EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna levelezése

(fordított időrendbeli megjelenítés)

       

A Szerkesztő Íróasztala

Köszönet minden kedves Olvasónk hozzászólásáért

és véleménynyilvánításáért

 

*  Küldő: Eszti, a Természet-szellemű közösség blogjáról. Valószínűleg nemcsak Esztinek volt meglepetés, hanem mindenki másnak azóta is, amennyiben utóléri ez a nem éppen friss hír: Asera lehetett Jahve felesége. Ezzel a címmel jelent meg egy rövid írás az origo múltkor oldalán: Kihagyták a legtöbb bibliai szövegből Isten feleségének nevét, Aserát, a hatalmas termékenységi istennőt – állítja egy brit teológus. Az oxfordi kutató szerint a Királyok Könyvében arról olvashatunk, hogy Jahve jeruzsálemi templomában Isten feleségéért is imádkoztak a hívők – ezt az elméletet először 1967-ben Raphael Patai teológus hirdette, amelyet Francesca Stavrakopoulou, az Exeteri Egyetem Teológia és Vallásügyi Tanszékének oktatója porolt le. „Ismert Jahve, Allah, és Isten néven. A zsidók, a muszlimok és a keresztények, a nagy ábrahámi vallások követői azonban egyvalamiben egyetértenek: csak egy van belőle. Egyedüli, egyetemes teremtő, nem egy a sok közül – vagyis így szeretnénk hinni” – írja Stavrakopoulou. „Több éves kutatómunka után ugyanis arra az érdekes követke tetésre jutottam, hogy Istennek felesége is volt” – folytatódik az okfejtés. (…) Nem tudnám megmondani, hogy mi lepett meg jobban. Az, hogy ezt a témát kutatják, és még cikk is megjelenik róla egy tudományos oldalon, vagy az, hogy ez csak most jelent meg? Évekkel ezelőtt olvastam Kuliffay Hanna cikkeit Mária Magdolnáról. Több oldalról körbejárja a kérdést, és magától értetődő egyszerűséggel jelenti ki az egyik cikkben, hogy "A legrégibb hiedelmek egyike volt, hogy „Jahve és az ő Aserája” valamikor egy pár voltak." Az említett cikkek linkjei: A fény örököse,  Szent vagy kurtizán?  Rég olvastam őket, de ez a kis nyúlfarknyi írás az origo oldalán eszembe jutatta őket.

* Gáti Márta kedves Olvasónk sorai a gmail.com-ról: Érdekes volt olvasni a Csodavárók monológot. Amerika mint a  technikai fejlődés csúcsa és a szellemi elmaradottság furcsa keveréke. Na nem mintha nálunk nem kísértene a múlt. Erre emlékeztet az intellektuális, felvilágosító jellegű  blog, az antidogma.hu egyik történelmi visszapillantása, amit a napokban olvastam  náluk. Árvíz, olajömlés, bélpoklosság vagy földrengés, minden istencsapás a bűnösökre. Az egyházi mentalitás semmit nem változott. Igaz, a hívő birkaszellem sem. 1763. június 29. Barkóczy esztergomi érsek írja az előző napon földrengés sújtotta Komárom szabad királyi város elöljáróihoz: „Továbbá akarom, hogy a szent beszédekben a népnek értésére adassék, mi szerint a csapásban Isten büntető kezét alázatosan ismerje meg, és megtörődve, őszinte, igaz bűnbántot tartson elkövetett hibáiért, mert egyedül ez képes jövőre tőlünk az ő jogos haragját eltávolítani.”

* Egy nagyon régi, gyerekkori jóbarát, Szabi írta többek között a következőt Hanna decemberben megjelent antológiája, Az igazság haszontalansága kapcsán:  A könyved lenyűgözött! Nagyon nehéz olvasmány, még egy politikai kérdésekben járatos embernek is, mert ahhoz az USA-ban kellene élni, hogy minden általad leírt gondolatot átlássunk. Egy tény, sok sötét korszaka volt a világpolitikának, de a 2004-2008 közötti időszak talán az USA egyik legnagyobb szégyene.  Persze 2001. szeptember 11. is ide tartozik. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, így kellett lennie, mert így akarták, hogy legyen ok a többire, amiről a könyved is szól. (...)

* Fóti Bandi (skynet.be) további jó munkát kívánva a következőt írta: Olvastam a márc. 29.-i beírásban, hogy „A történelem kiszámíthatatlansága folytán tehát fordult a kocka: a SZU hajdani védelmi vonalának tagállamai az Euro-Atlanti integráció során Nyugat-Európa keleti határmezsgyéjévé váltak, minek következtében ugyanaz a  feladat hárult rájuk, mint a kommunizmus alatt -- csak a puskacsöveket kellett ellenkező irányba fordítani”. Nagyon találó meglátás. Václav Klaus is így mérte fel a volt szoc. országok sorsát az ukrajnai helyzet kapcsán: „Ukrajna politikai és gazdasági értelemben posztkommunista ország. Az események egy részét ugyanakkor külföldről provokálták, illetve szervezték meg. Úgy látom, nem Oroszország volt a kezdeményező fél. Attól tartok, hogy Nyugat-Európa, Amerika és - minden tiszteletem dacára azt kell mondanom, hogy - saját hazám is alakította a drámai körülményeket. Vannak szerkezeti hasonlóságok a volt Szovjetunió és az EU között - a legfontosabb, hogy a múltban Prágát vagy Budapestet Moszkvából irányították, most meg Brüsszelből. Az EU visszaélt a radikálisan felgyorsult integrációs folyamattal: már nem független államokban gondolkodik, hanem az unió megyéiben.” 

* Zsuzsanna (gmail.com) azt kérdezi: "lehet-e hasznalni, idezni, ha az ember odairja, ill. emliti a szerzot? Sok helyen latom, hogy idezik, nem tudom, hogy mindig meg kell kerdezni, vagy ha odairjak a nevet, nem fontos. Egyszer mar legalabb 5 eve valtottunk levelet, pont temetesrol jott vissza NYba Pestrol. En csak a Tillya tepei karkotot, annak magyarazatat ideznem valahol, ill. az anyajogi tarsadalmak harmas szimbolumait. Remélem nem gond."

K. H.: Persze hogy nem gond kedves Zsuzsanna, szó sincs róla, hogy ne lehetne idézni, csak annyi az elvárás a szerzőktől, beleértve magamat is, hogy a felhasználók utaljanak rá, kitől és honnan származik az idézet. Nekem több helyen is jelent meg  cikkem és esszém annak a nevével, aki "feltöltötte", vagyis átvette az én magazinomból --, de még névtelenül is, vagy más képanyaggal illusztrálva, a lábjegyzetek, sőt. a forrás önkényes elhagyásával stb. Az ilyen dolgokat, ha lehet, szeretném a jövőben valahogy elkerülni. Mindenesetre köszönöm, hogy ismét megkerestél, és örömmel veszem, ha munkádhoz vagy tanulmányaidhoz fel tudsz használni az írásaimból.

* Nándor aláírással (yahoo.com) érkezett Hannának a következő e-mail: Afelol szeretnek erdeklodni, hogy tudomasa szerint azok a bizonyos satorvarosok, ahova a hazaikat elvesztett emberek koltoztek tomegesen 2008 utan, megvannak-e meg? Tud esetleg ebben segiteni?

K. H.: Nemcsak hogy megvannak ma is a 2008-as sátorvárosok, kedves Nándor, hanem egyre több van belőlük szerte az országban.  Bár az amerikai  média elhallgatja, viszont a BBC már 2012-ben több mint 50 sátorvárosról számolt be, ahol a kétségbeesetten kapaszkodók még meghúzzák magukat, mielőtt csőlakók lesznek. A New York-i Business Insider 2012 augusztusában azt írta, hogy több mint 700 ezer hajléktalan próbál túlélni az egyre kilátástalanabb gazdasági helyzetben, amikor tele vannak a menhelyek, zsúfoltak és a közegészségre nézve veszélyesek a nyomortelepek, és sok éves várakozási idő van a lepusztult, államilag bérelt vagy támogatott gettólakásokra.  Bár a legtöbb nyilvántartott sátorváros a melegebb éghajlaton van, de egyre több található a keleti partvonalon is, ahol kemények tudnak lenni a telek. Nézem az időjárást, New Jerseyben jelenleg, február 4-én este 11 órakor -2fok van, és újabb hóvihar közeledtét jelezte az esti híradó arra az egész környékre, ahol 3 nagyobb sátorváros lakóinak kell majd megbirkózni a 20 mérföldesnek ígérkező széllel.  Mindenesetre nem csak politika, hogy nem hallunk a hajléktalanok százezreknek sorsáról.  A régi mentalítás maradványaként az USA-ban még mindig szégyen, sokak szerint Isten büntetése szegénynek lenni. 

Néhány nagyobb sátorváros tavaly közreadott listája:

Side Street in Dignity Village, Portland, OregonCamp Quixote, Olympia, Washington State
Camp Take Notice, Ann Arbor, Michigan
Dignity Village, Portland, Oregon
New Jack City and Little Tijuana, Fresno, California
Nickelsville, located in Seattle
River Haven, Ventura County, California
Safe Ground, Sacramento, California
Temporary Homeless Service Area (THSA), Ontario, California
Tent City, Lakewood, New Jersey
Tent City, Avenue A and 13th Street, Lubbock, Texas
Tent City, New Jersey forest
Tent City, banks of the American River, Sacramento, California
Tent City 3, Seattle
Tent City 4, eastern King County outside of Seattle
The Point, where the Gunnison River and Colorado River meet
The Village of Hope and Community of Hope, Fresno, California
Transition Park, Camden, New Jersey
Camp Unity, Kirkland, WA

* Viszontválasz Nándortól:  WOW!  Ez olyan volt, mintha egy csak nekem írt bejegyzést olvasnék az empirián :) Hálás köszönet érte!  Tudja, néha beugrik az a naiv gondolat, hogy végig kellene túrázni néhány ilyen sátorvárost és lefilmezni az ott élőket, akár csak telefonnal – látni és bemutatni Amerika ismeretlen arcát. Gondolom valaki megcsinálta már, mindjárt rá is keresek a youtube-on. Az amerikai házigazdáimnak néhány hete magyaráztam, hogy szerintem a mai Magyarország egyik nagy hátráltatója a magyarok közönye; ez az egyik habitus, amit le kell küzdenünk a társadalmi érési folyamat során. Ellenpéldaként hoztam fel az Egyesült Államokat, az otthon szerzett benyomásaim és itteni kezdeti tapasztalataim alapján - látva a rendszeres tüntetéseket, a civil kurázsit, az önkéntesség otthon elképzelhetetlen kultúráját, az emberek adományozási hajlamát.  Azért érdekes látni, hogy ez a kérdés is - mint minden az életben - mennyivel árnyaltabb. A fentiek mellett ugyanis ott van egy háború, amihez annyira hozzászoktak, hogy már senki nem is vesz róla tudomást. És ott vannak ezek a szerencsétlenek, akikről szintén nem tudnak a tömegek és akármennyire is úgy gondoljuk, hogy alapvetően erről a média tehet, azért az emberben ott bujkál a kétely, hogy valóban tudni akarnának-e róla, más szóval ha akarnának, akkor már most foglalkoznának ezzel. És gondolom, ez oda visz vissza, amit írt, hogy szégyen szegénynek lenni.

 K. H.:  Ki hitte volna, ugye kedves Nándor, hogy a végén még egy cikk is kerekedett a kérdése kapcsán. (Lapszemlék-kommentárok rovat  I/1. írás) Abszolút egyetértünk témánk árnyaltságában ill. alanyaink komplexitásában, és nyilván nagyon sokan éppen emiatt nem hajlandók a dolgok mélyére nézni -- sok minden leginkább idő és idegek kérdése. Az évek során viszont rengeteg olyan cikket és olvasói hozzászólást  olvastam az interneten, amiből nyilvánvaló, hogy sokan kétségbeesettek részben az önzés és hipokrizmus, részben pedig, ahogy írta is, a részvétlenség és érdektelenség miatt, amit a legtöbben a Reagan-éra óta éreznek fokozottan elhatalmasodni.  Elég nyilvánvaló, hogy a Putyin-gyűlölet fokozása és az egész ukrán-balhé az Obamából való kiábrándultság és a belső problémákról való figyelemelterelés célját szolgálja -- nem véletlen tehát, hogy már a németek és az angolok is próbálnak elhatárolódni, minek következtében szegény lengyelekre és bulgárokra  hárítják az ukránok melletti izomfitogtató hadgyakorlatozást. Biztosra veszem, hogy nem ők fizetnek érte -- pedig a Guardian szerint Angliában is sokat romlott az utóbbi években a gazdasági helyzet, növekvőben a szegénység.

* Hajdú Zoltán (MSN.com) 'duplán olvasónk' többek között a következőt írja: Gyakran vagyok látogatója az Empiria  magazinnak, mégis örülök, hogy megszereztem Kuliffay Hanna újabb könyvét, mert ebből összefüggőbb kép alkotható a Bush-időszakról, ami soha nem lesz a Nyugat demokráciaterkesztő dicsősége, akárhogy is próbálják magyarázni. Külön gratulálok a kivitelhez, first class. Remélem, hogy már készülőben  van az Obama plutokráciáról egy hasonlóan átfogó mű. Szívesen előjegyeznék rá.

 * Göczey András (t-online.hu) volt olyan kedves, hogy a figyelmembe ajánlotta rendkívül  érdekes és jelentős tudományos felfedezéseit -- amiket viszont én továbbítok nagy lelkesedéssel Olvasóim felé.  "Örömmel olvastam Öntől a régi Egyiptomról szóló leírásait. Nagyon érdekesnek találtam amit leírt. Mivel az időszak (Nabta Playa) számomra is igen érdekes.  Tovább olvasva a többi írásait, nagyon elégedett voltam azzal, amiket leírt. Nabta Playa számomra azért is érdekes, mivel egy könyvet készülök írni a három nagy piramisról, illetve azok meteorológiai kapcsolatairól. (természetesen az utóbbi nehezen érthető  meg a korábbi előzmények ismerete nélkül.) Elő tanulmányként van néhány internetes filmem, ami esetleg Önt is érdekelhetné. (Khufu hidden calendar, Menkaure hidden calendar, Khufu pyramid size) Ha van rá ideje, örömmel venném, ha megnézné őket."

K.H. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy Göczey úrnak a Kheopsz piramis napórájáról tartott rendkívül érdekfeszítő előadása  (ez magyar nyelvű) is elérhető a YouTube-on -- szintén mindenki figyelmébe ajánlom.

* Gyergyói Klára írja a gmail.comról a következőt -- nyilván Tóth G. János korábbi hozzászólására utalva: Valósznűleg többen is feltehették a Facebookra Hanna szkíta cikkét, mert ahol én láttam, ott Klara Fekete, István Kollár and Gabriella Kolto javasolta olvasásra, és már 2500 fölött volt azoknak a száma, akik jelezték, hogy tetszett nekik.

K.H.: Igen, mint értesültem róla (személy szerint nem vagyok a FaceBookon) különböző megjelenítésekről van szó, a Klára által említett esszé címe Szaszanida ezüst a szkíták kincse?

 

* Kocsis Ágnes (gmail.com) kérése: Az alábbi cikkel( **EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna, DOKTOR HALÁL, AVAGY A KÖNYÖRÜLET ATYJA?GYILKOS VAGY HUMANISTA?) kapcsolatban  lenne egy nagyon sürgős kérdésem: a szakdolgozatomban szeretném felhaszbálni, azonban a forrás megjelölésnél kell dátum stb., minden ami lehetséges, esteleg lapszám évfolyam, azonban ilyet nem találtam. Kérem, mielőbb legyenek szívesek válaszolni, mert mindenképp szeretném felhasználni a cikket.

K.H.: A kért adatokat sok sikert kívánva rögtön megküldtük. Azóta nem kaptunk visszajelzést Ágnestől.

* Köszönettel vettük, hogy  Hollósi Nándinak írt válaszunk kapcsán (lejjebb) többen is jelezték, magyarul is olvasható volt Erdő Péter félrevezető ‘meséjének’ cáfolata -- többek között a Nemzeti Internet Figyelőben:

"Egy esettől eltekintve nem volt példa arra, hogy valaki önként feladja őrhelyét, még akkor sem, ha egészsége végzetesen megrendült. A pápának nyilván ennél komolyabb okai lehettek döntése meghozatalára. Úgy vélem, ő nem merte kimondani a teljes igazságot (nehogy az embereket megrémítse), a háttérből viszont azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy idős kora és fizikai állapota késztette visszavonulásra. (A saját fivére is többször kijelentette, hogy nincs különösebb betegsége, depressziója az egyházfőnek, tehát az indokok valahol másutt keresendők.)"

Hozzá tehető ehhez, hogy március 15-én, még a vatikáni elkenéseket és az Erdő-féle átlátszó hamukát megelőzően Bill Maher, a neves parodista, társadalmi és politikai szatírista is felhozta a pápai nyugdíjba vonulás bizarrságát. A vele szemben kritikus Vallási és Polgárjogi Katolikus Liga (Catholic League for Religious and Civil Right) elnöke, William A. Donohue -- nem éppen szórakoztató vagy népszerűsítő szándékkal -- a következőképpen adta az HBO-t nem nézők vagy  a “Real Time with Bill Maher” műsort nem is ismerők tudtára Maher csúfolódásait:

After displaying pictures of notable persons holding signs mocking themselves, Maher showed a picture of the pope emeritus holding a sign saying, “Not actually sick…I just hated that f***ing job.”  (Más önkritikus hírességek között a pápa egy olyan táblát mutat fel, amelyen az áll: "Valójában nem (vagyok) beteg, csak utáltam azt a b*szott munkát." (A Katolikus Liga elnökének jóvoltából egy egész hosszú lista olvasható Maher éles nyelvű, de mindig találó csipkelődéseiből  Politikai humor, szatíra nevű rovatunkban -- érdemes időt szánni rá.)

* Tóth G. János írja a következőt: "Én voltam a facebookon a 460. olvasó, aki jelezte, hogy nagyon tetszik "A királyi szkíták aranya" c. esszé. Gratuláció és köszönet a szerzőnek."

* Levélváltásunk során – Deák Ferenc  hívek, ha találkoznak… -- a továbbiakban ezt írta Fodor István New Yorkból:

Lelkesen olvastam, hogy szilardan kiallsz a felvilagosodas eszmeijert.  Nekem is ez a legfontosabb vezerlo elmelet. 2001 korul elkezdtem olvasni Vermes Geza muveit. Kozben megismekedtem  vele szemelyesen. Meglatogattam Oxfordban, es meghallgattam eloadasait Amerikaban.  2003-2004 ota olvasom a Deak Ferenc irodalmat.  Talalkoztam az eroszakmentesseg amerikai torteneszeivel, Mary King-gel es Gene Sharp-pal. www.aeinstein.org.  Kiderult, hogy Deak egyedulallo szerepet jatszott a vilagtortenelemben a jog es eroszakmentesseg teruleten.  Minden allamjogi kerdesben nagyon helyes allaspontot kepviselt.  Igy kisse keseruen latom, hogy epp sok magyar nem koveti Deak felfogasat, es hamis propaganda aldozatai maradnak. Mind a kommunista, mind a nemzeti mozgalmak kisiklasra karhozottak.  Hol tudnad az Empiria hasabjain ezt hatasosan megmagyarazni?

K.H.: Sajnos koromnál és rengeteg kötelezettségemnél fogva már nem tudok túllépni az EMPIRIA eredeti célkitűzésén, ami az amerikai külpolitika, némi belpolitika és bizonyos társadalmi kérdések, helyzetek figyelemmel kísérése és ezek magyar nyelvű közreadása, elemzése, kommentálása. Mindenesetre  jóleső köszönettel vettem a felkérést.

* Hollósi Nándi (freemail.hu) kérdése: Szeretném tudni, mi erről a véleményetek? "Erdő Péter: Példamutató, amit XVI. Benedek tett. Erdő Péter bíboros, prímás szerint XVI. Benedek pápa példát mutatott és emberi nagyságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy szembenézett a betegséggel, és ennek nyomán hétfőn a Vatikánban bejelentette, hogy február 28-án lemond tisztségéről."

EMPIRIA: A hercegprímás hazudik vagy csak képmutató módon nem mond igazat.:) A kúria legkorábbi hivatalos nyilatkozatai és a pápa saját bátyja szerint is  a lemondás oka nem betegség vagy szellemi leromlás volt, hanem csak “fáradtság”. Egyébként komoly bajok tünetei esetén  a pápai döntés  nem lett volna óriási meglepetés, holott Angelo Sodano, a bíborosi kollégium vezetője, derült égből villámcsapásnak mondta, és a bíborosi testület a riportok szerint hitetlenkedve és megdöbbenve vette tudomásul. A lemondás igazi oka: a pápa egy idő óta tudta, hogy több komoly bűnügyi visszaélés és az azokban játszott vezető szerepe miatt nemzetközi bíróságok által felelősségre vonható, amit minden áron meg akart úszni. Ha az igazságszolgáltatás előli bujkálás és a bűntársak cserbenhagyása Erdő Péternek „példamutató emberi nagyság”, ez leginkább őt magát minősíti. (A témáról bővebben olvasható a Jelenkor rovatunkban: Az évszázad bűne - Lemondásra kényszerült a pápa címmel.)

* Fodor Istvántól New Yorkból érkezett a következő e-mail (conefor.com) Hannánk: Hihetetlen mennyisegu anyagot talaltam az Empiria-dban.  Erdekes lenne osszehasonlitani tapasztalatainkat.  Nehany ponton mas kovetkeztetesre lehet jutni, de a kiindulasodat udvozlom.  Felvilagosultan kell a vilagot megkozeliteni.  Szerencsenkre magyaroknak ez a legkonnyebb, ha Deak Ferenc szarnyain  repuljuk be a vilagot.

* Jakab írja Hannának a freemail.hu-ról: Köszönet a cikkért, érdekfeszítő, végig kell olvasni. Szokás szerint a Vatikánban el voltak tájolva, mikor azt gondolták, valahogy a titkosított iratok kiszivárogtatását is megússzák. Pökhendiségük jellemzője volt a Magyar Kurirban tavaly júniusban leközölt cikk azzal a címmel: “A pápa lemondása újságírók agyszüleménye.”  Röhelyes, hogy a leszólt újságírók jobban látták a helyzet súlyosságát, mint a pápa környezete és ő maga is. Részletek a cikkből: Federico Lombardi május 30-i sajtótájékoztatóján újságírók kérdésére kifejtette: a médiumokban felröppent találgatások, a pápa lemondásának hipotézise újságírók agyszüleménye. A Vatikánból kiszivárogtatott dokumentumok továbbra is a sajtó érdeklődésének középpontjában állnak, de a helyzet akkor válik világosabbá, ha kezdetét veszi a nyomozás és kihallgatás szabályszerű eljárása. Jelenleg csak az előzetes kihallgatás történt meg. (...) A pápa esetleges lemondását illetően Lombardi kifejtette: egyes újságírók torzszülött gondolatáról van szó. A Római Kúria szolidáris a pápával, és teljes szeretetközösségben együttműködik Péter utódával. „Ebben a pillanatban még jobban meg kell mutatnunk a Szentatya és szolgálata iránti nagyrabecsülésünket, a vele való teljes szolidaritást és egységet, következetesen szembenézve ezzel az új helyzettel” – hangsúlyozta a szentszéki szóvivő.

*  Tarnóczi Géza (gmail.com) szerkesztőségünknek küldött újévi jókívánsága mellett a következő komoly kérdést vetette fel: Megkérném Hannát, szíveskedjen véleményt mondani, hogyan lehetséges, hogy a Heti Válasz „Balra át! Indul a második Obama-ciklus” címmel közöl cikket az amerikai választás kapcsán, mikor évtizedek óta kint élő diplomás rokonaim  tapasztalati  alapon a fasizmus miatt aggódnak? Valakik itt nagyon el vannak tájolva.  Kérdés, hogy kik?

K. H.: A válasz erre lehet nagyon leegyszerűsített és így rövid, vagy mélységében elemző és akkor minimum egy tanulmány, ha nem egy könyv. A jelenlegi keretek között a rövid változatnál kell maradnom: szó sincs “balraátról”. Az itt élő rokonok jobban mérik fel a helyzetet. Ehhez hozzáfűzném, a témát szerintem abból a szempontból kell megközelíteni, a változás új és önálló útját járja Obama, ahogy híveinek és kairói beszédében a világnak is ígérte, vagy pedig Bush nyomdokain haladva csak ‘láncszemként' funkcionál -- egyike a Status Quo bábjainak sorában. A demokrata párt 2008-as országos találkozóján szenátor Obama azt mondta, a legnagyobb kockázat, amit a párt és ő, mint majdani elnök tehet, ha a korábbi politikát próbálják folytatni a régi játékosokkal, más eredmény reményében. Számos példát lehetne felhozni rá, hogy Obama bizony a régi játékosokkal (Biden, Gates, Clinton, Panetta, Rice, Napolitano…) játssza az orosz rulettet, és persze a régi “eredmény”, a neokonzervatívok kezdeményezte örökös háborúk, örökös intervenciók, örökös megszállások, (kiprovokált) örökös veszélyhelyzetek, örökös olajkontroll, örökös dollárhegemónia… reményében.

Aki a felszínnél mélyebbre akar látni, annak el kell vonatkoztatni mind az amerikai, mind az európai (beleértve a magyar) ‘main stream’ médiapropagandától és politikai retorikától, amely a közvéleményt a balra tolódás veszélyével riogatva a szélsőjobb terveinek és céljainak elfogadására készíti elő. Ezt a manővert nem könnyű kivédeni. Óránként vagyunk bombázva félrevezető információkkal és szenzációhajhász (ál)hírekkel. Michael Parenti felhívta rá a figyelmet, “A hatalmas rés aközött, amit az USA vezetői világszerte csinálnak, és amit az amerikaiak gondolnak, hogy csinálnak, az a  domináns politikai mitológia óriási propaganda-eredménye.” Az Internetnek, független tv-adóknak és kiváló szakirodalomnak köszönhetően azonban számos olyan komoly értékelés elérhető, amely rávilágít a liberális hangzású Obama-ígéretek és a megvalósítás közti különbségre. Akik nem élnek a lehetőséggel és kizárólag az irányított tömegkommunikációból informálódnak, azoknak nincs lehetősége időben felismerni, hogy a közös “amerikai és európai neokoloniális háborúk, ‘humanitárius’ és ‘terrorizmus-ellenes’ intervenciók“ (Eskobar) egy teljesen Új Világrendet kreálnak – bár nem az ő jövőjük és nem is az egyetemes emberiség érdekében.

(A témával kapcsolatos lehet még egy korábban megjelent írásom egyik részlete: Két és fél évvel ezelőtt az elnökségre pályázó Barack Obama szenátor ígéretet tett, hogy amennyiben a Fehér Házba kerül, George W. Bush-sal ellentétben nyílt, tiszta lapokkal fog játszani, és vizsgálatot fog indítani bizonyos eltussolt visszaélések ügyében. Azt is hangoztatta, hogy támogatja, és elő fogja segíteni, hogy a világháló semleges és demokratikus maradjon. Mint 2007. november 14-én mondta, “Az Internet talán a legnyitottabb hálózat a történelemben és így is kell tartanunk.” Hívei kiábrándultságára a többiekhez hasonlóan ezeket az ígéreteit is megszegi; nemcsak hogy helyben hagyja az előző kormány illegális, gyakran alkotmányellenes intézkedéseit, hanem suttyomban még növeli is számukat.  És ahelyett, hogy felelősségre vonná a közérdek ellen jogtalanságokat elkövetőket, a háborús provokátorokat, vagy az ország külkapcsolatait lejáratókat (Joe Biden és Hillary Clinton az élen), a nyilvános leleplezők ('whistle blowers') ellen fordul, megtagadva tőlük a kiadóknak és közérdekű tájékoztatóknak a Legfelső Bíróság által is megítélt védelmet.)

*  Új olvasóink közül Tácsi István (fibermail.hu) kereste meg Hannát újévi jókívánságaival  és elisme-

résével:  A napokban hívták fel a figyelmemet az Empíria Magazinban megtalálható írásaira. Csak gratulálni tudok munkáihoz. Aki ilyen magasztos gondolatokat képes felvállalni, mint: "A hatalmi harc kíméletlen volt. A legfőbb Istennőt lefokozták, háttérbe szorították, megcsúfolták, de közel három évezred kellett, míg a férfi istenű vallások - mithraizmus, zoroasztrizmus, judaizmus, kereszténység - végleg ki tudták törölni a lelkekből.", mellyel teljesen egyetértek, mert az én alig ismert munkásságomnak is ez a fő mondanivalója. Igaz, hogy az idézetben a kereszténység után azért az iszlámot is feltüntettem volna.

K.H.: Természetesen nagy kihagyás volt, köszönet Tácsi Istvánnak a figyelmeztetésért és nem kevésbé a gratulációért.

* Az újságírónak készülő Sipos Ágota (googlemail.com) kérdezi, kiket javasolnék leginkább figyelemmel követni, ha "az igazságot szeretném tudni az amerikai külpolitikáról?"

K.H.: A politikai  "igazság" (ha van ilyen) keresése helyett inkább objektivitásra, vagyis felelősségtudattal megalapozott, jól dokumentált, több szempontból kritikusan mérlegelt helyzet-felmérésre, elemzésre, következtetésre törekednék. Ehhez javasolnám a megbízható tények és adatok feltárása és az ideológiák, politikai célok, modus operandi tanulmányozása mellett -- a (történelmi és közelmúltbeli) háttér figyelembe vételével -- az összefüggések szövevényének vizsgálatát, az érdekek és érdekellentétek gondos felmérését. Hozzáteszem, hogy komplexitása miatt ez jóval nehezebb (és többnyire hálátlanabb) feladat, mint ideológiai elkötelezettként vagy anyagi érdekből, szervilizmusból kifolyólag egy szemszögből nézve, bizonyos elvárásoknak megfelelően (elfogultan) írni. Ahhoz, hogy úgy érezhesd, kiegyensúlyozott képet tudsz formálni az USA külpolitikájáról, az irányított országos, kontinentális vagy akár globális Post-okon, Times-okon és Daily-ken kívül feltétlen ismerned kell az (Interneten is többnyire elérhető) alternatív média jeleseit  -- csak pár név hirtelenjében, ahogy eszembe jut, rangsorolás nélkül: Glenn Greenwald, Gareth Porter, Pepe Escobar, Mark Weisbrot, John Glaser, Matt Taibbi, George Monbiot, Chris Hedges, Jeremy Scahill, Ray McGovern, Karen Kwiatowski, Paul Craig Roberts, Marjorie Cohn,  Nail Clark, Samuel Francis, Eric Margolis, Norman Solomon, Linda Boyd, Bruce Fein, Tavis Smiley, John Pilger, David Swanson, Justin Raimond, Randall Amster, Jim Lobe, Gary Kaniya, Greg Palast, Glen Ford, Chalmers Johson, Cenk Uygur... és nem utolsó sorban a soraikból nemrégen örökre távozottak, Howard Zinn és Gore Vidal.

*    Egy  népünk eredetéről szóló, "csak jelzésnek szánt" fejtegetésben a következőt írta Csonti István (citromail.hu): Igen tetszett az ősi spirál szimbólumokról írott cikke. Az aranyspirál ...hát hogyan is látjuk a galaxisunkat? Az ősidőkben is voltak gondolkodni tudó emberek, akik a látható világ csodái mellett nem mentek el. Aki nem szán időt és fáradságot a 30 éve halott Paál Zoltán könyvére (nem ő írta, hanem 147 rovósámán), az bizony a keleti őskori, ókori világot minimum másként látja. Pécset is szkíták alapították Pannon idején -- a legtöbben nem ismerik ki is volt Pannon.  A csodákat érdemes meglátni, ma is vannak.

* Szerdahelyiné Judit (t.online.de) tette fel a kérdést Hannának: Olvasom a szkítákról írt, igazi élményt jelentő cikkeiben, hogy az előkelő nők sírjaiban tükröket találtak. Vajon ezek csak a nyilvánvaló szépítkezési célt szolgálták, vagy valamiféle szimbolikus jelentéssel bírtak? Kíváncsi lennék a véleményére és előre is köszönöm válaszát.

K.H.: A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy őseink a túlvilágon szükséges használati tárgyak mellett, ami a közembert is megillette, a vallási vezetőket és a magas tisztséget és méltóságot viselő férfiakat és nőket – utóbbiak gyakran vallási vezetők is voltak -- kultikus tárgyakkal együtt temették el. Külön érdekesség, hogy a leggazdagabb szkíta női sírokban nem egyszer kínai tükröt találtak, aminek távol-keleti mitológia magyarázata lehet. Én egy aranyos japán mitológiai gyöngyszemet ismerek, amely szerint (a feltételezhetően gyönyörű) Amaterasu napistennő elbújt egy mély barlangba, miután csúnyán összeveszett a bátyjával. Az Istennő rejtőzködése következtében a világra sötétség borult. A többi istenek erre föl egy tükröt helyeztek el a barlang bejáratánál, hogy kicsalják, és így visszahozzák az életet jelentő fényt. Vajon akik eltemették, a fény őrzőjének (talán ennek kapcsán égi összekötőnek) tartották a tükör tulajdonosát? Vajon a tükör jelképesen a túlvilághoz vezető út megvilágítását szolgálta? Csak találgatni lehet, vajon a világ különböző tájain, különböző kulturális környezetben a kultikus tárgyak ugyanazt a hiedelmet, ugyanazt a vágyat és reményt szimbolizálták-e?

* "Érdekes, jó cikkek itt, kedvenceim az indexoldal idézetei" -- írja Müller Károly a freemail.hu-ról.

* Köszönettel vettük Kiss Irén eszmetörténész jelentkezését a gmail.comról: "Gratulálok a pártus rhytonokról írt cikkéhez, melynek legtöbb állításával egyetértek. Felhívnám azonban a figyelmét arra, hogy az árják csak Kr.e. 15oo-1ooo táján érkeztek Iránba (perzsákat is beleértve), és hogy a pártus művészetnek nem annyira a sumer, mint inkább a méd diszítőművészet az előzménye."

K. H.: Próbáltam megkeresni, hogy hol írtam én más időpontot, de nem sikerült megtalálnom. Megköszönném a felvilágosítást.

* Minden elismerés és köszönet Laszlo Kovacsnak (dk), aki elsőként hívta fel figyelmünket a Lapszemlék 2012 II. félévében a 2. írásban mellékletként közölt ábránkra, amely akár véletlenül, akár részadat felhasználásával, de ellentmondásos adatokat közölt. Mint László írta: Sziasztok, nem igazan ertem ezt a plakatot, az 553 miota 58%-a az 1340-nek? Ugyanakkor szeretnek koszonetet mondani hogy olvashatom a cikkeiteket magyar nyelven Koppenhagabol.  7-8 eve vagyok csendes kovetotok ezen a linken: http://www.empiriamagazin.com/Lapszemle/lapszemlelinks.htm

(Reméljük, hogy magyarázatot keresve, némi kiegészítéssel is élve sikerült a cikket érthetőbbé, megbízhatóbbá tenni. Mégegyszer köszönet Lászlónak az észrevételért -- mindig  öröm jó agyaktól visszajelzést kapni.) 

*  Gellér T. (gmail.com) az alábbihoz kapcsolódva írja: Én Dr.Steierhoffer György December 22-i bejegyzéseként láttam a cikket, és szintén nagyon felkavarónak találtam. Ilyen témáról nehéz lehet írtni, ezért minden elismerés a szerzőnek, és köszönet a közreadóknak.

*  Fazekasné Jeruska Piroskától érkezett ez a levél, ami igen nagy örömömre szolgált, mert két linkje (a 2000.281-es tőlem nem müködött) gyönyörű tárgyakhoz vezetett, amelyeket hamarosan közölni szándékozok. Mint Piroska írja: Érdeklődéssel olvastam, hogy Kuliffay Adolf régész az Ön rokona és a bronzkori régészetet kutatta Magyarországon. Sajnos az itthon működő régészek ezen leletekről bővebb felvilágosítással nem tudnak szolgálni.  Ezen felbátorodva érdeklődöm, hogy tud-e Ön olyan kutatásáról, amik az alábbi leletet eredményezték. http://www.istenmezeje.hu/htms/mezo/tortenet.htm. A múzeum oldalán több spirál motívumi lelet is látható, de arról, honnan származik és ki találta, miként is kerülhetett a múzeum birtokába nem ír. Milyen népek élhettek ott, akik ezeket a csodálatos  ékszereket készítették. A Kárpát medence megjelölés pedig igencsak tág fogalom. http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2000.281  és http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2007.498.1a,b. Szeretném, ha átnézni őket és mielőbb válaszolna. Fáradozását előre is köszönöm.

* Aranka (freemail.hu) írja: Köszönet Hannának a cikkért és Dr. Keszthelyi Gyulának, aki a következő kommentárral tette fel a Freeblogra:

VIGYÁZZATOK A GYERMEKEKRE...

11-12-22 07:43:34 - írta Giulio történésze

Andy Groove szerint "Csak a paranoidok maradnak fenn". Mai világunkban a bűn, az erőszak, a szegénység járványként terjed. Nem szabad tehát úgy tennünk, mintha fenyegető veszélyek nem léteznének, mert ha nem vagyunk óvatosak, lehet későn ismerjük fel a gyermekeinket fenyegető veszélyt, vagy a már megtörtént bajt. Az alábbi linken olvasható írás még engem is megdöbbentett, de orvosi munkám okán hivatalból, család- és gyermekvédőként sem tehetem meg, hogy ne foglalkozzam a kérdéssel. http://empiriamagazin.com/jelenido/Sexbotranyok.htm  Az írást csak erős idegzetűeknek ajánlom. Megrázó sorok, elképesztő cinizmus... Ráadásul napjainkban nemcsak a fizikailag érzékelhető fenyegetés van jelen mindennapjainkban, hanem az interneten ömlik az információ mindenről. Ha a szülő nem korlátozza a gyermek hozzáférését a háló tartalmához, akkor már ott is érhetik súlyos traumák, akár kisiskolás korban is. Szánjunk tehát időt arra, hogy az az informatikai szűrők aktívak legyenek. Kérjük szakember segítségét ehhez. És a legfontosabb: figyeljünk a gyermekünkre. Vegyük észre, ha változik. Fél iskolába menni, depresszióssá, vagy szorongóvá válik. Általában véve a megmagyarázhatatlannak tűnő viselkedési jegyek azok, amikről el kell beszélgetni velük. Mi, orvosok is azért vagyunk, hogy minden helyzetben segítsünk. Ha kell, profi szakembert vonjunk be a munkába. Vigyázzatok a gyermekekre...

* Hefkó János régi barátunk és támogatónk (t-online.hu) azt írja: Mivel a spirál egy nagyon fontos Univerzum tényező, egy a pontból -- a teremtés pillanatától -- származtatott alakzat, mely a csigaháztól a napraforgóig, a génspiráltól a csillagrendszerek spiráljáig és még ki tudja milyen fraktál állapotig terjed, valóban a világmindenség fontos alakzata. Az egyik legizgalmasabb kérdés ez számomra, ezért állandóan kutakodom a témában. Igen érdekes számomra a mellékletben szereplő könyv, mely csupán mérésekre támaszkodva épít fel egy hipotézist, mely igen meggyőző. (Christopher Knight, Alan Butler - Szupercivilizáció.doc, Size: 5645690) Alább található két videó a teremtés logikusan elképzelhető bonyolódásáról: http://www.youtube.com/watch?v=OpcUz-e4QQA&feature=related.  Köszönöm, hogy számomra ezt a csodálatosan érdekes témát felvetette.

 

* Heimer István a chello.hu-ról kétkedésének ad hangot, mint nyilván mások is, a líbiai elnök pozitív értékelésével kapcsolatban: “Azért sokan a Lockerbie-i terrortámadásra is emlékeznek a Khadaffival kapcsolatban. Kíváncsi lennék, erről mi a Hanna véleménye?”

 

K.H. A felvetett kérdésre két okból sem válaszoltam meglehetősen hosszú ideig – ettől függetlenül elnézést kérek érte. Az egyik, hogy hamarosan megjelenő könyvem nyomdakész állapotba hozása sok időmbe került, és ez főleg a magazin és így a levelezésem hátrányára is történt. A másik ok, hogy a Líbia-kérdésről tervezek hosszabban írni, és ennek része lesz az a hamis vádaskodás, “fals flag operation”, amelynek az olajban, aranyban és édesvízben gazdag kis ország 1988-ban áldozatául esett.

 

 * Gász József nevű kedves Olvasónk írja a következőt Hannának a freemail.hu-ról:

 

Amerikát NEM afrikaiak /a vai nevű negroid nép fedezte fel, és járt ott először! Ezt bizonyítják a történelmi tények! Azaz az olmék INDIÁN AMERIKAI EREDETŰ NÉP VOLT! OTT HELYBEN, A MAI DÉL-MEXIKÓBAN (LA VENTA, TRES ZAPOTES, STB.) FEJLŐDÖTT KI I.E. 1500 KÖRÜLRE, ÉS A SZOBORFEJEK, EGYÉB KÉZMŰVESMUNKÁK IS AMERIKAI INDIÁN FAJÚ EMBEREKET, AZ INDIÁN VALLÁSI-PAPI VEZETŐKET, AMERINDIÁN URALKODÓKAT ÁBRÁZOLNAK! Az olmék prekolumbián kultúra afrikai eredetét kimondó elmélet NINCS bebizonyítva, mert téves, és JOGTALANUL BECSÜLI LE AZ AMERINDIÁNOK MŰVÉSZETI-SZELLEMI-ANYAGI (ÖNÁLLÓ!) TELJESÍTMÉNYEIT! Ez a megállapításom NEM négerellenes rasszizmus, HANEM TÖRTÉNELMI TÉNY! Az afrikaiak a Kr. u. 16. sz.-ban jutottak el csak először az európaiak révén az Újvilágba, a Kolumbuszt követő EURÓPAIAK TÁRS-FELFEDEZŐI VOLTAK AZ ÚJVILÁGBAN!

Az amerindián olmék kultúra lebecsülése, afrikai eredetét hirdető Ivan Van Sertima-i elmélet fekete rasszista, azaz fekete-néger-felsőbbrendűségi HAMIS kicsengéssel bír! Ez utóbbi ÁLTUDOMÁNYOS NÉZET UGYANOLYAN ROSSZ, TÉVES, ELÍTÉLENDŐ, MINT A FEHÉREK FELSŐBBRENDŰSÉGÉT VALLÓ RASSZIZMUS!! Az európai, néger kultúra TELJESEN ÖNÁLLÓAN, EGYMÁSTÓL FÜGGETLENÜL FEJLŐDÖTT KR. U. A 16. SZÁZADIG! Ugyanez mondandó el az amerikai indiánok vonatkozásában is. Az Ő MŰVÉSZETÜK, SZELLEMI-ANYAGI KULTÚRÁJUK, FEJLŐDÉSÜK IS TELJESEN ÖNÁLLÓ VOLT A KR. U. 1500-AS ÉVEKIG, FÜGGETLEN AZ AFRIKAI NÉGER, ÉS EURÓPAI KULTÚRÁTÓL, MŰVÉSZETTŐL!!

 

K.H.: Az olmék kultúráról való álláspontja jól ismert számomra. Különösen elterjedt volt, amíg nehéz volt hozzájutni angol és francia nyelvű szakirodalomhoz, amely ma már könnyen elérhető az Internet jóvoltából. Mikor úgy 20 évvel ezelőtt írtam a témában egy cikket Kőfejek címmel, az  akkor merésznek és újszerűnek számított, ma viszont már sokkal elfogadottabb, arról nem is beszélve, hogy azóta még alaposabb tudományos kutatások támasztják alá az afrikai „kulturális szikra” szerepét, amely egyes helyeken döntően befolyásolta az amerindián életmódot. (Ha látok a témához kapcsolódó anyagot, azt hozzá szoktam adni régebben megjelent cikkeimhez, így ha megnézi, ebben a témában is fog találni újabb diffúziós elméletre épülő véleményeket.) Azon állásfoglalás, amely szerint az olmék kultúra az indián és bizonyos észak-afrikai (valószínűleg núbiai) kultúra ötvözete, az nem az indián kultúra lejáratására alakult ki, hanem régészeti és kultúrantropológiai kutatások eredményeként. Ezt lehet kritizálni vagy elutasítani, de aligha érdemes az indiánok védelmében. Kétlem ugyanis, hogy sérelmesnek találják, ha azt hallják, hogy a Nílus-völgyi fejlett kultúra, amely valamikor többek között Hellász, India és a Római Birodalom kultúrájára is hatással volt, náluk is befolyást gyakorolt. Téves gondolat, hogy amit az európaiak sértőnek találnak magukra nézve, az más földrészek lakói számára is dehonesztáló. És legfeljebb egy 'fehérember' tételezheti fel, hogy lenne olyan mai indián, aki az olmék fejszobrokban a saját ősét, és nem egy idegen faj képviselőjét látná.

* Bizony több mint egy évtizede korrespondeálunk alkalmanként Hefkó Jánossal (t-online.hu) -- köszönöm és nagyra értékelem szíves figyelmét. Most azt írja: "Mint hűséges olvasója most is örömmel olvastam a legutóbbi cikket. Ezzel kapcsolatba hozható az alábbi interneten keringő hír. Mi nem tudjuk ezt ellenőrizni és fogalmunk sincs, mennyiben igazak ezek az állítások. Kérem, ha van ideje pillantson rá. Önnek talán több rálátása van ezekre a számunkra ellenőrizhetetlen dolgokra. Várjuk szeretettel a véleményét."

Néhány tény (amit a média soha nem közölt) a "vérszívó szörnyeteg diktátorról" Kadhafirol, aki "terrorizálja" a saját embereit és Libyát:

- A libiai állampolgárok kamatmentes hitelt kaptak.
- A diákok az átlag fizetését kaphatták annak a szakmának, amit tanultak.
- Ha valaki nem kap munkát, az állam teljes fizetést ad neki, mintha dolgozna.
- Új házasok öröklakást vagy házat kaptak ingyen.
- A világ bármely egyetemere beiratkozhat valaki, az állam fizetett neki 2.500 eurot, plus teljes ellátást, és egy kocsit.
- A kocsik gyári áron kerültek eladásra.
- Libya nem tartozik senkinek egy centtel se. Nincs adóssága.
- Ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás.
- A lakosság 25%-nak egyetemi végzettsége van.
- Az utcákon nincsenek koldusok és hontalanok. (legalább is a bombázásokig)
- 15 cent egy kenyér.

Nem csoda, ha az USA és más kapitalista országok nem szeretik Libyát. Kadhafi nem egyezett bele az IMF és a Világ Bank magas kamatú hiteleibe. Más szóval, Libya FÜGGETLEN VOLT! Ez az igazi oka a Libya elleni háborúnak. Lehet, hogy diktátor volt, de ez nem az USA dolga!!

K.H.: Az Interneten kerengő infó egyes tételei ha túl rózsásnak tűnnek is, nincsenek messze a valóságtól. Több hiteles forrásból is úgy tűnik -- erről írtam is a Lapszemlék, kommentárok rovatomban, 2011. első félév, 9. írás --, hogy Kadhafi megpróbálta minden tőle telhető módon felemelni népét, és ha a megbuktatására szövetkező nyugati országok nem sújtották volna évtizedekig szankciókkal, ezt sokkal magasabb szinten tudta volna megvalósítani. Szerintem az okozta az öreg vesztét, hogy mivel rákényszerült, idővel hajlandó volt bizonyos dolgokban megalkudni, de nem mindenben -- és ez nem volt elég! Egyesektől száz százalékos behódolás az elvárás. Ráadásul még mindig olyan idealista álmokat szőtt, mint az arab nacionalizmusra épülő összefogás a közös érdekek védelmében. . . és  az Afrikai Uniót  is tényleges egységgé akarta kovácsolni, ráadásul a dollár helyett saját fizetési eszközzel. . . Szóval több indok is volt, illetve fennáll, ami miatt a nagyhatalmak szabadulni akarnak tőle. Mindenestre ezek közül az egyik nyilván az, hogy gazdaságilag is függetlenné tudta tenni az országát (hatalmas monetáris és arany tartalékai vannak), és viszonylagos jólétet tudott nyújtani a népnek, ami nem jellemzi a túlköltésbe és eladósodásba hajszolt más népeket. A Humán Fejlettségi Index  (Human Development Index) 2010-ben a magas fejlettségű országok közé sorolta (ezt már nem lehet letagadni), és világviszonylatban az 53. helyre sorolta. (Magyarország a 36. helyen áll.)

* Vadas Győzőtől (freemail.hu) kaptuk az elismerő szavakat: "Gratulálok a folyamatosan magas színvonalhoz." 

* Irénke nevű kedves olvasónk (hotmail.com) joggal háborgó leveléből: “Elegem van abból ugyanis, hogy hivatásos "tudósgárdánk" semmit nem tesz azért, hogy Magyarországról ill. a magyarokról (pláne az utóbbi idők negatív kontextusában) kialakult nemzetközi közvélemény egy jottányit se javulhasson, még a történelem-tudományok vonatkozásában sem! A magyarokról kialakult közvélemény ugyanis mai napig a "nyereg alatt puhított húst" evők közé sorol bennünket /tisztelet a kevés számú kivételnek!/, és egyáltalán nem hajlandó elismerni, hogy a keleti örökséggel jól sáfárkodó, kultúra-hordozó és nem -átvevő népként jöttünk Európába! Egy elrettentő példát említek: Pozsonyban egy városnéző sétám alkalmával  tapasztaltam, hogy mindenki szlovák eredetűnek tartotta a várat, és nem akarták elhinni, hogy (Szt.István lovasszobra helyére) csak 1989-ben került az "államalapító" Szvatopluk szobor, és hogy mint állam sem léteztek 1920 előtt! Útitársaim mitsem tudtak Trianonról! Csak akkor tudtam meggyőzni őket, amikor a német nyelvű útikalauzban szlovák történelmi alakok keresésére biztattam őket, persze egyet sem találtak...”

*  Feledi Robi (aol.com) írja Hannának: Ez eddig a legjobb cikk, amit a temaban olvastam a Wikileaksrol es Assange jelentosegerol, mivel osszefuggesben ellemzi es szeleskoru hatasaban vizsgalja. Gratulalok es koszonet erte.

* Dávid írja a freemail.hu-ról: Jó fej ez a Bognár J. több könyve is megjelent, örülök, hogy itt is idézve lett:  Jézus nem nyújtott eszményképet az államra és a nemzetre nézve. Azt mondta: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré..." Tehát az embernek teste feletti uralmát ráhagyta a császárra, és ez szörnyű veszéllyel fenyegette és fenyegeti az emberi értelmet és lelket. A keresztények már i.sz. 60 körül is egy igen balvégzetű szektát alkottak. Nekik is, mint mindenkinek, áldozatot kellett bemutatniuk a császárért. Jézus pedig hatalmat is adott a császárnak, hogy ezt kikényszeríthesse keresztény alattvalóitól. Jézus persze ilyen áldozatra aligha lett volna hajlandó. Ahogy sok keresztény is megtagadta ezt, és inkább a halált választotta. Tehát kezdetben igen nehéz helyzetben voltak a keresztények, mert kereszténynek lenni halált jelentett a Római Birodalomban. Érthető, hogy János evangélista nem látta távolinak azt az időt, amikor minden keresztényt megölnek. Így nem is lehetett egy keresztény számára fontosabb esemény, mint a második eljövetel, a feltámadás várása, a bosszú. Jézus tehát hibát követett el, mikor azt mondta, hogy a pénz a császáré. Mert a pénz: kenyér és élet, és ez nem lehet senkinek sem a tulajdona. A pénz hatalmat is jelent, és gyalázatos dolog hatalmat adni az ellenségnek. (Bognár József: A Jelenések Könyve és az élet. Napkelet, 1991)

* Rácz Zsuzsi  (t-online.hu) írja: Hanna a szakdogások mentőangyala, az Empíria a legjobb külpol. forrásanyag. BUÉK!

* Králik Lajos (comcast.net) megjegyzése a Hidegvérrel című cikkünkhöz: “Na de mióta azonos a sajtó az újságírással? Az általános meghatározás szerint a sajtó információval, elemzéssel és véleménnyel szolgál az olvasóközönségnek – nyomtatott vagy digitális, helyi vagy nemzetközi, egy személyes vagy egy bizottság által szerkesztett.” Szerintem is ez a lényeg. A Wikileaks sajtótermék többnyire unedited formában. Vagy információ forrás, ahogy minden újság is. De míg azok irányítottak és cenzúrázottak, addig a Wikileaks politikai részrehajlás nélkül, ömleszett formában közli a kapott anyagot.  Köszönet a pontosításért.

* Deák Kata (yahoo.com) írja Veszprémből: Szeretném tudni, mi a véleményed a wikileaks és a média szabadság várható viszonyáról és hogy elképzelhetőnek tartod-e, hogy a világháló az eddiginél szigorúbb cenzúrázásnak lesz kitéve?

K.H.: Komplexitása miatt a Jelenidő rovat decemberi számát a témának fogom szentelni, és örömmel venném, kedves Kata, ha majd ott találkoznánk.

* Köszönet illeti hozzászólásáért  Mezei T. kedves Olvasónkat (online.hu), aki "nem kritikaként" felveti a kérdést, "az újabban használatos 'mély olvasás' az 'elmélyült olvasás' modern vagy rövidített változata? Vagy szószerinti fordítás angolból? Egyébként egyetértek a hozzászólókkal, megéri egy kapucinerrel a kéznél koncentráltan figyelemmel kísérni egy másik agy gazdagon burjánzó gondolatmenetét, az egymásra nyíló, egymást megvilágító vagy kiegészítő és mindig tovább lendítő gondolatok sorát. Nagyon jók Hanna kulturális témájú cikkei is, és élvezetes a gazdag multunkat illlusztráló képanyag."

* "Gyakori olvasónk" Horváth Andrásné  írja Győrből (yahoo.com): "A Csodavárók mélyolvasást igényel, de megéri."

* Köszönet Joe Laslonak, aki távoli Ausztráliából (Bigblue.net.au) írja a következőt: "Nagy oromomre szolgalt, hogy megtalaltam az interneten a lapjukat, igy modomban volt sok mindennel megismerkedni. Nagy orommel olvastam a Szent Maria Magdolnarol szolo torteneteket, nekem O mindig megnyerte a tetszesemet, nagyon sajnalom, hogy a katolikus Egyhaz annyira kitaszitotta, es megfosztotta minden hirnevetol. De bizzunk abban, hogy eljon majd az ido, mikor a nok is helyet kapnak az Egyhazak apostoli munkajukban."

   K.H.: Ennek a kedves, személyemnek szóló levélnek kapcsán szeretném megragadni az alkalmat, hogy többeknek is jelezzem, a két Mária Magdolnáról szóló esszé nem több, mint a vele kapcsolatban elérhető mítoszok elemzése (szereplők, korszellem, társadalmi jelenségek és viszonyok stb. átgondolása, mint egy film- vagy színikritika esetében), természetesen modern szellemű, kiváló egyháztörténelmi  értékelések figyelembevételével.  Ennek során -- és ez, amit Joe kiváló érzékkel felismert – fény vetült többek között arra is, ami a mai keresztény egyházat és közvetve a hívek életét is befolyásolja, és ez a korai egyház autokratikus -- centralizáló, dogmatizáló, az egyháztörténelmet meghamisító, patriarchátusra építő, a nőket degradáló -- szerepe.  Bár nyilván fiktív alak, mégis Mária Magdolna és kapcsolatai (szájhagyományra épülő) ábrázolásán keresztül visszapillanthatunk a régmúltba -- akár egy Jókai regényen keresztül a XIX. századba -- , amelynek múltbeli árnyai, kisiklásai és tragikus tévedései mai napig is kísértik a kereszténységet.

* Gordos Tamás nevű kedves Olvasónk (freemail.hu) további jó munkára bíztatva írja a következőt: Megnéztem a Statbraint, most átlag napi 126 látogatót jeleznek, ami közel áll az Empíria saját adataihoz.  Különben meg kell jegyezzem, hogy nagyon érdekesnek találom a pedofíliáról közölt tényfeltáró cikkeket.  Szenzációs, hogy a 90-es évekbeli cikkek is be vannak linkelve, amiket a közelmúltban kiderült esetekkel összeillesztve kialakul a teljes kép, a felsőpapság által irányított bűnszövetkezet áldásos tevékenységéről. Döbbenetes, hogy annak ellenére, hogy a mostani Pápának 20 éve vezető szerepe van a bűnpártolásban, mégis akadnak, akik azzal vádolják a médiát, és ez már nevetséges, hogy bele akarja keverni a szexbotrányba a Pápát, mintha eddig semmi köze nem lett volna hozzá. A Heti Válaszban is olvastam egy ilyen kiizzadt pápavédő cikket, Börtönbe a Pápával címmel, pedig az politikailag a jobb lapok közül való. Tudatlanság, olvasatlanság vagy korlátolt elfogultság? Az Indexen viszont olvastam egy-két jó cikket a témáról, de egyedül az Empíriában jelentek meg olyan cikkek, amelyek a tájékoztatáson túllépve indokot, magyarázatot is keresnek erre a jelenségre és mélységében tárják fel az egyház problémáit, amiknek társadalmi veszélye jóval komolyabb mint sokan gondolják.

(Köszönet Ildikónak a figyelmeztetésért. A cikk címe helyesen: Börtönbe a Pápával? - a Szerk.)

* Fellegi T. István (nextra) néven jelentkező kedves Olvasónk talán húsvéti locsolás helyett küldi szerkesztőségünknek elismerő sorait: "Egy volt évfolyamtársam ajánlatára néztem bele a magazinba tavaly ilyentájt, és azóta is vissza-visszatérek, mikor időm engedi.  Az idézetgyűjtemény rendkívül hasznos és érdekes, megdöbbentő, hogy az ember a közelmúltból mi mindenre nem emlékszik már. Sajnos, hogy a "Hazugságok szárnyainhoz" eddig még nem jutottam hozzá, pedig megvan, talán majd a  szabadságom alatt."

* Veronika (gmail.com) kérdése: “Szerintem szenzációs az Empíria. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen a nézettsége.  Van valami konkrét adatotok?”

K.H.: Köszönet a dícséretért -- mindig öröm és egyben megtiszteltetés. Igen, a szolgáltatónkon keresztül kaphatunk statisztikát, és eszerint -- mióta csak minden második hónapban jelenik meg a Jelenidő rovat -- havonta 4300-4700 között ingadozik a közvetlen olvasóink száma. (A nyári hónapokban kevesebb, vizsgaidőszakban és behavazódáskor több.) Természetesen az nem tudható, hogy ezen kívül hányan olvassák írásaimat a Gondolán és azokon a médiafigyelőkön, ahol tőlük átveszik, mint ahogy azt sem tudható, mennyien olvassák azokat az írásokat, amiket közvetlen tőlünk vesznek át másodközlésre (néha, bár ritkán a forrás feltüntetése nélkül), vagy kinyomtatva adnak tovább azoknak, akiknek nincs számítógépük. Azt sem tudjuk, mennyien kíváncsaik ránk például a netszemlén. A Clipmark viszont -- ahova Dr. Telkes József jóvoltából került fel az EMPIRIA -- mutatja, hogy náluk 900 felé közeledik az olvasók száma. Mindenesetre nyugodtan értékelhető rendkívülinek az a folyamatos érdeklődés és elismerés, ami minden hirdetés és dobverés híján (nem vagyunk sem a Facebookon, sem a Twitteren!) ilyen szép számú olvasótábort vezérel hozzánk.

Alant közlöm a legutóbb levett statisztikát, mivel a fentieket cáfoló hiteltelen adatok is előfordulnak az Interneten. Nem tudom, milyen módszerrel dolgozik például az angol nyelvű Statbrain.com -- talán az angol nyelvű oldalakat veszi csak figyelembe? -- de egyszer azt közölte, hogy az EMPIRIA "estimated", tehát saccolt látogatói száma naponta "kevesebb mint 10". Azóta nem jártam náluk, de lehet, hogy most éppen kevesebb mint 3.

 

* Molnár Ákos (gmail.com) Budapestről írja Hannának: "Egy régebbi cikkével kapcsolatban írok Önnek. 2003 júliusában a szaszanida ezüst kincsek szkíta eredetéről írt. A képek között szerepel egy - egyébként pazar kivitelezésű - gyűrű kinagyított képe. A gyűrűn egy szárnyas oroszlán látható, így kinagyítva látható az oroszlán oldalán négy egyforma függőleges jel és a hátsó lábán egy - talán - nap motívum. Itt rögtön eszembe jutott az esztergomi híres oroszlán kép és Badiny Jós Ferenc szép munkája az Istergami orszlánokról. Gondolom ismerős a történet és a kép is.  A "hivatalos" magyar régészeti, történeti álláspont az esztergomi oroszlánokról az, hogy azok bizánci eredetűek. A történet ismerős: a magyarok még egy orszlánt sem tudnak ábrázolni külföldi minta nélkül."

* Torday Kiki  (mailbox.hu) értékeli korábban Szubb Roza pen-néven jelentkező honfitársunkat -- aki felől egyébként sajnálatos módon régen nem hallottunk: "Sok okos, jó hozzászólás érkezett az EM szerkesztőségébe, jellemzőjeként a honlapnak, érdemes beleolvasni. Így jutottam le, egész az oldal alsó harmadáig, ahol Szubb Roza Istenek alkonya című kiváló paródiája olvasható, egy gyöngyszem!  Akárki is van a név mögött, csak remélni tudom, hogy nem adott fel az íráson. Sajnos kevesen gyakorolják ilyen magas szinten ezt a műfajt, ami szórakoztatva tanít és nyit szemet a világra."

K.H.:  Hogy ne kelljen Olvasóinknak keresgélni, ide másoltuk a joggal méltatott írást:

ISTENEK ALKONYA

A történelem folyamán, mikor honunk bajban volt - és sajnos ez gyakran megesett - a nép imádkozott a "Magyarok Istenéhez",  mint például "Magyarok Istene rontsd a labanc hadát". A labancok azonban eredményesebben lobbizták Teremtőjüket és a végeredmény: Labanc Isten vs. Magyarok Istene - vereség kiütéssel.

Mikor 1919-ben Apponyi Trianonban képviselte országunkat a nép bizakodóan a Magyarok Istenéhez fordult támogatásért, de DUMNEZEU, a románok Ura összeállt BUH, BOH és BOG-al, a csehek, szlovákok és szerb-horvátok Mindenhatójával és így a többség lehengerelte. Persze a magyar delegáció összeállítása már eleve eltemette az Ország esélyeit. A kisebbségek azzal vádoltak minket, hogy feudális állam voltunk, ahol arisztokrata földesurak - oligarchák zsákmányolták ki őket századokon keresztül. A feudális megbélyegzés ellen Gróf Apponyi és két másik gróf, Bethlen és Teleki érveltek, csakhogy a meggyőzendő bírák a politikai spektrum antipodusát reprezentálták: Clémanceau radikális szocialista, Lloyd George Munkáspárti és Wilson (fellegjáró) demokrata. Később a Parlament sóhajtozott: talán ha egy-két főherceget és őrbárót is bevettünk volna!

Húsz évvel később, mikor a magyar tábornokok a Második Hadsereget az orosz frontra küldték, Zadravec tábori püspök egy ünnepélyes és szívhez szóló búcsú-misét mondott a Vérmezőn. A szentbeszéd végén térdre borulásra szólította a megjelenteket, megáldotta a zászlót és meggyőződéstől rengő hangon bejelentette: „Isten veletek van.”

Ugyanakkor Angliában a Canterbury érsek egy Upper Shropshire-i gyakorlótéren búcsúztatta a 102-ik Queen's Own Light Infantry Regiment-et ugyanezekkel a szavakkal, pár nap múlva pedig a massachusettsbeli Concord mezején a Bostoni Egyházmegye feje, Mgr. Wormsley szintén ezzel biztatta az 82. Airborne-t és egy Marine ezredet: „God is with you!”  G-a-r-a-n-t-á-l-v-a. A berlini Alexanderplatz kövezetén térdelt a "Grossdeutschland" S.S. divízió, mikor a püspök kibontotta és megáldotta a vadonatúj lobogót, melyen a horogkereszt alatt gót betűkkel és aranyfonallal volt kihímezve a Birodalom régi jelszava: "Gott Mit Uns".

Az orosz Isten, "Bozse" századokon át istápolta a népet jóban és rosszban. A babushkás nénikék imádkoztak hozzá, az elit csak tolerálta, míg a bevodkázott proletárok nagyrészt csak káromolták. Lenin száműzte és egy időre majdnem teljesen eltűnt, de mikor a német tankok már Moszkvát fenyegették, akkor Sztálin amnesztiát adott neki, a pinski pópa bocsánatát és segítségét kérte, mire az újjászületett Bozse hálából elátkozta a Wehrmachtot. A háború után Sztálin persze visszaküldte Szibériába, ahonnan Putin csak nemrégen engedte ki.

Több mint egy milliárdra rúg a muzulmán közösség, Istenük az Allah Család, melynek tagjai nyíltan agitálnak egymás ellen. Shia Allah egy kanál vízben megfojtaná Sunni Allah-t, aki követőit arra buzdítja, vágják el Kurd Allah híveinek torkát. Paki Allah bombagyártó segédkönyveket terjeszt a Hindu Úr alattvalói ellen és a Maláj Allah kedvenc tisztálkodási metódusa a vérfürdő.

Wahabi Allah égig érő olajhordók tetejéről hirdeti Mekkát, mint turistaközpontot, míg iskolái terjesztik a vérbosszút.  Allahék nem értenek a közgazdasághoz, hadviseléshez, közigazgatáshoz, amellett nőgyűlölők és imámjaikat ügyetlenül választják. A Korán tele van jóindulattal, testvéri szeretettel és jóra buzdítással, de klérusának egy része pont az ellenkezőjét prédikálja. Az USA terjedelme és népessége folytán több Atya Urat engedhet meg magának. Az északkeleti szofisztikált sarok Karácsonykor és Húsvétkor megadja az Úrnak, ami az Úré, április 15.-én pedig a Királynak, ami a Királyé.  Az év többi részében több figyelmet szentel a Dow Jones átlagnak, mint a Bibliának.

Nagyjából ez megy másutt is, a nagy változás délen van, ami másként úgy ismeretes, mint a Biblia Övezet vagy Ámen Sarok.  Itt "JEESAS" az abszolút uralkodó, Vesta szűzei Pat Robertson, Jerry Falwell és Billy Graham, a csorda pedig a Born Again Southern Baptisták. Ezeknek a bárányoknak a gyapját nyírják a világ legarcátlanabb hipokrita sarlatánjai, a "tele-evangelisták", akik képernyőről és cirkuszsátorokban szédítik a népet, "gyógyítják" a bénákat és tányérozzák a gubust. Komoly rock-bandákat és szemfényvesztő sámánokat megszégyenítő produkció keretében szednek össze milliókat, melyek olyan himpellérek zsebében kötnek ki, mint - a már többször leleplezett - Jim Swaggart, Jim és Tammy Faye Baker, Benny Hinn és mások.

Itt lenne az ideje, hogy a világ legbölcsebb teológusai végre más magyarázatot találjanak az Úr semleges vagy nem-beavatkozó magatartására, mint a gránitba vésett "szabad akarat" elve. Mint parodistának nekem sokkal jobban tetszene, ha a Pápa kijelentené, hogy a Teremtő azért nem avatkozik bele a földi grimbuszba, mert fennkölt, mennyei humorérzéke van és a ribillió remekül elszórakoztatja. Mivel tv, kábel- és műhold adás még nincs az Olimpusz tetején, végül is mi mással szórakozzanak az Urak?

Még egy utolsó enigma: Ha Buddha indiai, akkor miért ül mindig törökülésben?

Szubb Róza

* Zádori Zoé (gmail.com) többek között ezt írja Hannának: "Örömmel és csodálattal olvastam Mária Magdolnáról szóló írásodat. Amatőr szinten én is foglalkozom vallástörténettel, és írásod választ adott arra a kérdésemre, honnan kerültek bele a kereszténységbe a matriarchátus korára jellemző elemek, mint a meghaló és feltámadó Isten és a kenyér, mint az Isten teste. Ha Mária Magdolna papnő volt, ezek a gondolatok csakis őtőle származhattak! A (Jézus halálát követő) kereszténység megalapítójának elsősorban Mária Magdolnát kell tartanunk, mivel a kereszténység legjelegzetesebb tanításai tőle származnak.

* Tardos Balázs (online.hu) Szerkesztőségünknek küldött újévi jókívánságát követően azt írja, „Mivel Magyarországon hiteles külföldi információnak nem vagyunk bővében, felbecsülhetetlen az Empíria Magazin munkássága. Csak így tovább 2010-ben is!

* Sajnos Olvasónk, Bajor Tibor (freemail.hu) alant közölt felkérésének Hanna idő hiányában nem tud eleget tenni, de mint éppen az idézett szakaszból is kiderül, mások is felfigyeltek rá, és kellő kritikával illetik az atlantista Orbán Viktor aggasztó elfogultságát és tájékozatlanságát. (Tavaly szeptemberben Obama már olyan fölénnyel vezetett a népszerűségi felmérések szerint, és a bankok olyan nagy-mennyiségű pénzt öntöttek a kampányába, hogy a McCain--Palin-kettős esélye a minimálisra csökkent.)

Szívesen venném, de nyilván sokan mások is, ha Hanna többet foglalkozna az itthoni ügyekkel, mert széles látókörű és értékesek a meglátásai, amire nagy szükségünk lenne, különösen azután, hogy Orbán és a Fidesz olyan rosszul méri fel a nemzetközi helyzetet Afganiszántól és Oroszországtól kezdve az USA-ig. A lapszemlék utolsó 14. írása  a lábjegyzetben rámutat Orbán Palin-imádatára, ami egy komoly politikus esetében szinte nevetséges, de még veszélyes is. Az atv.hu annakidején közölte egy nyilatkozatát, amiben Orbán “nemzeti hősnek és igazi karakternek” nyilvánította McCaint, amit a Vietnamról írott könyvek és memoárok szerzői több esetben is kétségbevontak. Ki tudja, honnan szedi az értesüléseit. Itt az atv.hu cikk részlete: Nos, a Fidesz elnöke a végeredményt tekintve lőtt mellé elég alaposan. Szeptemberben ugyanis az MTI érdeklődésére azt mondta: úgy érzi, hogy a McCain-Palin páros győzelmi esélyei erősödnek. A demokrata jelöltkettőssel "most fej-fej mellett vannak, de a tendenciák kedvezőek, a republikánus szavazók bizakodóak, és úgy tűnik, hogy a demokratáknak nincs sok mondanivalójuk az igazán fontos kérdésekről". A Fidesz-elnök szerint a republikánusoknak az a nagy előnyük, hogy "a jelöltjük mégis csak egy hős, a szó legősibb értelmében vett nemzeti hős, egy igazi karakter".

* Örömmel és köszönettel vettük Pintér Sándor (yahoo.com) nevű kedves olvasónk elismerő sorait, amelyek arra utalnak, hogy az EMPIRIA sikeresen halad azon az úton, hogy megvalósítsa kitűzött céljait.

Évek óta olvasom az Empiriát, csaknem napi rendszerességgel és gyakorlatilag a bevezető elolvasása után rajongójává váltam. Nagy netező vagyok, többnyire híroldalakat és tudományos lapokat (kedvencem az edge.org ajánlom figyelmébe, ha még nem ismeri) látogatok, és több éves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az Empiria mindig felüdülésként hat a konvencionális magyar hír site-ok (index, origo, mti, hvg, nol, mno stb) között. Végre egy oldal, ahol nemcsak a cikkek címét olvasom el! Mert lássuk be, ez a helyzet a fentiekkel. Általában már a címekből tudni lehet, miről fognak blablázni a nagyképű úgynevezett újságírók; gyakorlatilag lényegi információłt maguk az írások nem tartalmaznak. Ezzel szemben az Empiria cikkei túl azon, hogy nagyon élvezetesek, tényfeltáróak, elgondolkodtatnak, szélesítik a látókörömet (Obama és Irán esetében pl ez nagyon hasznos), és sokrétűségükkel számtalanszor szembesítenek saját leegyszerüsítő gondolkodásmódommal és előítéleteimmel. Legfőképpen lendületet adnak a saját gondolataimnak és kitartást a hétköznapi életben a barátokkal, a családdal és az ismerősökkel folytatott vitákban. Az Empiriával megnyílt számomra egy ajtó egy olyan térre, amiről zsigerből tudtam, hogy van valahol, hiszen több kell, hogy legyen a világban, mint amit az indexen és a TV2-n látni. Nagy köszönet az alapos munkáért!  Fentiek miatt persze elszomorodtam, mikor év elején közölte, hogy csak kéthavonta jelentkezik a Jelenidőben való írással, hiszen akkora szükség van erre az oldalra, mint egy falat kenyérre! Most például hetek óta nem frissült a rovat és már tűkön ülök, hogy új írásokat olvashassak!

*  "Szenzációs magazin! Minden elismerést megérdemel. Állandó olvasói vagyunk: Pásztor János és baráti köre." (freemail.hu)

*  Zöldi Tamás nevű kedves Olvasónk (netscape.net) nem túl elnéző a két csillaggal lejjebb idézett, "Bitter Botond" álnéven jelentkező egyénnel szemben, mikor azt írja: "Nem érdemes  szót pazarolni az ilyesfélékre. Ezekből a fundikból lettek annakidején az inkvizítorok és a boszorkányságért, szemmel verésért halálos ítéletet osztogató egyházi bírák. Most viszont tele van velük az internet, ahol szórják az átkot és szítják a gyűlölködést."

* Andrea (craigslist.org) írja  Hannának címezve: A boyfriendem, akinek a családja eredetileg felvidéki származású, két szemesztert a Stanfordra jár és mondta, hogy ott van a History of the Americas részlegben vagy húsz más magyar nyelvű könyvvel együtt egy könyved, aminek Hazugságok szárnyai a címe. Gondoltam, hogy megemlítem, mert sokszor a szerzők nem is tudják, hogy milyen külföldi könyvtárak ajánlják forrásként a Magyarországon megjelent könyvüket, pláne a messzi Californiában. Azt is említette, hogy mint afféle szegény diák nagyon örülne neki, ha esetleg kaphatna egy tisztelet példányt, és azt természetesen én is nagyon szívesen elolvasnám. Köszönettel előre is: (teljes név és postai cím).

    K. H.: Természetesen nem tudtam róla, és örömmel vettem Andrea figyelmességét. A könyv pedig máris úton van.

* K. H: Ugyan a legtöbb szerkesztőségben a szemétkosárba hajítják a nyilvánvalóan álnéven írt levelet, én viszont úgy döntöttem, hogy -- amint szűkre szabott időm engedi – megválaszolom azt, amelyet a minap kaptam. Annál is inkább, mivel meg akartam kérdezni az íróját, közölhetjük-e egyenesben -- úgy, ahogy zaklatottan, gyűlölettől fröcsögve kiadta magából --, mivel az ilyen kultúrálatlan hangnem további lejáratása az amúgy is lenézett/megvetett fundamentalistáknak.

Meglepetésemre azonban -- bár sejthettem volna --, a türelmi időt kérő e-mailem nem volt továbbítható “Bitter Botond”-nak: a feladói e-mail cím ugyanis nem létezett.  Ez a tény csak még inkább jellemezte a hamis név alatt bujkáló, sértettségében elvakult személyt, aki kritizál és ítélkezik, vádol és pocskondiáz anélkül, hogy esélyt adna a válaszra. A vallási (nem kevésbé a politikai) fundamentalista nem képes a dialógusra. Görcsösen elzárkózik minden magyarázattól, nem akar más véleményt hallani, nem érdekli a bizonyítás, a gondolatvezetés logikai menete, az értékelés folyamata. . . semmi. Még a neki feltett kérdésre adott válasz  sem. Csak a saját hangját akarja hallani, mert örökké attól retteg, hogy más nézetekkel szembekerülve elhatalmasodnak rajta gyötrő kételyei, tovább mélyítve emiatti folyamatosan zaklató bűntudatát.  A fundamentalista gondolatvilágban hemzsegnek a betáplált szlogenek, bemagolt, „előre gyártott” sablon válaszok, babonák, csodaváró hiedelmek, örök tűzzel fenyegető parancsok és tiltások. A tudat csökevényét kielégítik az álbölcsességek, amelyek meggátolják az önálló, ésszerű ítéletet, elsatnyítva az egyéniséget, elfojtva az eredetileg minden emberi agyban felszínre igyekvő valóság, megismerés és logika iránti vágyat.

A Bitter Botond név mögött lapító férfiember a Látszat kontra Realitás című cikkemet olvasva -- amelyre az INDEX-ben hívták fel a figyelmet --, a következő szakaszon akadt fenn: "A Timóteusznak írt levélben tarzuszi Pál küldte a híveket megosztó rendelkezését: ‘Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.’ Az egyházi vezetőségnek valahogy túl kellene már jutni ezen szégyenletes, ostoba, öntelten parancsolgató szemita örökség követésén." Természetesen a híveknek is illene felnőni a korhoz... De ahogy azokban a régi időkben voltak társtalan, megkeseredett, hiúságukban sértett, bosszút lihegő férfiak, úgy ma is vannak, habár nyilván jóval kevesebben. És ahogy a visszautasítást, vagy a -- gyakran magasabbfokú kultúráltság, kifinomultabb ízlésvilág okozta -- lenézést (Németh László: "Iszony") annak idején a férfiakból álló egyházi és a világi vezetés egyaránt a női nem megalázásával és elnémításával igyekezett elfojtani, ugyanígy a mai fejlettebb szekuláris társadalomban is léteznek (leginkább a Bibliát literálisan értelmező evangélikusok, ortodox zsidók és dogmatikus katolikusok között), akik az erőszaknak ehhez a válfajához próbálnak folyamodni.  Íme egy illusztris példa -- kivonat az önérzetét vesztett, mások letorkolásától felemelkedést remélő és pillanatnyi kielégülést váró „Bitter Botond” leveléből:

Mennyivel nyomatékosabb a maga véleménye, csak mert alapvető dolgokat nem ért, és a saját szűklátókörűségéből kiindulva kritizál. Miért nem maga teremtette az univerzumot? Miért nem maga ihlette a Bibliát? Akkor beleszólhatna a dolgokba, így meg csak kukorékol tyúk létére. Nem magához fog igazodni az univerzum szellemi Ura, hanem magának kell beilleszkedni az univerzum Urának a tanítási rendszerébe, különben lázadóként lesz elkönyvelve, és a lázadók sorsa rövidre van szabva. (Máté 7:24-27) Ha nem ért a Bibliához, ne kotorásszon bele, csak mert valami nem teszik benne. A Biblia nem egy kijelentésből áll, hanem 66 könyvből, aminek minden tanítása egy rendszerhez igazodik, és Pál apostol ennek a rendszernek a szellemében írta le azokat, amiket el lehet olvasni. Pontosan azért is van megtiltva a nőnek a tanítás, mert sokan nem tudják megállni a nők közül, hogy ne szóljanak bele olyan dolgokba, amihez semmit nem konyítanak, viszont annál inkább prüszkölik ki magukból a földhözragatságukból púpként kitüremkedő kritikát.

Egyébként rendszeres Olvasóimat nyilván érdekelni fogja a következő: a média világszerte igyekezett elhallgatni, de a volt amerikai elnök, Jimmy Carter (és felesége) éppen a fundamentalisták nőellenes politikája miatt lépett ki 6 évtizedes tagság után a déli-baptista egyházszövetségből. Az "Elders" nevű híres-neves emberekből álló világi és humanista elkötelezettségű csoport, amelynek Carter az egyik alapító tagja, az idén, 2009 nyarán nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a dogmatikus egyházak diszkriminációs gyakorlatát.  A csoport elfogadhatatlannak tartja, hogy ráadásul az egyházvezetés önigazolásként a Felsőbb Hatalom előírásának tünteti fel -- akárcsak a Vatikán. Carter elnök idéz ebből a rendkívüli jelentőségű nyilatkozatból The words of God do not justify cruelty to women című publicisztikájában:

The Elders have decided to draw particular attention to the responsibility of religious and traditional leaders in ensuring equality and human rights. We have recently published a statement that declares: "The justification of discrimination against women and girls on grounds of religion or tradition, as if it were prescribed by a Higher Authority, is unacceptable." We are calling on all leaders to challenge and change the harmful teachings and practices, no matter how ingrained, which justify discrimination against women. We ask, in particular, that leaders of all religions have the courage to acknowledge and emphasise the positive messages of dignity and equality that all the world's major faiths share. Although not having training in religion or theology, I understand that the carefully selected verses found in the holy scriptures to justify the superiority of men owe more to time and place - and the determination of male leaders to hold onto their influence - than eternal truths. Similar Biblical excerpts could be found to support the approval of slavery and the timid acquiescence to oppressive rulers.

At the same time, I am also familiar with vivid descriptions in the same scriptures in which women are revered as pre-eminent leaders. During the years of the early Christian church women served as deacons, priests, bishops, apostles, teachers and prophets. It wasn't until the fourth century that dominant Christian leaders, all men, twisted and distorted holy scriptures to perpetuate their ascendant positions within the religious hierarchy. I know, too, that Billy Graham, one of the most widely respected and revered Christians during my life time, did not understand why women were prevented from being priests and preachers. He said: "Women preach all over the world. It doesn't bother me from my study of the scriptures." The truth is that male religious leaders have had - and still have - an option to interpret holy teachings either to exalt or subjugate women. They have, for their own selfish ends, overwhelmingly chosen the latter. Their continuing choice provides the foundation or justification for much of the pervasive persecution and abuse of women throughout the world. This is in clear violation not just of the Universal Declaration of Human Rights but also the teachings of Jesus Christ, the Apostle Paul, Moses and the prophets, Muhammad, and founders of other great religions - all of whom have called for proper and equitable treatment of all the children of God. It is time we had the courage to challenge these views.

* K. H: Sajnos csak itt tudok válaszolni Simon Attilának, mert a megadott e-mail cím nem ismerte fel és így visszautasította az EMPIRIA feladói címét. Köszönettel vettem az Obama Bush csónakjában című cikkemmel kapcsolatos elismerő szavait -- örömmel nyugtáztam. Antonia Juhászról sajnos nincs személyes jellegű információm, azon kívül, hogy San Franciscoban élő nagyon sikeres és tehetséges, de amerikaiként nyilvántartott gazdaságpolitikai elemző, több könyv és cikk szerzője.   Megvan az a rendkívüli adottsága, hogy átlátja a bonyolult geopolitikai összefüggéseket, és közérthető nyelven tolmácsolja az olvasók felé. Azon kevesek közé tartozik, akinek volt bátorsága hozzá, hogy megírja, az egész közel-keleti intervenció sorozat az olaj miatt van, és semmi köze a terrorizmushoz. Ha érdekli, ajánlom elolvasásra a The Bush Agenda: Invading the World, One Economy at a Time című könyvét, amely a legnagyobb elismerést váltotta ki progresszív és aktivista körökben. Feltétlen érdemes lenne lefordítani, ahogy a többi írásait is, főleg azért, hogy az európai transz-atlantisták fegyveres beavatkozás és támogatás helyett inkább fékezzék az eurázsiai ill. közel-keleti veszélyhelyzet kiéleződését – Magyarországnak minél távolabb kellene maradni tőle --, ami még pusztítóbb olajháborúkhoz vezethet.

* Gratulációját és jó kívánságait küldve Hollósy D. Ákos (freemail.hu) nevű kedves Olvasónk megjegyzi: "Kár, hogy nincs itt egy fórum, jó kis társaság cserélhetne rajta mélyen szántó gondolatokat. A magazin erőssége, hogy izgalmas, érdekes témákkal foglalkozik, és sok komoly kérdésre keres választ vagy nyit kaput."

* A baráti kör nevében is köszönet Szabolcsnak (gmail.hu) a felvilágosításért -- elő a malacpersellyel?

Ha problémátok lenne a jelenlegi pénzügyi világ válság megértésével, a következő segíthet:

1. Valamikor régen, egy kis indiai faluban egy ember bejelentette az ott élőknek, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.

2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.
3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.
4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.

5. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.

6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ért, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért."

7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.
8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.

 

Isten hozott a Wall Streeten...

* Vágó Pál (sympatico.ca) kanadai olvasónk észrevétele a 2009-es Lapszemle 13. írása kapcsán: Nem láttam Obamáék  Passover vendégei között Emanuel szószólója, Sarah Feinberg nevét sem. . . Nyilván ő volt az egyik, aki balhézott, hogy kihagyták a buliból. Obamáéknak jövőre a nagy különteremben kell teríteni, ha nem akarnak a belső vetélkedések miatt komoly bajba kerülni. Kiváncsi lennék, hány francia, indián vagy éppen kínai származású amerikai dolgozik a Fehér Házban közvetlen az elnöknek. Hadd saccoljak: egy sem.

      K. H.: Nincs módunkban leellenőrizni, de minden valószínűséggel eltalálta.

*  (A comcast.netről) Peter Lazar küldött Szerkesztőségünknek bíztató szavakat: Excellent article “Pokoltuz raketakkal”. TIMES archive shows that they had a story titled “Civilian Toll in Iraq at Nearly 25,000”. (6-25-05). They had the nerve! You Guys, keep up the good work.

* Nagy Gyula okl. gépészmérnök írja (t-online) az Aranyhegy kincsei címen megjelent cikkünk kapcsán: Nagyon érdekesnek találtam az írást és nagyon tanulságosnak is. Elég szomorú, hogy mindenféle agymosott dumával tömik az ifjúság fejét az úgynevezett történelemórákon. Ezeket az írásokat kellene tanítani.

* Vida Dezső (fibermail.hu) a Szkíták kincséről írottakat olvasva  írja Hannának címezve: Köszönöm a tanulmányát, amely számomra nagyon sok új és izgalmas tényt közvetített.

* Villányi Bori írja a g-mail.hu-ról: "Annyival szeretném kiegészíteni a "Pokoltűz rakétákkal a demokráciáért"  című kiváló cikket, hogy az EU hivatalos nyilvántartása is csak 100 ezer körüli iraki halálát ismeri el (nem kéne ennek is hatalmas felháborodást kiváltani?) és az MTI áprilisi jelentése szerint is 2003 óta 110 ezer iraki halt meg, bár hozzáteszi, hogy az iraki Egészségügyi Min. által kiadott közlemény csak a közvetlen erőszak, mint lövöldözés és aknavetés áldozatait számolta, a bombázásokét nem és beismeri, hogy 2003-2004-re egyáltalán nem voltak hiteles adataik. Gondolom, mindenkinek, különösen az atlantistáknak közös érdeke a számokat viszonylag alacsonyan tartani."

* Faludi Gizella kérdezi a chello.hu-ról: "Kedves Szerkesztők, nagyon megvárakoztatják az embert a "Baktria arany kincsei" harmadik folytatásával.  Mikor számíthatunk rá? Türelmetlenül várjuk."

      K.H.: Köszönjük az érdeklődést, sajnos egyéb elfoglatságok miatt csak júniusra tervezzük. Reméljük, hogy akkor ismét meglátogatja magazinunkat.

*  Íme egy hosszú évek óta nem látott kedves baráti házaspár, Ili és Stirling Gyurka közül az utóbbi üdvözletének bevezető sorai a quickborn.hu-ról: "Lam, megis csak nagy talalmany ez az internet: az ember keres valamit, aztan egyszerre csak regi baratokra bukkan! Kedves Hanna, nagy orommel lattam kituno portrejat az Empiria cimlapjan es meg nagyobb orommel olvastam remek irasait. Egyiktol jobban el vagyok ragadtatva, mint a masiktol es szivbol gratulalok ehhez a nagyszeru munkahoz, no meg a ket mesekonyvhoz es a Hazugsagok szarnyain-hoz. Meg fogom szerezni!"

* Hannának munkájához sok sikert kívánó Dr. Benkő Istvántól (mail.kvvm.hu) érkezett a következő e-mail, amelynek révén számos értékes és érdekes információval bővülhet a magyar őstörténet iránt érdeklődők tudásanyaga. "Olvastam a Szkíta kiállításról készített beszámolót. Ennek kapcsán úgy gondolom, talán érdekli a Zászló és oroszlán c. tanulmányom. Sajnálom, hogy az őstörténeti kérdésekkel csak érintőlegesen foglalkozik, mivel itt egy az ugor-török háborúhoz hasonló vita bontakozik ki, melynek korrekt lezárásához nagy szükség lenne a külső segítségre. Benkő Mihály, a keleti magyarok felfedezőjének öccse vagyok. Bátyámról további információk találhatók a www.eco-invest.hu/b01.htm weblapon."

Az egyes országok zászlóinak valamint a mezopotámiai, közép-ázsiai és magyarországi régészeti leletek oroszlánábrázolásainak vizsgálata szembeszökő párhuzamokra, összefüggésekre hívja fel a figyelmet.  Teljesen megdöbbentő például, hogy a babiloni Istar-kapu vonuló oroszlánjainak pontos másaival találkozunk a Közel-Kelet ókori nagyvárosától több ezer kilométernyire Északra, az Altaj hegyeiben feltárt paziriki szkíta temető kurgánjai egyik textiljén. A hasonlóság annyira nagy, hogy a paziriki textilen vonuló, vicsorgó sörényesek csimbókos farka éppen úgy felfelé áll, izgatottságra utalva, mint az Istar-kapu oroszlánjaié. Maga a paziriki kurgántemető ásató régésze, Sz. I. Rugyenko is a Tigris és az Eufrates városállamainak művészeti alkotásaiban kereste az i. e. V–IV. század fordulójára keltezett paziriki kurgánból előkerült tárgyak közvetlen párhuzamait. Abban az időben – egészen a hunok Kína határvidékeiről és Közép-Ázsiából Európa felé indulásáig (i. sz. III–IV. sz. fordulója) – Ázsia és Európa sztyeppéin, valamint Elő–Ázsia hegyeiben is indoeurópai népek, törzsek éltek. Ezek valamilyen – általunk, a modern világban már szinte elképzelhetetlen módon – ezen az óriási eurázsiai területen belül közvetlen kapcsolatban álltak egymással. Mindez hatással lehetett az ázsiai és ázsiai eredetű népek máig élő hagyományaira is. (Részlet Dr. Benkő István tanulmányából)

* Farkas Katalin (freemail.hu) írja Hannának: "Felvettelek az RSS-embe is, és rendszeresen olvaslak. Ezt egy politológus írta, Szabó László Zoltán a neve.  Kíváncsi lennék a véleményedre.  Köszi."

"Magyarország politikai kapcsolatai az Egyesült Államokkal vajmi keveset fognak változni az ünnepélyes beiktatás után. Fontossági sorrendben, amerikai oldalról nézve, az európai nemzetek rangsorában mi eléggé hátul kullogunk. Ami esetleg remélhető, az az, hogy az új amerikai elnök felhagy az immár tradicionális posztkommunista rezsimek térségbeli támogatásával, és ad majd egy esélyt a magyarországi polgári oldal és alternatíva álláspontjának megismerésére is. Ilyen értelemben minden változás Magyarország felé egy új korszak megnyitását jelentené, s talán jelenti is majd."

   K. H.: Furcsa elvárás a magát nyíltan progresszívnek valló, demokrata Obamával szemben, hogy adjon esélyt a polgári oldal alternatívájának megismerésére, mikor a polgári párt vezetője, Orbán Viktor az őszi választások idején Amerikában járva teljes fokú elkötelezettséget tanúsított Bush szélsőjobboldali irányvonala és pártja iránt. Mikor Bush elnök nem fogadta, akkor a fiát ért kritikán nyilvánosan is pityergő öreg Bushnál tett látogatást, amely látogatás során az akkor már érezhetően vesztésre álló McCain-Palin páros mellett tette le a garast. Ehhez joga (talán megbízatása is?) volt, de mielőtt Palinról nyilatkozott, elvárható lett volna, hogy elfogultságán túllépve tájékozódjon – az alaszkai újságok és blogok elérhetők az Interneten. Nem csak személyére, de pártjára és az Európai Unióra is rossz fényt vetett, mikor azt nyilatkozta, hogy Sarah Palin alelnökjelölt asszonyt semmilyen botrány nem veszi körül és “nagyon kiváló” jelölt. És a ráadás: "Nagyon régen láttam ilyen tehetséges politikust, aki remek vitapartner, nagyon sikeres kormányzó."   A cionista-fundamentalista Palin dobogóra állítása McCain és Lieberman végszükségbeli mentőötlete volt, de még a republikánusok nagy része sem fogadta lelkesen – kevés kivételként persze Orbán Viktort. A magyarországi “új korszak megnyitását” nem Obamától kell várni – magának a FIDESZ vezetőségének kell a változó időkhöz alkalmazkodni és gyökerestől megújulni.

 

*  Videó megjegyzések

Abdul-Wahab Krisztina

Hétfő 2012. július 23 12:36

Baktria aranykincseirol szolo video megtakintese utan ajanlom Kuliffay Hanna  BAKTRIA ARANY KINCSEI WASHINGTONBAN, harom kituno cikkenek elolvasasat empiriamagazin.com /jelenido/

Magyar Vagyok: Afghanistan Hidden Treasures from the National Museum, Kabul

*  Bakonyi Gábor, régi kedves Olvasónk (freemail.hu) az amerikai nagykövetváltás kapcsán írt hosszabb leveléből közlünk részletet:

A leköszönő amerikai nagykövetnő lelkesen beszélt a magyarok ragaszkodásáról az alkotmányhoz, Magyarország demokrácia iránti elkötelezettégről, a kiválló magyar-amerikai kapcsolatokról, stb. Az amerikaiak számára talán furcsa lehet, de ezekből egy szó sem igaz.  Talán valaha volt alkotmányosság ebben az országban, akár a 896-ban kötött vérszerződés is alkotmánynak tekinthető, vagy az aranybulla 1222-ből. Mára viszont az alkotmányosságnak nyoma sem maradt. Csupán Rákosi Mátyás bolsevik diktátor alaptörvényének toldott-foldott változata van hatályban, amely eredeti szándéka szerint nem a szabadságjogok biztosítását garantálta, hanem éppen ellenkezőleg... Tiszteli-e valaki is ezt a képlékeny, ragacsos, képmutató alkotmányt, ami csak jobb híjján van érvényben, amit idegen hatalom kényszerített a magyarokra, ami semmitmondó, és amit egyébként sem tartottak be soha? Nem hinném...

Amerika talán lelkesedik a new york-i szabadságszoborért, és azt képzeli, nálunk is így kell lennie. A budapesti szabadságszobrot viszont a szovjet megszállás idején emelték a Citadella elé, amit az osztrák megszállók építettek, és sokáig orosz megszállók állomásoztak benne, így a magyarok érzelemeiben nem kötődik igazán a szabadság fogalmához. Talán lelkesedik-e a magyar állampolgár a nemzeti jelképekért? A jobboldal igen, ám a bolsevikok undorodnak és viszolyognak a nemzeti jelképeintől.  Többek között a rendőrség több esetben megtaposta már a magyar nemzeti zászlót. A baloldali rendezvényeken szinte kizárólag a munkásmozgalom vörös zászlaját lobogtatják. (...) Ez a bolsevik réteg az, amellyel a mai Amerika olyan jó kapcsolatot épített ki... A magyar ember tehát joggal érezheti úgy, hogy Amerika a bolsevik rezsimmel paktált le, a demokrácia és a szabadság ellen. A magyar-amerikai kapcsolatok éppenséggel a mélyponton vannak, csupán a magyarországi bolsevik-amerikai kapcsolatok virágoznak. A két világháború, a trianoni és a párizsi békeszerződések, az 1956-os amerikai közöny bőven adhatott volna okot Amerika ellenes gyűlöletre, az a magyar nép körében mégsem alakult ki. Az utóbbi hét év viszont igencsak megtépázta Amerika nimbuszát. Az undorító bolsevik rezsimmel fönntartott szivélyes viszonya a magyarok szemében erkölcsi halottat csinált Amerikából. Azt mondják; "Amerika legfőbb exportcikke a demokrácia". No ez ide, Magyarországra romlottan érkezett.

*  Tordai Levi (freemail.hu) rövidre fogta az EMPIRIA értékelését, de örvendetesen sokat mondott vele: "Végre egy igazán egyéni hang!"

*  Szerkesztőségünknek címezve: "Nagyon Boldog Újévet, kitartást és jó egészséget kíván: a Dajka család".

* Ritkán adatik meg, hogy a jelenlegi helyzetünket vagy éppen a közeljövőt rózsásan látó olvasói levelet közölhetünk, de Sebők Tamás (freemail.hu) – talán a Mikulás helyett – egy ilyennel kívánta megörvendeztetni az EMPIRIA decemberi Olvasóit és Szerkesztőségünket: „A Világ Figyelő c. kiváló weblapon láttam ezt az érdekes cikket Az európaiak értékei címmel, amely az Európai Bizottság Közvéleménykutatási Részlegének idei felmérését közli, és ebben a kivételes esetben nagyon biztató adatokkal szolgál a jövőnket illetően! ALLELUJA!!! Kéretik továbbadni.”

A 2008. tavaszi Standard Eurobarometer részeként az értékekről is kérdezték az európaiakat. Az unió polgárainak 61%-a szerint vannak megkülönböztethetően európai értékek (más kontinensekhez viszonyítva), ugyanakkor ezek nagy részben azok, amit az emberek általában nyugati értékeknek tartanak. A többség, 54% szerint a tagországok hasonló értékeket vallanak, míg csupán 34%-uk szerint esnek távol e tekintetben egymástól. Az EU polgárainak azt a kérdést is feltették, hogy melyek a számukra legfontosabb értékek. Három ilyet jelölhetett meg egy előre megadott listából minden válaszadó. Az egyértelműen legtöbb szavazatot kapott válaszok a „béke” (45%), az „emberi jogok” (42%) és az „emberi élet tisztelete” (41%) volt. Ezek egyértelműen több találatot kaptak a „demokráciánál” (27%), a „jogrendnél” (21%) a „személyes szabadságnál” (21%), az „egyenlőségnél” (19%) és a „toleranciánál”(16%). A lista utolsó helyén a „vallás” áll, amely mindössze 7%-ot kapott. Mindez arra enged következtetni, hogy az európaiak számára a legfontosabb értékek a felvilágosult, európai, humanista értékek, és a vallást, a vallásosságot – még ha ezen értékeket részben közvetíti is, illetve létrejöttükben szerepet játszott – önmagában ma már nem érzik értéknek.

* Balogh Sándor nevű kedves olvasónktól  (blueskies346@aol.com) érkezett hozzánk a következő érdeklődés: Honlapjukon olvasom, hogy lapjuk "szekuláris humanista sajátságos szemszögéből értékeli és kommentálja az Egyesült Államokban uralkodó politikai, társadalmi és kulturális viszonyokat..." Bizonyára ismerik a Humanista Manifesztokat, amelyek egyrészt vallásos jellegű, másrészt globalista programot támogatnak (lásd az alábbiakban a kiemelt részeket). Szeretném megkérdezni, lapjuk hogy viszonyul ehhez a két programponthoz?

      K. H.: (...)

A két manifesztum olvasása kicsit helyre billenti az embert, és némi remény csillant fel egy meglehetősen borús és kilátástalan világban, hogy mégiscsak van, mint ahogy mindig is volt lehetőség változásra, és van, mint ahogy mindig is volt esély fejlődésre. Tegyük azonban hozzá, hogy minden időkben rendkívüli személyiségek elszántsága és összefogása szükséges hozzá. Gondolok itt arra, hogy az I. manifesztum (az 1930-as években) olyan társadalmi közegben született meg, amely minden síkon és minden ponton az egyházak befolyása alatt állt, tehát az irányzat hirdetői hatalmas kockázatot vállaltak, és rendkívüli bátorságról tettek tanúságot. Ennek érdekessége, hogy a vezéregyéniségek gyakorló unitárius papok, teológusok és vallásfilozófusok voltak – maga Raymond B. Bragg, az AHA első elnöke és a zseniális teológus és szerző, Dr. Charles Francis Potter is unitárius papok voltak – tehát olyan magasan képzett férfiak, akik éppen a tanulmányaik és kutatásaik során kerültek szembe az egyházi tanításokkal – mindenekelőtt a szentháromság dogmájával.

A korai vallásos humanistáknak nagyon óvatosan kellett fogalmazni, ha el akarták kerülni a kiközösítést, sajtóbeli lejáratást és jogi meghurcoltatást. A manifesztum első két pontja például megtagadja  a bibliai Istentől a teremtő szerepét; ezzel egyszerre fordítja maga ellen a zsidókat és a keresztényeket. Eretnekség a javából. Nem csak hogy az univerzumot mondja öntörvényűnek, és üti ki vele a mindenhatóság lenyűgöző bizonyítékát, „És lőn világosság”, hanem a sokkal jelentéktelenebb projectet, az ember teremtését is. Mikor azt állítja, hogy az ember folyamatos fejlődés eredményeként emelkedett ki a természetből, valójában az evolúció elméletét hirdeti (a szó használata nélkül), amely a XX. század elején -- tudományos megalapozottsága ellenére -- még értelmiségi körökben sem nagyon volt elfogadott. A harmadik pont megtagadja a test és lélek dualizmusát, ezzel indokolatlanná téve a túlvilág képzetét, lehetetlenné téve a lelki üdvözülés révén elnyerhető  „örök életet”, és teljesen értelmetlenné téve magát a megváltást. Ennél jóval kevesebbért is máglyára küldtek az inkvizíció idején. 

Ha valaki innen már nem is olvasná tovább, ennyiből is nyilvánvalóvá válna számára, hogy ez az ún. „vallási humanizmus” valójában nem volt vallásos és még kevésbé hívő. (A 10. pontban konkrétan is kimondja, hogy a humanistáknak nincsenek rendkívüli vallási érzelmei semmilyen természetfölöttiséggel szemben.) Mégis, mikor a manifesztum szerzőit ateizmussal vádolták, tiltakoztak ellene. Curtis W. Reese egyike volt a kivételeknek.  Már a szemináriumi évei alatt eretneknek vallotta magát.  Később egyik baptista templomból a másikba szerződött, hogy szíve és meggyőződése szerint prédikálhasson, míg végül az unitárius vallást találta a legtürelmesebbnek, a legliberálisabbnak. Mikor egy alkalommal a teistákkal folytatott heves vita során ateistának mondták, azzal vágott vissza:  A radikális unitárius azt kell, hogy mondja, ‘Rendben van, ha a humanizmus ateista, akkor legyen az.’  Rendkívüli lépés, rendkívüli ember.

Személyes feltételezésem, hogy a tiltakozásnak elsősorban politikai okai voltak – ki akart volna a „istentagadó” Marx, Engels, Lenin brancsba tartozni? Másodsorban az ateizmus lényegében tagadásra épül, míg a humanisták, lévén emberközpontúak, az élet igenlésére helyezték a hangsúlyt. A magukat vallásos humanistáknak vallók erősen szociális érzelműek is voltak. A profit motiválta társadalmat hibáztatták az egyenlőtlen részesedésért és lehetőségekért, és ahogy kifejtették, a vallás megreformálásán keresztül akartak többsíkú, intézményesített változást elérni. Nyilván nem láttak maguk előtt más lehetőséget.

Valójában a II. manifesztum szintén ezen a demokratikus és egalitárius társadalomszemléleten alapszik, 40 évvel később ezt szélesíti ki és mélyíti el, vonatkoztatja a jelenlegi kérdésekre és szabadságjogokra, viszont a társadalom szekularizálódása és fejlődése lehetővé teszi, hogy a nem hívők a maguk önálló útját járják – ők a szekuláris humanisták.  (Ernyőjük alá férnek a magukat ateistának vagy szabadgondolkodónak vallók is.) A szekuláris humanista kiáltvány szerint „a racionalizmus és az intelligencia a leghatásosabb eszközök, amelyekkel az emberiség rendelkezik” ahhoz, hogy kellő empátiával, önbizalommal és kritikus szemléletmóddal szebbé és jobbá tegye a mindennapi életet.

* Mindig nagy öröm arról hírt kapni, hogy újabb érdeklődővel bővült lapunk olvasóköre. Legutóbb Hargitai István (wideopenwest.com) írta Hannának, mint szerkesztőnek: Szeretnék gratulálni a kiváló internet magazinjához. Úgy örülök neki, mint aki egy gyöngyszemet talált. Az Emerson féle idézet nekem mindig is irányelvem volt egész életemen keresztül. Egyelőre belemerülve olvasom írásait.

* Annamária (g-mail.com) írja: Palin nyilván nem ismeri a mondást, "Better to remain silent and be thought a fool than speak and remove all doubt." Pedig  csak javára vált volna. Gratulálok a cikkhez.

     ("Jobb csendbe maradni, még ha bolondnak is hisznek, mint beszélni és ezzel megszüntetni az összes kétséget."  A Szerk.)

*   Hannának címezve írja a következőt Kállai András (t-online.hu): Mivel Ön azon kevesek közé tartozik, aki időnként foglalkozik az évekig “elfelejtett” afganisztáni háborúval, gondoltam érdekelni fogja Orbán Viktor szerintem szégyenletes szeptemberib levele, amit April Foley amerikai nagykövetnek küldött. Köszönettel venném, ha szakítana rá némi időt, és kommentálná.  Íme a levél:

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevében szeretném kifejezni együttérzésemet országával, valamint az áldozatok családjával a World Trade Center és a Pentagon ellen elkövetett brutális terrortámadás hetedik évfordulóján. A terrorizmus eme barbár megnyilvánulásai értékeink szíven viselésének és minden áron való megvédésének fontosságára figyelmeztetnek. Ezen kívül arra is megtanítanak, hogy az emlékezést tetteknek kell kísérniük, és e meggyőződés alapján biztosak vagyunk a NATO afganisztáni missziójának sikerében.
Ezúton kívánom megerősíteni elkötelezettségemet a misszió iránt, és biztosítani a Nagykövet asszonyt, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítok Magyarország ahhoz való hozzájárulásának, amely egyben a transz-atlanti szövetséget összetartó kötelékek szorosabbá fűzését is szolgálja.

    K. H:   Kállai úr véleményével egyetértésben szeretném hozzáfűzni, hogy:

nemcsak évekig „elfelejtett” volt Afganisztán sorsa, rendszeres bombázása, lakosságának terrorizálása valamint állampolgári jogaitól és boldogulási lehetőségeitől való brutális megfosztása, hanem a transz-atlanti szövetség "sikeres missziója” és a "NATO győzelem” jelképe is volt -- példaképként állítva a demokratizálásra ítélt más országok, mint Irak, Szíria és Irán elé. Charles Krauthammer, a neokonzervatívok nagydobosa például a következőket írta 2005-ben: "A legtöbbet mondóan (Cindy) Sheehan visszavonulást követel nemcsak Irakból, de Afganisztánból is, egy olyan háborúból, amely MINDEN ELKÉPZELHETŐ MÉRTÉKKEL MÉRVE CSODÁLATRA MÉLTÓAN SIKERES."  (Kiemelés tőlem) Krauthammer számos más, hasonlóképpen ostobán elfogult és a tényeket keményen meghamisító közlése ellenére mai napig is vezető politikai műsorok kommentátora, és milliókat zsebre vágva rendszeresen publikál -- többek között a Washington Postban.

De lássuk csak, mit is mondott nem régen az afganisztáni helyzetről Francesc Vendrell tanácsadó, az Európai Unió 2008-ban leköszönő afganisztáni követe: “In 2002, we were being welcomed almost as liberators by the Afghans. Now we are being seen as a necessary evil." Vendrell szerint “2002-ben majdnem felszabadítóként fogadtak minket az afgánok. Most úgy tekintenek ránk, mint a szükséges gonoszra.” (“Szükségesnek” természetesen csak a bábkormány tartja a megszállókat.) Ezt látszik igazolni a Spiegel telefoninterjúja is az illegalitásba kényszerült Mullah Salammal, aki a riporter szerint „a radikális muzulmán extrémizmus egyik katonai vezetője”, míg az afgánok szerint az idegen megszállás ellen küzdő hős ellenálló -- mint tudjuk, ez csak nézőpont kérdése.  Salam állítólag a következőt nyilatkozta: „A népnek elege van a megszállásból, és mindenki gyűlöli a kultúrájukat. Mi megbosszulunk minden ártatlanul megölt afgánt, és folytatni fogjuk szent háborúnkat, amíg elűzzük a németeket Kunduzból és velük együtt az összes megszállót Afganisztánból.” Salam véleménye szerint minden fizetett bérenc halált érdemel, aki amerikai befolyásra részt vesz a megszállásban, legyen az német, török, angol... vagy éppenséggel magyar.

Megdöbbentő, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetője nemcsak hogy támogatja a jelenlegi magyar kormány erőszakpolitikáját -- egy védtelen kis ország kegyetlen eltiprását és kifosztását --, hanem személyes hatalomvágytól hajtva és a NATO „siker” (további százezrek halála?) reményében hétrét görnyedve „megerősíti elkötelezettségét”. Megdöbbentő, hogy egy nemzetközi megbízatást is teljesítő vezető politikus  előre kiárusítja magát és a pártját egy kíméletlen expanzionista politikát folytató nagyhatalomnak, sőt, nagylelkűen felajánlja honfitársai vérét is.  Megdöbbentő, mivel olyan állásfoglalásra is szánhatta volna magát, ahol érvényt kapnak a régi polgári értékek, mint integritás, humanitás, szolidaritás, pacifizmus és közvetve a nemzetközi jog érvényesítése...De ha ezek az értékek ma már egy polgári pártban is nevetségesen divatjamúltak lennének,  legalább helyet adhatott volna az ország érdekeit szem előtt tartó józan -- csatlósságot tálcán nem kínáló! -- politikai ítéletnek.

A hogyanra és mikéntre ésszerű elemzésekben, útmutatásban nincs hiány. Janice Stein, a University of Toronto professzora, aki A váratlan háború, Kanada Kandaharban című könyv szerzője például arra intette a megalkuvásra  hajlamos kanadai kormányt, “elengedhetetlenül szükséges”, hogy más országokkal egyetemben “komoly diplomáciai stratégiát” léptessenek életbe.  Bár a jelenlegi hatalmi körök negligálják a milliók életét jelentő diplomáciai megoldás lehetőségét -- a John McCain-féle bombát nekik! ("Bomb, bomb, bomb Iran!”) mentalitás dívik helyette -- az ellenzéki politikusoknak azonban joga és egyben kötelessége lenne figyelembe venni, és a (világ)béke érdekében távlati terveikbe szőni.  Stein arra inti a szervilis vezetőket és politikusokat, amire nem ártana a pesti ellenzéki pártvezetésnek sem odafigyelni: „Afganisztán (megszállása) valójában nem Afganisztán miatt van. Afganisztán (megszállása) Pakisztán miatt van, ami azt jelenti, hogy India miatt." 

Sharon Smith "Te ezt egy jó háborúnak nevezed?" című cikkében az afgán megszállás hetedik "siralmas-nyomorúságos" éve alkalmából azt írja, "elérkezett az idő egy  Amerika közép-ázsiai imperialista céljaival ellenszegülő erkölcsi alapú állásfoglalásra.  Az afganisztáni háború nem indokolhatóbb és menthetőbb, mint az iraki."

*    Kiss Viktor (karthago.hu) nevű kedves olvasónk az amerikai választásokról érdeklődik: "Nagyon szeretném tudni és kíváncsian várom Hannácska véleményét az elnökválasztás esélyeiről."

          K.H: Köszönettel vettem az érdeklődést.  Az ok, amiért nem igen foglalkozom a választással -- bár a szemem sarkából figyelemmel kísérem --, mert semmi jele, hogy bárki lesz is az elnök, tényleges változást akarna vagy tudna előidézni a jelenlegi Bush--Cheney-kormánypolitikában.  Mivel minden a bolsevista időkre emlékeztetően tűzön-vízen és vértengeren keresztül halad az előre megadott irányba, ezért inkább az új kolonializmus útvonalának, a célba igyekvés folyamatának, torzulásainak, buktatóinak és terrorizáló módszereinek igyekszem szentelni a figyelmemet. Arról nem is beszélve, hogy az évszázad két dokumentáltan csalások révén nyert választása után semmi kétség felőle, hogy ismét némi "segédlettel" döntenek majd róla, ki kerül a Fehér Házba -- kit találnak alkalmasabbnak a királycsinálók  az új világrend megvalósítására.

*  Az alábbi kivonatot Verő D. Géza (freemail.hu) ajánlatára közöljük, aki a Pápa zsúrja című cikkünket olvasva többek között a következőt írta: "A katolikus egyház történelmi múltját ismerve talán nem kéne meglepődnöm, hogy a mostani pápa a modernkori inkvizíciót bevezető Bush-sal bratyizik, és mégis...!  Micsoda elvetemült, beteg agy, ami nem háborodik fel azon, ami még a New York Timesban  is olvasható volt: az amerikai Bagram légi bázison Afganisztánban a rabokat csuklójuknál fogva a plafonhoz láncolták és meztelenül, csuklyásan volt hogy 13 napig is ebben a pozícióban tartották, ahol nem tudtak aludni."

The U.S. Army interrogator Tony Lagouranis came forward to say that torture was common practice in Iraq and that he had himself tortured prisoners while stationed in Mosul in 2004: “We would bring in dogs. They would be muzzled dogs, but the prisoner would be blindfolded so he wouldn’t realize the dog was muzzled. We would try to terrify them and induce pain, put them in stress positions, sleep deprivation, all of these together to break down the prisoner.” Subsequent reports indicated that each of those interrogation policies was approved by then Secretary of Defence Donald Rumsfeld. Lagouranis says his immediate superiors devised the torture he meted out: “My superiors organized the dogs. They had organized the shipping container that we would use to maintain these prisoners in this state and they just told us, ‘This is what we’re going to do for this guy’ or ‘We’ve targeted this person for this and that’s what you’re going to do’ and we followed orders.”

The US has devised every possible means of inflicting pain. One should never underestimate the US capacity for inventing new methods. US interrogators have found a new way of destroying a human being. Take the example of Jose Padilla, a US citizen detained as an “enemy combatant”. His warders describe him as so docile and inactive that he could be mistaken for “a piece of furniture”. He has been subject to total isolation and sensory deprivation. He has been kept in a blacked-out cell, unable to see or hear anything beyond it. Most importantly, he had no human contact, except for being bounced off the walls from time to time by his interrogators.

The forensic psychiatrist who examined him says that he “does not appreciate the nature and consequences of the proceedings against him, is unable to render assistance to counsel, and has impairments in reasoning as the result of a mental illness, i.e., post-traumatic stress disorder, complicated by the neuropsychiatric effects of prolonged isolation.” Jose Padilla appears to have been lobotomized: not medically, but socially. The US interrogators know: “if you want to erase a man’s mind, deprive him of contact with the rest of the world. This has nothing to do with obtaining information: torture of all kinds – physical or mental – produces the result that people will say anything to make it end.” It is about power, and one man’s power over another is unlimited. It is an indulgence which turns its perpetrators into everything they claim to be confronting.

The Detainee Abuse and Accountability Project (DAA), a coalition of academics and human rights groups, has documented the abuse or killing of 460 inmates of US military prisons in Afghanistan, Iraq and at Guantanamo Bay. This, it says, is necessarily a conservative figure: many cases will remain unrecorded. The prisoners were beaten, raped, forced to abuse themselves, forced to maintain “stress positions”, and subjected to prolonged sleep deprivation and mock executions. The New York Times reports that prisoners held by the US military at Bagram airbase in Afghanistan were made to stand for up to 13 days with their hands chained to the ceiling, naked, hooded and unable to sleep. The Washington Post alleges that prisoners at the same airbase were “commonly blindfolded and thrown into walls, bound in painful positions, subjected to loud noises and deprived of sleep.”

*  Hannának címezve írja a netscape.netről Lázár Erika: Az INDEX.hu hozzászólásai között gyakran idéznek a cikkeidből, így felfigyelve a névre jutottam el az Empíria gazdag és tárgyilagos anyagához, amelynek minden írása elismerést érdemel. Azóta én is hivatkozom rá és ajánlom másoknak is az ismeretségi és baráti körömben.

* Orosz Sándor "vissza-visszatérő" olvasónk (yahoo.co.uk) küldte a következő idézetet a Hit nem politizálható című írásunk olvasata kapcsán Szemenyei-Kiss Tamás: A kereszténydemokrata kanális című cikkéből: "1990 után először Paskai László bíboros, majd később Veres András, a katolikus püspöki kar titkára nyilatkozott arról, hogy “egyesek” górcső alá vették a történelmi egyház tevékenységét, a kommunista önkényuralom évtizedei alatt tanúsított kollaborálás tényét. – A napjainkban se kutatható, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (korábban a Történeti Hivatalban) meglévő dokumentumok a katolikus egyház szörnyűséges titkait tartalmazzák. Máté-Tóth András vallástörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora részletesen számolt be arról, hogy az 1963-as II. Vatikáni Zsinatra kiutaztatott 6 főpapból, 7 fő kísérőből, 1 fő delegációs titkárból és az 1 fő orvosból álló csoportból 9 személy a BM III/III-as Csoportfőnökség ügynöke volt. Paskai bíboros – aki a Polical Capital 2005. március 30-án nyílvánosságra hozott egyházi ügynöklistája élén szerepelt – úgy vélekedett, hogy "a katolikus egyház szolgáinak nem szükséges az evilági létben elszámolni cselekedeteikkel, ők csak a Mindenható előtt tartoznak számadással…"

* Köszönettel vettük Horváth úr (tippnet.co.yu) elismerését: Kiváló honlap. Napok óta búvárkodok itt és még tervezek visszatérni. Köszönettel és további sikereket kívánva: Horváth Béla.

* Benkő András (yahoo.co.uk) Szulyovszky Csaba levelét (is) olvasva írta a következőt: Én magam is sértődöttséget, sőt bosszúságot vélek kiolvasni Szulyovszky doktor leveléből, amit gyakran szoktam tapasztalni, ha vallási témát érintő beszélgetésbe bonyolódok valakivel, akit délibábjai helyett szembe állítok a tényleges valósággal.  Ez egyfajta védekezési reakció, ami veszélyhelyzetben alakul ki, mivel a hívők állandó rettegésben élnek, hogy meginog a hitük, és rossz útra térnek. Ezt a sajnálatraméltó szorongásos állapotot fogalmam sincs miért akarják a szülők átörökíteni a gyerekeikre, én igyekeztem megkímélni a sajátjaimat tőle. Egyébként a szekuláris humanizmus nagyon érdekes, nekem újszerű  irányzat, hálás köszönet Kuliffay Hannának az ismertetéséért.

* Dr. Szulyovszky Csaba (windowslive.com) a következő figyelemre méltó véleményének adott hangot:   Kedves szerző! Az ön mélységesen profán gondolatai annyiban méltányolhatók, amennyiben nem áll nyíltan az antitradicionális erők szolgálatába. De felkészültségének hiánya illetve hiányosságai miatt nem tiszteletre méltóak és nem is követésre érdemesek, mert végső - bár nem explicit - konzekvenciaként ugyanazok karjaiba hajszolja az embereket, akiktől leginkább óvni szerette volna. Sz.Cs.

    K. H: Először is köszönöm a szíves figyelmét, amire valamelyik írásomat méltatta.  Sajnos nem jelezte, hogy konkrétan melyik késztette arra, hogy végül is virtuális tollat fogjon, így csak a „profán gondolatok” kifejezés kapcsán feltételezem, hogy nem politikai vagy kulturális jellegű elemzéseim ellen van kifogása. Konkrétumok hiányában arra szeretném általánosságban felhívni szíves figyelmét, hogy az írásaimat közlő, idén VII. évfolyamába lépett EMPIRIA Magazin címlapján fel van tüntetve, hogy az olvasók egy szabadgondolkodó, azon belül is egy szekuláris humanista szemszögéből megfigyelt világról kapnak információt és kommentárt, és szintén ezen nagymúltú nézet alapján írottak – határozottan háború, hódítás és erőszak ellenesek és erősen szociális érzelműek – a politikai elemzések is.

Természetesen ezzel a fajta filozofikus életszemlélettel nem kötelező egyetérteni, sőt vitatni, kritizálni, cáfolni is lehet, de gondolom ilyen esetekben annyi elvárható, hogy általánosítás helyett konkrét hiányosságokra, pontatlanságokra vagy akár ellentmondásokra mutasson rá az Olvasó.  Ez a saját esetemben talán azért is joggal elvárható, mivel elemzéseim állításait, feltételezéseit és következtetéseit fokozottan igyekszem utalásokkal, idézetekkel és kivonatokkal alátámasztani.  Itt szeretném még megemlíteni, hogy semmitől nem célom „óvni az embereket”.  Mivel nem vagyok hívő, ezért nem vagyok térítő sem.  Nem is lehetnék. A szekuláris humanizmus kutatva, tanulva, elemezve, értékelve elérhető filozófiai és részben ideológiai irányzat. Erre nem lehet keresztelni vagy kényszeríteni valakit -- vagy saját elhatározásából azonosul vele az illető, vagy sem.

Az EMPIRIA Magazin leginkább ideákat és ismereteket közvetít, és különböző eseményekről számol be azoknak, akik korlátlanul érdeklődők és nyitottak a világ valós dimenzióira.  Akik a realitás talaján állva mérlegelik az eseményeket és igyekeznek formálni az életvitelüket. Akik a tudományt előnybe részesítik a hiedelmekkel, mítoszokkal, babonákkal szemben, és csak az értékes elemeket őrzik meg a tradíciókból. Hogy a közvetítésem révén a szabadgondolkodás, illetve a szekuláris humanizmus az embereket azok karjaiba hajszolja, akiktől leginkább óvni szeretné, szerény befolyásomat igencsak túlértékelő, de ezen túlmenően is meglepően messzemenő következtetés.  Az emberiség nem külső hatások (és ellenhatások) következtében, hanem genetikailag programozottan hívő, és nagy többségében családilag öröklött vallásának követője. A szekuláris társadalmi és kulturális befolyás ugyan valamelyest növekvőben (elsősorban Európában), de világviszonylatban még mindig messze nem döntő jelentőségű. Sorait olvasva és újraolvasva egy fajta személyes sértődöttség érződik belőlük – remélem, hogy válaszommal ezt sikerült eloszlatni, mivel soha, a legkevésbé sem állt szándékomban, és nem vagyok híve bárkit is személyében megbántani.

* Az Újévben további jó munkát és sikereket kívánva írja Vámos Kriszta (t-online.hu): Mivel láttam, hogy megszűnt az Empíriával kapcsolatos olvasói véleményeket és hozzászólásokat közlő rovatuk, gondoltam jelzem, amit én találtam a világhálón, most éppen a jobbklikk.hu beírásai között.  Bobkó két kiváló hozzászólása, amit én magam sem fogalmazhattam volna jobban meg, Navracsics Tibor Figyelem! Iowa című cikkére és egy Pimpike nevű félnótás hozzászólására vonatkozik.  Navracsics nem véletlenül nem válaszolt rá semmit, holott más véleményekre igen.

Bobkó Csaba | 2008. január 2.  |  23:13

Kár a szót pocsékolni az amerikaiak bonyolult, korszerűtlen és könnyedén manipulálható választási rendszerének részleteire. Inkább azzal foglalkozzunk, ami a gondolán jelent meg:
http://www.gondola.hu/cikkek/57177 "A szabadság mást jelent Washingtonban, mint Bagdadban". A szerző elég részletesen és meggyőzően kifejti, függetlenül attól, hogy melyik bábot nyilvánítják legközelebb győztesnek a "választáson", Irak kegyetlen leigázása folytatódni fog. Lehet, hogy Irakban nem lenne népszerű jelszó, hogy "a szabadság mindig Nyugatról jön"?

Bobkó Csaba | 2008. január 3.  |  12:52

Kedves Pimpike, én szeretem a tréfát, de az USA választási rendszerét a világ egyik legdemokratikusabbjának nevezni azok után, ahogy Bush "pontozással" lett elnök. . . Kedves Navracsics Úr, Önnek nyilván hivatalból jobb nem reagálnia az én felvetéseimre, mert ilyen magas tisztségben mégse lehet az uralkodó látszatokat megkérdőjelezni, de szerintem tökmindegy, hogy a Birodalom melyik bábot ülteti az amerikai elnöki székbe. Már a jelölt-jelöltek is mind megszűrt emberek, hacsak a kampányhoz szükséges dollártízmilliókat, százmilliókat vesszük. Ha pedig valamelyik báb ki akarna szabadulni a kontroll alól, még mindig le lehet lőni, mint Kennedyt. Mindenesetre az általam ajánlott Gondola-cikk szerzője se értékeli úgy, hogy pl. Irak gyarmatosítása függ attól, melyik ló fut be az elnökválasztáson.  És nálunk?

(Elnézést kérünk Krisztától a korábbi név elírásért: A Szerk.)

* Kovács Kingától (t-online.hu) a következő e-mailt érkezett:  Érdeklődéssel olvastam a lapszemlék között az amerikai katonák szenvedéseiről és ennek kapcsán az egyház által is támogatott szemléletről írottakat, miszerint a tűrés, a kényszerű megadás, a beletörődés – mint ahogy a hierarchikus társadalmi rend szervilis elfogadása is –  évszázadokon keresztül magasztos erénynek számított, amiért a mennyországban lehetett méltó jutalmat várni. A nagymamám idős korában egyszer azt mondta, aki sokat szenved a földön, az megússza a tisztítótüzet. Nekem furcsa gondolat volt, kegyetlen is, de vallási szemszögből talán nem logikátlan. A legszebben Tóth Árpád fogalmazta meg azt a nézetet, hogy a bánat és a szenvedés az isteneknek tetsző dolgok:

JÓL VAN EZ ÍGY

Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.

Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.

S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.

Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.

"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?

Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassú szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?

* Kedves Olvasónk, Schmidt Irén, neves magyarságkutató (freemail.hu) leveléből való a következő kivonat, amelyet a Minden más sötétség című tanulmány olvasása kapcsán írt:

Mindíg nagy örömmel olvasom korrekt, igen jó stílusban megírt, széles látókörre utaló cikkeit! A fenti című, 2003-ból származó cikkével kapcsolatban lenne konkrét szakmai kérdésem. A Pálos rend kutatójaként most éppen a nemzetközi, elsősorban  Dél-Amerikai missziójukkal foglalkozom. Idézem nevezett írása egy részletét: "A 'szent család' -- Ozirisz, Ízisz, Hórusz-- kultusza és vele a fekete Madonna gyermekkel való közkedvelt ábrázolása Egyiptomból továbbterjedve idővel eljutott a mediterrán országokba és a Közel-Keletre, de Európa távolabbi pontjaira is. A 332-es zsinat határozatára azonban az Ízisz templomokat és kegyhelyeket lerombolták vagy átalakítva keresztet tűztek rá. Titokban egyes helyeken még évszázadok múlva is imádták a száműzött Istennőt -- Itáliában, Spanyolországban, Görögországban, Orosz-országban és Lengyelországban (Czestochowa) mai napig is őriznek Fekete Madonnát." Az ősi istenségek "kereszténnyé" formálása és ilyetén történő elfogadtatása közismert a kutatók számára. Hogy ez mennyire így van, arra tanú a szombathelyi Izisz-szentély és számos más leletanyag.

Érdekes, hogy a Pálos renddel kapcsolatban minden keletre (Egyiptomba) mutat, hiszen Remete Szent Pál is thébai eredetű, továbbá utalnom kell a Vörös Győző régész által feltalált kopt kápolna Pantokrátorá-nak Szt.Korona-vonatkozásaira, valamint a Faras-i (Núbia) korai keresztény királyság jelképrendszerének hasonlóságaira. Arról azonban csak az Ön cikkében olvastam először, hogy a Fekete Madonna Ízisz-istennő egy változataként került volna a keresztény ikonográfiába. A rendtörténetben leírt csodatevő Szent Szűz legendája szerint a Mária képet állítólag Szent Lukács festette. A képet 1382-ban Ruténföldről Oppelnbe akarták vinni, de az Czestochowából nem jutott tovább, mert onnan egyszerűen nem lehetett hat ökörrel sem elmozdítani! A Szűzanya ..."királyi eredetére utalnak azonban a köpenyét díszítő Anjou-liliomok" (Dr. Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia - kultusztörténet. Balassi Kiadó, Bp.2003.) Örülnék, ha megmondaná, hogy a Fekete Madonna keleti eredetére utaló megjegyzései saját következtetések-e (melyek egyébként nagyon is helytállónak tűnnek!), vagy valamely irodalmi hellyel alátámaszthatók?

    K.H.:  Kivonat a  Schmidt Irénnek küldött válaszból:

... Az a szemlélet sem volt idegen tőlem, hogy a fejlett egyiptomi kultúra hatással volt a vele kapcsolatba kerülő fiatalabb és fejletlenebb kultúrákra, és ehhez is találtam annyi anyagot, hogy egy cikk kikerekedjen belőle.  Bár ezek akkor, mikor foglalkozni kezdtem vele, vagy két évtizede, nagyon új, sőt megbotránkoztató nézetnek számítottak, mára azonban már 'csendben' -- elsősorban a tudományos kutatások terén -- sokkal elfogadottabbá váltak, sőt komoly szakirodalma kezd lenni. Kérésének megfelelően hadd közöljek itt két konkrét idézetet, amire kutatómunkájában hivatkozhat:

„Horus was said to be the parthenogenesis child of the Virgin Mother, Isis. In the catacombs of Rome, black statues of this Egyptine Mother and Infant still survive from the early Christian worship of the Virgin and Child, to which they were converted. In these, the Virgin Mary is represented as a black Negress and often, with the face veiled in the true Isis fashion… Statues of the goddess Isis with the child Horus in her arms were common in Egypt, and were exported to all neighboring and to many remote countries, where they are still to be found with new names attached to them – Christian in Europe, Buddhist in Turkestan, Taoist in China and Japan.” (Jocelyn Rhys: Shaken Creeds: The Virgin Birth Doctrine)

 “… it is clear that the early Christians bestowed some of (Isis’) attributes upon the Virgin Mary.  (...) The writers of the Apocryphal Gospels intended to pay additional honours to Mary the Virgin by ascribing to her the attributes which up to the time of the advent of Christianity they had regarded as the peciuliar property of Isis.”  (E. A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians)

És hadd hívjam fel szíves figyelmét a kapcsolódó  új kutatások egyik gyöngyszemére, Christiane Desroches Noblecourt híres francia egyiptológus könyvére, amely 1984-ben jelent meg franciául, de csak idén angol nyelven: Gifts from the Pharaohs – How Egyptian Civilization Shaped the Modern World. Ebben a következőt írja a 251. oldalon: „When Alexander arrived in Egypt, the effigy of Isis, as Isis lactans, the devine mother of the universe with child on her lap, was sometimes switched with that of Isis pharia, the beam of light that protected and welcomed sailors into the newly built port of Alexandria. ... The image rapidly spread across Mediterranean shores.” És ezt írja a 253. oldalon: „In the era when Christianity was expanding in Egypt, Isis with her child Horus naturally turned into the virgin Mary holding the Baby Jesus on her knee.”

*  Leczky József (budape.st) nem csak dícséretet osztogatva a következőt írja: "Nagyon élvezetes és gondolatgazdag írások, a Magyar Rádió tudósítójának kellett volna őket megírnia. Szégyellheti magát, hogy csupa érdektelen baromságról számol be abból a vészesen fasizálódó országból."

*  Sandor Tunde (bigpond.net.au) a szkítákról írt tanulmányra  reagálva azt írja, "Nagyon orultem hogy ratalaltam erre a remek irasra, de jo lenne, ha minel tobb helyen talakozhatnank igaz tortenelmunket es kulturankat bemutato szinvonalas dolgozatokkal mint ez. Jo lenne ha mas nyelven is lehetne olvasni, angolra le van forditva talan?

     K. H:  Egyelőre nincs lefordítva,  de krónikus időhiány miatt valójában ez a szép kis feladat egy esetleges önkéntes jelentkezőre vár...

*  Vajda János (gmail.hu) arról ír, “mostanig nem találkoztam a lapjukkal, de bárcsak Magyarországon is lennének hasonlóan objektivitásra törekvő újságok és írások. Gratulálok a laphoz!”

*   Hannának személyesen címezve kedves meghívás érkezett Pető Imrétől (t-online.hu) a hunnyelv.uw.hu weboldal megtekintésére, amely a hunok ősi nyelvének tanulmányozásával, őrzésével és védelmével foglalkozik.  Az olvasó köszöntésére írott bevezető kezdősorai a felfedezés és megismerés lehetőségének aranyveretes szárnyasajtaját tárják ki előttünk -- ki lenne képes erről a küszöbről visszafordulni?

Kedves Olvasó! Ismeretlenül is szeretném átadni Önnek a hun nyelv élményét. Csak akkor kezdjen hozzá munkám olvasásához, ha már felkészült egy ősi nyelvvel való találkozásra, így kíváncsi, tágra nyílt szemmel és lélekkel tud hozzáfogni. Kérem, hogy Önnel együtt mondhassak köszönetet mindenek előtt nyelvőseinknek, akik nemzetünk halál közeli állapotában is üzenni tudtak, bátorítóan: tartsunk ki a megmaradásban! Fölsejlik előttünk a csillagösvény: Csaba népe már igazgatja harci fölszerelését, hogy a védelmünkre keljen Athair atyácska  vigyázó csillagszemei alatt.

    KH: Pető Imre a web-lapra utalva azt írja e-mailjében: Amit itt eddig közöltem, az csak a jéghegy csúcsának fénye.  És mégis milyen izgalmas, ígéretes, lelkesítő! Ennek kapcsán nagyra értékelendő nemcsak a szerző áldozatos kutatómunkája, hanem elszánt ismeretterjesztő szándéka is egy olyan korban, amelynek gyermekei többnyire nem is hallottak az "örökkévalóság feledésre ítélt csillagösvényéről…"

*  I. L. Juhasz (freemail.hu), aki azzal kezdi, két és fél éve kíséri figyelemmel munkásságunkat, továbbá azt írja: Az Empiria Magazin joggal állítja, hogy más szemszögből figyeli Amerikát: az egyetlen kétnyelvű újság, amely kolbászbeszerzési lehetőségek és Szt István bálra invitálás helyett igen komoly témákkal foglalkozik és a mindennapi valós életről, a háború romboló hatásáról és egyedüliként az amerikai béketörekvésekről is tájékoztat. Minden elismerésem mellett szeretném ezért hálás köszönetemet is kifejezni.

* Bárdos Dorottya az invitel.hu-ról további sikereket kívánva Hannának a következőket írta a szkítákról írt cikk kapcsán:  Nagyszerű volt olvasni tanulmányának II. részét. Engem igazán az kapott meg, hogy számomra ismeretlen kutatók eredményeit/tanulmányait is felsorakoztatja, sőt bibliai idézetekkel is fűszerezi -- helyesen bizonyításként felhasználva -- a tanulmányát. Gratulálok a tanulmány választott fennkölt tématerületéhez is. Sajnálom, hogy az első részét nem találom a világhálón. Jómagam villamosmérnök vagyok, fő megvalósítója voltam "A díszműkovács és a fazekasság" ősi mesterség megmaradásának segítése az EU csatlakozásunk után is. Ez egy elnyert pályázat keretében valósult meg. Itt nyúltam vissza a fémművesség bemutatásának ősi gyökereihez, egészen a szkítákig.

* Simon Attila Hanna augusztusi elemzését érdeklődéssel várva a következő kérdéseket teszi fel a gmail.hu-ról:  Minden hónapban kiváncsian és türelmetlenül várom az Ön írásait az empiriamagazin.hu oldalon a Jelenidő rovatban, ez alkalommal pedig szeretnék gratulálni is egyúttal az elemzésekhez, a cikkekhez. Az egész amerikai törvényhozás viszont számomra kissé ködös, talán azért, mert valamikor iskolás koromban azt tanították, hogy az USA törvényhozása másképpen működik, mint a világ országainak többségében. Azóta pedig az nekem egy távoli, szinte megfoghatatlan dolog.  Ennek a jobb megértéséhez próbáltam keresni az elmúlt napokban olyan magyar vagy angol nyelvű oldalt, ahol megtalálom az amerikai politikai döntéshozás, törvényhozás, a parlament, a szenátus és a Fehér Ház működési elvét. Mi a szenátus szerepe? Ki hozza a törvényeket? Mi értelme van annak, hogy a Szenátus különböző határozatokat hozzon, ha a jelenkori amerikai demokráciában egy Bush féle ember lehet az abszolút erő, a Legfőbb Parancsnok? Akkor hiába minden, úgyis az történik, amit ő akar? Vagy az ő döntését is valakik felülbírálhatják? (Igen, tudom, ez ún. háttérhatalom -- én viszont arra vagyok kiváncsi, hogy hivatalos úton ez hogyan működhet?) Arra kérem, ha van olyan anyag, ahol az egész rendszer működéséről bővebben olvashatok, segítsen nekem ennek jobb megértésében.

  K. H. válaszleveléből: 

A kérdéseit egyébként itt is állandóan felteszik az amerikaiak, mi  történik, hogy jutott idáig az ország, hogy lehetne ebből az ingoványból kilábalni? Rengetegen hányódnak kétségek között, hová fajulnak a dolgok, mi lesz velünk? Ami nyilvánvaló, hogy 9-11 óta fokozatosan megszűnik a demokráciát biztosító „check and balance”, a kormányszintű „ellenőrzés és kiegyensúlyozás”. Bush azt mondta, hogy az alkotmány nem más, mint egy vacak papír - következésképpen a törvényeit, szabályait nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Alkotmányszakértők szerint kormányszintű alkotmány-krízis van, ami egyedül az elnöknek adott bizalom megvonásával lenne korrigálható, erről azonban a kongresszus hallani sem akar. A kutya ott van elásva, hogy megtörtént, amitől James Madison óvta az országot: a nemzeti kormányzat három ága, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságügy egyetlen ideológiailag elkötelezett csoport kezében összpontosul. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem a Reagan rezsim óta szisztematikusan épült fel. (Ehhez járul a technológia fejlődése, ami lehetővé teszi, hogy a számítógépes választási csalások révén a tömegek szava – amelynek végső kiegyensúlyozó szerepe lenne – ne érvényesülhessen.) Ezt az állapotot Madison tirannizmusnak nyilvánította – gondolom az ő neve alatt lehetne leginkább részletes információt találni, ami a mai helyzet visszásságaira történelmi fényt deríthet.  Az amerikai demokrácia veszélyeztetettségére egyébként először már 2003 februárjában felhívtam a figyelmet az EMPIRIA (Jelenidő rovat) Hazugságok szárnyain című esszéjében. Mindenesetre szándékomban áll majd írni erről a  témáról egy kicsit bővebben is valamelyik cikkemben, hátha Önön kívül másokat  is érdekel.

* Kollár Zoltán (yahoo.com) "időhiánya ellenére is rendszeres olvasónk" a következő kérdést tette fel Hannának: A Heti Válaszban olvastam Charles Fenyvesi: Az ő háborúja c. cikkét. Ebben azt írja, hogy “a háborúellenes tábor évekig nem tudta elérni céljait. De miután a győztes demokrata képviselők tavaly megválasztották vezérüknek Pelosit, az első asszony ebben a pozícióban szárnyakat kapott. Pelosi reménye nem irreális, hogy ő lesz az első nő az amerikai történelemben, aki sorsdöntő fordulatot idéz elő, és fölébe kerekedik a valóságtól elrugaszkodott államelnöknek.” Úgy vettem ki egyik korábbi írásából, hogy Ön nem fűzött különösebben nagy reményeket Pelosi jövőbeni szereplését illetően. Az elmúlt félévben produkált volna olyan kiemelkedő eredményeket a hölgy, főleg a külpolitika terén, ami  esetleg indokolttá teszi Fenyvesi rajongó optimizmusát, de nem jutott el hozzánk?

    K. H: A hazai magyarok mindig jól értesültek. Ezúttal is. Pelosi és a demokraták külpolitikai vonalon eddig nem produkáltak semmi jelentőset, és amíg nem kerítenek sort a háborút és a megszállást előidézők felelősségre vonására, addig kétlem, hogy maguktól (agresszív külső hatás vagy körülmény nélkül) egyáltalán szándékukban állna változtatni az eredeti Bush-Cheney irányvonalon. Pelosi esetleg rákényszerülhet egy „sorsdöntő fordulatvételre”, de magától nem fog „szárnyakat kapni”, ha lényegében eddig együtt masírozott a sárban a többiekkel.  Egyébként nagyon meglepőnek találtam a cikk címét -- Az ő háborúja --, hiszen annakidején Fenyvesi a neokonok dalát fújva, Szaddámot világveszélynek kikiáltva forszírozta a törvényellenes rezsimváltást és a katonai megszállását. Most persze, hogy a közhangulat Amerikában is a "háború" ellen fordult, és nem is mennek jól a dolgok, igyekszik rátukmálni az egész kudarcot Bushra.  Ez roppant kényelmes és roppant unfair megoldás. Arra játszani, hogy a cél megvalósult, a szakemberek által megjósolt tragikus következményekhez és az ország eladósodásához azonban semmi közünk, nem tisztességes dolog.  Ez a háború Fenyvesié és a többi dobverőé is, élükön (volt?) munkaadójával,  a Washington Post-tal. Ha Bush a valóságtól elrugaszkodott is -- ahogy mindig is az volt --, akik belelovalták a jelenlegi helyzetbe, vele együtt felelősek mindenért.

* További jó munkát kívánva Gyergyói Róbert budapesti olvasónk írja Szerkesztőségünknek a freemail.hu-ról:  Tekintettel, hogy pár napja van internet-hozzáférésem, a címlapon említett írásokat csak most olvastam el.  Ezúton szeretnék gratulálni Kuliffay Hannának. Szívesen olvasgatok hasonló témákban bármit, amivel gyarapíthatom tudásomat, illetve a témák iránti tudásszomjamat -- és ebben a gyurcsányista, módszerváltás utáni világban ez nem is olyan egyszerű...

* Vadász Károly (axelero.hu) a Lapszemlék 2007. I. félév 20 cikkét (papi pedofiliáról és a vallási képmutatásról) "nagyon érdekesnek és nagyon hasznosnak" ítélve a következő adatokat fűzi hozzá: A 2003-as francia népszámlálásοn 54% vοlt a hívők aránya, 33% az ateistáké, 14% az agnοsztikusοké, és 26% a semlegeseké. ([http://www.state.gοv/g/drl/rls/irf/2004/35454.htm]) A CIA 2004-es „Világ Tényei” kiadványa 12,5%-ra becsüli a világ nem hívő részét és 2,4%-οsra az ateistákat. Az ateizmus és az IQ közötti összefüggést vizsgáló tanulmányοk többsége pοzitív kοrrelációt talált: az amerikai Natiοnal Academy οf Sciences 1998-as felmérése szerint, a tudósοk túlnyomó többsége, 72%-a ateistának, 21%-a agnοsztikusnak, és csak 7%-a  vallοtta istenhívőnek magát.  "Feleségem nevében is, aki szintén hűséges olvasója Hannának, szeretném kifejezni elismerésemet és köszönetemet."

* Tordai Katalin (mailpont.hu) A hit nem politizálható című cikkünk kapcsán fogott tollat: "Annak ellenére, hogy kintről írsz, nagyon jól mérted fel a hazai dolgokat, többek között, hogy komoly önvizsgálat után a Fideszből többeknek el kellene távozni és persze más szószólókat kellene találni. Hát ezek nem történtek meg. Semmi változás. Küldöm ezt a cikket, ami többek között Orbánék külpolitikáját is helyteleníti, mivel egy igazi ellenzéki pártnak nem szabadott volna támogatni Gyurcsány iraki politikáját. Arról nem is beszélve, hogy már régen tiltakozni kellene az afganisztáni civilek sorozatos bombázása miatt és követelni kéne a magyar csapatok hazahozatalát. Hát ez sem történt meg, és pillanatnyilag nincs is róla szó. Nagy kihagyás. Roppant ellentmondásosság. Tóth Gy. László sok mindenben jól látja az összefüggéseket, ez csak ízelítő belőle. A cikk címe: A politikai osztály árulása. Gondolatok a látszatsikerek és a valóság viszonyáról."

2006-ban a magyar történelem legrosszabbul teljesítő kormányát sem sikerült megbuktatni. A történtek mélyre ható elemzése, a valódi okok feltárása, a folyamatok higgadt – a felelősséget sem megkerülő – elemzése nem történt meg. A felszín megbolygatása után a mélyszántás elmaradt.  (...) A párt vezetői konyhapolitikusoknak tekintettek mindenkit, aki nem vett részt az ilyenkor elkerülhetetlen (kicsinyes) hatalomtechnikai játszmákban, a kritikai megjegyzésekre pedig kifejezetten ingerülten és lekezelően reagáltak. Néhány Fidesz vezető a másik oldalról történő „sztárigazolással” próbálta erősíteni a jobboldal értelmiségi holdudvarát.  Az így létrejövő légüres térbe aztán benyomultak a gátlástalan karrieristák, az önjelölt próféták, a vallási megszállottak, a nem létező nemzeti baloldallal házalók, valamint a tehetségtelenségük miatt állandóan sértett és használhatatlan jobboldaliak. 2001 végére a Fidesz már nem rendelkezett azzal az integráló képességgel és vonzerővel, ami szükséges lett volna a kultúrateremtésre, a jobboldali értékek és elvek megfogalmazására és népszerűsítésére. (…) Hiányzott az a szociológiai és társadalomlélektani tudás és ismeret, ami szükséges lett volna egy intenzív kampány lefolytatásához, a közvélemény-kutatásokra hivatkozó - valójában a Fidesz megbuktatására játszó - belső erők legyűrésére. 2001. szeptember 11-e után - több nyugat-európai országhoz hasonlóan - a Fidesz külpolitikája is elbizonytalanodott. (...)

    K. H:  Egy indokolatlan és jogtalan, a nemzetközi egyezményeken keresztülgázoló "megelőző" háború támogatását, és két hatalmas vérveszteséget szenvedő ország hosszútávú megszállását aktívan segítő külpolitikát csak nagyon nagy elfogultsággal lehet "elbizonytalanodás" eredményeként értékelni -- sokkal inkább megalkuvás következtében vállalt bűnrészességként könyvelhető el.

* Horváth Levente (freemail.hu) röviden megfogalmazott véleménye szerint a hit lényege az irracionalitás, a téves logikai következtetés kritika nélküli elfogadása, amelyre  érdeklődő elemista kisfiának (az okítást nem lehet elég korán kezdeni) magyarázatként a következő könnyen érthető példát hozta fel:

- Miért van az elefántnak piros szeme?
- Hogy jól el tudjon bújni a cseresznyefán.
- Láttál már a cseresznyefán elefántot?
- Nem.
- Na ugye milyen jól el tudott bújni.

    K. H:  Kedves Olvasónk véleményét támasztja alá -- bár éppen a másik érdekszférából -- a régi jezsuita mondás: "If  I have the teaching of children up to seven years of age or thereabouts, I care not who has them afterwards, they are mine for life." (Ha a gyermekeket 7 éves vagy akörüli  koráig módomban áll tanítani, nem érdekel, hogy kinek a keze alá kerülnek azután, mivel örökre az enyémek.) Ne feledjük azonban, hogy a gyermek az elemző, következetes, logikus gondolkodásra ugyanolyan fogékony kiskorában, mint az örökké rá vigyázó őrangyal, útmutató betlehemi csillag és az ajándékosztogató gazdag mikulás meséjére. A szülő döntése és felelőssége, hogy őszinte és racionalista,  vagy "jezsuita nevelést" ad a gyermekének. A gyermek pszichéje olyan, mint a viasz, éppen ezért az őrangyalban és a mennyországban hívő gyermek -- a hiszékenység kalodájába zárva -- eleve meg lesz fosztva az önálló értékítélet, valóságfeltáró felfedezés és kritikával mérlegelés nagyszerű lehetőségeitől.  Később pedig -- (fizikailag) felnőtté válva -- a szabadgondolkodás önállósító, emberré formáló, szellemet röptető élményétől.

* Ungvári József érdekes kérdéseket feszeget az msn.com-ról jelentkezve: Az Empiriamagazin-t mar nehany eve olvasom (ha van egy kis idom), nogyon sok jo es mindenki altal TUDNI/ISMERNI KELLENE anyag van benne. Rossz szokasom azonban, hogy a sorok kozott is olvasok, ami sok mindent esetleg mas szinben tuntet fel, mint az eredeti cikk szandeka. Peldaul  "A Holt-tengeri tekercsek rejtélye" sorok kozotti olvasasa kapcsan felvetodo gondolatok: azt sokan tudjak hogy Lenint a nemet titkos szolgalat kuldte az elso vilaghaboru elejen, hogy csinaljon egy kis zurt az oroszoknal. Gondolt-e vajon valaki arra, hogy a Jesus nevezetu rabbit esetleg a Romaiak kuldtek a makacs zsidok nyakara? A romaiak nagyon ertettek ahhoz, hogyan lehet hosszu tavon, de megtorni a kulonbozo vallasu, szokasu nepeket. A zsido nepet is meg akartak torni, ami, ismerve az ellenallasukat, pl. Mosada, ugyancsak nehezen ment. Kellett valami mas. Vajon miert vettek le Jesust a keresztrol meg aznap delutan, mikor a romai jog szerint csak harom nap utan lehetett levenni barkit a keresztrol? A romaiak celja az volt hogy nyugalmat, beletorodest es a romai uralom gondolkodas nelkuli elismereset erjek el. Ha kicsereljuk az isten szerepet a romaikkal a bibliaban, rogton tisztabban lathato a romai szandek. A Romai Birodalomban nepek es vallasok szazai voltak, a birodalmi egyseghez egy közös vallasra is szukseg volt, ami a foldi szenvedes es feltetel nelkuli alazat utan mennyei boldogsagot iger. Jesus tanainal tokeletesebbet aligha tudtak volna ok maguk krealni.

* Köszönettel vettük Bálint Lajos (t-online.hu) elismeréssel záruló véleménynyilvánítását: A lapszemlék-kommentárok rovat  2007/I./9.cikkében  írottak sok mindenre fényt vetnek, amit én például eddig nem tudtam Jeszenszky úr korábbi állásfoglalásáról az iraki háborúval kapcsolatban.  Így már világos, miért írta az amerikai neokonzervatív irányzat hazai propagandistájaként a HVG-ben a következőt: „A Magyar Nemzet újságírói az elmúlt években megmagyarázták az olvasóknak, hogy a globalizáció megtestesítője az Egyesült Államok, és ezért utálni kell. Ebből fakad, hogy naponta olvashatjuk Putyin lépéseinek az apológiáját, a dél-amerikai újmarxista elnökök dicshimnuszát, és drukkolhatunk Fidel Castro mielőbbi felépüléséért. A Közel-Kelet konfliktusait az Amerika-barát ördögök és a mohamedán hősök háborújának állítják be".   Mondanom sem kell, hogy a jobboldal megosztásán fáradozó Jeszenszkyt dícsérve a hivatalos baloldalon, és persze a Hetekben, vörösre tapsolták az elvtársak a tenyerüket. Remélem, hogy a MNO nem közli többet és főleg nem az Antal örökség képviselőjeként, mint olvasható volt náluk a választások előtt. Köszönet azért a felvilágosító munkért és sokszínű tájékoztatásért, ami jellemzi az Empíriát.

*  A yahoo.com-ról  szekszárdi olvasónk Fekete Zsombor Dr. jókívánsága mellett a következőt írta  Hannának: Nagyon tetszettek a szkíták kincseivel kapcsolatos cikkei és megjegyzései. A mai napig a magyar kultúrtörténelem áldozata az ilyen és ehhez hasonló csalásoknak, lopásoknak, hazugságoknak és mondjuk ki, hogy ezek is szerves részei a mai Magyarországon az állam karhatalmilag támogatott magyarirtásának.

*  A szkítákról írt cikkre utalva írta Keserű Györgyi a citromail.hu-ról: Nagyon érdekesnek találtam az írást, továbbítom a barátaimnak is.

*  Bartos Jutka (mailbox.hu) küldte szerkesztőségünknek kedvenc blogjáról (nekünk is tetszik) a következő bejegyzést:

Babyface naplója - 2007. március 16. (péntek)

(...) Az egységes goverment nyelvvizsga egy része itt, hogy a delikvensnek telefonon kell elbeszélgetnie a vizsgáztatóval, könnyebb kérdésektől kezdve az egészen nehezekig. A vizsga része a reporting current facts, events, azaz valamilyen aktuális hírről kell kérdezni, úgy,hogy közben kerülje a vizsgáztató a kényes témákat.
Ezt a vizsgát szimuláljuk a nyelvsuliban, és én vagyok a szerencsés vizsgáztató. Csak az a baj, hogy egyrészt nem tudom, mik itt a nagy hírek, másrészt minden, ami nem bulvár, sensitive topic, legalábbis számomra. Végre találtam néhány cikket Bush mexikói és Latin-amerikai körútjáról, ahol békésen elbeszélget mexikói piaci árusokkal, mosolyogva fog kezet a mexikói elnökkel, és a hírek szerint a bevándorlási kérdések reformját vesézték ki, mindketten kölcsönös megelégedettséggel, csak a csúnya Hugó Chavez venezuelai elnöknek vannak állandó kétségei (Chavezről:http://www.empiriamagazin.com/Jelenido/HugoChavezgyozelme.htm.) Gondoltam, ez nem tűnik rossznak, barátságos találka, mindenki tud róla...
Azért utána olvastam a magyar hírekben is, és legnagyobb megdöbbenésemre kicsit másképp tálalták....Bush látogatását mindenütt tüntetések kísérték, Brazíliában utcai harcokba torkolltak, és a "csúnya Chaveznek" kicsit nagyobb a szava, mint ahogy a hazai sajtó tálalta. Nevezetesen Bush egyáltalán azért látogat, és beszél bevándorlási reformról, miután 1100 km hosszú kerítést építtetett a Mexikó-Usa határra, mert fél Latin-Amerika erős balos kormányaitól, és attól, hogy azok egymással unióra léphetnek.
Még egy üde adat, a latin-amerikaiak kb 60 százaléka mélységesen utálja a Bush kormányzatot és elítéli a blöffalapból indított háborúiért.
Ezek után mégis milyen fókuszált kérdést tegyek fel a témában? Először azt, hogy hallott az ügyről? Csak az amerikai sajtóból? Akkor beszélhetünk róla...

(Babyface jelenleg Wilágváros (USA) lakója, de amúgy pesti gyerek. Irodalmár, film-és U2-rajongó, és hiszi, hogy Castro az utolsó forradalmár. Babyface előző életében Gombóc Artúr volt.)

*  A gondola.hu Szerkesztősége továbbította hozzánk Balogh Péter kiskunhalasi olvasójuk elismerő sorait a freemail.hu-ról: Igen nagy örömömre szolgál, hogy a MNO mellett a számomra második legkedvesebb online újság, a gondola.hu Szerkesztősége felfigyelt az Egyesült Államokban élő, véleményem szerintem kiemelkedő író-publicista Kuliffay Hannára. Ragyogó esszéit évek óta rendszeresen olvasom. Úgy vélem, az általam mélyen tisztelt hölgy írásainak rendszeres közlésével az Önök által szerkesztett hírportál az eddiginél gazdagabbá, fajsúlyosabbá válhat.

*  Zsadon aláírással (hotmail.com) érkezett postaládánkba a következő: Minden elismerésem Kuliffay Hannának a Gondola.hun közölt, Chavez újraválasztásáról írt cikkéért, pláne, hogy egyes magyar közlések reakciós elemei még azt is kétségbe vonták, hogy az USA az olajérdekeitől hajtva folyamatosan beavatkozik Venezuela belügyeibe. A témával kapcsolatban szintén kiváló cikket közöl az Elte.hu Simor Andrástól Mérleg: Bolivári Forradalom címmel, amiből való ez a kicsit meghúzott szakasz, de érdemes a kétrészes tanulmányt teljes egészében is elolvasni.

A bolivári békés forradalomra a hajdani uralkodó osztály, amely magát demokratikus ellenzéknek nevezi, az Egyesült Államok Bush-adminisztrációjának politikai és pénzügyi támogatását élvezve, erőszakos akciókkal: államcsínnyel és olajszabotázzsal reagált.  2002. április 12-én a legfelső katonai vezetés néhány tagja államcsínyt kísérelt meg Hugo Chávez demokratikus úton megválasztott kormánya ellen. Hugo Chávez, hogy a vérontást elkerülje, a lázadók kezére adta magát, akik sem a meggyilkolására kiadott utasítást nem merték végrehajtani, sem azt, hogy a fogva tartási helyén, La Orchila szigetén várakozó észak-amerikai repülőgéppel az országból eltávolítsák. Chávez megtagadta, hogy lemondási nyilatkozatot írjon alá. Carmona Estanga, a puccsisták által kinevezett ügyvezető elnök Venezuela új alkotmányát érvénytelennek nyilvánította. Csakhogy közben felkelt a venezuelai nép. Százezrek özönölték el Caracas utcáit, a munkások megszállták a gyárakat, a diákok az iskolákat. Az ország kaszárnyáiból telefonhívások jelezték a mirafloresi elnöki palotába, hogy a hadsereg Chávez mellett áll. A katonai puccs negyvennyolc óra alatt megbukott.

*  Köszönettel és egyben sajnálattal vettük Júliától a sympatico.ca-ról küldött panaszát: A betűket a nyitó oldalon már olyan picire változtattam, hogy alig lehet a szöveget elolvasni, de az oldal szélessége mégsem keskenyedik. Csak úgy lehet elolvasni az eléggé rendezetlen tartalmú három oszlopot, -- amit valami hatalmas szélességű TV-képernyőre terveztek, -- ha az alsó sávban lévő csíkot jobbra és balra tologatjuk. Ez a művelet fárasztó és sok időbe kerül! Nem lehetne valamit tenni, hogy az olvasók ne veszítsék el a türelmüket?  A Webmester figyelmébe: -- az oldal külalakja -- a 10-es skálán -- még 3-at sem érdemelne! Kár, hogy az egyébként tartalmas honlap éppen a külalak miatt veszít az értékéből.

*  M. József  (budape.st) azt írja a Mária Magdolnáról írt 2 részes tanulmánnyal kapcsolatban, “tartalmilag élvezet” volt számára olvasni. „Nagyon jó és fontos írások ezek, mindegyik egy-egy gyertya, olyan, amilyenről az én kedvenc rockzenészem, Roger Waters énekel: Each small candle lights the corner of the dark. Persze az egyház nyilván vicsorogni fog (és már bizonyára vicsorgott is), de ez egyáltalán nem baj. Egy igazi humanista ne mérlegelje írása következményeit, ha az az írás a sötétséget oszlatja.”

*  Személyes beszámolóját küldte el Szerkesztőségünknek kedves régi olvasónk Bakonyi Gábor:

Az ember már csak azért is kénytelen személyesen megnézni mindent, mert a televiziók folyamatosan hazudoznak. Okt. 23.-án 3/4 4-kor a Deák téren leszálltam a metróról, aztán átsétáltam az Asztóriához. Futólag megtekintettem a kiállított T34-es tankot is. ( Rozoga vacak, azt hiszem, a Tigris harckocsi magasan fölötte állt fejlettségben. A T55-ös, amiben a katonaidömet töltöttem, valószínüleg azt utánozta le.) Az Asztóriánál az ünnepi megemlékezés alatt folyamatosan helikopter körözött a tömeg fölött. A beszédek alatt valami furcsa zajok hallatszottak a Deák tér irányából, mozgolódás volt érezhetö a tömegben, sokan hátra-hátra tekingettek, valami barikádokról suttogtak a tömegben, néhány civil ruhás biztonságiör kinézetü ember valamit a feje fölé tartva sétált a tömegben, valószínüleg könnygázgránátok lehettek. Biztonságiör kinézetü emberek kiabálták, hogy - menjünk a Kossuth térre!-. A tömeg nyugodtan hallgatta tovább a beszédeket. A himnusz éneklése után a tömeg kezdett szétoszlani. A Deák tér irányából valamit mondtak hangosbeszélön, de a több százezres tömegben a nagy távolság miatt az Asztóriánál nem nem lehetett érteni, hogy a Deák téren mit beszélnek, és azt sem lehetett látni, hogy ki beszél. A tömeg itt körülbelül a Dohány utca sarkáig töltötte meg a körutat. Ahogy a tömeg a Deák tér felé indult, egyszerre csak sorozatos dörrenések hallatszottak. A tömeg még ekkor sem tudta, hogy mi történik, békésen haladt elöre. Én ekkor már túljutottam a Dohány utca sarkán. A kirakatokat nézegetve haladtam a járdán. Egyszerre csak az úttesten visszafelé rohanó csoportok kiabálták, hogy - "könnygáz,... könnygáz...", "rohadt rendörök", "ÁVH". A tömeg lassan megfordult, és elöbb lassan, majd ahogy a könnygázgránátok a záporozni kezdtek, futva haladt vissza az Asztória felé. Ekkor a Dohány utca felöl lovasrendörök vágtattak keresztül a tömegen a Deák tér irányában. Az Asztóriánál összetorlódott a tömeg, ezért aa tömeg egy része Dohány utcába kanyarodott, köztük én is. Miközben a Dohány utcán haladtunk, folyamatosan helikopter körözött felettünk, figyelték a tömeg mozgását. A Rákóczi úton párhuzamosan haladó tömeg nem is tudott Károly körúti támadásról. Sok ember úgy tért haza, hogy sejtelme sem volt a történtekröl... Vajon miért kellett durva eszközökkel egy békés, szétoszlóban lévö tömeg oszlatásába kezdenie a rendörségnek? Még másnap reggel is könnyezett a szemem... Rendöri beavatkozás nélkül minden bizonnyal békésen zajlott volna az ünnep!

*  A chello.hu-ról Balogh Lajos nevű kedves olvasónk szerkesztőségünknek küldött levelében arra hoz fel konkrét példát, a közhittel ellentétben egyes internetes fórumokon is irányított és behatárolt a politikai állásfoglalás közlése, gyakran cenzúrázott a globálisan kijelölt, tankokkal is támogatott irányvonaltól eltérő véleménynyilvánítás.  (Színvonalas fórumokról csak az obszcén, fóbikus vagy antiszemitának nyilvánított közléseket törlik) Érdekes módon a kontrollált fórumokon viszont akkor se történik változás, mikor maguk a politikai események az idők folyamán rácáfolnak a vérrel írt nagyhatalmi elképzelésekre és vele az irányított média és internetes propaganda érvényére - utólag igazolva a háttérbe szorított vagy elfojtott alternatív állásfoglalást. (Az e-mailt teljes terjedelmében közöljük:)

Bush iraki politikáját, az iraki háborút, kezdettől fogva elleneztem. Ezt a NSZ-nak küldött olvasói leveleimben többször ki is fejtettem. Volt amit közöltek belőle, de a legtöbbjüket nem. A napokban -teljesen véletlenül- bukkantam az Önök lapjára. Beírtam a nolblogba az alábbiakat. kb: 1 napig volt látható a nolblogon, utána eltünt, csak az én archívumomban található még. Onnan küldöm el Önöknek, hogy lássák, mennyire tabú nálunk Bush elnököt bírálni. És mennyire Szemérmetes Erzsók nálunk a média.

Nolblog Esetlen gondolatok

2006-12-10 11:46:50
Heuréka !

Így kiáltottam fel én is, amikor külföldi magyar online lapok között megtaláltam az Empiria Magazint. Már többször érzékeltettem, hogy kezdő vagyok a számítógép és az internet világában, nyelveket sem tudok, így talán érthető, ha valami "itthon" általam nem ismert szellemiségre bukkanok "külföldön".
Márpedig az Empiria Magazin V. évfolyamának Jelenidő rovata olyan írásokat nyujtott számomra, melyeket itthoni Szemérmetes Erzsók féle médiánkból aligha találhatnék. Néhány cím: A Bush politika szabadesése-; Iraki helyzet-; Az elnöki szabad akarat-; Lenin árnya a Fehér Házban stb. Mintha a Szaharában oázisra bukkantam volna.
Fel is vettem Kedvenceim közé az Empiria Magazint, mely magát az egyetlen Amerikából tudósító, humanista szemszögből értékelő internet magazinnak tartja és kommentálja az USÁ-ban uralkodó politikai-, társadalmi-, kulturális viszonyokat.
Aki nem ismeri ezt a magazint, javaslom keresse az interneten.

2 hozzászólás Permalink

[aktív] - [törlés]

1izomagyu 2006-12-10 13:10:15

köszi:)

[aktív] - [törlés]

2izomagyu 2006-12-10 13:12:49

már el is mentettem a linkjét

--------------------------------------------------------------------------------
Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Infoturné * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvédelem * Akciók * Lap tetejére * Minden jog fenntartva

*  Tálas Gyula  a telia.com ról a következőket fűzte a Lapszemlék-kommentárok  22. cikkéhez: "Kissinger szerintem is nevetségesen elkésett a konzekvencia levonásával. Hogy mennyire, azt az is bizonyítja, hogy még Bush hűséges pincsikutyája, Tony Blair is megelőzte vagy 3 nappal, mikor egy televízió interjú keretében beismerte, hogy az iraki kaland kész katasztrófa. De nem csak az iraki. Állati komoly problémák vannak Afganisztánban is. A Nato tagországok egyre inkább húzzák a belüket és csak tessék-lássék harcolnak, hogy ne veszítsenek több katonát, ami otthon rájuk húzná a vizes lepedőt. Úgy tudom, hogy az angol parlament megszavazta, vagy hamarosan meg fogja szavazni, hogy december végén már kezdjék meg a visszavonulást, majd tavasszal fejezzék be. Még jó, hogy a mi elnökünk 2 évre küld oda magyar gyerekeket, akik tartani fogják a frontot. Hadd fogyjunk csak, mi úgyis túl sokan vagyunk.  Mit mondjak, mélyen egyetértek az előttem szóló Bodrogi Ákossal a borzasztó nagy csalódást illetően. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is erre a pontra jutok."

*  Többek kérdésére, levélben és telefonon is, a novemberi "elsöprő erejű" választások következtében várható-e lényeges változás az amerikai külpolitikában, illetve van-e remény az afgán és iraki megszállás gyors befejezésére, Hanna válasza egy rövid és határozott NEM. A kérdés részletes elemzésére kíváncsi Olvasóink november 20-i közléssel (22. cikk) olvashatnak majd róla a Lapszemlék-kommentárok rovatban.

*   Kádár Sándor nevű olvasónk írja a freemail.hu-ról: Meglepődve olvasom a  Vallás helyett filozófia című kiváló cikkben Nemeskürty István szavait, mert bár tudom, hogy ez az egyház álláspontja, de egy neves, elismert történésztől azért többet várna az ember. Mint mondta, a vallástalanságnak rettenetes következményei lehetnek, mert az egyre szekularizálódó társadalmak “visszatérnek a pocsolyába”, mivel a nem hívő emberek bűntudat nélkül, nyugodt lelkiismerettel rabolnak, gyilkolnak és követik el a legsúlyosabb gonosztetteket.  Ezzel szemben a valláson nyugvó társadalmakat nem fenyegeti a posvány veszélye, mivel az istenhívő ember számára az eltitkolt, le nem leplezett bűnök is súlyos erkölcsi terhet jelentenek. Nem tudom, hogy lehet ilyen messze kerülni a valóságtól. Ha semmi mást, csak a múlt századi történelmet és a jelenlegi közel-keleti háborúskodásokat vesszük figyelembe, a vallásos társadalmak ugyanúgy a pocsolyában fetrengtek és lubickolnak ma is, mint a volt kommunisták. Gondoljuk csak meg, hogy 600 ezer iraki haláláért a fejlett ipari országok legvallásosabbja a felelős és semmi jelét nem látom, hogy ez súlyos erkölcsi terhet jelentene az ottani lakosság számára. Legalább is nem annyira, hogy a nemrég nyilvánosságra került elhalálozási adatok után megbuktatták volna álszent kormányukat, vagy legalábbis tüntettek volna a „legsúlyosabb gonosztettek” további elkövetése ellen. Ilyen valóságtól elrugaszkodott kijelentéssel Nemeskürty csak aláássa a saját hitelképességét, ahelyett, hogy nyilvánvaló szándéka szerint a vallásnak szerezne híveket.

*  Tom Simon aláírással érkezett a következő e-mail a hotmail.com-ról: Szeretnem minden elismeresemet es jokivansagomat kifejezni.

*   Újvári István Pilisvörösvárról Hannának címzett e-mailje (enternet.hu) forrásanyag után érdeklődik: Sajnos, csak mostanság fedeztem föl írásait, viszont annál nagyobb érdeklődéssel olvasom azokat. Egy kérdéssel zavarnám csak, ha megengedi. Egyik írásában említi Merlin Stone könyvét, Mikor az Isten Asszony volt címüt. Tudomása szerint jelent-e meg ez a könyv magyar fordításban, mert az én erre vonatkozó érdeklődéseim sikertelenek.

    K. H:  Attól félek, hogy sajnos nem. Ismeretségi körömben legalább is senki nem tud róla. Én magam az angol nyelvű eredetiből idéztem ebből a rendkívüli könyvből, amelyet ha lehetőség nyílna rá, a gyermekeink és unokáink kezébe adva megértőbbé és kiegyensúlyozottabbá tehetnénk a két nem egymásközti kapcsolatát, és ezen keresztül változást idézhetnénk elő az egész, előítéletekkel még mindig terhes társadalmakban. 

*     Gratulációját követően arra a kérdésünkre, hogy talált ránk a világhálón, Bodrogi Ákos azt válaszolta az anycom.hu-ról: Kedvenc mélyenszántó politikai szatírákat közlő honlapom, az InebHedj.hu linkelt Önökhöz az utolsó, Kacsát eszünk cikkében, ahol ezt írta: Érdekes ugyanakkor, hogy az amerikai és izraeli katonai lépéseket kísérő propaganda úgy állítja be a háborút, mint valami filmet, ahol "sebészeti" csapásokat lehet mérni az ellenfélre, mintha elég lenne valamiféle vezetőt likvidálni, és minden elszánt "terrorista" hazaszalad kecskét fejni. Dehát ez is csak propaganda, sosem létezett személyekre mérni sikeres csapást különösebben nem nehéz, a témában kitűnő írást olvashatunk az empiriamagazin.com oldalon. A link közvetlenül az Ágyúval verébre cikkéhez vitt, amelyik, ismételt elismerésem, a hihetetlennek tűnő politikai csalárdságok ellenére nagyon is hitelesnek látszó korképet rajzol.  Mekkora csalódás ez az én nemzedékemnek, amelyik 56-ban amerikai felszabadítókról ábrándozott!

*   A Szaszanida ezüst a szkíták kincse? című cikkünkre reflektált Salfai László: "Érdekes és csodálatos volt.  Nagyon köszönöm."

*  A. K. aláírással küldte egy olvasónk a reset.hu-ról a következő hírt azzal a megjegyzéssel, Az ország rohamos elszegényedése ellenére arra bőven van pénzünk, hogy az amerikaiak által lerombolt és megszállt országokat újjáépítsük:

Robotokat is visznek Afganisztánba a magyarok - augusztus 9. szerda

Speciális önjáró és távirányítású robotokat is visznek magukkal a magyar katonák az afganisztáni misszióba - hangzott el az Magyar Televízió Híradójában szerda este. Havril András vezérezredes elmondta: olyan önjáró és távirányítású robotkészülékeket visznek magukkal a magyarok, amelyek a már felderített robbanóanyagok megsemmisítéséhez szükségesek. A Magyar Honvédség vezérkari főnöke korábban a Magyarország afganisztáni szerepvállalásáról tartott sajtótájékoztatón azt is közölte, hogy pilóta nélküli robotrepülőgépeket is vásárolnak. A kormány június végén döntött arról, hogy Magyarország két évre átveszi Hollandiától a bagláni tartományban az újjáépítési csoport működtetését. Az áttelepülés rövidesen megkezdődik, októberben lesz a parancsnoki átadás-átvétel, a tényleges tevékenység pedig jövő áprilisban indul, a szükséges felkészülés és előkészületek után. 

*   Bertók Katalin a chello.hu- ról írja Hannának: Szenzációsnak tartom a Hit nem politizálható című cikkedet. Minden meglátása és véleménye találó, különösen azzal kapcsolatban, mennyire hátráltatja a Fidesz népszerűsödését az ortodox katolikusokkal való összefonódása. Természetesen leginkább az egyház maga a felelős érte, amiért kiáll a hitet megcsúfoló és eláruló papjai és püspökei mellett, ami joggal taszítja még a liberális katolikusokat is. Amit ezzel kapcsolatban írtál, ahhoz lenne érdekességként hozzáfűznivalóm: "Az ország hercegprímása nem csak megfigyelt és jelentgetett másokat, de 1971-től ügynöki minőségben mások beszervezésére is vállalkozott.

Az egyház kizárólag az antiszemitizmus vádjától való globálisan uralkodó rettegésnek köszönheti, hogy a bíboros hirtelen kipattant szégyenletes múltja nem lett világbotrány, sőt hazai körökben is hagyták gyorsan lefutni.  És mint a nyilvánosságra került pedofil esetek ezreiből tudjuk, a Vatikán a polgári törvénykönyvek paragrafusainak fittyet hányva a saját ítélőszéke által hoz ítéletet, aminek következtében Paskai László továbbra is a legmagasabb rangú főpap Magyarországon és 2007. végéig tagja a pápát választó konklávénak. A Vatikánban gyorsan és nagylelkűen megbocsátottak neki az elárult, meghurcolt, tönkretett magyarok nevében."

Nos, Európában két országot támadnak rendszeresen antiszemitizmussal, Magyarországot és Franciaországot, annak ellenére, hogy vezető politikusai mellett mindkettő legfőbb püspöke/hercegprímása is zsidó származású -- nálunk Paskai László, a franciáknál Jean-Marie Lustiger. Lustiger azon maroknyi moderált zsidó-katolikus közé tartozik, aki nem támogatta az iraki háborút, amiért is egy zsidó-katolikus konferencián dühös támadásoknak volt kitéve az amerikai kollégái részéről. Őszintén szólva meg lennék lepve, ha Paskai Lustiger védelmére kelt volna. 

*  A magazin Szerkesztőségének küldött elismerő szavakat Bérczi Szaniszlótól a ludens.elte.hu-ról:  "Köszönöm az érdekes olvasmányt, amit Önök tettek fől a világhálóra és Kuliffay Hanna írt."

*  Egy Hannának szóló virtuális képeslap befejező sorai a labo.axelero.net-ről: "Na ennyit rólunk kutyafuttában, na és persze olvasom a cikkeidet az empiriamagazin.comon, tagadhatatlanul Te vagy Te. Ennél többet nehezen érhet el az ember."

*   Perkupai Pető Imre írja a Szaszanida ezüst a szkíták kincse? című cikkünk illetve Dr. Held Katalin itt korábban közölt hozzászólása kapcsán a t-online.hu-ról:  Nagyon köszönjük Hannának! Tábori részt vett a rendezvényünkön januárban, már ekkor megvolt a könyve.  A szkíták-hunok-avarok-magyarok értéktömegével  nem bírnak az érdektudósok:  vagy elfogadják együtt, vagy elvetik-visszafogják, szintén együtt. Mi viszont, akárhogy is, nem hagyjuk annyiban!  

*     Péter írja a freemail.hu-ról: A magyarországi sajtó az 1956-os megemlékezések kiemelkedő eseményeként tálalta George Walker Bush villámlátogatását, bár egy-két kétely megfogalmazódott a magát jobboldalinak tartó sajtó részéről (képmutatásnak tartják, hogy pont az amerikai elnök méltatja a forradalmat, miközben elődei cserbenhagyták a magyarokat és a mai napig nem kért egyetlen felelős amerikai vezető sem bocsánatot az átverésért). Az, hogy az egész mennyibe került Magyarországnak, az hivatalosan szolgálati titok! Pedig ezt a temérdek pénzt megspórolhatta volna a magyar állam, semmi szükség nem volt Bush méregdrága pofavizitjére -- és ezek után is megszorításokat tervez a jelenlegi kormány! Szerintem az egész magyar politikai elit levizsgázott szolgalelkűségből és képmutatásból. Az egész cirkusz csak arra volt jó, hogy bebizonyította, a magyar politikai elit a saját népe rovására is aláveti magát akárkinek üzleti-politikai haszonszerzés céljából. Kicsit Orwell 1984-e jutott eszembe: a szabadság=szolgaság (azt az iraki megszállás is igazolja), Bush kedvéért akár egész városokat is üzemképtelenné tesznek

*  Déri Anikó (pro.hu) szerkesztőségünknek küldött leveléből idézünk: Amellett, hogy gratulálok a cikkhez, egyet kell értenem Sárdy György korábbi hozzászólásával: "A hit nem politizálható" cím jobb lenne. Talán kevésbé feltűnést keltő, viszont direkten a lényegre mutatna. Valahogy jobban felhívná a figyelmet magára a témára, ami nagyon is megérdemli a figyelmünket. Ezért is külön öröm volt számomra, hogy találtam még egy kapcsolódó okos és átgondolt írást és mit ad isten, megint egy nőtől!  Mit mondjak? Óriási teljesítmény ahhoz képest, hogy talán 50 éve nyilatkozhatunk komoly dolgokról nyilvánosan, a férfiak uralta filozófiai, hitbéli és vallásbéli kérdésekről és társadalmi kihatásukról pedig még alig két, esetleg harmadik évtizede. Gondoljunk csak bele, 2000 év eltelt anélkül, hogy nők magyarázhatták volna a Bibliát. A zseniális Karen Amstrong például, akire Hanna is szokott hivatkozni, ha jól tudom 93-ban adta ki fordulópontot jelentő könyvét, az Isten történetét. Összevetve mindhárom cikket, Körmendyével együtt, jellemzőik a tiszta látásmód és intellektuális kritikai készség.  Bali Nóra rövid cikkének címe, "Vallástalan hívő", és ő se ért egyet  a Hanna által is kétségbe vont, nagyon leegyszerűsített állítással, "vallás és közösségiség elválaszthatatlan fogalmak":

A hit magánügy, a vallás közügy címmel (április 20.) megjelent cikk szerzői bár írásuk első mondataiban még kimondják, hogy a hit az egyén személyes ügye, később összeolvasztják a hitet és a vallást, és olyan szubjektív véleményt jelentenek ki alapigazságként, amely nem valós.  Szerintük ugyanis "vallás és közösségiség elválaszthatatlan fogalmak, a vallásgyakorlat és a hitélet cselekvő bizonyítéka a szilárd hitnek".  Hívő ember vagyok. Hiszem, hogy ennek a világnak szellemi dimenziója is van, de nem akarom, hogy bármilyen társadalmi alakulat megszabja, hogy mi a hitem egyetlen helyes formája. Tehát nem vagyok vallásos. Nem tartozom semmilyen egyházhoz, de beletartozom ebbe a társadalomba, ahol tudomásom szerint mindenki egyformán elismert tagja lehet a közösségnek, ha tevékenységével értéket hoz létre. Függetlenül attól, hogy mit hisz és mit gondol magában a világ rendjéről.  Tisztelem azokat az embereket, akik a hitük segítségével templomokat emeltek, szimfóniákat szereztek, szenteket és angyalokat ábrázoló festményeket alkottak, zsoltárokat írtak. És tisztelem azokat, akik önmagukban bízva képesek voltak nagy teljesítményekre, akik az emberi élet mindennapjait örökítették meg festményeken, irodalmi alkotásokban vagy zeneművekben. 

Több barátom, ismerősöm különösebb istenhit nélkül minden energiájával segíti az elesetteket, a nehéz helyzetűeket. Anélkül, hogy hinnének egy fentről figyelő szellemi lényben, aki jóváhagyja, és majd egykor megjutalmazza a tettüket. Nem "szolgálatnak" tekintik az életet, nem egy égi atyának megfelelve, nem tőle félve, nem neki engedelmeskedve dolgoznak, hanem saját szabad akaratukból, a túlvilági elégtétel reménye nélkül. Nem egy égi eszmét szolgálnak, hanem az életet, itt lenn a Földön. Azt az életet, amely nagyon is véges és törékeny. Szerintük az emberi élet önmagában is hatalmas érték, mert egyszeri és megismételhetetlen. Aki itt nem boldog, azt nem fogja kárpótolni sem a túlvilág, sem egy következő élet. Én pedig tisztelem és csodálom őket a földi életbe vetett hitükért. Ami egyébként a magánügyük.

    K. H: Nyilvánosan is hálás köszönetemet szeretném kifejezni a hozzászólásokért, értő figyelemért és két kitűnő cikk küldéséért Olvasóinknak, Déri Anikónak (fent) és Sárdy G. Györgynek (alább). A cím kapcsán tett javaslatukat természetesen fontolóra vettem és egyet kell értsek vele --  a webmasterem legközelebb meg fogja csinál a címváltoztatás technikai részét)

*  Sárdy G. György (freemail.hu) hosszú leveléből idézünk, amelyre privát választ is küldtünk:  Az Empíria olvasója vagyok évek óta, mivel nagyon érdekel az amerikai külpolitika, ami egyre inkább befolyásolja, sőt meghatározza a világ folyását. Most mégis Hanna asszonynak a magyar választásokkal kapcsolatos cikkét szeretném dicsérni, és mások figyelmébe is ajánlani, mint rendkívüli teljesítményt, de hozzáfűznivalóm is lenne. Őszintén szólva én nem a Júdás öngyilkos lett címmel jelentettem volna meg, hanem inkább azzal, amit a szövegben írt, mint lényeges konklúziót, hogy A HIT NEM POLITIZÁLHATÓ. Legalábbis nem a vallás és Isten lejáratásának kockázata nélkül. Mert mi is történt? Mária, a magyarok nagyasszonya már másodszor nézett el a hozzá könyörgők feje felett, holott egy szebb, jobb, igazságosabb életért még csak nem is indokolt, sőt furcsa, hogy a híveinek könyörögni kell. Sajnos ezt sokan még utólag sem vették észre, vagy maguknak sem akarják bevallani, mintha ezzel a bekövetkezett blamázst enyhíteni lehetne. Egyedül a kitűnő Körmendy Zsuzsanna, akit szintén rendszeresen olvasok, foglalkozott a Hanna asszony által is diplomatikus finomsággal elemzett "kényes témával" és a fiataloknak a jobboldaltól való távolságtartásával.   Azt írta, A „hit, remény, szeretet” politikai üzenetként még akkor is reszketeg, ha alá van betonozva a „munka, otthon, család” lózunggal.  De hadd idézzek talán tőle egy egész szakaszt, ami akár  az Empíria törzsközönségét, akár a felvilágosultabban gondolkodó amerikai-magyar olvasókat is érdekelheti.  Íme:

Külön elemzés tárgya lehetne az, hogy a Fidesz miért nem tudta a fiatalokat megszólítani. Hogy miért nem ismeri a nyelvüket, miért szorult háttérbe az egész számítógépes kultúra, amely a fiatalokat annyira vonzza. Abszurdum, hogy fiatal Fidesz-hívek az SZDSZ modern, számítógép-kultúrára építő, vidám kampánya után sóvárognak, és semmit sem tudnak kezdeni a nemzeti konzervativizmusnak azzal az avítt válfajával, amelyet a Fidesz nem volt képes négy év alatt megújítani. S bár jól tudom, hogy a jelenleg fölálló parlamenti frakciók nem teszik időszerűvé észrevételemet, mégis leírom: az a gyakori hivatkozás, miszerint a népszámláláskor a magyar lakosság oly magas hányadban keresztényként határozta meg magát, félrevezető. Meg kellett volna rendelni néhány elemzést közvélemény-kutatóktól, hogyan is fest ez a dolog mélységében. Gyanítom, az, hogy a népszámláláskor valaki katolikust vagy evangélikust jelölt-e be, nem a vallásosságáról árulkodott elsősorban, hanem arról, hogy szülei fontosnak tartották-e annak idején gyermekük megkeresztelését. De az, hogy valaki a gyerekét megkeresztelteti és hogy gyakorló vallásos, körülbelül akkora távolságra van egymástól, mint Kéthly Anna szociáldemokratasága Hiller Istvánétól. Senkit sem akarok hitében megbántani, de a „hit, remény, szeretet” politikai üzenetként még akkor is reszketeg, ha alá van betonozva a „munka, otthon, család” lózunggal. Ráadásul már régen nem a Bibliát, hanem csak egy harmincas évekbeli falvédőkultúrát tud felidézni, és ezt illene tudni PR-tanfolyamok gyorstalpalóinak elvégzése nélkül is.

Körülbelül a reneszánsztól kezdve, de a 18. század végétől mindenképpen az európai nemzetállamok legtöbbje elsődlegesen nem vallásban, hanem kultúrában él, zsidó–keresztény gyökerű kultúrában, amelynek része a vallás. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Magyarországon a kereszténység mindig is megőrzött magában valamit a régi pogány kultúra fölégetésének kitörölhetetlen emlékeiből. (Ezért tudott akkora siker lenni az István, a király.) A krónikák megőrizték, hogy amikor az a bizonyos pápai vitéz harc közben elkiáltotta magát, nem azt mondta: „Segíts, Istenem!”, hanem így szólt: „Ne segíts, Úristen, nézzél!” Ezt lehet magyar virtusnak nevezni, lehet rajta gúnyolódni is (én nem teszem, mert szoros kapcsolatot érzek ezen attitűd és aközött, hogy minden katasztrofális vereség után is megmaradtunk, nyelvrokonok nélkül, a Kárpát-medencében), csak egyet nem lehet: nem venni róla tudomást. Csak hát akkor, amikor az Úristenhez nem könyörgünk, hanem inkább tanúnak hívjuk, hogy lássa, mire vagyunk képesek, akkor nincs mese, tényleg a maximumot kell nyújtani.

*  Köszönettel vettük, hogy újabb e-mailt kaptunk Dr. Varga Bélától, amelyben a következőket írja: A Magyar Nemzetben jelent meg a napokban egy érdekes cikk Lecke Dél-Amerikától címmel, ami Hanna januári cikkével megegyezően értékeli az ottani robbanásszerűen változó, sokak számára érthetetlen vagy könnyen félremagyarázható helyzetet. Önkényesen kicsit lerövidítettem, de nem nyúltam a lényeghez. Ahol átvették nem közölték, hogy ki írta, pedig érdekelt volna. Gondolom az Empíria olvasóit is fogja, azért küldöm el.  Ki hitte volna, hogy éppen Bolívia, a földrész legelmaradottabb országa egyszer új, példamutató gazdasági filozófiával fog kirukkolni a világ elé, ahogy a cikk is írja?

Rosszallja Somogyi Ferenc külügyminiszter, hogy némely latin-amerikai országban – például Bolíviában – az utóbbi időben radikális, ultrabaloldali politikai irányzat érvényesül, amit újraállamosítási törekvések kísérnek. A magyar diplomácia vezetője láthatóan nem érti a lényeget. Nem az a fontos ugyanis, hogy Dél-Amerikában ezen intézkedéseket milyen színű kormányok hozzák. Ennél sokkal fontosabb, hogy az Egyesült Államok hátsó udvarában ezek az országok ráébredtek arra, végre saját érdekeiket tartsák szem előtt. A külügyminiszter államosításról beszél, e gazdaságpolitikai folyamatokat azonban nem magyarázza meg, nem értelmezi. Márpedig a kommunizmus kisajátításának gyakorlatát átélt magyarok számára az államosítás kifejezés a megnyomorítás hívószavaként hat, tehát megtéveszti az embereket.

A kétfajta államosítás ugyanis nem ugyanaz. Venezuela és Bolívia semmilyen tekintetben nem hasonlít a Rákosi-korszak Magyarországára. Arrafelé az embereket éhbérért dolgoztató, az egész országot mellékpályára állító külföldi vállalatok érdekei sérülnek, nem pedig az egyszerű honpolgároké. Chávez és Morales „bűne” mindössze annyi, hogy búcsút mondtak a neoliberális gazdaságfilozófiának, amely padlóra küldte a térség országait, és Magyarországon is jóvátehetetlen károkat okoz. Zárójelben tegyük hozzá: a külföldi magánszektor visszaszorításából származó bevételeket a nevezett országokban oktatásra és népjóléti intézkedésre fordítják – Magyarországon álmodni sem merünk hasonló lépésről. Gyurcsányék tehát nemigen tudnak mit kezdeni a bécsi tanácskozással. Hiszen olyan kérdésekben állapodnak meg az uniós és a dél-amerikai országok, amelyek hazánkban éppen leépülnek. Ilyenek például a munkához jutás kérdése, a társadalmi fejlődésből és a gazdasági növekedésből részesedés mindenkit megillető joga, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni harc vagy az alapvető társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz hozzáférés.

Az osztrák fővárosban tegnap világosan kiderült, hogy a dél-amerikai országok államosító törekvései nem minősíthetők bűntetteknek. Ilyen értelemben nyilatkozott a minap például a francia kormány is, amikor elismerte Bolívia jogát saját földgáz- és olajmezőinek birtokba vételére. Vagyis Európa most attól a kontinenstől tanul, amelynél politikai és gazdasági értelemben eredendően magasabb rendűnek tartotta-tartja magát. Venezuela és Bolívia újfajta gazdasági filozófiát diktál, amely a nemzeti önállóságon és az Egyesült Államoktól való függés lazításán nyugszik.

* Leslie Torok  nevű honfitársunk írja a sympatico.ca-ról a Szaszanida ezüst a szkíták kincse? című cikkünk kapcsán: I was not going to take a chance on writing you in Hungarian, so here it goes. Your work is fascinating and I am still reading it, -- not a night time reading. Two comments: Too far East is West probably sounds better and more to the point: 'A tul messzi kelet az nyugat.' The second one has to do with technical terminology. You will probably notice that in pre WWII Hungarian literature the word partos is being used more dominantly than partus. I fully support this because our partos cousins broke off the Scythian corpus, probably because of a religious issue. The word Partus is of Latin origin, and its modern day prevalence is largely due - of all people - to Badinyi Jos. I believe that Partos version befits our heritage and truly reflects the origin of the nation. I hope you will take my suggestions in that constructive spirit with which it was imparted.

   Részlet Hanna  személyes válaszleveléből:

Először is nagyon örülök és köszönöm, hogy virtuálisan “tollat ragadott”, mivel minden hozzászólás értékelés, nem csak az egyetértő.  Lévén külpolitikai megfigyelő-publicista és nem a magyar őstörténet és kultúra szakértője, éppen ezért az ilyen jellegű témát, amivel alkalmanként ismeretterjesztő szinten foglalkozom -- mondjuk egy kiállítás tárgyai -- vagy azokat az asszociációkat, és megérzéseket, amiket ébresztettek bennem, próbálom sokfelől elemezni, és minél több szakvéleménnyel alátámasztani. Az a szakirodalom, amit felhasználtam, és ennek a listája magában a magazinban megjelent cikk után fel is van sorolva (ahol csak átvették a tanulmányt, esetleg elhagyták)mindenhol a „pártus” elnevezést használta (míg az angolul írók a Parthia, Parthian elnevezést), és én ehhez tartottam magamat. Nem vonom kétségbe a név Ön által említett eredetét, de az általam olvasott kutatók körében nem volt és nem is vált a modern időkre sem használatossá.  A fordítási véleménye igen érdekes, hiszen csak nüanszról van szó, mégis elgondolkodtató. „Too far East is West” lehet irány és lehet hely meghatározás. Gondolom, ebből fakad a kétféle értelmezés, illetve fordítás lehetősége is. Véleményem szerint mindkettő helyes -- A túl messzi kelet az nyugat, v. A túl messzi kelet a nyugat --, attól függően, elvontan (irányát tekintve) vagy konkrétan (geográfiailag) értelmezzük a két égtáj végső találkozását, egymásba folyását.

* A Takács család nevében írta Imre bácsi a hotmail.com-ról: "Csak gratulálni tudunk a magazinhoz, az információ bősége, a témák sokfélesége, az értékelés magas foka minden elismerést megérdemel. A fiam Hanna könyvét is meg tudta venni a könyvhéten, mindig is úgy gondoltam, ezt a sok kiváló elemzést ki kellene adni, hogy szélesebb körben elérhető legyen. További sikereket és hozzá kitartást, jó egészséget kívánunk."

*   V. Zoltán írja a freemail.hu-ról: Olvasom a lapszemlék-kommentár rovatukban, hogy mennyi újságírót intéznek el a megszállók és más hatalmaskodók főleg a Közel-Keleten. Bár itt még nem tartunk Magyarországon, de a gyűlölködés ebbe az irányba halad és hamburgert zabálva, Colát hörpölgetve lassan ezen a téren is felzárkózunk. Legalábbis erre mutat, amit egy újságírója összeverése kapcsán írt  a Magyar Nemzet: A megfélemlítés elkezdődött. Verbális formája már jóval korábban, mikor Paizs Miklós dala a Budapest Rádióban elhangzott. Emlékezetes, a szerző szerint "Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas István kibelezni, kiherélni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni."  Ez az, amihez azt hiszem nem kell kommentár.

*  A "Szaszanida ezüst a szkíták kincse?" című cikkünk késztette elismerésre a t-com.hu-ról új Olvasónkat, Dési Nagy Péternét: Sok szeretettel köszöni a tanulmányt: Zsuzsa

*   Dr. Lajtavári László neves pszichiáter Hannának címzett igen érdekes és értékes hozzászólása az axelero-netről:

Nagy érdeklődéssel olvastam az Empiria Magazinban megjelent A szerelem örök? című írását. Szerintem a kérdőjelet nyugodtan leveheti, bár maga a kérdés felvetése természetese jogos. Talán annyi észrevételt tennék, hogy én az "agapé" szót a szerelmi szenvedélynél sokkal tágabb értelemben használom. Ide tartozónak vélek minden nagy "óceánikus", elementáris, a személyiséget teljes egészében lekötő és átformáló nagy szenvedélyt, éljük meg azt szerelemben, vallásban, tudományban, politikában, munkában, hobbiban, humanitárius aktivitásban, azaz bármilyen emberi tevékenységben. Az európai kultúra (amibe én részben beleértem az amerikai, ausztrál, azaz Európából  eredő- kultúrákat is) véleményem szerint négy pilléren nyugszik. A görög filozófián, a zsidó misztikán, a római jogérzéken és a keresztény erkölcsön. Nyilván nem véletlen, hogy mindegyik valamilyen módon foglalkozott a szenvedélyes szerelem kérdésével, mint ahogy erre cikkében sok vonatkozásban ki is tér. Jelenleg az európai kultúra súlyos válság jeleit mutatja ( nem tudta kiheverni a két nagy világégés okozta traumákat és így mind a négy pillér alaposan megroggyant), tehát furcsa lenne, ha ez nem mutatkozna meg a szerelem kérdése körül manapság uralkodó zavarban is.  Csak néhány példa és személyes gondolat ennek illusztrálásra.

Nemrég Veronában jártam. Verona - hála Shakespeare zsenialitásának - a romantikus szerelem kultikus városa lett. A város tanácsa jól sáfárkodott a lehetőséggel és óriási üzletet csinált a legendából, elhitetvén, hogy valóság. De ez talán a kisebbik rossz. (Végül is ha Lourdes megtehette vallásos legendára építve, akkor Verona miért ne tehetné meg?)  Jókedvűen jártam a "szerelmesek kálváriájának" útját, egészen addig, amíg a Júlia házhoz nem értem. Óriási turista tömeg állt előtte, türelmesen várakozva az u. n. "beavatási" szertartásra. Júlia erkélye alatt Júlia szobra állt, jobb melle fedetlenül. A "hagyomány?!" szerint, aki Júlia mellét megérinti, az még abban az évben szerelmes lesz.  (Kép: Lajtavári felvétel)

Turisták hada rohanta meg a szobrot és markolászta a fedetlen keblet, ami már kifényesedett a sok fogdosástól. Közben digitális gépek özöne örökítette meg a "nagy pillanatot". Tudom, hogy kultúránk embere gyorsan és erőfeszítés nélkül szeretne megkapni mindent, akár a szenvedélyes szerelmet is. De itt nemcsak erről volt szó. A romantikus szerelem trónfosztásáról.  Agapé helyére nem Erósz vagy Ámor (ami Rómeó és Júlia történetének lényegét tekintve félreértés ugyan, de még mindig a kisebbik rossz), hanem az erotika nélküli szexualitás került. Lehet, hogy a modern Cupido is ott nyilazgatott, de a nyilában már nem szenvedélyes szerelem, hanem Viagra volt. Sajnáltam a félrevezetett embereket, akikben nyilván ott van a vágy az egyik legszebb emberi érzés, a szenvedélyes szerelem   iránt,  de  helyette  korunk   kommersz, nyilván  üzlet  és  politika   által  vezérelt hazugságát kapják.

Másnap, szintén Veronában, pszichiátriai kongresszus volt, az egyik nagy multinacionális gyógyszergyár minden fényűzéssel berendezett és szigorú biztonsággal őrzött kutatási központjában, ahol nagy meglepetésemre több előadás is foglalkozott a szenvedélyes szerelem (romantic love) témakörével. A szenvedélyes szerelem állapotában kimutatható a biogén aminok változása - ami számomra természetes és csupán csak azt jelenti, hogy a kísérleti alanyok legalább nem játszották meg a szerelmet. Ebből persze az következett, még nem kimondva, inkább csak sugallva, hogy a következő szenvedélybetegség a romantikus szerelem lehet, ami a modern pszichofarmakonokkal valószínűleg kezelhető lesz. Nem csodálkoznék, ha az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztika kézikönyvének legújabb kiadásába a szenvedélyes szerelem is bekerülne, mint "mental disorder", mint ahogy egy másik nagy pozitív szenvedély, a "futás függés" már valószínűleg be is fog kerülni. Így bomlik meg az agapé és erósz egykor harmóniában lévő viszonya és medikalizálódik az élet rejtélyes nagy csodája egy válságban lévő kultúrában. Említettem, hogy a romantikus szerelem helyett az erotika nélküli szexualitás lett kultúránk "értéke", de félek, hogy a helyzet még ennél is aggasztóbb.

Aki figyeli a magyar TV reklámokat, bizonyára feltűnt neki az egyik legtöbbször közölt reklám: esküvői pár, éppen az igent készülnek kimondani, mikor megszólal a bugyuta reklámszöveg ("a csábítás, aminek nem lehet ellenállni", vagy hasonló) minek következtében a menyasszony szemében "szerelmes fény" gyullad, kirohan a szertartásról, beül a legújabb Ford kisautóba és elhajt vele. Érdemes végiggondolni, hogy milyen értékek húzódnak meg e reklám mögött!

A veszély persze sokrétű és óriási. A kamaszkori szerelem mélyrehatóan befolyásolja a személyiség fejlődését, elindítja az embert abba az irányba, hogy később képes legyen érett, stabil, szereteten alapuló kapcsolatokba lépni és tovább tudjon haladni a szeretet szélesedő ösvényén. Hogyan is írta Weöres Sándor? "Alul a föld, felül az ég, bennem a létra". Erotika nélküli szexualitással persze lehet gyereket nemzeni, de szeretet nélkül gyereket nevelni, értékeket átadni és tartós párkapcsolatban maradni már nem. És ha szenvedélyünk tárgyaként fogyasztási cikkeket választunk, akkor lassan kihal az élet. De szenvedély nemcsak az emberi kapcsolatokhoz kell, hanem az élethez magához is. A munkához elsősorban, de minden emberi tevékenységhez. Csak szenvedéllyel érdemes élni, különben elvész az öröm és az élet gépiessé válik, magunk pedig futurisztikus robotokká.

Nyilván nem véletlen az alkoholizmus, kábítószer fogyasztás, tömeg méretű depresszió és egyéb mentális zavarok eluralkodása a robotszerűen megélt gépies élet nyomora mellett, de talán van remény, ha megpróbáljuk mélyebben megérteni önmagunkat, korlátjainkat, esendőségünket. A lehetőségünk egész életünkben mindig megvan arra, hogy fejlesszük a szeretet képességét és gyakoroljuk az örömteli önfegyelmet.  Mert korunk tragédiájának fő tünete az emberi kapcsolatok üressé válása, a szeretet nélküliség vagy a túlzott önszeretet és az öröm nélkül végzett munka.

*   Dr. Varga Béla (reset.hu) írja januári Latin-amerikai balra át című cikkünk kapcsán: Csak gratulálni tudok Hanna sokoldalú elemzéséhez.  Én business vonalon utazgattam egy kicsit Dél Amerikában, persze nem igazán érzékelve a politikai széljárást, ami viszont szembeötlő volt, az a hihetetlen életszínvonal differencia, a gazdagság és nyomor közti lélekromboló ellentét. Éppen azért nagy a jelentősége például Chilében Michelle Bachelet elnökké választásának és a szocialista párt ismételt felülkerekedésének. Ha jól tudom gyermekorvos, és korábban politikai fogoly is volt.  Nagyon vagány és modern nő, ráadásul agnosztikus, ami elképzelhetetlen választás lenne az állítólagos civilizáltabb országokban. Chile még ma is az USA támogatta diktátor, Pinochet bűneinek terhét nyögi, akit még mindig nem vontak felelősségre. Az előző szocialista elnök, Ricardo Lagos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek része lett volna egy alapos tisztogatás. Anélkül nem lehet újrakezdeni. Ha Bachelet beilleszkedik a Hanna cikkében is említett ALBA-körbe, reménye lehet rá, hogy a maga lábára állva fellendíti az országot. Ha viszont nem, a történelmi körforgásnak megfelelően még a Pinochet idők is visszatérhetnek.

*    Rozsnyai András kérdezi a pro.hu-ról: Hogy lehet, hogy Hanna könyvét sehol nem találom? Vajon miért csak a Szkítia boltok árulják, ami a mi környékünkön nincs is?

          K.H.: Tudomásunk szerint profit meggondolásból a legtöbb könyvkiadó igyekszik a saját boltjaiban árusítani a könyveit, legalább is a megjelenést követő hónapokban -- kihasználva az újdonság iránti érdeklődésből származó  vásárlókedvet.  A legegyszerűbb talán telefonon megrendelni: 354-1864, illetve az interneten a konyvkereso.hu révén.  Köszönjük az érdeklődést.

*   Adrien írja a hotmail.com-ról:  "Ezt olvastam valahol és milyen igaz: 'You need Faith only when your believe is irrational.'" ("Akkor van csak hitre szükséged, mikor irracionális, amiben hiszel.")

*   Várady aláírással érkezett az e-start.hu-ról A szerelem örök? című cikkünk kapcsán:  "A szerelem Hanna cikkében csapda, rabság, toxikus állapot. . . nem vitatom. Részem volt benne. Hadd tegyek hozzá egy szellemes aforizmát: A szerelem örök, csak a tárgya változik."

*     Sályi Zoltán kedves régi Olvasónk Hannának írt reflexiójából: "Igen, tudom, mindig elfoglalt, de nem tudom megállni a Vallás helyett tudomány c. írását olvasva, hogy röviden ne reagáljak. Mivel ez az első rész, talán még az az egészen halvány hangulati, érzékelő kritikám sem állja meg a helyét, hogy az Ön helyében egy kissé többet írtam volna az elutasítások-kritikák részben, amivel a vallásokat elemző bevezetését folytatja. Egyéb kritika szinte zéró. Lehet hogy a régi írásaiba nem merültem bele ennyire, de mintha egy határozott gondolati fejlődést tapasztalnék. Most mintha azt látnám, szinte eljutott a teljes felismerés révén a pontos összefüggések feltárásához, kölcsönvett kifejezéssel a teljes megvilágosodáshoz. Azon kevesek között érzem -- ezen írás alapján --, akik pontosan értik: nem az itt a baj és a lényeg, hogy Mari néni elmegy a templomba és imádkozik, hanem az, hogy a vallás elképesztően hatékony eszköz az emberek manipulálására, és ha a hatalomért folyó harcban a legpusztítóbb eszközökhöz jutva együtt vetik be, az talán a civilizáció végét is okozhatja. Sajnos elfelejtettem annak az illetőnek a nevét, aki először leírta: ez itt a civilizációk háborúja. Ebben a végzetes dologban pont akkora veszélyek rejtőznek, mint ahogy a tanulmány végén idézte. Érdeklődve várom a folytatást, de megkérdem: lehet-e valamiféle hatással erre a sötétnek látszó végkifejletre, ha Ön /vagy én, aki egy szürke egér/ tisztán lát és ír???? Persze hogy milliószor jobb és több, mintha nem lenne, de megnyugvást nem érzek, pedig jó lenne."

      K. H: Elemző véleményét mindig nagyra értékelve úgy válaszolnék a feltett kérdésre,  hogy nincsenek személyes megváltói ambícióim, mint ahogy az emberiséggel szembeni túlzott elvárásaim és ennek köszönhetően csalódásaim sincsenek.  Még akkor sem, ha csak pusztába kiáltott szó az általam idézettek bölcsessége. Az egyetlen célom, hogy szélesebb körben elérhetővé tegyem az általam tanultakat, és annak szekuláris humanista szemszögből való értékelését azok számára, akiket érdekel, vagy azok számára, akik szeretnék továbbítani a gyerekeik felé, de idő hiányában vagy egyéb okokból nem tudják szavakba önteni a tudomány felsőbbrendűségébe vetett hitüket.   Amennyiben a humanizmus magasztos ideája indukálta belső sugallat követése jelent valamit, akkor véleményem szerint mi szürke egérkék a végkifejlettől függetlenül is érezhetünk megnyugvást, sőt egy fajta belső elégedettséget.  És mi lehet ennél fontosabb?

* Maróti Lajos aláírással érkezett a Szerkesztőségnek a reset.hu-ról a következő: "Nagyon kedvelem az Empíriát. Hűséges olvasója vagyok, főleg a lapszemléknek és kommentároknak. De sajnos egyre több angol nyelvű idézet van benne.  Ez nekem elég bosszantó, mert kíváncsi lennék, mit is jelentenek.  Nyilván fontos, azért közlik, akkor meg miért angolul? Nem lehetne lefordítani? Az én korosztályom latint és görögöt és németet tanult, de gondolom olyanok is vannak, akik csak magyarul értenek és azokat is érdekelheti a külpolitika, vagy az egyiptológia.  Jó lenne, ha az új évben gondolna ránk is a kedves Szerkesztőség."

    K. H:  Talán itt lenne az alkalom, hogy a fenti e-mail kapcsán megjegyezzük, a statisztikai kimutatás szerint is a Lapszemlék rovat a legolvasottabb, míg a Jelenidő rovat a Mindenféle érdekesség rovattal állandó szoros küzdelemben követi a népszerűségi listán. Az angol nyelvű idézetekkel az a helyzet, hogy általában valamilyen állítás alátámasztására, megerősítésére vagy utólagos igazolására közöljük, tehát a magyar nyelven közöltekkel egyező, majdnem azonos jelentése miatt érezzük úgy, hogy nincs szükség a lefordításukra. Mivel magazinunk egyes számú célja a tájékoztatás, sokszor eredeti idézetekkel is segítségére kívánunk lenni azoknak, elsősorban a diákoknak, akik forrásnak tekintve fordulnak hozzánk pontos, megbízható, sokoldalú információért.

* Bacsó Károly vegyészmérnök, világjáró és kutyabarát, és mint írja, "Hanna régi hódolója" üzeni a gportal.hu-ról: "Semmi kétség, a legjobb politikai weboldal, a bizonyos rózsaszín szemüveg nélkül. Gratulálok és további sikerekben gazdag, Boldog Újévet kívánok."

* Numan István, az Egri színház díszletfestője írja a netposta.net-ről: Véletlenül bukkantam az Empiria Magazin nyomára, elolvastam néhány írását és tetszett. "Végiglapozva" az olvasói leveleket, láttam, hogy egyesek könyveket is ajánlottak a többiek figyelmébe.  Ezt szeretném tenni én is. Úgy gondolom, a könyvek szellemisége (ha nem is mindenben egyezik), nem áll messze a szerkesztőség "életfilozófiájától". 

1/ Joel Bakan: The Corporation. Beteges hajsza a pénz és a hatalom
után
2/ Naomi Klein: No logo. Márkák, multik, monstrumok
3/ Noam Chomsky: Titkok, hazugságok, demokrácia
4/ Noam Chomsky: Hatalom és terror
5/ Gabriel Kolko: Hatalom és külpolitika. Az amerikai külpolitika
gyökerei
6/ Gabriel Kolko: A háborúk természetrajza a legújabb kori történe-
lemben
7/ Edwin Black: Az IBM és a holokauszt
8/ Karl E. Dambach: Pszichoterror (mobbing) az iskolában
9/ Klaus Werner: Márkacégek feketekönyve. A multik mesterkedései
10/ Vance Packard: Feltörekvés, reklám, szexualitás Amerikában
11/ J.R. Lavreckij: A Vatikán. Vallás, pénz, politika
12/ M.M. Sejnman: A Vatikán a második világháborúban
13/ David I. Kertzer: A pápák a zsidók ellen. A Vatikán szerepe az
újkori antiszemitizmus kibontakozásában
14/ Pierre Blet: XII. Piusz és a második világháború. A Vatikán
archivumai alapján
15/ Roger Garaudy: Az egyház és a politika
16/ David Halberstam: Mert övék a hatalom
17/ Anthony R. Pratkanis: A rábeszélőgép. Élni és visszaélni a meg-
győzés mindennapos mesterségével
18/ Kevin D. Mitnick: A legendás hacker. A megtévesztés művészete
19/ Alan Sokal - Jean Bricmont: Intellektuális imposztorok. Poszt-
modern értelmiségiek visszaélése a  tudománnyal
20/ Steven Rosa: Az amerikai elit titkos társaságai
21/ Discepoli Di Verita: A beteg pápa árnyékában
22/ I Millenari: Vatikáni szelek szárnyán
23/ Crista Kramer von Reisswitz: Pápaválasztók. A bíborosok és a
konklávé. A pápacsinálók
24/ Günter Ogger: BankKárok avagy mi történik a pénzünkkel
25/ Pierre Manent: Politikai filozófia felnőtteknek

*    Más lapnál dolgozó és állítólag gyakran cenzúrázott, az EMPIRIA számára csak alkalmanként író parodista honfitársunktól érkezett a következő e-mail Hannának:

Ez nem egy cikk, nem is levél, csak egy  reakció. Írásait méltányolom, becsülöm és értékelem, de az én szememben túlnyomóan depresszívek. Véleményem szerint bármilyen filippika hatásosabb, ha néha közbevetünk egy bit of humort, vagy ahogy azt az amerikai dramaturgiában hívják, comedic relief-t. Persze mindez egyéni vélemény, ami talán nem általánosan elfogadott. Az én termékeim pl. sok flak-et okoznak a rendszeres idegen nyelvhasználat miatt, amire azzal válaszolok, hogy az én (elképzelt) olvasóköröm egy intelligens bunch of coconuts, akik minden szavamat megértik. Persze a valóságban egy csomó bunkónak írok, de, so what?
Egy másik dolog, ami segíthet dilemmájában az egy kis adag self depreciation, aminek a magyar fordításáról fogalmam sincs. Ennek lényege, hogy lássa be, munkájával -- akármennyire megfontolt, alapos, indokolt, logikus, racionális, okszerű és evidens -- nem fogja megtéríteni a világ összes gyagyását, akármennyire is igyekszik. Ez a tudat ne okozzon traumát, univerzális megváltás helyett érje be azzal, hogy disszertációja talán egy tucat rövidlátónak szemüveget adott.

Na most itt egy rövid asszociáció Ms. Rice indokolatlanul felfújt cipő-botrányával kapcsolatban:

Míg Róma égett, addig Nero hegedült, míg New Orleans fuldoklott, addig Condoleezza Rice gazdag cipőállományát gyarapította egy newyorki boutique-ban. A sajtó a tabloidokkal az élen kész volt a hölgyet akár keresztre feszíteni a katasztrófa iránt tanúsított közönye miatt, Madame Secretary azonban magyarázatával egyből lefegyverezte kritikusait: "A Manolo Blahnik Arany Cipőhúzó Díj célegyenesében vagyok, csak egy pár ponttal követem Paris Hiltont a körömcipő kategóriában, majdnem egy szinten vagyok Ivana Trump-al az estélyi szandál osztályban és 12 ponttal verem Naomi Campbellt bokacsizmákban. Éppen ezért Imelda Marcos több éves rekordjának megdöntésében abszolút jogtalanul és igazságtalanul korlátoz ez a Katrina, aki egyébként tudtommal nincs is az élmezőnyben. Márpedig itt az ideje, hogy a fülöp-szigeti parvenu szobrát ledöntsük és mi, amerikaiak elfoglaljuk jogos helyünket a Ripley rekordok könyvében." George Bush egy ezt követő interjúban 100 %-ig támogatta protezsáltját. (Szubb Róza)

*  Régi kedves levelezőnk, Hefkó János üzeni Hannának az axelero.hu-ról:  "Nagyon köszönöm a Vallás helyett filozófia című írást. Valahogy szélesebb fórumra lenne szükség, hogy a sok félrevezetett ember, aki isteni átoknak hiszi a mostanában oly gyakori természeti csapást, kezdjen el gondolkodni. Kihasználják a félelmeit. Minden ismerősömnek elküldtem, mint az indiánokról szóló cikket is. Az Ön írásai alapján tisztábban látunk, segít minket a tájékozódásban."

*  Jankó Frigyes (hotmail.com) V. Bálint lejjebb közölt e-mailjére válaszként írja: "Pláne nagy dolog, hogy ez a Robert Bartos nyilván másod vagy harmad generációs magyar, aki ráadásul ilyen sokra vitte, hogy még katonai attasé is lett, de ettől függetlenül mégis csak a Reagan csapatban szerepelt, ahogy írják, ami azt jelenti, valószínűleg a Bushra is szavazott. Gondolom az egyike lehet azoknak, akiknek az önérzetét sértette, hogy a Bush végül is a saját hordáját is átverte, nem csak a "brain dead" demokratákat, ahogy a tévén mondta rájuk valaki. Vagy csak hazája iránti lojalitásból nem bírja nézni, ahogy hanyatlik az ország. Ha igaz, hogy Bushnak a fegyver és a vaj között kell választani, ahogy Bartos bátyánk írja, lefogadom, hogy a fegyvert fogja választani. Nem is szeretek gondolni rá, mi vár ránk, bár nekem mégcsak nincs is gyerekem, aki miatt aggódnom kellene, hogy elviszik vagy nem tud továbbtanulni, mert nincs rá pénz."

* Visszatérő levelezőnk, V. Bálint (hotmail.com) írja: Bár továbbra is kitartok korábbi nézetem mellett, hogy az emigráns amerikai magyarok Bush s*ggnyalók, de mindig akad kivétel, aki előtt leveszem a kalapom.  Ezt a napokban Robert E. Bartosnak a Baltimore Sunban publikált bátor és tényszerű cikkében olvastam és örömmel venném, ha közölnék:

"U.S. casualties in Iraq continue to mount alarmingly. The war costs more than $1 billion a week. Military equipment is being ground up and needs replacement. The damage inflicted on the Gulf Coast by Katrina and Rita is enormous. Mr. Bush's dilemma clearly now is guns or butter. He cannot have both without wrecking this country."

(Retired Army Col. Robert E. Bartos was chief of foreign intelligence on the Army staff, an Army attaché to the U.S. embassies in Moscow and Belgrade, a battalion commander in Vietnam and a member of President Ronald Reagan's transition team.)

* Anchorage-ból Száraz Antaltól (gmail.com) érkezett a következő üzenet: "Konnyu volt a kommunizmusban ateistanak lenni s ki egy kicsit is adott magara, vallasos volt valamilyen szinten. Dacbol tortent mindez es miutan eltunt a berlini fallal a kommunizmus is, a dackorszakbol felnottkor lett es ideje volt valahova letenni azt a bizonyos garast. . .  Szerbiaban letettek es az oruletben tobzodo orthodoxia oldoklesbe torkollott. Az allitolagos ateistakbol kivalo pravoszlav lett es ettol fogva habzo szajjal vert kovetelt. Ennyit volt patriamrol. . . Keson, de vegul is itt vagyok a vilag legnagyobb demokraciajanak honaban, ahol viszont nem ILLIK ateistanak lenni, vagyis minden lehetsz, csak az nem. Persze a tapasztalat mast mutat, hisz nem mindenki hivo aki vallasos, meg itt sem. Veletlen futottam az Empiria e-lapjara, amely most segitsegemre van es lesz az Amerikaban levo izmusok megerteseben. A lap kituno es a Szerkesztoasszony szeparcu mosolya meg uditobbe teszi. Koszonom az eddigieket es a jovoben, miutan tuzetessebben atlapoztam es olvastam az oldalt, esetenkent jelentkezni fogok."
 
* Régi kedves olvasónk Csonti Iván (freemail.hu) az Arvisura értő olvasója írta a következőket: "Aki reálisan gondolkodik tudja mikor mennek ki az amerikaiak Irakból: ha elfogy az olaj a megszállt országban. Tekintettel arra, hogy Irakban alig van ipar és alig van földművelés, akkor bizony nem tudom mi lesz a néppel. Azzal a néppel, amelynek soha "nem égett a keze alatt" a munka, hogy finom legyek. De ez, legalábbis ma, senkit sem érdekel. Inkább a még meglévő ókori kincsek, bár a jelentősebb múzeumokat már eredménnyel fosztogatták a tolvajok. Az érdekes a dologban az, hogy bizony az arabok sem egyenes úton szerezték a különböző kincseket, relikviákat, hanem megölték, elkergették az ottlakó őshonos népeket. Hiába íratta ki nagy plakátokra Sz. Husszein: mi a régi civilizáció örökösei, népei vagyunk. . . vagy valami ilyesmit, ez nem igaz. Örököltek, de véres háború és gyilkosságok árán. Ott lakó elődeik főleg sumérok voltak, akik a maguk korában igencsak felvilágosultak és jó gazdálkodók voltak. A paradicsomkert Urukban -- mely a Bibliába elferdítve bekerült -- bizony almafákkal is tele volt, ahonnan Éa (Éva) és Ada-Aton-Ádám zöldalmát lopott. Persze a kertész Eridu meglátta ezt, a pap pedig kiprédikálta Őket és kitiltotta a templomkertből.  Ennek ismeretében egyik felet sem igazán tudom együttérzéssel szemlélni."

*  T. Angéla írja a hotmail.com-ról: "Nem akartam hinni a szememnek, mikor a következő emailt kaptam egy barátnőmtől, aki azt kérdezte, ki választotta ezeket a buggyant agyú kiválóságokat, akik még azt sem tudják, hogy Amerika nem állt mellénk, sőt hagyta elvérezni a forradalmat 56-ban? Én meg csak azt szeretném tudni, milyen 56 iránti ODAADÁSRÓL beszélnek ezek az emberek és mellesleg, mi ment az agyukra?  Örülnék, ha vállalkoznának a szó szerinti közlésre, mert ha csak utalnék rá, sokan talán azt hinnék, az én elborult elmém találta ki az egészet." 

"Levélben fordultak George Bush elnökhöz az amerikai magyarság kiemelkedő személyiségei, s a levélben arra kérik az Egyesült Államok elnökét, hogy 2006 őszén budapesti látogatással tisztelje meg az '56-os forradalom évfordulós megemlékezéseit. A George Bushhoz intézett levél aláírói szerint Bush elnök személyes részvétele a magyar forradalom 50. évfordulójára emlékező ünnepségeken rendkívül jelképes erejű lenne, és egyúttal látható módon emelné ki, hogy Amerika milyen odaadással viseltetik az '56-os forradalom értékei iránt. A levelet hat kiváló és nagy megbecsülésnek örvendő amerikai magyar személyiség jegyzi: Koszorús Ferenc, a washingtoni Amerikai Magyar Szövetség elnöke, Szilágyi Pál, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatója, Szörényi Éva, az '56-os emlékünnepséget szervező bizottság és a Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének vezetője, valamint Dózsa György, Varga István és Vass Tibor, a washingtoni, pittsburghi és denveri magyar szervezetek vezetői."

*  Köszönettel vettük a Petrovics Gabitól (chello.hu) kapott elismerő szavakat: "Rendszeresen bekukkantok hozzátok és mindig találok valami hasznos és értékes információt, amik valahogy elkerülték az itthoni újságírók figyelmét.  Én is újságíró szeretnék lenni, ezért is értékelem nagyra, amit csináltok és ajánlottam olvasásra az Empíriát a blogomon."

*  Varga Sándor írja a juno.com-ról  a Lapszemlék június végi írása kapcsán: "Őszintén szólva nem vagyok meglepve a Ground Zero elrablásán, mivel hallottam, hogy a Nemzetközi Szabadság Centrum mögött olyan mozgatóerők állnak, mint a hollywoodi producer Tom Bernstein és a minden lében kanál Soros Gyurka. Hogy túl késő lenne megállítani őket? Mit mondjak. Volt valaha is bármi esély?"

*  T. Angéla írja  a hotmail.com-ról a Látszat kontra realitás c. esszé kapcsán:  Tudom, hogy még szakértői körökben is kétségbevonják, hogy a katolikus nők valaha is papok lehetnek,  mégis van remény. Legalábbis a Canada.Hun.comot olvasva.  Gondolom a végén elírás lehet, további 65 nő nyilván nem az egyházba lép be, hanem a papi rendbe. Továbbra se értem persze, miért ne közösíthetné ki őket, mint eddig is a pápa, és kik lesznek a híveik, hogy fognak templomot kapni?

    K.H: Nekünk is csak kérdéseink vannak, válaszunk nincs. Egyébként az is téves állítás, hogy ezek a nők voltak az első próbálkozók, akiktől a Vatikán megtagadta az engedélyt és mégis felszenteltették magukat. 

*  Dr. Held Katalin írja Hannának a roche.com-ról a Szaszanida ezüst a szkíták kincse? című cikkünk kapcsán: "Nagyon érdekes volt, szeretnék magyar nyelven elérhető irodalom jegyzéket kapni.  Tábori László könyvét ismerem.  Az oroszok könyvei elérhetők magyarul? Nem tudom, tudja-e,  hogy Zajti Ferenc hagyatékát a halála után rögtön eltüntették, mire a rokonok a lakásra mentek, már semmit nem találtak.  Így nagyon sok pótolhatatlan információ és adat veszett el. 1972-ben egyébként jártam az akkori Leningrádban és láttam kiállítva a szkíták kincsét, csak akkor még nem tudtam, mit látok. Sokért nem adnám, ha újra láthatnám.  Sajnos azt hiszem ez már nem adatik meg nekem."

       K. H.: Zajti Ferenc (1881-1961) hagyatékának eltüntetéséről ugyan nem hallottam, de az eljárás nem meglepő, mivel egy egész magyarellenes kulturbarbár korszak jellemzője volt.  Egyébként Katalin kérésének apropóján, de némi belső noszogatásnak is engedve pótoltunk egy régi mulasztást:  elkészült egy kétnyelvű bibliográfia a Szkíták kincséhez, amit utólag csatoltunk is a cikkhez.

*  Galambos Lackó (freemail.hu) hívta fel rá a figyelmünket -- amiért is dupla köszönet! --, hogy a Magyarország.ma  10 legolvasottabb publikációja között jegyzi a Lenin árnya a Fehér Házban c. Empiria cikket, míg a 10 legtöbb értékelő pontot kapott listán szerepel a Parádé, pezsgő, tűzijáték c. írás.

* Andrea írja a következőket a vista.hu-ról: A Filozófia.lap.hu révén jutottam hozzátok, nagyon megfogott Hanna náluk közölt Vallás helyett filozófia című cikke. Ha tovább szaporíthatnám az Istenhit nélküli és az Istenek szerepének különösebb fontosságot nem tulajdonító ókori bölcsek sorát,  Seneca Erkölcsi leveleinek tanácsát idézném: Gondolkozz, hogy boldog lehess.

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában ...  Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakjon. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra...

Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk ...

*  Iván Gábor írja a p-dox.hu-ról eddigi legoptimistább beszámolóját:

Magyarországon most megmozdult valami. Az elmúlt hónapokban már a 3-ik ateista szervezet/egyház alapítási ötlettel találkoztam. Ebből eddig egy igen komolynak is látszik. Tehát van remény, csak nagyon kitartónak kell lenni.  Nagy meglepetésemre az egyik kísérletem, elméletem is működésbe lépett. 2003. október, novemberében különféle fórumokon és helyeken elkezdtem terjeszteni a "Bontsuk fel a vatikáni szerződést!" gondolatot. Akkor még alig néhány ember tudta, hogy egyáltalán aláírt a kormányunk és a parlamentünk ratifikált egy ilyen szerződést.

Kellet hozzá némi bátorság is, hogy ilyen nyíltan kiálljon az ember a dologgal. Nagyon sok munka és több ezer hozzászólás után kb. rá egy évre a dolog teljes mértékben befutott és aktuál politikai kérdéssé vált hazánkban. Nem csak a politikusok, de a közéletben is. Erről beszéltek a parlamentben és erről cikkeztek az újságok hónapokon keresztül. Egyesek népszavazást kívántak indítani a kérdésben. Maga a kormányfő is úgy nyilatkozott, hogy az államot és az egyházat teljesen szét kell választani, mert az nincs összhangban a modern köztársaság eszméjével. A kisebbik kormányzópárt bele is vette a programjába:

http://www.szdsz.hu/index.phtml?op=hirek_reszletes
<http://www.szdsz.hu/index.phtml?op=hirek_reszletes&id=2168 > &id=2168

Aztán elkezdték számolgatni, hogy mennyi pénz is áramlik át évente az adófizetőktől az egyházaknak. Érdekes, hogy ebben a két kormányzópárt adataiban 3szoros nagyságú eltérés mutatkozott. Végül aztán az egész témát hirtelen félretettették. Ebben az időben sok más is történt. A kormányfő 2004. év végén személyes találkozáson lebaltázta a Pápát, és nyilvánosságra kerültek az egyházi vezetők besúgó múltja.

http://forum.mszp.hu/mszp/src/hu/corner/mszp/web/jsp/forum/uploadedImage
s/big_232144_besugopap.jpg

Magam is elmentem néhány politikai vitafórumra és felszólaltam az ügyben, sőt a nagyobbik kormányzópárt egyik internetes tagozatában is rendszeresen irogattam. Tehát belemerültem, mert bíztam benne, hogy történni fog végre valami, de a dolog megint elsikkadt.  Ennek ellenére bebizonyosodott, hogy a "gyógyító vakcina gondolatvírus" elméletem működik, hiszen az általam felvetett dolog egy éven belül TOP téma lett. Tehát a módszertant továbbfejlesztve az istenhit nevű lelki betegség gyógyítására alkalmassá tehető tömegekben is.
 

* Cs. A. kérdése Hannától a yahoo.com -ról:  Először is gratulálni szeretnék a honlaphoz, nem olyan régóta olvasom, de eddig folyamatosan elnyerte a tetszésemet. Azt szeretném megkérdezni, vagy esetlegesen egy elemzésben olvasni, hogy mi az ottani vélemény arról a BBC2-n eddig 2-szer éjszaka vetített dokumentumfilmről /The power of nightmares/, mely azt állítja, hogy az al Kaida nem is létező szervezet. Az elég terjedelmes cikket az origo.hu honlapon olvastam.   Az esetleges választ előre is köszönöm.

   K.H.: Az al Kaida olyan formában, ahogy beállították és amilyennek lefestették természetesen soha nem létezett. Mivel a dokumentumfilmet én magam nem láttam (és kétlem, hogy az amerikai média átveszi és a közeljövőben vetíteni fogja), így az Origo cikkére leszek utalva, mit állít a BBC, de annak megszerzése és elolvasása után nagyon szívesen fogok a kérdésére részletesebben is válaszolni. Szóval hamarosan újra itt találkozunk.

   K.H. később: Köszönöm a türelmet.  Részletes válasz Arián kérdésére:

Sikerült megszerezni az Origo Nagyvilág rovatában Magyari Péter Talán nincs is Al Kaida című nagyon érdekes cikkét, amely a BBC dokumentumfilmjét elemezve közli a sokak számára talán megdöbbentő kijelentést: semmi bizonyíték nincs az al Kaidára.

Egyes állításai, mint "A Bush-kormányzat tudatosan rémisztgeti az embereket, hogy az általános félelmet felhasználhassa politikai céljai eléréséhez” – szinte szó szerint egyeznek az EMPIRIÁ-ban általam jóval korábban írottakkal. A világhatalmi szerepét vesztett Szovjetúnió (a „gonoszság hatalma”) után Washington a kisebb ellenállási gócokat és gazdag nyersanyagforrásaik kontrollját áhító  országokat helyezte a félelmetes ellenfél pozíciójába. Így lett George W. Bush idejében az „ügyeletes mumus” és újabb világveszély  többek között bin Laden (és vele a Washingtonnak nem gazsuláló Tálib kormány) és természetesen Szaddám Huszein.

A félelemkeltés ideológiai gyökere – mint azt a Magyari cikk és az EMPIRIÁ-ban tavaly megjelent Lenin árnya a Fehér házban című írás is kifejtette – a múlt század 40-es éveire nyúlik vissza, mikor Leo Strauss, a nácizmus elől emigrált filozófus irányt adott az amerikai neokonzervatívizmusnak. Ronald Reagan, nem állítom, hogy tudatosan, de nagy részt azonosult Strauss követőinek elképzeléseivel, míg őt követően az idősebb Bush „volt CIA főnökként ragaszkodott a világpolitika realistább megközelítéséhez.”  Amihez hozzá kell tennünk: emiatt lett egy terminusú elnök. Az elvárás már akkor az volt, hogy Bagdadot és az olajmezőket mindenáron amerikai fennhatóság alá kell vonni. Bush és Powell azonban ellenezték, aminek következtében menesztve is lettek.

Az őket követő Clinton adminisztrációban is voltak a Strauss ideológiával azonosuló politikusok, mint például Samuel Berger, de a „moderáltabb”, burkolt hatalmi törekvéseik hívei tartották a frontot. Hogy mennyire szó sem volt a 90-es évek végén az al Kaidáról, mint domináns, világot behálózó terrorszervezetről, idézünk egy korabeli írásunkból: Madeleine Albright idézett megállapítása szerint a kenyai és a tanzániai  terrorista akciók (valamint az 1996-os szaúdi bombázás, K. H.)  egy újfajta politikai ellenállás veszélyét jelentik:  "Ami új – jelentette ki Albright – az bizonyos terrorista koalíciók feltűnése, amelyek semmilyen kormánynak nem felelnek, országhatárokat semmibe véve működnek, és készek a fejlett technológia alkalmazására."

Albright az iraki háborút megelőző időben többször is hangot adott annak a nézetének,  a gazdasági szankciók, politikai elszigeteltség, az iraki légtér kontrollja és a rendszeres bombázások elérték céljukat – vagyis Szaddám Huszein nem jelentett többet veszélyt Izrael számára. Külügyminiszterként megfelelő tájékoztatást kapott az elszigetelten működő terrorista módszerekkel dolgozó ellenállási csoportokról, többek között Afganisztánban és Észak-Afrikában, de nem tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget, mint ami reális volt. Mikor azt mondta, bizonyos terrorista koalicíók nem felelnek semmilyen kormánynak, még csak fel se merült benne esetleges felelős vezetőként vagy központi irányítóként említeni bin Ladent. A szovjetek ellen is harcoló Bin Laden inkább mitikus figura volt a 90-es években, az elnyomottakkal azonosuló spirituális vezér, az idegen hatalmi és kulturális befolyást ellenző gazdag mecénás, de semmiképpen sem a Nyugat létét ténylegesen veszélyeztető, világégést előidéző konspirátor.  Mikor a tálib kormány bizonyítékot kért Washingtontól, hogy bin Laden 60 országot behálózó szervezete felelős a Világ Kereskedelmi Központ (WTC) és a Pentagon megtámadásáért, még csak válaszra sem méltatták. Az ok? Nem volt és azóta sincs bizonyíték egy bin Laden vezette centralizált terrorszervezetre.

Egyes CIA politikai elemzők, szakértők az egész szeptember 11-i támadást önálló, mondhatnánk egyedülálló terrorakciónak vélték, a Fehér Ház és a Pentagon azonban az alkalmat megragadva azonnal háborús támadásnak könyvelte el, és azóta is két háborút vív az ország.  „Strauss nem zárta ki azt sem, hogy a politikusok akár fantázia-ellenséget kiáltsanak ki.” Pontosan ez történt. „A rémálmok hatalma arra utal, hogy a közvélemény riogatása mint politikai eszköz egy befolyásos amerikai politikusokból álló csoport legfőbb fegyvere” -- közvetíti elemző cikkében Magyari. És ez mindjárt érthetővé teszi, miért csak a 2-es csatornán és ott is éjszaka vetítették a BBC filmjét Angliában, és miért nem hallott róla szinte senki az Államokban.  Robert Scheer, aki 30 éves megfigyelője és kritikusa az amerikai politizálásnak, viszont közvetve nyilván hallott róla, mivel még január elején írt egy cikket a Los Angeles Timesban „A rémálom hatalma: A félelem politikájának feltűnése” címmel, de érdekes módon nem keltett visszhangot, pláne felháborodást.  Cikkét azzal zárta:  „Egy végeláthatatlan háború iránti nemzeti ignorancia állapota, ahogy a ’Power of Nightmares’ tisztán lefesti, egyszerűen elfogadhatatlan egy funkcionáló demokráciában.”  Scheer nem az első, aki a funkcionáló demokráciát, mint olyant kétségbe vonja a mai Amerikában.

*   Korábbi levélírónk, Jancsó Dénes, aki véleményünket kérve eljuttatta szerkesztőségünknek Jeszenszky Géza "A győzelem napján" c. cikkét, válaszunkat megköszönve írja: 

A Magyar Nemzet ugyan jó ideje nem közli Jeszenszky "tapintható dühvel" írt részrehajló cikkeit, Lovas István viszont pont náluk írt egy cikket erről a bizonyos Győzelem napjáról, ami az Önéhez hasonlóan nagyon érdekes dolgokat feszeget.  Egyébként Lovastól van az idézett jelzős szerkezet. Ami még érdekes, az a Gondolában 2003 elején közölt cikk Jeszenszkytől, amiben szintén elrugaszkodott a valóságtól. Azt írta benne, hogy Szaddam Huszein nem csak a szomszédjait, de az egész világot fenyegeti.  Lehetséges, hogy egy valóságként megélt félelem íratta az öreggel a sok badarságot? Atomfelhőket képzelt Budapest fölé, mint Tony Blair London fölé? Aztán azt írta: Powell amerikai külügyminiszter február 5-én az ENSZ-ben újabb terhelő adatokkal szolgált az iraki rendszer belső elnyomó mechanizmusáról, veszedelmes hadieszközeiről és gátlástalan hazudozásáról. Ami a gátlástalan hazudozást illeti, utólag bebizonyosodott,  Powell és Bush jártak benne élen, akik pedig bedőltek nekik, vagy kötelességből szajkózták őket nevetségessé tették magukat. Hát itt tartunk. Kérdés, ki mit tanult belőle, ha hasonló háborús helyzet adódik. 

*    A  Parádé, pezsgő, tűzijáték című cikkünkben idéztük a Capitol Times (Madison) neves újságíróját, David Giffey urat, (mhtc.net) aki a következő kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz:  "I apologize for not speaking your language, but I was pleased to notice a reference to my story about the inauguration of Bush.  How can I learn more about your magazine?"

        K.H: Bár ahogy Mr. Giffey írta, beszélni, tehát olvasni sem tud magyarul,  mégis méltányolta, hogy idéztük.  Valószínűleg a cikkhez mellékelt képeink és a közös tapasztalati élmény keltette rokonszenv  csigázták fel érdeklődését az EMPIRIA iránt.

*   V. Bálint (hotmail.com) véleményéből idézünk: Nem tudom hol él D. Ernő, aki korábban azt írta, Bush ellenes konzervatív, akik többen vannak, mint az ember hinné. Én csak azt tudom mondani, akikkel én kapcsolatba kerültem az USA-ban, mind republikánusok és egyben gyakorló katolikusok voltak, és persze Bush pártolók. Csak nézze végig valaki visszamenőleg az itteni honlapokat és újságokat, hány közvetített a háború ellenes tüntetésekről v. közölt cikkeket független v. baloldali történészek, politológusok tollából? Hányan idéztek ellenzéki v. Zöld újságíróktól, politikusoktól? Mind hallgattak a háborús katasztrófáról, mint a sír, annál is inkább, mert ha máshonnan nem, a Magyar Nemzetből és a Heti Válaszból, Demokratából, Gondolából, tudták, hogy a magyarországi jobboldali értelmiséggel és általában a középosztállyal élesen szembekerültek. Meglepő volt számomra, mikor 2 hétre hazamentem, mennyivel tisztábban látták az otthoniak (én persze csak pesti és szentendrei értelmiségiekkel kerültem kapcsolatba) az iraki helyzetet, pedig ott is erős Bush barát propaganda hatásnak voltak kitéve. Ennek a titka szerintem, hogy a magyar olvasó nép, könyv és újság mellett ma már az interneten is, a másik, hogy a kommunizmus alatt megtanulta, minden szót kételkedéssel és kritikával fogadjon. Szerintem nem léteztek Bush ellenes konzervatívok. Persze most, hogy a kártyavár összeomlott és a hazugságok lelepleződtek, utólag mentegetik magukat v. rosszul emlékeznek. Az utóbbit nem  igazán gondoltam komolyan...

* Szilágy Dániel (enternet.hu) írja A teokrácia réme című cikkünk kapcsán: ...Igaz, hogy nagyon felfújták a Terri Schiavo ügyet, de a cikkből éppen az derült ki,  az összefüggéseket feltárva sokkal többről volt szó, mint a nő életéről vagy haláláról. Ezt mi itt nem tudtuk (köszönet a felvilágosításért), éppen ezért különösen érdekesnek találtam az Origo statisztikáját, ami kizárólag az eutanázia kérdést tartotta szem előtt.  A kérdés az volt, jó döntést hozott-e az amerikai bíróság a Schiavo ügyben?  A választások:  Igen, eutanázia-párti vagyok: 34,5%. (2582 szavazat) Terri is biztosan így akarta volna: 36,2%. (2710)  Kérdéses, mert nincs írásos bizonyíték Terri akaratáról: 14,2%. (1066)  Nem, az élet védelme fontosabb: 15,2%. (1136)  Összesen tehát 7494-en szavaztak és ha megnézzük, az első két csoport, tehát a határozott igen  szavazatai összeadva csak 2-3 százalékkal marad el az amerikai nézettől. Ez egyébként azért nem meglepő, mert a publikum mindkét országban politika menetesen értékelte a dolgot, kizárólag az emberi oldalát nézve.

*   Csizmár Péter, rendszeres olvasónk és levélírónk, a pápa (II. János Pál) ténykedésének negatív hatásait vette számba: "A legtöbb politikus csak jókat mondott a pápa működéséről, pedig voltak és vannak negatív hozadékai is. Míg Európában általában csökken a vallásosság, addig a "harmadik világban", vagyis Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában masszívan tartja magát. A pápa a felelős családtervezés, a fogamzásgátlás elutasításával hozzájárult Földünk túlnépesedéséhez, és a nemi úton terjedő betegségek (pl. AIDS) terjedéséhez, a hagyományos bibliai alapon álló családmodell kizárólagos hirdetésével pedig a női egyenjogúsággal szállt szembe, holott a patriarchális családi struktúra kártékonyan hat az egyén önálló fejlődésére. Az eredmény: szegénység, járványok, családon belüli erőszak, mely nagy részében a nők és a gyerekek ellen irányul.   A patriarchátus a macho kultúrának is ideológiai táptalaja, mely teljesen tévesen a nő alacsonyabb rendűségében hisz, kettős mércét alkalmazva, mit szabad a férfinak és mit szabad a nőnek. A papi pedofíliát is elsumákolta, hogy nem lépett fel ellene következetesen. A szenvedés tudatos felvállalásával pedig érzelmileg zsarolta a híveket, hogy aki nem viseli el a szenvedést, az értéktelen ember. Pedig értelmetlenné válik az élet, ha a szenvedés uralkodik el az emberen. És ezen a ponton Terri Schiavo esete is érdemel pár szót: a kb. 13 éve agyhalott nőt nem szabadott volna vegetálásra kárhoztatva életben tartani, hanem aktív euthanáziában részesíteni. Szánalmasak voltak a szülei, testvérei, ahogy a megváltoztathatatlannal való szembenézés helyett a saját ideájukat vetítették ki. Persze a katolikus papok is tevékenyen adták alájuk a lovat."

*   D. Ernő írja a hotmail.com-ról: "Bush ellenes konzervatív vagyok, és higgye el kedves Hanna, sokkal többen vagyunk, mint Pesten vagy éppen itt gondolnák, aki nagy melléfogásnak tartja, ahogy Bush kezeli, mondhatnám lekezeli Putyint, a világ egyik legnagyobb atomhatalmát. Olvastam a lapszemlékben ezzel kapcsolatban írt cikkét, és én is aggasztónak tartom a fölényeskedését, arról nem is beszélve, hogy semmi szükség rá újabb ellenségeket szerezni, mikor van már bőven. Megkövülten hallgattam, mikor a sajtószabadságról és a törvényességről oktatta ki a fél világot, hol él ez az ember? Egy régi film címe jutott eszembe, Ne várd a májust! Rossz sejtelmeim vannak ezzel a tavasszal kapcsolatban."

*   Többek érdeklődésére tarthat számon H. S. magazinunknak küldött írása az index.hu-ról, amely az összefüggéseket is figyelembe véve értékes, komoly gondolatokba enged betekinteni:

Először a korai hitvilág kialakulásakor sok helyen megjelent áldozati rituálék okairól. Alapvetően ez is az akkori tudatlanságból ered. Az élet visszatérően negatív, tragikus, és valóban elkerülhetetlennek tűnő eseményei mögött épp a tudásszintjük miatt misztikus erőket véltek--, melyeket elszenvedve, mintegy előbb-utóbb bekövetkező büntetésként éltek meg. Az áldozati rituálék, ezeknek a büntetéseknek a másokra való áthárításával, mintegy megelőlegezve a felsőbb hatalmaknak, azok ellenőrzött formába terelését szolgálta. Mondhatnánk, ezzel elébe mentek az eseményeknek, így reméltek védelmet maguknak, és a „kiválasztottaknak”.

A következő a vallás és a hatalom összefonódása. Ez semmiképpen nem egy előre megfontolt és rosszindulatú alapállásból fakadt. Ennek alapját az érzelmi kötődésben találjuk. Már az állatvilágban is megfigyelhető a vezetői státusz megjelenése, és nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük: ha egy csoport tagjai pozitív érzelmeket táplálnak egy vagy néhány személy iránt, azokat sokkal nagyobb valószínűséggel, szinte automatikusan vezetőikké fogadják el. A hatalmon lévők ezt csak felismerték, és kihasználták.  A lényeg viszont az, miért nem utasítanak el bármiféle abszurditást az egyéb területen művelt, akár tudományos képzettségű egyének. Ez az emberi agy működési-mechanizmusának a következménye. A nyúlványos idegsejtek rendkívül szerteágazó kapcsolatokat építenek ki egymással. Ez merőben más, mint a számítógépek processzorainak a felépítése, ahol az aktív elemek csak a szomszédokkal kapcsolódnak, így az információk útja egyszerűbb, hiszen a pontos, kiszámítható működéshez ez kell.

Tulajdonképpen nincs különbség az információk „ jelentősége ” között. Az emberi agyban az érzelmek valójában azt jelentik, hogy a szinapszisok egyre nagyobb számban „ programozódnak be ” a szeretethormonok által. És ezek a szerteágazó egyre erősebb kapcsolatok, képesek az egyébként önállóan működőképes, azaz valós információk bejutását más területekre azáltal, hogy az oda vezető utak már „ foglaltak”. Ezt nevezzük pszichológiai gátaknak, és az állandó megerősítés, pld. az imádkozás ezt jól karban is tartja. Ráadásul negatív cselekedete nem is nagyon lehet az imádott mindenhatónak, hiszen arra a célra rutinosan megalkották a gonosz, vagy a sátán fogalmát.  A lényeg mégis az: ha valaki nem az evolúció akár százmillió éve kialakult területén „ gyakorolja ” az érzelmi kötődését, az mindenféleképpen egy természetellenes érzelem és gondolatvilágot eredményez. Hogyan jutott el ide a vallás ? Eredendően az ősi hitvilág az elnyomottak, nehéz helyzetben, félelemben élőknek adott menekülési utat. A sötét középkorban a hatalommal összefonódva az erőszak dominált a vallásokhoz kapcsolódóan is. Ezt fejezi ki a szép magyar nyelv az „ istenfélő ” szavával. 

Az egyéni és kollektív emberi jogok megjelenése, erősödése mára lehetetlenné tette az erőszak használatát, így vissza kellett térni a csodás ígéretekhez a kizárólagos jóságot és szeretetet megtestesítő pozícióhoz. Viszont a magatartástudomány mára egyértelműen bebizonyította, az érzelmi kötődés biológiailag kizárólagosan az anya-gyermek, gyermek-szülő viszonylatban szolgálja a természetes érzés és gondolatvilág kialakulását. Ha bármilyen más terület furakodik be a helyére, vagy mellé, az előbb utóbb konfliktushoz vezet, még ha nem is engedik azt megjelenni. A vallás, ill. bármiféle természetellenes érzelmi kötődés a biológiai értelemben KÓROS ELVÁLTOZÁS, nem egy velünk született törvényszerüség, és az emberi tudás és értelem mai szintjén semmi nem indokolja a meglétét.  A vallás nem létezik az emberi értelem nélkül, viszont az emberi értelem vallás nélkül létezik, sőt egy súlyos belső ellentmondás lehetőségét is kizárja ezáltal.

Minden hasonlat sántít, de a vallás lényegénél fogva hasonló lehet mint az alkohol, vagy a dohányzás, ill. a drogok. A szervezetünk részére nem egy természetes szükségszerűség, és magába hordozza függőség, és utána a kóros elváltozás, azaz a fanatizmus kialakulását. Megjegyzem egy gyermeket is lehet fanatikusan szeretni, és ez egy idő után akár káros is lehet az önálló élet kárára. Senki sem tagadja, hogy lehetnek kulturáltan, napi egy pohár bort elfogyasztók, csak kivételes alkalomkor egy kubai szivart elpöfékelők, de az élet törvényszerűségit ezek egyike sem írja át, legfeljebb nem sértik súlyosan, de nem is erre építik az életüket, és nem ez irányítja ez érzelmeiket!!! A vallások kizárólagosságra való törekvése, és az abszurditások bizonyítására való állandó erőfeszítéseik miatt, egy ilyen pozíció elfogadását elképzelni sem tudják.

*  Visszatérő levélírónk, Láng Tibor írja: "Őszintén szólva inkább politikai elvakultságnak vélem Jeszenszky kirohanását, mint korlátoltságnak, bár az is közrejátszik benne. A másik hasonlóan elfogult, szégyentelenül félreinformáló alak a Washington Post sajátja, Charles Fenyvesi, aki azt nyilatkozta közvetlenül a háború előtt a televízióban, szó szerint, hogy Castro csak egy nyűg az USA-nak, Szaddám viszont a katonai felkészültségével IGAZI FENYEGETÉS az USA szövetségeseinek, különösen az állítólagos  tömegpusztító fegyvereivel és a bizonyított kapacitásával, hogy mérgesgázokat is tud használni. Még azt is mondta, idézem: Castronak nincs pénze, de az olajban gazdag Irak mint egy őrült költi a pénzt fegyverkezésre. Ami persze nem volt igaz. (rajta van az egész beszélgetés az interneten) Nem hiszem, hogy ne tudta volna, a közvetlen szomszédjai jól felmérve a helyzetet nem tartottak Bagdadtól, ráadásul Szaddám már régen nem kapott a nyugattól mérgesgáz előállításához szükséges alapanyagokat, tehát nem volt mérgesgáz kapacítása, és az embargó miatt csak nagyon korlátozott mennyiségben jutott védelmi fegyverekhez is.  Csak ennyit az igazsághoz."

*  Egy igen kedves olvasónk, Jancsó Dénes, freemail.hu, azzal a kérdéssel kereste meg szerkesztőségünket, véleményünk szerint minek tulajdonítható az emigrációs sajtó részvétlen némasága a 100 ezer életet követelő iraki háborút és megszállást illetően, illetve egyes (köztük magukat jobboldalinak valló) magyar értelmiségiek megdöbbentő tájékozatlansága az ügyben?   (Bár mások már korábban is feltettek nekünk hasonló jellegű kérdést, de  csak az ő révén kaptunk konkrét példát arra, mit tartanak egyesek "megdöbbentő tájékozatlanságnak". Az általa csatolt Jeszenszky Géza közlemény címe:   A győzelem napján)  "Hogy járhat valaki ennyire tévúton, aki még csak nem is egy világtól elzárt tanyasi bácsi, hanem  nagykövetként szolgált az USA-ban?" tette fel a cikk kapcsán olvasónk a kérdést. 

   K. H. válasza:

Sajnálatos módon az emigrációs sajtó állítólagos hallgatását illetően teljes tájékozatlanságom miatt nem szolgálhatok válasszal, a második kérdésre is csak a példaként felhozott cikkben közöltek alapján próbálkozom magyarázatot találni. A bevezető Jeszenszky hasonlat – amely Szaddám Huszein szobrának ledöntését a budapesti Sztálin szoboréval azonosítja, de akár a berlini fal megrongálásával is – nyilvánvaló melléfogása, hogy míg a két európai esemény belső indíttatású spontán megmozdulás volt, Szaddám Huszein szobrának ledöntését viszont a Pentagonban szervezték, ráadásul fizetett emigránsok és iraki statiszták, valamint az amerikai katonaság közreműködésével. Ezzel összefügg, hogy míg a Hősök-terén az 56-os tüntetők, köztük a szüleim, az idegen orosz csapatok kivonulását követelték, addig Chalabi és 3-4 tucat szobrot gyalázó, ugrabugráló samesza éppen az idegen megszállás elkötelezett híveként ásták alá évtizedekre, ha nem évszázadokra a saját népük szabadságvágyát.

A Győzelem napja a történelmi szituáció teljes félreértésére alapozottan teszi fel, inkább zúdítja az olvasóra a következő kérdéseket: 

"Amikor beigazolódik, hogy Szaddámot valóban rettegte és gyűlölte a lakosság, amikor beigazolódik, hogy igenis voltak rejtett, tiltott vegyi fegyverek, azok célba juttatására alkalmas tiltott rakéták, amikor hősi ellenállás helyett kámforként elpárolgott Szaddám apparátusa és a félelmetesnek kikiáltott 'republikánus Gárda', amikor hithű muzulmánok táncolnak, hogy a sátán megtestesítőjétől többé nem kell félniük, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ,56 nemzetében (így írva, K. H.) hogyan drukkolhattak sokan – nyíltan vagy leplezve – az iraki diktátornak? Hogyan fordulhatott a magyar középosztály, a 'jobboldal' jelentős része Amerika ellen, kétségbe vonva, hogy jó ügyért harcolnak és halnak meg az amerikai és brit katonák?  Hogyan süllyedhetett Pethő Sándor egykori lapja, a manipulálás és egyoldalú tájékoztatás olyan mélypontjára, hogy az iraki diktatúra zászlaját lengette az interneten és öt perc elég lett arra, hogy az ember letegye az újságot? "

Próbáljunk meg itt levegőt venni a szerző helyett, mielőtt sorra vennénk a kérdéseket. Így, szép hosszan. És még egyet. A tényeket is figyelembe véve nyilvánvaló, hogy Szaddám Huszeint a lakosság egyik része gyűlölte, a másik istenítette, mint az erőskezű autokraták – akár demokratikus mezbe bújt autokraták – esetében is lenni szokott. Ennél lényegesebb, hogy az elrejtett tiltott vegyi fegyverek, az azok célba juttatására alkalmas rakéták, a New Yorkot veszélyeztető atomfegyverek, biológiai csodafegyverek, 400  ezres tömegsírok, Szaddám Huszein Amerikának szóló fenyegetései, mind csak hazug kitalációk voltak, népbutító propaganda trükkök.

Azt mondhatja valaki, szegény Jeszenszky Gézát félrevezették, mint a sógoromat és a borbélyomat is.  Ami mentség nekik, az nem lehet mentség a történésznek. Minden történésznek tudni kell(ett volna), hogy Colin Powell Izrael többszöri intervenciós sürgetését 2001 februárjában azzal szerelte le, Szaddám Huszein „nem fejlesztett ki semmilyen komoly lehetőséget tömegpusztító fegyverek (előállítását) illetően. (Még arra is) képtelen, hogy konvencionális hadviselést alkalmazzon a szomszédjai ellen.”

Szintén 2001 februárjában a CIA hivatalos beszámolója szerint semmilyen közvetlen bizonyítékkal nem rendelkeztek, hogy Irak a Desert Fox óta eltelt időszakban rekonstruálta volna tömegpusztító fegyver programját.  Szintén ennek az évnek elején a nemzetbiztonsági tanácsadó, Condi Rice jelezte, Szaddám Huszein abszolút védtelen és kiszolgáltatott: "A katonai hatalma nem lett újjáépítve."  Ezek az információk bárki számára elérhetők voltak, aki tájékozódni akart, mielőtt írógéphez ült.

Az EMPIRIA már a 2002-es júliusi tanulmányában, Bolondok missziója, idézte Ira Chernus professzort: "Bushék minden háborús indoka kitaláció. A tervezett iraki háború csak további szenvedést fog zúdítani egy agyongyötört népre, anélkül, hogy tényleges remény lenne valódi demokratizálásra." Azok a milliók, akik a NO BLOOD FOR OIL táblákkal tüntettek a háború ellen szerte a világban, mind átláttak a szitán. Fel tudták mérni, hogy a 9-11-es tragédiát csak ürügyként használták Washingtonban a kormány hódító terveihez, és lelkiismereti kérdésre redukálva tiltakoztak ellene.   Minden benne volt ebben az egy jelszóban, NEM ÁLDOZUNK VÉRT OLAJÉRT.

Egyébként gúnyos cinizmussal "hősi ellenállást" elvárni egy korábbi háborúkban férfi lakossága színe-javát vesztett, rosszul felszerelt, alultáplált, gyógyszer és ivóvíz hiányban szenvedő kis néptől a világ leghatalmasabb országának legjobban felfegyverzett, mindenre elszánt hadseregével és angol szövetségesével szemben semmivel sem menthető, pláne olyanoktól, akik esetleg nem tartoztak azok közé az elszánt, vagány gyerekek közé, akik annak idején Molotov koktélokat dobáltak a Móricz Zsigmond kör-téren vagy a Corvin közben.  És bár a magyar fiúk igazi hősök voltak, mégis számba kell vennünk, az amerikai  megszállók erőfölénye ma sokszorosa az 50-es évekbeli szovjetek túlerejéhez képest.

Hogy "hogyan fordulhatott a magyar középosztály és a jobboldal Amerika ellen?" Nem feladatom a nevükben nyilatkozni, de néhány megnyilvánulásból arra lehetett következtetni, a nyugat-európai és számos ázsiai, latin-amerikai ország középosztályához hasonlóan nem az amerikaiak ellen voltak/vannak, hanem a kormány agresszívan imperialisztikus külpolitikája és személy szerint  George W. Bush ellen, aki politikai döntései mellett primitív véleménynyilvánításaival és stílusával tovább hergelte maga ellen az intellektuális világot. Az ő szóhasználatával Szaddám Huszeint a "sátán megtestesítőjének" nyilvánítani fundamentalista szagú és történészhez méltatlan. Mostanig a "veszedelmes félőrült" megnevezést is Bushtól és valamelyik generálisától hallottuk,  de érdembeli értékelésben nem volt használatos.

Még ha Jeszenszkynek az is volt a véleménye, hogy "Pethő Sándor egykori lapja, a manipulálás és egyoldalú tájékoztatás mélypontjára jutott", öt perc semmiképpen sem lehetett elég rá, hogy ténylegesen átgondolva végigolvassa és kiértékelje. A dacból nem olvasás személyes jog, az ebből adódó felszínes kritika papírra vetése viszont felelőtlenség. A Magyar Nemzetet hibáztatni azért, hogy az eredeti iraki zászlót használták az interneten és nem az új New Yorkban tervezettet, már azért is értelmetlen, mert maguk az irakiak utasították véglegesen vissza.  A szemükben nem a "diktatúra zászlaja", hanem a Szaddám Huszein által egybekovácsolt nemzeté, amihez ragaszkodnak – tehát Pesten értelmetlen berzenkedi ellene.

Az írás egyik meglepetése volt, hogy Jeszenszkynek fogalma sem volt róla, kik tüntettek világszerte a háború ellen.  Mint írta: "Régi maoisták, mindenfajta balos szekták, naiv széplelkek és az új divat, az antiglobalizmus (mondja meg valaki, mit jelent ez és főleg mit akarnak ezek?) anarchistái!"  Amennyiben ez a valóságtól való messze elrugaszkodás nemcsak személyes  általánosítás, hanem bizonyos jobboldali köröket jellemző vélemény, akkor automatikusan választ ad olvasónk első kérdésére, az emigráció általa megfogalmazott "részvétlen némaságát" illetően.  

Nem tiltakozni a kórházak, energiahálózat és mecsetek bombázása ellen, mert a homoszexuálisok vagy éppen a szocialisták is elítélik, nem tiltakozni a civil lakosság irtása ellen, mert valaki utálja Hollywoodot, és a sztárok is elítélik, nagyon furcsa gondolkodásmód.  Erről lenne szó? Lehet, hogy egyesek tájékozatlanságból vagy félrevezető manővereknek áldozatul esve a békemozgalmakat, amelyek valójában a demokratikus véleménynyilvánítás, humanizmus, szolidaritás, nemzetközi jog tisztelete, pacifista világszemlélet, gazdasági megfontolások és haladó vallási meggyőződés összehangolt  megnyilvánulását pusztán politizálásnak, méghozzá radikális baloldaliságnak tekintették?  Mindenesetre megint csak azt tudom mondani, a történész, még ha rossz napja is van, nem lehet(ne) ilyen fokon elfogult és tévesen informált.

Fáklyás béke jel a Hősök-terén  (AP Photo/Bela Szandelszky)

A közlemény további pár szakasza egyébként jellegében és ítélkezésében hasonló. Az itt közölt utolsó mondatnál maradva, ahol Jeszenszky azt írja: a béke ellen tüntetők . . . az antiglobalizmus (mondja meg valaki, mit jelent ez és főleg mit akarnak ezek?) anarchistái, döbbentett rá az eredetileg felvetett kérdésre keresett válaszra, hogy járhat valaki ennyire tévúton? Kizárólag úgy, hogy valamilyen oknál fogva – ami lehet idős kor, fásultság, időhiány, elbizakodottság vagy akár szemellenzős politikai elkötelezettség  – lemond a tájékozódásról, a kutatás, felfedezés izgalmáról, a tanulás mindennapi gyönyöréről.  

Ugyanis nem kötelező a világgal lépést tartani, nem kötelező tudni, mi az antiglobalizmus vagy hogy mit akarnak, akik akár testi épségüket, akár az előmenetelüket vagy a jövőjüket kockáztatva tüntetnek a globalizmus ellen.  De aki ír,és degradálóan a média által használt pejoratív meghatározást alkalmazza, mint „anarchisták” (még ha volt is köztük), annak nem utólag kell szónoki kérdéseket feltenni, ugyan kiről, miről is van szó, hanem előzőleg illik, sőt kötelessége tanulmányozni a mozgalmat. 

Valójában ma minden információ megszerezhető, éppen ezért az írásban véleményt nyilvánítónak kötelessége tájékozódni,  és ajánlatos túllépni a puszta propagandán. Éppen a háborús propaganda sikerének elkönyvelhetően Jeszenszkyben a felszabadító amerikai „katonákat csókolgató iraki nép” illúziója maradt meg, az amerikaiakban pedig a virágesőt szóró iraki lányoké, holott egyik sem volt a bagdadi bevonulásra ténylegesen jellemző. Mint annyi minden az intervencióval kapcsolatban, ezek is  csak sanda illúziók voltak, balga önámítás – ami egyébként nem jellemző a sokat megélt magyar középosztály és a jobboldal döntő hányadára. Ami történt: reális helyzetfelmérés, őszinte pacifizmus és morális következetesség eredményeképpen a magyar középosztály a nyugat-európai demokráciák középosztályával és értelmiségével azonosult.

Egyébként mindenki szabadon áltathatja magát, nem tilos, de a történelmet valamelyest ismerőnek  tudnia kellett  (volna), az iraki (és nem kevésbé az afgán) nép nemcsak hogy nem éljenzi, de gyűlöli és nem tűri az idegen elnyomást. Az "igazi" Közel-Kelet szakértők - akik ugyan a Fehér Ház közelébe se jutottak – és az alternatív média zsurnalisztái helyesen felmérve megjósolták a "békével" járó gerillaháborút és káoszt, amire annakidején csak legyintettek a Pentagonban az olaj- és vérszagú új világrend elszánt hívei.

*   Brown Tamás leveléből a hotmail.com -ról Hannának:  "Milliók figyelték, amint az ügyeletes zseni és diktátor felfedező Zahi Hawass a Discovery Channelen decemberben leadott élő közvetítés során  egy uralkodói sírt tárt fel, amelyben, és ezt a kamerák jelenléte miatt nem lehetett letagadni, vagy eltitkolni, pechére egy núbiai királynőt talált, núbiai kultikus tárgyakkal körülvéve.  Mindjárt Önre gondoltam, mivel eddig egyedül Önnél olvastam a fekete egyiptomi uralkodókról és királynőkről, nálunk ez  minden logikája ellenére úgy van elhallgatva, hogy Egyiptom emberi  ill. faji vonatkozása egyszerűen nem téma, maradjunk csak a piramisoknál.  Ami az egész dolog csúcsa, az a megdöbbent amerikai riporter rögtönzött megjegyzése volt, aki szerint emiatt a szenzációs felfedezés miatt újjá fog kelleni értékelni az egyiptológiát. Nyilván azt hitte, ez volt az első fekete királynő, akit valaha is találtak, honnan is tudta volna, mennyire el van tájolva, de ami a legérdekesebb, hogy Hawass, aki egyébként lyukat beszél mindenki hasába, nem világosította ott helyben fel mindannyiunk okulására a történelmi valóságról vagy úgy is mondhatnám a történelmi igazságról, csak szépen elengedte a füle mellett. Persze mindennek, különösen a hatalomnak és a csúcson maradásnak ára van és ezt az öreg nagyon jól tudja, elég régen uralja a szakmát.  Kíváncsi vagyok, fogunk-e valaha is többet hallani erről a királynőről vagy a süllyesztőbe kerül a többi núbiaiakkal együtt?"

*  "Negyedik évfolyam!  Gratulálunk! Vitányiék Ausztráliából."

*  Borbala  Varanka  a tres.blki.hu -ról írja Hannának: Köszönet a netlapért, és különösen az információkért, amelyek magyar nyelven szinte sehol nem olvashatók. Egy másikat szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amelyben itt-ott még Te is találhatsz érdekes dolgokat - http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/penz/drabik/html/ - és egy könyvet, ami most még talán nem érdekel (minthogy a benne levô kulcsszavakat nem találtam meg a honlapodon), de az is lehet, hogy ez a rendkívül fontos témakör még Elôled is jól el van dugva ... Csak a konkrét tények, adatok megismerését javaslom; a könyv szerzôje ugyanis helyenként téves következtetésekre jutott:

DISCEPOLI DI VERITÁ: A BETEG PÁPA ÁRNYÉKÁBAN II. JÁNOS PÁL PÁPA NÓMENKLATÚRÁJÁNAK VISSZÁSSÁGAI
http://www.arukereso.hu/xProduct~109295

   K.H.: Köszönet Borbálának az infoért, szívesen osztjuk meg Olvasóinkkal is.

*  Visszatérő olvasónk és levelezőnk Csizmár Péter sorai:  "Az Indexen olvasott cikk (Csak minden tizedik ember vallásos http://index.hu/politika/belfold/egyh1004) és saját megfigyeléseim alapján azt szűrtem le, hogy a magyar lakosság kb 5-10%-a vallásos aktívan. Szülővárosom templomaiból a vasárnapi misét közvetíti a helyi tv. Belenéztem, hogy mennyien és kik vesznek részt rajta. A miséken a város lakosságához képest 4-5%-nyi ember vett részt, többségük számomra teljesen ismeretlen ember. A keresztelők, egyházi esküvők a társadalmi konformitás kórtünetei, legtöbbjüket az idősebb családtagok nyomására "követik el". Szerintem becsületesebb és egyenesebb lenne ezeket a lépéseket kihagyni. Továbbá még egy aggasztó dolog: az egyházak olyan módszerrel szerzik meg a sokáig állam által üzemeltetett iskolákat, hogy megkérdeznek egy-két templomba járó idősebb embert, hogy szerintük szükség lenne-e az egyházi oktatásra. Ezek az emberek általában igent mondanak, aminek alapján az egyházak képviselői jelentős társadalmi igényként jelenítik meg ezt a kisebbségi véleményt, amire föl legtöbbször meg is kapják az iskolákat. Ezek a dolgok azt valószínűsítik, hogy az egyházak árnyékállami diktatúrájukat akarják a társadalomra erőszakolni."

*  Kiragadott részlet Iván Gábor p-dox.hu-ról küldött figyelmet érdemlő hozzászólásából:  "Megvédem a katolikus egyházat". Számos ilyen című topik indult már az Index és az Origó vitafórumain az elmúlt években és igen nagy hozzászólásszámot éltek meg. Szerintem a katolikus egyházat nem lehet megvédeni, mert ami ott végbemegy, az egyrészt egy belső rothadás, másrészt egy általános mindent elsöprő társadalmi folyamat. Még az Európai Únió parlamentje is kritizálta határozatában a Vatikánt. Tehát a katolikus egyház megvédése kb. azzal egyenlő, mint ha valaki a berlini falat szerette volna megvédeni a lebontás ellen. Továbbá a katolikus egyház rövidesen várható összeomlása magával fog rántani egy csomó hozzá közel álló egyházat is. Ha a tengeren elsüllyed egy nagy hajó, akkor az örvény magával rántja a mélybe a közelében lévő kisebbeket is. Szerintem tehát csak azoknak a keresztény egyházaknak van esélye a megmenekülésre  akik nagyon eltávolodtak az RKAT-tól.

Az RKAT gyakorlatilag és képletesen is a következőket teszi ill. tette a múltjában:
 harcol a békéért
  szeretkezik a szüzességért
  öl az életért (ez a múltra jellemző)
  gyűlölködik a szeretetért
  gazdagszik a szegényekért
  kiközösít a toleranciáért

Tehát álláspontom szerint a katolikus egyházat lehetetlen megvédeni, mert a hatása destruktív a társadalomra nézve, álszent és tettei ellentétesek a propagandájával, másrészt tanításai annyira elavultak, mint a digitális mosó- és szárítógépek korszakában a mosóteknő."

*   Láng Tibor írja a yahoo.com -ról:  "Péter Pál és Ibolya lejjebb olvasható véleményéhez szólva csak annyit: ennek a web-magazinnak még a lábjegyzetei is sokatmondóak és ez itt a lényeg. Vonatkozik ez az amerikai indiánokról írt esszére is, ahol a lábjegyzetben Clinton pozitív kulturális intézkedései vannak felsorolva.  Nem akarom lebecsülni, sőt, de ahogy olvastam, anyagi jóvátételt egyik sem jelentett a holokauszt túlélőknek.  Szép dolog a múzeum, sőt még hasznos is, de az indián rezervátumokban mai napig is nyomor uralkodik, pusztít az alkoholizmus, magas a csecsemő halál és a munkanélküliség, viszont alacsony az iskolázottság. Nem akarok ünneprontó lenni, de ez az igazság.  Szenzációsak a felvételek, mit nem adnék azért a különleges indián dobért! Szívből jövő gratulációm Hannának és  a Szerkesztőségnek."

*  Csizmár Péter a freemai.hu -ról írja a következőket: "Rendszeres olvasója vagyok az Empíria Magazinnak. Írásaival nagyobbrészt egyetértek. A bibliai hamisítások, szándékos félremagyarázások (pl. Mária Magdolna esete, nők kihagyása vagy férfiként való feltüntetése, stb.), a szaszanida kincsek valódi eredetének elhallgatása a sztálini történelemhamisítással rokon (a fotóretusálások és likvidálások). Ezek a szándékolt elferdítések valójában a társadalom feletti teljes ellenőrzést voltak -- egyes helyeken vannak! -- hivatottak kisegíteni, ideológiai alapként. Nyilvánvaló, hogy boldog embereken nem lehet uralkodni, ezért ezek a ferdítések hamis bűntudatot keltenek a megkínzott elmékben. Boldog társadalom boldog egyénekből épül fel. A társadalom egyik alapegysége a család; ha a nő boldog a családban, akkor a család is boldog, tehát ha a nők leigázottak és boldogtalanok, az egész társadalom is boldogtalan, ezáltal könnyedén megvezethető. A nők boldogtalanná tételének eszközei közé tartozik, hogy jelentőségüket háttérbe szorítják, sőt tagadják is.

Az ilyetén megvezetett társadalom torkán aztán le lehet nyeletni a nők alsóbbrendűségébe vetett tévhitet, amiből aztán a nők önrendelkezési jogainak (pl. egyenrangúság a férfiakkal, egyenlő munkáért egyenlő bért, az abortuszhoz való jog) megnyirbálása, elvétele is következik. Ezeket a jogokat az egyházak is csorbítják: csador, abortuszjog-ellenesség, alárendelt társadalmi szerep, "tisztátlanság", stb. Persze mindig egy nem bizonyított létű istenség megkérdőjelezhetetlen tekintélye mögé bújnak az egyházak. A megkérdőjelezhetetlen tekintély megléte egy adott társadalomban az egyén szabadságát, önállóságát veszi el. Ezen felül még az eredendő bűn hamis fogalmával (bűnösök a jelenlegi emberek a mitikus ősök bűne miatt) is operálnak a vallások. Ez az érzelmi zsarolás egyik esete. A vallások tanításaikat abszolút isteni igazságnak állítják be, "jutalom" csak az ezt elfogadóknak jár; aki a legkisebb mértékben is eltér, annak pedig büntetés jár. A vallások által felkínált társadalmi modell a totalitárius diktatúra.

  Hanna válasza:

Köszönettel vettük elismerő és komoly gondolatokkal teli sorait. Írását olvasva külön megragadott konklúziójának realitása: A VALLÁSOK ÁLTAL FELKÍNÁLT TÁRSADALMI MODELL A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRA. Nagyon érdekes és elgondolkoztató, miért is nem jut erre a nyilvánvaló következtetésre az értelmiség döntő hányada, holott az Ön által is felsoroltakból bármelyik intelligens ember ugyanígy összerakhatná a képet, és levonhatná ugyanezt a konzekvenciát? Miért ragaszkodik az értelmiség, ill. a polgárság  görcsösen a fejlődés és szabadság gátjaként uralkodó vallási (és társadalmi) tekintélytisztelethez?   Minket azonban az Ön sorait olvasva még ennél is inkább érdekelne, hogy jut valaki a helyzet elemzésnek arra a fokára, hogy a mankókat, illúziókat és babonákat félrelökve önálló ítéletre képessé válik és a fejlődésnek esetleg olyan fokára jut, ahol átfogó képet nyerve rátalál a legfőbb szellemi értékre, a Realitásra?  Amire itt egy tervbe vett cikk kapcsán gondolunk, vajon mennyiben születési, tehát genetikai illetve biológiai, mennyiben családi és nevelésbeli és mennyiben a társadalmi körülményektől -- mint korszellem, oktatás, média, osztályhelyzet, baráti kör -- függő valakinek  a helyzetfelmérése és értékítélete? Szeretnénk személyes jellegű információt kapni Öntől, de minden kedves olvasónktól is, ki  hogyan és miért lett, vagy volt mindig is, felvilágosult vagy szabadgondolkodó vagy miért agnosztikus? Kinek és minek köszönheti objektivitását, esetleg kételyeit, perspektivikus látásmódját, logikus, tiszta analitikus készségét, több irányú tájékozottságra való igényét, azt, hogy a részre koncentrálva sem veszti szem elől az egészet stb.?  Bertrand Russel "megvilágosodása" sok éves folyamat volt és nem is könnyű. Másokat egy idézet, egy professzor előadása vagy egy web-site lökésszerűen késztetett öröklött gondolat-, és hitvilágának revíziójára. Kérjük, ha bárkinek ideje engedi, írjon magáról, kiindulópontjáról és az "útjáról" Hannának.

*     Keleti Marának címezte sorait a gondola.hu -ról Veronika: "Nem tudom, hozzád tartozik-e, vagy ez más jellegű dolog, de a MiMi.hu, ami Népszerű Keresőszavak alatt válogatott cikkeket közöl, a fasizmus szó alatt több százból az első száz legfontosabb webhely közé sorolja Hanna Fűre lépni tilos című cikkét. Egyébként láttam, hogy az elmúlt évben különösen sok helyen hivatkoznak az Empiriára vagy beszélnek róla a fórumokban.  Nem véletlenül. Jó munkát csináltok. Sziasztok."

*   Kislaci nevű kedves olvasónk írja a Chello.hu -ról: "Jómagam Budapest közvetlen közelében, Budaörsön lakom.  Egyedül nevelem 16 éves fiamat.  Idén nyáron voltunk a fiammal az USA-ba vendégségban egyik kedves régi ismerősünknél Tacomában, Washington Államban. Az ottani élmények ösztönöztek arra, hogy az interneten keresgéljek az USA-ban élő magyar emberek sorsa, gondolatai, véleménye után. Az Ön által fémjelzett lapot az amerikai magyarok.lap.hu lapon, az internetes újságok, lapok szakaszban találtam.  Az oldalon meglátva nagyon kedves és csinos arcát végigolvastam az összes cikket. Nagyon érdekesek. Gratulálok hozzá."

*   PéterPál Ibolyával egyetértő sorai az index.hu -ról: "Nem akarom kritizálni a kedvenc web-siteomat, de egyet kell értenem Ibolya véleményével, Kerry pálfordulása a palesztin kérdésben megmutatta az igazi egyéniségét, tehát sokkal fontosabb, mint egy lábjegyzet. Ami az egészben a vicc, hogy sehol máshol nem lehetett olvasni az egészről.  Mikor kritizálják is Kerryt, hogy ellentmond önmagának, erről a piszkos dologról mindenki, a republikánus ellentábor is sunyin hallgat.  Vagy Hannán kívül senki ne vette volna észre? Lehetséges ez? Csak vicceltem. Micsoda dilemma lehet két ilyen alak között választani.  Nem irigylem az amerikaiakat.

*  Ibolya kommentárja a freemail.hu-ról  Alternatíva helyett imitáció c. írásunk kapcsán: "Rendszeres olvasótok vagyok, ami többet mond minden dicséretnél, de őszintén szólva nem értem, miért nincs magában a cikkben, miért csak  lábjegyzet Kerry állásfoglalásának megváltoztatása az izraeli válaszfalat illetően, mikor ez döntő fontosságú.  Ha semmi másból, ebből konkrétan kiderül, hogy a "hős" egyben szélhámos. Semmivel se jobb, mint a többi opportunista és képmutató washingtoni politikus, beleértve Busht is.  Nyilván ezért nem is támadják nagyon egymást. Tudják mindketten, hogy vaj van a fejükön."

    K.H.: Szerkesztői döntés volt, hogy a későbbiek folyamán nem tértünk vissza az izraeli válaszfal kérdéséhez -- ugyanakkor nem állítjuk, hogy a legjobb döntés volt. 

*  Rozsnyai Tomi írja az index.hu-ról:

Roppant érdekesnek találtam a Lenin árnya a Fehér Házban c. cikket a szélső bal szélső jobbra tolódásáról, a szemfényvesztő szerepcseréről a világ irányításában. Pont erről írt ha jól emlékszem júni elején a Washington Timesban valaki egy cikket, annak kapcsán, hogy megjelent egy könyv, The Curtain Rises, nyilván a vasfüggönyre utalva, amiben vezető beosztású "antikommunistákat" interjúvoltak meg, köztük a volt magyar nagykövetet, Simonyi Andrást is. Kész röhej, nem? A cikk is irónikusnak és hipokritikusnak tartotta, hogy ezek az egyének, akik Reagan idejében még a kommunista rezsimet szolgálták, most a kommunizmus megbuktatója megdicsőült szerepben tetszelegtek az író (Shapiro?) tiszteletére rendezett fogadáson.  A lényeg persze, amit én eddig nem realizáltam, és talán mások sem, hogy nem csak nálunk, és Kelet-Európában játszódott le ez a szégyenletes színjáték, hanem Amerikában is. Nyilván onnan importáltuk az ötletet. A cikk különben úgy írta, hogy ezek az alakok "Reagan legújabb barátai", kíváncsi vagyok, kikkel fogják még azt a szerencsétlen embert összeboronálni?  Nagyon érdekes így utólag átlátni a dolgokat, amikor persze már minden elveszett. A gyerekeink pár év múlva ki fognak röhögni minket, vagy le fognak sajnálni, hogy hogy át lettünk verve.  Valahogy nem nyugtat meg, hogy majd azt mondhatom nekik: nem csak mi, az amik is. Vagy kétszáz millióan.

*  Kiemelés Mercédesz leveléből (yahoo. com) a Nő mint humán inkubátor című tanulmány kapcsán: "A tv-n láttam M. Albrightot az ünnepi dobogón, feministának álcázva.  Ez a nő, aki a szolid felmérések szerint is legalább fél millió iraki gyerek haláláért felelős, ki mert állni a publikum elé, mint a nők képviselője és az anyai jogok követelője. Micsoda hülye faramuci helyzet. Az ilyenek miatt  nem csatlakoznak egy csomóan a nőmozgalmakhoz. H. Clinton is csak szövegel, de támogatta az iraki háborút. Lehetetlen, hogy ne tudná, az iraki anyáknak továbbra sincs semmi lehetősége, hogy megvédjék, hogy emberi módon ellássák a gyerekeiket. Vagy ők nem számítanak?"

*   D.S.K. szintén  a Nő mint humán inkubátor című tanulmány kapcsán írja az erols.com-ról: "Tulajdonképpen majdhogy nem vicc a mai időket post feministának nevezni, hiszen a világ nagy részén, beleértve Amerikát is, a nők továbbra is hátrányos helyzetben vannak és harcolni kénytelenek a jobb lehetőségekért. Na persze történtek előrelépések, ez éppen Hanna idézetgyűjteményéből nyilvánvaló, ahol a szinte nevetségesen felháborítók között idézi a múlt századfordulós elnököt, Clevelandot: Az érző és felelősségtudattal bíró nő nem akar szavazni. Kell ennél jobb példa az abszolút hipokrizmusra? A nőnemű lény, az oldalbordából faragott félig ember, nem csak el volt tiltva a szavazati jogától,  de általános meggyőződés volt, hogy nem is tartott igényt rá. Hála Istennek ettől azért már messze vagyunk. Megnéztem a kapcsolódó linkeket is,  mind nagyon érdekesek, különösen a Fanatikusok című."

*   Egy hix.comról küldött üzenet: "Gratulálunk a Szerkesztőség munkájához és további sok sikert kívánunk: Zsófika és Ádám."

*   T. Idus (yahoo.com) kérdésére a Szaszanida ezüst-e a szkíták kincse című cikk Artemis szobrával kapcsolatban:  Az i. e. V. században készült római szobormásolat modern elemzői szerint az "emlők" szimbolikusak és valójában az Istennőnek évente áldozott szent bikák preparált heréi egy vastag, míves  lánchoz rögzítve.  Ezt alátámasztani látszik, hogy míg az istennő sötét bőrű, még a ruhájából kilátszó lábfeje is, a bimbó nélküli! emlőszerűségek viszont elütően világos színűek. Az Ázsiában leginkább meghonosodott ősi afrikai istennők, Isis és Hathor, tehén istennők voltak, akiknek a megújulási és termékenységi ceremóniák során áldozták fel a bika istent.  

    (Mivel a kérdés másokban is felmerülhetett, utólag hozzáadtuk a cikk lábjegyzeteihez)

*   Szász Imre írja az easymail.hu -ról:  "Egyszer olvastam valahol és fel is írtam magamnak ezt az idézetet, de sajnos a szerzőt nem és így nem tudom, hogy kitől való: "The concept of God is incohorent so its existance is logically impossible." Pedig milyen jó lenne az Önök gyűjteményébe, amit mellesleg javasolnék könyv alakban kiadatni."  ("Az Isten koncepciója összefüggéstelen/zavaros, a létezése tehát logikailag lehetetlen.")

*  Vári Kinga írja a freemail.hu -ról: "Szívből gratulálok a két részes Szkíták kincse című cikkedhez, az utóbbi évtizedek legjobbja a témában. Ilyenkor döbbenek rá, mennyire keveset tudunk a saját múltunkról, ami pedig a nagy keleti kultúrák egyik gyöngyszeme. Azt hiszem a cikk és persze a gyönyörű képek hatására a görög-római kultúra istenítése helyett jobban oda fogunk figyelni a saját kulturális értékeinkre. Én nem régen akadtam ebben a témakörben egy Rameen Javid Moshref nevű szerző cikkére, ami Az ősi Balkh címmel Baktriáról szól és abban azt írja, hogy ott volt a legősibb istennő, Anahita kincsekben gazdag temploma, ahol a Mária Magdolnáról írt cikkedben említett szexuális rítusnak hódoltak a hívek. Szerinte ez a több néven is ismert Anahita eredetileg szkíta istennő volt, akinek többek között a szaszanida Artaxerxes király is hódolt. Hát nem érdekes? Újabb adalék Dr. Tábori László feltevéséhez. El is e-mailezem neked az egész cikket, hátha hasznát tudod belőle venni valaminek későbbi munkásságod során.  ..."

*    K. H: Teljesen egyetértünk Kertész bácsinak az aol.com-ról küldött csalódott háborgásával a Heti Válaszban megjelent Charles Fenyvesi cikkel kapcsolatba, de mint a hozzácsatolt e-mailekből kiderül, legalább volt rá számonkérő reakció, és ami a legfontosabb és elismerést érdemlő -- a HV ezt nyilvánosan leközölte. Bizony előfordul egy szerkesztőségben, hogy utolsó pillanatban jön be valami, így nincs idő átnézni, és ilyenkor bizony marhaságok is megjelennek. Gondolom, ha beérkezésekor például a külpolitikai rovatos Pósa Tibor kezébe került volna átnézésre a cikk, nem ment volna keresztül. Legalább is azután nem tételezem fel, hogy egyszer a repülőn kaptam valakitől egy HV-t és ott olvastam A birodalom visszavág című kiváló cikkét, amiben Pósa találóan rávilágított a Washington által játszott hagyományos oszd meg és uralkodj trükkre (most Európára vonatkoztatva) és arra, hogy Sam bácsi forgatókönyvében a magyaroknak, az amerikai birodalom hű alattvalójának nagy megtiszteltetésként egy satnya statisztaszerep jutott, amit  végül is Pósa szerint az tett a néppel elfogadhatóvá, hogy Irakból nem viszi a szél Közép-Európába a bombáktól széttépett, égett emberhús szagát. Különben ami minden újságíró rémálma, hogy nem csak melléfog, de halomra dőlnek az állításai és jóslatai, mint Fenyvesi esetében is történt.  Irakot tényleges katonai fenyegetésnek ítélni, Szaddámnak a post-háborús iraki ellenállásban döntő szerepet ill. az elfogásának jelentőséget  tulajdonítani (pláne Dean megítélésében), vagy Liebermant esélyes elnökjelöltnek feltüntetni az elmúlt idők legnagyobb baklövései közé tartoztak. Akár ignoranciából, akár párthűségre alapozott politikai meggondolásból hirdette ezeket valaki, teljesen hitelét vesztette. Ennek felméréséhez még történelmi távlat sem kell. 

(Michael Moore egyébként a maga tömör stílusában azt mondta, "Lieberman egyszerűen rossz pártban van" -- és hadd tegyük hozzá, még a republikánusok között sem a moderáltak közé számított. Huck Gutman azt írta róla, "jobboldali militáns demokrata, aki nem  alternatívát ajánlott Bush-sal szemben, csupán az elnök sápadt utánzatát."  Nem retorikai fogásként, hanem konkrétan Lieberman szélsőségességére célozva mondta Dean, hogy ő (Dean) képviseli a demokrata párt demokrata szárnyát. A fiatal és még nem teljesen betört republikánus tv kommentátor, Tucker Carlson viszont azt találta mondani, "Lieberman baja, hogy senki se szereti", majd realizálva, hogy kimondta a kimondhatatlant, a helyzetet enyhítésére gyorsan hozzátette, "bár én kedvelem a fickót." Nyilván és érthetően a Bush-Cheney duó is.)

*  Részlet az Index.hu -ról  Homo Sapiens aláírással érkezett hozzászólásból:

"... Az Empiria minden betűjét még nem olvastam el, de kérem bocsásson meg nem tudom eldönteni jó helyen járok-e.  A bevezetést kinyomtattam, nagyon sok nagyszerű gondolat van benne, de van benne szerintem olyan rész is ami kissé olyan mint egy elefánt a porcelánboltban. Utólagos engedelmével idéznék a szép gondolatokból. Paul Kurtz: A szekuláris humanizmus filozófiája az isteni gondviselés helyett az emberi intelligencia mindenhatóságába helyezi bizalmát. Ez zene füleimnek!! Fredrick Crews: Az intézményesített áltatást nevezik egyháznak. Legfőbb intelme, ne gondolkodj, mert elveszíted a hitedet. Valójában a hamis biztonságérzetedet, ítélőképességedtől megfosztott, meghamisított énedet egy hamis világképben. Egyszerűen nem találok szavakat, mennyire igaz. Bill Wilson: Azok a népek, amelyek diktatórikus és hierarchikus államformában élnek többé-kevésbé meg vannak fosztva a felnőtté érés lehetőségétől. Ez is maga a tökély. És ekkor jön a megdöbbentő idézet Anthony Flewtól: A szekuláris pluralisztikus demokráciában minden vallás létjogosultságot élvez addig, amíg a józan ész határain belül és a személyes hit szintjén marad. Hogyan lehet egy vallás a józan ész határain belül??? Nem ismerem a szerzőt, de valami olyasmit állít, a cián addig egy jó dolog, amíg el nem éri a halálos dózist. Képtelen elismerni, hogy a cián/vallás MINDEN DÓZISBAN MÉREG az emberi szervezetre. KÁROS. Ráadásul ki tudja eldönteni hol van a józan ész határa egy olyan dologban ami teljes egészében a józan észen KÍVÜL található??? Vagy egyszerűen abban az egyszerű és hamis logikában gondolkozik, ha valami nem rombol, az már azonnal és automatikusan épít. És folytathatnám a sort hiszen egy valótlan dolgot nem lehet a valóság talajára helyezni."

*  Homo Sapiens néven író olvasónk viszontválasza levelünkre:  "Azóta újabb írásokat olvastam el a régebbi cikkek közül és igen hasznos volt. Nem akarok hízelegni a szerzőnek, de szinte árad belőle a szakmai tudás, a széleskörű tárgyi tudás és olvasottság. Rendkívül tetszett az utolsó elnyomott kisebbségről szóló írás. Mégis egy ici-picit továbbra is zavarólag hat nekem, hogy Hanna mintha egyfajta elfogadással kezelné a meglévő és nem szélsőséges vallási nézeteket, pedig az Ő felkészültségétől azt várnám, legalábbis valótlannak nevezné, ha nem is negatívnak..."

*    K.H.: Köszönet Anett Nemesnek, aki az msn.com-ról hívta fel figyelmünket, hogy az Empiria Magazin szerepel az angol nyelvű LookSmart keresőszolgálat listázásán -- már hozzá is adtuk a mi fenti előfordulási jegyzékünkhöz.

*     Beáta azt írja a freemail.hu-ról Hannának:  "...Nem tudom, tudsz-e róla, de a Newsweek dec. 8-i száma, tehát kb. 10 nappal a te cikked internetre kerülése után a Biblia nőalakjairól jelentetett meg egy cikket, amiben többek között Mária Magdolnáról is írt bővebben, bár nem olyan részletesen és közel se olyan árnyaltan, mint te. Az egyetlen dolog, ami az ő cikkükben meghökkentett, mint sokat mondó újdonság, az a  Bernadette Broothen nevű egyetemista storyja volt. Ő egy nagyon érdekes felfedezést tett az Újszövetség egyik korai változatát olvasva a graduális tanulmányai során: azt derítette ki a Junius nevű egyik keresztény apostolról, akit Pál apostol is említett, hogy nő volt, és eredetileg Junia volt a neve, akit az évtizedek v. évszázadok során a fordítók a maguk igényeinek megfelelően egyszerűen megférfiasítottak.  A cikk azt is megírja, Brooten felfedezését hivatalosan is elfogadták, mikor az 1989-es Bibliában ismét az eredeti női név, Junia lett használva. Ha még egyáltalán olvassa valaki. Ezt csak azért írtam meg, mert alátámasztja az általad írottakat, hogy a Biblia az érdekeknek és korszellemnek megfelelően írott propaganda anyag és még csak nem is égi tintával. És persze azt a véleményedet is, hogy a nőknek fontos szerepe volt Jézus és a korai kereszténység idején, amit aztán az apostolok, köztük a többek által homoszexuálisnak vélt Pál,  minden erővel visszaszorítottak.  Rendkívül élvezetes volt számomra a tanulmányod, modern és tárgyilagos, sokrétű és meggyőző."

*   Szerdahelyiék aláírással a Gondola.hu-ról Szerkesztőségünknek érkező újévi jókívánságok és elismerő szavak mellett egy kiegészítés: "Tudom, hogy a cikk szerzője nem törekedett teljességre a két elnök, Bush és Sharon politikája közötti párhuzam ismertetése során, de egy fontos tényezőről nem esett szó, amit meg kellene említeni és ez a nemzetközi sajtó kitiltása Izraelből és Irakból is. Mindkét országban állandó veszélynek, "véletlen" támadásoknak,  könnygázbombáknak, hamis indokkal való letartóztatás veszélyének vannak kitéve azok, akik még egyáltalán oda mernek menni. Számunkra ez a kommunizmust idézi, a nyugatiak számára viszont a harmadik világi diktatúrákat. Ahogy az izraeli békeaktivista David Newman írta az izraeli sajtózárlatról: "a világközösség páriáivá válunk, ahogy Dél-Afrika volt az apartheid idején. És ha ezt leegyszerűsítve a jó régimódi antiszemitizmusnak tulajdonítjuk, elsikkadunk a lényeg felett."

        K.H.:  Nagyon lényeges kiegészítés, Olvasóink nevében is köszönet érte.     

*  Számos érdekes vallásfilozófiai kérdést felvető levelében Pozsonyi Emese a freemail.hu-ról bevezetésként azt írja, azért ragadott "virtuális tollat", mert "Nagy örömmel tölt el, hogy rátaláltam a honlapjára, amelyben olyan írásokat olvashattam, amelyek megérintettek.  Nagyon tetszenek az írásai!  Sajnos eddig nem találkoztam senkivel, akinél ennyire megragadott volna a témáknak az a fajta megközelítése, ahogy Önnél találkoztam vele."

* Svédországból Nagy Ferenc nevű Olvasónk kíván további jó munkát Hannának: Nem tudom megállni, hogy néhány gondolattal ne reagáljak az Ön írásaira. Elemzéseiből világosan kiderül, hogy éleslátása, elszántsága és ismeretei átlagon felüliek, valamint az is, hogy érdemtelen az a puritán internetes megjelenítési forma, amely az írásainak tartalmi és következtetéseinek hordereje révén megilletné. Hiába kutattam az interneten az Ön munkássága után nem sokat találtam, ezek szerint könyv alakban nem jelent meg Öntől semmi? Szívesen olvastam volna.  Engem a világi események változásai és ebben a magyar valóság mindig is érzékenyen érintett. Ennek drámai következménye, hogy 1988-ban elhagytam Magyarországot és kis családommal Svédországban kötöttünk ki, ahol második hazára találtam, de ahogy a fa levelei hullnak vissza a gyökereihez, úgy vonzódom én is vissza magyarságomhoz. Szerencsémre (?) nézhetem a Duna tv és a TV2 adásait, amit egyfajta mazochizmusnak érzek, hiszen, ha most élnék otthon, akkor is azonnal a koldus tarisznyámhoz nyúlnék és menekülnék onnan. A magyar állapotok Önhöz hasonló kritikusokra várnak - bizonyosan már sokan élesítik is tollaikat...

*  Bartos Attila a freemail.hu –ról írja, “Nagyon érdekesnek és eredetinek találtam a Mária Magdolnáról írt cikkét. Már máskor is olvastam az egyházi változatot kétségbevonó és kritizáló elemzéseket, de ez a történelmi és társadalmi háttérre alapozottan egészen új és izgalmas. Nagyon kíváncsian várom a befejező részt.”

*   Hálás köszönet illeti kitartó támogatásáért és elismerő soraiért régi kedves olvasónkat, Illés Jánost, akinek búcsúlevelét szomorú szívvel osztjuk meg: 

Kedves Hanna!

Végigolvasva az Empiria teljes anyagát (bevallva, egyes mondatrészeket a felháborodásomban kiváltott stresszhatások miatt átugrottam), arra a megdöbbentő következtetésre jutottam, hogy az emberiség egésze olyan informácíó hiányban szenved a háttérben lejátszodó manipulációkat és borzalmakat illetően, ami nagyobb katasztrófába taszíthatja a társadalmat, mint a meglevő összes nukleáris rombolóeszköz együttvéve! Elmúlt életem jelentős részében magam is sok szörnyűséggel találkoztam, amit főleg felnőtté válásom során úgy hittem, aligha lehet felűlmúlni! Azóta az élet megtanított arra, hogy a közeli és távolabbi események magam számára leszűrhető tapasztalatai csak cseppnyi történések a társadalom egészében lejátszódó, az embertömegek számára sokszor leírhatatlan drámai eseményekhez képest. Az Ön tényfeltáró írásai, megrázó idézetei, és az ezekhez kapcsolódó véleménye, magyarázatai számomra világossá tették, az Empiria anyagát sokkal szélesebb körben kellene ismertté tenni, leleplezve mindazt a gazságot, amelyeket a politika-, pénzarisztokrácia-, valamint az egyházak vezetői az emberiség ellen elkövettek, és elkövetnek ma is!

Kedves Hanna: ne hagyja elveszni értékes információit. Próbáljon támogatót keresni mindezek megjelenítéséhez könyv alakban, mert meggyőződésem, ez a legjobb útja az ismeretek terjesztésének. Sokan vallják az internet mindenhatóságát az informácíók terjesztésében. Véleményem szerint ez csak féligazság, mert éppen a töménytelen ismeretanyagból való kiválasztás válik egyre nehezebbé! Elnézést kérek a hosszúra sikeredett írásért, de ennek számomra szomorú oka van. Sajnos betegségem nem teszi lehetővé számomra az internetes kapcsolatok további ápolását, ezért kénytelen vagyok lemondani róla, és fájdalmasan elbúcsúzni a szerzett jóbarátoktól. Bár esetleges lehetőségeim alkalmanként adódhatnak, de csak tájékozódási szinten.

Kedves Hanna! Nagy öröm volt számomra írásainak, ezen belül értékes gondolatainak megismerése; sajnálom, hogy nem előbb történt. Kívánom, hogy tehetségét továbbra is a jó szolgálatában kamatoztassa. Ehhez kívánok jó egészséget, kitartást és sok bátorságot!  Végül engedje meg a SZERETETTEL szó használatát búcsúzásként.

Idős tisztelője I. János 

* Bakonyi Gábor okl. fizikus érdekes fejtegetéseiből idézünk, melyeket a freemail.hu-ról küldött szerkesztőségünknek:

“A perzsa nyelv és a történelem teljesen ismeretlen számomra, ám tudok valamennyire törökül, így saját tapasztalatomból is tudom, hogy a török nyelv valóban sok hasonlóságot mutat a magyarral. A két nyelv közötti távolság azonban viszonylag nagy.  Míg egy olasz és egy spanyol tanulás nélkül is megérti egymást, addig egy spanyolnak állítólag két hónap tanulásra van szüksége a francia nyelvhez, egy szlovák pedig három nap tanulás után érti meg az oroszt, nekünk magyaroknak viszont kb. fél év tanulásra van szükségünk a török alapfokú megértéséhez. Ám az indoeurópai nyelvek sokkal nagyobb távolságra vannak! Pl. én két év nyelvtanulással kb. ugyanolyan szinten tanultam meg a törököt, mint tíz év alatt az angolt, az orosz nyelvtudásom pedig tíz éves tanulás után is szinte nullával egyenlő. ... A török nyelvek viszont egymáshoz viszonylag közelebb állnak: az azerbajdzsáni nyelvet a törökök nagyjából megértik, bár vannak félreértések. (Pl. én is értem valamennyire, noha sohasem tanultam.) Ázsia azonban hatalmas, és a nagy távolságok nagyobb nyelvi különbség kialakulását engedték meg.

A régi krónikák a magyar, hun, avar, türk, stb. megnevezéseket cserélgetve használják. Anonymus szkítákként emlegeti a magyarokat. Az a feltevés, hogy a szkíták nem a perzsához, hanem a törökhöz álltak közelebb, magyarázatot adhat arra, hogy a mi nyelvünk és embertani tulajdonságaink miért inkább a törökre, és miért nem a perzsára hasonlítanak. A törökökhöz képest a környező indoeurópaiak: a perzsák, kurdok, örmények, cigányok, indiaiak sötétebb bőrűek. Az európai indoeurópaiak viszont éppen ellenkezőleg, sokkal világosabb bőrűek. Ez azt jelent, hogy az indoeurópaiak komoly keveredésen eshettek át, és eredeti jellegük nehezen következtethető ki.

Kevéske török olvasmányomból nem derült ki számomra, hogy az együtt emlegetett "szaka" és "iszkit" népnevek ugyanazt jelentik-e, vagy csak a görög és perzsa változatai ugyannak a népnek?  És hogy van-e valamiféle közük a "szaha", "szaka" önelnevezésű jakutokhoz? A jakutok nyelvészeti besorolása bizonytalan: a keleti vagy nyugati törökök vagy a mongolok közé sorolhatóak-e? Igazak-e azok a feltételezések, miszerint a szkítákkal azonosak? Akárhogyan is, de a jakutok mindenképpen figyelmet érdemelnének. A jakutok észak-keletre költözve, még a mohamedán vallás terjedése előtti időkben elszakadtak a többi török néptől, így eredeti vallásuk a török népek közül egyedülállóként megmaradhatott. Kár, hogy a jakutot már nehezen értem a török nyelvtudásom alapján, pedig a törökök külön felhívták rájuk a figyelmemet. (Ráadásul a jakutok jelenleg cirill betűt használnak, amit igen nehezen tudok olvasni.)”

*    Kalman Herczeg nevű olvasónk (USA, bellsouth.net) akinek “végtelenül tetszett a Szaszanida ezüst a szkíták kincse? című cikk” és teljes elismeréssel adózik munkásságunknak azt írja, “Gyönyörű és lelket felemelő érzés ilyen mélyre visszamenni dicső múltunkba.”

*   Kerkay Emese a bellatlantic.net-ről azt írja, "Remek tanulmányodat A sztereotipizálás kudarca a "Szittya Hírszolgálaton" keresztül kaptam meg. Gratulálok. Minden sorát élveztem. Később megküldték a cikk első részét is.  Kinyomtattam egy barátnőm részére is, akinek nincs számítógépe, de a téma módfelett érdekli, akárcsak engem.  Közben belenéztem más írásaidba is és csak gratulálni tudok. Mondhatom, élvezettel olvasom politikai írásaidat is."

*    Peter Vinczer nevű olvasónk, aki méltatja és megköszöni a szerzőnek a szaszanida-szkíta kontraverzióról írt cikket, ötvösművész és mint szakember csodálja az ősi pártus-szkíta művészetet. Soraiban az iránt érdeklődik, vajon az akkori mesterek milyen eszközökkel dolgoztak? Találtak-e a régészeti feltárások folyamán szerszámokat? Milyen technikával készültek a tárgyak?

         K.H.: Sajnos, bár én személy szerint a cikk megírásához több könyvet és számos cikket is elolvastam, sehol nem találkoztam az ókori technológiák, eszközök ismertetésével. Amennyiben valakinek lenne ilyen speciális jellegű információja és örömmel megosztaná, kérem szíveskedjen felvenni a kapcsolatot Péterrel: pvinczer@linux.ca

*    Idézet Felföldiné Andreától az axelero.hu-ról: "Enyhén szólva furán érzem magamat, hogy 50 felé járva az Empiria bevezetőjéből jöttem rá, ki is vagyok? Hova tartozok? Fiatal korom óta tudtam, mi nem vagyok, se hívő, se kommunista, de valahogy sose jutottam oda esti egyetem és később munka, nyelvvizsgák és gyerekek mellett, hogy megfogalmazzam, mi az amiben hiszek, és mi számít igazán. A Szkíta.lap.hu révén jutottam a magazinhoz és elolvasva a bevezetőjét egyszer csak kinyilatkoztattam magamnak, 2003. szeptember 29.én este 11 órakor, hogy én szekuláris humanista vagyok. Különös érzés volt. Egy csomó minden azonnal a helyére került. Értelmet nyert. Talán erre mondják, hogy megtaláltam önmagamat. Köszönet Hannának a kéznyújtásért az Óceánon keresztül, ahogy írta."

*   Saját bemutatkozása szerint "állandó olvasónk", Gábor Károly,  azt írja a freemail.hu-ról, "A Lélek embere" című írás kitűnően rávilágít, és összefoglalja a mai washingtoni mocskos politika hátterét, amit nyugodtan mondhatom hogy sokaknak megmagyarázhatatlannak tűnik. Különösen a hatalomért küzdő vallási háttér ismeretlen Európában. Virginiai rokonaim szerint is a katolikusok között komoly ellenzéke van a Bushnak, én magam is ezt tapasztalom ismeretségi köreimben itthon, bár sokkal hangosabban is tiltakozhatnának a kormány egyáltalán nem keresztényi hazudozásai ellen. A nagy stílű üzleti csalások társadalmi elfogadottsága után, aki egy csomag retket lop azt minden időkben leültetik, most már a politikai átverések is teljesen szalonképesek, és a bűnösök ugyanúgy nem tartoznak elszámolással. Ez lassan világjelenség. Na persze a kettő szorosan összefügg. Egyébként már korábban is szerettem volna megkérdezni, és most ebben a cikkben a jezsuita Stantonról írottak kapcsán megint csak felmerült bennem, mit jelent, ill. szimplán kiemelést jelent-e, mikor dőlt betűkkel írnak egyes mondatokat?"

        K.H.: A politikai jellegű írások hitelképességénél különösen nagy jelentősége van a pontosságnak és megbízhatóságnak, ezért az EMPIRIA cikkeiben sok, talán túl sok idézet felhasználására kerül sor. Ezért, mintegy stiláris lazításként egyes idézetek inkább  megközelítőleges, nem szigorúan szószerinti fordításban kerülnek a szövegbe, bár tartalmilag teljesen azonosak a forrás anyagával -- ezeket írjuk kurzívval.

*   Illés János Hannának szóló levelének részlete a chello.hu-ról:  "Végül időhöz jutva és átnézve az összes hozzáférhető írásait arra az egyértelmű általános következtetésre jutottam, ne tekintse bóknak, inkább józan eszem megmaradt ítélőképességének, sokoldalúsága mellett bámulatra méltó a  tárgyszerű, elfogulatlan álláspontja minden érintett támájában.  Csodálom a sokoldalú anyagismeretét, a források találó kiválasztását és nem utolsó sorban nyílt elkötelezettségét. Mindezt bátran, a hízelkedés látszatát is elkerülve tehetem, hiszen dédnagyapai korban lévén  az őszinteség egyetlen szándéka vezetett. Életem során módomban volt megismerni a földi poklok minden rémségét,  s ha statisztikát kellene készítenem zavarba lennék a sorrendet illetően.  Mégis úgy találtam, hogy első helyen állnak a vallási tébolyultság  időszakaiban főbűnösök, az egyházi vezetők, és a melléjük társult ezáltal abszolút hatalmat nyert pénzarisztokrácia. Ezért úgy vélem, az emberiség javát szolgálná egy olyan mű megírása, amely feltárná az egyházak anyagi összefonódásának történetét a világi hatalmakkal."

*  Hefkó János írja az axelero.hu-ról Hannának: "Nyaralásból visszatérve, mint szorgalmas látogatója oldalainak, nagy élvezettel olvastam a tanulmány (Szaszanida ezüst a szkíták kincse?) második részét. Eszembe jutott egy másik weboldal, amit szívesen olvasgatok. A szerző szintén arról panaszkodik, hogy a hagyományos egyiptológia figyelembe se veszi az anomáliákat.  Ha nem találkozott még az oldallal, élvezettel fogja böngészni: http://www.nexus.hu/anomália/index.html"

*  Lengyel Tamás írja a freestart.hu-ról: "Magam is olvastam Dr. Tábori László remek összeállítását és felfigyeltem benne a megállapítására, hogy a szaszanidák is pártus eredetűek voltak, amivel egyet is értek, de örülök, hogy valaki, vagyis Hanna asszony esszéjében több dologgal is alátámasztja ezt a feltételezést. Ha szabadna ehhez hozzátennem valamit. Az említetteken kívül, vagyis a pártus uralkodók ruházatán, hajviseletén, fegyverén, és harcmodorán kívül van még egy figyelemre méltó összekötő  a két uralkodócsalád között és ez az uralkodók lova. A pártus lovaknak világszerte híre volt, mert nemcsak nemes-szép állatok voltak, de kitartóak, erősek és ugyanakkor nagyon gyorsak. A cikkben is említett Sápúrok közül az I. Sápúr egy iráni szikladomborművön a rómaiak hódolatát fogadja egy gyönyörű pártus paripán. Akik értenek a lovakhoz, csak áradozva beszélnek a pártus lovakról és olvastam, hogy a rómaiak is csak csodálattal írtak róla. Különben nagy élvezettel, a felfedezés gyönyörével olvastam a két részes cikket a pártusokról és magáról a washingtoni kiállításról és kitűnő válogatás a képanyag is."

* J. J. az AOL.com-ról írja a következőt:

"Mániám az ókori szkíta-szittya-hún-magyar történelem kutatás, és ezért nagyon örültem a Hanna Szaszanida ezüstökről ill. szkíta kincsekről írt kitűnő cikkének, olyannyira, hogy meg akartam osztani az örömemet a MON olvasóival, mivel én az ottani fórumban kaptam B. Andytól a fülest az Empiriáról a Hogyan maradjunk magyarok? részben. Megdöbbenésemre, hiszen a fórum haldoklik, mivel egyes témakörökben hónapokig sincs beíró, mégis rögtön kicenzúrázták. Hát ki érti ezt?"

    K. H: Ha nem is érthető, de nagyon is hihető, mivel az Internet -- igen, még a fórumok is -- éppen úgy politizált és cenzúrázott, mint a média minden más ága.  Bár Ön kulturális jellegű témára hívta volna fel a MON (Magyaronline.net) olvasóinak figyelmét, hozzászólása nyilván politikai baltázás áldozata lett.   Hogy a konzervatív magyarság szempontjából mennyire káros  ez a megosztó politika, miszerint a humanista, a deista, a felvilágosult filozófusokat követő, az ateista, a transzcendens iránt érdektelen, a vallást magánügynek tekintő nagyrészt értelmiségi réteg nem elég magyar,  az ma már köztudott kellene legyen. A legutolsó választás azt bizonyította, a nyilvános rózsafüzér morzsolgatás társadalmi kohéziós erejébe vetett hit csődöt mondott, helyette okosabb lett volna minden magyarérzelmű honfitársunk felé nyitni.  Álljon előttünk figyelmeztetőként "az új idők szele": az új Európai Alkotmányban az emberi jogok chartájában nem fog szerepelni az ún. keresztény értékrendre és a katolikus kulturális örökségre való hivatkozás. Ami szintén elgondolkoztató, hogy nemcsak a politikailag-társadalmilag  fejlettebb nyugat-európai országok álltak ki következetesen a nemzetközi szervezet és a vallás szeparálása mellett, de már a "legkatolikusabb" lengyelek 40 százaléka is helyesli ezt a döntést.

    J.J: "Pontosan ezért dühöngök én is. Mi megint lemaradunk egy brossurával. A MON különben úgy hirdeti magát, mint akinek célja "a magyar szellemiség és kultúra életben tartása", de a szkíta kincsek kisajátítása nem téma náluk, ha egy humanista hívja fel rá a figyelmet.  Vakbuzgóságtól ködös agyukban összetévesztik az "igaz magyart" a kereszténnyel, elsősorban a katolikussal.  Erre mondták régen, hogy önsors rontó nemzet vagyunk. Remélem, hogy nem írtam olyasmit, ami elkedvetleníti Hannát, mert sokan várják a cikk második részét..."

     K. H: Nyugodt lehet kedves Jenő, hogy nem. Az EM a  humanista és nemzeti értékekre alapozott független magyar nyelvű tájékoztatás célkitűzésével indult, és ha a Mikulásvárók nem akarják elismerni, vagy nem tudják felmérni, akkor is "a magyar szellemiség és kultúra életben tartásának" egyik részfeladatát látja el.

*  Dr. Németh Gábor a freemail.hu-ról írja: "Őszinte tisztelettel és elismeréssel gratulálok a munkájához! Most leltem erre a web-oldalra egy Svédországban élő honfitársnőm jóvoltából (ezért neki is köszönet).  Hiánypótló ismeretek és információk tárháza ez a hely, különösen azoknak, akiket a "tudás"-tól is "megkíméltek", és akiktől az ismereteket tabuként eltitkolták, elhallgatták vagy kozmetikázva tálalták.  Tisztelettel érdeklődöm, hogy a CÉDULÁK rovatban írtakat olvashatom-e majd magyarul? A bevezetőben publikáltak alapján innen több téma is érdekelne bővebben!!!" 

    K. H: Sajnos idő hiányában nem vállalkozhatunk az állandóan növekvő hatalmas anyag fordítására, de olvasói kérésre megadott  témakörben szívesen fordítunk vonatkozó idézetet. (2003. április)

* janoka8@axelero leveléből: "Honlapotok sok örömet szerez, látókörömet szélesíti, élvezetes és tanulságos olvasmány. Megnyugvással tölt el, hogy nem állok egyedül a világról és a hétköznapokról alkotott véleményemmel."

 * magamaga a freemail.hu -ról írja: "a MEK olvasótermében leltem rá az Önök weblapjára és pusztán az elnevezés alapján kattintottam a linkre. Gondolkodó és hívő ember vagyok, érdekel azonban mindenféle világértelmezés, akár mint filozófia, akár mint kísérlet. Láttam egyszer egy populáris filmet, tán Kapcsolat volt a címe, de attól függetlenül is úgy látom, van itt valami, ami miatt - jóllehet ugyanazon világban létezik - az irracionális és a racionális felfogás nem tud mást, mint egymás mellett elbeszélni. Ez zavar engem, hiszen egy ÉRTELEM megnyilatkozása mindkettő."

* marrs101@freemail.hu, ezzel a bevezetővel kezdi hosszabb, személyessé váló levelét:  "Nagyon megörültem ennek a websitenak, mert igazi telitalálat. Nagy örömmel vettem, hogy ez a dolog (mármint a szek. humanizmus) ennyire összeszedett és tudományosan megalapozott.  Nem hittem volna. Azt persze túlzásnak tartottam, hogy gondolataimmal egyedül lennék, de hogy őszinte legyek, ez a fajta nyílt tisztánlátás és tárgyilagosság lehengerelt. Nem voltam ugyan pesszimista a jövőt illetően, de ezek a tudományos megalapozottságú cikkek kimondottan optimizmusra és cselekvésre sarkallnak..."

* Hanna: Teljesen egyetértünk L. Endre megjegyzésével a Lapszemle-kommentár idei (2003-as évi) első írásával kapcsolatban:  "Törökországban a muzulmán kormány váratlan hatalomra jutása problémákat fog okozni a Tel Aviv-Bagdad-Ankara háromszögnek". Pontosan emiatt fő jelenleg Washington feje. Ezzel fogunk majd bővebben foglalkozni.

*   Illés János a Chello.hu-ról írja: “Sajnálom, hogy csak most akadtam honlapjukra, mert elolvasva az oldalaikat döbbentem rá, az itt talált információk mennyire hiányoznak a napi és elektronikus sajtóból! Olyan érzésem támadt, hogy az említett médiák olyannyira irányítottak (akár balos, akár jobbos egyformán), mintha deformált informácíó halmazzal szándékosan terelnék el a társadalom figyelmét a készűlő katasztrófáról, mert nincs bátorságuk szembenézni a valós tényekkel! A napi politika annyira telített a mondvacsinált, de bizonyos rétegek számára kívánatos, egymás hibáinak öncélú kiteregetésében (miközben a tömegek háta mögött titkosan egymásra kacsintanak), hogy felmerűl a gyanú egy "hátulról" irányított politikai szándék érlelődő megvalósításának. Ennek az lehet a titkos célja, hogy bármilyen világpolitikai esemény következzen be, a megszerzett hatalom birtokában maradjanak, amiért semmi se nagy ár, se becsűlet, se tisztesség elvesztése, még kevésbé az ország megtévesztett tömegeinek sorsa.

Felmerül bennem az a szörnyű vízió is, hogy a politika ismét a vesztesek oldalára állítja az országot, mint tették elődeik a múlt században! Ha írásom kissé pesszimisztikusra sikeredett, nem az én hibám, sokkal inkább a körülményeké, amelybe kényszerítve vagyunk, mert kiszolgáltatottak lettünk mások érdekeinek. Egyébként gratulálok honlapjuk tartalmához, hiánypótló, tényfeltáró munkájukhoz. Sok sikert kívánok a teljes szerkesztőségnek, kíváncsian várva további értékes információikat.”

*   Dr. Bódog Gyula nevű kedves olvasónk meglátása valószínűleg többeket is érdekelhet, ezért hosszabban közöljük:

“Elolvastam az Ön internetbe tett cikkét: Az ellenség is imádkozik — de kihez? címmel és az Empiria Magazin részletes előszavát. Valóban érdekes, elgondolkodtató, toleráns nézetek hatják át. Éppen ezért tűnt fel nekem a következő (ha én jól értelmeztem az olvasottakat): az Ön cikkében toleránsan jelenik meg a keresztény és a muszlim vallás, annak fejlődése, alakulása. Ezzel szemben azonban én úgy láttam, hogy a zsidó vallás, társadalom, vallásfilozófia megítélése ebbe nem fér bele. A zsidó vallás Isten kategóriája, a zsidó vallás mondanivalója úgy kerül szembe a kereszténnyel, hogy az előbbi az intoleráns, a haragvó, a zsidó Isten kategória “törzsi egy—Isten” entitás. Ezzel szemben a keresztény Isten kategória ennek az ellentétje.

A problémám a következő: ez a szokványos szembeállítás a zsidó istenkategória kezdeti fejlődéséről, a Jahve isten fogalomról szól. Minden történelmi adat azonban azt mutatja, hogy a zsidóságnál a babiloni fogság alatt és után gyökeres változás—fejlődés állt be. Kialakult és teljes mértékben elfogadtatott az “Él” Isten kategória (amely a fejlődés hosszú évei alatt kénytelen volt megtartani a Jahve fogalomkört is, annak minden tartalma nélkül). Az Él kategória egyértelműen a mai egy isten fogalomkör (természetesen az emberek felé éles határral bíró, homogén tartalommal). Ez az évszázadok alatt fokozatosan a egész világ Isten principiumává vált, fokozatosan kifejlődött a szerető Isten-attribútum (a mai pszichológiai kategóriában a fejlett felettes én tartomány megjelenése mutatható ki ezen Isten—attribútumban.)

A Jézus korabeli zsidó társdalomban ez már természetes volt. Hillel (aki feltehetőleg Jézust is tanította) már úgy fogalmazta meg a zsidó tanítás lényegét a kérdező által igényelt “egy mondatban”: ne kívánj mást felebarátodnak, mint tenmagadnak (kb—i fordítás). Gyakorlatilag ez jelenik meg a jézusi tanításokban is, részletesebben kifejtve... A történelmi adatok tehát megfelelő fejlődésről szólnak (társadalmilag, filozófiailag, vallásfilozófiailag) A kérdés egyik fele tehát a következő: ha ezek történelmi tények (mert ezek kimutathatók), miért kell ezeket mellőzni (és ettôl nem tágítani — mert hiszen ami a cikkben vázolódik, az a keresztény társadalom működésében dominánsan megjelenik). Míg a különböző társadalmi csoportok leírásánál kifejezetten érvényesül a dinamikus fejlődés szemlélet, a zsidósághoz való viszonyulásnál miért jelenik meg ez a krisztallizáció. (Ez a kérdés úgy tűnik társadalomtudományi és nem természettudományi—történeti kérdés) Lehet, hogy rosszul értelmeztem ezeket a cikk olvasásakor, kérem akkor javítson ki.

De ha ezt jól értelmeztem, akkor a következő lenne a kérdés: ez a szemlélet és következményei érdekes módon nemcsak a keresztény társadalomban jelennek meg. Ugyanígy kialakult ezt megelőzően a pogány társadalmakban is. L. Ógörögöknél, Egyiptomban, a hellenizált területeken és más mediterrán területeken is. Számos adatot találunk erre úgy ezen népek történelmi adataiban, ill. az akkori zsidó történészek és filozófusok védekező ténykedéseiben. Véleménye szerint akkor mi ami a zsidóság működésében (vagy egyébben) ami ezt a viszonyulást, megmerevedést, evidenciát, vitaképtelenséget, a tények iránti lelki vakságot kialakítja, rögzíti? . . . ”

Részlet Hanna  válaszából:

"Talán megdöbbentő, de a valóság az, Amerikában mai napig is a hívők Isten szavának (nem vagyok benne biztos, melyik istenének)  tekintik a Bibliát, vagy legalábbis isteni ihletésűnek tartják és az ország lakosságának  35-45%-át kitevő keresztény fundamentalisták ennek megfelelően szó szerint veszik minden sorát. Számukra Jahve, a harcos, a bosszúálló, az elfogult, az anti-feminista éppen annyira élő és valós mint Jézus vagy a Szentlélek. Nem tudom, tulajdonképpen hogy határolódhatna el akár az ortodox zsidóság, akár az ortodox kereszténység a negatívumokat is magában foglaló ősi Istentől a Biblia megtagadása nélkül. Végül is a vallások maguk azonosítják a kettőt, Istent és az Igét. És bár később kialakult egy megbocsátó atyai istenség fogalma, mégis -- ahogy Ön is írta -- "kénytelen megtartani a Jahve fogalomkört is."  Szerintem az egyén, aki olyan értelemben szabadgondolkodó, hogy nem kötik az egyházi dogmák, az történelmileg értékelheti és így fejlődőképesnek tarthatja az Istent, de az amerikaiak tömegei és többnyire a szervezett egyházak is ragaszkodnak a legősibb, lelkileg legkevésbé árnyalt, morálisan és pszichológiailag ugyancsak problémás istenfogalomhoz, aminek következtében  kritikusaik, mint Mark Twain is arra kényszerülnek, hogy ezért és ezen keresztül támadják őket. 

Elgondolkoztatott a megjegyzése, hogy a cikkeimben "toleránsan jelenik meg a keresztény és a muzulmán vallás, annak fejlődése, alakulása". Őszintén szólva nagyon járatlan vagyok  a  muzulmán és egyéb keleti vallásokban, nem is vállalkoznék írni róla, pláne a fejlődéséről, alakulásáról alaposabb utánanézés nélkül. A faji toleranciája és inkluzivítása, amire utaltam -- mind a feketék, mind a zsidók irányába --, az számos tanulmányban, tankönyvben olvasható,  Azt viszont, hogy "jó vallás", G. Bush nyilatkozta többször is, de mint céloztam is rá, fogalmam sincs, mit ért alatta. Nem én emeltem egy szintre a muzulmán vallást egyik napról a másikra a judaizmussal és a kereszténységgel, hanem Bush, a maga számító, "politikailag korrekt" módján. 

Hogy toleráns lennék a keresztény vallást illetően? Nem tudom, hogy kelthetem ezt a benyomást, mivel több cikket is írtam elítélőleg a keresztény fanatizmusról, a szekták túlkapásairól, a pedofil katolikus papok bűnösségéről, a dogmatizmus kalodájában nyüglődő Vatikán eziránti felelősségéről, az inkvizícióról (egyáltalán foglalkozik még valaki is rajtam kívül ezzel a témával?) és az egyházak, elsősorban a katolikus egyház felelősségéről a rabszolgaság intézményének létrehozásában és több évszázados fenntartásában. A Jelenidő rovatban a decemberi Ünnepek ünnepe című cikkemben az újszövetségi születésmítoszt elemezve Jézus születéslegendáit más megváltókéval és istenekével összehasonlítva és tényszerűségüket kétségbe vonva maguk a keresztények aligha tartanak túlzottan toleránsnak, sokkal inkább kemény kritikusnak. (Azt hiszem, csak mániákus tényszerűségemnek köszönhetem, hogy nem támadnak.)

Mint szekuláris humanista valójában minden vallást egyformán szellemi gúzsnak tartok, az egyén megvalósulását és a társadalom kiteljesedését gátló erőnek, amiből kifolyólag egyiket sem tartom jobbnak, mint a másikat. Ha pedig érzelmi vonalra váltok, minden vallás haladó, reform irányzatát többre tartom a dogmatikus/fundamentalista irányzatnál, illetve minden ortodox/fundamentalista irányzatban veszély forrást szimatolok. Nem lennék meglepve, ha ebben egyetértenénk. Talán más dolgokban is. Ha vállalkozna rá és kifejtené, Ön szerint mi az oka a "viszonyulás, megmerevedés, a tények iránti lelki vakság"-nak az általam említetten kívül  -- gondolok a Biblia régmúltba rögzítő, negatív isten-image kialakító szerepére -- szívesen adnék neki nyilvánosságot. 

    Dr. Bódog Gyula válaszleveléből: 

"Köszönöm a válaszát. Én azt hiszem, hogy gyakorlatilag mindenben egyet értünk.  Megtisztelő ajánlata a vitaindító ügyében.  Ugyanakkor ez olyan mély téma, olyan sok indulatot és egyéb érzelmet indukál, hogy nagyon nehéz ezt megfelelően cizelláltan, körültekintően közvetíteni. Nagyon gondolkodom az ajánlaton, és úgy gondolom jelentkezni fogok."

*****

*  Bandika és Csillagváros jogos kérdéseire a Minden más sötétség című tanulmány kapcsán a cikk végére utólag illesztett részletes magyarázattal próbáltunk választ adni. Érdemes visszakeresni.  A cikkel kapcsolatos egyéb hozzászólásokból az a következtetés vonható le, nem könnyű túljutni a megrögzült véleményeken, ("én mindig úgy tudtam . . . , az iskolában úgy tanultuk . . . ") Sokan a mai napig is közel-keletinek és nem afrikainak könyvelik el az egyiptomi és általában a Nílus-völgyi kultúrákat. Annak ellenére szeparálják az ú.n. Fekete Afrikától, hogy a tudományos kutatások eredményei  -- amelyek szerint fajilag, történelmileg, nyelvileg, és kulturálisan egy tőről fakadnak -- ismeretterjesztő szinten  is egyre szélesebb körben elérhetők. Még ma sem látszik könnyűnek elfogadni a legújabb feltételezéseket, miszerint Egyiptom (centralizált irányítása és gabona túltermelésből ill. fokozott cserekereskedelemből következő gazdasági fellendülése következtében) a délebbi -- részben talán a sivatag homokja alatt alvó -- ősi afrikai kultúrák bonyolultabb, kifinomultabb, magasabb szintre emelkedett változata.

*  Horváth Tamás azt írja, az "egyébként érdekes írás" kapcsán, "Az egyiptomi kultúra végül is egyiptomi volt, vagyis annyiban valóban nem afrikai (nem geográfiai értelemben) hogy a fekete törzsi kultúrákhoz nincs olyan bizonyíthatóan köze, mint mondjuk a görögöknek a rómaiakhoz. És az is igaz, hogy ahol élő törzsi kultúra van, ott valóban nincs történelem, mert ott NINCS IDŐ! Csak sorjázó évszakok, melyek inkább az örökkévalóságot jelentik, mint alapot a múló idő mérésére. (Példaként Mircae Eliade: Az örök visszatérés mítosza) Az u.n. fekete Afrikának nincs történelme, mégpedig azért, mert nincs meg hozzá az az objektivitás, ami a történet íráshoz kell." 

     K. H: Ehhez röviden csak annyi a Szerkesztő hozzáfűzni valója, az írást és a maradandó kő-építészetet mindenek fölé helyező eurocentrikus kultúrák téves képzete, hogy az ennek hiányában működő társadalmaknak történelme sem volt. És hogy az afrikaiaknak nincs objektivitása?  Ez leginkább a XIX. század végi általánosan elterjedt nézetet idézi fel, mely szerint a nők és a feketék azért nem vezethettek automobilt, mert nem volt koncentráló és tájékozódási készségük.

*  Illés János leveléből: "A Minden más sötétség c. írása igazi csemege volt számomra, mert a (vallás)történelem kevésbé ismert oldalával találkoztam, t. i. a déli fáraókkal és azok szerepével. A kérésem az lenne, ha tudna konkrétabb időpontokat megjelölni Egyiptom történelmének ezen izgalmas szakaszából. Számomra ez azért fontos, mert több történész szerint az egyiptomi civilizáció forrása északi irányból indult ki. Ha lehetne, nagyon megköszönném. Az is nagyon érdekelne, hogy sikerült ennyi sokrétű és alapos információhoz jutnia? Ismételten gratulálok írásaihoz." 

    Hanna válasza: Hogy a végén kezdjem, a 80-as években a Bowie State University hallgatójaként és később alkalmazottjaként a rendszeres évi könyvtári selejtezések során számos egyetemi tankönyvhöz, szakkönyvhöz és könyv ritkasághoz jutottam hozzá, amelyek gerincét alkották  2000 kötetes non-fiction könyvtáramnak. (Szépirodalmi jellegű könyveimet idővel hely hiányában a helyi könyvtárnak ajándékoztam) Másik forrásom Washingtonban az Afrikai Múzeum könyvesboltja a Mallban, amely számos máshol nem árusított kiadvánnyal is szolgál, a nyomtatásban már nem lévő forrásaim viszont, mint Lady Lugardtól a Tropical Dependency és az 1931-ben publikált  The adventure of mankind Eugen Georgetól a Kongresszusi Könyvtárból származnak. Emellett érdekes egyetemi előadásokat sikerült kifognom, amelyek közül egyesek kiszélesítették az érdeklődési körömet vagy megváltoztatták felszínes tanulmányokon alapuló fixa ideáimat.

Máig is emlékezetes, mert megdöbbentő  élményem azokból a 80-as évekből, mikor egy vendégprofesszor, Cain Hope Felder, az eurocentrizmust is érintő előadásában kifejtette, a hellén-centrikus történetírás elméletben geográfiailag és közvetve kulturálisan is megcsonkítja Afrikát. Egyszerűen lemetszi a fekete kontinensről a Nílus-völgyét, amit aztán hozzácsatol a Közel-Kelethez, majd eredményeit megtagadva tőle amennyire lehet szemita, ázsiai  és európai jellegűnek tünteti fel. Az őstörténelmi leleteket és ha kell az ókori történelem írott anyagát is teljesen figyelmen kívül hagyva Egyiptomot, Észak-Szudánt és Etiópiát (Núbiát) eurázsiai kultúrájú, szemita nyelvű közel-keleti országoknak tanítja.  Egy nagyon művelt német-zsidó kolléganőmmel ültünk az első sorban és hirtelen egymásra néztünk. Szinte egyszerre suttogtuk, mi is így tanultuk.

Dr. Felder előadása alaposabb utánanézésekre ösztönzött, és ennek következtében született meg az eredetileg a Magyar Demokratában publikált, ma a Mindenféle rovatban olvasható Az afrocentristák a tudomány négerei? című cikkem, amelyben az Ön által feltett időrendbeli kérdésekre is válasz található.  A cikk szakmai forrásokon kívül az ismeretterjesztő Newsweek tudományos hivatkozású adatait is idézi,  amely szerint nemcsak a dinasztiákat megelőző idők fáraói, de az első hét egyiptomi dinasztia  (3150-től 1783-ig) uralkodó családjai is a hajdani núbiaiakkal, mai etiópokkal és szudániakkal rokon, tehát déli (nem hely, csak irány meghatározás) származásúak voltak. 

*  A két olvasó által is felvetett kérdésre -- nem belügy kellene-e legyen a Katolikus egyház szexbotránya -- a válasz az, hogy a testileg-lelkileg megnyomorított gyermekek teenagerként és felnőttként súlyos problémákkal küszködve valójában a társadalom perifériájára szorulnak, és mint ilyenek a társadalom hosszútávú gondozását vagy végleges eltartást igényelnek, sőt, mivel az erőszak erőszakot szül, felnőtté válva sokszor maguk is növelik az áldozatok számát. Mivel az egyház az elmúlt 40 év alatt nem volt hajlandó az elhatalmasodó problémával érdemben foglalkozni, a társadalomnak önvédelemből kötelessége  kézbe venni az ügyet -- alapvető érdeke megállítani és felszámolni mind a gyermekek, mind a nők elleni rendszeres és fokozatosan elfogadottá váló erőszakot.  

*  N. Z. kérdésére -- miért foglalkozunk annyit a béketüntetésekkel, ha ugyanakkor a szerkesztői vélemény szerint nyilvánvalóan hiábavalók és feleslegesek -- a válasz: A békemozgalom egy másik, külföldön ismeretlen, pozitív és csodálnivaló oldalát mutatja az amerikai népnek, amit kötelességünk megismertetni a magyar olvasóval. Európában egyre inkább azonosítják az amerikaiakat a háborús zelóták embertelenségével, ami nemcsak téves megítélés, de káros is. A ítélkezés ugyanis -- ha a nagy amerikai nép kiszolgáltatott és tehetetlen, akkor minden veszve van, ne is próbáljunk csinálni semmit -- a békére és megértésre vágyók és az ezért tenni akarók lebénítására szolgál. Igaz, első perctől kezdve nem bíztunk benne, hogy a háború kirobbantása megállítható, mégis meggyőződésünk, hogy a humanista érzelmű tömegeknek el kell ítélni és el kell határolódni tőle. Ez minden politikai állásfoglalástól és nézettől független, pusztán emberi kötelesség.

* salgofa a hotmail.comról azt írja "Az Ateizmus és a Humanizmus honlapok, a Heti Válasz és a Gondola olvasója vagyok, és így akadtam valahogy a lapotokra, amit nagy szerencsének könyvelek el, mivel anyagotok kiváló forrásanyag és sok jó, érdekes témát vet fel, amiről máshol egyáltalán nem lehet hallani. A sokrétűséget jellemzi, hogy a politikai dolgok mellett többek között a szektákkal, a holt-tengeri tekercsekkel és Egyiptommal is foglalkozik, amik mind foglalkoztatják a magamfajta mindenevőt. A holt-tengeri tekercsekről eddig ez a legérdekesebb magyar értékelés, amit olvastam annál is inkább, mert bizonyítja hogy a Vatikán minden disznóságot meg tud úszni. Akármi derül is ki róla nem lesz belőle világbotrány. Ha Allegrot és Wilsont el lehetett hallgatni, az csak azt bizonyítja, a  jókeresztények szándékosan nem akarják az IGAZSÁGOT hallani, pedig állítólag mindig és mindenhol azt keresik. "

* Köszönettel vettük az alternatív médiával kapcsolatos hozzászólásokat. Egyes olvasók szerint mintha a jelenlegi magyar sajtóviszonyokat mutatta volna be, mások szerint az európait, vagy éppen a kanadait. Többen is felhívták a figyelmet egyéb kitűnő alternativ web-siteokra, amelyeket még meg lehetett volna említeni -- külön köszönet Dr. Halász javaslatáért a YellowTimes.org tanulmányozására. 

*  Attila kérdésére a Lapszemle  2OO2. II. félév 1O. irását illetően -- köztudott dolog-e Amerikában, hogy Roosevelt előre tudta, illetve szándékosan kiprovokálta a japán légitámadást -- a válasz  az, hogy nem, annak ellenére, hogy a Pearl-Harbor bombázása utáni időszakban Washingtonban élénken keringett a szóbeszéd. Ugyanakkor Roosevelt egyik bizalmi embere, angliai nagykövete és barátja, Joseph Kennedy is többeknek tett ilyen jellegű célzást, és ezzel kapcsolatban leleplező információ nyilvánosságra hozatalát ígérgette, amire végül is, pusztán politikai meggondolásból nem került sor. J. Kennedy kéziratai más egyéb Kennedy dokumentumokkal együtt továbbra is zároltak.

*  A Demokratában megjelent Amerikai afrocentristák című cikkemhez (Az EMPIRIÁban a Mindenféle érdekesség rovatban található) való olvasói hozzászólások közül a lap az alábbit közölte Az igényességről címmel:

Nem tartom véletlennek, hogy Kuliffay Hannának az afrocentrizmusról írt cikkéhez (34. szám) nem valamelyik nyugat-európai országból, hanem éppen Dél-Afrikából és az USA-ból érkezett kritikus hozzászólás, amely országokban a fajgyűlölet szélsőséges formáit törvényekkel sikerül csak féken tartani még az ezredforduló küszöbén is.  Mindenkinek joga, hogy véleményt formáljon a cikk témáját illetően, akár a tudomány állásfoglalásainak figyelmen kívül hagyásával is. Ha azonban valaki nyilvános közlés céljából papírra veti, akkor elvárható, hogy véleményét konkrét adatokkal, idézetekkel, kutatási eredményekkel támassza alá. Ennek az alapvető követelménynek sem Kovács Zoltán (39. szám), sem Tóth Kurucz Mária (47. szám) nem tett eleget, így állításaik puszta okoskodásnak tűnnek. Kovács Zoltán szerint például „könyvet írhatna bárki arról, hogy a mai fekete afrikaiaknak nincs absztrakciós készségük”, de végül is ilyen buta könyvet még sehol senki nem írt, ilyen jellegű tudományos felmérést senki nem készített, és azt rajta kívül még senki nem állította. Ilyen fajta megállapítás borozgatás közben elbüffenthető, de nyilvános közlésre érdemtelen.  Az újságíró Edfu- és a Hunefer-dokumentumokra, valamint számos amerikai és európai kutatóra hivatkozik a cikkben az egyiptomiak déli származását illetően, amit Kovács Zoltán egy kézlegyintéssel intéz el. „Dél-Afrikában nem fekete kivándorlás volt, hanem bevándorlás” jelenti ki, és elvárja, hogy dobjuk sutba akár az ókori dokumentumokat is a kedvéért, bár nem ajánl másikat helyettük. Tóth Kurucz Mária az önámítás mestere. Bravúros módon sikerül figyelmen kívül hagynia az afrocentrizmus mellett szóló bizonyító adatokat, forrásmunkákat, szakvélemények oldalakon keresztül sorolt özönét, hogy közölhesse a saját, leegyszerűsített véleményét. „Az amerikai négerek lázálma az egyiptomi kultúra tőlük való eredeztetése.” Utána kijelenti, „Mózes Heliopoliszban sosem járt”. Mivel nem közli, hogy a szoláriumra várakozva vagy a McDonalds-nál sorban állva gyűjtötte-e be az információt, mindez csupán kötekedésnek tűnik, aminek egy ilyen komoly témában nem lenne helye. Utána pedig az egyistenhit eredetéről írogat, amivel Kuliffay Hanna cikke egyáltalán nem foglalkozik.

 

VISSZA az EMPIRIA Magazin címlapjára