EMPIRIA Magazin IX. évfolyam 4. szám – Kuliffay Hanna írása

 

 

A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM VAKVÁGÁNYA

 

Az Egyesült Államok gazdaságának 70%-át teszi ki a fogyasztás. A kérdés nem új, bár ritkán vetődik fel, vajon mennyi ideig tartható magas életszínvonal hamburger készítésből, Harley Davidson és floridai nyaraló eladásból? Mitől függ, hogy még hány hajsütővasra, elektromos ceruzahegyezőre és panoráma televízióra lesz igény? A két varázsszó: hitel és munkalehetőség. Egy idő óta az amerikaiak egyikben sem bővelkednek mint ahogy bizakodó hangulatban sem.

 

Munkanélküli segélyért folyamodó amerikaiak sora 2009-ben (Huffington Post közlése)

 

Tíz hónapja most augusztusban szökött legmagasabbra a munkanélküli segélyért újonnan folyamodók száma: majdnem fél millió kérvény került regisztrálásra. Ijesztő adat! Ezen kívül július 31-ig 4,75 millióan folyamodtak állami segélyük meghosszabbításáért, mivel képtelenek elhelyezkedni. További aggodalomra ad okot, hogy az ősz folyamán a munkanélküliség növekedésére lehet számítani.

A beígért gazdasági fellendülés iránti pesszimizmus következtében a kereskedelem és a termelővállalatok, üzemek nemcsak hogy nem bérelnek új munkaerőt, de a korábban elbocsátottakat sem veszik vissza, mivel az óvatos rendelések és egész üzletláncolatok megszűnése miatt egyre kevesebb árúra van igény. A Központi Jegybank (Federal Reserve) és a Wall Street előidézte bizonytalan helyzet kockázatossága miatt a bankok az alacsony kamatlábak ellenére is nehezen adnak kölcsönt  vásárlóknak és beruházóknak egyaránt; ezt aggasztó módon megsínyli az amúgy is válságos helyzetben levő ingatlanpiac: a házeladás ebben a hónapban 26%-kal maradt el a tavalyihoz viszonyítva.

A Munkaügyi Minisztérium statisztikája szerint a jelenleg nyilvántarott 14,6 millió (8% körüli) munkanélküli közül 6,6 milló több mint 6 hónapja hiába próbálkozik munkát találni. (A recesszió következtében jövedelem nélkül maradó alkalmi munkások, szabadúszók, részidősök, Irakot és Afganisztánt megjárt veteránok vagy az iskolából, egyetemről frissen kikerülve elhelyezkedni képtelenek számáról nincs összesített adatszolgáltatás. A részadatokból viszont nyilvánvaló, hogy komoly problémák vannak. Például a Veterán Ügyek Hivatalának közlése szerint éjszakánként 100 ezer veterán alszik utcákon, hídak alatt. A helyzet megdöbbentő voltát jellemzi, hogy Észak-Kalifornia átmeneti szálláshelyein csak 400 ágy áll 12 ezer hajléktalan, gyakran önálló életmódra képtelen veterán rendelkezésére.)

A Munkaügyi Statisztika Bűrójának átfogóbb és részletezőbb jelentése szerint viszont az Egyesült Államok munkanélkülisége 16,5%.  Hogy lehetséges ekkora különbség? A Bűró adattára magában foglalja a kényszerből részállásban vagy ideiglenes szerződéssel dolgozókat és azokat is, akik hoszabb, gyakran éveket kitevő próbálkozás után feladták a hiábavaló munkakeresést. Ezeket leginkább az élelmiszersegély, lakbér pótlék, villany és gáz hozzájárulás és egyéb szociális juttatások révén tartják nyilván. (A legutolsó, májusi adatközlés szerint a központi kormány újabb megdöbbentő rekordként 40,8 millió élelmiszervásárlási kártyát küldött ki a rászorulóknak.)

Természetesen a leépítések más vonalon, például művelődésügyi vonalon is megnyilvánulnak: a közkönyvtárak több mint 55%-ának lett csökkentve a költségvetése, és 25%-nak le kellett rövidíteni a nyitvatartási idejét, illetve bezárásra kényszerült. A könyvtárosok mellett az oktatók és nevelők is megsínylik a recessziót: iskolák zárnak be, 40 főssé váló osztályösszevonásokra kerül sor, tankönyvhiány van és sok helyen megszűnik a nyelvoktatás, zenei képzés, testnevelés. (*1)

Obama elnök azt mondja, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel nem szándékozik hozzányúlni a Bush-féle adócsökkentéshez, de túl sok ígéretét szegte már eddig meg, hogy erre számítani lehetne. (Esetleges adóemelés következtében a középosztály további százaléka morzsolódhat le.) Az elmúlt évben a kormány gazdasági programját és irányítását illetően alig nagyobb a bizalom, mint a Wall Street iránt. Vajon milyen minősítést ad Robert Reich volt munkaügyi miniszterről, hogy Timothy Geithner, Lawrence Summers és Peter Orszag kinevezésekor azt írta, mind "kiváló szakemberek, Obama nem tudott volna náluk alkalmasabb csapatot  kinevezni." (Obama eredetileg más, új utas gárdával indult az elnökségért, de amint hivatalba lépett, lecserélte gazdasági tanácsadóit és szakértőit, és a Wall Street elvárásának megfelelően a Summers-kabal foglalta el a helyüket.)

A legújabb Associated Press-GfK felmérés szerint 56% értékeli negatívan az elnök gazdasági teljesítményét 41% ellenében az utóbbiak közül csak 16% értékeli nagyon pozitívan, míg az 56%-ból 41% erősen elítéli. Az arány azért nem rosszabb még ennél is, mert Obama minden csalódottság ellenére továbbra is meglepően népszerű 49% támogatja és kedveli.  Ennek egyik oka, hogy legtöbben annyira nem értenek a gazdasági- és pénzügyekhez, hogy egyáltalán nem kísérik figyelemmel. Így aztán csak akkor veszik észre, hogy az ország komoly bajban van, mikor nem jut vaj a kenyerükre.

A pánik elodázása érdekében némely médiában nyilatkozó gazdasági elemző azt állítja, hogy dupla recesszióban vagyunk.   Vagyis még ki sem lábaltunk teljesen az egyikből, máris belezuppantunk a másikba. A dupla recesszió azonban nem más mint eufemizmus a Wall Streeten és a Fehér Házban végzetesnek tartott, ki nem ejthető szóra: depresszió.  (Humoros megfogalmazásban recesszió, mikor sokan vannak munka nélkül; depresszió, mikor már te is munkanélküli vagy.)

A Daily Finance júliusban megjelent cikkében idézi a TechnoMetrica Market Intelligence elnökét, Rgahavan Mayurt, akinek tájékoztatása szerint  az ő felmérésük azt mutatja, hogy 1000 háztartást számbavéve májusban 28%, júniusban 27,8% és júliusban 28,6% próbált mindhiába munkát találni.  Ez 22% feletti munkanélküliséget jelent, megközelítve a Nagy Depresszió 25%-át. Hihetetlennek hangzik?Természetesen megdöbbentően hihetetlennek, méghozzá azért, mert a közmédiában soha nem lehetett hallani róla, hogy egyes gazdasági szakemberek már évek óta kétségbevonják a munkaügyi minisztérium hivatalos adatait.

A New York Times meglehetősen régen, 2003-ban közölte a University of  Chicago professzora, Austan Goolsbee A munkanélküliség mítosza című írását, amelyben megvádolta a kormányt, hogy szelektív kategorizálásra alapozottan mesterségesen alacsonyan tartja a munkanélküliség arányszámát. (A Burger Kingben hétvégén dolgozó diplomás vagy az Irakból munkaképtelenné váltan hazatérő alkalmi munkás nyomorogva sem jogosult állami segélyre, és így nem számít munkanélkülinek.) Rajta kívül Helen Ginsburg és John Williams, szakmai körökben jól ismert közgazdászok, évek óta kísérik figyelemmel és publikálják hírlevelükben a munkájuk során talált azon bizonyítékokat, amelyek leleplezik a kormány azon tisztességtelen módszereit, amelyek megtévesztő számadatokat eredményeznek.

A néhai Frank Zappa figyelmeztetett rá,  hogy a szabadság illúziója egészen addig tart, amíg hasznot hoz. Attól a perctől kezdve, hogy túl költségessé válik az illúzió további fenntartása, lebontják a díszletet, elvonják a háttérfüggönyt és láthatóvá válik a színház (csupasz) téglafala. Senki sem tudja előre, hogy mikor és mi fogja kiváltani a tájékozatlan tömegekben az aggasztó realitás váratlan, esetleg robbanásszerű felismerését, amelynek veszélyes voltára hiába figyelmeztetnek a közérdekeket és közvetve az ország érdekeit szívükön viselő szakemberek.

Függetlenül attól, hogy dupla recessziónak, nagy recessziónak vagy depressziónak nevezik a médiában az aggasztó helyzetet, a felmérések szerint az amerikaiak 61%-a úgy véli, hogy Obama alatt a gazdasági helyzet nem javult, sőt rosszabb lett. Ráadásul olyanok szerint stagnál vagy romlik a helyzet, akiket az AP-GfK fele-fele arányban vezetékes és hordozható telefonon interjúvolt meg tehát akik fizetésképesek. De mi van a perifériára sodródottakkal? A nincstelenné váltakkal, akikmek bizony még telefonszámlára sem telik? A főadók és vezető újságok által bérelt belvárosi statisztikai hivatalok 40 emeletéről aligha vág neki valaki is hogy felkeresse és véleményt kérjen a városszéli sátorvárosban vagy a híd alatt tengődőktől. Lakcím híján úgysem szavazhatnak. . . A fogyasztói társadalom számára ők már teljesen értéktelenek.  Mintha nem is léteznének.

 

 

(Kalifornia, az "Arany Állam" fővárosának sátorvárosa. Kép: Randall Benton. 2009)

A CBS News munkatársa, Seth Doane ritka kivételként vállalkozott rá, hogy kicsit belevájkál a világ szeme elől rejtett nyomorba. A napokban közvetített riportja bemutatta a csillogó kaszinóváros, Las Vegas rejtett másik arcát: több mint 1000 hajléktalan húzza meg magát a város alatt 6 méter mélyen húzódó, betongyűrűkből álló árelvezető csatornarendszerben (néha ott is van felhőszakadás), védelmet keresve a sivatag nappali forrósága és éjszakai lehülése ellen.  A szerencsésebbeknek telik zseblámpaelemre. A riport szerint közel 14 ezer hajléktalan tengődik Las Vegasban, ahol még 1000 ágy sem áll a nincstelenné váltak rendelkezésére.

Mikor a Vietnámmal háborús konfliktusban álló Amerika került gazdasági és morális válságba, Dr. Martin Luther King felvetette, "Egy napon be kell látnunk, hogy a (társadalmi) rendnek, amely koldusokat produkál, átszervezésre van szüksége." Vajon a mostani helyzetben miért nem veti ezt fel a kongresszusban és a közmédiában senki, akár a rá való hivatkozással? A kétségbeesés jelei szinte minden államban és egyre több vonalon mutatkoznak.  Bár egy széles réteg továbbra is nagyon jól él, a bizonytalanság és a kilátástalanságérzet milliókat gyötör.

Az Egészségügyi Statisztikák Országos Központjának jelentése szerint  2009-ben a születési arányszám 2,7%-kal esett, és így újabb negatív rekordként  egy egész évszázadra visszatekintve a legalacsonyabb. Andrew Cherlin szociológia professzor szerint ez az anyagi bizonytalanság természetes következménye az emberek elhalasztják a gyermekvállalást. "Ezt láttuk a Nagy Depresszió idején. . . és ezt látjuk a mai Nagy Recesszió idején is" nyilatkozta az AP hírügynökségnek.

Az utolsó recesszió hivatalos kezdete (2007 december) óta fizetésképtelenség miatt 2,3 milló ház és lakás került a bankok tulajdonába, egyes számű előidézőjeként a hajléktalanok rohamosan növekvő számának. Ebben az évben 1 millió otthonból kényszerültek kiköltözni többnyire állástalanná vált, vagy a lehetőségeiket rosszul felmérő (gyakran az ingatlan ügynökségek vagy hitelezők által félreinformált)(*2) tulajdonosaik, és másfél millióra becsülik azoknak a számát, akikre 2011-ben ugyanez a sors vár.

A nyersanyagban gazdag, katonailag védtelen országok tragédiája, hogy a fegyverkezés és a háborúskodás a kizsákmányolási céllal támadó országoknak nemcsak bizonyos iparágai és (a megszállt országok nyersanyagfeltárását és -kitermelését, esetleges újjápítési tervezeteit finanszírozó) bankjai számára jelent hatalmas nyereséget, de csökkenti a munkanélküliséget is. A recesszió elmélyülésével párhuzamosan megszünt probléma lenni a sorkatona hiány Amerika önkéntesekből álló hadseregében, és több mint 100 ezer civil (zsoldos katona, biztonsági ember, fegyverállomány karbantartó, számítógépes szakember, üzletkötő, tolmács, utánpótlás szállító, katonai bázisok fenntartását intéző vállalkozó) csinál jó pénzt Irakban, Afganisztánban és máshol a Közel-Keleten.

Obama augusztus 18-án azt mondta, "Lassan, de biztosan a megfelelő irányba haladunk. A jó vonalon vagyunk", ahelyett, hogy bevallotta volna, vakvágányra tévedtünk. (Robert Scheer, a University of California professzora és a  progresszív szimpatizáns világhálós magazin, Truthdig főszerkesztője felvetette, ha eredményes gazdasági változást akar elérni, Geithnert menesztenie kell pénzügyminiszteri pozíciójából és a gazdasági főtanácsadó Summersnek gárdájával együtt útilapút kell kötni a talpa alá a "lakosságnak okozott mizéria miatt".) Az elnök bíztatása és a helyzet szépítése egyébként kísértetiesen egybeesett annak egyre határozottabbá és egyre elfogadottabbá váló hangoztatásával, hogy Izrael nem tűri, és a világbéke érdekében meg fogja akadályozni Irán atomenergia-terveinek megvalósítását. (Ez nem biztonságügyi, nem politikai és nem is társadalmi indíttatású (a nők 'egyenjogúsítását' célzó) döntés, hanem kizárólag gazdasági érdekű.)

Egy újabb intervenció lehetősége mint más alkalmakkor is felvillanyozza és aktivizálja az 'örök háborúskodás' politikai és gazdasági haszonélvezőit és a világuralmi törekvések híveit. A polgárjogi harcos Dr. King prófétasága soha nem volt megfontolandóbb de hiábavalóbb sem: "Egy nemzet, amely évről évre folyamatosan több pénzt költ katonai célokra, mint felemelkedést biztosító szociális programokra, a spirituális halál felé halad."

 

*1 "I think the budget cuts will devastate the schools at the same time that we expect them to raise standards and improve performance.  We will see larger classes, fewer programs to engage students in the arts and physical education, fewer advanced courses." (Education expert Diane Ravitch senior fellow at the Brookings Institution) "This is going to be a long-term negative impact to schools.  And it will definitely have an effect on the services they can provide to students." (Luis Huerta, associate professor of education with the Teachers College at Columbia University)

*2 The FBI was warning about an "epidemic" of mortgage fraud as early as 2004. Mortgage fraud is typically perpetrated by lenders, not borrowers -- 80 percent of the time, according to the FBI. Banks made a lot of quick bucks over the past decade by illegally conning borrowers. Then bankers who knew these loans were fraudulent still packaged them into securities and sold them to investors without disclosing that fraud. They lied to their own shareholders about how many bad loans were on their books, and lied to them about the bonuses that were derived from the entire scheme. When you do these things, you are stealing lots of money from innocent people, and you are, in fact, behaving badly (to put it mildly).  (Zach Carter: Handcuffs for Wall Street, Not Happy-Talk)

 

2010. augusztus

 

Addenda:

"By making such an unprecedented investment in Chrysler and GM, the Administration by definition chose not to assist other Americans that are in need. With the economic suffering the American taxpayers have endured during the past two years one wonders why Chrysler and GM merited such generosity to the exclusion of other taxpayers." (Republican representative Jeb Hensarling. A staunch opponent of the auto industry rescue, Hensarling accused the Obama administration of using the auto bailout, which began under the Bush administration, "to orchestrate the bankruptcies of Chrysler and GM so as to promote its economic, social and political agenda.")

Looking back, Muriel Siebert says she never expected a crisis of the magnitude of the Lehman Brothers collapse, nor did she anticipate the subsequent unraveling of the U.S. economy. But she had long been an advocate of greater bank regulation, and she warned for years that a crisis would come unless more strict controls were put in place. She often spoke out on behalf of the common investor, arguing for greater transparency and tougher margin requirements. After the fall of Enron and Long Term Capital, see continued to call for tougher regulations, testifying before Congress. Now, reflecting back, she observes, "Transparency has gotten worse instead of better." Siebert says we need to know which banks are trading in derivatives and whether they are borrowing on them. "It's totally unfair to expect the public, which has been a great supporter of the financial markets, to borrow money without seeing a true balance sheet," she points out. Siebert is also calling for greater regulation around other areas that she warns could be dangerous and lead to more problems in the future. One such area is flash trading, which allows some investors to see incoming orders to buy or sell securities a few milliseconds earlier than general investors. Another: dark pools -- the private exchanges between firms and institutions that provide liquidity but are not displayed on order books. They allow traders to move large numbers of shares without identifying themselves, leaving individual investors blindsided. (Nikhil Hutheesing: On the Anniversary of Lehman's Collapse, Muriel Siebert Warns of Danger Ahead [Siebert is the founder and chairwoman of Muriel Siebert &Co. since 1969 and of Siebert Financial Corp. since the mid-1990s. She was also the first woman to become a member of the New York Stock Exchange and the creator of one of the nation's first discount brokerage firms.  She was the Superintendent of Banks for the State of New York from 1977 to 1982, where she oversaw all the banks in the state. While there were bank failures across the country during her tenure, not one bank failed in New York while Siebert was in charge.])

Despite most of your hard times, CEOs at the country's 200 biggest companies earned 20% more last year than their equally undeserving year before. From Mother Jones, the top ten most absurdly overpaid executives. At the top: Viacom's Philippe Dauman, whose 149% raise gave him $84.5 million. Read it and rage; then, hopefully, act. (Abby Zimet: The rich get richer etc. April 2011)

For the past decade, fraud has been a mainstream business on Wall Street. That's to be expected -- massive financial crashes simply do not occur without widespread fraud. After the savings and loan crisis, more than 1,000 bankers went to jail for fraud, and the S&L bust was a much smaller debacle than the frenzy that took down Wall Street in 2008. The regulators Obama kept on board at the Office of Thrift Supervision (OTS) and the Office of the Comptroller of the Currency (OCC) have not recommended any fraud prosecutions to the Justice Department -- and we know that the OTS itself was involved in the illegal backdating scheme at IndyMac and other banks. The SEC has not pursued civil fraud cases against some of the executives it believes were involved in Citibank's subprime scam, nor is the agency seeking serious accountability for Barclays. Nothing has happened to Lehman Brothers or Bank of America for their Enron-style derivatives scams that hid debt from investors, or to Merrill Lynch for its self-dealing of subprime derivatives. The Justice Department is letting Wachovia off the hook for laundering drug money. Let me repeat that: the Obama administration has been so eager to please Wall Street that it is letting bankers get away with laundering drug money. (Zach Carter: Handcuffs for Wall Street, Not Happy-Talk )

Just back from a food distribution event. About 200 people were expected. Over 600 turned up. Despite the truckloads of food, we ran out. At the end, people stood in line mournfully eyeing the last canned dregs and dented cereal boxes, trying to decide if it was worth it. Maine is poor, but our county isn't. Yet there are 49 food pantries and soup kitchens here. The head of Viacom should go to one. (Abby Zimet: Hungry in America. April 22, 2011)

Facts and statistics about poverty in America -- unemployment numbers and so forth -- may sometimes be reported, however, the human face of inequality is more hushed. A new study by PEW Research Center shows how white Americans now have on average 20 times the net worth of African Americans and 18 times that of Latinos. These figures are astounding, and in some ways incomprehensible. Statistics are important, but the faces of the inequality, and the humanization are what are often forgotten. American media is mostly fatigued of poverty and recession coverage, which is one reason that Republicans have been able to pass laws that damage needed social programs. Even with the increasing racial diversity in America, there is minimal neighborhood integration for African Americans. Hispanics and Asians remain as segregated now as twenty years ago. Americans do not know each other, and especially middle to high income white communities have a dearth of comprehension of what life is like for those in low-income communities. (Thelma Young: Where are the stories of poverty in America?August 16, 2011)

Multinationals ship jobs abroad and park profits overseas to avoid taxes. Wall Street blew up the economy but got bailed out, with the bankers continuing to pocket the big bucks. Three-fourths of the country thinks the recession hasn’t ended. And no wonder: Wages are still falling and mass unemployment inflicts grinding misery. In 2010, the top 1 percent captured an obscene 93 percent of the rewards of “recovery.” Not surprisingly, more and more Americans at both ends of the spectrum think Washington is corrupted by big money and big business. And when the parties do come together — as they recently did to pass the corporate-championed, falsely named JOBS Act that declares open season for fraudulent corporate stock offerings — they simply prove the case. Also ignored in the plea for cooperation is the simple reality that the Republican Party has been captured by an extreme-right wrecking crew, who have not the slightest interest in compromise. Rather they are intent on gutting modern government, outside of the bloated military. Grover Norquist was delivering his normal incendiary rant in 2001 when he said he aimed to shrink government “to the size where I can drag it into the bathroom and drown it in the bathtub.” At the time, I doubt even he expected that this year’s Republican House budget — devised by the Beltway favorite Paul Ryan — would actually aspire to that standard, reducing discretionary spending by 2050 to levels that can be met only by dismantling all of government outside of the military, Social Security, Medicare and other health programs. (Katrina vanden Heuvel: The Corrupt, Unhelpful "Center" -- Washington Elites Push for a Consensus that Ignores Reality. The Washington Post. April 18, 2012)

On average, the homeless veteran who has been on the street for more than two years has been in that situation for nearly triples that length; in those instances, the average tenure is nine years. Aside from serious health issues, veterans are plagued with sickening unemployment statistics when they return home as well. “They are coming home to a disproportionate rate of homelessness, of foreclosures and evictions. In 2010 a whopping 75,000 Iraq and Afghanistan veterans in the United States were homeless; were sleeping on the streets,” Iraq war veteran Michael Prysner tells RT. “They are coming home to an unemployment rate of about 30 percent for Iraq and Afghanistan veterans. This is triple the national average.” For those on the street that aren’t afflicted with serious medical issues, their only help often comes from confines where they are among those that are. “When you come home, you’re foreclosed on, your job is gone, and then they want you to go to shelters. And shelters pretty much housing criminals, drug addicts, and a lot of us can’t tolerate that lifestyle,” said homeless U.S. army veteran Joe Mangione. (Homeless vets more likely to die on the streets. November 11, 2011[Accounting for veterans of all American wars, the latest statistics courtesy of the White House show that the number of all homeless in the US accounts to nearly 900,000])

Our notion of spirit is that of something separate and nonworldly, that yet can miraculously intervene in material affairs, and that even animates and directs them in some mysterious way. It is hugely ironic and hugely significant that the one thing on the planet most closely resembling the forgoing conception of the divine is money. It is an invisible, immortal force that surrounds and steers all things, omnipotent and limitless, an ‘invisible hand’ that, it is said, makes the world go ’round. Created as interest-bearing debt, (money’s) sustained value depends on the endless expansion of the realm of goods and services. Whatever backs money becomes sacred: accordingly, growth has occupied a sacred status for many centuries. (Charles Eisenstein: Sacred Economics. North Atlantic Books. July 12, 2011)

Poverty rates are much lower in most European countries than in the United States, mainly because of government programs that help the poor and unlucky.  And governments that set their minds to it can reduce poverty. In Britain, the Labor government that came into office in 1997 made reducing poverty a priority - and despite some setbacks, its program of income subsidies and other aid has achieved a great deal. Child poverty, in particular, has been cut in half by the measure that corresponds most closely to the U.S. definition. (Paul Krugman: Poverty Is Poison. The New York Times. February 2008)

Ebben a témában lásd még: A boldogság kék madara; Útban 500 milliárd felé (Szegénynek lenni jó alcím alatt, 2005); Lapszemlék-kommentárok 2008 I. félév 10. írás;  Lapszemlék-kommentárok rovat 2009 I. félév 20. 8. és 5. írás; 2009 II. félév 17. írás;  Lapszemlék-kommentárok 2011 II. félév 6. cikk; Lapszemlék-kommentárok 2012 I. félév 2. cikk; A boldogság kék madara;  Lapszemlék-kommentárok 2014 I. félév, 1. írás;

 

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára