EMPIRIA Magazin XII. évfolyam Kuliffay Hanna írásai

 

Kommentárok, elemzések, lapszemlék

2013 II. félév

 

© Kuliffay Hanna.  Minden jog fenntartva.

6. írás

December 5.

 

Az iraki háború és az azt követő megszállás kezdetének 10. évfordulója alkalmából sikerült megjelentetni George W. Bush második elnöki terminusáról összeállított antológiámat. Végső címe, Az igazság haszontalansága, egy Jeb Bush-idézetből származik, amely szerint nem érdemes az igazságot keresni, mivel nem lehet belőle pénzt csinálni, és kitartó követelése akár a szegényházba is juttathatja az embert. (A börtön lehetőségét nem tartotta illőnek említeni.) Florida volt kormányzójának, G. W. Bush öccsének – a 2016-os elnökválasztáson minden valószínűséggel indulók 'jónevű' esélyesének – ez a cinikus fejtegetése szerint a több mint 300 millió lakosú Egyesült Államokban kb. egy 1 millió ilyen naiv igazságkereső próbál bekapcsolódni és beleszólni a politikai életbe – megfelelő anyagiak és médiatámogatás híján azonban minden eredmény nélkül.

 

Nem lenne könnyű megsaccolni, vajon mekkora más országokban, különösképpen Magyarországon, a politikai és társadalmi igazságot megszállottan keresők aránya, mekkora a szuverenitást és nemzetközi jogot sértő intervenciók és kormánypuccsok, a monetáris és gazdasági függőséget előidéző erőszakpolitika ellen háborgók tábora. A magyar kiadók szerint (már amelyik egyáltalán szóra méltatott) szinte semmi érdeklődés nincs az amerikai (kül)politikával foglalkozó könyvek iránt -- kivéve természetesen a két Bush, apa és fia, és Bill Clinton "őszinte" és igaz önértékelését. Egyébként a kutyát sem érdekli, mit művelnek Washingtonban, mivel úgysincs beleszólási lehetőség, és mindenki jobbnak látja elfelejtkezni róla, hogy Bush és Cheney – a NATO országok készséges közreműködésével – háborús bűnöket követtek el Afganisztánban és Irakban.

 

Nekem más erről a véleményem, mivel más a tapasztalatom.(*1) Az EMPIRIA iránt tanúsított több mint egy évtizedes olvasói érdeklődés, a különböző világhálós fórumokon való értékelése, idézése, a cikkeire, esszéire való utalások, hivatkozások és másodközlések magas száma ennek az állítólagos fásult, bűnös nemtörődömségnek éppen az ellenkezőjére szolgálnak  bizonyítékul. Virtuális kapcsolataimnak köszönhetően, de Pesten járva személyes találkozások során is mindig megállapítom, milyen sokan érdeklődők, jól tájékozottak, globális méretekben gondolkodók, és  ami a legfontosabb, háborúellenesek.(*1) Ennek az ellentmondásnak felismerése, ugyanakkor a szabad világhálós publikálás egyre bizonytalanabbá váló helyzete késztetett az Igazság haszontalanságának megjelentetésére.

 

Mint előztesen máshol már írtam, az antológia különösen hasznos lehet azok számára, akik munkájukhoz, tanulmányaikhoz kiegészítő forrásanyagot keresnek, háttérinformációra  van szükségük, vagy az USA-val kapcsolatos politikai ismereteiket kívánják egy elkötelezetlen, független értékítéletű forrás révén tovább mélyíteni. Az igazság haszontalansága olyan idézeteket, utalásokat, statisztikákat és kivonatokat  is közöl, amelyek korábban megjelent könyvekből, vagy régebbi folyóiratokból származnak, angol nyelvű eredetiből a szöveggondozó Maleczki József, vagy a szerző által fordítottak, esetleg korábbi világhálózati linkeken már nem elérhetők.

 

A könyv hasznosságát növeli, hogy lábjegyzetekben és függelékekben gazdag, a végén pedig egy 5 oldalas névindex jegyzi a 2004-2008-ig tartó időszak jelentős, pozitív vagy negatív értelemben történelemformáló személyiségeit. A jelenlegi pattanásig feszült közel-keleti helyzet, valamint a venezuelai, a szíriai és az iráni konfrontációs állapot is érthetőbbé válik, ha fellapozva visszaidézzük a Bush–Cheney-kormány vezette közelmúlt  időszakának némely politikai döntését és "megelőző jellegű" biztonsági intézkedését, amelyek lehetetlenné tették, hogy a következő elnök képes legyen irányt váltani, vagyis:  jól profitáló háborúk helyett békés útra térni, a Wall Street-et és a deficit ámokfutását megfékezni, és az évről-évre növekvő szegénység ellen szükséges reformintézkedéseket programszerűen megvalósítani.

 

1* The other major change in international affairs is that for the first time, in all of human history, mankind has been politically awakened. That is a total new reality – total new reality. It has not been so for most of human history until the last one hundred years. And in the course of the last one hundred years, the whole world has become politically awakened. And no matter where you go, politics is a matter of social engagement, and most people know what is generally going on in the world, and are consciously aware of global inequities, inequalities, lack of respect, exploitation. Mankind is now politically awakened and stirring. The combination of the two: the diversified global leadership, politically awakened masses, makes a much more difficult context for any major power including, currently, the leading world power: the United States. (Zbigniew Brzezinski: America’s Geopolitical Dilemmas. Speech at the Canadian International Council and Montreal Council on Foreign Relations: April 23, 2010)

  

A könyv mottója, amire érdemes megtanítani az unokáinkat is: "A vélemény szabad, a tények viszont szentek."

 

 *

"Az igazság haszontalansága" többek között a következő egyetemi és közkönyvtárakban található meg:

Országos Széchényi Könyvtár -- Budapest (2 pld)

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (3pld)

Politikatörténeti Intézet Könyvtára -- Budapest (2 pld)

 Eötvös Lóránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár -- Budapest (BTK Központi Olvasóterem 2pld)

Eötvös Lóránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár (1 TÁTK Kari és 1 ÁJK Kari könyvtár 1-1pld)

Pécsi Tudomány Egyetem Könyvtár és Tudásközpont -- Pécs (3 pld)

(PTE Központi Könyvtár 2 pld, Tóth József Bolcsészettudományi és Természettudományi Szakkönyvtár 1 pld)

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (központi) Könyvtára -- Budapest

Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára -- Budapest (2 pld)

Eszterházi Károly Főiskola Tittel Pál Könyvtár és Médiacentrum -- Eger

Országgyűlési Könyvtár -- Budapest

Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Központi Könyvtára -- Eger

Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár -- Zalaegerszeg

Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár -- Győr

Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár -- Sopron

József Attila Városi Tagkönyvtár -- Zalaegerszeg

Kodolányi János Főiskola Könyvtára -- Székesfehérvár

Kodolányi János Főiskola Könyvtára -- Budapest (2 pld)

PTE Tóth József BTK-Filozófia-Politológia Szakkönyvtár -- Pécs (2pld)

Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár -- Székesfehérvár

Központi Statisztikai Hivatal (fiók)Könyvtára -- Törökbálint

Tompa Mihály Könyvtár -- Miskolc

Csorba Győző Könyvtár Várkonyi  Nándor Fiókkönyvtár - Pécs

II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár -- Miskolc 

Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár -- Budaörs 

Városi Könyvtár -- Nyírbátor

Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár -- Társadalomtudományi olvasó

Széchenyi István Városi Könyvtár -- Győr (2 pld)

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Központi Könyvtára -- Budapest

Németh László Városi Könyvtár -- Hódmezővásárhely (2pld)

Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum (2 pld) 

József Attila Megyei és Városi Könyvtár -- Tatabánya

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 3 fiókja -- Budapest (3 pld)

Széchenyi István Városi Könyvtár -- Sopron (2 pld)

József Attila Megyei és Városi Könyvtár -- Zalaegerszeg

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény -- Szolnok

Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár -- Szeged

Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Kar -- Gödöllő

Móricz Zsigmond Városi Könyvtár -- Tata

SZIE Tessedik Sámuel Könyvtár -- Szarvas

Eötvös Károly Megyei Könyvtár -- Veszprém

MÉLIUSZ József Attila telepi Fiókkönyvtár -- Debrecen

Juhász Jácint Művelődési Ház Könyvtára -- Mogyoród

Móra Ferenc Múzeum Könyvtára - Szeged

Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár -- Székesfehérvár (3pld)

Balassi Bálint Megyei Könyvtár -- Salgótarján

Mogyoróssy János Városi Könyvtár -- Gyula (2pld)

Móra Ferenc Könyvtár -- Miskolc

Székely Mihály Városi Könyvtár -- Szarvas

Vörösmarty Mihály Könyvtár Pedagógiai Szakkönyvtár - Székesfehérvár

Vajda Péter Gimnázium -- Szarvas

Halis István Városi Könyvtár -- Nagykanizsa

József Attila Könyvtár -- Miskolc

Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtár -- Debrecen

Méliusz Benedek Elek Fiókkönyvtár -- Debrecen

Békés Megyei Tudásház és Könyvtár -- Békéscsaba

Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár -- Kaposvár

Madách Imre Városi Könyvtár -- Balassagyarmat

Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár -- Kecskemét (2 pld)

Pannon Egyetem Neveléstudományi Intézet  Könyvtára -- Pápa

Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár -- Szombathely

Dunaharaszti Városi Könytár -- Dunaharaszti

Justh Zsigmond Városi Könyvtár -- Orosháza

Márai Sándor Közművelődési Intézmény és Könyvtár -- Halásztelek

Fóti Közművelődési és Közgyűjteményi Központ Könyvtára -- Fót

Petőfi Sándor Könyvtár -- Miskolc

Szolnoki Főiskola Könyvtár és Távoktatási Központ -- Szolnok

Kodolányi János Főiskola Könyvtára -- Orosháza

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Bíró Mihály utcai fiókja -- Budapest (2 pld)

Németh László Városi Könyvtár -- Hódmezővásárhelyi Kistérségi Lelőhely Adatbázis (2 pld)

Kisalföldi Megyei Könyvtár -- Győr

Kecskeméti Főiskola Könyvtár és Információs Központ -- Kecskemét

Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár -- Nyíregyháza

Óbudai Platán Könyvtár -- Budapest

Tessedik Sámuel Könyvtár -- Szarvas

ELTE Nyugat-magyarországi Savaria Egyetem Központi Könyvtára -- Szombathely

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Olvasóterem -- Budapest

Egressy Béni Városi Könyvtár -- Kazincbarcika

József Attila Megyei és Városi Könyvtár -- Komárom-Esztergom megye

Németh László Városi Könyvtár -- Hódmezővásárhely

Rábaközi Művelődési Központ és Városi Könyvtár -- Kapuvár

Katona József Könyvtár -- Kecskeméti Főiskola

Kossuth Művelődési Központ és Városi Könyvtár -- Cegléd

Az Igazság haszontalansága külföldi könyvtárakban:

Orbis Yale University Library [E902 K855 2013 (LC)]

British Library (main catalogue)

The Library of Congress, Washington D.C. Jefferson or Adams Bldg. Reading Rooms (LCCN 2016422603)

Cleveland Public Library - Foreign Literature Department  (HU E902 K85 2013)

Stanford University Library (/view/ 11738923)[2013]

Ohio State University (E902.K85 213)

Niedersachsische Staats- und Universitatsbibliothek Göttingen (OCLC Number 953524412)

WorldCat.org database No 3447. (953524412)

 

*

Az igazság haszontalansága szerepel a MAGYAR NEMZETI BIBLIOGRÁFIA adatbázisában a Politika besorolásában (2142/2014) [AN 3514282], és kapható a Magyar Menedék Könyvesházban (1126 Budapest, Márvány utca 48) www.magyarmenedek.com, a Püski Kiadó és Könyvesházban (1013 Budapest, Krisztina krt. 26) vagy megrendelhető a weblapjukról, www.puskikiado.hu/book/7099 és szintén megrendelhető a bookline.hu és az ANTIKVÁRIUM:HU révén.

 

5. írás

November 20.

 

Úgy tűnik, még a tollforgatók között is azon ritka kivétel vagyok, aki nem ájuldozik tőle, hogy Ferenc pápa nem egoista, nem pazarló és fényűző, nem gőgös, nem igyekszik kihasználni a rangjának szóló rajongó tiszteletet... A kérdés viszont ezzel kapcsolatban az, vajon az ilyen földi hiúságoktól való tartózkodásnak nem kellene az ő pozíciójában természetesnek lenni?

 

Azt is furcsának találom, mindenki könnyfakasztón rendkívüli dolognak tartja, hogy áldásosztogatás közben néha megcsókol egy-két beteg gyereket... Nem kellene ezt a napi programjába iktatni, ha ezzel reményt tud kelteni kétségbeesett szülők szívében? Vajon én rendkívüli eset vagyok, amiért nem gerjeszt lázas izgalomba, hogy a Názáreti Jézus földi helytartója leereszkedik a szegényekhez és a bevándorlókhoz? Hogy a köznéphez szólva közérthető? Hogy egy évben egyszer, alázatának szimbolizálásaként nemcsak elítélt férfiaknak, de nőknek is megmossa a lábát?

 

Nyilvánvaló, hogy a szenzációvadász média meglovagolja, sőt túllihegi a szerénység és humanitás teljesen természetes megnyilvánulásait, a külsőségekből ítélő, személyes vonzerőnek behódoló tömeg pedig lázban ég tőle.  A kérdés azonban ott kísért: elég lesz-e a pápai karizma az egyház évtizedek óta esedékes megújulásához?  Vagy arról már letettek a hívek, mivel Ferenc pápa luxus autó helyett egy öreg Renault-val furikázik a Vatikánban, és nem potyázik mindenhol, mint az elődjei?  Nem mintha én nem értékelném a klérushoz intézett intelmét, hogy szabaduljon a "hiúságtól, arroganciától és büszkeségtől", és szolgálja odaadóan a társadalom perifériára szorultjait, de mindez csak figyelemelterelő retorika, ha nem követi a Vatikánban szigorú elszámoltatás a hívektől begyűjtött adókkal és önkéntes adományokkal, ha nem alakul ki egy szigorúan ellenőrzött fiskális politika és nem változik meg az az arány, amit az egyház a fenntartása ill. a hívek javára és a közösségek érdekében hasznosít. (Egy 2012-ben készült egyetemi tanulmány kimutatta, hogy a jótékonysági aktivitásukra hivatkozással  adómentességet élvező egyházak és vallási gyülekezetek (szám szerint 271) bevételüknek átlagosan 71%-át (!) működtetésükre, fenntartásukra és propagandájukra költik.)

 

Ahogy a világpolitikában, úgy az egyházpolitikában sem történhet döntő, vagy akárcsak komoly változás is felelősségre vonás nélkül. Az egyháztörténelmen végig vonul a gyilkos hatalmi vetélkedések, háborúskodások, jogtalan követelések (álperek, vagyonelkobzások), ármánykodás (kémkedés, zsarolás, kiközösítés, száműzés), erőszak által kiélt szexuális perverzió és más visszaélések sora. Erre utalt a kiábrándultságát nem kendőző francia teológus, római katolikus pap, Alfred Loisy lakonikus megállapítása is: "Jézus Isten királyságának eljövetelét hirdette, de az egyház jött helyette. 

 

Meglepő módon a Pew Research Center tavaszi felmérése szerint ugyan a katolikus hívek 46%-ának az volt az elvárása, hogy az új pápa 'új irányba' mozduljon, viszont  az 51%-os, nagyrészt fundamentalista többség -- ahova a bibliás Erdő Péter bíboros is tartozik --, a bankbotrányok, szexbotrányok és Benedek pápa megalázó bukása ellenére a 'tradicionális állapot fenntartása' mellett voksolt.  Ez a megosztottság nem újdonság, mint ahogy a titkosan választott egyházvezetés iránti bizalmatlanság sem. Donna Doucette, a Hűségesek Hangja nevű katolikus szervezet ügyvezető igazgatója -- amely szervezet 2002-ben a római katolikus klérus szexbotránya kapcsán a gyermekek képviseletében és védelmében alakult -- az MSN-nek adott interjújában sokak kétkedésének adott hangot Ferenc pápát illetően, mivel egyszerű és szerény életmódja ellenére a pályafutását elemzők szerint nem tűnik a várva várt liberális egyházfőnek. Mint mondta: "Majd meglátjuk, vajon a XXI. század embere, vagy a XVII. századé."

 

Addenda

 

Just as we are meant to be affected by religious stagecraft, we are also practically hardwired to seek the meaning in a leader's every move. When Francis visited Santa Maria Maggiore he met briefly with Cardinal Bernard Law, who recently stepped down as archpriest of the basilica. A decade ago, when he was archbishop of Boston, Law was a notorious figure in the scandal that arose around the sexual abuse of children by priests. As scores of victims accused him of failing to protect children from predatory priests, he became the only bishop to resign because of the abuse crisis; he then fled to Rome. But while many Boston Catholics consider Law a disgraced figure, his fellow bishops have continued to respect him and, in reaching out to him, Pope Francis appeared to echo this solidarity. (Michael D'Antonio: Pope Francis' humble superiority. CNN)

 

I was a bit unsure about Jorge Mario Bergoglio when he was chosen as the first Jesuit and first modern-era non-European to serve as pontiff. I lived in Argentina, his homeland, for four years as a foreign correspondent for The Post. I knew that during the South American dictatorships of the 1970s and ’80s, the church in Argentina — unlike in Chile, for example — had been cozy and complicit with the ruling generals. The consensus of researchers who have examined Francis’s history is that he did not collaborate with the murderous ruling junta, which killed or “disappeared” at least 15,000 suspected leftists — but also that he did not openly confront the regime. It is tempting to see his subsequent career as an extended act of atonement, culminating in the dizzying months since his election to the papacy in March. (Eugene Robinson: Edward Snowden was the person of the year. The Washington Post. December 23, 2013)

Ez az olvasói beírás mintha csak válasz lenne fenti retorikai kérdésemre, hogy 'rendkívüli' vagyok-e a kétségeimmel: Not being religious, I can't relate to his pious admirers' characterization of Pope Francis as a "holy man". But for the sake of argument, let's say he's well-meaning, authentic, and genuine -- the first (surviving) pope since John XXIII with the true reformer's spirit and desire to "open the windows" of the Vatican/Church and let the fresh air in, etc. It's still the case that his appeal to the public is getting a massive "extra" boost in the same way Obama was propelled to "rock star" manic popularity-- they both are seen as rays of heavenly sunlight breaking through a seemingly-endless overcast, a breath of spring after a hard, barren winter, etc. I'm sure that there's a handy term for this dynamic -- a simple cliché I can't think of, or some clever or pseudo-scientific nomenclature from the social sciences, like the "Overton Window", or the "Obverse Coattail Effect" or somesuch. Anyway, the point is that after dark and/or dismal predecessors like Dubya Bush and Pope Benedict have pretty much drained public morale to the dregs, anyone who comes across as reasonably benevolent and humane is welcomed like... well, the Prodigal Son. (posted by Ort readytransform)

4. írás

Szeptember 29.

 

Nap mint nap megdöbbentő látni, mennyire egységes, összehangolt, a háborús uszításban szinte kórusjellegű az amerikai média. Nemcsak az a hihetetlenül megdöbbentő, hogy a nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló médialakájok szégyentelenül becsapták az amerikai népet, hanem az is, hogy utólag fel se merült az ország érdeke és a világbéke iránti felelősségük jogi számonkérése, vagy legalább egy társadalmi ítélethozatal.

Az  iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó kémelhárísi adatok manipulálásával kapcsolatos egyre növekvő botrány a Fehér Ház szerepére koncentrálódik -- írta 2003 júniusában Russ Baker", majd hozzátette: Ugyanakkor rá se hederít a média propaganda-tevékenygére, amely félrevezette a világot. És erre mind a mai napig sem került sor. Az  elhallgas egyenes következménye, hogy bár az ország egy borús évtized következményeinek terhével küszködik, ugyanaz a vád, fenyege, intrikáló kórus felváltva hergelhet Irán, Szíria, Pakisztán, sőt Oroszország ellen. Az elmúlt három évtizedre is töletesen illik Walter Lippman múlt század elején tett kritikus megállapísa: „A nyugati demokrácia jelenlegi kzise a zsurnalizmus kzise.

 

Jelen sorok írója többször is foglalkozottaz amerikai média prostituálódásával a Gondola és az EMPIRIA oldalain -- Az igazgközlés igénye, Befagyasztott informáck, elhallgatott realitás, Cheney, a média és az iráni puskaporos hordó --, és gyakran utalt ennek az ’elhallgatott’ állapotnak veszélyes komolyságára. Az utóbbiban idézte az újgí, szerző, tv-kommentátor Norman Solomont, aki hangsúlyozta, az újgírás egyik feladata az lenne, hogy olyan jellegű információkkal szolgáljon a köznek, amelyek segítségével a múlt kormánypolitikai katasztrófáil okulva meg tud akadályozni, hogy azok megismétlődjenek.

 

A 2001 szeptemberi terrortámast  követő borús években pontosan ezt a feladatot célul kitűzve vigzottak fel az alternatív média különböző  ágazatai: könyvkiadás, zsurnalizmus, hírzlés és hírelelmzés mellett a világhálós jegyzetírás (blog), dokumentumfilm, videográfia, karikara,  infografika. S bár új hívek tömegét meghódítva legjobbjai révén jelentős eredményeket ért el tájékoztató, felvilágosító, kritikus gondolkosra késztető szerepében, mégis be kell vallani, hogy minden igyekezete ellenére sem tudott érdemi hast gyakorolni a politikai élet és gazdagpolitika alakulására egy alapjában véve apolitikus, tradicionálisan hiszékeny, empátiaszegény, Disneyland-igényű társadalomban.

 

Sokat mondó ezzel kapcsolatban egy 2012-ben készült felmérés eredménye, amely szerint a világhát használó amerikaiaknak csak 2,6%-a olvasója a napi belföldi eseményeknek és a világhíreknek.

Addenda

 

Gyakran a közkívánatra reagáló politikusok sem tudnak eredményt produkálni. Kétezer nyolc decemberében például a Képviselői Ház jogi testületének három demokrata tagja, Robert Wexler, Luis Gutierrez és Tammy Baldwin közös beadványt nyújtott be a Ház elnöki hivatalába, amelyben Dick Cheney hivatalos felelősségre vonását követelte. Az ún. Wexler-petíció pár óra alatt 288 ezer támogató jellegű aláírást gyűjtött be az Interneten! Ennek ellenére, valahol gondosan elfektetve, nem jutott sehova.  Nancy Pelosi vaskarmú vezérlete alatt -- a szintén népszerű Kucinich-petícióhoz hasonlóan -- elbukott, mielőtt bármi esélye lett volna. A békemozgalom aktivistái és a Bush, Cheney illetve Pelosi elleni bizalmatlansági (felelősségre vonást követelő) indítványok szerzői és népszerűsítői az évek során több mint 1 millió aláírást továbbítottak a kongresszushoz -- minden eredmény nélkül.

3. írás

Szeptember 12.

 

Az Obama-kormány Szíria-ellenes fenyegetődzése minden bizonyítékot nélkülöző vádaskodásokon alapul, ami nem első eset az intervencionista jellegű amerikai külpolitikában. Bassár el-Aszád nem az első elnök, akit Washingtonban saját civil lakosságának szándékos irtásával vádolnak. Egyik sorstársa, az iraki Szaddám Huszein bűnbakká tételéről a következő jelent meg itt, az EMPIRIA Magazinban 2003 áprilisában:

 

Az amerikai szárazföldi haderő vezérkari akadémiájának, US Army War College, 1990-ben készült tanulmánya – „Iraqi Power and US Security in the Middle East” (Iraki hatalom és amerikai biztonság a Közel-Keleten) – azt írta, Washington azzal vádolta Szaddám Huszeint, hogy a katonái kémiai fegyverekkel irtották az országuk területén élő kurd nemzeti kisebbséget. A tényfeltáró iratok szerint az iraki-iráni háború során Bagdad a külső iráni ellenség mellett összeütközésbe került a belső kurd ellenzékkel is, amely a zavarosban halászva – iráni bíztatásra és anyagi támogatással – fordult ellene. A háború végén, vagy már a befejezése után Szaddám Huszein megtorlásként állítólag büntető osztagokat küldött a kurd vidékekre, és az amerikai külügyminisztérium állítása szerint ekkor mérges gázok bevetésére is sor került. Az iraki kormány ugyan határozottan tagadta és visszautasította a vádat, George Shultz államtitkár azonban kitartott mellette, és a kongresszus az ő személyes követelésére szigorú gazdasági szankciókkal sújtotta Irakot.

 

Az  amerikai kormányszerveket bizalmasan tájékoztató anyagban az állt, „Az összes hivatalos dokumentum áttekintése ellenére lehetetlennek találtuk bizonyítani a State Departmen iraki gáztámadásra vonatkozó állítását.” Ennek ellenére a szenátus 24 órán belül (ami rekord teljesítmény!) szigorú szankciókat szavazott meg Irak ellen, anélkül, hogy  bárminemű bizonyítékot követelt volna: a vádnak nem volt egyetlen tanúja sem„Elvárhattuk volna, hogy ilyen súlyos esetben a kongresszus körültekintően és megfelelő gonddal járjon el” – olvasható a tanulmányban, amely később így folytatódik: „Úgy tűnik, hogy Irak megbüntetésére szolgáló indokként a kongresszus egy korábban, még a háború ideje alatt történt esetet használt fel, amelynek során 1988-ban Irán bombázta a HalbJah (Halabja) nevű iraki kurd várost. (...) nagyon valószínűnek látszik, hogy ténylegesen az iráni bombázás kémiai fegyverei pusztították el az ott élő  kurdokat.” 

 

A szigorúan belső használatra készült tanulmány konkrétan cáfolta Bush elnök és nemzetbiztonsági tanácsadója, Condoleezza Rice közelmúltban több ízben hangoztatott indokát a „rezsimváltásra”: Szaddám Huszein mindenre képes, hiszen tömegpusztító fegyverekkel irtotta a saját népét.  Ha jelen sorok írója tudott a War College tanulmányáról, nyilván Rice sameszai is tudtak róla, mint ahogy a Pentagon, a State Department és a CIA  illetékesei is. Ennek ellenére mindannyian figyelmen kívül hagyták.  Ha ehhez hozzávesszük a média hallgatását is a témában, akkor vagy kollektív amnéziának könyvelhetjük el, vagy kollektív konspirációnak.

 

Miért ismétli meg a tömegirtás rágalmát Washington? Azért, mert Szaddám Huszein ellen alkalmazva minden bizonyíték híján is abszolút sikeres volt. Ezért igyekezett megint minél gyorsabban retorzióhoz folyamodni a kormány -- az ENSZ szeptember 16-ra kiírt hivatalos vizsgálati eredményét megelőzve --, és próbálta megúszni, hogy kiderüljön, az ideggáznak áldozatul esettek számát négyszeresére srófolták fel.(*1)  A diplomáciai lehetőség kizárása érdekében sietős retorzió  azt  a pszichológiai reakciót használja ki, hogy tömeges vérengzés hallatán az emberek nagyrésze bizonyítékot követelő  józanságát félretéve azonnali megtorlást követel, esetleg annak még aktív részese is akar lenni: jó példa volt rá a 9-11-es támadás, mikor fiatalok ezrei jelentkeztek katonának, hogy Afganisztánban bosszút álljanak állítólagos terroristákon.  Általános veszélyérzet, elbizonytalanodás és bosszúszomj kihasználásával indított propagandahadjárat eredményeként vette végül tudomásul ország-világ a függetlenségre vágyó, büszke afgán nép elleni büntetőhadjáratot, a világveszélynek és elnyomottnak nyilvánított Irak “felszabadítását” és a békés-gazdag Líbia szétbombázását, teljes kifosztását.

 

Mivel olajért vagy Szaúdi Arábia és Izrael rég áhított dominanciájáért nem éppen népszerű háborúskodni, rezsimváltásokért pedig már senki sem akar több vért áldozni, manapság a legjobb háborús indoknak a humanitárius segélynyújtás égető szüksége látszik. Mint David Swanson is megjegyezte már három évvel ezelőtt A háború egy hazugság című cikkében: "Manapság bármelyik háborút humanitárius terminológiával kell indokolni, ami ismeretlen volt a korábbi évszázadokban." Ezt a nemes fogalmat tehát rendre fogjuk hivatkozásként hallani a közeljövő katonai beavatkozásai során.  (Az 'emberiség elleni bűnök' dokumentációjaként nem kell más, mint az éppen ügyeletes ellenség atrocitásainak nyilvánítani, amiket korábbi  hadifelvételek örökítettek meg  Faludzsában, vagy valamelyik lebombázott afgán faluban. Ki tudna különbséget tenni a halotti lepelbe burkolt áldozatok között?)

 

A humanitárius kötelesség hangoztatása tehát nem teljesen új keletű érv a közel-keleti országok 'demokratizálása' érdekében, mint ahogy a humanitarian intervention sem teljesen új fedőnév a lerohanásukra. Jeffrey Goldberg, egy karrierjét Izraelben indító neokonzervatív zsurnaliszta például a Slate 2002-ben közölt politikai vitája során jellemtelennek és Hitler után “egyedülállóan gonosznak” nyilvánítva Szaddám Huszeint morális alapon javasolta a hatalomból való eltávolítását. (Nézetével, mint írta, némileg szembekerült barátjával, Richard Holbrookkal, aki a legpraktikusabb vitapontnak Szaddám Huszein világveszélyt jelentő nukleáris fegyverprogramjának hangoztatását tartotta.) Goldberget mondták már fantasztának, szélhámosnak, arrogánsnak, háborús uszítónak, szociopatának... ezek azonban nem ingatták meg morális fölényérzetét, a "shock and awe" doktrína(*2) méltányosságára alapozott humanitárius elkötelezettségét: Meggyőződésem, hogy öt év múlva Irak közelgő inváziójára úgy fognak emlékezni mint valami benső indíttatású moralitás manifesztációjára.

 

*1 Az Obama-kormányzat továbbra is önkényesen megállapított elhalálozási adatokat használ -- többszöri felszólításra sem tudta  igazolni a Határok nélküli orvosok név szerint jegyzett  355-ös áldozati számával szemben az általa hangoztatott 1429-es áldozati számot: The administration continues to use inflated casualty number, 1429.  Doctors Without Borders has reported that 355 reportedly died from the August 21 chemical attack. The group also reported that “3,600 patients displaying neurotoxic symptoms over a period of “less than three hours” on the morning” of August 21. The Syrian Observatory for Human Rights “confirmed 502 dead, including about 100 children and ‘tens’ of rebel fighters,” according to McClatchy. That is still far less than 1429. The organization demanded Secretary of State John Kerry “provide the names of the victims included in the US tally.”

*2  A nagyvárosok (mint Bagdad, Faludzsa, Tripoli) polgári lakossága ellen alkalmazott  maximális erőfölényre alapozott, bénító hatású katonai akció: légi, tengeri és szárazföldi egységek szimultán, bravúrosan koordinált támadása.

Az emberjogi visszaélésekkel kapcsolatban lásd még: Lapszemlék-kommentárok 2002. I félév 5. írás

 

Addenda

 

Mielőtt bárki is nagy reményeket táplálna az ENSZ szerepét illetően Szíria ügyében, nem szabad elfelejteni a volt ENSZ nagykövet Madeleine Albright kijelentését: “The U. N. is a tool of American foreign policy.” Vagyis "az Egyesült Nemzetek az amerikai külpolitika eszköze." (1995)

 

A pro-háborús propaganda által gyakran előcitált HalbJah (Halabja) tragédia megítélésével kapcsolatban számos kételkedő és bizonyítékot követelő írás jelent meg, amelyeket az illetékes kormányszervek abszolút figyelmen kívül hagytak. Erről bővebben olvasható, és a végén kiváló forrásanyag található a Napi Magyarországban 1999-ben megjelent cikkemben: Szaddám a mumus -- Kétes érvek és célok.

 

John Kerry háborús bűnösnek mondja, és nemzetközi megtorlással fenyegeti Damaszkuszt, de soha egy mukkot sem szólt -- még akkor sem, mikor 2009-ben a Szenátus Külügyi Kapcsolatok Bizottságának  elnöke lett -- a Bush adminisztráció illegális kémiai fegyverhasználata ellen Irakban. "We now know the US also used thermobaric weapons in its assault on Falluja, where up to 50,000 civilians remained. ... A Pentagon spokesman told the BBC that white phosphorus "was used as an incendiary weapon against enemy combatants".  (George Monbiot: Behind the phosphorus clouds are war crimes within war crimes. The Guardian. November 21, 2005)

(John) Kerry leads them all—Fabius, Netanyahu, British foreign secretary William Hague, Turkish foreign minister Ahmet Davutoglu, and Saudi foreign minister Saud al-Faisal — his counterparts in a wayward march of mendacity. Each publically professes humanitarian sympathies. Each does the private calculus of geostrategic power.(Jason Hirthler: Kerry’s Last Stand. September 18, 2013)

The administration continues to use inflated casualty number, 1429.  Doctors Without Borders has reported that 355 reportedly died from the August 21 chemical attack. The group also reported that “3,600 patients displaying neurotoxic symptoms over a period of “less than three hours” on the morning” of August 21. The Syrian Observatory for Human Rights “confirmed 502 dead, including about 100 children and ‘tens’ of rebel fighters,” according to McClatchy. That is still far less than 1429. The organization demanded Secretary of State John Kerry “provide the names of the victims included in the US tally.”

Last night on the French news there was yet further confirmation of AP journalist Dale Gavlak's report of the "rebels" admitting it was they who used the chemical weapons, by "accident," supposedly not knowing that certain arms sent them by the Saudis had chemical agents. This time it came from two mainstream European journalists, one Belgian and one Italian, if memory serves, who'd been captured by the rebels and held for a couple of months. During their captivity, they say, one of their captors told them basically the same story that Gavlak was told. This was treated on the mainstream radio news in France as a big story, and I wonder why I haven't seen any reference to it in the US press services. (Duh) I should add, however, that the Italian daily, La Stampa, which is published out of Turin and is Italy's most pro-Zionist newspaper, went into major contortions trying to persuade its readers that the two captive journalists' testimony was "problematic," citing the fact their captors communicated to them in English and therefore (sic) the conclusions drawn were not "reliable."

 

“Iraq did not have a large, ongoing centrally controlled chemical  weapons program after 1991... Iraq's large-scale capability to develop, produce, and fill new CW munitions was reduced -- if not entirely destroyed -- during Operations Desert Storm and Desert Fox, 13 years of UN sanctions and UN inspections.” (Bush Administration Weapons Inspector David Kay. October 2, 2003)

 

Anthony Cordesman, a former senior defense official who’s now with the Washington-based Center for Strategic and International Studies, took aim at the death toll discrepancies in an essay published Sunday. He criticized Kerry as being “sandbagged into using an absurdly over-precise number” of 1,429, and noted that the number didn’t agree with either the British assessment of “at least 350 fatalities” or other Syrian opposition sources, namely the Syrian Observatory for Human Rights, which has confirmed 502 dead, including about 100 children and "tens" of rebel fighters, and has demanded that Kerry provide the names of the victims included in the U.S. tally. President Obama was then forced to round off the number at ‘well over 1,000 people’ – creating a mix of contradictions over the most basic facts,” Cordesman wrote. He added that the blunder was reminiscent of “the mistakes the U.S. made in preparing Secretary (Colin) Powell’s speech to the U.N. on Iraq in 2003.” An unclassified version of a French intelligence report on Syria that was released Monday hardly cleared things up; France confirmed only 281 fatalities, though it more broadly agreed with the United States that the regime had used chemical weapons in the Aug. 21 attack. (Hannah Allam and Mark Seibel:  To some, US case for Syrian gas attack, strike has too many holes. McClatchy. September 2, 2013)

 

"Humanitarian interventionists" attempt to exploit positive human emotions (empathy, the will to justice) in order to enact the exact same genocidal policies under a veneer of kind-hearted benevolence. It is sickening beyond measure. (Posted by Durrutix)

 

Commentator Hal C. points out that: "Jeffrey Goldberg is the guy who almost single-handedly created the Halabja poison gas story into its present form. His was the story that Bush made famous. (Halabja appears to have been caught in the crossfire of two armies using gas in the Iran/Iraq war and was unintentional collateral damage in an obscene war)." The Goldberg story is called "The Great Terror".  Hal C. refers to Jude Wanniski's "Memo on the Margin" on the subject. Wanniski has been writing about this issue for a long time, and has suffered withering attacks for it, but appears to have been vindicated. We'll never know what happened at Halabja, which means we'll never know who was responsible for the death of the Kurds. What is clear is that this episode is part of a Kurdish, and almost certainly Zionist propaganda war against Saddam. Jeffrey Goldberg is the main sprayer of the gas on the Halabja poison gas story, one of the first to make an explicit Saddam-al Qaeda connection, a guy that Douglas Feith feels comfortable speaking to, and the author of an amazing whitewash on the AIPAC/Israel spy scandal. He's starting to look like another version of Judith Miller.  (Xymphora: More on Jeffrey Goldberg. June 30, 2005)

 

MÁS és mégsem

Bár úgy van megjátszva, hogy az amerikai támadást el-Aszád 'tömegirtása' váltja ki, a WikiLeaks által tavaly, 2012 márciusában nyilvánosságra hozott titkos dokumentumai szerint a NATO speciális felkészültségű és kiképzésű emberei és zsoldosai már 2011 óta Szír földön vannak, hogy előkészítsék a rezsimcserét.

We have not uncovered evidence that Iraq undertook significant post-1998 steps to actually build nuclear weapons or produce fissile material.” (Bush Administration Weapons Inspector, David Kay. October 2, 2003)

The very first lie is that this is a matter of national security. Americans don't feel more secure by bombing countries that never attacked us. Less secure because it will provoke revenge eventually. The Department of War is also spinning this as a police action based on a humanitarian crisis. This exact plan was exposed in the 2012 Stratfor leaks on WikiLeaks. Julian Assange talked about it on the Ron Paul TV show. (Posted by MakesMeWantNader)

What has allowed so many PPs [pathological personalities] to rise so high in corporations, and now in government, is that they are so decisive. Unlike normal people, they are never filled with doubts, for the simple reason that they cannot care what happens next. Simply can’t. Do this! Do that! Mobilize the reserves! Privatize the public schools! Attack Iraq! Cut health care! Tap everybody’s telephone! Cut taxes on the rich! Build a trillion-dollar missile shield! Fuck habeas corpus and the Sierra Club and In These Times, and kiss my ass! (Kurt Vonnegut. 2003)

2. írás

Augusztus 28.

 

Az amerikai elnökhelyettes, Joe Biden tegnap azt állította, senkinek semmi kétsége afelől, hogy Szíriában kémiai fegyverek bevetésére került sor, aminek ártatlan civilek estek áldozatul. Amit azonban hozzátett, az megrendítette a világpolitikát figyelemmel kísérőket, mert kész hadüzenetnek hangzott: „És semmi kétség afelől, hogy ki a felelős ezeknek a kémiai fegyvereknek kíméletlen  használatáért Szíriában: a szír rezsim.” Mint az elmúlt időkben többször is elhangzott, az Obama adminisztráció mások belügyeibe való beavatkozásnál -- mint afféle ”világ csendőre” -- a nem konvencionális fegyverek alkalmazásánál húzza meg a tűrés vörös határvonalát.

  

A média hónapok óta fújja a harci harsonákat, és szenátorok, kongresszusi képviselők, ideológiai műhelyek, katonai szakértők szitják az el-Aszád-kormány elleni hangulatot, de mind ez ideig az elnökhelyettes Damaszkusz legmagasabb rangú vádlója, aki bárminemű tényleges bizonyíték nélkül uszít és fenyegetőzik -- most már Obama nevében is. Joe Biden egy tipikus politikai szélhámos, aki rendre visszaél a pozíciójával. Éppen ezért nem akadt riporter, aki érdemesnek találta volna nyilvánosan rákérdezni, vajon az USA-ra, Angliára és Izraelre is vonatkoztatja-e, amit Szíria aláaknázására hozott fel: „az Elnök azt hiszi, és én (is) azt hiszem, hogy akik kémiai fegyvereket használnak védtelen férfiak, nők és gyermekek ellen,  azokat felelősnek kellene és kell is tartani."”

 

A veterán politikai riporterek nagyon jól tudták, hogy ez csak a megbélyegzett más országokra vonatkozik, annál is inkább, mivel egy per kapcsán Obama éppen a napokban minden utólagos jogi felelősségre vonás alól véglegesen mentesítette George W. Busht -- természetesen a 2003-as iraki invázió során alkalmazott gén- toxikus fehér foszfor és a gyengített uránium alkalmazása miatt is. Mindenki jobbnak látta elnézni a hipokrízis ezen ordító megnyilvánulása felett, akárcsak a be nem tartott, eleve félrevezetésnek szánt választási ígéretei felett.  Egy floridai gyűlésen például, 2008 őszén -- Obama áprilisi fogadkozását megerősítve --  a következőt mondta  az iraki fiaskót szándékosan és tervszerűen előidézők felelősségre vonásával kapcsolatban:

 

„Amennyiben (jogi szakértők) megalapozottnak találják, bűnügyi eljárás fog indulni a törvényszegők ellen, nem bosszúból, vagy visszavágásként, hanem abból a szükségszerűségből, hogy érvényességet kapjon az elv, amely szerint senki, sem az igazságügyi miniszter, sem az elnök, senki sem áll a törvény felett”.

 

Milyen szép és zengzetes is ez a retorika! Idézésre méltó. Bár Busht és Cheneyt, Rumsfeldet és Wolfowitzot több országban is háborús bűnösnek nyilvánították(*1), Obama igazságügyi minisztériuma még csak kezdő lépéseket sem tett a retorziós indokot szolgáltató 9-11-es terrortámadás körülményeinek elfogulatlan szakértői kivizsgálására(*2) és az azt követő/megtorló kormányintézkedések ('terrorizmus ellenes' intervenciók, rezsimváltások, katonai megszállások) felülbírálatára. Az elv tehát, amely szerint senki nem áll a törvény felett, abszolút érvényét vesztette Obama és Biden irányítása alatt.

 

Biden fiatal kora óta álszent karrierista, aki annak idején indokoltnak tartotta és támogatta a vietnami háborút, de, akárcsak Dick Cheney, mindent elkövetett, hogy ne az ő, hanem mások vére áztassa a dzsungelek páfrányait. Neki más dolga volt. Az ország legfiatalabb szenátora akart lenni -- és a fiatal kortársait visszavető akadályok híján az is lett. Nem vált hátrányára, hogy évről-évre kibulizta magának a kötelező szolgálat alóli mentesítést, mint ahogy az sem, hogy megszavazta az 1998-as Irak Felszabadítási Aktívát, amely felhatalmazta Bill Clintont, hogy "ha szükséges, erőszakkal" mozdítsa el a hatalomból Szaddám Huszeint. Nem igazán meglepő tehát, hogy Biden -- gyakorló (áldozó) katolikus, neokonzervatív kebelbarát és melldöngető cionista -- kapta 2002 júliusában azt a bizalmi feladatot, hogy levezesse a Szenátus Külpolitikai Bizottságának ülését, amelyen szelektált meghívottak érvei  és ellenérvei hangzottak el a neoimperializmus útjában álló Irak sorsát illetően.  

 

Ezt megelőzően Scott Ritter, republikánus fegyverszakértő a következőt adta tudtul országnak-világnak:

 

"Joe Biden szenátor csak egy látszat meghallgatást folytat. Nyilvánvaló, hogy Biden és a kongresszusi vezetőség eleve eldöntötte a végeredményt, miszerint a tényektől függetlenül el fogják mozdítani Szaddám Huszeint a hatalomból, és a meghallgatások csak politikai fedezékként szolgálnak egy  masszív Irak ellenes katonai támadáshoz. Ezeknek a meghallgatásoknak semmi köze az igazság tárgyilagos felméréséhez, sokkal inkább az azonos gondolkodású tanúk válogatásához, akik csak megerősítik  az előre eldöntött eredményt... Ez nem az amerikai demokrácia működése, hanem az amerikai demokrácia kudarca."

Később, a 2002 októberében tartott szenátusi vitán a demokrata Biden -- akárcsak John Kerry és Hillary Clinton -- a neokonzervatív Bush-Cheney irányvonal mellett voksolt:

Szaddám Huszein két évtizeden keresztül kitartóan próbálkozott tömegpusztító fegyverekkel. Széles körű az egyetértés, hogy továbbra is őrzi a kémiai és biológiai fegyvereit, azoknak és a módosított Scud rakétáknak a gyártási módját, és hogy aktívan törekszik a nukleáris képesség elérésére. (…) Tisztáznunk kell az amerikai néppel, hogy hosszú távra kötelezzük el magunkat Iraknak, nemcsak a következő napra, hanem a következő évtizedre…”

A háborúra készülődő elnöknek valójában teljes szabad kezet biztosító rendeletek, az Afganisztáni Rezolúció (2001. szeptember 14) és az Iraki Rezolúció szavazásakor (2002. október 11) Biden egy húron pendült Kerryvel és Clintonnal, annak ellenére, hogy az Iraki Rezolúcióra -- amely egy kongresszusi támogatástól független, szövetségesek híján akár unilaterális katonai támadás indítását is engedélyezte neki --  már 21 demokrata, sőt egy republikánus is nemlegesen szavazott.  A plagizáláson többször rajtakapott és nyilvánosan is leleplezett Biden sötét karakterét jellemzi, hogy mikor előnyére vált pénzügyileg konzervatívnak mutatkozni, vagy éppen békepártinak lenni, akkor annak adta ki magát. A 2012-es alelnöki mérkőzésen republikánus ellenfelét, Paul Ryan képviselőt azzal vádolta, hogy az előző években szavazataival 2 háborút terhelt az állam hitelkártyájára, úgy tüntetve fel, mintha ez csak az ő (Ryan) szennyes lelkiismeretét terhelné, holott ő maga (Biden) is jóváhagyott minden előirányzott és minden rendkívüli költséget az afgán és az iraki rezolúciók végrehajtásához. Ennek letagadása újabb szégyenfolt Biden tisztességtelen életútján: “I was there, I voted against them. I said, no, we can’t afford that.”(*3)

 

Obama szerencséjére ez nem megy a rovására; népszerűségének megítélésében inkább előnyére szolgál, ha kettőjük között megoszlanak a hazugságok, ferdítések, mellébeszélések. "2014-ben el fogjuk hagyni (Afganisztánt). Punktum" -- közölte ugyanebben a tv-műsorban Biden. Ezzel végleg lesöpörte Ryant. Ezután nem sok esélye maradt a fickónak Biden ellenében a néphülyítési versenyben, pedig ő is mindent beleadott.

*1 The suggestion that the Bush administration's conduct in the "war on terror" amounts to a string of war crimes and human rights abuses is gaining credence in even the most ossified establishment circles of Washington. Justice Anthony Kennedy's opinion in the recent Hamdan v. Rumsfeld ruling by the Supreme Court suggests that Bush's attempt to ignore the Geneva Conventions in his approved treatment of terror suspects may leave him open to prosecution for war crimes. As Sidney Blumenthal points out, the Court rejected Bush's attempt to ignore Common Article 3, which bans "cruel treatment and torture [and] outrages upon personal dignity, in particular humiliating and degrading treatment. (And since Congress enacted the Geneva Conventions, making them the law of the United States, any violations that Bush or any other American commits "are considered 'war crimes' punishable as federal offenses," as Justice Kennedy wrote.) [Jan Frel: Bush Be Prosecuted for War Crimes? A Nuremberg chief prosecutor says there is a case for trying Bush for the 'supreme crime against humanity, an illegal war of aggression against a sovereign nation.' AlterNet. July 9, 2006]

*2 A Zogby International poll that 9/11truth.org sponsored and released on the eve of the Republican convention (in 2004) that found 49 percent of New York City residents said some U.S. leaders "knew in advance that attacks were planned on or around September 11, 2001, and that they consciously failed to act." (Zogby International. September 2007)

*3 "Én ott voltam, én ellene szavaztam. Én azt mondtam, nem, ezt nem engedhetjük meg."

Addenda

 

"El fogjuk hagyni 2014-ben Afganisztánt, punktum", ahogy Biden ígéri? A szakértők szerint nem egészen, sőt Obamának is az volt a véleménye 2012-ben, hogy a hivatalos csapatkivonás után nagylétszámú, 10-15 ezer főt kitevő véderő fog visszamaradni. Ez persze nyilvánvaló. Ahogy Irakban és Líbiában is, Afganisztánban is külső fegyveres erőknek kell majd a bábkormányt hatalmon tartani. A few months back, retired Gen. Jack Keane, another coauthor of the Iraq surge, was on the NPR program Talk of the Nation along with Andrew Bacevitch. At one point, Keane mentioned the need to maintain a “residual force” in Afghanistan even after “we pull out all our troops” by the end of 2014. When asked about the size of the “residual force,” Keane said “15,000 to 30,000.” I believe Keane and the Kagans talk frequently. That occurred a few weeks after the NY Times had a piece mentioning that the size of the residual force, first mentioned by Obama in the spring of 2012, was being discussed in the range of 10,000 to 15,000.  (Posted by tbraton in the American Conservative. December 6, 2012)

"The United Nations charter has a provision which was agreed to by the United States, formulated by the United States, in fact, after World War II. It says that from now on, no nation can use armed force without the permission of the U.N. Security Council. They can use force in connection with self-defense, but a country can't use force in anticipation of self-defense. Regarding Iraq, the last Security Council resolution essentially said, 'Look, send the weapons inspectors out to Iraq, have them come back and tell us what they've found -- then we'll figure out what we're going to do. The U.S. was impatient, and decided to invade Iraq -- which was all pre-arranged of course. So, the United States went to war, in violation of the charter." (Benjamin Ferencz former chief prosecutor of the Nuremberg Trials. 2006)

 

"The 9/11 commission report failed to answer the majority of questions posed by victims' family members;  unanswered questions concerning the attacks include those about multiple specific warnings from overseas, the spiking of FBI investigations, terrorist financing, the lack of defensive air response and the inadequately explained breakdown of the national chain of command that morning." (Kyle Hence, communications director of 9/11 CitizensWatch. The hearing was sponsored by 9/11 CitizensWatch and 911truth.org, groups that say the official September 11 commission report contains "egregious omissions, discrepancies and distortions.")

 

Israel can determine for itself -- it’s a sovereign nation -- what’s in their interest and what they decide to do relative to Iran and anyone else. We cannot dictate to another sovereign nation what they can and cannot do when they make a determination, if they make a determination, that they’re existentially threatened.” (Vice President Joe Biden. 2009)

 

 

1. írás

Július 31.

A WikiLeaks rendkívüli jelentősége, hogy a propaganda-médiát megkerülő lehetőség biztosításával új távlatot nyitott az alternatív újságírás, publicisztika, hírközlés és a tömegkommunikáció egyéb válfajai számára. Ennek a technikai bravúrnak köszönhető, hogy mikor a New York Times és a Washington Post minden indok nélkül elutasította Bradley Manning publikálási ajánlatát, végül is nem lett végleg elhallgattatva, mint előtte mások. Volt hova forduljon helyettük. A katonai elhárításnál informatikusként dolgozó Manning egy idő után átlátta, és a WikiLeaks révén végül közhírré tudta tenni az amerikai kormánypolitika bizonyos jogsértéseit, az Internet szabadságának veszélyeztetettségét, és dokumentálni tudta az iraki és afgán megszállás szükségtelen és indokolatlan embertelenségét.

 

Birgitta Jonsdottir, az izlandi parlamenti képviselője egy interjúban azt mondta, a Julian Assange és a WikiLeaks információs-tárház a világközvélemény elé tárva vita tárgyává tették a szabad infoáramlás fokozódó veszélyeztetettségének kérdését, Manning pedig leleplezéseivel, illetve tragikus módon a bebörtönzésével felhívta a figyelmet a politikai vészjelzők szerepének jelentőségére. “Óriási szolgálat, amit ezek az emberek a társadalmainknak tettek”-- szögezte le Jonsdottir.

 

Bár a katonai bíróság éppen ellenkezőleg értékelve 20 rendbeli vádra alapozottan bűnösnek ítélte, és vezető politikusok, kommentátorok kedvükre pocskondiázták, viszont se szeri se száma azoknak, akik elismerőleg emeltek szót Manning védelmében, hősnek, jelentős polgárjogi harcosnak, "igazi hazafinak", "kritikus igazságokat feltáró bátor vészjelzőnek" nyilvánítva.  Ezekből a pozitív értékelésekből idézünk néhányat:

 

A University of California antropológiaprofesszora, Mark Mason szerint  Manninget mint polgárjogi harcost „jegyezni fogják a történelemben”. Ez azt jelenti, hogy „Az emberek 200 év múlva is olvasni fognak Bradley Manning, Edward Snowden és a kor többi vészjelzője (‘whistleblower’), mint Daniel Ellsberg és mások áldozatvállalásáról. Manning az amerikaiak azon jogának védelmében áldozta fel a jövőjét, és kortársainak ezt tudni kell róla, hogy amerikaiak háborús bűncselekményeket követnek el -- ami szövegösszefüggésben (azt jelenti), hogy nem a megfelelő személy áll bíróság előtt. George Bushnak kellene a tárgyalóteremben ülni háborús bűnökkel vádolva.  És ez a történet, amit évszázadok múlva is mesélni fognak Bradley Manningről és bátor kiállásáról.

 

A TIME magazinban -- és ez kellemes meglepetés -- Michael Scherer kétségét fejezi ki, hogy a  szigorú büntetőeljárás elegendő lesz a kormány visszaéléseinek eltussolására: "Manning és Snowden motivációja az FBI Belső Fenyegetés kategóriáján belül az Ideológia/Azonosulás alkategóriába tartozik: 'vágy' a hátrányos helyzetűek vagy az elnyomottak megsegítésére. A cél maga a nyitott (ellenőrizhető) kormány, és ennek bajnokai, Manning és Snowden, hősök, akiknek kiszivárogtatásai (leleplezései) közszolgálati jellegűek. Ami legközelebb (fontosnak) számít, az nem annyira a kiszabott büntetés, mint az, hogy hány államvédelmi szempontból megbízhatónak tartott ember dönt majd úgy, hogy a nyomukba lép."

 

Kevin Zeese a sajtószabadság és az alkotmányos jogok védelmében, valamint a militarizmus esélyét hangoztatva próbálja mozgósítani azokat, akik Manning áldozatvállalásának jelentőségét felmérve hasznosíthatók lennének a köz érdekében:  "Manninget ma sokan hősnek tartják, és semmi kétség felőle, hogy a legtöbb amerikai szemében a jövőben is annak fog számítani. Legyen Manning bátorságának hagyatéka összefogásra buzdítás. Ez mintegy alkalom ellenszegülni az Egyesült Államoknak mint biztonsági államnak, és azt követelni, hogy megújuljon az első (alkotmányjogi) törvény kiegészítése, amely a szólásszabadsághoz, a gyülekezési szabadsághoz és a szabad sajtóhoz való jogunkat védelmezi. Ez egy megfelelő alkalom mozgalmat indítani az amerikai birodalom és militarizmus ellen, és alkalom teljesen átértékelni az Egyesült Államok egész külpolitikáját. Ezek a követelések, amelyekhez tulajdonképpen minden amerikai ragaszkodik, és amelyekért mindannyiunknak tenni kell."

 

A nemzetközi médiaképviseleti csoport, Reporters Without Borders felhívta rá a figyelmet, hogy Manning elítélése "dermesztő figyelmeztetés a vészjelzőknek, akik ellen az Obama-kormány példa nélküli offenzívát folytat”.  Ez az alkotmány sértő eljárás a csoport szerint veszélyezteti magát a tényfeltáró újságírást, mivel elriasztja, elhallgattatja a megfélemlített forrásként szolgálókat. (És, hozzátehetjük,  előbb-utóbb mindenki mást is, aki szót emel, aki kritizál, aki számon kér, aki elégedetlen...)   

 

Dr. Jill Stein, aki tavaly a Zöld Párt képviseltében indult az elnökválasztáson és jelenleg a Green Shadow Cabinet elnöke, felszólította Obamát, hogy az amerikai demokrácia biztosítása érdekében mielőbb adjon elnöki pardont a "kritikus igazságokat feltáró bátor vészjelzőnek", aki az ENSZ különleges emberjogi megbízottja szerint is 3 évet töltött börtönben kegyetlen, embertelen és degradáló körülmények között. "Bradley Manning valójában egy hős, aki az igazságot közölte az amerikai néppel -- azt, hogy a kormányunk háborús bűnöket követett el Irakban, és rutin külügyminisztériumi akciók során (utalás Benghazira) visszaélt olyan alapvető amerikai értékekkel, mint az őszinteség és a nemzetközi jogok tiszteletben tartása." 

 

Bár politikailag naivnak hangzik, mégis európai jogászok és az Európai Parlament 17 tagja sürgetőleg felszólította Obama elnököt és Chuck Hagel hadügyminisztert, hogy engedjék szabadon a meghurcolt Manninget.

 

Emma Cape, a Bradley Manning Támogató Project kampányszervezője meg van győződve róla, hogy Manning nem hős akart lenni, és nem hírnévre törekedett, hanem morális meggondolásból akarta felvilágosítani a népeket. Mint mondta, „nagyon bátor dolog volt, amit csinált, de nem azért hős olyan sokak szemében, mert afféle Superman, hanem azért, mert kiállt a demokrácia védelmében, valamint a kormány transzparenciájáért és felelősségéért egy olyan időszakban, mikor szükség volt rá.”

 

A New Yorkban székelő Alkotmányos Jogok Központjának (Centre for Constitutional Rights) visszavonult elnöke, Michael Ratner megvallotta, eredetileg osztotta azt az elképzelést, hogy Manning pszichológiailag labilis, gyarló fiatalember lehet, ezt azonban rögtön elvetette, mikor a tárgyaláson hallotta a tanúságtételét.  „A róla alkotott elképzelésem teljes melléfogásnak bizonyult. Sokkhatásként ért az intelligenciája, a politikai állásfoglalása, hangjának határozottsága, a megjelenése. A saját védelmében tett vallomástétele megindító volt” -- nyilatkozta Ratner abban a reményben, hogy „egy napon az emberek talán majd olvasni fogják (a beszédét), és eljutnak oda, hogy megértik, mit is jelent valójában a lelkiismeretre hallgatni.”

 

Az Ausztráliából Angliába telepedett politikai és kulturális aktivista, Peter Gary Tatchell szerint “Manning nem hazaáruló, hanem igazi hazafi, mivel óriási személyes áldozatvállalás árán súlyos bűntényeket leplezett le, amelyeket elkövetésük után az Egyesült Államok kormánya eltussolt.” Tatchell felháborítónak találta, hogy a tárgyalást vezető bíró nem engedélyezte Manning védelmének a 'közérdekre' való hivatkozást, holott Manning célja éppen a közérdekű tájékoztatás és széleskörű viták kiprovokálása volt.

 

Anne FitzGerald, az Amnesty International egyik igazgatója szintén  igazságtalannak tartja, hogy megtagadták Manningtől a ‘közérdek védelmi’ mentséget, holott ő indokoltan volt abban a hitben, hogy emberi jogok és humanitárius jogok megsértését leplezi le.

 

Philip Giraldi az American Conservative-ban július 22-én megjelent cikkében emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok már 2007-ben rendelkezett a kommunikációs hálózat teljesítményének rendkívüli megnöveléséhez szükséges technológiával, de bevallotta, ő maga abban a hitben volt, hogy az adatbázis kiterjesztése, vagyis az állampolgárok tudtukon kívüli megfigyelése legális úton szabályozott és korlátozott. Giraldi leplezetlenül felháborodott cikkének címe: Edward Snowden nem ‘áruló’ -- Távol állva attól, hogy az ellenséget támogatná, az NSA vészjelzője leleplezte az amerikaiak jogainak saját kormányuk által történő megtiprását.

 

Addenda

"Manning, Snowden és Assange vállalták a bűnözések exponálásának kockázatát. De azok, akik háborúkat terveztek, akik háborús bűnöket követtek el, akik illegálisan kémkedtek, azok egyelőre mind szabadlábon vannak". (Amy Goodman. August 1, 2013)

 

As the weaponry and technology of war came home, so did a new, increasingly Guantanamo-ized definition of justice. This is one thing the Manning case has made clear. As a start, Manning was treated no differently than America’s war-on-terror prisoners at Guantanamo and the black sites that the Bush administration set up around the world. Picked up on the “battlefield,” Manning was first kept incommunicado in a cage in Kuwait for two months with no access to a lawyer. Then, despite being an active duty member of the Army, he was handed over to the Marines, who also guard Guantanamo, to be held in a military prison in Quantico, Virginia. What followed were three years of cruel detainment, where, as might well have happened at Gitmo, Manning, kept in isolation, was deprived of clothing, communications, legal advice, and sleep. The sleep deprivation regime imposed on him certainly met any standard, other than Washington’s and possibly Pyongyang’s, for torture. In return for such abuse, even after a judge had formally ruled that he was subjected to excessively harsh treatment, Manning will only get a 112-day reduction in his eventual sentence. (Peter Van Buren: Welcome to Post-Constitution America -- What If Your Country Begins to Change and No One Notices?

 

Manning önigazoló szavai egy titokban készült audio felvételről: “The most alarming aspect of the video to me was the seeming delightful blood-lust the aerial weapons team happened to have. They dehumanized the individuals they were engaging and seemed to not value human life, and referred to them as quote-unquote 'dead bastards,' and congratulated each other on their ability to kill in large numbers. ... For me, this seemed similar to a child torturing ants with a magnifying glass.” (Bradley Manning in his own words, thanks to an unauthorized audio recording of his statement, anonymously leaked.)

 

Manning hihetetlen bátorságról tett tanúságot... "Manning took incredibly courageous actions to release data, to pierce the fog of war, to make public the machinations of modern American war-making. Edward Snowden has exposed the sophistication and extraordinary reach of the US surveillance state, cracking down on those who would dare to release information. And Julian Assange sits within the four walls of his embassy redoubt, persecuted for the crime of publishing. Yet those who planned the wars, those who committed war crimes, those who conduct illegal spying, for now, walk free." (Amy Goodman: Manning, Snowden and Assange were the ones who took risks to expose crime -- But those who planned the wars, those who committed war crimes, those who conduct illegal spying, for now, walk free. August 1, 2013)

 

"Bradley Manning's alleged disclosures have exposed war crimes, sparked revolutions and induced democratic reforms. He is the quintessential whistle-blower." (Julian Assange)

 

The government has been collecting data on nearly every U.S. citizen and assembling webs of their relationships, National Security Agency whistleblower William Binney told the Hackers On Planet Earth (HOPE) conference last week.  Binney worked for the Defense Department's foreign signals intelligence agency for 32 years before resigning in late 2001 because he "could not stay after the NSA began purposefully violating the Constitution," according to a statement he made in court records. On April 20 he gave his first interview after resigning to Democracy Now!, asserting that the FBI raided his home after he blew the whistle on the NSA's extensive spying on Americans. On July 2 Binney, along with two other former NSA employees, agreed to provide evidence in the Electronic Frontier Foundation's lawsuit that alleges the U.S. government operates an illegal mass surveillance program (i.e. Jewel vs. NSA). (Michael Kelley: NSA Whistleblower Says The Feds Are Gathering Data On Nearly Every US Citizen. Business Insider. July 17, 2012)

*

Brad Manningről bővebben:  Lapszemlék-kommentárok rovat 2012. I félév, 7. írás

MÁS - Akire büszkék vagyunk:

World Championships Day Six Finals Notebook: Breaststrokers Rule the Day

Published:August 2, 2013

 

BARCELONA, Spain, August 2. The threepeat club is now up to six members. After Ryan Lochte joined the club earlier this week, Hungary's Daniel Gyurta made it two this week with a win in the men's 200-meter breaststroke at the FINA World Championships. In what proved to be an entertaining race with three different swimmers leading at various turns, Gyurta's backhalf salted away his third straight world title in the event with the second-fastest time ever in 2:07.23. He split the race 29.35, 1:02.54 (33.19), 1:34.87 (32.33), 2:07.23 (32.36), having fallen to seventh at the 100-meter mark. His time tonight clipped the meet record of Christian Sprenger (2:07.31) from 2009, and Gyurta's European record 2:07.28 from his win at the 2012 London Olympics. The only faster swim belongs to Japan's Akihiro Yamaguchi with his global mark of 2:07.01 from the Japanese National Sports Festival in September 2012.  With the win, Gyurta joined Lochte, Michael Phelps, Ian Thorpe, Grant Hackett and Aaron Peirsol with three straight victories in an event at Worlds. Phelps did it in three separate events, while Hackett won the 1500 free four straight times. (Courtesy of: Rob Schumacher - USA Today Sports)

 

 

VISSZA a Lapszemlék rovathoz

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára