Riasztó hivatalos közlés: az Egyesült Államokban soha ilyen magas nem volt az éhezők száma. Több mint 50 millió lakos áldozata az ínségnek -- köztük minden negyedik gyermek. Hasonlóan riasztó, és nem kevésbé megdöbbentő, hogy Barack Obama úgy kommentálta a hírt: “nyugtalanító”. Mint mondjuk az elöregedő kocsi furcsa motorhangja. Vagy az orvosnak szánt gyerek kettese biológiából.
Tavaly, az elnökjelöltségért folyó versengés során Obama azt ígérte, elkötelezett szándéka visszájára fordítani a Bush-években végig emelkedő tendenciát mutató éhezési görbét. Mivel azonban legfőbb indokaként nem a gerincroppantó fegyverkezési és háborús kiadásokat jelölte meg, hanem a munkanélküliséget, ezért kétséges, hogy valódi gyógyszerrel tud szolgálni a bajra. Ráadásul az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) által végzett felmérés vezető kutatója, Mark Nord szerint a legújabb adatok azt mutatják, hogy az éhező családok nagy százalékában van egy teljes állásban foglalkoztatott kereső – tehát a bérezés körül is komoly problémák vannak.
Akik a növekvő nyomor okát bizonyos recessziós gazdasági tényezőkre redukálják -- munkanélküliség, infláció, ciklikus túltermelés --, és tagadják az olajháborúkkal illetve a stratégia fölény biztosításával való korrelációt, azok tudatosan félrevezetik az embereket. Ebben a politikusok mellett aktív szerepe van a médiapropagandának, amely mindig szeparáltan tárgyalja a gazdaságot és a külpolitikát, és szintúgy a statisztikai felmérések szerkesztőinek, akik mindig elkülönítőleg teszik fel a kérdést: mi fontosabb az olvasó vagy néző számára, a gazdasági helyzet vagy Irak? A gazdasági helyzet vagy az „AfPak”-ban kialakult veszélyhelyzet megoldása? („AfPak”: Afganisztán és Pakisztán politikai megfontolásból összevont megnevezése.)
Sokan talán hitetlenkednek annak hallatán, hogy a világ leggazdagabb országában milliók éheznek, és további milliók ingyen konyhára és élelmiszerjegyre szorulnak, a jelenség azonban szakértői körökben folyamatos téma. Raj Patel, neves közgazdász az USDA legutóbbi adatait hallva úgy nyilatkozott, hogy visszataszítónak találja, és úgy érzi, mintha “pofáncsapták” volna. Patel -- és általában minden empátiával rendelkező egyén -- joggal érzi személyes atrocitásnak a nyomor egyre szélesebb körű eluralkodását, hiszen a kormány az adófizetők pénzét a lobbik képviselte érdekcsoportok és a „kishalakat” bekebelező konglomerátumok céljainak és követeléseinek megfelelően költi, ahelyett, hogy az állampolgárok alapvető szükségleteit elégítené ki.
Patel tévedések elkerülése végett közölte, „nem azért van ez a nagymérvű éhezési hullám az Egyesült Államokban, mert nincs elég élelem. Valójában a termelés megbízhatóan kielégítő volt az elmúlt évben. Az emberek a szegénység miatt éheznek.” És ehhez mindig azonnal hozzá kell tenni, hogy az elszegényedés klasszikus okai a fegyverkezési hajsza, háborúskodás, a legyőzött országok megszállásának finanszírozása és katonai támaszpontok építése, üzemeltetése. A Bush kormány tavaly az ország biztonsági keretének 87%-át költötte katonai kiadásokra. A "változást" ígérő Obama kormánya pontosan ugyanennyit, 87%-ot irányzott elő az idei költségvetésbe. Mikor az első kongresszusi beszédében Obama a védelmi költségvetés reformját ígérte, hívei azt hihették, csökkenteni fogja a kiadásokat. Igaz, ilyen kirívó esetre is sor került, mikor például 10 milliárdot megspórolva leállította a költséges F-22-es harci repülők további vásárlását, viszont újabb, modernebb fegyverrendelésekre 20 milliárdot ütemezett be!
Mivel a nyersanyagéhes expanziós jellegű külpolitika folytatását az államháztartás egyre nehezebben képes fedezni, ezért a kongresszusban komolyan fontolóra veszik, hogy háborús-adót vessenek ki a lakosságra. Az előzetes terv szerint ugyan progresszív adózást vezetnének be, vagyis a gazdagok négyszer-ötször annyival járulnának hozzá a költségek biztosításához, mint a szegények, a legszegényebbeket sújtó 1% azonban milliók létbizonytalanságát fokozná. 2008-ban 17 millió gyermek (22,5%) élt olyan családi körülmények között, ahol gyakori volt a koplalás, ahol a hétvégeken korgó gyomorral hiányolták az iskolai ebédet. A szó szerint rendszeresen éhező fiatalkorúak számát több mint 1 millióra taksálja még a hivatalos jelentés is.
A Képviselőház Költségvetési Bizottságának demokrata elnöke, David Obey -- aki heves ellenezője az Obama kormány eszkalációs politikájának --, tv- nyilatkozatában kijelentette, elhibázott döntésnek tartja a csapatlétszám növelését Afganisztánban, mivel „lehetetlenné tesz minden kezdeményezést, amely a saját gazdaságunk újjáépítését szolgálná.” Majd azzal egészítette ki, „Nem lesz pénzünk semmire, ha az összeset Afganisztánba öljük.” Legkevésbé nyilván az éhezők etetésére fog jutni, a kilakoltatottak elhelyezésére, az egészségügy biztosítás nélküliek kezelésére. (Évente 17 ezer amerikai polgár hal meg azért, mert biztosítás híján nem részesül megfelelő orvosi ellátásban. Ha ennyien halnának meg az influenza járványtól, pánik uralná az országot. Ha ennyi katona halt volna meg a két háborúban, Bush belebukott volna.)
Mark Rank, a Washington University (St. Louis) szociológusa kutatásaira alapozottan arra hívta fel a figyelmet, hogy közel 15 millió gyermek van élelmiszerjegyen, akik ki vannak téve az alultápláltság és egyéb szegénységgel járó betegségek veszélyének. "Ez valós veszély, és nekünk társadalmi szinten reagálva sokkal többet kellene tennünk a gyermekek védelmében."
A Rank cikkét közlő orvostudományi közlemény (Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine) főszerkesztője, Dr. Paul Wise gyermekorvos bevezetőjében megerősítette a szerző nézetét: "A jelenlegi recesszió a legmagasabb színtű anyagi deprivációt idézi elő az Egyesült Államok gyermekei körében, amelyet (hosszú távon) a hivatásunk egész gyakorlati időtartama alatt tapasztalni fogunk. A tanulmány hitelt érdemlő. Borzasztóan elkeserítőnek találom, de nem meglepőnek."
Amennyiben a jelenlegi 16 millió munkanélküli(*1), a részidős és alkalmi munkakörben épphogy túlélők tömege és az 50 millió éhező jópolgár abban reménykedik, hogy a kongresszus égető sürgősségét látja a tragikusan romló helyzet javításának -- akár a háborús nyerészkedésről is lemondva --, akkor lilaködös illúziókban ringatja magát. A kongresszusnak ugyanis 44%-a, szám szerint 237 tagja sokszoros milliomos. (Sokatmondó, hogy az összlakosságnak viszont csak 1%-a.) Meglehetősen naiv feltételezés, hogy a milliomos status quo bármi olyan változást (javulást) előidéző lépésre szánná magát, amire valamiféle erőszak (tüntetés, sztrájk, vandalizmus) révén nem kényszerül.
Lehetséges, miért is ne lenne -- hogy a szenátorok és képviselők, akárcsak a milliomos Obama, „nyugtalanítónak” találják a helyzetet. A népjóléti intézkedések fontolóra vétele helyett azonban fontosabb volt az elmúlt hetekben, hogy megpróbálják kikönyökölni részvételüket az első elnöki díszvacsorán. Washington ugyanis lázban égett annak hallatán, hogy több hónapos előkészület folyt az indiai államelnök és a tiszteletére meghívott 320 személyes (!) vendégsereg fényűző ellátására és szórakoztatására. Mivel a Fehér Ház nagytermében csak 180 személyre lehet teríteni, ezért az előkertben egy hatalmas sátrat állítottak fel, amelyet vastag szőnyeggel borítottak be, és csillárokkal szereltek fel. Hogy ez annak idején Nancy Reagannak nem jutott eszébe, mikor azon bosszankodott, hogy kicsi az ebédlő!
A felső tízezernél maradva: a kongresszus milliomosok alkotta élmezőnyét a Politico hírmagazin cikke szerint a Kaliforniai republikánus képviselő, Darrell Issa vezeti 251 millió dolláros vagyonnal, a második helyen pedig a befolyásos Kaliforniai demokrata, Jane Harman áll 244,7 millióval. (Utóbbi nem régen izraeli lobbistáknak beígért közbenjárás etikai vétsége(?) miatt került kb.10 percre a média figyelmébe. A kőgazdag Heinz-családba benősült John Kerry szenátor, akit a Bush-republikánusok választási csalások révén tartottak távol az elnöki széktől, 208,8 milliós vagyonával az 5. hellyel büszkélkedhet.
A 2008-as adatok szerint legalább 7 képviselő vagy szenátor rendelkezik több mint 100 millió dollár-bankó felett, amit nyilván nem az évi fizetésük spórolós beosztásával hoztak össze, hanem a nem részletezett 'jövedelmükből'. Egy 2007-es adat szerint a szenátorok évi jövedelme 2.27 millió dollár volt, a képviselőké pedig (ehhez képest sanyarú) 724 ezer dollár. Talán itt lenne a legalkalmasabb megjegyezni, hogy egy szegény sorsú, gyakran éhező család egész évi élelmiszerjegye jelenleg 2880 dollárban van megszabva. Ez különösen kormányzati szinten több kellene legyen, mint "nyugtalanító".
*1 David Leonhardt: Broader Measures of U.S. Unemployment Stands at 17,5%. The New York Times. November 7, 2009. "Nearly 16 million people are now unemployed and more than seven million jobs have been lost since late 2007."
2009. december
(Ez az írás eredetileg a gondola.hu Külpolitika rovatában jelent meg "Valós veszély: szegénység Amerikában" címmel 2009. december 8-án)
További közlésre átvették tőle: figyel.hu; informatika.hirfal.hu; hirstart.hu; hirgyüjtö.hu; hirneked.hu; fidesz-szolnok.hu; foldilaszlo.hu/hirek; lapszemle.hu; HirSite.hu; hirek.hirliget.hu; Hirmutato; Alternatív Hírportál<althir.org; Hirfal.hu; Hírkereső<e.hirkereso.hu és centralbudapest.com) Az Empiria weboldaláról utólag átvette a magyarorszag.ma és a tozsdehirek.com
Addenda
Basically, we left the financial marketplace largely unregulated – a tendency which had begun under Reagan and continued at an accelerated pace all through the years since Reagan, including under the Clinton administration... When push comes to shove, businessmen and their financial enablers may talk the talk about the free market. But when times get tough, they turn to the government to bail them out... That is this close, almost incestuous relationship between business and government. (Historian Steven Fraser, guest on the Bill Moyers’ JOURNAL. June 13, 2008)
An estimated 2,000 people without insurance turned up this weekend for a free health clinic in Houston, Texas -- home to the highest rate of uninsured people in the country -- thus breaking a sorry record for a free clinic. Many of those who started lining up at 5 a.m. have jobs, but can't afford insurance. They came to see more than 700 doctors, nurses and volunteers who came to help, the largest health mobilization since Katrina. This picture, this reality, in this country -- it's a travesty. Dr. Mehmet Oz: "The part that you have to understand about Saturday is that it wasn't in response to a disaster -- it was just another day in Houston." (Abby Zimet: Another Day in Houston. September 28, 2009)
Roughly three-quarters of homeless children are of elementary school age, and
42% are below age six. The consequences of homelessness are profound. Homeless
children are twice as likely as other children to be "retained," or held back,
one academic year, or to be suspended or, ultimately, to drop out of school
altogether. School districts across the country report a growing share of
students who are "highly mobile" — who move multiple times within a school year.
With each move, experts say, such students are at risk of falling some six
months behind, or more, in their studies. Roughly one-quarter of homeless
children have witnessed violence. It isn't surprising, then, that nearly half of
such children suffer from anxiety and depression. (Steven Gray:
Report says 1 in 50 U.S. Kids is Homeless. March 10, 2009
A Bush-elnökség első terminusának végén már nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai hegemónia biztosítása a Közel-Keleten hatalmas terhet fog róni a lakosságra. A Mother Jones magazin 2004 november-decemberi számának alant idézett adatai szerint a kaliforniai iskolák egyharmadában nem volt elég tankönyv, 13 millió gyerek otthonában nem volt elég élelem -- legalábbis bizonytalan volt, hogy lesz-e vacsora -- és a középosztálybeli családoknak egyre nehezebbé vált előteremteni az egyetemi tandíjat. (Kids and Cash)
8 in 10 Americans say "it is very difficult for a middle-class family to afford a college education.
Hillsborough, Fl., public schools got 50 million for agreeing to only sell Pepsi Co. products. (No juice!)
The average 18 years old has seen 16,000 simulated murders and 200,000 acts of violence on TV.
The U.S. has twice as many shopping malls as high schools.
1/3 of California public school students do not have books necessary to do their homework.
89% of uninsured children are children of color.
63% of whites think that black and white children get equal educational opportunities. Only 31% of blacks agree.
13 million children live in households suffering from hunger or food insecurity.
In 48 states, a daycare for a four year old costs more than tuition at a four-year public college.
To pay for a 10 year old's college education, parents will need to save $82,000 for in-state public college, and $176.000 for a private college.
Bush's No Child Left Behind initiative has been "authorized" for $17.2 billion more than it has actually received.
In America, 46 of the 50 states have a population below 13 million people. And, in America today, 13 million children live in families with incomes below the federal poverty line. Yes, there are so many American children living in poverty that they could replace the entire population of a state 46 out of 50 times. And don’t make the mistake of believing the situation has improved along with the economy, because we’ve added 1.3 million kids to the poverty rolls since 2000. Compared to other developed nations, the United States is failing to combat child poverty. America has one of the highest child poverty rates in the industrialized world, but our safety net programs simply fail to provide adequate support for these children or their families. Today, only 30 percent of families with incomes below the poverty level receive benefits from the federal welfare program.(Rep. Jim McDermott: There is no reason for child poverty to exist in the richest nation on Earth. The Hill. June 24, 2007)
"Children in the U.S. are not only detained, but often in facilities that routinely fail international and domestic standards." (Amnesty International. 2007)
Measuring homelessness is tricky, partly because of varying definitions of what constitutes homelessness. It is especially difficult to gauge homelessness among children, since many teenagers are reluctant to identify themselves as such, and evade formal counts by living independently on the streets or in vacant apartments with friends. This is compounded by the scarcity of housing options for children over age 12, particularly boys, who are typically barred from entering shelters with their mothers. So any gauge merely offers a glimpse at the problem's severity. The report's researchers based their analysis on a broad definition of homelessness that included, for instance, children living in shelters, on the streets, or with other relatives, a practice known as "doubling up." (Steven Gray: Report says 1 in 50 U.S. Kids is Homeless. March 10, 2009)
Egy távlatokat felmérő,
részletes CIA-közlemény 2000 decemberében a következőre hívta fel a
Clinton-kormány figyelmét: "A globalizáció evolúciója egyenetlen, rázós
folyamat, krónikus pénzügyi ingadozással és egyre kiélezettebb
életszínvonal-különbségtől kísérve. A lemaradó geográfiai régiók, országok és
bizonyos csoportok egyre nehezebben viselhető gazdasági stagnálásnak, politikai instabilitásnak és kulturális
elidegenedésnek néznek elébe. Ezek politikai, etnikai, ideológiai és vallási
túlkapásokat fognak kiváltani, a szokásos violenciától kísérve." (Global
Trends közlése 2015-ben)
Alexander Cockburn
szerint alapvetően a “terrorizmus elleni háború” globális kontrollszerzés az
Egyesült Államok mamutvállalkozásai és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO)
által. One half of the world’s
people live on less than $2 a day. (...) Ultimately, the “war on
terrorism” is about global control by US corporations and the World Trade
Organization. It wants to strike down public ownership, social
organizations and institutions, and substitute control by the strong and rich
over the weak and poor. (…) The “drug war” is a code word for social control and
repression. (Alexander Cockburn: Whiteout: The CIA, Drugs, and the Press. Verso.
1998)
Ebben a témában lásd még: A fogyasztói gazdaság vakvágánya; A boldogság kék madara; Útban 500 milliárd felé (Szegénynek lenni jó alcím alatt, 2005); Lapszemlék-kommentárok rovat 2009 I. félév 20. 8. és 5. írás; 2009 II. félév 17. írás; Lapszemlék-kommentárok 2011 II. félév 6. cikk; Lapszemlék-kommentárok 2012 I. félév 2. cikk
VISSZA az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára