EMPIRIA Magazin XII. évfolyam, 1. szám. 2013. január-március. 

Kuliffay Hanna írása

 

AZ ÉVSZÁZAD BŰNE

 

LEMONDÁSRA KÉNYSZERÜLT BENEDEK PÁPA

 

Az Esquirer magazin 2007-ben a "Legjobban öltözött férfi" díjat ítélte a pápának. Ez a kalap vajon közrejátszott?  (Magas rangú, befolyásos, milliomos egyházi személyek mellett gyakori jelenség a jóképű charmeur, az odaadó, tenorjával elbűvölő, mindig fontoskodva suhanó magántitkár, akit annakidején hiába hívtak házibulira a lányok...)

 

Február 11-én váratlanul világkörüli útjára röppent a bizarr hír: XVI. Benedek pápa lemondott.  Mindjárt meg is indult a találgatás, hogy vajon miért? És miért éppen most, a Vatikán gyötrő válsághelyzete, megosztottsága, komplex jogi eljárásokba bonyolódása közepette?  Mi lehet amögött, hogy két nappal hamvaszószerda, és három héttel az angol királynő beütemezett látogatása előtt 'fáradt bele' végleg a szolgálatba? Angelo Sodano, a bíborosi kollégium vezetője, derült égből villámcsapásnak nyilvánította a döntést. Az olasz La Stampa szerint a bíboros testület tagjai kővé dermedve hallgatták, mikor a pápa közölte elhatározását a konzisztóriummal. Az Esquire magazin weboldalán azzal a címmel jelent meg, még aznap, egy rögtönzött kommentár, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy mi is a valódi indok. Mi kényszerítette erre a rendkívüli lépésre a mérsékelten konzervatív(*1) fiatal teológusból a "doktrínák inkvizítorává”, majd Róma ultrakonzervatív püspökévé vénült Joseph Aloisius Ratzingert.

A magyarázatot kereső hamar fel kell adja, ha a lemondásra egyetlen konkrét okot akar kipécézni a római kúriában sorozatos pénzügyi botrányok, szexbotrányok és pártos hatalmi vetélkedések közül, hiszen jóideje az egész korrupt, önérdekű, reformellenes szervezet alapjaiban ingadozik. Mikor XII. Piusz azt mondta, „az évszázad bűne a bűntudat elvesztése”, a lényegre tapintott.  Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a modernkori egyház a világi hatalmakkal azonos problémákkal küszködik: a harácsolás, képmutatás, cinizmus, nepotizmus, karrierizmus vagy a védtelenség kihasználása – szegényeké, öregeké, tanulatlanoké, gyanútlan gyermekeké – nem csak a szekuláris társadalmakat jellemzi, melyeket éppen Benedek pápa vádolt „diktatórikus relativizmussal”.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy mivel a római katolikus klérus fél világot behálózó pedofília (10 év alatti áldozatok) és pederasztia (tizenéves áldozatok) szubkultúrája csak az utóbbi évtizedben kapott hangsúlyosabb médianyilvánosságot, korábban az egyház vezetősége, pláne a legfőbb pap, mit se tudhatott róla. Azzal áltatják magukat, hogy globális médiakonspirátorok és pénzsóvár, hazug, botrányhajhász hívek, jogvédő szervezetek és ügyvédek teljesen alaptalanul vádolják Krisztus helytartóját.

Még az sem ingatta meg az egyházvezetés iránti bizalmat a nyájban, hogy 2010-ben luxussal berendezett magánrepülőjén Fatimába (Portugália) utazva VI. Benedek váratlan őszinte perceiben meghívott újságírók előtt megvallotta, az egyházi intézményt érő „legkomolyabb zaklatás nem külső ellenség (lejárató) kampánya, hanem az egyházon belüli bűnök következménye”.  Amit nem tett hozzá, hogy elsősorban az ő soha nem vállalt személyes felelőssége, aminek hiányát a vatikáni médiaprotokoll szerint a riportereknek nem illett számon kérni. Andrew Sullivan, angol származású, de az Államokban élő politikai kommentátort, blog-írót és a Daily Beast internetes újság katolikus szerkesztőjét viszont nem korlátozta semmilyen etikett, hogy rámutasson:

Senki sincs mélyebben belebonyolódva ennek az intézményesített szexuális bűnözésnek és eltitkolásának takargatásába, mint az az ember, aki 2001 óta ellenőrzés alatt tartotta és felügyelte a (katolikus) világ klerikális szexuális visszaéléseinek mindenegyes esetét: XVI. Benedek pápa mindenki másnál többet tud (ezen) a földön az elborzasztó pszicho-szexuális valóságról a hermelinnel szegélyezett, agyonékszerezett külcsín alatt.

A Vatikánban is ismert statisztikák szerint a gyermekáldozatok 19%-a nőnemű, míg 81%-a  homoerotikus követelések vagy homoszexuális erőszak áldozata. Éppen emiatt abszolút melléfogás a pedofília devianciáját  a  papi nőtlenség következményének tulajdonítani. Ha egyszer valamikor sor kerülne rá, hogy a szakadár anglikán papsághoz hasonlóan a római katolikusok is engedélyt kapnának a családalapításra, még ez az óriási jelentőségű változás sem tudná kiküszöbölni a biológiai adottság követelődző, felelőtlen és gyakran fizikailag kegyetlen kiélését. Tudomásul kell venni, hogy a gyermekek védelme a jövőben is mindig a szekuláris társadalom koordinált és szigorúan vett kötelessége lesz.

Egy katolikus pszichiáter és szakértői konzultáns, A. W. Richard Sipe kezdeti kutatásai idején elérhető részadatok alapján 4-5%-osnak vélte a katolikus papi és püspöki "ragadozók" arányát. Ez akkor, 1992-ben, több mint 100 ezer gyermekáldozatot jelentett, ugyanis (az FBI országos adatszolgálata szerint) egy pedofilnek élete során átlagban 250 áldozata is lehet. (További információkhoz jutva 2004-ben a klérusbeli "ragadozói" arányt 6%-ra emelte.) Sipe – aki 18 évig szolgált papként a Benedikánus szerzetesek között, és így aligha vádolható rosszindulatú elfogultsággal –, azt nyilatkozta egy pedofil-áldozatoknak szervezett katolikus konferencián, hogy a visszaélések eddigi nyilvánosságra kerülése csak a "jéghegy csúcsa", és ha egyszer a problémát szélesebb körben és alaposabban fogják vizsgálni, „az út a Vatikán legmagasabb falaihoz fog vezetni." Profetikus figyelmeztetését hivatalos fórumokon senki sem vette komolyan.

(Ennek a 20 évvel ezelőtti, akkor rosszindulatú túlzásnak, sőt antikatolicizmusnak ítélt meglátásnak utólagos igazolására, illetve annak bizonyítására, hogy a Vatikán évtizedek óta szervezetten és minden eszközzel védte a papi fogadalmukkal visszaélőket, esszénk végén közlünk néhány dátummal szolgáló kiemelést az EMPIRIA régebbi cikkeiből.)

*

Tizenkét évvel később, 2004-ben  a John Jay College részletesebb kutatási eredménye – szakmában ismeretes nevén a John Jay Beszámoló(*2) – azt a hajmeresztő eredményt közölte, hogy az 1960-84 közötti időszakban pappá szentelteknek 6,5%-a rontott meg kiskorúakat(*3), és tette tönkre a bűntények utólagos leleplezésekor szülők és nagyszülők=gyakorló katolikus hívők százezreinek életét is. A leleplezések azóta is folyamatban vannak, de az FBI Törvényszéki Bulletinje szerint a kiskorúak elleni szexuális visszaélések továbbra is a legritkábban, alig 10%-ban jelentettek. Ennek ellenére hétről hétre kerülnek nyilvánosságra újabb polgárjogi esetek. Csak nemrégen,  január 26-án egy amerikai franciskánus szerzetes, Stephan Baker szíven szúrva magát öngyilkos lett, mikor egy 50 személy által kollektíven indított  civil per kapcsán kiderült róla, hogy korábban már végkielégítést fizetett 11 vádlójának, akiket 1986 és 1990, ill. 1992 és 2000 között különböző államok katolikus gimnáziumaiban szexuálisan zaklatott és kihasznált. Az Altoona Mirror hírközlése szerint Baker egy rövid búcsúlevélben bocsánatot kért áldozataitól. Felettesei, akik parókiáról parókiára helyezgetésével hosszú bűnlajstromát lehetővé tették, nem fárasztották ilyesmivel magukat.

Michael Harris neves tényfeltáró riporter megdöbbentő krónikája a katolikus vezetésű New Foundland-i árvaházban, Mount Cashelben elkövetett és eltussolt erőszakos szexuális bűncselekményekről és fizikai brutalitásról (Unholy Orders – Tragedy at Mount Cashel. Viking Kiadó, 1990) beszámol róla, hogy elvesztett pereket követően két megbízott pap és három, egyháza jövője miatt aggódó katolikus -- két jogi szakértő és egy problémás papokkal foglalkozó pszichiáter – már 1985-ben 100 oldalas bizalmas beszámolót készített a pedofil krízis 70-es évek óta felszínre igyekvő veszélyéről, és sürgős stratégiaváltást javasolt.  Ennek során komolyabb (intézményben történő) pszichológiai kezelés javaslata mellett síkra szálltak a pedofil papoknak az egyházkötelékből való sürgős elbocsátásáért, illetve az őket mentő-védelmező egyházpolitika feladásáért – valójában a bűnpártolás, közvetve  bűnrészesség beszüntetéséért.  A püspöki kar azonban, Róma püspökével az élen, lényegében semmibe vette az egyház javát is szolgáló, morálisan és jogilag megalapozott jelentést. Az elutasítást követően az egyik szerző, Thomas Doyle atya tiltakozásképpen lemondott a Vatikán washingtoni követségén betöltött állásából. Mint a San Jose Mercury Newsnak 1987-ben adott interjújában mondta:

"Az Egyesült Államok katolikus klérusának 5%-a lehet pedofil, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3000 az 57 ezres létszámú papságból. A pedofília a legkomolyabb probléma, amivel évszázadok óta szembenézünk az egyházban."

A pedofília mögötti második helyre szorul egy másik, a pápa szóhasználatával "nem külső ellenség" – hasonlóan komoly problémaként. Röviddel a pápa nyugdíjba vonulásának bejelentése után egy volt Dominikánus barát, jelenleg zsurnaliszta Mark Dows, azt mondta a CNN vezető nemzetközi tudósítójának, hogy "a homoszexualitás ketyegő időzített bomba a katolikus egyházban". Ez az állítás jelentőségén túlmenően is rendkívüli, ugyanis Dows nyíltan vállalja önmaga homoszexualítását, ez azonban nem teszi partnereinek, ismeretségi vagy baráti körének érdekszférája iránt elfogulttá. Az interjúból kitűnik, nem ítéli pozitív jelenségnek, hogy utóbbi időkben a homoszexuális férfiak "masszívan túlreprezentáltak az egyházban" – a szemináriumok hallgatóinak minimum fele a szubkultúrához tartozik. (Ennek személyes tapasztalata révén tanúja volt.) Ahelyett, hogy a kúriához hasonlóan kapásból tagadta volna az itáliai újságok híradásait, melyek szerint a hierarchia csúcsán levő "homoszexuális kabal" férfi prostituáltak által zsarolt, Dows az életmód előrelátható következményének ítélte: "Mikor a titkosság, a bűntudat és az elfojtás kultúrája adott, a  körülmények zsarolásra és manipulációra való lehetőséget teremtenek."

*

A katolicizmus közelmúltbeli tragédiája, hogy a Vatikánban nem ismerték fel, az egyház európai és észak-amerikai hatalmának gyengüléséhez vezetett, hogy a realitástól elidegenedve, a társadalmi haladást gátolva abszolút semmibe vették a lokális kultúrát, az eluralkodó korszellemet. A világnak ezeken a részein a Vatikán államot és az egyházat fuzionáló kísérletei, a fundamentalizmus egyéb jelei (mint a kreacionizmus [devine reason]*4 hirdetése, a vak hit és korlátlan engedelmesség szorgalmazása, a kontinuitáshoz való túlzott ragaszkodás) és az egyházpolitika reakciós túlkapásai (a polgári törvényfölöttiség ideája, szigorúan titkos bürokrácia, a hívek lényegi döntésekből való kirekesztése) sokakban ellenérzést keltettek. Ha a realitásnak esélyt adtak volna, az egyházból kilépők számából és az egyházi adó megcsappanásából időben észrevehették volna csökönyös maradiságuk zsákutcáját.

A katolikusok többsége évtizedek óta híve annak, hogy a XII. század óta érvényben levő cölibátus csak önként vállalt legyen – a papok házasodhassanak és gyermekeket nevelhessenek. A múlt század 60-as éveinek társadalmi változásai óta – amelyek a 80-as évekre a gyermekjogok elismerését is eredményezték, sőt  a jómód következtében gyermekkultuszt idéztek elő –, több mint 100 ezer pap hagyta el  az egyházat, hogy nyíltan és törvényesen megnősülve családapa lehessen. Ennek következtében és az AIDS pusztítása miatt a papság átlagos életkora 34-ről 64-re változott, ami részben lazább szűrést eredményezett  a szemináriumokba kerülő fiatalok szexuális orientációját  és devianciáit illetően, illetve a kléruson belül több visszaélési lehetőséget biztosított, és kevesebb számonkérést eredményezett.

Az egyházi válság talán elkerülhető lett volna, ha II. János Pál utódja megpróbált volna bizonyos mértékig a relatívan liberális gondolkodású alsópapságra és hívekre támaszkodni. Ha megpróbált volna a reformerekben nem az egyház ellenségeit, hanem legalább társutasokat látni  – mégha nem is szövetségeseket. Elrendelhette volna, hogy a panaszt tevők elhallgattatás helyett  meghallgatást és orvoslást nyerjenek. Ezzel szemben  – lévén akadémikus típus, nem gyakorlatias és eleve reformellenes  –, pozitív intézkedések helyett szentnek tartott dogmái bebetonozásával, könyvkiadással, valamint a fiatalokat és a harmadik világbelieket  megnyerő "új evangelizálási terveivel" volt elfoglalva. Emellett, sokakat megdöbbentve, igyekezett az imperialista politikai érdekeknek (kritikátlan Bush- és Blair-kapcsolat ápolása, Kissinger és Wolfowitz pápai tanácsadókká kinevezése) és a rabbinátus követeléseinek megfelelni, önállóan szociális jellegű kezdeményezéseket indítványozó apácákat megregulázni, sőt a Vatikán egyre nyilvánvalóbb korruptságát és a főpapság túlkapásait is korlátozni. Eközben  elkerülhette a figyelmét, vagy csak nem tulajdonított neki jelentőséget, hogy az  utóbbi évtizedekben komoly haladást ért el a fejlett iparú szekuláris országok gyermek- és ifjúságvédelme.

A 'gyermekjog' – szexuális bántalmazástól és erőszaktól, szexuális kizsákmányolástól (prostitúciótól), kényszermunkától, gyermekkereskedelemtől való védelmi konvenció  – érvényesítése valószínűleg  éppen úgy indokolatlan és felesleges volt a pápa szemében, mint az emancipált női hívek követelése, hogy istenüket szolgálják az oltárnál. Az ENSZ döntésére a gyermekjog 1989 novemberében része lett az egyetemes emberi jogoknak. A társadalmi haladás ezen jelentős lépésével elődjéhez, II. János Pál pápához hasonlóan Benedek pápa sem tudott azonosulni, és ez csak azért nem igazán meglepő, mert a Vatikán mai napig sem jegyzője az Európa Tanács Emberi Jogok Deklarációjának. Az ortodoxiának is vannak fokozatai.

Talán másképpen viszonyult volna a pápa a lelkileg és fizikailag kiszolgáltatott gyermekek tragédiáihoz, ha mondjuk az Újszövetség addig soha nem vitatott részeinek egyéni átértelmezése helyett inkább Sipe-nak A hit elvesztése című esszéjét fontolgatta volna, amelyben a következőt írta:

A kiskorúakat (szexuálisan) kihasználó embert a “lélek gyilkosának” mondják. A kifejezésben tisztán és világosan benne van: a szexuális visszaélés nemcsak ártalmas, hanem meg is öl valamit. (…) Klinikai pszichiáterek, akik a klérus általi szexuális  bűntények áldozatait kezelték, újra és újra megállapították, hogy a visszaélések  általános következménye a teljes elvesztése annak a lelki nyugalomnak,  bizalomérzetnek, lelki tápláléknak és az élet értelmének, aminek az áldozatul esett korábban birtokában volt. Akik nem értik az ettől való megfosztás tragikumát és mélységét, azok azt gondolják, hogy az áldozat majd csak “elfelejtkezik róla”, “túljut rajta” vagy “talál egy másik vallást”. Néhányan azonban erre nem képesek. (Énjük) egy része (ugyanis) halott – a hitük.

*

Paul Donovan katolikus író és kommentátor szerint az egyház Benedek pápa alatt folyamatosan hátrafelé masírozott, ami néha úgy tűnt, mint a folytonos tagadás állapotában lenni, legyen az  a gyermekek elleni szexuális visszaélés, születésszabályozás, homoszexualitás(*5) vagy a nők szerepe. Véleménye szerint az egyház szívében elmélyült sovinizmus lakozik, ami megfertőzte az egész intézményt. A brit Guardian Hans Küng teológussal 2009-ben készített interjújában (A Vatikán hatalomszomja megosztja a kereszténységet és megkárosítja a katolicizmust) megismétli az általa már korábban is hangoztatott vádat, hogy Benedek  pápa és a köré csoportosuló ortodox klikk aláássa az egyház felvirágoztatásához szükséges egységet.

A reformigénnyel szembeni folyamatos rezisztencia miatti elégedetlenség terjedőben van még a katolikus egyház legkitartóbb hívei között is. A 60-as évekbeli Második Vatikáni Gyűlés óta számos püspöki konferencia, lelkipásztorok és hívek gyűlése javasolta a papok házasságát tiltó középkori rendelkezés eltörlését, azét a tilalomét, amely az elmúlt évtizedekben az egyházközségek majdnem felét megfosztotta a saját papjától. A reformerek újra és újra Ratzinger makacs, érthetetlen merevségébe ütköztek. (…) Ahogy számos évszázadon át láttuk – a XI. század kelet-nyugati szakadásakor és a XIX. század Első Vatikáni Gyűlésekor – Róma hatalomvágya megosztja a kereszténységet, és kárt okoz a saját egyházának. Ez kész tragédia.

A problémák tehát nem új keletűek és nem is fogynak. A Vatileaks kiszivárogtatója úgy látta, "Az elmúlt években a (Vatikánbeli) helyzet rosszabbodott, eluralkodott a hipokrízis. Egyre több a botrány..." És nem csak morális jellegű. A Daily Beast tavaly júliusban közölte Barbie Latza Nadeu A Vatileaks-botrány exponálta a pápai birodalom titkait című írását, amiből némi fény derült rá, milyen komoly anyagi veszteséget jelentett a korrupció, a pénzmosásra utaló követhetetlen átutalások és a pedofil-ügy kártérítési kötelezettsége. (Elérhető adatok szerint a  Los Angeles Egyházmegye által aláírt egyezmény szerint 508 áldozatnak 660 millió dollár kártérítést fizetett, a San Diego Egyházmegye pedig 144 áldozatnak 198 millió dollárt. A Vatikán ugyan 'külföldi államiság' címén megpróbált az Egyesült Államok Legfelső Bíróságánál felmentést nyerni az amerikai ítéletek anyagi felelőssége alól, de sikertelenül.)  A pápai állam rendszeres heti bevétele  2009 és 2010 között – részben az elszegényedett vagy csődöt valló egyházmegyékből származó járandóság szüneteltetése miatt  – 20%-kal csökkent, 82,5 millióról 67 millióra. Következő évben jelezte az első deficites évét, 19 milliós veszteséggel. Nadeu szerint 2012-ben folytatódik a csökkenő tendencia.

Antinio Socci katolikus újságíró szerint a pápa már 2011-ben – a Vatikán Bank pénzmosási ügyleteinek és más titkos pénzügyi machinációinak (mint például a hívek adományainak önkényes, a megajánlástól független felhasználása) kivizsgálása idején – foglalkozott a lemondás gondolatával, annál is inkább, mert a hatóságoknál ’jobbítási szándékkal', vagyis reformigénnyel abban az évben közzétett leleplező dosszié közvetlen környezetéből származott. Ez a média révén VatiLeaks néven ismertté vált tényfeltáró botrány mintha már lehiggadt volna – bár még idén januárban is a Bank of Italy ideiglenesen leállította a Vatikán hitelkártya használatát –, viszont mellette újabb cunamik tűnnek fel a láthatáron.

Február végén Britannia legmagasabb rangú katolikus főpapja, Keith O'Brien, szeminaristákkal folytatott homoszexuális kapcsolatai miatt nyugdíjba kényszerült, és bűnbánata jeleként lemondott a konklávéban való részvételéről; az ausztrál miniszterelnöknő, Julia Gillard  egy széleskörű vizsgálóbizottság létrehívását rendelte el – 90%-os támogatottsággal –, amely a gyermekekkel foglalkozó és kapcsolatban lévő vallási és világi szervezetek szexuális visszaéléseit hivatott az eddiginél átfogóbban és mélyrehatóbban vizsgálni. Szintén idén februárban nagy feltűnést keltett a Sundance filmfesztiválon  – és az HBO-n keresztül világszerte – Alex Gibney megrendítő dokufilmje a katolikus szexbotrány gyermekáldoztairól és ennek kapcsán a pápa felelősségéről; végre megkezdődött Los Angelesben Roger M. Mahony kardinális kegyes tevékenységének jogi számonkérése, melynek során a vád mindeddig zárolt dokumentumok ezreivel kívánja bizonyítani, hogy  két évtizedig istápolta és áthelyezésekkel mentette a kisfiúkban csak szabad prédát látó pedofil paptársait. A Washington Post szerint a 80-as évektől kezdve, Ratzinger bíborossal majd Benedek pápával egyetértésben, többszáz feljelentést tussolt el, és egyházmegyéjében megtiltott minden együttműködést a rendőrséggel és az áldozatok jogi képviselőivel...

A cunamik sora hosszú, míg a mentségeké rövid, vagy éppen zéró. Csak a "jéghegy csúcsát" figyelve is nyilvánvaló, a pápának bőven volt oka,  hogy a 600 éve folyamatos egyházi gyakorlatot felrúgva menekülésszerűen távozzon a katasztrófa színhelyéről.

Apologétái természetesen semmiért sem hibáztatják a pápát, és csak a szépre emlékeznek. Az amerikai NBC News Vatikán-szakértője szerint VI. Benedek, "a legnagyobb pápai hitszónok a VI. századbeli Nagy Gergely óta" és "gondos lelkipásztor". (Mármint pedofil papjai számára.) John Bartunek, Rómában élő pap és író pedig úgy találja, megkapó és szembetűnő jellemzője a "személyes embersége és őszintesége". (Nyilván a mindenki őszinte, mikor éppen nem hazudik alapon.) A Vatikán sokat megélt zsurnalisztája, Marco Politi úgy véli, mikor Ratzinger kardinálisból pápa lett, új lapot szándékozott  nyitni a szexbotrány ügyben, de "nem volt meg hozzá a bátorsága, hogy az összes püspököt rávegye archívumai feltárására, és ezáltal felfedje a bennük rejlő áldozatokat, akiknek még mindig ezrei és ezrei vannak szerte a világon". (A gyávaság nem mentség bűnös felelőtlenségre.) George Weigel, II. János Pál pápa biográfusa – aki "groteszk hamisítással" vádolja Hans Küngöt, amiért felelősnek ítéli Benedek pápát a "gyermekek elleni erőszakoskodás globális falazásáért" – azzal cáfolja a pápa kritizálását, hogy "az amerikai püspökök tapasztalata szerint következetesen figyelmes, segítőkész és komolyan aggódó a klérus egy kis százaléka által előidézett korrupció miatt (...) és amiatt, hogy hiányzott a morális bátorsága szembeszállni azzal, amivel szembe kellett volna szállnia." (A 'komoly aggódás' nem helyettesíti a tisztességes, humánus döntést, a jogi felelősségre vonást.)

*

Federico Lombardi szentszéki szóvivő sajtótájékoztatón közölte, hogy sem a Vatikán kormányzásában jelentkező problémák, sem  a Vatileaks-botrány nem befolyásolta a pápát "történelmi (jelentőségű) döntésében". Megdöbbentő. Lélegzetelállító.  És vajon miért nem? Miért nem számított neki, hogy lelepleződött, gyermekek tízezrei estek áldozatul szexmániás papjainak; bíróság elé citált  papjai közül többen öngyilkosok lettek, mások álnéven külföldön bujkálnak vagy alkoholizmusba menekültek; homoszexuális papjai és fundamentalista hívei AIDS-ben haltak meg, vagy nemi betegségben szenvednek, mert megtiltotta nekik az óvszer használatát;  az elmúlt másfél évtizedben kiábrándult hívek százezrei léptek ki az egyház kötelékéből, vagy tértek át más vallásra; szégyenérzet és félelem miatt megcsappant a szemináriumokba jelentkezők száma, holott sok helyen már így is évek óta üresek a pulpitusok; vagy hogy a hívek és a papság egy része mellett a hierarchia felső szintjén is szaporodnak a tiltakozók a bűnpártoló rendelkezések miatt(*6)?

Hogy lehet, hogy mindezek nem befolyásolták a pápai döntést abban, hogy átadja a pásztorbotot? Ezt a 'semmi se számít, ha a mi mocskunk' mentalitást valamiféle bravúrnak, degradáló fricskának, vagy talán dicső erénynek vélik a Vatikánban? Mentségnek szánják a menthetetlenre? Vagy szofisztikusnak vélt elterelő manőverként dobták be ki tudja milyen célok érdekében?

Ha hihetetlennek hangzik is, de maga a pápa erősítette meg Lombardi abszurd közlését, mikor február 27-én kardinálisaitól búcsúzva a következőt mondta: "Az elmúlt, hittel megélt 8 évben voltak  ragyogó fényű gyönyörű pillanatok az egyház ösvényén, akárcsak olyan pillanatok, mikor néhány felhő sötétítette el az eget. Megpróbáltuk szolgálni Krisztust és egyházát."

"...néhány felhő sötétítette el az eget"...? Csupán szándékosan lehetett eltekinteni XVI. Benedek pápasága alatt a hurrikánoktól, vészjelző szirénahangoktól, le-lecsapó tornádóktól. Ha magát a globálisan epidemikussá váló szexbotrányokat nem is vette komolyan – mint mondta, "a katolikus pedofilek száma nem magasabb a világiak közti egy, vagy másfél százaléknál" –, és nem érezte a számoktól függetlenül égbekiáltó jogsértésnek, egy váratlan következménye azonban nem hagyhatta teljesen hidegen. Volt gyermekáldozatokat képviselő csoportosulások nevében az Alkotmányjogi Központ (Center for Constitutional Rights) 2011 szeptemberében nyilvánosan bejelentette, a Nemzetközi Bűnügyi Bírósághoz (International Criminal Court) fordul, hogy vonja őt felelősségre humanitás elleni bűntények elkövetéséért és ennek kapcsán kriminális összeesküvés szervezéséért.

A pápa diplomatikusan nem nyilatkozott az ügyben, a szóvivői és képviselői pedig a világ felé komolytalan vádaskodásnak, "feltűnést keltő kunsztnak" nyilvánították. A szent szék beszűkült agyú bürokratáinak elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy világi bíróság, még ha nemzetközi is, bármilyen ügyben, pláne Sodano kardinális szerinti "kis stílű pletykák" ügyében megidézze a római katolikus anyaszentegyház fejét, aki ráadásul diplomáciai védettséget élvez.

A BBC (Panoráma) Szexuális bűnözés és a Vatikán (Sex Crimes and the Vatican) címmel közölt tényfeltáró műsorában először került a nagyközönség, és így a katolikus hívek tudtára is az a dokumentum, amely egy korábbi, 1962-ből származó elődje, a Crimen Sollicitationis változata. Ratzinger kardinális, a Hittani Kongregáció prefektusaként  ebben megerősítette a korábbi utasítást, amely kimondja, hogy az egyház érdeke és védelme mindennél fontosabb -- a hívek és gyermekeik érdekénél és védelménél is előbbre való. Hogy a sorozatos szexuális bűnügyek eltussolhatók legyenek, a kardinális teljes titoktartásra kötelezte a klérust, de az áldozatul esett gyermekeket és tizenéveseket, esetleg a szülőket vagy véletlen szemtanúkat is megeskettette, hogy az egyházi hatóságok vizsgálatában és felelősségre vonásában bízva  nem fordulnak a világi hatóságokhoz és soha nem nyilatkoznak a médiának.  A 2001-ben hozott rendelkezés abban a lényeges pontban különbözött az 1962-estől, hogy Ratzinger döntésére minden szexuális bűncselekmény bejelentésének, esetenkénti vádiratának teljes anyagát a legrövidebb időn belül diplomáciai védettséget élvező pápai küldönccel Rómába kellett küldeni. A centralizált egyházpolitika célja volt, hogy levegye a helyi hierarchia válláról a bűntények eltussolásának  jogi és anyagi felelősségét, majd -- független államiságra és diplomáciai védettségre hivatkozva -- gyakorlatilag megakadályozzon minden hivatalos vagy civil eljárást.  Az aktualizált  Crimen Sollicitationis következtében még évekig szedte áldozatait az a szubkultúra, amely sokszáz éves múltra visszatekintve soha nem kapott nyilvános figyelmet, pláne elítélést, vagy jóvátételt -- egészen az erősen szekularizálódó XX. század harmadik harmadáig. (Lapszemlék rovat 2012. I félév, 6. írás)

*

Barbara Dorris, a papok általi visszaéléseket túlélők több mint 10 ezer tagú egyesületének (Survivors Network of those Abused by Priests) kapcsolattartó igazgatója értetlenül áll a helyzettel szemben, hogy a Vatikán hivatalnokai ugyanolyan elutasítóan viselkednek az ENSZ bűnügyi bíróságával szemben, mikor egyáltalán reagálnak valamire, mint ahogy a fizikai és lelki sérült áldozatokkal szemben. "Két pápa visszautasítása, hogy komolyan vegyék a gyermekek védelmének biztosítását, nemcsak a szülőket és a híveket kellene hogy világviszonylatban aggodalommal töltse el, hanem a jogvédelmet és a (világi) kormányok vezetőségeit is" – jelentette Dorris február végén Rómából, VI. Benedek és elődje, az 1978-tól 2005-ig regnáló II. János Pál egyházpolitikájára utalva. 

A témával kapcsolatban a TIME magazin tavaly szeptemberben közölt cikkében (Bíróság elé kerülhet a Vatikán emberjogi visszaélésekért?) meginterjúvolta a politikatudományok professzorát, Jo-Renee Firmicolát, a Vatikán jogi ügyeinek szakértőjét, aki a következő érdekes véleményét adta a fordulattal kapcsolatban:

"Ez további eszkalációja az eseményeknek, amelyek jó ideje folyamatban vannak. Ha a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság úgy dönt, hogy meghallgatja az ügyet, azzal új (jogi) keretet szab. De még ha nem is dönt úgy, akkor is egy fontos előrelépés a (törvénysértés) tudatosítása terén. Ha az egyház abba a helyzetbe kerül, hogy védekeznie kell akár a törvény ítélőszéke, akár a közvélemény ítélőszéke előtt, annak komoly jelentősége lesz."

Bár a jogi szakértők nem sok esélyt adtak a petíció elfogadásának (és még annyit sem a "világviszonylatban folyamatosan zajló szexuál-krízist" előidézők felelősségre vonásának), mégis – a kúria előzetes informálásának megfelelően –, 2013. február 28-án beindult az évszázad kimagasló emberjogvédelmi és büntetőjogi ügye: az ENSZ illetékes szervezete hivatalosan felszólította a Vatikánt, hogy visszamenőleg szolgáltassa be azoknak a hivatalos rendelkezéseknek a dokumentumait, amelyekben a felelős személyek, élükön a pápával biztosították a katolikus gyermekek szexuális visszaélések elleni védelmét, fizikai és szellemi jólétét, az irántuk való etikus, humánus és tisztességes bánásmódot.  A történelemben ez az első alkalom, hogy egy autokritással rendelkező nemzetközi szervezet számonkéri a pápai államvezetéstől erre vonatkozó hivatalos rendelkezését és eljárását – ezzel mintegy a világi/államközi törvénykezés előtti egyenlőség, az azonos morális és jogi megítélés reményét keltve a világ népeiben. Az európai (strasbourgi) alapelven nyugvó és gyakorlatilag érvényesíthető Gyermekjogi Bizottság első  Genfben tartandó megbeszélése az idei, 2013-as év júniusára van beütemezve.

*1 "Above the pope as an expression of the binding claim of church authority stands one's own conscience, which has to be obeyed first of all, if need be against the demands of church authority." (Ratzinger püspök írása az egyéni lelkiismeret mindenhatóságáról, az annak szóló engedelmességről, akár az egyházvezetés rendelkezéseivel szemben is. 1969)

*2 The Nature and Scope of the Problem of Sexual Abuse of Minors by Catholic Priests and Deacons in the United States, commonly known as the John Jay Report, is a 2004 report by the John Jay College of Criminal Justice, commissioned by the U.S. Conference of Catholic Bishops, based on surveys completed by the Roman Catholic dioceses in the United States. The initial version of the report was posted on the Internet on February 27, 2004, with corrections and revisions posted on April 16. The printed version was published in June 2004.

*3 Gilbert Gauthe volt az Egyesült Államokban az első pap, aki polgári bíróság előtt adott számot gyermekek ellen elkövetett szexuális bűnökért. Gauthe a cikkben említett időszakban,1971-ben lett pappá szentelve, és 1983-ig, állásából való felfüggesztéséig, 4 különböző parókián több mint száz(!) 7-9 éves kisfiút molesztált.

*4  XVI. Benedek pápa 2011 áprilisában a Szt. Péter téren tartott húsvéti vigília alkalmával hangsúlyozta evolúció-ellenességét: “Ha az ember csak véletlen produktuma lenne az evolúciónak, valahol az univerzum peremén, akkor az életnek nem lenne értelme, vagy akár a természet véletlenszerű esélye (is) lehetne. De nem (az), az értelem kezdettől fogva ott van, az isteni értelem.”

*5 A pedofília és a pederasztia nem a homoszexualitás állapota miatt bűntény, hiszen kislányok is lehetnek áldozatai, hanem a fájdalmas fizikai erőszak, a kivédhetetlen kényszer, valamint a hiszékenységgel, tapasztalatlansággal és félelemmel való visszaélés miatt.

*6 Bécs kardinálisa, Christoph Schoenborn tavaly nyilvánosan megvádolta a pedofilek vatikáni 'védangyalát', Angelo Sodanot, hogy megakadályozta elődje, Hans Hermann Groer kardinális egyházi múltjának kivizsgálását. Groer 1995-ben lemondásra kényszerült, mikor kiderült, hogy fiatal szeminaristákat szexuálisan zaklatott és kedvére kihasznált.

 

Addenda - kiemelések az EMPIRIA Magazin korábbi írásaiból:

Az egyházi személyek szexuális eltévelyedéseinek, aberrációinak és erőszakon alapuló visszaéléseinek ezerszámra dokumentált múltja van a Vatikán titkos irattárában a világ minden tájáról, Írországtól kezdve Kanadán, Franciaországon, Ausztrián és Lengyelországon keresztül Ausztráliáig és Hongkongig. A pápai államon belül titkos eklézsiai tribunál foglalkozik a hozzájuk befutó esetekkel. A tribunál túlterheltsége, elavult jogrendszere és középkori módszerei miatt már régen nem képes megfelelni a feladatának. Az amerikai püspökök közül akadt, aki panasszal élt emiatt még a pápánál személyesen is, de minden eredmény nélkül. (...) Az amerikai Paul R. Shanley atya által elkövetett bűntény “a gyilkosság kivételével a legsúlyosabb törvénytelenségek közé tartozik” – jelentette ki a bíró, aki elutasította a többszörös nemi erőszakkal vádolt pap 750 ezer dolláros óvadékmegvonási kérelmét. A 2002 május elején letartóztatott Shanley egyik áldozatát 6 éves kora óta molesztálta az 1983-89 közötti időszakban. Az egyháztörténelemben új korszakot nyitva a polgári bíróság rendre kötelezi a törvényellenes gyakorlatot folytató érsekségeket, hogy az eleddig lakat alatt tartott bizalmas irataikat terjesszék a bíróság elé. Shanley esetében az 1600 oldalt kitevő szigorúan titkos iratok kétségkívül bizonyították, hogy egyházi feljebbvalói az 1960-as évek óta tudtak szexuális aberrációjáról, gátlástalan erőszakosságáról, pornó rajongásáról, nemi betegségéről, papi tekintélyével való sorozatos visszaéléseiről.  A pályája kezdetén kábítós, csavargó gyerekek megmentésére ajánlkozó pap az amúgy is problémás, megzavarodott, kiszolgáltatott fiataloknak nyíltan propagálta a férfiak és fiúgyerekek közti szexuális viszony istenáldotta, természetes szépségét.

*

James Porter római katolikus papot Massachusetts állam bírósága 1993 decemberében több mint 20 évi börtönre ítélte 14 éven aluli gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb szexuális visszaélések miatt. Porter az eljárás végén  bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott vádakban, és hozzátette: “Minden alkalommal, mikor a tükörbe nézek, egy szörnyet látok visszanézni. Amit tettem, bemocskolja az életemet, egészen a halálomig.”

*

Néhány pedofil papot a klérus támogatása, elnézése és sorozatos megbocsátása ellenére lelkiismeret-furdalás gyötörhetett, mivel öngyilkosok lettek. A számukról országos viszonylatban nehéz megbízható adatokat szerezni, de például a Baltimori Érsekségi Egyházmegye által 2002-ben publikált pedofil és pederaszta papok listája  kettőről is említést tesz. Egy Robert Hopkins nevű papról megírja, 1995-ben bevallotta, hogy "számos kiskorúval folytatott szexuális viszonyt 1950 és 1980 között", mialatt 6 különböző helyen teljesített szolgálatot.  Ez annak bizonyítéka, hogy felettesei -- vatikáni utasításra -- az áthelyezésével igyekeztek a polgári büntetőtörvénykönyv szerint elítélendő helyzetekből menteni, de hiába. Mindig visszaélt vele -- akárcsak a rábízott gyermekek és szüleik bizalmával. Mikor utolsó egyházi megbízatása során ismét bejelentések érkeztek ellene a püspöki hivatalba, biológiailag  determinált énjétől szabadulni akarva főbe lőtte magát. Egy másik pap, Thomas Smith 1988-ban szintén bevallotta egyházi hatóságoknak, hogy a 60-as években számtalan kiskorúval kezdett szexuális viszonyt, éppen ezért pszichológiai szakvéleményre alapozottan csak úgy folytathatta papi hivatását, ha nem kerül gyerekekkel kapcsolatba. Ezt nyilván sem ő, sem közvetlen felettesei nem vették komolyan, 1993-ban ugyanis több fiatalkorú részéről újabb vádak merültek fel ellene.  Ezeket egy ideig próbálta tagadni, de végül is, az ügy kivizsgálási dátumát megelőzően öngyilkosságot követett el.

*

Az Írországban tavaly 2011 májusában kirobbant szexbotrány a kormány által (nem a Vatikán által!) elrendelt, több éves kivizsgálás végeredményeként került nyilvánosságra, és több évtizedes erőszakos nemi közösülés, manuális és orális jellegű kielégítés, nyilvános megszégyenítés és korporális fenyítés folyamatos gyakorlatát leplezte le a római katolikus egyház vezette reformiskolákban és árvaházakban. A 2600 oldalas jegyzőkönyv részletekbe menően dokumentálta az adófizetők pénzéből támogatott egyházi intézményekben folyó erkölcstelen és szadista visszaéléseket, sőt az Associated Press cikke szerint arra is fény derült belőle, hogy az 1930-as évek óta tudták a Vatikánban, hogy  ezeknek az intézeteknek felelős pozícióiban pedofil oktatók, nevelők, felügyelők vannak.

 

További addenda:

"Christianity is the most perverted system that ever shone on man." (Thomas Jefferson) [Jefferson, hajdani amerikai elnök szerint a kereszténység a legpervertáltabb rendszer, amely valaha is becsapta az embert.]

II. János Pál pápa a pedofil papok botrányait azok első nyilvánosságra kerülése óta igyekezett elhallgatni. A kérdés azonban túlmutat még rajta is. Egy 2007-ben a BBC-ben bemutatott  dokumentumfilmből (Sex crimes and the Vatican) ugyanis kiderült, hogy II. János Pál legközelebbi munkatársa, a jelenlegi pápa, még mint Joseph Ratzinger bíboros volt az, aki a pedofil papok ügyeinek eltussolására parancsot adott, és a dolgot megszervezte. Titkos körlevelét megkapta a világ összes fontos parókiája, melyben Ratzinger a Vatikán védelmét nyújtotta a pedofil papoknak. A rendelet megtiltotta, hogy a pedofil rémtetteket a helyi egyházmegyéken belül bírálják el. Elrendelte, hogy minden ilyen esetet az exclusive competence, azaz kizárólagos kompetencia címén egyenesen a Vatikánnak jelentsenek, a bűnös papokat pedig kötelezték arra, hogy bármilyen eszközzel, de vegyék rá hallgatásra az áldozatokat.  (Nibiru, 2011. április 22. Nagypénteken)

Se vége, se hossza a katolikus egyház modernkori visszaéléseinek -- az íreknek különösen kijutott:  Irish Prime Minister Enda Kenny apologized on Tuesday for the "national shame" of forcing thousands of women to work without pay at the Catholic Church's notorious Magdalene Laundries and promised compensation for the survivors. The laundries, depicted in the award-winning film "The Magdalene Sisters," put 10,000 women and girls as young as nine through uncompromising hardship from the foundation of the Irish state in 1922 until 1996. Run by Catholic nuns, the laundries have been accused of treating inmates like slaves, imposing a regime of fear and prayer on girls sometimes put in their care for becoming pregnant outside of marriage. One in 10 inmates died in the laundries, the youngest at 15.  (Conor Humphries: Irish prime minister apologizes for the 'national shame' of the Magdalene Laundries. February 19, 2013)

Egy német származású, Norvégiába kinevezett (átmentett) pedofil püspök, Georg Müller tavaly lemondott pozíciójáról, mikor az Adresseavisen nevű norvég lap leleplezte szégyenteljes múltját. Az 58 éves püspök bevallotta, hogy fiatal papként megerőszakolt egy 10 év alatti kisfiút, aki a templomi kórusban énekelt. Az egyház kártérítést fizetett az áldozatnak, Müllert viszont – mint az elmúlt évtizedek során másokat is – előléptették, és külföldre küldve egy gyanútlan egyházközösség vezetőjévé tették. Ebben a pozíciójában alkalma nyílt rá, és nyilván élt is vele, hogy mentőkötelet dobjon azon paptársainak, akik hozzá hasonlóan lelepleződtek. Ennek a gyakorlatnak – büntetés helyett előléptetéssel járó áthelyezés – számos esete ismeretes, ami konkrét cáfolata Benedek pápa állításának, miszerint a Vatikánban fogalmuk sem volt a több évtizedes pedofil szubkultúráról.

The average pedophile molests 260 victims during their lifetime. Over 90% of convicted pedophiles are arrested again for the same offense after their release from prison. Like rape, child molestation is one of the most underreported crimes: only 1-10% are ever disclosed. (FBI Law Enforcement Bulletin)

Hertzberg azt írja a New Yorkerben, "a pápa jobb esetben hanyagnak tűnik, rosszabb esetben bűnrészesnek": The past few years have seen a cascade of revelations from many countries, including, most recently, Germany, and in the past month the cascade has become a flood. Sipe’s prediction has come true. As Cardinal Archbishop of Munich, as Prefect of the Congregation for the Doctrine of the Faith, and now as Pope Benedict XVI, Joseph Ratzinger appears to have been at best neglectful, at worst complicit, in minimizing and covering up specific cases of abuse that came under his supervision. (Hendrick Hertzberg: Indulgence. The New Yorker. April 2010)

*

Tíz áldozat jelentkezett eddig és vádolta erőszakos nemi közösüléssel és szexuális visszaélésekkel a Maryland állambeli Baltimore-i érsekség nemrégen nyugalmazott papját, a 75 éves Robert Hopkins atyát, aki 47 éves egyházi szolgálata alatt zavartalan buzgalommal rontotta meg a rábízott gyermekeket. Az egyházi szóvivő Bill Blaul úgy nyilatkozott: Attól tartunk, minden körzetben, ahol valaha is szolgált vannak áldozatai. Ennél részletesebb információval azonban nem szolgált. Hopkinst jelképesen  megfosztották papi hivatásának gyakorlásától,  és egy meg nem nevezett egyházi  elvonóintézetbe szállították. Az eddig kivizsgált esetek 1955 és 1980 között történtek. (Baltimore Sun, 1999)

Az eset csak egy évvel azután történt, hogy egy másik marylandi pederaszta-botrány során egy hatodszorra áthelyezett katolikus pap a hivatalából való eltávolításának előre jelzett napján főbe lőtte magát. A floridai újságok és az AP hírügynökség jelentése szerint ugyanakkor az elegáns és gazdag Palm Beach városában székelő 65 éves katolikus püspök, Joseph Keith Symons, kevésbé drasztikus döntésre jutott: visszaadta kinevezését a Vatikánnak, miután nyilvánosan beismerte öt ministráns fiú szexuális molesztálását. Symons egyházi elöljáróinak írt bocsánatkérő levelében azt állította: "Minden nap imádkoztam ezekért a személyekért és családjaikért. Az emlék, amivel együtt éltünk túl hosszan kísértett." Az emlék? Az áldozatok számára gyötrő, verejtékező, elborzasztó, nappal is kísértő rémálom! Az egyetlen áldozat, aki végre szembe tudott nézni kínzó tragédiájával és az egyházi hatóságoknál feljelentést tett, mára középkorú férfi.  Symons állítása szerint az öt megnevezett kisfiún kívül nem erőszakolt meg több gyermeket. Robert Lynch püspök, az egyház megbízott szószólója azonban kétkedésének adott hangot: "Szeretnék hinni neki, de (a pedofilek és pederaszták) a megrögzött tagadás állapotában sokszor nem emlékeznek a saját tetteikre."

Lynch szerint a pedofilia/pederasztia, amellyel az egyház az utóbbi évtizedekben szembenézni kényszerül, "teljesen új fogalom". Következő mondatában azonban rögtön meg is cáfolta önmagát: "A régi teória az volt, gyónd meg, és többet ne vétkezz. Nem realizáltuk, hogy a pederasztia valójában betegség." Valójában betegség lenne? Vagy nem az, és akkor bűntény? Ha viszont bűn, akkor bocsánatos vagy  halálos? Lehet csak foglalkozásbeli etikai vétségként felfogni, vagy súlyos bűntényként kell kezelni? Orvosi szakvélemények szerint a gyermekek iránti szenvedélyek korlátlan kiélése – emberi jogaik, akaratuk és személyiségük semmibe vétele, fizikai és lelki veszélyeztetésük –  klinikai kezeléssel nem korlátozható, és nem szüntethető meg.  (Nem létezik olyan  pirula sem, ami tisztességet, lelkiismeretet, önuralmat adna.)  A szakvéleményre alapozottan a jelenlegi amerikai polgári törvények  a kiskorúak elleni erőszakot és szexuális visszaéléseket közveszélyes bűntényként kezelik, és börtönbüntetéssel sújtják. Egyedül az egyház kivétel ez alól. A Vatikán ugyanis a saját belső törvényei szerint ítél: sorozatos áthelyezéssel, kártérítés fizetésével és legújabban pszichoanalízis és pszichoterápia alkalmazásával mentesíti a felelősségrevonás alól pederaszta papjait.  Mindezt annak ellenére, hogy az amerikai  hívek  és haladó egyházi személyiségek évtizedek óta követelik az ide vonatkozó világi törvények alkalmazását. 

(Kuliffay Hannának a Napi Magyarországban 1999-ben megjelent írása)

* *

Some of the church officials who failed to protect children have left Orange County, but that should not shield them from scrutiny and possible removal from office. Most prominent is Driscoll, who reviewed molestation cases in the county both before and after he became an auxiliary bishop in 1990. Among other misdeeds, he accepted into the diocese an out-of-state priest after being told the man had a "moral problem"; later, the priest allegedly molested nine boys. Driscoll also transferred a serial pedophile to Tijuana and sought to protect another accused priest from prosecution by sending him outside U.S. jurisdiction. The new pope is unlikely to bring more transparency to the issue. Three years ago, he said the whole scandal was a "planned campaign" by the news media to discredit the church. All the more reason why detailed disclosure is necessary, and why it may be up to local church leaders -- and the local church faithful -- to make it happen. (More Than Acts of Contrition. Los Angeles Times editorial. May 26, 2005)

A bűntudathoz való hozzáállás nembéli összehasonlításának érdekessége, hogy míg  Maria Jepsen (első női lutheránus-evangelikus püspök) a hivatással  való visszaélések kapcsán nem próbált se papjai, se a saját személye helyett bűnbakot találni, addig a pápa mást sem csinál. Angliai útja során Jepsen szégyenletesen lejáratta magát, mikor az egyház bűneiről való figyelemelterelés céljával az „ateista extrémizmust” és az „agresszív szekularizmust” hibáztatta  az egyre inkább „istentelen, vallástalan és erénytelen közélet romlottságáért”. (Vagy van hatása és befolyása a keresztény egyháznak, és akkor részben felelős a "közélet romlottságáért", vagy nincs, és akkor  feleslegessé tette önmagát. Az egyház belső bajai, többek között a törvénytelen gyermekek nemzése, a pornográfia, alkohol és kábítószer élvezete vagy a legújabb vatikáni bankbotrány kizárólag az egyházi vezetőség felelőssége.) (Kuliffay)

Nyilvánvaló cinikus  politikai kalkulációként a pápa hetet-havat összehordva a nácizmust az ateizmussal azonosította, a világ bajáért a „relativizmus diktatúráját” okolta,  és a szekularizmust csepülte abban a felvilágosult, szekuláris országban, ahol évek óta döbbent értetlenséggel kísérik figyelemmel a katolikus felsőpapság által védett és támogatott pedofil szubkultúra folyamatos lelepleződését és a pápai hipokrizmus sorozatos megnyilvánulásait. ( Kuliffay. Lapszemlék rovat 2010. II. félév, 7. írás)

The Catholic Church has considerable influence in the press and can silence criticism of itself to some extent. A scandal involving a Catholic priest is almost never given publicity, whereas an Anglican priest who gets into trouble (e.g. the Rector of Stiffkey) is headline news. It is very rare for anything of an anti-Catholic tendency to appear on the stage or in a film. Any actor can tell you that a play or film which attacks or makes fun of the Catholic Church is liable to be boycotted in the press and will probably be a failure. (George Orwell: The Freedom of the Press. Orwell's proposed but rejected preface to ‘Animal Farm’. 1945)

In one of the largest settlements in the Roman Catholic church's sweeping sex abuse scandal, an order of priests agreed Friday to pay $166.1 million to hundreds of Native Americans and Alaska Natives who were abused at the order's schools around the northwestern U.S.  The Jesuit order, called the Oregon Province of the Society of Jesus, has been accused of using its schools in remote villages and on reservations as dumping grounds for problem priests. Attorneys representing the mostly Native American and Alaskan Native victims said the abuse added to the mistreatment already endured by these children, some of whom were forcibly removed from their homes to attend these schools.  The settlement between the more than 450 victims and the province also calls for a written apology to the victims and disclosure of documents to them, including their medical records.(…)Clarita Vargas, 51, alleges she and her two sisters were abused by the head of St. Mary's Mission and School, a former Jesuit-run Indian boarding school on the Colville Indian Reservation near Omak, Washington state, in the late 1960s and early 1970s.  The abuse began when they were as young as 6 or 7. (Donna Gordon Blankinship: Jesuits settle Northwest sex abuse cases for $166 million - Catholic Church's third-largest deal in U.S. involves more than 450 victims. Associated Press. March 2011)

But things went far more public in 2007, when Monsignor Thomas Stenico of the Congregation for Clergy was videotaped by Italian TV, in a sting via hidden camera, with a man he'd met in an online gay chat room whom he'd brought back to his Vatican apartment for sex. In 2010 Vatican usher Angelo Balducci, a so-called "Gentleman of His Holiness," was exposed via police wiretaps as running a prostitution ring out of the Vatican, securing hot young men for a Nigerian member of the Vatican choir. As John L. Allen Jr. at the National Catholic Reporter notes, "it would be a little surprising if [those incidents] hadn't" induced the Vatican to undertake an investigation of secret gays in its ranks. (Michalengelo Signorile: Pope Benedict and the Vatican’s Gay Lobby. Febuary 25, 2013)

“My big idea is one must forgive the pope. Firstly, he has more need of it than anyone. And secondly it’s the only way we can set ourselves above him.” (Camus: The Fall)

The U.S. Justice Department has told a Texas court that a lawsuit accusing Pope Benedict XVI  of conspiring to cover up the sexual molestation of three boys by a seminarian should be dismissed because the pontiff enjoys immunity as head of state of the Holy See.  Assistant U.S. Attorney General Peter Keisler said in Monday's filing that allowing the lawsuit to proceed would be "incompatible with the United States' foreign policy interests." U.S. courts have been bound by such "suggestion of immunity" motions submitted by the government, Keisler's filing says. A 1994 lawsuit against Pope John Paul II, also filed in Texas, was dismissed after the U.S. government filed a similar motion. The Vatican Embassy in Washington had asked the U.S. government to issue the immunity suggestion and do everything it could to get the case dismissed. The former Cardinal Joseph Ratzinger was named as a defendant in a civil lawsuit by three plaintiffs who allege that Juan Carlos Patino-Arango, a Colombian-born seminarian on assignment at St. Francis de Sales church in Houston, molested them during counseling sessions in the church in the mid-1990s. Patino-Arango has been indicted in a criminal case by a grand jury in Harris County, Texas, and is a fugitive from justice. The lawsuit alleges Ratzinger, who headed the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith before becoming pope, was involved in a conspiracy to hide Patino-Arango's crimes and help him escape prosecution. (U.S. Says Pope Immune From Molestation Lawsuit. AP.  September 20, 2005)

While the main group (Women's Ordination Conference ) which advocates for the ordination of women to the Roman Catholic priesthood said it is "saddened" by news of Pope Benedict's deteriorating health, it also said the pope "used his power to take significant steps backwards for women."  A staunch opponent of women's leadership, during Pope Benedict's tenure he declared “women's ordination the gravest crime against the Church, excommunicated all Roman Catholic Womenpriests, and personally had Fr. Roy Bourgeois dismissed from his Maryknoll community for supporting women priests. As Roman Catholics worldwide prepare for the conclave, we are reminded that the current system remains an 'old boys club' and does not allow for women's voices to participate in the decision of the next leader of our Church. WOC members plan to host vigils and raise "pink smoke" during the conclave as a prayerful reminder of the voices of the Church that go unheard." (Joshua J. McElwee: Women's ordination advocates: Benedict was 'step backward' for equality. National Catholic Reporter.  February 11, 2013 [Founded in 1975, the Women's Ordination Conference describes itself as "a visible feminist advocate for the ordination of women as priests, deacons and bishops into an inclusive and accountable Roman Catholic Church."])

A Vatikán és a helyi katolikus hierarchia egész Dél-Amerikában mindig a gazdasági kizsákmányolókat és a társadalmi egyenlőtlenséget szítókat és konzerválókat támogatta. Íme erre a venezuelai példák egyike: On November 26, 2007 the Venezuelan government broadcast and circulated a confidential memo from the US embassy to the CIA which is devastatingly revealing of US clandestine operations and which will influence the referendum this Sunday, December 2, 2007. The memo sent by an embassy official, Michael Middleton Steere, was addressed to the Director of Central Intelligence, Michael Hayden. The memo was entitled ‘Advancing to the Last Phase of Operation Pincer’ and updates the activity by a CIA unit with the acronym ‘HUMINT’ (Human Intelligence) which is engaged in clandestine action to destabilize the forth-coming referendum and coordinate the civil military overthrow of the elected Chavez government.  (…) With strong financial backing from the US Embassy ($8 million dollars in propaganda alone according to the Embassy memo) and the business elite and ‘free time’ by the right-wing media, the Right has organized a majority of the upper middle class students from the private universities, backed by the Catholic Church hierarchy, large swaths of the affluent middle class neighborhoods, entire sectors of the commercial, real estate and financial middle classes and apparently sectors of the military, especially officials in the National Guard. While the Right has control over the major private media, public television and radio back the constitutional reforms. While the Right has its followers among some generals and the National Guard, Chavez has the backing of the paratroops and legions of middle-rank officers and most other generals. (James Petras: CIA Venezuela Destabilization Memo Surfaces. Counterattack as Fateful Referendum Looms. November 28, 2007) [James Petras, a former Professor of Sociology at Binghamton University, New York, owns a 50 year membership in the class struggle, is an adviser to the landless and jobless in brazil and argentina and is co-author of Globalization Unmasked (Zed). His new book with Henry Veltmeyer, Social Movements and the State: Brazil, Ecuador, Bolivia and Argentina, has been published in October 2005]

"It's really a top-down problem. It's the protocol and practices being set at the highest level, at the papacy. All evidentiary trails lead to Rome." (Jeff Anderson, a lawyer who in 27 years has filed more than 1,000 sex-abuse cases against the Catholic Church.) [As the legal successes have piled up, victims groups and their lawyers have worked their way up the hierarchy, turning their attention from the priests who committed the abuse to bishops they accuse of covering for them, then up the Vatican hierarchy they allege put in place a system that enabled their abusers, and finally to the Pope himself. In 2010, Anderson won a major victory when the U.S. Supreme Court gave the green light to a case that seeks to hold the Vatican financially responsible for the abuse carried out by pedophile priests. In effect, the court rejected the Holy See's claim to immunity as a foreign state.]

Még egy éve sincs, hogy Benedek pápa abszolút hatalmával élve "veszélyes engedetlenségnek" nyilvánította és határozottan elutasította reformváró hívei minden kívánságát, ezek élén a nők pappá szentelésének bármi lehetőségével:  In his sermon during the Mass, his first event in the three days leading to Easter, Benedict said that while discussion could be healthy for the Church, disobedience was dangerous. He acknowledged that there could be concern about the slow pace of change in the Church, but "drastic measures" were not the way to achieve authentic, divinely willed renewal. "But is disobedience really a way to do this? Do we sense here anything of that configuration to Christ which is the precondition for true renewal, or do we merely sense a desperate push to do something to change the Church in accordance with one's own preferences and ideas?" he said. (Philip Pullella: Pope reaffirms ban on women priests, assails disobedience. April 5, 2012)

Kétezertizenkettőben 87 ezer osztrák hívő lépett ki a római egyházból , többségük a szexbotrány miatt. Részben szintén emiatt a kléruson belül is szakadás következett be: egyre több vallási csoport utasítja el a vatikáni konzervatívizmust és válik önállósuló liberális papok, püspökök hívévé. The Austrian group that has demanded sweeping changes is led by the Reverend Helmut Schueller, a former deputy to Vienna archbishop Cardinal Christoph Schoenborn. The group, which says it represents about 10 percent of the Austrian clergy, has broad public backing in opinion polls and has said it will break Church rules by giving communion to Protestants and remarried divorced Catholics. Reformist Austrian Catholics have for decades challenged the conservative policies of Benedict and his predecessor, creating protest movements and advocating changes the Vatican refuses to make. Catholic reform groups in Germany, Ireland and the United States have made similar demands. A record 87,000 Austrians left the Church in 2010, many in reaction to sexual abuse scandals. (Philip Pullella: Pope reaffirms ban on women priests, assails disobedience. April 5, 2012)

*

Jon Wiener: The timing here is significant. When did the church hierarchy first hear about the problem of pedophile priests? Was it this Milwaukee case in 1972?

Alex Gibney: Certainly not. Documents going back to the 4th century show that the Church was aware of a pedophilia problem. We also learn in the course of this film that, in the 1940s and 50s, there was a man named Gerald Fitzgerald who ran an order called the Servants of the Paraclete, charged with the treatment of pedophile priests. He became so concerned about the number of priests who were abusing children that he actually put a down payment on an island off the coast of Grenada to house pedophile priests there. That didn’t happen.

JW: The story really has two parts: what the priests did to the boys, and what the Church did to the priests.  What did the Church do?

AG: Very often the “treatment” for pedophile priests was prayer. And then they’d send them back out. Basically was the Church did was to cover it up. We interview one person in the film called a “fixer.” He was a Benedictine monk. His job was to go around to parishes where there had been pedophile priests, bringing a bag of money to pay people off and make confidentiality agreements—to buy people off.

JW: When you say “the Church knew,” who exactly are we talking about?

AG: It had been believed for many years that bishops were basically on their own, dealing with these matters as they saw fit. That was the fiction that Rome had advanced. But it turns out that, to defrock a priest, you had to go to Rome. Only a pope can do that. Those issues went to Cardinal Joseph Ratzinger, who ran an organization called the Congregation for the Doctrine of the Faith—formerly known as “the Inquisition.”

GW: In 2001 Pope John Paul II decided to give Cardinal Ratzinger all the authority on all sexual abuse cases. Where is Cardinal Ratzinger now? 

AG: Now he is Pope Benedict XVI.

JW: So who is the most knowledgeable person in the world about priests abusing children? 

AG: Pope Benedict. Every report starting in 2001 came to his office.

 

(Jon Wiener: Sexual Abuse and Cover-up in the Catholic Church: A Q&A with Filmmaker Alex Gibney. February 8, 2013. [Reports continue to develop on the Catholic Church's cover-up of sexual abuse of children by priests. Now, a powerful documentary is telling the whole story on TV: Mea Maxima Culpa: Silence in the House of God, which is playing on HBO for the month of February. The filmmaker is Alex Gibney, who won the Academy Award for best documentary for Taxi to the Dark Side, on torture in Afghanstan.])

*

entiques, 5 hours ago: Benedict "resigned," because he was on the verge of being the first Pope in history to be ARRESTED and put in PRISON, for his part in covering up the WORLD WIDE sexual abuse of minors by the catholic clergy. When he was a cardinal EVERY case of abuse, anywhere in the world, came across HIS desk in Rome. And he did more than anyone else, to BURY the evidence. That old KRAUT pervert should STILL be put in prison - for LIFE. (Olvasói hozzászólás. AOL.com  Október 29, 2015)

Benedict, an 89-year-old German, stood without a cane for part of a ceremony in a Vatican hall to mark the 65th anniversary of his ordination to the priesthood. In 2013 Benedict, citing health reasons, became the first pope to resign in some 600 years, ending a papacy of nearly eight years marked by a scandal centered around leaked documents that alleged corruption and mismanagement in the Vatican.   (Former pope Benedict makes rare appearance with successor Francis. Reuters. June 28, 2016)

SS: Recently there was a scandal because the head of that anti-corruption commission was detained along with one of his employees for disclosing classified information. Do you think these people deserve to go to prison or on the contrary should be treated as heroes? GN: I am surprised that a country that doesn’t arrest anyone, even paedophiles and money launderers, arrests a person on the charges of leaking information to journalists. I am not at liberty to name my sources, they are protected by my professional code, but it is truly amazing that the head of the commission investigating the Vatican’s financial transactions is behind bars, accused of a crime that should not even be viewed as a crime - especially since transparency is now extremely important for any organisation and especially a whole state – the state representing the Christian Church. (…) In my book you will find references to documents proving corruption, money laundering, certain privileges for influential groups, 700 square metre mansions. There are no matters of national security in those documents, no state secrets. (...) The book is about corruption, unlawful privileges, and poor financial management. The Vatican lives on donations, money that comes from charitable giving. That’s why this turn of events is very surprising. This country doesn’t arrest people for corruption, paedophilia, money laundering. Just one priest has been accused of paedophilia recently, and they didn’t even send him to prison – he is under house arrest. (War waged against Pope in the heart of the Vatican – whistleblower. Sophie Shevarnadze interview. May 13, 2016) [For centuries, the Vatican has been shrouded in mystery, its internal deals secreted behind closed doors. However, one person managed to get through and came back to tell his story. Investigative journalist, author of ‘Merchants in the Temple’, Gianluigi Nuzzi.]

The Catholic teaching is seen to be too strict for the “New World,” which gnomes like Soros want to create: a hybrid, flowingly amorphous, homosexualized and individualized world of uprooted consumers. Therefore: away with the theologian-pope and move forward with the pastor-pope who attenuates the doctrine of the Faith and who pleases, so much, the masters of political correctness. Moving on in the direction of a Jovanotti [Italian rapper] Church, which can best be inserted into the coming Brave New World. As I said: It will not be a conspiracy. Of course not. Only: If it turns out to be one, after all – would the results then look different? (Rino Cammilleri: Ratzinger Eliminated by Hypocritical DoGooders. Corrispondenza Romana. March 10, 2017. Translation Maike Hickson)

SANTIAGO, Chile –  The Vatican's leading expert on clerical sex abuse has wrapped up his fact-finding mission to Chile and headed to Rome to brief the pope, concluding one of the most extraordinary months in the Catholic Church's long-running saga of coming to terms with priests who rape children and the church hierarchy that protects them. Archbishop Charles Scicluna plans to present not only a report about Bishop Juan Barros, who is accused by victims of witnessing their abuse and ignoring it. Scicluna is also bringing back testimony from Chilean victims of other abusers in the Marist Brothers, Salesian and Franciscan religious orders and how their accusations were mishandled, confirmation that the Chilean Catholic Church has a very big problem on its hands, and to date hasn't handled it very well. (Vatican sex abuse envoy returns with more than he expected. AP. March 2, 2018)

In 2009, the Murphy report on the sexual abuse of children in the archdiocese of Dublin revealed that the Catholic church’s priority in dealing with paedophilia was not child welfare, but rather secrecy, the avoidance of scandal, the protection of its reputation and the preservation of church assets. In 2011, the Cloyne report found that Bishop John Magee, acting on a “secret letter” from Rome, covered up child sex abuse rather than reporting it to authorities. The Ferns report, the Raphoe report, the Limerick report – all have revealed cover-ups, callous disregard for child welfare, and concern predominantly for the character and coffers of the church. (Emer O’Toole: The church brutalised Ireland. People have a right to protest the pope’s visit. Ireland’s political leaders are calling protests against Pope Francis’s visit ‘petty’. Have they forgotten the decades of abuse? The Guardian. July 9, 2018) [O’Toole is assistant professor of Irish performance studies at Concordia University in Canada]

Akárcsak a világpolitikában, az egyházvezetés személycseréje sem változtat a háttérhatalom érdekképviseleti (törvényszerűsített vagy szokásjogi) beirányozottságán - az új pápa ott folytatja, ahol elődje abbahagyta:  There is no sign for us to see that Pope Francis has realized that this lenient approach toward sexual abusers was a grave mistake. Which leads us back to the topic of sin. Cardinal Gerhard Müller said only recently in an interview with EWTN's Raymond Arroyo that it was the moral leniency and vagueness of the 1960s and the 1970s that contributed to the sexual abuse crisis in the Church. Cardinal Müller also recently told LifeSiteNews that the new 1983 Code of Canon Law's omission of certain clear and obligatory penalties posed upon an abuser priest – as well as the omission to mention explicitly homosexual acts as a priestly violation of the Sixth Commandment – was a “disastrous error.” (…)  Pope Francis in his new January 1, 2019 letter to the U.S. bishops has only chosen to mention sexual abuse as a subordinate topic, in third place, when even speaking about it. He speaks two times about sexual abuse, and each time he mentions “the abuse of power and conscience and sexual abuse.” (Dr. Maike Hickson: Catholic mom lays out what’s wrong with Pope’s letter to US bishops on abuse crisis. LIFESITE. January 4, 2019)

Róma és a világ figyelme csütörtökön a Vatikánra összpontosul, ahonnan a lemondó XVI. Benedek délután öt órakor távozik a hívők búcsúja közepette.  (…) Róma városában nem csak a templomok harangjai búcsúztatják a pápát: ötkor a Capitolium-dombon levő városháza harangja is háromszor megkondul, és este nyolckor is megszólal majd, XVI. Benedek lemondása pillanatában. Gianni Alemanno római főpolgármester és az önkormányzati testület öt órakor a Capitolium terére vonul, jelképesen így köszönve el a városból távozó pápától. Este nyolckor több olasz városban félreverik a harangokat. Castel Gandolfo már kora délután megtelt hívőkkel. Grazie Benedetto! Köszönjük Benedek! Veled vagyunk! - szól a főtéren felállított transzparens. Az épületek bíborszövettel díszített ablakaiba vatikáni és német zászlókat tűztek ki. A Bajorországból érkezett hívők helyi hagyományként babérkoszorúkat hoztak magukkal, azzal búcsúztatják XVI. Benedeket. (Ezúttal nem törik össze a pápai pecsétgyűrűt. PÉCSI ÚJSÁG.HU  2013. február 28)

 

A papi pedofiliával kapcsolatban lásd még: Közös titkok, közös bűnök;  Még mindig tabú;  A bálvány hihetetlen dolgai; Látszat kontra realitás;  Lapszemlék 2004. II. félév 27. és 5. írás; 2003. I. félév, 27. írás;  2002. II. félév 23. írás;   II. János Pál és George W. Bush kapcsolatáról: Hullahegyekre épülő demokrácia<Bush a világbéke szolgálatában című fejezet; a megalkuvó pápai politizálásról: A Pápa zsúrja a Fehér Házban; Lapszemlék 2010. I félév, 8. és 9. írás; Lapszemlék rovat 2010. II. félév, 7. írás; Lapszemlék, kommentárok 2012. I. félév 6. írás; Lapszemlék 2013. I félév 4. és 5. írás

 

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenkor rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára