megbocsátása
ellenére lelkiismeret-furdalás gyötörhetett, mivel öngyilkosok lettek. A számukról
országos viszonylatban nehéz megbízható adatokat szerezni, de például a
Baltimori Érsekségi Egyházmegye által 2002-ben publikált pedofil és
pederaszta papok listája kettőről is említést tesz. Egy Robert Hopkins
nevű papról megírja, 1995-ben bevallotta, hogy "számos kiskorúval folytatott
szexuális viszonyt 1950 és 1980 között",
mialatt 6 különböző helyen teljesített szolgálatot. Ez annak bizonyítéka,
hogy felettesei -- vatikáni utasításra -- az áthelyezésével igyekeztek a polgári
büntetőtörvénykönyv szerint elítélendő helyzetekből menteni, de hiába. Mindig
visszaélt vele -- akárcsak a rábízott gyermekek és szüleik bizalmával. Mikor
utolsó egyházi megbízatása során ismét bejelentések érkeztek ellene a püspöki
hivatalba, biológiailag determinált énjétől szabadulni akarva főbe lőtte
magát. Egy másik pap, Thomas Smith 1988-ban szintén bevallotta egyházi
hatóságoknak, hogy a 60-as években
számtalan kiskorúval kezdett szexuális viszonyt, éppen ezért pszichológiai
szakvéleményre alapozottan csak úgy folytathatta papi hivatását, ha nem kerül
gyerekekkel kapcsolatba. Ezt nyilván sem ő, sem közvetlen felettesei nem vették
komolyan, 1993-ban ugyanis több fiatalkorú részéről újabb vádak merültek fel
ellene. Ezeket egy ideig próbálta tagadni, de
végül is,
az ügy kivizsgálási dátumát megelőzően öngyilkosságot követett el.
*
Az Írországban tavaly 2011 májusában kirobbant szexbotrány a kormány által (nem a Vatikán által!) elrendelt, több éves kivizsgálás végeredményeként került nyilvánosságra, és több évtizedes erőszakos nemi közösülés, manuális és orális jellegű kielégítés, nyilvános megszégyenítés és korporális fenyítés folyamatos gyakorlatát leplezte le a római katolikus egyház vezette reformiskolákban és árvaházakban. A 2600 oldalas jegyzőkönyv részletekbe menően dokumentálta az adófizetők pénzéből támogatott egyházi intézményekben folyó erkölcstelen és szadista visszaéléseket, sőt az Associated Press cikke szerint arra is fény derült belőle, hogy az 1930-as évek óta tudták a Vatikánban, hogy ezeknek az intézeteknek felelős pozícióiban pedofil oktatók, nevelők, felügyelők vannak.
További addenda:
"Christianity is the most perverted system that ever shone on man." (Thomas Jefferson) [Jefferson, hajdani amerikai elnök szerint a kereszténység a legpervertáltabb rendszer, amely valaha is becsapta az embert.]
II. János Pál pápa a pedofil papok botrányait
azok első nyilvánosságra kerülése óta igyekezett elhallgatni. A kérdés azonban
túlmutat még rajta is. Egy 2007-ben a BBC-ben bemutatott dokumentumfilmből
(Sex
crimes and the Vatican) ugyanis kiderült, hogy II.
János Pál legközelebbi munkatársa, a jelenlegi pápa, még mint Joseph Ratzinger
bíboros volt az, aki a pedofil papok ügyeinek eltussolására parancsot adott, és
a dolgot megszervezte. Titkos körlevelét megkapta a világ összes fontos
parókiája, melyben Ratzinger a Vatikán védelmét nyújtotta a pedofil papoknak. A
rendelet megtiltotta, hogy a pedofil rémtetteket a helyi egyházmegyéken belül
bírálják el. Elrendelte, hogy minden ilyen esetet az exclusive competence, azaz
kizárólagos kompetencia címén egyenesen a Vatikánnak jelentsenek, a bűnös
papokat pedig kötelezték arra, hogy bármilyen eszközzel, de vegyék rá
hallgatásra az áldozatokat.
(Nibiru, 2011. április 22. Nagypénteken)
Se vége, se hossza a katolikus egyház modernkori visszaéléseinek -- az íreknek különösen kijutott: Irish Prime Minister Enda Kenny
apologized on Tuesday for the "national shame" of forcing thousands of women to
work without pay at the Catholic Church's notorious Magdalene Laundries and
promised compensation for the survivors. The laundries, depicted in the
award-winning film "The Magdalene Sisters," put 10,000 women and girls as young
as nine through uncompromising hardship from the foundation of the Irish state
in 1922 until 1996. Run by Catholic nuns, the laundries have been accused of
treating inmates like slaves, imposing a regime of fear and prayer on girls
sometimes put in their care for becoming pregnant outside of marriage. One in 10
inmates died in the laundries, the youngest at 15.
(Conor Humphries: Irish
prime minister apologizes for the 'national shame' of the Magdalene Laundries.
February 19, 2013)
*
Tíz áldozat jelentkezett eddig és vádolta erőszakos nemi közösüléssel és szexuális visszaélésekkel a Maryland állambeli Baltimore-i érsekség nemrégen nyugalmazott papját, a 75 éves Robert Hopkins atyát, aki 47 éves egyházi szolgálata alatt zavartalan buzgalommal rontotta meg a rábízott gyermekeket. Az egyházi szóvivő Bill Blaul úgy nyilatkozott: Attól tartunk, minden körzetben, ahol valaha is szolgált vannak áldozatai. Ennél részletesebb információval azonban nem szolgált. Hopkinst jelképesen megfosztották papi hivatásának gyakorlásától, és egy meg nem nevezett egyházi elvonóintézetbe szállították. Az eddig kivizsgált esetek 1955 és 1980 között történtek. (Baltimore Sun, 1999)
Az eset csak egy évvel azután történt, hogy egy másik marylandi pederaszta-botrány során egy hatodszorra áthelyezett katolikus pap a hivatalából való eltávolításának előre jelzett napján főbe lőtte magát. A floridai újságok és az AP hírügynökség jelentése szerint ugyanakkor az elegáns és gazdag Palm Beach városában székelő 65 éves katolikus püspök, Joseph Keith Symons, kevésbé drasztikus döntésre jutott: visszaadta kinevezését a Vatikánnak, miután nyilvánosan beismerte öt ministráns fiú szexuális molesztálását. Symons egyházi elöljáróinak írt bocsánatkérő levelében azt állította: "Minden nap imádkoztam ezekért a személyekért és családjaikért. Az emlék, amivel együtt éltünk túl hosszan kísértett." Az emlék? Az áldozatok számára gyötrő, verejtékező, elborzasztó, nappal is kísértő rémálom! Az egyetlen áldozat, aki végre szembe tudott nézni kínzó tragédiájával és az egyházi hatóságoknál feljelentést tett, mára középkorú férfi. Symons állítása szerint az öt megnevezett kisfiún kívül nem erőszakolt meg több gyermeket. Robert Lynch püspök, az egyház megbízott szószólója azonban kétkedésének adott hangot: "Szeretnék hinni neki, de (a pedofilek és pederaszták) a megrögzött tagadás állapotában sokszor nem emlékeznek a saját tetteikre."
Lynch szerint a pedofilia/pederasztia, amellyel az egyház az utóbbi évtizedekben szembenézni kényszerül, "teljesen új fogalom". Következő mondatában azonban rögtön meg is cáfolta önmagát: "A régi teória az volt, gyónd meg, és többet ne vétkezz. Nem realizáltuk, hogy a pederasztia valójában betegség." Valójában betegség lenne? Vagy nem az, és akkor bűntény? Ha viszont bűn, akkor bocsánatos vagy halálos? Lehet csak foglalkozásbeli etikai vétségként felfogni, vagy súlyos bűntényként kell kezelni? Orvosi szakvélemények szerint a gyermekek iránti szenvedélyek korlátlan kiélése – emberi jogaik, akaratuk és személyiségük semmibe vétele, fizikai és lelki veszélyeztetésük – klinikai kezeléssel nem korlátozható, és nem szüntethető meg. (Nem létezik olyan pirula sem, ami tisztességet, lelkiismeretet, önuralmat adna.) A szakvéleményre alapozottan a jelenlegi amerikai polgári törvények a kiskorúak elleni erőszakot és szexuális visszaéléseket közveszélyes bűntényként kezelik, és börtönbüntetéssel sújtják. Egyedül az egyház kivétel ez alól. A Vatikán ugyanis a saját belső törvényei szerint ítél: sorozatos áthelyezéssel, kártérítés fizetésével és legújabban pszichoanalízis és pszichoterápia alkalmazásával mentesíti a felelősségrevonás alól pederaszta papjait. Mindezt annak ellenére, hogy az amerikai hívek és haladó egyházi személyiségek évtizedek óta követelik az ide vonatkozó világi törvények alkalmazását. (Kuliffay Hannának a Napi Magyarországban 1999-ben megjelent írása)
* *
Some of the church officials who failed to protect children have left
Orange County, but that should not shield them from scrutiny and possible
removal from office. Most prominent is Driscoll, who reviewed molestation cases
in the county both before and after he became an auxiliary bishop in 1990. Among
other misdeeds, he accepted into the diocese an out-of-state priest after being
told the man had a "moral problem"; later, the priest allegedly molested nine
boys. Driscoll also transferred a serial pedophile to Tijuana and sought to
protect another accused priest from prosecution by sending him outside U.S.
jurisdiction. The new pope is unlikely to bring more transparency to the issue.
Three years ago, he said the whole scandal was a "planned campaign" by the news
media to discredit the church. All the more reason why detailed disclosure is
necessary, and why it may be up to local church leaders -- and the local church
faithful -- to make it happen. (More Than Acts of Contrition. Los Angeles Times
editorial. May 26, 2005
But things went far more public in
2007, when Monsignor Thomas Stenico of the Congregation for Clergy was
videotaped by Italian TV, in a sting via hidden camera, with a man he'd met in
an online gay chat room whom he'd brought back to his Vatican apartment for sex.
In 2010 Vatican usher Angelo Balducci, a so-called "Gentleman of His Holiness,"
was exposed via police wiretaps as running a prostitution ring out of the
Vatican, securing hot young men for a Nigerian member of the Vatican choir. As
John L. Allen Jr. at the National Catholic Reporter notes, "it would be a
little surprising if [those incidents] hadn't" induced the Vatican to undertake
an investigation of secret gays in its ranks. (Michalengelo
Signorile: Pope Benedict and the Vatican’s Gay Lobby. Febuary 25, 2013
While the main group (Women's Ordination Conference ) which advocates for the ordination of women to the Roman Catholic priesthood said it is "saddened" by news of Pope Benedict's deteriorating health, it also said the pope "used his power to take significant steps backwards for women." A staunch opponent of women's leadership, during Pope Benedict's tenure he declared “women's ordination the gravest crime against the Church, excommunicated all Roman Catholic Womenpriests, and personally had Fr. Roy Bourgeois dismissed from his Maryknoll community for supporting women priests. As Roman Catholics worldwide prepare for the conclave, we are reminded that the current system remains an 'old boys club' and does not allow for women's voices to participate in the decision of the next leader of our Church. WOC members plan to host vigils and raise "pink smoke" during the conclave as a prayerful reminder of the voices of the Church that go unheard." (Joshua J. McElwee: Women's ordination advocates: Benedict was 'step backward' for equality. National Catholic Reporter. February 11, 2013 [Founded in 1975, the Women's Ordination Conference describes itself as "a visible feminist advocate for the ordination of women as priests, deacons and bishops into an inclusive and accountable Roman Catholic Church."])
A Vatikán és a helyi katolikus hierarchia egész Dél-Amerikában mindig a gazdasági kizsákmányolókat és a társadalmi egyenlőtlenséget szítókat és konzerválókat támogatta. Íme erre a venezuelai példák egyike: On November 26, 2007 the Venezuelan government broadcast and circulated a confidential memo from the US embassy to the CIA which is devastatingly revealing of US clandestine operations and which will influence the referendum this Sunday, December 2, 2007. The memo sent by an embassy official, Michael Middleton Steere, was addressed to the Director of Central Intelligence, Michael Hayden. The memo was entitled ‘Advancing to the Last Phase of Operation Pincer’ and updates the activity by a CIA unit with the acronym ‘HUMINT’ (Human Intelligence) which is engaged in clandestine action to destabilize the forth-coming referendum and coordinate the civil military overthrow of the elected Chavez government. (…) With strong financial backing from the US Embassy ($8 million dollars in propaganda alone according to the Embassy memo) and the business elite and ‘free time’ by the right-wing media, the Right has organized a majority of the upper middle class students from the private universities, backed by the Catholic Church hierarchy, large swaths of the affluent middle class neighborhoods, entire sectors of the commercial, real estate and financial middle classes and apparently sectors of the military, especially officials in the National Guard. While the Right has control over the major private media, public television and radio back the constitutional reforms. While the Right has its followers among some generals and the National Guard, Chavez has the backing of the paratroops and legions of middle-rank officers and most other generals. (James Petras: CIA Venezuela Destabilization Memo Surfaces. Counterattack as Fateful Referendum Looms. November 28, 2007) [James Petras, a former Professor of Sociology at Binghamton University, New York, owns a 50 year membership in the class struggle, is an adviser to the landless and jobless in brazil and argentina and is co-author of Globalization Unmasked (Zed). His new book with Henry Veltmeyer, Social Movements and the State: Brazil, Ecuador, Bolivia and Argentina, has been published in October 2005]
"It's really a top-down problem. It's the
protocol and practices being set at the highest level, at the papacy. All
evidentiary trails lead to Rome." (Jeff Anderson, a lawyer who in 27 years has
filed more than 1,000 sex-abuse cases against the Catholic Church.
Kétezertizenkettőben 87 ezer osztrák hívő lépett ki a római egyházból ,
többségük a szexbotrány miatt. Részben szintén emiatt a kléruson belül is
szakadás következett be: egyre több vallási csoport utasítja el a vatikáni
konzervatívizmust és válik önállósuló liberális papok, püspökök hívévé. The
Austrian group that has demanded sweeping changes is led by the Reverend Helmut
Schueller, a former deputy to Vienna archbishop Cardinal Christoph Schoenborn.
The group, which says it represents about 10 percent of the Austrian clergy, has
broad public backing in opinion polls and has said it will break Church rules by
giving communion to Protestants and remarried divorced Catholics. Reformist
Austrian Catholics have for decades challenged the conservative policies of
Benedict and his predecessor, creating protest movements and advocating changes
the Vatican refuses to make. Catholic reform groups in Germany,
Ireland and the
United States have made similar demands. A record 87,000 Austrians left the
Church in 2010, many in reaction to sexual abuse scandals. (Philip
Pullella:
Pope reaffirms ban
on women priests, assails disobedience.
April 5, 2012
Jon Wiener: The timing here is significant. When did the church hierarchy first
hear about the problem of pedophile priests? Was it this Milwaukee case in 1972?
Alex Gibney: Certainly not. Documents going back to the 4th century show that
the Church was aware of a pedophilia problem. We also learn in the course of
this film that, in the 1940s and 50s, there was a man named Gerald Fitzgerald
who ran an order called the Servants of the Paraclete, charged with the
treatment of pedophile priests. He became so concerned about the number of
priests who were abusing children that he actually put a down payment on an
island off the coast of Grenada to house pedophile priests there. That didn’t
happen.
JW: The story really has two parts: what the priests did to the boys, and what
the Church did to the priests. What did the Church do?
AG: Very often the “treatment” for pedophile priests was prayer. And then they’d
send them back out. Basically was the Church did was to cover it up. We
interview one person in the film called a “fixer.” He was a Benedictine monk.
His job was to go around to parishes where there had been pedophile priests,
bringing a bag of money to pay people off and make confidentiality agreements—to
buy people off.
JW: When you say “the Church
knew,” who exactly are we talking about?
AG:
It had been believed for many years that bishops were basically on their own,
dealing with these matters as they saw fit. That was the fiction that Rome had
advanced. But it turns out that, to defrock a priest, you had to go to Rome.
Only a pope can do that. Those issues went to Cardinal Joseph Ratzinger, who ran
an organization called the Congregation for the Doctrine of the Faith—formerly
known as “the Inquisition.”
GW: In 2001 Pope John Paul II
decided to give Cardinal Ratzinger all the authority on all sexual abuse
cases. Where is Cardinal Ratzinger now?
AG:
Now he is Pope Benedict XVI.
JW: So who is the most
knowledgeable person in the world about priests abusing children?
AG:
Pope Benedict. Every report starting in 2001 came to his office.
(Jon Wiener: Sexual Abuse and Cover-up in the Catholic Church: A Q&A with Filmmaker Alex Gibney. February 8, 2013. [Reports continue to develop on the Catholic Church's cover-up of sexual abuse of children by priests. Now, a powerful documentary is telling the whole story on TV: Mea Maxima Culpa: Silence in the House of God, which is playing on HBO for the month of February. The filmmaker is Alex Gibney, who won the Academy Award for best documentary for Taxi to the Dark Side, on torture in Afghanstan.])
*
entiques, 5
hours ago:
Benedict "resigned,"
because he was on the verge of being the first Pope in history to be ARRESTED
and put in PRISON, for his part in covering up the WORLD WIDE sexual abuse of
minors by the catholic clergy. When he was a cardinal EVERY case of abuse,
anywhere in the world, came across HIS desk in Rome. And he did more than anyone
else, to BURY the evidence. That old KRAUT pervert should STILL be put in prison
- for LIFE.
SS: Recently there was a scandal because the head of that anti-corruption commission was detained along with one of his employees for disclosing classified information. Do you think these people deserve to go to prison or on the contrary should be treated as heroes? GN: I am surprised that a country that doesn’t arrest anyone, even paedophiles and money launderers, arrests a person on the charges of leaking information to journalists. I am not at liberty to name my sources, they are protected by my professional code, but it is truly amazing that the head of the commission investigating the Vatican’s financial transactions is behind bars, accused of a crime that should not even be viewed as a crime - especially since transparency is now extremely important for any organisation and especially a whole state – the state representing the Christian Church. (…) In my book you will find references to documents proving corruption, money laundering, certain privileges for influential groups, 700 square metre mansions. There are no matters of national security in those documents, no state secrets. (...) The book is about corruption, unlawful privileges, and poor financial management. The Vatican lives on donations, money that comes from charitable giving. That’s why this turn of events is very surprising. This country doesn’t arrest people for corruption, paedophilia, money laundering. Just one priest has been accused of paedophilia recently, and they didn’t even send him to prison – he is under house arrest. (War waged against Pope in the heart of the Vatican – whistleblower. Sophie Shevarnadze interview. May 13, 2016) [For centuries, the Vatican has been shrouded in mystery, its internal deals secreted behind closed doors. However, one person managed to get through and came back to tell his story. Investigative journalist, author of ‘Merchants in the Temple’, Gianluigi Nuzzi.]
The Catholic teaching is seen to be too strict for the “New World,” which gnomes like Soros want to create: a hybrid, flowingly amorphous, homosexualized and individualized world of uprooted consumers. Therefore: away with the theologian-pope and move forward with the pastor-pope who attenuates the doctrine of the Faith and who pleases, so much, the masters of political correctness. Moving on in the direction of a Jovanotti [Italian rapper] Church, which can best be inserted into the coming Brave New World. As I said: It will not be a conspiracy. Of course not. Only: If it turns out to be one, after all – would the results then look different? (Rino Cammilleri: Ratzinger Eliminated by Hypocritical DoGooders. Corrispondenza Romana. March 10, 2017. Translation Maike Hickson)
SANTIAGO, Chile – The Vatican's leading expert on clerical sex abuse has wrapped up his fact-finding mission to Chile and headed to Rome to brief the pope, concluding one of the most extraordinary months in the Catholic Church's long-running saga of coming to terms with priests who rape children and the church hierarchy that protects them. Archbishop Charles Scicluna plans to present not only a report about Bishop Juan Barros, who is accused by victims of witnessing their abuse and ignoring it. Scicluna is also bringing back testimony from Chilean victims of other abusers in the Marist Brothers, Salesian and Franciscan religious orders and how their accusations were mishandled, confirmation that the Chilean Catholic Church has a very big problem on its hands, and to date hasn't handled it very well. (Vatican sex abuse envoy returns with more than he expected. AP. March 2, 2018)
In 2009,
the Murphy report on the sexual abuse of children in the archdiocese of Dublin
revealed that the Catholic church’s priority in dealing with paedophilia was not
child welfare, but rather secrecy, the avoidance of scandal, the protection of
its reputation and the preservation of church assets. In 2011, the Cloyne
report found that Bishop John Magee, acting on a “secret letter” from Rome,
covered up child sex abuse rather than reporting it to authorities. The Ferns
report, the Raphoe report, the Limerick report – all have revealed cover-ups,
callous disregard for child welfare, and concern predominantly for the character
and coffers of the church. (Emer O’Toole:
The church brutalised Ireland.
People have a right to protest the pope’s visit. Ireland’s political leaders are
calling protests against Pope Francis’s visit ‘petty’. Have they forgotten the
decades of abuse? The
Guardian. July 9, 2018) [O’Toole is assistant professor of
Irish performance studies at Concordia University in Canada
Akárcsak a világpolitikában, az egyházvezetés személycseréje sem változtat a háttérhatalom érdekképviseleti (törvényszerűsített vagy szokásjogi) beirányozottságán - az új pápa ott folytatja, ahol elődje abbahagyta: There is no sign for us to see that Pope Francis has realized that this lenient approach toward sexual abusers was a grave mistake. Which leads us back to the topic of sin. Cardinal Gerhard Müller said only recently in an interview with EWTN's Raymond Arroyo that it was the moral leniency and vagueness of the 1960s and the 1970s that contributed to the sexual abuse crisis in the Church. Cardinal Müller also recently told LifeSiteNews that the new 1983 Code of Canon Law's omission of certain clear and obligatory penalties posed upon an abuser priest – as well as the omission to mention explicitly homosexual acts as a priestly violation of the Sixth Commandment – was a “disastrous error.” (…) Pope Francis in his new January 1, 2019 letter to the U.S. bishops has only chosen to mention sexual abuse as a subordinate topic, in third place, when even speaking about it. He speaks two times about sexual abuse, and each time he mentions “the abuse of power and conscience and sexual abuse.” (Dr. Maike Hickson: Catholic mom lays out what’s wrong with Pope’s letter to US bishops on abuse crisis. LIFESITE. January 4, 2019)
Róma és a világ figyelme csütörtökön a Vatikánra összpontosul, ahonnan a lemondó XVI. Benedek délután öt órakor távozik a hívők búcsúja közepette. (…) Róma városában nem csak a templomok harangjai búcsúztatják a pápát: ötkor a Capitolium-dombon levő városháza harangja is háromszor megkondul, és este nyolckor is megszólal majd, XVI. Benedek lemondása pillanatában. Gianni Alemanno római főpolgármester és az önkormányzati testület öt órakor a Capitolium terére vonul, jelképesen így köszönve el a városból távozó pápától. Este nyolckor több olasz városban félreverik a harangokat. Castel Gandolfo már kora délután megtelt hívőkkel. Grazie Benedetto! Köszönjük Benedek! Veled vagyunk! - szól a főtéren felállított transzparens. Az épületek bíborszövettel díszített ablakaiba vatikáni és német zászlókat tűztek ki. A Bajorországból érkezett hívők helyi hagyományként babérkoszorúkat hoztak magukkal, azzal búcsúztatják XVI. Benedeket. (Ezúttal nem törik össze a pápai pecsétgyűrűt. PÉCSI ÚJSÁG.HU 2013. február 28)
A papi pedofiliával kapcsolatban lásd még:
Közös
titkok, közös bűnök;
Még mindig tabú;
A bálvány hihetetlen dolgai;
Látszat kontra realitás;
Lapszemlék 2004. II. félév 27. és 5. írás;
2003. I. félév, 27. írás;
2002. II. félév 23. írás;
II. János Pál és George W. Bush kapcsolatáról:
Hullahegyekre épülő demokrácia<Bush a világbéke szolgálatában című fejezet;
a megalkuvó pápai
politizálásról:
A Pápa zsúrja a Fehér Házban;
Lapszemlék
2010. I félév, 8. és 9. írás;
VISSZA az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára