EMPIRIA Magazin XII. évfolyam, 2. szám. 2013. április-június. Kuliffay Hanna írása

A Snowden-ügy kapcsán:

A magánélet alapvető emberi jog

                                                                                                                                                     (Nils Muiznicks)

A nyár eleji tornádókkal, erdőtüzekkel és áradásokkal együtt újabb ’whistleblower’ lépett a washingtoni politika és közvetve a világpolitika porondjára.  ‘Whistleblower’, vagyis ‘vészjelző’ az a maximális felelősségtudatú személy, aki minden kockázatot vállalva hajlandó jelentést tenni, vagy bármilyen leleplező információval szolgálni magas hivatalban, kormányügynökségben,  testületben vagy intézményben  elkövetett törvénysértésről, hatalmi visszaélésről. Még éppen csak elkezdődött a Fort Mead katonai bíróságon az elvi és morális alapon vészjelző Bradley Manning tárgyalása, mikor orkánszerűen berobbant a médiába Edward Snowden neve.(*1)

Az Európai Parlament felháborodottan tárgyalja Washington Únió-ellenes kémkedését (AFP felvétel)

 Az Egyesült Államok kormánya három rendbeli hivatali esküszegéssel(*2) vádolja volt CIA alkalmazott Edward Snowdent, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) privát külsős cégének informatikusát, aki állambiztonsági titkokat őrző laptopjaival Hong Kongba 'disszidált'. Ebből kettő állítólag kimeríti a kémkedés vádját is, ami életfogytiglani börtönt, vagy halálbüntetést vonhat maga után. A szenátus hírszerző bizottságának elnöke, Dianne Feinstein és a kongresszusi szóvivő, John Boehner nyilvánosan hazaárulónak nevezték Snowdent, mielőtt – az alkotmány értelmében – bizonyosságot szereztek volna, hogy Snowden titkos információk kiszolgáltatásával az ellenség kezére játszott, és hírnév plusz anyagi haszon reményében vált hűtlenné hazájához.

Az alkalmazásra 1917-ből, tehát a Téli-palota ostromának(!) évéből származó, csak nemrégen előráncigált kémelhárítási törvény elnevezéséhez híven, (Espionage Act), nem eltussolt hatósági bűnözést és hivatalos eljárások során történt szabálytalanságokat  leleplező egyének felelősségre vonására íródott. Az Igazságügyi Minisztérium azonban jogi manipuláció révén kombinálta a kettőt, hogy biztosítsa a maximális ítélet lehetőségét. Snowden eddig a Bush- és az Obama-kormány által elkövetett jogtalan intézkedéseket és törvénytelen eljárásokat bizonyító titkosított iratokat adott át közlésre az angol Guardian és a Washington Post szerkesztőségének.

Az említettek némelyike azonban gyakran sejthető, majdhogynem ’nyílt titok’ volt. (Ugyan ki ne tudta volna, hogy mindent figyelnek? Ki ne tudta volna, hogy szólj igazat, mondj kritikát, követeld a beígért változást, és betörik a fejed?) Eklatáns példa rá, hogy mikor kiderült, angol és amerikai hírszerzők évek óta megfigyelés alatt tartották a német telefon- és internethálózat forgalmát, a német központi prosecutori hivatal úgy nyilatkozott, eljárást fognak indítani ellenük, mert "sokkal szélesebb körben kémkedtek, mint gondolták".

Alkalmanként az akadémia és az alternatív média foglakozott a nemcsak falakba, hanem gyakran cinizmusba is ütköző jogtalanságokkal – “Akárhogy is, de a magánszférád zéró. Tedd túl magadat rajta”(*3) –, vagy azok kikövetkeztethetők voltak bizonyos jelenségekből a washingtoni politizálást figyelemmel kísérők részéről… Viszont nemigen volt megfelelő dokumentáció, megbízható tanúvallomás vagy háttérinfó jogilag helytálló igazolásukra, mint ahogy mostanig olyan médiafórum sem volt, ahonnan elég messzire hallatszott volna a vészharang zúgása. A kongresszus pedig, amelynek feladata lett volna vizsgálatot indítani, és a Fehér Ház, amelynek kötelessége lett volna ellenőrizni, hogy pontosan kik, miért és milyen mértékben figyelnek és dokumentálnak digitálisan „mindent”, a 9-11-es támadás óta mind a mai napig belföldön is teljesen szabad kezet adtak a nemzetbiztonságiaknak.

Az apparátus törvények felettisége már évtizedekkel korábban is aggodalomra késztette az egyéni érdeken túl országos érdekben is gondolkodókat. Frank Church szenátor volt az egyike azoknak, aki ebbe a dicséretes kategóriába tartozott. Mikor az 1970-es évek közepén felvetődött, hogy az NSA a titkosság páncéljával vértezetten gyakran visszaél a hatalmával, a szenátus felállított egy bizottságot, melynek Church lett az elnöke.   A vizsgálatok során a vietnámi háború korai ellenzője felismerte a veszélyt, hogy a titokban önhatalmúlag rendelkező hírszerzés „ezzel a lehetőségével bármikor ellene fordulhat az amerikai népnek”, és „ha egy diktátor valaha is átvenné a hatalmat, és az NSA lehetővé tenné a totális tirannizmust, nem lenne mód ellenállásra”. Frank Church nem próbálta szépíteni a helyzetet, vagy palástolni ez iránti aggodalmát:

„Nem akarom azt látni, hogy az ország valaha is átkeljen egy ilyen hídon. Tudom, hogy megvan a kapacitás a totális tirannizmus bevezetésére Amerikában, és (éppen emiatt) biztosítanunk kell, hogy mindazok az ügynökségek, amelyek rendelkeznek ezzel a technikával törvényszerűen és megfelelő felügyelet alatt működjenek, hogy elkerüljük azt a szakadékot. Azt a feneketlen  mélységet, ahonnan aztán nincs visszaút.”

A Church-bizottság több éves felelősségteljes munkavégzésének eredményeként fogalmazódott meg 1978-ban a Külföldi Hírszerzés Megfigyelő Törvény alapja, amelyet mostanában előszerettel alkalmaznak a közérdek képviseletében szót emelők elhallgattatására. 

Ma már nehéz elhinni, de Joe Biden 2006-ban, még szenátorként ellenezte a hírszerző szervek tömeges lehallgató eljárását, amelyet a privát szférába való jogtalan behatolásnak, ellenőrizhetetlen agresszivitásnak nyilvánított azzal a konklúzióval, "a kongresszusnak ki kellene vizsgálni". Ilyesmire azóta sem került sor, idén viszont, alelnöki magas székéről Biden az NSA önkényes módszereinek és eljárásainak legmerészebb kritikusát, Julian Assange-t “high-tech terroristának” nevezte. Az ilyen démonizáló, szélsőséges kétkulacsosokra mondta Robert Kennedy:

„Az extrémistákat illetően nem az igényel tiltakozást és nem az a veszélyes, hogy extrémek, hanem az, hogy intoleránsak. A gonoszság nem az, amit az ügyük érdekében mondanak, hanem az, amit az ellenfeleikre mondanak.”

Mostanában nehéz elhinni, hogy az intervenciós agitátor Bill Clinton (jelenleg legharsányabban Szíria ellen) valamikor a kormány-transzparencia és a sajtószabadság híve volt. A New York Times 2000 novemberi híradásából legalábbis úgy kitűnik, néha kibukott még belőle a 60-as évek idealisztikus ‘virággyermeke’…

Clinton elnök megvétózta azt a határozati javaslatot, amely egységesen kriminalizálta  volna a kormánytitkok kiszivárogtatását. Indoka szerint „az ilyen törvényhozás befagyaszthat jogos(an kritikus) aktivitásokat is, amelyek pedig a demokrácia éltetői.” A törvényjavaslatot kritikával illették a hírközlő szervek, mondván, hogy megnehezítené a publikum számára lényeges információkhoz való jutást. Mint mondta, „soha nem szabad elfelejteni, hogy az információ szabad áramlása alapvető eleme a demokratikus társadalomnak”.

Az Associated Press 2000. november 5. számában (Clinton vetoes bill that criminalized government secrets) a következő idézet volt tőle olvasható: „Elnökként kötelességemnek érzem, hogy ne csak a kormány legfontosabb információit védelmezzem felelőtlen nyilvánosságra hozataltól, hanem az állampolgárok jogait is védjem – (biztosítsam) hozzájutásukat a demokrácia működéséhez szükséges információhoz.”

*

Ha Snowden ténylegesen az “ellenséget akarta volna támogatni”, akkor súlyos milliókért adta volna el az érdekelt országoknak a CIA és a nemzetbiztonságiak illegális akcióit leleplező információkat, sőt! Valószínűleg más jellegű információkat ’szállított’ volna, mint például az USA jelenlegi katonai erejével, hadi készültségével, Irán, Egyiptom, Kína vagy Szíria ellenes terveivel kapcsolatosakat.  Amiért a Feinsteinek és Boehnerek mégis hazaárulással vádolják, annak oka, hogy önmagukról próbálják buzgón elterelni a figyelmet, akár saját felelőtlenségükről, akár karrierjük egyengetéséről, akár közreműködésükről az amerikaiak millióinak titokban történő alárendeléséről az ’árnyékhatalomnak’.

Snowden viszont nem egyéni érdekből tette fel egy lapra az életét. Akárhogy is próbálja a média őt a „legújabb Obama-botrány” középpontjába állítani, ő csak közvetítő. Rendkívüli fiatalember, de csak vészjelző – bár a legkomolyabbak közül. Nem lesz könnyű eltussolni az általa felvetett, egyre szélesebb körben érdeklődést és dühöt keltő  témákat, mint például titkos kormányszervek fokozott, billiókat felemésztő privatizálása, vagy az információs-kommunikációs technológiák nemzetközileg elfogadott törvényes (ellenőrizhető és fékentartható) alkalmazásának fontossága. De hogy ezért halálbüntetést, vagy életfogytiglani ítéletet érdemelne?! (A Der Spiegel az európai mértékkel mérve messze eltúlzottnak vélt vádak miatt nevezte "puha  totaliarizmusnak" a jelenlegi amerikai rendszert.)

Sokaknak talán érthetetlennek tűnik az egyre drasztikusabb, egyre fenyegetőbb eljárás az egyetemes emberi jogokat védők, a közérdeket szolgálók és a számukra média lehetőséget nyújtó riporterek, tényfeltáró újságírók, lapszerkesztők ellen. A korszellemet és a társadalmi hozzáállást folyamatosan figyelő Robert C. Koehler számára viszont, mint Mezítelen birodalom című írásából kiderül, nagyon is érthető, ami történik: jelenleg olyan kiszámíthatatlan passzív-agresszív időszak uralkodik, melyben "bárki, aki beleavatkozik az állandóságba, a hatalmi folytonosságba,  különösen a princípium nevében, az biztonsági kockázat".  A hatósági túlreagálás pedig erre automatikus.  Edward Snowden a nyolcadik 'whistleblower', aki ellen az Obama-kormány vádat emelt  – kétszer annyi esetben, mint az összes korábbi elnökök együttesen.  

A hatalom hajcsárai minden eszközzel próbálják megakadályozni a kialakulóban levő új trendet, melynek során fiatal, átlagon felül intelligens, bátor és elszánt, morális indíttatású (filozofikus, pacifista, netán demokratikus szocialista érzelmű), politikailag és társadalompolitikailag tudatos és főképpen a számítástechnikában bravúros generációból kiemelkedő egyének transzparenciát, közérdekű szabályzókat és ellenőrzést, valamint a hatóságok részéről felelősséggel tartozást követelnek. Mi sem kelthet ennél komolyabb aggodalmat az erőszakra és nyerészkedésre alapozott status quo poszt-háborús gyeplőtartóiban, és ezt Julian Assange csak alátámasztja:

"Az Obama-adminisztráció kísérlete, hogy kémkedés vádjával elintézze ezeket a fiatal whistleblowereket, egy egész generációt érintett, egy fiatal generáció tagjait, akik elfogadhatatlannak találják a magánélethez való jogok és a transzparens eljárási módszerek meggyalázását." 

Az ún. 1% félelme tehát nem véletlen. Nem is paranoia.  Nyilván bennük is felmerült, ami Glenn Greenwaldban, a brit Guardian népszerű aktivista újságírójában, aki először interjúvolta meg, és közölte a Guardianban Snowdent: „a bátorság ragadós”. Akárcsak a nagy forradalmak tanúsága szerint a fontosnak vélt ideáért, az alapvető szabadságjogokért való áldozatvállalás.

Ha semmi másból, Assange és Bradley Manning meghurcolásából Snowden tudta, hogy az élete végérvényesen megváltozott, mikor felült a Hong Kongba tartó gépre. Tisztában volt vele, hogy talán soha nem fog tudni visszatérni hazájába. A gondolat annak ellenére szívszorító lehetett, hogy évek óta készült a sorsdöntő napra, de mint nyilatkozta, hosszú ideig várakozó állásponton maradt, mivel abban reménykedett, hogy Obama idővel megvalósítja elnökjelöltként beígért reformprogramját. 

Az NSA kommunikációs igazgatója 2011-ben azt is állította, hogy belső vizsgálat eredményeként megszüntették az internet metadata (címzettet, témát és feladót jelző 'e-mail boríték') osztályozásának és megőrzésének évtizedes gyakorlatát. Tavaly azonban kiderült, hogy helyette új kémprogram indult, más módszeren alapuló, megnövelt hatásfokkal. Vajon ez a hazugság, vagyis a törvénytelenség folytatása tette be Snowdennél végleg a kaput? Vagy szenátor Obama  azon csalfa ígérete, hogy elnökként védeni fogja a vészharangot jogosan kongatókat, miközben sorra eltiporta őket?

“Gyakran a legjobb információs forrás a kormányon belüli pazarlásról, csalásról és visszaélésről egy belsős kormányalkalmazott, aki elkötelezettje a közélet tisztaságának, és hajlandó szót emelni az érdekében. Az ilyen bátorság és patriotizmus inkább bátorítást érdemel mint elfojtást, ahogy a Bush-adminisztráció alatt (gyakorlat) volt.” (Barack Obama)

*1 További önzetlen, közérdekekért és közjogokért felelősséget érző, súlyos megtorlásokat elszenvedő amerikai ’whistleblowerek’: Jeremy Hammond, William Binney, Daniel Ellsberg, Sibel Edmonds,  John Kiriakou, Thomas Drake, Thomas Tamm, Joseph Darby, Susan Lindauer, J. Kirk Wiebe, Coleen Rowley,  Dr. Frederic Whitehurst, Shamai Leibowitz, Babak Pasdar, Joseph Wilson, Mark Klein, Samuel Provance, Russ Tice

*2  Senki, maga Snowden sem állította, hogy nem követett el közbűntényt titkosított hivatalos dokumentumok eltulajdonításával és engedély nélküli nyilvánosságra hozatalával. Ezekért vállalta is volna a felelősséget, ha a hatóságok hazaárulásnak elkönyvelve nem súlyosbították volna a vádat.

*3 Scott McNealy, a Sun Microsystems (JAVA & Sun Workstations) alapítója és ügyvezető igazgatója tette 1999-ben ezt a hírhedtté vált megjegyzést egy Silicon Valleyben tartott konferencián az Internet biztonsági védelmével kapcsolatos aggodalmakra.

A témában lásd még: Lapszemlék 2012. II. félév  7. írás; Lapszemlék 2013. I. félév, 9. írás;  2013. II. félév 1. írás;  Politika és  ideológia fúziója

(Hanna egyéb politikai elemzései és washingtoni tudósításai a Jelenkor rovatban olvashatók. 

Addenda

Nils Muiznieks, az Európai Bizottság emberjogi megbízottja következőt írta a brit Guardian júniusi számában:  “A magánélet alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen, ha méltóságban és biztonságban akarunk élni. Nem szabad olyan könnyen hagyni elorozni. Az állam kötelessége óvni a nemzetbiztonságot. Akik titkos megfigyelő rendszabályokat alkalmaznak, megkockáztatják aláásni, sőt tönkretenni a demokráciát, bár megjátszák, hogy éppenséggel védelmezik.” (Ford.: Kuliffay)

"I think he's a total tratitor and I would deal with him harshly. If I were president, Putin would give him over." (Republican presidential candidate Donald Trump about Edward Snowden. July 2016)

"Members of the EU have a duty to protect freedom of expression and should not interfere in an individual's attempts to seek asylum. Edward Snowden is a whistleblower whose free speech rights should be protected not criminalised." (Index CEO Kirsty Hughes) 

The US has taken almost no steps to curtail the scale and scope of information which the NSA can acquire about non-US persons outside the country. In January, in response to global outrage, the president, Barack Obama, announced new limitations on retention and use of information gathered through surveillance but did little to limit what could be gathered to begin with. The UK has refused to answer questions about the scale of its data-collection practices but what has been disclosed confirms what many had feared: not only is snooping happening on a mass scale but existing laws do little to protect privacy rights. The onus is on governments to show their surveillance practices are not disproportionate—and so far the US and UK have failed. (Cynthia Wong: A Clear-Eyed Look at Mass Surveillance. Human Rights Watch. July 25, 2014)

Alexei Pushkov, aki a Duma alsóházában a nemzetközi bizottság feje, visszautasította, hogy pusztán érdekből  adtak volna menedékjogot Snowdennek – bár nyilván az is közrejátszott. Mint mondta, a döntés oka “elvi kérdés” volt: “Snowden politikai menekült és így az (Egyesült Államoknak való) átadása számunkra morálisan elfogadhatatlan”. Mivel az USA és Oroszország között nincs kiadatási egyezmény, ezért eddig is ennek megfelelő volt a gyakorlati eljárás, tehát semmi váratlan vagy rendkívüli nem volt Moszkva döntésében. (Ford.: Kuliffay)

The government has been collecting data on nearly every U.S. citizen and assembling webs of their relationships, National Security Agency whistleblower William Binney told the Hackers On Planet Earth (HOPE) conference last week.  Binney worked for the Defense Department's foreign signals intelligence agency for 32 years before resigning in late 2001 because he "could not stay after the NSA began purposefully violating the Constitution," according to a statement he made in court records. On April 20 he gave his first interview after resigning to Democracy Now!, asserting that the FBI raided his home after he blew the whistle on the NSA's extensive spying on Americans. On July 2 Binney, along with two other former NSA employees, agreed to provide evidence in the Electronic Frontier Foundation's lawsuit that alleges the U.S. government operates an illegal mass surveillance program (i.e. Jewel vs. NSA). (Michael Kelley: NSA Whistleblower Says The Feds Are Gathering Data On Nearly Every US Citizen. Business Insider. July 17, 2012)

What are we to make of Edward Snowden? I know what I once made of him. He was no real whistleblower, I wrote, but “ridiculously cinematic” and “narcissistic” as well. As time has proved, my judgments were just plain wrong. Whatever Snowden is, he is curiously modest and has bent over backward to ensure that the information he has divulged has done as little damage as possible. As a “traitor,” he lacks the requisite intent and menace. (…) But (and?) I am at a loss to say what should be done with Snowden. He broke the law, this is true. He has been chary with his information, but he cannot know all its ramifications and, anyway, the government can’t allow anyone to decide for himself what should be revealed. That, too, is true. So Snowden is, to my mind, a bit like John Brown, the zealot who intensely felt the inhumanity of slavery and broke the law in an attempt to end the practice. My analogy is not neat — Brown killed some people — but you get the point. I suppose Snowden needs to be punished but not as a traitor. He may have been technically disloyal to America but not, after some reflection, to American values. (Richard Cohen: Edward Snowden is no traitor. The Washington Post. October 21, 2012)

National Security Agency whistle-blower Edward Snowden, as far as we know, is stranded in the Moscow airport, his U.S passport canceled. He has admitted to revealing a vast, global surveillance regime that has outraged citizens and governments the world over. He joins in his plight imprisoned whistle-blower Bradley Manning, who faces life in prison, being court-martialed now for leaking the largest trove of classified documents in U.S. history. WikiLeaks founder Julian Assange has now spent more than a year cooped up in the Ecuadorean Embassy in London. These three are central to the exposure of some of the most undemocratic practices of the U.S. government. (Amy Goodman: This Independence Day, Thank a Protester. July 4, 2013)

Geoffrey Robertson, az angliai  Doughty Street Chambers polgárjogi és emberjogi szervezet egyik vezetője, teljesen indokoltnak tartotta, hogy a menekülő Snowden nem vállalkozik egy dél-amerikai repülőútra, mivel “a nemzetközi jogot áthágva Amerikának egész históriája van repülőgép eltérítésben.” A brit Guardianban megjelent írásában Robertson kiállt amellett, hogy “Snowden nem áruló és nem is vádolható kémkedéssel”.   Ezekre a vádakra ugyanis nincs olyan védelmi lehetőség, mint a közérdekre, vagy a haza érdekére, vagy akár a lelkiismeret szavára való hivatkozás, és emiatt bármelyik európai ország, amelyik kiadja, egyenesen egy szupermaximális biztonságú börtönbe juttatja. (Kuliffay)

"I think the proper outcome would be that he (Edward Snowden) would be given a death sentence." (U.S. Representative for Kansas Michael R. "Mike" Pompeo. February 2016)

It seems that the US government has already convicted Mr Snowden, by denying him the use of his passport and by obstructing the fundamental human right to seek asylum from prosecution. The absence of any legal due process speaks volumes about how the government views itself – judge, jury and prosecutor – on any and all actions that may reveal the truth about its covert activities and schemes of privacy destruction – especially when they involve billions of dollars in profits for its corporate subcontractors. The pressures and blackmail applied by the US government on other nations' leaders also seem to confirm American officials' views of other countries as mere pawns in a global chess game of domination, in which sovereignty means little and can be trampled on whenever circumstances require it. (Professor Luis Suarez-Villa. University of California)

Even the Obama administration has stopped short of terming Snowden a spy, even in the course of attacking his character. (Yes, he was indicted under the Espionage Act, but the actual charges against him are theft of government property, unauthorized communication of national defense information and willful communication of classified intelligence information to an unauthorized person. (Spencer Ackerman: Edward Snowden is a whistleblower, not a spy – but do our leaders care? Legislators and journalists alike have been cavalier in their condemnations of the man responsible for the NSA leaks)

"Snowden is a spy who should be executed." (U.S. businessman Donald Trump. October 2013)

Here in the United States, it remains to be seen whether anyone actually cares enough to do something about the illegal activity while being bombarded with the false claims that the out-of-control surveillance program "has kept us safe". It is interesting to observe in passing that the revelations derived from Snowden's whistleblowing strongly suggest that the hippies and other counter-culture types who, back in the 1960s, protested that the government could not be trusted actually had it right all along. (Philip Giraldi: Edward Snowden is no 'traitor' - Far from aiding our enemies, the NSA whistleblower has exposed our own government's subversion of Americans' rights. The  American Conservative.  July 22, 2013)

The forcing down of Bolivian President Evo Morales's plane – denied airspace by France, Spain and Portugal, followed by his 14-hour confinement while Austrian officials demanded to "inspect" his aircraft for the "fugitive" Edward Snowden – was an act of air piracy and state terrorism. It was a metaphor for the gangsterism that now rules the world and the cowardice and hypocrisy of bystanders who dare not speak its name. (John Pilger: Forcing down Evo Morales's plane was an act of air piracy -- Denying the Bolivian president air space was a metaphor for the gangsterism that now rules the world. The Guardian. July 2013)

"It's a disgrace that Obama is more concerned with hunting down Snowden than reforming these George Bush-style eavesdropping techniques.” (Oscar-winning director Oliver Stone. Karlovy Vary international film festival. 2013)

The word 'security' is a broad, vague generality whose contours should not be invoked to abrogate the fundamental law embodied in the First Amendment. The guarding of military and diplomatic secrets at the expense of informed representative government provides no real security... . (Concurring in New York Times Co. v. United States, 403 U.S. 713. 1971)

By all means, consider Snowden a hero, a traitor or a complex individual with a mixture of motives and interests. Lots of opinions about Snowden are valid. He is a necessarily polarizing figure. The information he revealed speaks to some of the most basic questions about the boundaries between the citizen and the state, as well as persistent and real anxieties about terrorism. What isn't valid is the blithe assertion, absent evidence, that the former NSA contractor actively collaborated with America's enemies. Snowden made classified information about widespread surveillance available to the American public. That's a curious definition of an enemy for US legislators to adopt. (Spencer Ackerman: Edward Snowden is a whistleblower, not a spy – but do our leaders care? Legislators and journalists alike have been cavalier in their condemnations of the man responsible for the NSA leaks.)

"There is a huge difference between legal programs, legitimate spying ... and these programs of dragnet mass surveillance that put entire populations under an all-seeing eye and save copies forever. These programs were never about terrorism: they're about economic spying, social control, and diplomatic manipulation. They're about power. (…) Six months ago, I revealed that the NSA wanted to listen to the whole world. Now, the whole world is listening back, and speaking out, too. (...) The culture of indiscriminate worldwide surveillance, exposed to public debates and real investigations on every continent, is collapsing." (Edward Snowden Pens 'Open Letter' Offering To Help Brazil Investigate U.S. Spying. AP. December 17, 2013)

"One of [Obama's] biggest lapses was his refusal to acknowledge that his entire speech, and all of the important changes he now advocates, would never have happened without the disclosures by [Edward] Snowden, who continues to live in exile and under the threat of decades in prison if he returns to this country." (The New York Times editorial. January 29, 2013)

Edward Snowden, the man at the heart of the NSA information leaks, is nothing but a “traitor” — and America ought to recreate history in dealing with him, real estate mogul Donald Trump said on a “Fox & Friends” interview. In other words, execute him, Mr. Trump implied. “I think Snowden is a terrible threat, I think he’s a terrible traitor, and you know what we used to do in the good old days when we were a strong country — you know what we used to do to traitors, right?” Trump said, Politico reported. (…) “This guy is really doing damage to this country, and he’s also making us look like dopes. We can’t allow this guy to go out there and give out all our secrets and also embarrass us at every level. We should get him back and get him back now.” (Cheryl K. Chumley: Donald Trump on Edward Snowden: Kill the ‘traitor’. The Washington Times. July 2, 2013)

Snowden’s revelations are devastating in their specificity. Americans know that all of our phone calls are logged by the government in a massive database. German Chancellor Angela Merkel knows that the NSA tapped her mobile phone. Brazilians and Indonesians, among others, know that their phone conversations may be listened to and their e-mails may be perused.  We know that secret court orders have forced phone companies and Internet providers to surrender private information. We also know that, unbeknown to those companies, the NSA and its partners — the equivalent spy agencies in Britain, Canada, Australia and New Zealand — apparently tap into fiber-optic cables and guzzle as much information as they can. These ongoing disclosures provide a detailed map of a shadow realm that spans the globe. We now know how technology is destroying privacy — and what steps governments and communications companies must be pressured to take in order that privacy survives. I can’t think of any individual who had more influence in 2013. Edward Snowden is the person of the year. (Eugene Robinson: Edward Snowden was the person of the year. The Washington Post. 2013)